Népszava, 1973. február (101. évfolyam, 26–49. sz.)

1973-02-01 / 26. szám

1973. február 1. N­ÉPSZAVA Kórházról kórházra - látogatási tilalom idején A kórházak kapuján öles betűk hirdetik: „Az influenzajárvány ideje alatt a beteglátogatás szü­netel." A tilalom, amely mindannyiunk, és főleg a beteg emberek érdekében született, gyakran pusztá­ba kiáltott szó marad, mert sok helyen a látoga­tók hada ostromolja az­­­­óta is a kórházakat. Nem­csak az egyébként szoká­sos látogatási időkben, ha­nem jóformán reggeltől estig. Néhány kórházban mi is körülnéztünk, s ve­gyes tapasztalatokat sze­reztünk. Az István Kórház por­tása elmondta, hogy alig győzik az iramot. Mosta­nában, úgy tűnik, sokkal többen kíváncsiak beteg hozzátartozójukra, barát­jukra, mint máskor, ami­kor nem tilos a látogatás. Természetesen vannak ki­vételes esetek. Itt a kór­ház vezetősége 12 fiatal­embert állított szolgálat­ba, akik hordják, viszik a hozzátartozók csomagjait fel a kórtermekbe, onnan pedig az üzenettel, kö­szönettel térnek vissza. — Beszökni senki sem próbálkozott? — Sajnos előfordult, hogy a hátsó bejáraton, vagy a kerítésen átugorva belopakodik egy-egy fia­talember, az osztályról azonban úgyis elküldik. A Weil Emil Kórház előtt Zuglóban hasonló kép fogad. — Megértem az embe­reket — mondja a portás. — Jó ideje nem látták hozzátartozójukat, barát­jukat. Ide naponta két­háromszázan jönnek, ri­­mánkodnak, erőszakos­­kodnak, hízelegnek, vagy gorombáskodnak, hogy csak egyetlen percre fel­mehessenek. Nem lehet. Tudják, de mégis próbál­koznak. A csomagokat mindenkihez felvisszük. A kórház túlórában fizeti azokat a beteghordókat, akik munkaidő után vál­lalták a segítést. A Margit Kórházban aránylag „csend van”. De azért, amint megtudom, itt is gyakran előfordul, hogy egy-egy beteghez két­-háromszor is eljön­nek, mert tudják, hogy a csomagot, az üzenetet kö­telesek továbbítani a por­táról. Kicsit érthetetlen — természetesen tisztelet a kivételnek — az a kétség­­beesett igyekezet, amely­­lyel a látogatók szeretnék Az MTI vidéki szerkesz­tőségeinek legfrissebb je­lentései biztató képet ad­nak az influenzajárvány­ról. A jelentések kieme­lik, hogy a betegség szin­te mindenütt enyhe lefo­lyású. Baranya, Bács-Kis­­kun és Békés megyében a korábbi évek influenza­járványaihoz képest ez­úttal úgyszólván elenyé­sző a betegek száma. A Baranya megyei kór­házakban is elrendelték a látogatási tilalmat. Bor­sodban Miskolcon lépett fel a legerőteljesebben a járvány. Csongrád megye 330 ezer lakosából az utóbbi öt héten 8400-an megmenteni az „éhhalál­­tól” a betegeket. Láttam tele kosarakat, piros koc­kás konyharuhából for­másan elkészített kis ba­tyukat „útra kelni”, de az is előfordult, hogy valaki lapos üveget, sört, demi­­zsont akart felküldeni, mondván: „csak szörp van benne”. A „minőség­ellenőrzés” azonban csak­hamar kiderítette: bár az a javából. A Szövetség utcai kór­házban a portás azzal fo­gadott: „Az emberek meg­értették­, hogy ez az intéz­kedés éppen a betegek érdekében született. Né­hány évvel ezelőtt még egy-egy látogatási tilalom alatt gyakran meg akar­tak verni, erőszakoskod­tak, összebeszéltek a be­teggel, csak azért is talál­kozni akartak, de most, betegedtek meg, s a meg­betegedések körülbelül 50 százaléka az elmúlt hétre esett. Szövődményes eset­ről mindössze 34 jelentést adtak ki. Győr-Sopron megyében a szerdai jelen­tés szerint még emelkedő tendenciát mutat a meg­betegedések száma. Heves megye valameny­­nyi kórházában külön influenzaosztályt szervez­tek, s az egri reumakór­házat is az influenzás be­tegek részére rendezték be. Komárom megyében a megbetegedések száma az utóbbi egy hét alatt 50 százalékkal emelkedett, jelenleg mintegy 20 ezer