Népszava, 1973. január (101. évfolyam, 1–25. sz.)

1973-01-03 / 1. szám

Világ proletárjai, egy­esü­lete­k A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPO­NTI LAPJA 101. ÉVFOLYAM,­­98. SZÁM­­­ÁRA 80 FILLÉR 1973. JANUÁR 3. SZERDA •• Kölcsönös jókívánságokV­alljuk be őszintén, kedd reggel a szokásosnál nehezebben bújtunk ki a meleg ágyból, valami­vel komótosabban kezdtük el a munkát Szil­veszter éjszakájának éppen hogy kialudt mámora után ezért senki sem kaphat szemrehányást Termé­szetes jelenségként fogható fel az is, hogy napközben — a munka szusszanásnyi szüneteiben — ki-ki elme­sélte társának, ismerősének az ünnep legjellemzőbb epizódjait A szilveszteri emlékek egy részének felidézése egyébként haszonnal, tanulsággal is járhat, feltéve, ha se kákát érintő és érdeklő tünetről, jelenségről van szó. Számomra például a hatéves Péterke magatartá­sa szolgáltatta a legnagyobb élményt, ak­i az óévet bú­csúztató 12 gongütés előtt „gyerekes komolytalanság­gal” zavarta a felnőttek beszélgetését, kommentálta a televízió szilveszteri műsorát, ám amikor felcsendül­tek a Himnusz akkordjai, rögvest „ugrázzba állt” a heverőn, s felnőttes komolysággal dúdolta szüleivel együtt: ... hozz reá víg esztendőt...” A Himnusz hangjaira — több mint egy évszázada — mindig erősebben ver az önmagát magyarnak valló ember szíve A jól ismert szöveg és dallam nemritkán könnyet is fakaszt. Persze, a korábbinál vígabb esz­tendő — oly sok balsors után — már reánk köszön­tött, de csak azóta köszönt ismételten, évről évre ránk, amióta sorsunkat, jelenünket és jövőnket a szo­cialista országok nagy családjához kapcsoltuk, s nem­zeti büszkeségünk internacionalista alapokon nyug­szik. A hatéves Péterke természetesen nem gondolt ilyesmire, amikor szilveszter éjszakáján a televízió képernyője előtt vigyázzba állva dúdolta nemzeti himnuszunkat. Bevallom, akkor nekem sem jutott eszembe ilyen gondolattársítás, inkább arra koncent­ráltam, hogy a pezsgősüvegből „balesetmentesen”, tá­­volítsam el a dugót. Egészen biztos, hogy ezekben a percekben mások is hasonlóan cselekedtek. Utólag viszont talán nem árt emlékezni, emlékeztetni rá, hogy az éjfél utáni aktushoz és az utána szokásos köl­csönös jókívánságokhoz sok minden hozzátartozik. T­ermészetesen, eszem ágában sincs most felsorolni, mi mindent kell tenni annak érdekében, hogy az új esztendő — kívánságainknak megfelelően — a tavalyinál is boldogabb legyen. Az elmúlt hónapok­ban, hetekben számos publikáció jelent meg erről a témáról. 1972 novemberében — két kongresszus kö­zötti időszak félidejében — a Központi Bizottság két esztendő eredményeit és gondjait tette a mérleg ser­penyőjébe, amikor ellenőrizte a X. pártkongresszus határozatainak végrehajtását. Ezt követően az ország­­gyűlés és a Szakszervezetek Országos Tanácsának or­szágos ülésén készítettek számvetést, a Miniszterta­nács megvitatta és meghatározta a Központi Bizottság állásfoglalásából adódó állami feladatokat, és az 1973. évi népgazdasági tervet. Az ismert sokoldalú elemzé­sekből csupán azt a megnyugtató következtetést ele­venítem fel: eredményeink — amelyek láttán jogosan támad fel valamennyiünkben a nemzeti büszkeség érzése — figyelemreméltóak. Az óérv búcsúztatása és az új év köszöntése csak annyiban kapcsolódik ehhez, hogy ennyien még soha­sem látták, hallották és dúdolták egy időben nemzeti himnuszunkat. Annál az egyszerű oknál fogva, mert több évtizedes elmaradást pótolva, alig tíz éve kezd­tük el hazánkban tömegesen gyártani a televízióké­szülékeket, s