Népszava, 1973. április (101. évfolyam, 77–100. sz.)

1973-04-01 / 77. szám

I­ág proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 101. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM ARA 1,20 FORINT 1973. ÁPRILIS 1. VASÁRNAP Tavaszi szünet M­ár napok óta ízlelgetjük a tavaszt, járjuk a lan­gyossá melegedett utcákat, a kiskertes házak­ban metszik a fákat a szorgos kezek s a vető­mag-szakboltokban húszméteres sorok kanyarognak pulttól kasszáig, fűmag, virág ügyében A gyerekek mozgásra éhezetten rúgják iskolai tíz percben, nagy­szünetben a labdát, s a háziasszonyok primőrt vásá­rolnak, drágán ugyan, de mindent megadva a nehéz téli kosztot felváltó vitaminokért. Tavasz van ismét , s a diáksereg nagy örömére útrakeltek az iskolákból a tavaszi szünetet bejelentő kis cédulák. Több, mint egymillió kisdiák, általános iskolás, negyedmilliónyi középiskolás számára tíz na­pig abbamarad a tanítás. Részt kérnek gyerekeink is a tavasz, a tavaszi szünet diákjusson járó örömeiből. A tanév „elrendezése” nem ok nélkül ütemezi er­re az időszakra a szünetet. Korántsem arról van szó, amit néhány ismerős szülőtől hallottam, miszerint „már megint kipihenik a pedagógusok a fáradalma­kat”, egészen más előjelű a tavaszi szünet. Biológiai szükségszerűség, hogy az év végi hajrá erős iramú két hónapja előtt a fejlődő gyermekszervezetek kevéske pihenőhöz jussanak, a téli, fényszegény hónapok után feltöltődjenek napfénnyel, jó levegővel, természetes mozgásigényük kissé levezetődjék. Ezért is — de ta­nulmányi okok miatt is — időzítik igen sok iskolában erre az időszakra a kötelező kirándulásokat. Eléggé régi és keserves tapasztalata a nevelők­nek, hogy a gyerekek óriási többsége — szinte egyál­talán nem ismeri a hazáját, azt az országot, amelynek természeti kincseiről sok órán keresztül tanul, s ame­lyet legtöbbször csupán képekről szemlél meg, úgy­­ahogy. A tantervbe iktatott kirándulások szerény, de szükséges korrekciót jelentenek. Azt, hogy egy-, vagy kétnapos kellemes időtöltés kereteibe ötvözve, diák­csoportok ezrei ismerkedjenek meg hazánk egy-egy szép tájegységével, a fogékony fiatal szívek sűrített élményként fogadhassák be azt a szép ismeretanyagot, amely a rövidke idő alatt kínálkozik. A tavaszi szünetnek talán a leghasznosabb időtöl­tése az iskolai kirándulás. Sajnos, a sokféle koor­dináció, pedagógus-fáradozás ellenére sem bo­nyolítható le sok helyütt zökkenők nélkül: roppant nagy adminisztrációs munkát, közlekedési, vendég­látóipari szervek segítségét igényli — és nem is min­dig olcsó, annak ellenére, hogy a diákcsoportokat sok­féle kedvezmény illeti meg. A nevelők mégis minden szervezőmunkát, alkut, bonyodalmat vállalnak, bené­pesülnek a Bükk turistaházai, Eger falai, Sopron mű­emlékei, Petőfi szülőfalujának — illetve most már városának — házai között vidám kisiskolás közössé­gek bolyonganak. Jó ez a vándorlás. És jó az a sokféle egyéb prog­ram is, amely a szünet napjaira időzítve várja a mil­liós diáksereget. Az ingyenes múzeumlátogatás, a mű­velődési­­ házak sokféle, jó és szórakoztató programja megannyi hasznos kikapcsolódási alkalom. De a gya­rapodó tanuszodák, a kisebb sportpályák is szép szá­mú diákot fogadnak. A kellemes és hasznos diákprogramok java része — természetszerűleg — a pedagógusok, népművelési és sportszakemberek hathatós közreműködésével zaj­lik. A