Népszava, 1973. március (101. évfolyam, 50–76. sz.)

1973-03-23 / 69. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) felősség­teljesebb munké­bez, a valóban nagy fel­adatok elvégzéséhez. Prog­­ramunk egyértelmű és vi­lágos. A dolgozó tömegek támogatják közösen ki­ A képviselők a népesedési politikáról, az ifjúságról és a szénbányászatról Németh Károly beszéde után képviselői felszóla­lások következtek. szomiDov ív Anne Szabolcs-Szatmár megyei képviselő, az ÁFÉSZ igazgató-elnöke, megyéje gyors ütemű iparosodásá­ról adott számot CSERVENKA FERENCZNÉ a Pest megyei pártbizott­ság első titkára, a többi között a megye lakossá­gának aktivitását, segít­ségnyújtó részvételét jel­lemezte, különböző terü­letekre vonatkozóan. El­mondotta például, hogy csaknem 3200 új óvodai férőhely létesült a ter­vezett ezerrel szemben, s 200 millió forint értékű társadalmi munkát is el­végzett a megye lakossá­ga. Foglalkozott a munka- és üzemszervezés, az irá­nyítás és a vezetés hely­zetével is, s hangsúlyoz­ta, hogy a vállalati ön­állóság növekedése felté­telezi és igényli is a fo­kozottabb ellenőrzést. HARASZ gyula Hajdú megyei képviselő, a Magyar Gördülőcsapágy Művek művezetője a töb­bi között elmondotta, hogy a KB novemberi állásfoglalását követő in­tézkedések a megye sok ütemében megszüntették a korábbi fluktuációt, s a bérintézkedések várha­tóan jól segítik a törzs­­gárda-tagság kialakulását is. Köszönetet mondott a kormánynak az üzem re­konstrukciójáért, egyúttal javasolta, hogy Debrecen néhány közlekedési gond­ján is enyhítsenek. BALOGH LÁSZLÓ, Békés megyei képviselő elismerő szavakkal mél­tatta az expozénak a me­zőgazdaságra vonatkozó megállapításait.. Megyéjé­ről szólva hozzáfűzte, hogy a mezőgazdasági üzemek nagy kedvvel vesznek részt a sertés- és szarvasmarha-program megvalósításában. Végül tolmácsolta köszönetüket azért, hogy az Elnöki Ta­nács a megye ősi telepü­lését, Békés nagyközséget várossá nyilvánította. Ezután szünet követke­zett dolgozott politikánkat, tö­rekvéseinket. A nemzet­közi feltételek is kedve­zőek számunkra. A kor­mány beszámolójával Szünet után Varga Gá­borné elnökletével foly­tatta munkáját az Ország­­gyűlés. DR. HORVÁTH ISTVÁN Borsod megyei képviselő, a KISZ központi bizott­ságának első titkára né­hány ifjúságpolitikai problémával foglalkozott. Elöljáróban hangsúlyoz­ta: kedvezőek a politikai, társadalmi és gazdasági feltételek ahhoz, hogy a fiatalok jól felkészülje­nek hivatásukra, munká­jukra. Ugyanakkor — egyre szűkülő talajon ugyan — létezik társa­dalmunktól, eszméinktől idegen gondolkodás és magatartás is. Se nem történelmi, se nem kor­szerű, se nem magyar ez utóbbi, s a „világszínvo­nalon” unatkozók, bot­rányhősök, felelőtlen kö­vetelőzők szembetalálják magukat a valóban mai, társadalmunkhoz méltó fiatalok óriási táborával. Kitért a képviselő az ifjúságpolitikai párthatá­rozat gyakorlati megva­lósulására, az ifjúsági törvény végrehajtására is. A népesedési helyzettel foglalkozva elmondotta: kétségtelenül nélkülözhe­tetlen, hogy a lakás­építésben és elosztásban a többgyerekes családok na­­gyobb előnyökhöz jussa­nak, ugyanakkor változ­tatni, kell a közgondolko­záson, a szemléleten a családalapítás vonatkozá­sában. Ez ugyanis nem­csak személyes ügy, ha­nem társadalmi felelősség is, s a mai fiatalnak tud­nia kell, hogy