Népszava, 1974. február (102. évfolyam, 26–49. sz.)
1974-02-01 / 26. szám
i Vendégünk Margiz Sindermann,a NDK Minisztertanácsának elnöke Horst Sindermann, a Német Demokra- tikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke 1915. szeptember 5-én született Drezdában. 1929-ben lépett a Német Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. 1933-ban antifasiszta tevékenység miatt letartóztatták és 9 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1935-ben hatévi fegyházbüntetésre ítélték. Fegyházbüntetésének letöltése után 1945-ig a sachsenhauseni és a mauthauseni koncentrációs táborokban raboskodott. 1945 és 1947 között a drezdai és karl-marx-stadti megyei pártlap főszerkesztője, majd 1950-ig a járási pártbizottság első titkára Karl-Marx Stadtban és Lipcsében. 1950-től 1953-ig a Halle megyei pártlap — a Freiheit — főszerkesztője. 1954 és 1963 között az NSZEP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője. 1959- ben a KB póttagjának, 1963-ban a KB tagjának és a PB póttagjának választották, 1967-től a Politikai Bizottság tagja. 1963-tól 1971-ig a Halle megyei pártbizottság első titkára volt. 1971. május 12-én az NDK Minisztertanácsának első elnökhelyettesévé, 1973. október 3-án pedig az NDK Minisztertanácsának elnökévé választották. 1963-tól az NDK Népi Kamarájának tagja. Több magas állami kitüntetés tulajdonosa. DIFIC-nyilatkozat a saigoni rezsim háborús politikájáról Vo Dong Giang ezredes, a dél-vietnami felek kétoldalú katonai vegyes bizottsága DIFK-tagozatának helyettes vezetője, a testület küldöttségvezetőinek ülésén élesen elítélte a saigoni kormányzatot, amely az utóbbi napokban a békéről beszél ugyan, de folytatja háborús politikáját, és a párizsi megál■ítpodások szabotálását. Hangoztatta: a jelenlegi súlyos dél-vietnami feszültség oka az, hogy az Egyesült Államok folytatja katonai intervencióját, Dél-Vietnam belügyeibe való beavatkozását. A Vietnami Dolgozók Pártja hanoi városi bizottságának meghívására szerdán baráti látogatásra a VDK fővárosába érkezett Moszkva város delegációja. A Kínai Népköztársaság csütörtökön reggel szabadon bocsátott egy amerikai összekötő tisztet — a Pentagon alkalmazottját — és öt saigoni katonát, akik a Paracel-szigetek térségében január 19-én és 20-án lezajlott fegyveres összecsapásban estek kínai fogságba. Pekingi közlés szerint a Paracel-szigetek körüli csatában öszszesen 48 saigoni katona esett kínai fogságba. Kína a még fogságában levő 43 saigoni katonát is repatriálja. A saigoni hadvezetés szerint a Thieu-kormányzat 101 katonája „tűnt el” a dél-kínai-tengeri szigetcsoport térségében lezajlott fegyveres összecsapásban. A saigoni rezsim csütörtökön csapatkontingenst indított útnak a Paracel-szigetektől mintegy 1000 kilométerrel délre, ugyancsak a dél-kínaitengerben fekvő Spratleyszigetek térségébe. Saigoni katonai megerősítés szállt partra a Spratley-szigeteken, amelyeket Saigon és Kína egyaránt a magáénak tekint. A Paracel-szigetektől délre fekvő szigetcsoporton a múlt év szeptembere óta állomásoznak saigoni csapatok. Thieu elnök ekkor jelentette be, hogy Phuoc Tuy dél-vietnami tartományhoz csatolta a Spratley-szigeteket. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma a közelmúltban nyilatkozatban tiltakozott a szigetek bekebelezése miatt, és megerősítette, hogy azok Kínához tartoznak. A bolíviai összecsapás fejleményei A bolíviai fővárosból érkezett jelentések szerint a kormánycsapatok szerdán éjjel megtörték a felkelő parasztok ellenállását, és visszafoglalták a Cochabambába befutó három főútvonalat. Az áremelések miatt tüntető farmerek ellen katonaságot, majd szerdán repülőgépeket vezényeltek a 150 000 lakosú Cochabamba körzetébe. A felkelők és a katonák között szerdán összecsapás zajlott le, és ennek során hivatalos jelentés szerint öt paraszt életét vesztette. A félhivatalos jelentések szerint azonban, a halottak száma nyolc, több tucat sebesült is van. Carlos Alcoreza Melgarejo, a fegyveres erők egyesített parancsnokságának vezetője szerdán sajtóértekezleten jelentette be, hogy kormányellenes katonai összeesküvést lepleztek le, amelynek élén a bolíviai hadsereg egykori magas rangú tisztje, Eladio Sanchez Giranda tábornok ál. Melgareto tábornok a sajtóértekezlet után pár órával kijelentette, hogy az összeesküvés és a parasztok felkelése közt nincs összefüggés. Paraguayban 1300 politikai fogoly éhségsztrájkba kezdett a brutális bánásmód és a rossz feltételek elleni tiltakozásul. Skóciai dokkmunkások megtagadták fegyverek és katonai felszerelés berakását az Almirante Williams nevű chilei fregattra. NÉPSZAVA Washingtoni tudósítónk telexjelentése Kongresszusi üzenet „az unió helyzetéről" A csütörtöki nap eseménye Amerikában Nixon elnök előző este elhangzott kongresszusi üzenete, amelyet — saját újításával szakítva — évek óta most először személyesen mondott el a törvényhozás két házának együttes ülésén. Természetesen azonnal fellángolt a vita arról, hogy mit mondott az elnök és mit kellett volna mondania, miről beszélt és milyen témát került meg idei kongresszusi üzenetében, amelyet Richard Nixon hívei és ellenségei egyaránt jó előre „sorsdöntőnek” minősítettek. Nixon elnök 40 percet szentelt az „unió helyzetéről” szóló hagyományos beszámolónak, amelyet 33 ízben szakított meg a republikánus padsorok — és az elnök környezetéhez tartozó vendégekkel zsúfolt karzat — lelkes tapsvihara. Bevezetőben felsorolta azokat az eredményeket, amelyeket ötéves kormányzása során bélés külpolitikai téren elért. Hangoztatta — és ez vezérfonalként vonult végig egész beszédén —, hogy „12 év óta először az Egyesült Államok most békében él a világ minden nemzetével”, továbbá, hogy „békében minden lehetséges — béke nélkül semmi sem valósulhat meg” 1974-re előirányzott törvényhozási programjából. Az elnök nagy nyomatékkal emelte ki a külpolitikai sikereket, a vietnami békerendezést, az amerikai—kínai viszony normalizálása irányában tett lépéseket és főként a szovjet—amerikai kapcsolatok enyhülését, a két nagyhatalom együttműködésének kialakulását a legégetőbb nemzetközi problémák megoldásában. „Kapcsolatainkban fordulatot tettünk a konfrontációtól a tárgyalások felé és a második világháború óta most először a világ két legerősebb hatalma együtt dolgozik a világbéke érdekében” — mondotta Nixon. Ami belpolitikai, törvényhozási programját illeti, Nixon elnök korábbi kongresszusi üzenetében elhangzott közoktatási, egészségügyi, természetvédelmi és adóügyi javaslatainak felfrissített változatain túlmenően nem sok újat mondott. Reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott arab olajembargó feloldása a „legközelebbi jövőben” megtörténik, ami enyhítené az energiaválságot Nixon „személyes megjegyzések” formájában kétperces „Watergateutószót” fűzött kongreszszusi üzenetéhez. — Elég volt egy Watergate-év... Miként a törvényhozás minden tagját, engem is megválasztottak hivatalomra, amelyet betöltök. Azért választottak meg, hogy legjobb tudásom szerint lássam el feladatomat. És azt akarom, hogy tudják: semmiképpen sincs szándékomban otthagyni azt a feladatot, amelynek elvégzésére megválasztottak — hangoztatta az elnök. Nem érintette alkotmányos vád alá helyezésének eshetőségét, de ebben az összefüggésben