legalábbis itt, nagyon fe­gyelmezetten viselkedik mindenki. A Korányiban szintén hasonlókról adnak hírt a portán szolgálatot teljesí­tő csomagvivő fiatalem­berek. „Figyelnünk kell, mert bizony sokan meg­próbálják kijátszani éber­­ségünket, de azért nincs sok dolgunk.” A látogatási tilalom még tart. Addig, amíg a járvány. Nem ártana azonban, ha az egészség­­ügyi intézmények dolgo­zóit, akik ezekben a na­pokban talán még nehe­zebb szolgálatot látnak el, mint egyébként, mi is se­gítenénk azzal, hogy fe­gyelmezetten tudomásul vesszük: járvány van, a betegek és az egészsége­sek érdekében türelem­mel kell lennünk. Kovács Ildikó influenzás beteget tarta­nak nyilván. Somogyban még csak kezdődő jár­ványról van szó, az üze­mek munkájában nincs fennakadás, az iskolai hiányzások sem emelked­tek jelentősebben. Szol­nokban az országos átlag­nál alacsonyabb a bete­gek száma, Tolna megyé­ben pedig, úgy tűnik, szű­­nőben van a járvány. Veszprém megyében azon­ban viszonylag sok, 25 ezer megbetegedés történt. A jelentés szerint Zalá­ban jelenleg már csak kö­rülbelül 7500 influenzás beteget tartanak nyilván. (MTI) Országos helyzetjelentés az influenzajárványról A problematikus­ könyvelő Frankó Istvánná 1970. január elsején lépett be a Horizont Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövetkezetbe. Fél év múlva, július elsején megbízták a folyószámla és likvidációs csoport ve­zetésével. 1971. december 13-án viszont áthelyezték az építő- és szolgáltató­­részleghez, adminisztratív vezetőnek. 1972. március 6-án Frankó Istvánné írásbeli bejelentést tett a szövet­kezet elnökhelyettesének Frankó Istvánnéval ott­honában beszélgetünk, egy mindössze háromszor négyméteres albérleti szo­bában. (Pontosabban nem is albérlők, hanem jóhi­szemű,­­ jogcím nélküli bentlakók.) Ideges, vib­ráló tekintetű, fekete ha­jú asszony, aki a papír­zörgésre is ijedten kapja fel a fejét. — Az elmúlt évben há­romszor volt idegössze­roppanásom. Húszéves szövetkezeti gyakorlatom van, mérlegképes könyve­lői képesítést szereztem. Munkámat bizonyíthatóan jól végeztem. Horváth Pál főkönyve­lőnek annak idején más volt a véleménye. A kö­vetkezőkkel indokolta át­helyezését az építő- és szolgáltatórészlegbe: „Át­helyezése összefügg azzal a negatív értékítélettel, amit eddigi csoportvezetői munkájának ellátása so­rán, mint vezetővel szem­ben önről kialakítottam.” Magyarné, az egykori kolléganő, így látja régi főnöknőjét: — Furcsa ember volt a Kati. Örökké elégedetlen­kedett, mindenkiről rosz­­szat feltételezett, állan­dóan variált. — Igen, furcsa a ter­mészetem — mondja Decemberben megkezd­ték az év végi leltár el­készítését. Frankóné egy sor szabálytalanságot ész­lelt, amit rendre közölt feletteseivel, majd már­cius 6-án írásbeli beje­lentést is tett. 3­ A2 év vé­gs főkönyvelőjének az ál­tala tapasztalt rendelle­nességekről. Egy hónap­pal később áthelyezését kérte. Új munkahelyére a következő ajánlás kísér­te : „Frankó Istvánné mint munkaerő megfele­lő, de problematikus sze­mélyiség.” Hogy miért „problema­tikus személyiség” Fran­kó Istvánné? Mondják el az ügy szereplői és a kö­­tegnyi feljegyzés, levele­zés, bizonylat, bejelen­tés... Frankóné­­, mert nem­csak magamtól, hanem mástól is megkövetelem a pontos munkát. A pénz­ügyek a legkisebb rendet­lenséget sem tűrik... Az építő- és szolgáltató­­részleghez kerülve Sze­rencsi János részlegveze­tő már az első nap kije­lentette: „Itt nincs mun­ka, minden rendben van, mit akar itt dolgozni?!” Legjobb tudomásom sze­rint szövetkezeti érdekből lettem adminisztratív ve­zető, legalábbis szóban ezt közölték velem. írásban viszont így fo­galmazott a főkönyvelő: „Az áthelyezéssel biztosí­tani kívánom vezetői ma­gatartásának