tavaly jutottunk el a kétmilliomodik elő­fizetőig. S Horthy Magyarországának szegényes örök­­ségét más területeken is jócskán pótoltuk, országunk, dolgozó népünk néhány évtized alatt jobban gyarapo­dott, mint az előző évszázadokban összesen. Elégedettek lehetünk tehát önmagunkkal? Igen is, nem is. Annyit mindenesetre jóleső érzéssel nyug­tázhatunk, hogy eddigi munkánk, erőfeszítésünk nem volt hiábavaló. Ehhez viszont rögtön hozzá kell ten­nünk, hogy számos a még megolásra váró tenniva­lónk. Életszínvonal-politikai tervünk és egyéb elgon­dolásaink csakis akkor válhatnak valóra, ha hiányta­lanul teljesítjük a népgazdaság idei tervében megfo­galmazott célokat, feladatokat. Egyik legsarkalatosabb tennivalónk a tervszerű­ség további javítása, a párt és a kormány határozatai­ban is megfogalmazott „központi akarat” magasabb szintű érvényesítése a gazdasági életben. Vonatkozik ez a beruházásokra, a népgazdaság korszerű szerkeze­tének kialakítására, a létszámgazdálkodásra, az ár­­tós bérpolitikára, vagyis a termelésre és az elosztásra egyaránt. Lényeges, hogy valamennyi gazdasági egy­ségben javuljon a szervezettség, a fegyelem, csökken­jen az önköltség, emelkedjék a munka termelékeny­sége. Jól tudom, hogy a felsorolást szinte mindenki még hosszasan folytathatná, hiszen ezekről az utóbbi időben sokat beszéltünk. Az ismétlés azonban sohasem árt. Nem csupán azért, mert kedd reggel a szokásosnál nehezebben bújtunk ki a jó meleg ágyból, s a szilveszter mámorát éppen hogy kialudva, valamivel komótosabban kezd­tük el a munkát. De azért is, mert hajlamosak va­gyunk rá, hogy néha csak szavakban vegyük tudomá­sul: a szocializmus viszonyai között termelők és fo­gyasztók vagyunk egy személyben, így a kölcsönös új­évi jókívánságok csakis akkor válhatnak valóra, ha egymás iránti kölcsönös felelősségérzettel, jó munká­val teremtjük meg rá a fedezetet. H­a ez így lesz, akkor egy év múlva — az idén gyártott televíziókészülékek közvetítésével — még többen láthatjuk a kórust, hallhatjuk és dúdolhatjuk együtt jogos büszkeséggel nemzeti him­nuszunkat.Mmség Kaxoig 500 éves a hazai könyvnyomtatás............2 Téli puszta, idill nélkül ........................ 3 A bíráló kazánfűtő elégtételt kapott..........3 Gyorslista a lottó tárgynyeremény-sorsolásról .. . A közérdek szolgálatával munkálkodjunk szocialista hazánk építésén Losonci­ Pál újévi köszöntője Losonczi Pál az El­nöki Tanács elnöke ja­nuár elsején a rádió­ban és a televízióban újévi köszöntőt mon­dott. Az alábbiakban közöljük beszédét. Kedves elvtársak! Barátaim! Szép hagyomány, hogy az év első napja a jó kí­vánságoké. Engedjék meg, hogy én is csatlakozzam milliók jó szokásához, és ezúton kívánjak eredmé­nyekben gazdag, boldog új esztendőt minden ha­zánkfiának. Az év első napja a számvetésé is. A mögöt­tünk hagyott esztendőre a jól végzett munka ér­zésével tekinthetünk visz­­sza. Jó feltételeket terem­tettünk ahhoz, hogy bi­zakodással nézhessünk az új év elé. Hazánkban a szocializ­mus építése újabb, jelen­tős lépésekkel jutott előbbre. Nagy eredmé­nyek születtek a társa­dalmi élet minden terü­letén. Belpolitikai életünk eleven lüktetésének, min­den eredményünknek leg­főbb forrása a munkás­­osztály, a dolgozó pa­rasztság és a társadalom minden rétegének helyt­állása. Ez kézzelfogható gazdasági eredményekben is kifejeződik. Népgazdaságunk telje­sítette az ötéves terv idő­arányos részét. A gazda­sági helyzet alakulását számos kedvező változás kíséri. Gazdasági eredmé­nyeink biztosítják az élet­­színvonal rendszeres emelkedését, a kereseti és lakásviszonyok javulását, a fogyasztás állandó nö­velését, az egészségügyi, szociális és kulturális el­látás emelkedését. Pártunk Központi Bi­zottságának novemberi ülésén megvontuk a X. kongresszus óta eltelt idő­szakban folytatott te­vékenységünk mérlegét. Bátran állíthatjuk, hogy „a X. kongresszus bel- és külpolitikai irányvonala, gazdaságpolitikai, szociál­politikai és művelődéspo­litikai határozatai helyes­nek bizonyultak, kiállták a gyakorlat próbáját.’’ Eredményeinket érté­keli a magyar dolgozó nép és elismerik határain­kon túl is. Bár lehetőségeinkhez, de még inkább kívánsá­gainkhoz képest nem le­hetünk teljesen elégedet­tek. A gyorsabb gazda­sági fejlődés, a magasabb életszínvonal igénye te­kintetében egyetértés van az ország vezetése és ha­zánk minden állampolgá­ra között. Ennek megva­lósítása mindnyájunktól fegyelmezettebb, még szorgalmasabb munkát követel. Elvtársak! Barátaim! 1972 — minden bizony­nyal — úgy kerül be a történelembe, mint olyan esztendő, amelyben jelen­tősen előbbre jutottunk a két világrendszer kap­csolatainak rendezésében, a nemzetközi helyzet normalizálásában. A mö­gé­tünk hagyott év a ha­ladás, a szocializmus erői határozott elnlyo­mulásá­nak esztendeje. Olyan év volt, amely visszatükröz­te a szocialista közösség, és mindenekelőtt a Szov­jetunió erőfeszítéseit, hogy a gyakorlatban megvaló­suljon a békés egymás mellett élés elve. Külö­nösen Európában alakul mind kedvezőbben a lég­kör. A nemzetközi helyzet kedvező jelenségeire ár­nyékot vet néhány fe­szültséggóc. Közülük is elsősorban Vietnamra gondolok. Alig két hónapja, hogy a világ bizakodással és reménységgel tekintett a vietnami háború békés rendezésének kilátása elé. Az Amerikai Egyesült Államok azonban a békés megegyezés helyett fo­kozta a terrorbombázá­sokat, a hős vietnami nép elleni bűncselekmé­nyeket. De a Vietnam el­pusztítására és térdre kényszerítésére irányuló kétségbeesett erőlködése most sem hozta meg szá­mára azt, amit remélt tőle, amit eddig sem si­került elérnie. Az Egye­sült Államok nagyhatal­mi tekintélyét egyedül az mentheti meg, ha mi­előbb befejezi esztelen háborúját Vietnamban”. Hazánk­ a Magyar Nép­­köztársaság cselekvően veszi ki részét a szocia­lista közösség külpoliti­kai, nemzetközi tevé­kenységéből, a békéért folytatott harcából. Lehetőségeinkhez mér­ten a jövőben is mindent megteszünk a szocializ­mus erőinek további tö­mörítése érdekében. To­vábbra is a Varsói Szer­ződés és a KGST cél­kitűzéseinek, közös prog­ramjának együttes meg­valósításán munkálko­dunk. Az új esztendőben to­vább mélyítjük barátsá­gunkat, együttműködé­sünket és megbonthatat­lan szövetségünket a Szovjetunióval. A közös céloknak és a közös útnak hű kifejező­je volt a Brezsnyev elv­társ vezette szovjet párt­os kormányküldöttség egy hónappal ezelőtti ma­gyarországi hivatalos, baráti látogatása. A ma­gyar nép őszinte baráti érzéseivel vettünk részt a kommunizmust építő, sok­­nemzetiségű szovjet ál­lam megalakulásának öt­venedik évfordulóján ren­dezett nagyszabású moszk­vai ünnepségen. És né­pünk tisztelete, megbe­csülése jutott kifejezés­re a hazánkban tartott jubileumi ünnepségeken is. . Tisztelt honfitársak! Az 1973-as év kilátásai biztatók, de találkozha­tunk gondokkal, és a fej­lődés útjában álló prob­lémákkal is. Minden fel­tétel adva van azonban ahhoz, hogy valóra vált­suk terveinket, amelyek a gazdasági építőmunka teendőit, az életszínvonal emelését, a szociális kér­dések előbbrevitelének feladatait szabják