Népszava, 1974. március (102. évfolyam, 50–76. sz.)

1974-03-01 / 50. szám

4 KIÁLLÍTÁSI KALAUZ A Prágai Iparművészeti Múzeum nemzetközi mé­retekben is számottevő ékszergyűjteményéből ke­­rült kiválogatásra az a kis kollekció, amelyet Modern cseh ékszer címmel láthatunk a Kul­túrái­ Kapcsolatok Inté­zetében. A bemutatott tárgyak tervezői és kivi­telezői a legkiválóbb cseh és szlovák ötvösművé­szek; soraikban fiatalokat és régi, jónevű mestere­ket egyaránt megtalálha­tunk. Az ékszerművességnek régi hagyományai vannak a mai Csehszlovákia te­rületén. Legelőbb a Nagy­ Morva Birodalom feje­delmei, majd a késő kö­zépkorban a cseh király­ként is uralkodó német­római császárok alakítot­tak itt ki sajátos stílusú ékszerészműhelyeket. A fejlődés emlékezetes állo­mása a prágai Szent Elé­­giusz cég megszervezése a XIV. században. A vi­lági és egyházi főurak vásárlóközönsége a XIX. századtól kibővül a pol­gárság rétegeivel, s az igények oly nagyra nő­­n°k, hogy a korábbi kéz­­műveskedést fokozatosan felváltja a termékek ipa­ri úton történő előállí­tása. A modern cseh ékszer­készítés a bizsuipar ered­ményeiből, a gépesített termelés racionális, az anyag tulajdonságait és szerkezetét hangsúlyozó formakultúrájából indul ki. Alapanyagként ezüs­töt, gránátkövet és üve­get használ, s ezeket vagy tisztán, vagy egy­mással kombinálva alkal­mazza. A művészek nem az ékszer kincsjellegét, hanem díszítő, egyénítő funkcióját kívánják első­­sorban hangsúlyozni, te­hát az anyagok nemes volta helyett a karmák­ rejlő képzőművésze tágért­é­­kek kiaknázására tö­rek-­­szenek. Az ékszerek ilye­tén­ szinte egyedi termék­ként hatnak, holott zö­mükben sokszorosított úton előállítottak, vagy előállíthatók; a változa­tos plasztika, a tervezés excentrikus hangja elfedi az anyag olcsóságát, s egyéni ízlést, mai élet­­felfogást tükröz. A kiállított anyagon belül nagyjából négy tendencia figyelhető meg. Az elsőt racionális hang­ütés, a tiszta szerkezet érvényre juttatása jellem­zi — az idetartozó da­rabok a geometrikus absztrakció révén tolmá­csolnak esztétikai értéke­­ket. A második út az ősi, természeti alakzato­kat, az archaikus külön­böző válfajait idézi meg: itt az amorf formák s az anyag nyers szépsége érvényesül. Modern orna­mentika alakítható ki a fentieken túl a népi dí­szítőművészet elemeinek felhasználásával, valamint a plasztikai téralakítás különböző fogásainak al­kalmazásával. Nem hallgathatjuk el persze, hogy a bemutatott ékszerek egynéhányát nem tartjuk viselhetőnek, olykor bonyolult felépíté­sük, máskor antiprakti­­kus formaalakításuk miatt Sok köztük az eleve mú­zeum számára készült darab. Inspiratív erőt ér­­zünk viszont a bennük megnyilvánuló szellemi­ségben: a cseh ékszermű­vesek mozgékonysága, in­venciógazdagsága figye­lemre méltó és számunk­ra is példázatos. Egy érdekes és felfelé ívelő műfaj, a bolgár színházi plakát világába enged bepillan­­tást a Bolgár Kulturális Központ három fiatal művész alkotásainak tük­­rében. Mindhárman szak­területük erős tehetségei, munkáik nemzetközi szin­ten is rangot vívtak ki maguknak. A színházi plakáton — mint tudjuk — a mester­ség gyakorlati szükség­lethez idomul: a jó szín­házi plakát nemcsak pro­pagál, de egyfajta infor­mációt is közöl a hir­detett darab tartalmáról. Ezt az információt a mű­­vész grafikai eszközökkel megvalósított darabértel­mezése hordozza, amely­nek — tekintettel a szű­kös terjedelemre — tö­mören, frappánsan, ám mégis közérthetően kell megnyilatkoznia. Bolgár barátainknál mindenekelőtt az írói gondolattal való azonosu­lás készségét kell méltá­nyolnunk, de figyelemre méltónak tartjuk grafiku­­si kvalitásaikat is. Több­­nyíre szitanyomattal dol­goznak, ami az eredeti tervek színbali frissesé­­gét azonos színvonalon képes tolmácsolni. Hár­mójuk közül Dimitar Ta­­szev a legkiegyensúlyo­zottabb, úgy kompor­álás­­módja, mint