pozitívvá té­telét.” Szerencsi János­nak pedig így indokolta az áthelyezést: „Sebes­tyén Tamásné adminiszt­ratív vezető munkakö­rét a követelményeknek megfelelően, megítélésem szerint nem tudja ellát­ni. Ezért látom szükséges­nek ezt a posztot Frankó Istvánné személyével megerősíteni.” Az elnök, dr. Költő Dé­nes, majd egy év után, a következőkkel indokolta az áthelyezést: „Az építő- és szolgáltatórészlegben az adminisztratív vezetői munkakört rendszeresíte­ni szükségesnek láttuk.” Ai leltárnál 50 ezer forint fogyóeszközhiány került megállapításra... Erős Pál szerint a szerszámhiá­nyon állandóan vitatkoz­nak, mert nem is adták át azokat a dolgozóknak. Az anyagkartonokat tel­jesen nullára kellett írni, azt viszont nem közölték, hogy melyik épületre vo­natkozzanak ... A pénz­tárt még mindig Sebes­tyénné lakásán őrzik.” — Ezután három napig betegállományban vol­tam. Amikor újra fel akartam venni a munkát, Szerencsi nap nap után Dr. Költő Dénes elnök: — A­ vizsgálatot már egy héttel előbb meg­kezdtük, mint amikor Frankóné a bejelentést megtette. Bejelentését mi szolgálati kötelezettség­ként kezeltük, és nem közérdekű bejelentésként. Bár az ettől még köz­érdekű bejelentés ma­radt, — Ez a vizsgálat nem tudott egyértelműen sza­bálytalanságot feltárni. Csak az látszott, hogy az anyagfelhasználással valami nem stimmel. Sze­rencsi nem tudott erre magyarázatot adni. Má­jus 22-én berendeltem Szerencsi Jánost, Bihari Kálmánt és dr. Puky Gyulát, utolsó határidőt adva nekik az anyagel­számolásra. Ezt követően Szerencsi disszidált. Az újabb vizsgálat megálla­pította, hogy Puky Gyula és Bihari Kálmán a meg­rendelőktől felvett pénzt nem minden esetben fi­zette be a pénztárba. Szeptember 5-én mind­kettőjük ellen megtettük a feljelentést. — Elismerem, hogy a mi vezetőinknek határo­s két évvel ezelőtt, ugyan­ennél a szövetkezetnél Antal Endre főkönyvelő tett közérdekű bejelen­tést az akkori elnök el­len. Hogy milyen üldöz­tetésben volt része ez­után a főkönyvelőnek, ar­ról a Népszabadság szá­molt be, s nem árt idézni végkövetkeztetését: „Ezért erkölcsi, politikai, illetve büntetőjogi felelősséggel tartozik az ÁFÉSZ veze­tősége ... a Budapesti Fogyasztási és Földmű­­velsszövetkezetek központ­ija igazgatóságának ne­megakadályozott benne. Ezt nem bírtam sokáig, és kértem áthelyezésemet a Hermészhez. Hogy mi történt ezután a Horizontnál, azt Fran­kóné csak december 30-án tudta meg, jó nyolc hónappal azután, hogy közérdekű bejelentését megtette. záttabban kellett volna Frankónét támogatni Sze­rencsivel szemben. Megállapítás a rendőr­ség vizsgálati anyagából: „A szabálytalanságok ész­lelése esetén az illetékes személyek nem tették meg a szükséges intézkedése­ket.” Frankóné ősszel a KPVDSZ budapesti bi­zottságához fordult segít­ségért. Forró Andor tit­kár kérdésére — miért nem kapott választ Fran­kóné a bejelentésére —, akkor a következőket írta az elnök: „Nincs tudomá­sunk és nem találtuk meg, hogy 1972. március 6-án írásos bejelentést tett volna Kovács Ferenc el­nökhelyettesnek. Szóbeli, többszöri észrevételeiről és jogos, szakmailag indo­kolt bejelentéseiről tudo­másunk van.” Miután kiderült, hogy az írásbeli bejelentésnek másolata van, újabb le­velében már így ír az el­nök: „Sajnálattal állapí­tottam meg, hogy novem­ber 13-án kelt és ebben az ügyben adott jelenté­semben helytelenül kö­zöltem ,­­hány vezetője, elsősorban Költő Dénes elnökhelyet­tes, aki több ízben kezde­ményezte az Antal Endre elleni akciót, s asszisztált ehhez.” A Horizont vezetőgar­­nitúrája azóta kicserélő­dött, s Frankóné bejelen­tése, esete, kétségkívül jelentéktelenebb az ak­korinál. De kétségtelen bizonyítéka is annak, hogy az akkori tanulsá­gokat néhányan máig