a gyermek hozzátartozik a tartalmas emberi élethez. A jogi szabályozást illetően vi­szont vannak tapasztala­taink, méghozzá mindkét végletről. Ha azt akarjuk, hogy a népszaporulat megfeleljen népünk első­rendű érdekeinek, akkor fokozottabb felelősséget kell támasztanunk, ami­kor az új élet kialaku­lása már megkezdődött. PR. VÁMOSI ERZSÉBET Pest megyei képviselő, járási főorvos szintén fog­lalkozott a népességala­kulás kérdésével és az ezzel összefüggő szociál­politikai problémákkal. Erőteljesen csökkent a egyetértett, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ne­vében elfogadta és elfo­gadásra ajánlotta. csecsemőhalálozás, továb­bi vizsgálódásokra van azonban szükség ahhoz, hogy a népesedési tör­vény aktuális változásait felmérjük. Véleménye szerint népesedési politi­kánk néhány szempont­ból korrekcióra szorul. HERCZEG KÁROLY Fejér megyei képviselő, a megyei pártbizottság első titkára a megye iparának helyzetéről adott áttekintést, hang­súlyozva, hogy a kiemelt kormányprogramok közül jónéhány érinti megyéjü­ket. A számítástechnikai program keretében pél­dául a VIDEOTON-gyár­­ban új iparág honosodik meg. NAGY MIKLÓS Pest megyei képviselő, a KKI alelnöke, az Inter­parlamentáris Unió ma­gyar csoportjának alel­nöke külpolitikai kér­désekről beszélt. Hang­súlyozta a többi között, hogy Magyarország szi­lárd tagja a szocialista közösségnek; szólott az európai biztonsági kon­ferencia munkálatairól, nemzetközi kulturális kapcsolatainkról, s rész­letesen kitért a vietnami háború befejezésével ki­alakult helyzetre is. SALAMON HUGONE Komárom megyei képvi­selő, a tatabányai városi tanács elnökhelyettese egyebek között arról szólt, hogy milyen pozitív vissz­hangot váltott ki a bá­nyászok körében a köz­ponti bérintézkedés. Ja­vasolta ugyanakkor, hogy a kormány a későbbiek­ben tekintse át ennek az iparágnak gondjait, kör­vonalazzák a szénbányá­szat jövőjét. ORBÁN JÓZSEF Szolnok megyei képvi­selő, a Szolnoki Cukor­gyár művezetője a ne­gyedik ötéves terv eddigi időszakának helyi ered­ményeit ismertette. Szó­lott Szolnok megye tele­püléshálózatának fejlő­déséről, gondjaikról, s a béremelés pozitív hatá­sáról megyéjükben. Ezután ebédszünet kö­vetkezett . Az elmúlt évek so­rán mennyiség, minőség és választék szempontjá­ból egyaránt javult a la­kosság ellátása tartós fo­gyasztási cikkekből. Ja­vult a kereslet és kínálat összhangja. Egyes termé­kek hiánya megszűnt. Több termékből az ipar kínálata meghaladja a ke­resletet, például olajkály-, hákból, gázkályhákból, gáztűzhelyekből, mosógé­pekből és más cikkekből. Tény, hogy vannak még olyan termékek, mint pél­dául a kerékpár, fürdőkád, szilárd tüzelésű tűzhelyek, víz- és gázcsövek, ame­lyekből a keresletet nem tudjuk kielégíteni, főként az elégtelen kapacitások miatt. A folyamatban levő fejlesztésekkel, licencek, gyártási eljárások megvé­telével, a nemzetközi ter­melési kooperáció bővíté­sével azonban a belföldi ellátást tovább javítjuk. Beszélt a miniszter a ko­hó- és gépipar jól haladó vidéki ipartelepítéseiről, s arról is, hogy mindkét ágazatban a növekvő ter­melési feladatokat kisebb létszámmal oldották meg, összességében növeke­dett a vállalatok nyeresé­ge, és javult a jövedelme­zősége is. Ennek eredmé­nyeként a kohászati vál­lalatok előreláthatóan át­lagosan 11 napi, a gépipari vállalatok pedig 13 napi bérnek megfelelő év végi nyereségrészesedést fizet­nek. — Gazdaságpolitikánk — hangsúlyozta a továb­biakban dr. Horgos Gyula — megkülönböztetett je­lentőséget tulajdonít a gazdaságosabb termékösz­­szetétel kialakításának, a termelési szerkezet kor­szerűsítésének.