Népszava, 1973. június (101. évfolyam, 126-151. sz.)

1973-06-15 / 138. szám

2 Nixon 60 napos árbefagyasztást rendelt el Az elnök az SZKP főtitkárának látogatásáról Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Nixon elnök középeurópai idő szerint csütörtökön hajnalban az amerikai néphez intézett ,15 perces rádió- és televízió-beszédében bejelentette, hogy a rendkívüli, ideiglenes rendszabályként — azonnali hatálylyal életbe lépő 60 napos árbefagyasztást rendelt el Nixon bevezetőben derűlátóan beszélt az „alapvetően erős” amerikai gazdasági élet általános állapotáról. Szerinte „egyetlen nagy probléma” a fogyasztói árak, különösképpen az élelmiszerárak „megengedhetetlenül gyors ütemű emelkedése”. Elismerte, hogy ebben az évben ismét rendkívül mértékben felgyorsult a drágulás. .Az infláció újabb elszabadulása azután következett be, hogy az „új gazdasági politika” idén januárban bevezetett 3. fázisa értelmében a kötelező erejű ár- és bérellenőrzést „önkéntes önmegtartóztatással” váltotta fel. Ennek kapcsán ez év első negyedében 9 százalékkal emelkedtek a megélhetési költségek. Az új rendszabályok egyértelműek a 3. fázis csődjének közvetett beismerésével. A mostani szükségrendszabályokat követő 4. fázis — az elnök szavaiból következtetve — tulajdonképpen visszatérés lesz a 2. fázis januárban feladott, hatékonyabb ellenőrzési rendszeréhez. Nixon beszéde befejező részében kijelentette: „Jövő hétfőn kezdődik Washingtonban csúcstalálkozóm Leonyid Brezsnyev főtitkárral. A találkozó hónapok munkájával történt előkészítése alapján, valamint az átfogó, jórészt a legutóbbi időben folytatott konzultációkra és levélváltásokra alapozva ma este meggyőződéssel azt jósolhatom, hogy találkozónk nagy fontosságú új előrehaladást fog eredményezni mind a fegyverkezési terheknek és a háború veszélyének csökkentése, mind pedig a világ két leghatalmasabb nemzetének jobb és gyümölcsözőbb kapcsolatai tekintetében”. A DIFK tűzszüneti parancsa VDK-közlemény A dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők főparancsnoksága csütörtökön közép-európai idő szerint 13 órakor parancsot adott összes alakulatainak a tűzszünet szigorú betartására, közölte csütörtökön este a DIFK szóvivője Saigonban. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma — a 14 pontos, közös közlemény szerdai párizsi aláírása nyomán — csütörtökön nyilatkozatot tett közzé. Ennek bevezető részében emlékeztet arra, hogy több mint négy hónap telt el a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló párizsi megállapodás aláírása óta, de a fegyveres összecsapások mindeddig nem szűntek meg, s az Egyesült Államok és a saigoni adminisztráció sorozatosan megszegte a megálla-' podás legfontosabb rendelkezéseit. A VDK kormánya a nyilatkozatban ismételten megerősítette Laosszal és Kambodzsával kapcsolatos álláspontját. A párizsi megállapodás aláíróinak lelkiismeretesen tiszteletben kell tartaniuk Laosz és Kambodzsa függetlenségét, szuverenitását, egységét, területi sérthetetlenségét és semlegességét — állapítja meg a dokumentum — a laoszi és a kambodzsai népnek külföldi beavatkozástól mentesen kell rendeznie e két ország belügyeit. A VDK kormánya, a DIFK kormányával egyetértésben, lelkiismeretesen be fogja tartani a közös közleményben foglalt intézkedéseket, akárcsak a január 27-i párizsi megállapodást Megköveteli azonban, a többi aláíró féltől, hogy ugyanígy cselekedjenek. Le Duc Tho, aki a VDK kormányának képviseletében az elmúlt hetekben Henry Kissingerrel, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával tárgyalt, csütörtökön délután Párizsban sajtóértekezleten méltatta a szerdán aláírt közös közlemény jelentőségét Részletesen elemezte a közlemény egyes pontjait, s kiemelte annak fontosságát hogy a közleményben ismét