sem vonták le. Vagy el­felejtették. Kimmel J. Emil A pénzügyek nem tűrnek rendetlenséget Hazavitték a pénztárt A „megtalált" bejelentés Az elfelejtett tanulság 3 Ezermesterek a tudományos kutatásban „Fényceruza” cikázik a képernyő előtt, s úgy tű­nik, mintha ábrákat rajzolna rá. Valójában ez a kép­ernyő a hozzá kapcsolt számítógép információit gra­fikusan ábrázolja — ha ezt a „fényceruzával” érzé­kelhetővé teszik és a gépet is ezzel utasítják prog­ramja elvégzésére. Ezt a különleges „komputeres tv-t”, illetve a mintapéldányát velem együtt sokan láthatták a tele­vízió közelmúltbeli Delta-műsorában. Nos a „fény­ceruzát”, ezt a vaskos törlőtollnak látszó műszert magam is kézbe vehettem a Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intéze­tében­ (SZTAKI), e sajátos, új magyar konstrukció „szülőhelyén”. Meg akartam tudni, milyen szerepük van az ilyen intézetek szakmunkásainak a tudomá­nyos kutatásban. Kevéssé ismert ugyanis, hogy bizo­nyos munkáscsoportok­ e különleges szellemi terület­nek szintén fontos, közvetett részesei. Bacskay Gábor mérnök, a SZTAKI műszaki osztályának helyettes ve­zetője így jellemzi őket: — Legtöbbjük szakmá­jának valóságos ezermes­tere. Ilyen adottságok nélkül nem is dolgozhat­nának kísérleti műhe­lyeinkben. Itt ugyanis egé­szen más a feladatuk, mint gyári társaiknak. Az intézet főleg az­zal foglalkozik, hogy elő­segítse az elektronika hasznosítását az automa­tizálás részterületein és a számítástechnika alkal­mazását a tudományos munkában, illetve a ter­melés irányításában. Megismerkedtem a „fény­­ceruzás” képernyő kivite­lezésén bábáskodó Juhász Vidor műszerésszel. 46 éves, 1950 óta dolgozik tu­dományos intézetekben, itt 1969 óta. — Milyen munkát vé­gez? — Majdnem naponta adódik lakatos, esztergá­lyos, elektroműszerész, te­kercselői, szerszámkészí­tői teendői, de másfajta is. Éppen valamilyen szer­kezetet tekercsel a kom­puteres tv prototípusához. Satupados munkaasztalát és kis gépeit csak pár lé­pés választja el a közös teremben dolgozó mérnö­kök rajztábláitól, de mun­­ka- és emberi kapcsola­taikat még ennyi sem. __ — Gyakran odahívjuk őt a rajztáblánkhoz — mondja Perjés Miklós mérnök, a tervezői cso­port vezetője —, hogy ki­kérjük a véleményét a ki­vitelezésről. Máskor ő néz bele a rajzainkba s közli észrevételeit. Jó meglátá­sai vannak, a mi mun­kánkat, meg a magáét is megkönnyíti. Közös feladatuk a „Diszkrét folyamatok irá­nyítása” nevű tudomá­nyos osztály kiszolgálása. E csoport mérnnökei és technikusai tervezik meg a tudományos kutatók el­gondolásai alapján a kü­lönböző konstrukciók kí­sérleti példányait, illetve prototípusait. Az intézet­ben egyébként 12 tudo­mányos osztály működik, öt tervezői csoporttal és öt kivitelező műhellyel. Néhány szakmunkás, mint Juhász Vidor, közvetlenül a tervezők mellett dolgo­zik. — Itt minden munka annyira újszerű és egyedi — jegyzi meg Juhász —, hogy némelyik részfelada­tot először rajz nélkül, csak szóbeli körvonalazás alapján az asztalomon kell megformálni, s csu­pán utána készülhet el végleges rajza s műszaki dokumentációja. Afféle egyszemélyes kísérleti műhely vagyok... A „Diszkrét folyama­tok” osztályáról Köcze Endre tudományos kutató keresi fel Juhászt: — Szervusz, Vidtor, te, öregem, nekem valami olyasmi kellene... — s szóval, majd egy-két skiccel magyaráz. De eb­ből én egy szót sem ér­tek. Perjés mindjárt hoz­záfűzi : — No látja, gyakran ilyesmiből is áll a tudo­mányos kutató, a mérnök és a szakmunkás együtt­működése ... — Igen, valahogy így magyarázhattam el Ju­hásznak a „fényceruzá­val” kapcsolatos teendőjét is — veszi át a szót Köcze Endre kutató. — Bonyo­lult feladat volt, a meg­oldás módját neki kellett megtalálni... Az