­­ A termelési struktú­ra átalakítása a gépipar­ban hosszabb időt igénylő és állandóan megújuló fo­lyamat. A KGM a múlt évben sokoldalú és széles körű vizsgálatokat vég­zett. Ezek alapján az érin­tett vállalatokat arra kö­teleztük, hogy részletes in­tézkedési tervet dolgozza­nak ki a gazdaságtalansá­­got előidéző okok feltárá­sára és megszüntetésére. — Néhány nagyválla­latnál olyan struktúraát­alakításra van szükség — jelentős nemzetközi szál­lítási kötelezettségek tel­jesítése mellett —, amely egész gyárak profiljának átrendezését teszi szüksé­gessé. E nagy jelentősé­gű feladatokat ezek a vállalatok kizárólag saját erőből nem képesek meg­oldani. Ehhez külső segít­ség és az általánostól el­térő módszerek alkalma­zása szükséges. A kor­mány intézkedési ter­vének megfelelően gyor­sított ütemben dolgoz­zuk ki ezeknél a vál­lalatoknál az illetékes párt- és társadalmi szer­vek bevonásával a hosszú távú gazdaságos profilok kialakításának koncepció­ját, végrehajtásának ütemtervét és az alkalma­zandó — az általánostól eltérő — módszereket., A Magyar Hajó- és Daru­­gyárra és a Vörös Csil­lag Traktorgyárra vonat­kozóan a kormány már határozott. Még ebben az évben megszületik a dön­tés a másik három válla­latról is. A Magyar Hajó- és Da­rugyárra vonatkozó hatá­rozat megteremti a vál­lalat 1973—1975. évi biz­tonságos gazdálkodásának és a nemzetközi szállítási kötelezettségei teljesítésé­nek feltételeit. Ez idő alatt kell felkészülni az 1976-tól tervezett profil­­szűkítésre, a tengeri ha­jógyártás megszüntetésé­re, a balatonfüredi gyár­egység más profilra való­ átállítására. Az elfoga­dott visszafejlesztési terv szerint egyszerűsíteni kell a vállalat szerveze­tét, ami munkaerő-átcso­portosításokat fog ered­ményezni. A Vörös Csil­lag Traktorgyár gazdasá­gos működése a jelenlegi alapvető profilokkal és a jelenlegi szerkezetben m­ár nem biztosítható, ezért mint önálló vállalat 1973. június 30-án megszűnik. A kispesti gyárat a Ma­gyar Vagon- és Gépgyár­hoz, az egri gyáregységet pedig a Hajtómű- és Fel­vonógyárhoz csatolják.­­ A Magyar Vagon- és Gépgyár 1975. végéig sza­kaszosan átalakítja a hoz­zá csatolt gyár gyárt­mánystruktúráját, és gon­doskodik arról, hogy 1976-tól az elvárt gazda­sági fejlődés ütemének megfelelően, gazdaságo­san, hatékonyan működ­jék. A határozatnak meg­felelően traktorok és egyéb gépek gyártását meg kell szüntetni. A pia­ci igények változása, a kereslet csökkenése miatt a vállalatnál ezekből a termékekből nem volt gazdaságos a sorozatgyár­tás. A megszűnő gyárt­mányok pótalkatrész-ellá­tását természetesen to­vábbra is biztosítani kell. A profilváltozások és a vállalat önálló jellegének megszűnése 1300—1500 dolgozót érint. A létszám­­leépítés zökkenőmentes végrehajtására — az érin­tett dolgozók más mun­katerületre történő szer­vezett átirányítására — a Vas-, Fém- és Villamos­­energia-ipari Dolgozók Szakszervezete bevonásá­val készülő intézkedési terv keretében gondosko­dunk. A miniszter hangsúlyoz­ta, hogy a struktúraát­alakítások egyben fontos