leszögezték a dél-vietnami helyzet realitásait, nevezetesen, hogy Dél-Vietnamban két kormány, két hadsereg és két övezet van, s a két dél-vietnami félnek azonnal ki kell jelölnie az ellenőrzésük alatt álló övezetek határait, továbbá, hogy szabadon kell bocsátani a politikai foglyokat, biztosítani kell a demokratikus szabadságjogokat, s meg kell alakítani a nemzeti megbékélés és egyetértés három egyenjogú összetevőből álló országos tanácsát. Sajtóértekezletet tartott Nguyen Van Thieu, a DIFK államminisztere is, aki a saigoni küldöttséggel Párizsban tárgyaló DIFK-küldöttség vezetője. Hangsúlyozta, a helyzet további alakulása attól függ, hogy milyen magatartást tanúsít majd a saigoni kormány. A NATO miniszteri tanácsának ülése A NATO miniszteri tanácsának csütörtök délelőtti ülésén Sharp kanadai, Rogers amerikai, Douglas Home brit és Robert francia külügyminiszter szólalt fel. Valamennyien üdvözölték a biztonsági értekezlet helsinki előkészítő tanácskozásai kielégítő befejezését, és hangsúlyozták az Atlanti Szövetség fenntartásának szükségességét. Rogers amerikai belügyminiszter Nixon elnök megbízásából tájékoztatta minisztertársait azokról a kérdésekről, amelyekről az amerikai elnök jövő héten Washingtonban Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával kíván tárgyalni. Ezek között felsorolta a SALT-tárgyalásokat, a kétoldalú kapcsolatokat és megemlítette, hogy ezek keretében a tavalyi csúcsértekezlethez hasonlóan számos megállapodás előkészítésére is sor kerülhet. Meg fogják vizsgálni — mondotta továbbá — a Moszkvában elfogadott 12 államközi alapelv alkalmazását. Rogers biztosította az USA NATO-beli szövetségeseit, hogy a washingtoni megbeszéléseken semmilyen olyan döntést nem hoznak, ami sértheti az Egyesült Államok szövetségeseinek érdekeit Brezsnyev megbeszélése a szocialista országok diplomatáival Tájékoztató az SZKP és a szovjet állam békeprogramjának megvalósításáról Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán fogadta Csehszlovákia, a KNDK, Kuba, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a VDK nagykövetét valamint Bulgária, Jugoszlávia és Mongólia ideiglenes ügy ivóját A baráti beszélgetés során Brezsnyev tájékoztatta a szocialista országok diplomatáit az SZKP XXIV. kongreszszusán, valamint az SZKP KB 1973. áprilisi plénumán elfogadott határozatok végrehajtásáról. Beszélt arról a nagyfokú politikai és munkalelkesedésről, amellyel a szovjet nép dolgozik a kilencedik ötéves terv harmadik, döntő éve feladatainak megvalósításán. Brezsnyev kitért az SZKP-nak és a szovjet államnak a békeprogram megvalósítását célzó tevékenysége fő mozzanataira. A békeprogram a szovjet nép, a testvéri szocialista országok népei, az egész haladó emberiség egyöntetű támogatását élvezi. Rámutatott, hogy milyen nagy jelentősége van a világon jelenleg lejátszódó folyamatoknak, amelyek a feszültség enyhítésére irányulnak, valamint arra, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok közötti nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában gyökeresedjék meg a békés egymás mellett élés, az országok egyenrangú együttműködésének elve. A beszélgetés során hangsúlyozták, hogy a szocialista országok egyeztetett tevékenysége a nemzetközi porondon, a békéért folytatott küzdelemben elősegíti a feszültség enyhülésének további elmélyülését, a nemzetközi helyzetben történt kedvező változások megszilárdítását, ami megfelel a népek alapvető érdekeinek és óhajainak. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, Konsztyantyin Katusev, az SZKP KB titkára és Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB tagja, az SZKP KB főtitkárának munkatársa. Tudósítónk jelenti Washington leonyid Brezsnyev fogadására készül Hosszú sor kígyózik a külügyminisztériumban megnyílt különleges sajtóiroda előtt, ahol a szovjet—amerikai csúcstalálkozó alkalmából kibocsátott rendkívüli újságíróigazolványokat osztják. Az iroda kicsi, az ügyintézés meglehetősen körülményes, de az örökké siető-rohanó riporterek nem türelmetlenkednek. Mivelhogy különleges igazolvány nélkül nem lehet a csúcsesemények színhelyére és a sajtótájékoztatókra bejutni, így azután a legtekintélyesebb „nagyok” és a névtelen szaladó riporterek egyaránt fegyelmezetten álldogálnak. Cigarettázva, gumit rágva várnak sorukra, és közben persze folyik a Brezsnyev-látogatással kapcsolatos előzetes értesülések cseréje. Köztudott például, hogy az alkalomra hozzávetőlegesen 40-tagú szovjet újságírócsoport érkezik, de élénk találgatás tárgya, vajon ők is igényt tartanak-e helyre a vidéki látogatás útvonalát követő sajtógépekre. Ezekre egyébként a Fehér Ház „sajtólégügyi kirendeltségén” máris sok a jelentkező. Utazni készülnek a Washingtonban akkreditált külföldi tudósítók úgyszólván testületileg, szép számmal beneveztek az eseményre ideküldött különtudósítók, és eddig már több száz amerikai laptudósító, kommentátor, rádió- és tv-riporter, fotós és filmes jelentkezett. Ami Leonyid Brezsnyev amerikai viszontlátogatásának programját, illetve Nixon elnökkel sorra kerülő megbeszéléseit illeti, Washingtonban hivatalos helyről nyomatékosan felhívják a sajtó figyelmét arra, hogy a csúcstalálkozó 8 napjából 6 napot „komoly, érdemi tárgyalásokra szentelnek”, amelyek eredményeitől „a két nagyhatalom kapcsolataiban történelmi fordulópontot jelentő moszkvai csúcstalálkozó megállapodásainak továbbfejlesztését és a hosszú távú kétoldalú kapcsolatok szilárd megalapozását várják”. Ennek megfelelően Joseph Alsop, a jobboldali nézeteiről — és szélsőségesen szovjetellenes, hidegháborús múltjáról — közismert publicista is azt fejtegette szerdai cikkében, hogy többről van szó, mint villanásnyi időre jó hangulatot teremtő ,légköri” csúcslátványosságról. „A Brezsnyev-látogatás — írta Alsop — teljesen más jellegű lesz, mint — Nixon elnök moszkvai látogatásának kivételével — bármely előző ilyen csúcstalálkozó... És ha minden jól megy, akkor az eredmény nem üres „Camp David-i szellem” lesz, hanem — mint írta — „gondosan előkészített megállapodások sorozata az amerikai elnök és a szovjet főtitkár között”. Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon érdemi tárgyalási témáiról hivatalosan semmit sem mondanak, de Alsop — és általában a tekintélyes szemleírók — arra számítanak, hogy vezető helyen szerepel az 5/1LT- megbeszélések további menetének megvitatása. Ebben az összefüggésben jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a csúcstalálkozó idején szünetelnek Gertben a megbeszélések, és visszaérkezett az amerikai fővárosba Alexis Johnson, a SALT-tárgyalásokon részt vevő amerikai fődelegátus. Bizonyosra veszik, hogy legfelső szinten terítékre kerül a vietnami és a közép-keleti kérdés, valamint Európa és az európai biztonság problémaköre. A kétoldalú kapcsolatokat illetően washingtoni sajtóberkekben több, már előkészített megállapodás aláírására számítanak. Teljesen magától értetődőnek tekintik Washingtonban, hogy a szovjet— amerikai tárgyalások különböző — legfelső, miniszteri és szakértői — szintjein fontos helyre kerülnek a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdései. Egyébként forgalomban vannak olyan hírek, amelyek szerint Leonyid Brezsnyev washingtoni szálláshelyén, a Pennsylvania Avenue 1655. szám alatti elnöki vendégházban, a történelmi múltú Blair House-ban találkozik munkaebéd keretében a szovjet—amerikai gazdasági-pénzügyi-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében leginkább érdekelt vezető üzletemberekkel. Ugyanitt kerül sor majd arra a vacsorára is, amelynek során a szovjet vezető