elektroműszerész­műhely némileg laborhoz hasonlít. Emeletes mun­kaasztalának egyik olda­lán piros köpenyben Var­ga Jánosné dolgozik. Kis ketrecszerű szerkezet fölé hajol, az ebből kiálló csat­lakozótüskékre különböző színű drótokat illeszt af­féle kis „tekerő pisztoly­­lyal”. Forrasztás helyetti, újfajta eljárás ez. De e drótok itt olyan össze­vissza gubancoltak, mint­ha gyerek játéka lenne. Ez azonban csak látszat Nagyon logikus „gubanc” ez, amelyet Vargáné csak két műszaki rajz és egy hatoldalas kábellista alap­ján alakíthatott ki. E munka egy részét csak félautomatával lehetett elvégezni, külön 14 olda­las programlista szerint. Nos, ez egy lyukszalag­­olvasó csatoló elektronika egyik egysége és szintén a komputeres tv prototípu­sához készül. — Legalább 20—30-féle művelethez, szereléshez kell értenem — mondja a szőke asszony. — Ha vi­szont e berendezést már valamelyik üzem sorozat­ban gyártaná, s én ott dolgoznék, akkor biztos, hogy csak egyfajta rész­munkáját végezhetném. Az intézet lakatosmű­helyében hallottam Szé­kely Sándor csoportvezető szakmunkástól: — Ha itt nagy ritkán la­katosra van szükségünk, háromhavi próbaidőt kap — üzemben elég egy hét is. Mert nálunk már elő­fordult, hogy tapasztalt üzemi lakatosok nem tud­ták megszokni az itt sű­rűn változó, sokféle mun­kát. Székely Sándor már hét éve dolgozik itt, de előtte 11 esztendőt az Egyesült Izzó kísérleti műhelyében töltött, így lett egyik tí­pusa annak a szakmun­kásnak, aki mindig az új­szerű, változó feladatot, az új követelményt tartja a munka normális állapo­tának és nem a megszo­­kottság kényelmét, egy­szerűségét. Ez a műhely készíti, szereli a kutatók által kidolgozott és a mér­nökök révén megtervezett új konstrukciók vázát, burkolatát és belső me­chanikáját. — Ezek biztosítják — jegyezte meg Bacskay mérnök — a készülék me­chanikai működését, belső tartását és külalakját Az­tán a legtöbb ilyen mun­ka kivitelezésére nincs is üzemi értelemben vett technológia. Menet köz­ben, a szakmunkásokkal közös „kupaktanácsban” alakul ki — tervezés előtt, közben, vagy esetleg utá­na. És ha Székely bátyám például valamilyen mér­nöki elgondolásra azt mondja, hogy nem kivi­telezhető, akkor neki is logikailag meg kell azt indokolnia. — Mert így jobban bi­zonyíthatom az igazamat — fűzi hozzá Székely —, vagy hamarabb kiderül­het a tévedésem, így szok­tunk vitatkozni, s módo­sítani ötleteken, megoldá­sokon, és ez olyan jó szel­lemi s munkakapcsolat a mérnökeinkkel, hogy job­bat nem is kívánhatok... A kutatók e műhelybe gyakran járnak be, ké­szülő konstrukcióikat itt már majdnem összeállít­va, külső formájával együtt láthatják. Érde­kessége e műhelynek, hogy a születő legmoder­nebb technika találkozik itt a régi kisipari lakatos­­ság klasszikus módszerei­vel. Mert e munka egyedi jellege éppen ezt igényli. Hazánkban 1228 kutató­helyen (intézetben, egye­temen és üzemben) folyik tudományos munka — 26 800 tudós és kutató részvételével. A tavalyi 15 660 kutatási téma közül 10 715 a gépiparral foglal­kozott. Az ilyen és más műszaki kutatásokban te­hát nagy szükség van az ezermester szakmunkások leleményére és fantáziá­jára is. Számukat több ezerre becsülik, de a tu­dásuk messze meghaladja az arányukat. És a mér­nökökkel együtt elősegí­tik, hogy a tudományos eredmények, felismerések mielőbb testet öltsenek, majd eljuthassanak a szé­lesebb hasznosítás útjára. Szenes Imre A Ganz Műszer Művek Árammérő Gyárában - Gödöllőn — évente 150 ezer ba­romfázisú és 400 ezer egyfázisú fogyasztásmérőt gyártanak. Gyártmányaikat állan­dóan fejlesztik, megkezdték az elektronikus műszerek gyártását is. Ezeket nap gyártelepeken és erőművekben használják fel (MTI Foto : Érett K. Gyutla felvétele

Next