társadalompolitikai kér­dések is. A termékszerke­zet átalakítása, a gazda­ságtalan termék gyártásá­nak megszüntetése, egyes vállalatok visszafejleszté­se, jelentős munkaerő­­mozgást is eredményez. A felszabaduló munkaerő­nek új munkaterületre való átcsoportosítása, megfelelő munkafeltéte­lek és kereseti viszonyok megteremtése nagy körül­tekintést igénylő, bonyo­lult feladat, amit csak a párt- és társadalmi szer­vek messzemenő támoga­tásával tudunk eredmé­nyesen megoldani. Fontos feladatként je­lölte meg a miniszter ál­talában a korszerűbb munka- és üzemszerve­zést, az élő- és bolt­munkával való takaréko­sabb gazdálkodást, a kor­­ ­ korszerű vezetési ismere­tek elsajátítását és a gya­korlatba átültetését. A miniszter szólt ezután a vállalati munkaerő-gaz­dálkodás javításáról, a munka- és üzemszerve­zés korszerűsítéséről, a „Dolgozz hibátlanul” munkarendszerről, a szakmunkás- és vezető­­képzésről, illetve tovább­képzésről. Elmondta a mi­niszter azt is, hogy a to­vábbtanulásra, a­­fegyel­mezettebb munkára ösz­tönöznek a közelmúltban végrehajtott bérpolitikai intézkedések, amelyek tárcája területén 347 000 munkás és művezető jö­vedelmét 1973-ban — március—decemberben — 571 millió forinttal eme­lik. — Fokozott figyelmet fordítunk — mondotta — a vállalatok vezetőinek fejlődésére is. Tapaszta­lataink szerint nagy több­ségük megfelel a velük szemben támasztott köve­telményeknek. Azokat a vezetőket pedig, akik a fejlődéssel nem tudtak lépést tartani... képessé­geiknek és tudásuknak megfelelő helyre irányí­tottuk és irányítjuk át. A miniszter végül hang­súlyozta annak a szemlé­letbeli egységnek a jelen­tőségét, amely a közel­múltban hozott nagy fon­tosságú párt- és kormány­­határozatok, intézkedések kapcsán formálódik-érik Ebédszünet után Varga Gáborné elnökletével foly­tatódott a tanácskozás. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter emel­kedett szólásra. DR. PAPP DÉNESNÉ budapesti képviselő, a Szemere utcai általános iskola igazgatója több ok­tatáspolitikai kérdéssel foglalkozott, a többi kö­zött az iskolaigazgatók jogkörével, a pedagógusok vállát terhelő szervező­­munkákkal. BÖHM JÓZSEF, Somogy megye tanács­elnöke, többek között a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek helyzetét taglalta. Ki­emelte, hogy az ötödik öt­éves terv előkészítésének időszakában ki lehetne dolgozni azokat az intéz­kedéseket, amelyeket ilyen esetekben a gazdaságos termelés előkészítésére tenni akarunk, s 1976-tól érvényesíthetnénk is eze­ket. NAGY PÁLNÉ Zala megyei képviselő,­ pedagógus az oktatásügy megyei fejlődéséről adott számot. Kérte továbbá, hogy megyéje a körzeti óvodai és általános isko­lai hálózat fejlesztéséhez kapjon több támogatást NAGY CSABA Bács-Kiskun megyei kép­viselő, a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat művezetője , utalva a lakásépítési formák mó­dosított pénzügyi feltéte­leire, sérelmezte, hogy ez Kiskunhalas és Kiskun­félegyháza szempontjából hátrányos módon diffe­renciál. GAJDOS JÁNOS Nógrád megyei képviselő, ÁFÉSZ igazgató-elnök e tisztességtelen haszon jogi fogalmának meghatározá­sáról szólva az eredmé­nyesebb árellenőrzést szorgalmazta, egyetértve a kormány intézkedési ter­vével. Szünet következett, majd Apró Antal elnök­letével folytatódott az ülés. KANGYALKA ANTAL Csongrád megyei képvi­selő, a