a szenátus külügyi bizottságának tagjaival ismerkedik és folytat kötetlen beszélgetést. A részletes hivatalos program még nem ismeretes. A washingtoni újságírók egyelőre arra összpontosítanak, hogy június 18-án, hétfőn ünnepélyes fogadtatás lesz a Fehér Ház parkjában, s ugyanazon a napon Nixon elnök és felesége díszvacsorát ad Leonyid Brezsnyev és kísérete tiszteletére. És, ugyanakkor megkezdődnek a „feszített munka jellegű találkozó” tárgyalásai Washingtonban és Camp Davidben, az elnök fővárosi és marylandi vidéki rezidenciáján. Köves Judit Púja Frigyes Kinshasában A magyar küldöttség, amely Púja Frigyesnek, a külügyminiszter első helyettesének vezetésével afrikai körúton, van, Ghánában tett négynapos hivatalos látogatását befejezve, Kinshasába, a Zaire Köztársaság fővárosába utazott. A magyar delegáció Accrában tárgyalásokat folytatott a két ország együttműködésének kiszélesítéséről. NÉPSZAVA Csehszlovák párt-, és kormányküldöttség Mongóliában A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának és a Mongol Népköztársaság kormányának meghívására csütörtökön Ulánbátorba érkezett a csehszlovák párt- és kormányküldöttség. A küldöttség vezetője Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára. M MZEI köl N ÍREK ♦ Martin Ferenc, hazánk bukaresti nagykövete megkoszorúzta Petőfi Sándornak az 1948-as magyar szabadságharc egyik színterén, az erdélyi Balázsfalván levő mellszobrát. Csi Peng-fej kínai külügyminiszter csütörtökön Párizsból jövet Teheránba érkezett. A háromnapos hivatalos látogatásra Abbas Ali Khalatbari iráni külügyminiszter hívta meg. 1973. június 15. Az újabb párizsi megállapodás Magyar idő szerint ma hajnalban — remélhetőleg ezúttal végérvényesen — életbe kell lépnie végre a „tüzet szüntess!”-nek Vietnamban. Ezt rendeli el az a 14 pontból álló megállapodás, amely Le Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja és dr. Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója közötti hosszú és nehéz tárgyalássorozat eredményeként jött létre, s amelyet szerdán írtak alá Párizsban a VDK, a DIFK, az Egyesült Államok és a saigoni rezsim képviselői. A vietnami béke nyitányaként lehetne üdvözölni a megállapodást, ha ugyanezekről a kérdésekről nem született volna már korábban megegyezés, ha a vietnami háború befejezését jelentő tűzszüneti megállapodást nem írták volna már alá januárban Párizsban. Mert lényegében mindazok a pontok, amelyek a mostani dokumentumban szerepelnek, már helyet kaptak a januári jegyzőkönyvekben is. Igaz, néhány csak vázlatosan, a két dél-vietnami félre, valamint a VDK- ra és az Egyesült Államokra bízva azok értelmezését és tartalommal megtöltését Tudjuk, sok fontos kérdésben nem valósultak meg az elmúlt félévben a januári egyezmény kötelező előírásai. Annak ellenére sem, hogy az első párizsi megállapodás minden feladatra határidőket szabott Az első heteket kivéve nem hallgattak el teljesen a fegyverek, nem fejeződött be a politikai foglyok cseréje és még a valószínűsége sem csillant fel annak, hogy a vietnami nép önrendelkezési jogának tiszteletben tartásával és a januári megállapodás szellemében rövid időn belül sor kerülhet Dél-Vietnamban a demokratikus szabadsággjogok biztosítására, a nemzeti megbékélés és egyetértés megvalósítására. Most, amikot, végső szakaszukba jutottak a tárgyalások Párizsban Le Duc Tho és Kissinger között tapasztalható volt, hogy a saigoni rezsim mindent megtesz a tűzszünet szigorú és lelkiismeretes betartását elrendelő újabb megállapodás létrejöttének akadályozására, és újra meg újra megkísérli ráerőszakolni a jövő Dél-Vietnamjáról vallott saját elképzeléseit az egyezmény szövegére. Kudarcba fulladt kísérlet volt ez, mint ahogyan az volt minden megelőző próbálkozása az elmúlt fél évben a területszerzésre, a