szünetben is gyerekeket fogadó, a gyerekeket ellátó napközik az elfoglalt szülők válláról vesznek le felügyeleti gondokat. Mégis, hadd fűzzünk hozzá eh­hez a vakációt gondosan beosztó társadalmi törődés­hez valami egyebet is. A diákok — kicsik és nagyob­bak — ösztönösen igényelnek ezekben a napokban valamivel több szülői törődést.kidolgoznmnmmnmn a megszokottnál valamivel több szülői törődést. Olyan apró dolgokat, amelyek elvesznek ugyan valamennyit az apák, anyák, szabadidejéből, de felmérhetetlen a megtérült haszon; azt például, hogy a család, egyszer­egyszer együtt menjen el várbeli, múzeumi sétára, egy szabad szombaton, vagy a vakációba beleeső há­rom ünnepnapon a maguk, családi kirándulását is megtervezzék; netán a szűkebb pátria, a lakóhely, a kerület, a város nevezetességeiből együtt, „családi ala­pon” merítsenek. Sok szó esik — és méltán — napjainkban a családi nevelés erőteljesebb szorgalmazásáról. S ha az iskola át is vállal számtalan nevelési feladatot, soha, sem­milyen körülmények között nem tudja megadni azt a személyiségformáló, nagyszerű élményt, amely a jó családi együttes légköréből, a gyermekeinkkel együtt töltött hasznos és kedves órákból születik, életre szóló élményt adva olyan apró törődésekkel, amelyek sem­miféle megterhelést nem jelentenek a családokban, félórákat, egész ünnepnapokat is. N­em vagyunk bőviben a szabad időnek. De — s ki­ki a maga életén tapasztalhatja — lehet ügyes­kedni, lehet megszervezni kis akarattal órákat, félórákat, egész ünnepnapokat is. _ Kiszabadul az iskolákból a diáksereg. Megtelik velük autóbusz, sétány, Duna-part, kirándulóhely, uszoda. Engedjük őket kellemesen vakációzni. Vigyáz­zunk rájuk a szokottnál, is jobban az utcákon, ahol közlekednek, mert a szünet idején a diáktömeg „moz­gása” a szokottnál nagyobb óvatosságot követel meg sofőröktől, villamosvezetőktől. Adjunk pénzt a kirán­duláshoz, mert megéri. És adjunk többet önmagunkból nekik, a fiainknak, a lányainknak, mert egyszer ka­matozva visszatérni törődésünk. Tárkony­ Margit A bánya megszűnt - az emberek maradnak 2 A jó szó ereje ..................... 3 Beszélgetés az árakról .................3 Bulgária a Balkán békéjéért .................. . 4 Üzemmérnök - diploma előtt .............. . 7 Készülődés felszabadulásunk 28. évfordulójának megünneplésére Nagygyűlések, koszorúzás! ünnepségek, új létesítmények avatása Április 4-e, felszabadu­lásunk 28. évfordulójá­nak megünneplésére ké­szülődnek a városokban és a falvakban, külsősé­gekben is rangot adva a történelmi sorsforduló­nak, fellobogózzák a la­kóépületeket, nemzetiszí­nű és vörös zászlókkal díszítik az utcákat és te­reket, s az ünnepet kö­szöntő feliratokkal, deko­rációkkal ékesítik a köz­épületek, állami intézmé­nyek homlokzatát. A fővárosban kigyúl­­nak majd az esti díszki­világítás nagy fényerejű reflektorai, , látványos fényköntösbe öltöztetik Budapest központi épüle­teit, műemlékeit, a Du­­na-hidakat, a gellérthe­gyi felszabadulási emlék­művet és a felvonulás té­ri Lenin-szobrot. Április 3-án ünnepi külsőségek között, katonai tisztelet­­adással felvonják az ál­lami zászlót az Ország­ház előtti Kossuth téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellért­hegyen. Április 4-én dél­ben az Országház előtt az állami­ zászlónál zenés őrségváltás lesz, miköz­ben a Gellérthegyen fel­állított lövegek össztűzzel köszöntik a felszabadulás ünnepét.