Budapesti Mező­­gazdasági Gépgyár makói gyárának igazgatója egye­bek közt üzem- és mun­kaszervezési kérdésekkel foglalkozott. MILOVÁN ILDIKÓ budapesti képviselő, a Budapesti Vegyi Művek laboránsa a vegyiparban dolgozó nők néhány prob­lémáját fejtegette, például továbbtanulás, gyermek­­intézmény és bérproblé­mák vonatkozásában. HORVÁTH KÁLMÁN Veszprém megyei képvi­selő, a bakonykoppányi termelőszövetkezet elnöke a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének kérdéseiről szólott. Miután több képviselő nem jelentkezett hozzá­szólásra, Apró Antal le­zárta a vitát. Ezután Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke válaszolt a vitában el­hangzottakra. Folytatja munkáját az DR. HORGOS GYULA: A kohó- és gépiparnak meghatározó szerepe van az életszínvonal emelésében A miniszter nyomaté­kosan utalt arra, hogy a kohó- és gép­ipar szerepe meghatározó a nemzeti jövedelem nö­velésében, a beruházási le­hetőségek, a külkereske­delmi mérleg és állami költségvetés egyensúlyá­nak alakulásában, és eze­ken keresztül az életszín­vonal emelésében.­­ A kohó- és gépipar a IV. ötéves tervidőszak első két évében teljesítette a népgazdasági tervből a két ágazatra háruló legfonto­sabb feladatait: a kohá­szat termelése 1972-ben az előző évhez képest 5,9 szá­zalékkal növekedett így 1972-ben meghaladta az ötéves tervben előirány­zott évi átlagos növekedé­si ütemet. Nyersacélgyár­tásunk több mint 3,2 mil­lió tonna volt, mérséklő­dött az acélhiány. Javult a feldolgozóipar anyagel­látása. Azzal számolunk, hogy ez a kedvező irány­zat 1973-ban és a követ­kező években is tovább folytatódik. A gépipar termelése ta­valy az ipari átlagot jóval meghaladó mértékben, 11,3 százalékkal nőtt.­­ Ezeknek az eredmé­nyeknek és az idei terv­számoknak alapján az ágazat az ötéves terv cél­kitűzéseit is várhatóan túlteljesíti. A termelés ilyen nagyarányú fejlődé­sét elsősorban a központi fejlesztési programokban előírt fel­adatok végrehaj­tása és­ a termelékenység javulása, segítette elő. A közúti járműfejlesztési programban részt­ vevő vállalatok — a korábban megvalósult fejlesztések, alapján a termelésüket 1972-ben 18,6 százalékkal növelték. A program je­lenlegi, második szakaszá­ban a fejlesztés gerincét az autóbuszgyártás képezi. Ennek­ keretében az Ika­rus gyár nemzetközi szín­vonalnak megfelelő gyárt­mánykonstrukciót fejlesz­tett ki. Késedelem mutat­kozik viszont az autóbusz­­gyártással kapcsolatos be­ruházások megvalósításá­ban. A számítástechnika fej­lesztése a központi fej­lesztési programnak meg­felelően halad. A prog­ramban érdekelt 6 válla­lat az 1971—1972. évi ér­­tékesítési tervét teljesí­tette. A Videoton az álta­lános rendeltetésű elekt­ronikus logikai gépekből az előző évi 10-zel szem­ben — az előirányzatot meghaladóan — 46 dara­bot értékesített.­­ Az exportforgalom a kohó- és gépiparban ter­melést jóval meghaladó mértékben növekedett. NÉPSZAVA 1973. március 23. rock Jenő vitozárója . Tevékenységünk si­kerének záloga, hogy az MSZMP töretlen és bevált politikai irányvonalán ha­ladva dolgozunk a X. kongresszus határozatai­nak végrehajtásán a kö­vetkező két esztendőben is, a következő kongresz­­szusig. A politikai dönté­sek és a gazdasági elha­tározások minden alapve­tő kérdésben összhangban vannak. A gyakorlati élet, a fejlődés újszerűen vet