politikusok és kommentátorok egyaránt kiemelik azt a részletet, amely szerint „elnökségem öt éve alatt egy minden más kérdést háttérbe szorító célt tartottam szem előtt: a világbéke olyan nemzetközi rendszerének kiépítését, amely megszabadítja a jövő nemzedékeit a háború korbácsától... Azt remélem, hogy ez lesz nyolcéves elnökségem legfontosabb hagyatéka.” A republikánus törvényhozók viharos tapssal, helyükről felállva ünnepelték ezt a célzást, amely közvetett formában aláhúzza az elnök korábbi kijelentését, hogy „a végsőkig harcolni fog” az alkotmányos vádemelési eljárás megindítása ellen. Magánbeszélgetésekben azonban nem ennyire derűlátók a kormánypárti képviselők és azok a republikánus szenátorok, akik az idén ősszel újraválasztás elé néznek. „A beszéd fordulópont lehet, feltéve persze, hogy nem kerül sor újabb romboló hatású Watergatefejleményre” — jegyezte meg az elnök leghívebb támogatói között számon tartott David Treen louisianai republikánus. Úgy tűnik — állapította meg ugyanakkor a Washington Post —, hogy Nixon elnök beszédét befejezve ugyanolyan hangulatban hagyta hátra a kongresszust, mint amilyenben találta, amikor fellépett a szónoki emelvényre. Tény viszont, hogy az elnök idei kongresszusi üzenetét nem elsősorban a kongresszusnak, hanem a rádió- és tv-készülékek előtt összegyűlt millióknak címezte. S hogy a közvélemény miként reagál — ezt csak a következő hetek döntik majd el . Köves Judit Japán terroristák akciója Szingapúrban Csütörtökön négy japán fegyveres felrobbantotta a Shell olajtársaság szingapúri olajfinomítójának egyik tartályát. Az olajfinomító a várostól fél mérföldnyire egy szigeten van, sebesülés nem történt, és a tüzet sikerült eloltani. A hírügynökségek jelentése szerint a négy terrorista közül három, miután hatalmába kerített egy kis komphajót, nemzetközi vizekre távozott, a negyedik valószínűleg a szigeten rejtőzködik. A kikötői rendőrség megpróbálta feltartóztatni a hajót, de kénytelen volt szabad utat biztosítani a terroristák számára, mivel azzal fenyegetőztek, hogy megölik a hajó túszként fogva tartott hatfőnyi legénységét, és magukat is. A három japán fegyveres a hajóról küldött üzenetében azt követelte, hogy biztosítsanak számukra, túszaikkal együtt, szabad elvonulást Szingapúrból. Arról nem érkezett jelentés, hogy hova kívánnak távozni. A japán külügyminisztérium szóvivője szerint a merénylők azt követelték, hogy — túszként — Japán szingapúri nagykövete is csatlakozzék hozzájuk. A négy merénylő ugyanannak az ultrabaloldali szervezetnek a tagja, amelynek emberei 1971- ben Tel Aviv nemzetközi repülőterén meggyilkoltak 27 embert, 80-at pedig megsebesítettek. A szingapúri kormány a japán nagykövettel folytatott konzultáció után kabinetülésén úgy döntött, hogy szabad elvonulást biztosít a négy terroristának: repülőgépet bocsátanak rendelkezésükre, s azzal tetszésük szerinti országba távozhatnak. A japán kormány időközben bejelentette, hogy menedékjogot ad a terroristáknak, amennyiben előzőleg beszolgáltatják fegyvereiket A Georges Habbas vezette palesztin népi felszabadítási front nyilatkozatot adott ki, amelynek értelmében a szervezet az akcióért a „japán vöröshadsereg” elnevezésű szélsőséges terrorszervezettel együtt vállalja a felelősséget Terrorista sortűz Belfastban A több mint négy év óta tartó észak-írországi zavargások egyik legkegyetlenebb terrorakciójára került sor csütörtökön Belfastban. Két fegyveres férfi behatolt egy építkezésre, az ott dolgozó munkásokat felsorakoztatta, majd tüzet nyitott rájuk. A munkások közül ketten életüket vesztették és hárman súlyosan megsebesültek. A