­­ Az évforduló ünnepség­­sorozata már hétfőn meg­kezdődik: az Elnöki Ta­nács, a Minisztertanács és a magyar fegyveres erők nevében megkoszo­rúzzák azoknak a román, lengyel, angol és ameri­kai katonáknak a sírem­lékét, akik életüket ál­dozták a hazánk felsza­badulásáért vívott csa­tákban. Elhelyezik a ke­gyelet virágait Harkány­ban a bolgár és Pécsett a jugoszláv hősök emlék­művén is. Hétfőn adják át a Parlamentben az Ál­lami-díjakat és a Kos­­suth-adjakat, köszöntik a Fészek-klubban azokat, akik az ünnepen külön­böző művészeti díjakban részesültek. Kedden délelőtt az MSZMP Központi Bizott­sága, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa rendez koszorúzási ünnepséget a Szabadság téri szovjet hő­si emlékműnél és a Hő­sök terén. Délben a Par­lamentben azoknak nyúj­tanak át kitüntetéseket munkájuk­­■ elismeréséül, akik kiemelkedőt alkot­tak a szocialista építés­ben. A rádióban és a te­levízióban délután hang­zik el Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárá­nak ünnepi beszéde, este az Operaházban díszelő­adást rendeznek a felsza­badulási évforduló tiszte­letére. A főváros fiataljai a forradalmi ifjúsági napok programjában köszöntik országépítő munkánk eredményeit, rendezvé­nyeik leglátványosabbja az idén is a legifjabb, mostanában fogadalmat tett KTSZ-tagok nagygyű­lése lesz április 4-én a Felvonulási téren. A gyű­lésre 25 000 részvevőt vár­nak. Főcze hajós, a KISZ Központi Bizottságának titkára mond ünnepi be­szédet. Koszorúzási ün­­nepségeket tartanak a fő­városi kend­ r­ébekben, vi­rággal díszítik a szovjet hősi emlékműveket, a ha­zánk szabadságáért életü­ket áldozott szovjet ka­tonák sírjait. Aa i­mnen rangjához méltóak a vidéki rendez­vények, megemlékezések­­ is. Pécsett az évforduló alkalmából avatják fel a Misinatetőn épült csak­nem 200 méter magas tű­­tornyot, Kékestetőn, az ország legmagasabb csú­csán hálatüzet gyújtanak a Heves megyei fiatalok. Miskolcon nemzetközi út­törő-találkozót rendeznek. Székesfehérváron a KISZ Fejér megyei bizottsága rendez ifjúsági nagygyű­lést­­ és felszabadulási­­sta­fétát, Dunaújvárosban megnyílik négy elektro­technikai vállalat gyárt­­mánykiállítása. Veszp­rémben az­ ünnepi nagy­gyűlést követően új KISZ- tagok tesznek fogadalmat. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek ifjúkommunistái­nak ünnepélyesen adják át jó munkájukért a KISZ központi bizottsá­gának vándorzászlaját, Győrben ünnepélyesen ki­hirdetik a 10. jubileumi felszabadulási irodalmi és képzőművészeti pályázat eredményét, Pakson em­léktúrára indulnak a fia­talok, s a Vas megyei Ne­­mesmedvesen ismét meg­­kondítják azt a harangot, amely 1945. április 4-én 11 órakor szólalt meg, hirdetve Magyarország teljes felszabadítását. • A magyar szakszervezeteknek 3706000 tagja van Mérleg a pénzgazdálkodásról - Mire költik a tagdíjakat Segélyezés — Új üdülők Az 1972-es pénzügyi mérlegről, az idei gazdál­kodási feladatokról a szakmai elnökségek, köz­ponti vezetőségek az el­múlt hetekben tárgyaltak, s az összesítés a napok­ban készült el. A Szak­­szervezetek Országos Ta­nácsának illetékesei kö­zölték: az ipari dolgozók és az alkalmazottak 93,8 százaléka szakszervezeti tag. A szervezett dolgozók száma, figyelembe véve a nyugdíjasokat, az ipari tanulókat és a jogfenn­tartókat is, az 1971. évi­hez képest 120 000-rel, 