fel, s számunkra ma még ki nem számíthatóan új­szerűen fog is felvetni a következő két esztendő­ben igen sok problémát Pártunk, a munkásosz­tály, szocialista egységbe kovácsolódó népünk érde­kei — a proletár nemzet­köziség elveit szem előtt tartva — mutatják meg a megoldás útját. Kormá­nyunk ezt az irányvona­lat követte és követi leg­jobb tudása szerint a jö­vőben is. Fock Jenő ezután arról beszélt, hogy a kormány­expozé természetesen nem térhetett ki minden témá­ra, csupán a leglényege­sebb kérdésekre, ami azonban nem jelenti azt, hogy a szóba nem került témák nem fontosak. Né­hány hónap múlva az or­szággyűlés pléiiuma elé kerül a múlt esztendőről szóló költségvetési zár­számadás, s akkor a most kisebb hangsúlyt kapott témákról is minden bi­zonnyal több szó esik majd. Ezek közé tartozik a közoktatás és a népműve­lés területe. 1974-ben tör­vényjavaslatot nyújtunk majd be­­ a párt hatá­rozata nyomán. Fock Jenő utalt arra, hogy a képviselők az ok­tatásra, a közművelődésre vonatkozó jogos igények kapcsán kérték a kor­mány intézkedését. Az igényeknek az idén ki­sebb, 1974—1975-ben va­lamivel nagyobb részét tudjuk majd kelégíteni, valódi megoldást azonban csak az ötödik ötéves tervben tudunk biztosí­tani. Az ifjúsági tömegspor­tot széles körűen kell biz­tosítani. A testnevelés és a sport irányítását állami feladattá tesszük. A kor­mány erre vonatkozó ja­vaslatát — a párt határo­zatának megfelelően — kidolgozta és az Elnöki Tanács elé terjesztette. A továbbiakban arról beszélt, hogy az átgon­dolt intézkedések , hatá­sára mérséklődött a be­ruházások korábban egészségtelenül gyors üte­me, fokozódott a beruhá­zások koncentráltsága. E­z­­zel párhuzamosan azon­ban gondolni kell a jö­vőre, számolni a szüksé­ges fellendüléssel. Van­nak ugyanis, akik azt hi­szik: ha három-négy évig a jelenlegi szinten tart­juk, nem növeljük a be­ruházást, azzal „jót te­szünk”. Akkor cselek­szünk­­ helyesen, ha a nemzeti jövedelemmel arányos mértékben nö­veljük. Már csak azért is, mert sokszor nem is új építkezésekre van szükség, egyszerűen csak a régi gépeket, kimustrált berendezéseket kell mo­dernekkel felcserélni. Ez magyarán azt jelenti, hogy —v­a­­p megint nő a beruházás a helytelen szemlélettel szemben — o­kos célokra fordítjuk a pénzt. A beruházásokat illetően a kormány elvi­leg továbbra is az 1972- ben és az idei évben ki­alakult tendenciák foly­tatására törekszik. Szólt Fock Jenő a köny­­nyű­­parról, s ezen belül a textil- és textilruházati ipar, valamint a bőr- és a cipőipar rekonstrukció­járól. Ebben az ötéves tervben összesen 18 mil­liárd forintot fordítunk ebben az ágazatban a re­konstrukcióra. Folyamat­ban van a bútor-, a nyomda- és papíripar re­konstrukciója is. Elisme­réssel szólt a bútor- és a kötszövőiparról, ahol új gyárak építése helyett a régieket modernizálták, még akkor is, ha ez né­hol — mint például Sza­bolcs megyében, ahol új beru­házásra számítottak — némi csalódást okoz. Egyszerűen a sorrend fel­cseréléséről van szó, hogy hamarabb kapjunk kész terméket. Az új gyárak megépülnek, de csak a re­konstrukció­­ után. A mostani ötéves terv­ben nem fejeződik be a könnyűipar rekonstruk­ciója, a teljes végrehaj­tásért a következő ötéves tervidőszakban is további erőfeszítéseket kell tenni. A rekonstrukció együtt jár (Folytatás a 3. oldalon)

Next