merénylők ezután gépkocsis elmenekültek. A rendőrség később csak az elhagyott gépkocsit találta meg. Mint a belfasti rendőrség közölte: a két terrorista az építkezésen dolgozó protestáns munkásoknak megparancsolta, hogy feküdjenek a földre. Ketten azonnal végrehajtották a fegyveres parancsát, akik ezt követően tüzet nyitottak az állva maradt 11 munkásra. NEMZETKÖZI HÍREK sz. A KGST moszkvai központjában ötnapos szimpoziont tartanak Tudományos-műszaki forradalom és szociális haladás címmel. A tudományos véleménycserét, melyen a KGST-tagállamok és Jugoszlávia több mint 500 szakembere vesz részt, a KGST tudományos-műszaki együttműködési bizottsága hívta egybe. Varsóban tartózkodik és a kooperációs együttműködés bővítéséről tárgyal Robert D. Schmidt, a „Control Data Corporation” elnökhelyettese és R. J. McMenamin, az „International Harvester Company” elnökhelyettese. Iii- Urho Kekkonen film köztársasági elnök — Franz Jonas osztrák államfő meghívására — május 14-től 18-ig hivatalos látogatást tesz Ausztriában, jelentették be csütörtökön Helsinkiben és Bécsben. A mongol fővárosban hivatalosan bejelentették, hogy a Mongol Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat létesít egymással. Tokióban véget ért az ország legnagyobb ellenzéki pártja, a Japán Szocialista Párt 37. kongresszusa, amelynek programja hangsúlyozza, hogy jobban ki kell bontakoztatni a japán bel- és külpolitika megváltoztatásáért, a dolgozók jogainak és érdekeinek védelméért harcoló mozgalmat. # Raymond Guyot-nak, az FKP KB tagjának, a francia és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő alakjának a Szovjetunió párizsi nagykövetségén átnyújtották a Népek Barátsága Érdemrendet 1974. február 1. Willy Brandt fogadta dr. Bíró Józsefet Az NSZK-ban hivatalos látogatáson tartózkodófr. Biró József külkereskedelmi miniszter Bonnban a két ország közötti mezőgazdasági és élelmiszeripari árucsere aktuális kérdéseiről megbeszélést folytatott Josef Érti szövetségi élelmezés-, földművelés- és erdőgazdaságügyi miniszterrel. A megbeszélés során a két miniszter áttekintette az érintett területek termékforgalmának alakulását és problémáit. Megállapították, hogy a Német Szövetségi Köztársaságba irányuló magyar export különösen a magasabb feldolgozottsági fokú hústermékek számára gyorsabb ütemű fejlesztési lehetőségek adottak. Ezek jobb kihasználásában jelentős szerepet tölthetnek be az érdekelt vállalatok közötti kooperációk. Szükségesnek tartották, hogy a két ország között a közeljövőben megkötésre kerülő hosszú lejáratú gazdasági, ipari, együttműködési megállapodás keretén belül nagyobb figyelmet fordítsanak a mezőgazdaság és élelmiszeripar területén jelentkező kooperációs lehetőségek hatékonyabb kihasználására. Dr. Bíró Józsefet bonni tartózkodása során fogadta Willy Brandt szövetségi kancellár. A látogatásnál jelen volt dr. Hans Friedrichs szövetségi gazdasági miniszter, valamint Hamburger László„ hazánk bonni nagykövet® Bonni hivatalos tárgyalásainak befejeztével dr. Biró József meglátogatta a Krupp A. G. bochumi gyáregységét, ahol találkozott a Krupp A. G. vezetőivel. Megvizsgálták annak lehetőségét, hogy az eddigieken túl milyen területeken van további lehetőség a Krupp és a magyar iparvárolatok közötti kapcsolatok bővítésére. Dr. Biró József külkereskedelmi miniszter csütörtökön az MTI bonni tudósítójának elmondotta, hogy elsősorban a kooperációs megállapodások bővítése szerepelt a megbeszélés napirendjén. Elhatároztuk — mondotta —, hogy még az idén előkészítünk és a lehetőség szerint alá is írunk egy tíz évre szóló kooperációs megállapodást a két ország