meg. Pártunk bevált politikai irányvonala töretlen. A nép politikai öntudata, érettsége, munkában és helytállásban megnyilvá­nuló cselekvése a leg­főbb záloga célkitűzéseink beteljesülésének. Számítunk nagyszerű munkásosztályunk politi­kai, történelmi felelőssé­gére, elhivatottságára és munkaszeretetére. Számítunk szövetkezeti parasztságunk helytál­lására- szorgalmára. Számítunk értelmisé­günk tehetségére, a kor színvonalát képviselő al­kotókészségére. A közérdek szolgálatá­val munkálkodjunk szo­cialista hazánk építésén, minden becsületes dolgo­zó ember boldogulásán, 1973-ban is. Kádár János és Fock Jenő fogadta le Thanh Hghit Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke kedd délután fogadta Le Thanh Nghit, a Vietnami Dolgo­zók Pártja Politikai Bi­zottságának tagját, a VDK Minisztertanácsának el­nökhelyettesét, a hazánk­ban tartózkodó Vietnami küldöttség vezetőjét. A baráti eszmecserén részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Roska István külügymi­niszter-helyettes és Hoang Cuong, a VDK budapesti nagykövete is. A kedden Budapestre érkezett vietnami gazdasá­gi küldöttség, a magyar­­vietnami gazdasági és mű­szaki-tudományos együtt­működési bizottság HL ülésszakán vesz részt A delegáció tagjai kö­zött foglal helyet Nguyen Van Dao külkereskedel­mi miniszterhelyettes és Hoang Dien főezredes, a VDK hadtáp főcsoportfő­nökségének törzsfőnöke. Koszorúzási ünnepség Budapesten a Petőfi-szobornál Petőfi Sándor születé­sének 150. évfordulója al­kalmából a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a KISZ központi bizott­sága vasárnap délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a Március 15-e téri Pető­­fi-szobornál. Darvas Jó­zsef, a Magyar Írók Szö­vetségének elnöke mon­dot beszédet. Ezt követően elsőként az Elnöki Tanács nevé­ben Gáspár Sándor el­nökhelyettes és Kisházi Ödön elnökhelyettes he­lyezett el koszorút a Pe­­tőfi-szobor talapzatára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­sága nevében Aczél György és Óvári Miklós, a Központi Bizottság tit­kárai, a kormány képvi­seletében Vályi Péter, a kormány elnökhelyettese és Ilku Pál művelődés­ügyi miniszter; a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa és budapesti bizottsága részéről Ben­­csik István főtitkár és Bodonyi Pálné, a buda­pesti bizottság titkára, valamint politikai, társa­dalmi, kulturális életünk számos ismert személyi­sége helyezett el koszo­rút.­lyettese dr. Horváth Ist­ván, a­ KISZ KB első titkára, Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes. Szabó Ferenc, a Magyar Úttörő Szövetség főtitkára, Bács- Kiskun megye, Kiskőrös járás és város pártbizott­ságának, tanácsának és KISZ-bizottságának veze­tői haladtak. A Petőfi térre érve, dr. Horváth István és a he­lyi KISZ-bizottság meg­koszorúzták a költő szob­rát, Juhász Jácint szín­művész Petőfi „Föltáma­dott a tenger” című köl­teményét szavalta, majd Terbe Dezső, a Bács- Kiskun megyei KISZ-bi­­zottság első titkára meg­nyitotta az ifjúsági nagy­gyűlést, amelyen dr. Hor­váth István, a KISZ KB első titkára mondott be­szédet. Az ünnepi beszéd után a tér különböző pontjain Petőfi-verseket szavaltak, majd máglya lobbant, és látványos tűzijátékkal ért „ véget a szülőváros Pe- i alkonyaikor lejárt a dél­iöv­emietmlner». * az L. oldalon) Fáklyás felvonulás és nagygyűlés Kiskőrösön Szilveszter este nagy­szabású ifjúsági de­monstrációval ünnepel­ték Petőfi Sándor szüle­tésének 150. évfordulóját a költő szülővárosában, Kiskőrösön. Sötétedéskor megszólal­tak a fanfárok, s a