3 706 000-re emelkedett. A legnépesebb szakszerve­zet, a vasas 477 000 tag­gal, majd sorrendben 353 000-rel a KPVDSZ és 355 000-rel az építők kö­vetkeznek. A tagdíjfize­tési morál jó: 93 százalék hónapról hónapra rendezi tagdíját, s jelentősen csökkent azok száma, akiknél három hónapnál hosszabb elmaradás van. Tavaly a tandíjbevétel elérte a 778 millió forin­tot s az idén az emelke­dő jövedelmek és taglét­számok következtében 811 millió forintra számíta­nak. Az alapszervezetek, mivel kulturális, szociá­lis és sportcélokra, külön központi támoaesést is kapnak, a tagdíjból nem az előírt 50, hanem 84 százalékos arányban ré­szesednek. Az egyik legjelentősebb tevékenység a segélyezés. Tavaly vállalati és szak­szervezeti erőforrásokból összesen 392 millió forin­tot fizettek ki. Egy sor kedvező változásról szá­moltak be a központi ve­zetőségi üléseken. A SZOT elnökségi határoza­ta alapján növelték az egy főre jutó szakszerve­zeti segély átlagösszegét: 360 forintról 403-ra. Ta­valy szakszervezeti ala­pokból 20 700 gyermek­­gondozási segélyen levő anya kapott támogatást, ■ személyenként átlagosan 555 forintot. A segélye­zett nyugdíjasok száma meghaladta a 61 ezret, s erre a célra 21 millió fo­rintot költöttek. Kedvezőtlen ■ viszont, hogy több mint 997 ezer személynek utaltak ki ta­valy segélyt. Ez a nagy szám azt jelzi, hogy gya­korlatilag mindenki ka­pott, aki kért. A segélye­zési bizottságoknak, a szakszervezeti bizalmiak­nak nagyobb alapossággal kellene előkészíteniük a döntéseket. Az lenne a helyes, ha olyanoknak is kiutalnának, akik nem kémek, fokozottabban tö­rődnének a naiv csalá­dokkal, az egyedül élők­kel, a nyugdíjasokkal. A megfontoltabb döntés azt is lehetővé tenné, hogy aki valóban rászorul, az nagyobb összeghez jusson, hiszen 800 forint is ki­utalható. Jó kezdeménye­zés például: iskolaév kez­dete előtt a nagyobb csa­ládok és az egyedülálló anyák támogatása. Szociális, kulturális cé­lokra, vállalati, szakszer­vezeti pénzből 229 millió forint jutott tavaly. Ezt elsősorban könyvek vá­sárlására, különböző ren­dezvényekre, ismeretter­jesztésre fordították. A sport 115 millió forint tá­mogatásban részesült, mindinkább a tömegsport lehetőségeinek megterem­tésére törekednek. A SZOT tavaly 53,6 millió forintot fordított beruhá­zásokra, ebben az évben több mint 64 millió­­forint áll rendelkezésre. Ennek a pénznek a jelentős ré­szét a szakmai szakszer­vezetekkel közösen hasz­nálják fel. A többi között így épült, illetve, épül a bányászok leányfalui gye­rek- és siófoki, a KPVDSZ soproni gyógy-, a vasasok Normafa úti nyugdíjas, valamint ró­mai-parti hétvégi üdülője. Külön alap áll rendel­kezésre a művelődési há­zak, kultúrotthonok átü­tésére, bővítésére. Ezeket a beruházásokat a negye­dik ötéves terv során 74 millió forinttal támogatja a SZOT, a többi között már a várpalotai, a gyu­lai, a Fejér megyei bau­xitbányászok, valamint a Lenin Kohászati Művek művelődési házának kivi­telezéséhez adtak pénzt. A Váci úton épül az új szakszervezeti nyomda és egy irodaház is, ahol a többi között a társada­lombiztosítás kap helyet. Moldován Tamás Péter János Japánba látogat­ Péter János, a Magyar Népköztársaság külügy­minisztere a japán kor­mány meghívására a köze­li napokban hivatalos lá­togatást tesz Japánban. Ezt követően a Mongol Nép­­köztársaság kormányának maghívására Ulánbátorba látogat Koszigin holnap Svédországba utazik Koszigin szovjet kor­mányfő április 2-án ese­dékes svédországi látoga­tásával kapcsolatban kö­zöl kommentárt a Szov­­jetszkaja Rosszija szom­bati száma.