között A brit kormány manőverei a bányászsztrájk megakadályozására Patak Károly, az AITI tudósítója jelenti: Miközben 270 000 brit bányász már szavazott munkahelyén az országos sztrájkról, a szakszervezeti főtanács és a nagytőke lázasan tanulmányozta a miniszterelnök újabb sakkhúzását. Heath a tizenegyedik órában megkísérelt odahatni, hogy bármiképpen üssön is, ki a bányászszavazás, a fenyegető országos sztrájkot a bányászkérdés rendezését szolgáló újabb tanácskozásokig elhalasszák, ha pedig ez nem megy, ezért a TUC-t tegye felelőssé. Ajánlatát levélben közölte a TUC-val és a gyáriparosok országos szövetségével, a CBI-jal. Az ipari front két, egymással szembenálló vezérkarának egy nemrég nyilvánosságra hozott bérelemzés következtetéseiről kellene tárgyalnia a kormánnyal, mégpedig „haladéktalanul”, feltehetőleg még a bányászszavazás eredményének kihirdetése előtt. A kormány gyakorlatilag folyamatosan ülésezik Londonban. Heath ajánlatának őszinteségét több szakszervezeti vezető kétségbe vonta. A parlamenti folyosókon a kormány taktikáját ugyanakkor összefüggésbe hozzák az általános választások kiírásának bármikor felmelegíthető terveivel. Heathék valóban semmi újat nem ígértek a bányászoknak azután, hogy megtagadták mentesítésüket a bértörvények alól. A TUC-nak és a CBI-nak az úgynevezett bérviszonylagosságai jelentésről, a bértörvények szerve által sebtében összeállított dokumentumról kellene tanácskoznia Heath-ékkal. A miniszterelnök azt ígérte, hogy ha mindkét testület „elvben” elfogadja a dokumentum következtetéseit, akkor a kormány „azonnal” hozzáfog a jelentésben kilátásba helyezett „pártatlan mechanizmus” felállításához. A kormány tanácskozási ajánlata mindemellett azt a feltételt támasztotta, hogy a bértörvények felülvizsgálására alkalmas szerv felállítása előtt a bányászok azonnal folytassák a normális termelést (november 12. óta nem teljesítenek túlórát, a erre hivatkozva a kormány fél munkahetet vezetett be — fél fizetéssel). Az a feltétel pedig, hogy a TUC ismerje el „elvben” a bérviszonylagossági jelentést, magában foglalja azt is, hogy elvárják a szakszervezeti mozgalomtól az egész bértörvény elismerését. Ennek korlátozásaiba eddig ötmillió dolgozót kényszerítettek bele. A TUC méltánytalannak tartja a bérkorlátozásokat. Véleményem szerint propagandaműveletet hajtanak végre a brit nép megtévesztésére — jelentette ki Lawrence Daly, a bányászszakszervezet főtitkára az ajánlatról, amely szerinte a korábbi elképzelések megismétlése, s célja az, hogy „rávegyék a szakszervezeti mozgalmat a kormány bérpolitikájának elfogadására. Daly bizonyosra veszi, hogy a bányászok megadják szakszervezetük végrehajtó bizottságának a kért felhatalmazást a sztrájk kimondására. A szavazás pénteken fejeződik be. Eredményét a jövő hét elején ismertetik. Plenáris ülés Bécsben Albert Dahr nagykövet, a luxemburgi delegáció vezetője elnökölt csütörtökön Bécsben a közép - európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről tárgyaló nemzetközi értekezlet 19. plenáris ülésén. Az ülésen ismét csak egy felszólaló volt: C. M. Rose nagykövet, az angol delegáció vezetője A Hofburgban levő nemzetközi sajtóközpontban közölték, hogy a legközelebbi plenáris tanácskozást a jövő héten kedden tartják. Nier-Gans eszmecsere Berlinben Dr. Kurt Nier, az NDK külügyminiszter-helyettese és Günter Gans, a bonni kancellári hivatal államtitkára kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről csütörtökön mintegy négyórás megbeszélést folytatott az NDK fővárosában. A felek megállapodtak, hogy tárgyalásukat február 7-én ugyancsak Berlinben folytatják