város hat különböző pontján ezer fáklya gyűlt a KISZ-isták kezében. Az impozáns fáklyás mene­tek elindultak a költő szülőházához. A menetek élén Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, dr. Or­bán László, a művelő­désügyi miniszter első­je. ­ A VDK folyt­aja a párizsi tárgyalásokat * Amerikai bombatámadások a 20. szélességi körtől délre A VDK bejelentette: kész folytatni a tárgyalá­sokat az Egyesült Álla­mokkal a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról. A demokratikus Viet­nam Párizsban tárgyaló küldöttsége — a VNA hír­­ügynökség által hétfőn is­mertetett — közleményé­ben aláhúzta: a VDK is­mételten kijelentette, csak akkor újítja fel a megbe­széléseket az Egyesült Államokkal, ha Washing­ton visszaállítja az 1972. december 18-a előtti hely­zetet. Miután az Egyesült Államok közölte, hogy 1972. december 29-től be­szünteti a 20. szélességi körtől északra fekvő terü­letek bombázását, a VDK kész felújítani a tárgyalá­sokat egyrészt Le Duc Tho, a VDK Párizsban tárgyaló delegációjának különleges tanácsadója és Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanács­adó, másrészt a két fél szakértői között. A VDK mindig is kor­rekt magatartást tanúsí­tott és jóindulatot muta­tott — hangsúlyozza a közlemény. — Csak akkor lehet majd hamarosan alá­írni a vietnami háború be­fejezéséről és a béke hely­reállításáról szóló megál­lapodást, ha az Egyesült Államok is hasonló maga­tartást tanúsít. A vietnami nép mind­­addig harcolni fog az ame­rikai imperialisták ellen, amíg azok vonakodnak tiszteletben tartani Viet­­nam függetlenségét, szu­verenitását és területi sérthetetlenségét — hang­súlyozza újévi köszöntőjé­ben Ton Due Thang, a VDK elnöke. Hétfőn a késő esti órák­ban — két másik magas rangú amerikai tisztség­viselő kíséretében — Washingtonból Párizsba érkezett William Sullivan távol-keleti ügyekkel meg­bízott amerikai külügyi államtitkár. Párizs elővárosában kedden folytatódtak a VDK és az Egyesült Ál­lamok december 23-án félbeszakadt tárgyalásai — egyelőre szakértői szinten. A demokratikus Vietnam küldöttségét Nguyen Co Thach külügyminiszter­helyettes, az amerikai de­legációt William Sullivan államtitkár vezeti. Párizs elővárosában, Choisy-Le-Roiban négy óra hosszat tartott a VDK és az Egyesült Államok szakértőinek idei első tár­gyalása. William Sullivan külügyi államtitkár, az amerikai szakértői csoport vezetője az ülés után be­jelentette, hogy a két fél szakértői szerdán ismét találkoznak. Az újabb ülés helyét és pontos idejét nem közölte. A Pentagon szóvivője kedden első ízben ismerte el, hogy a VDK-t ért ame­rikai bombatámadások során polgári célpontok — egy kórház és egy polgári forgalmat lebonyolító re­pülőgép — károkat szen­vedtek. Jerry Friedheim, a had­ügyminisztérium szóvivő­je, aki mindeddig cáfolta a nem katonai célpontok­ban végzett hatalmas pusz­tításokról szóló jelentése­ket, washingtoni sajtóérte­kezletén „bizonyos korlá­tozott mértékű és véletlen jellegű” károkról beszélt, ugyanakkor azt bizony­gatta, hogy ezek „nem feltétlenül származnak amerikai bombáktól”. Kedden reggel ismét fel­szálltak az amerikai harci gépek, hogy folytassák Dél-Vietnam különböző térségeinek bombázását, miután hivatalosan meg nem erősítve ugyan, de egybehangzó hírek szerint újévkor huszonnégy órás bombázási szünetet tar­tottak. A bombázás leállítása csak a két vietnami or­szágrészre terjedt ki, a másik két indokínai or­szágra. Laoszra és Kam­bodzsára ezalatt is hullot­tak az amerikai bombák. Helyi idő szerint hétfőn

Next