­A lap hangsúlyozza: „magas, szintű találkozók, parlamenti küldöttségek cseréje, miniszterek köl­csönös látogatásai, széles körű kölcsönös kapcsola­tok gazdasági, tudomá­nyos-műszaki és kulturá­lis téren, a sport és az idegenforgalom területén már hagyományossá vál­tak a Szovjetunió és Svéd­ország között”. Koszigin látogatásával kapcsolatban Ostrom svéd külügyminisztériumi ál­lamtitkár kijelentette: A Szovjetunió miniszter­­elnökének svédországi lá­togatása igen fontos. Fel­tevésünk szerint, meg­vizsgálják majd a két or­szág kapcsolatait az euró­pai nemzetközi helyzettel összefüggésben, és megál­lapítják, milyen területe­ken és milyen irányban lehet tovább mélyíteni együttműködésünket.­ Az Egyesült Államok nem számolta fel dél-vietnami katonai támaszpontjait Szakszervezeti szolidaritási gyűlés Hanoiban Vo Dang Giang ezredes, a megbízatásának eleget tett négyoldalú katonai vegyes bizottság DIFK-ta­­gozatának helyettes veze­tője szombaton Saigonban sajtóértekezletet tartott, és azon visszautasította azo­kat az amerikai vádakat, amelyek szerint rosszul bántak a DIFK fogságá­ban tartott amerikai fog­lyokkal. Kijelentette: ezek az állítások azt célozzák, hogy megpróbálják lep­lezni a saigoni rezsim fog­ságában levő hazafiakkal szemben alkalmazott bru­tális bánásmódot. A tá­bornok a továbbiakban el­mondotta: különböző je­lentések alapján megálla­pítható, hogy az Egyesült Államok mintegy 17 000 főnyi katonai személyzetet kíván — polgári személy­nek álcázva — továbbra is Dél-Vietnamban tartani Szombaton Saigonból hazautazott Hanoiba Le Quang Hoa tábornok, a március 28-án feloszlatott négyoldalú katonai vegyes bizottság VDK-tagoza­tá­nak vezetője. Elutazása előtt írásos nyilatkozatot juttatott el a nemzetközi sajtó képviselőihez. Ebben azzal vádolta az Egyesült Államokat és a saigoni re­zsimet, hogy szándékosan megsérti és szisztematiku­san szabotálja a párizsi megállapodás legfonto­sabb cikkelyeit, nevezete­sen a tűzszünetre, a de­mokratikus szabadságjo­gokra, a nemzeti megbé­kélésre és a polgári fog­lyok szabadon bocsátására vonatkozó rendelkezése­ket. A tábornok hangsúlyoz­ta, hogy az Egyesült Álla­mok támogatja Saigont a tűzszünet szabotálásában, más formákban folytatja dél-vietnami­ katonai el­kötelezettségének érvé­nyesítését és polgári sze­mélyeknek álcázott kato­nai személyzettel tovább­ra is segítséget nyújt a Saigoni hadseregnek. Az Egyesült Államok Dél- Vietnamból kivont csapa­tainak fegyverzetét és fel­szereléseit a saigoni had­seregre hagyta, nem szá­molta fel katonai támasz­pontjait, és illegálisan fegyvereket és hadianya­got juttatott Dél-Vietnam­­ba. Le Quang Hoa rámuta­tott, hogy az Egyesült Ál­lamok a párizsi megálla­podást megsérti azzal is, hogy felderítő repüléseket hajtott végre a VDK fe­lett, késlekedik a VDK ki­kötőinek és vízi útjainak aknátalanításával. A bé­kemegállapodásnak ilyen és hasonló megsértései rendkívül súlyos helyzetet teremtettek Dél-Vietnam­ban, Laosz és Kambodzsa bombázása pedig tovább súlyosbította az indokínai helyzetet Charles Bray, az ameri­kai külügyminisztérium szóvivője pénteken beis­merte, hogy körülbelül (Folytatás az 5. oldalon)

Next