felelősség áthárítására. Mielőtt az amerikaiak kivonultak Dél-Vietnamból — tízezres nagyságrendű „civil” személyzet azért ott maradt —, a saigoni rezsimet teletömték fegyvereikkel, hadianyaggal. Ezzel a „háttérrel” a januári fegyvernyugvás rövid időszaka után a saigoni hadsereg hadműveletek egész sorát indította, hogy az ellenőrzési határok kijelölése előtt minél nagyobb területeket vonhasson saját hatáskörébe a DIFK által ellenőrzött vidékekről. Sok ezer támadást indítottak ilyen céllal, sikertelenül, mert a dél-vietnami felszabadító csapatok visszaverték ezeket a támadásokat. Nem lehet kérdéses egy pillanatig sem a DIFK védekezésének jogossága. A DIFK már januárban nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy komolyan törekedni fog a tűzszüneti megállapodás teljes betartására, de nem fogja eltűrni a saigoni rezsim ezzel ellentétes kezdeményezéseit. A foglyok cseréjében a DIFK és a VDK szintén a legteljesebb készségét tanúsította, csakhogy egyoldalú volt ez a készség, mert Saigon igyekezett gyorsan „átalakítani” és eltüntetni foglyait. Emlékezetes Thieu ezzel kapcsolatos cinikus kijelentése: „Nálunk nincsenek politikai foglyok, csak kommunista bűnözők vannak.” Ami azt jelentette, hogy leállították a politikai foglyok cseréjét, s megindult az aktagyártás. Politikai foglyok ezrei kaptak „köztörvényes” iratokat, mások egyszerűen nyomtalanul eltűntek a börtönökben. Erre az időre esik az Egyesült Államok semmivel sem magyarázható lépése, hogy miközben a VDK minden vállalt kötelezettségét teljesítette, beszüntette az aknák felszedését a Tonkini-öbölben és elállt azoktól a tárgyalásoktól, amelyek az amerikai jóvátételről folytak. A mostani megállapodás szövegét tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a Kleber sugárúton a januárinál kevésbé fényes körülmények között aláírt, de szintén igen fontos megállapodás magába foglalja és megerősíti mindazokat a követeléseket, amelyeket a VDK és a DIFK a januári aláírás óta állandóan hangsúlyozott: a tényleges tűzszünet biztosítását, a politikai foglyok 45 napon belüli szabadon bocsátását és a demokratikus szabadságjogok biztosítását. Lényegében tehát a VDK és a DIFK következetességének sikere ez az újabb megállapodás. Ma hajnalban tehát újból elhangozhat a tűzszüneti parancs Vietnamban, ám, hogy ez a „kiegészített tűzszünet” valóban hosszan tartó békévé váljon és hamarosan elvezessen a nemzeti megbékélés és egyetértés megvalósításához, az nagyban múlik az Egyesült Államok további magatartásán: mennyire ösztönzi majd Saigont az újabb párizsi megállapodás szigorú és lelkiismeretes betartására. A világ elvárja, hogy a Thieu-rezsim többé ne kapjon amerikai haladékot görbe szándékaihoz, s a fegyvernyugvást végre magvalósítva, a politikai kérdések rendezéséről is ugyanolyan komoly szándékkal üljön a tárgyalóasztalhoz, amellyel ezt avietnami nép önrendelkezését és függetlenségét képviselő DIFK tette és teszi. _______ Diósdi László Rogers nyilatkozata a TASZSZ-nak William Rogers amerikai külügyminiszter leonyid Brezsnyev közelgő látogatásáról nyilatkozott a TASZSZ hírügynökség washingtoni tudósítójának. Egyebek között kijelentette : „Az amerikai nép úgy fogja üdvözölni Leonyid Brezsnyev főtitkár látogatását, mint a szovjet—amerikai kapcsolatokban történt történelmi változás megerősítését.” „Azt várjuk, hogy a szovjet és amerikai vezetők közelgő találkozója újabb ösztönzést ad a már eddig elért sikereknek. Jelentős támogatást élvez a kölcsönösen előnyös együttműködés és az esetleges súrlódások és összecsapások elkerülése érdekében tanúsítandó fegyelmezettség eszméje. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a rövid ideig tartó előnyök kihasználása a hosszú távú békés célok rovására egyik ország nemzeti érdekeinek sem felel meg.”