filozofikuma elmélyült, megkapó. Sze­­cessziós vonalvezetéssel, dekoratív formákkal dol­­gozik, a szöveget minden­kor alárendelve a rajz­nak, illetve az ebben tes­tet öltő eszméknek. Ljud­­mil Csehlavov hozzá ké­pest csapongóbb, fantá­­ziadúsabb alkat, elemei­nek, gondolatainak zsú­­foltságával hat. Plakátjai valósággal olvastatják magukat, ki-ki — elmé­­lyültségének megfelelően — többet, vagy keveseb­bet tud belőlük kihüve­lyezni. Aszén Sztarej­­sinszki ezzel szemben a nézői figyelem intenzív lekötésére tör, markáns előadásmódja, helyenként már-már emblematikus tömörsége szinte húzza a tekintetet. Néhány mun­kájában igen szerencsé­sen alkalmazza a régi bolgár fametszés stílusát, ökonomikus tapasztala­tait. Kellemes elidőzni a téli festmény bemutató képei között a Képcsar­nok Vörösmarty téri Csontváry-termében. A bemutatott 38 festményt a vállalat külön felkérésére adták be művészeink, többségükben színvonalas munkával hálálva meg a Képcsarnok irányukban megnyilvánuló bizalmát. A tél régi témája a művészetnek; a természet igenkori dermedtsége, a különleges színhatások, a hegyek, völgyek, vizek drámai atmoszférája min­­den korban megfogta a művészeket. A formák karaktere a hideg, áttet­sző levegőben élesebb, markánsabb, mint más évszakokban, s valahogy az emberi lélek is befelé­­fordulóbb, mediatívabb, mint máskor. Mindebből igen sok festői és gon­dolati értéket hordoznak a bemutatott alkotások, mindenekelőtt Áron Nagy Lajos, Iván Szilárd, Fu­ta­ki Ferenc és Szent­­györgyi Kornél távlatot és mélységet sugalló Ba­­laton-képei, valamint Hi­­dovics Iászló, Vati Jó­zsef, Pataki László és Nagy B. István a táj drámai karakterét hang­súlyozó kompozíciói. Az egvéd­ líra kap meg Hoch Ferenc, Dörner Miklós, Balogh Ervin fest­­ményeiben, a látottak jel­képi erejű képpé szerve­zése Garabuczy Ágnes és Mustó János munkáiban. Kevéssé értettünk viszont egyet Bőd László, Sar­kantyú Simon és Moldo­van István elnagyolt megoldásaival — inven­ció nélkül álltak hozzá a témához. A vonzó, színes bemu­tató újabb eredménye a Képcsarnok kínálatbővíté­si törekvéseinek, az át­veendő képek mércéjét magasabban kijelölő szán­dékának. Tasnádi Attila Szalóky Sándor: Tél a faluban ,,Sámándobok, szóljatok A moszkvai Lityeratur­­naja Gazeta legfrissebb számában lelkes hangú méltatást közöl Bede An­na könyvéről, a „Sámán­dobok, szóljatok” című válogatásról, amely Szibé­ria népeinek folklórjáról nyújt áttekintést. Bede Anna a szovjet írószövetség meghívására egy magyar íródelegáció tagjaként járt a szibériai Tyumeny vidékén és ott fejezte be az értékes anyag gyűjtését. A Li­­tyeratumaja Gazeta fel­sőfokú jelzőkkel beszél Bede Anna fordítói és gyűjtőmunkájáról és meg­állapítja, hogy „Ez a könyv értékes hozzájáru­lás a Szovjetunió soknem­zetiségű kultúrájának megismeréséhez, a né­peink közötti barátság megszilárdításához”. HOMZOJW — A Szépművészeti Mú­zeum Reneszánsz művé­szet Európában című fe­­állítása elektromos-tech­nikai okokból bezárult, ezért a március 3-án 8 órára meghirdetett tárlat­­vezetés elmarad. — A megyei művelődé­si központok és népmű­velési tanácsadók vezetői­nek kétnapos munkaérte­kezlete kezdődött csütör­tökön a Fővárosi Műve­lődési Házban. A tanács­kozás első napján meg­vitatták a televízió ered­ményesebb felhasználásá­nak lehetőségeit a köz­­művelődésben.­­ A varsói Magyar Kulturális Intézet csütör­tökön magyar irodalmi napot rendezett. Ennek keretében mintegy 30 író, költő és műfordító rész­vételével megtartották a magyar irodalom lengyel tolmácsolóinak első or­szágos konferenciáját. Az intézetben ez alkalomból megnyílt Molnár Edit Magyar írók arcképei cí­mű nagy sikerű fénykép­­kiállítása. Sánta Ferenc szerzői est keretében ta­lálkozott a varsói írókkal NÉPSZAVA A Tátrai-vonósnégyes párizsi sikere A francia lapok nagy elismeréssel írnak a Tát­rai-vonósnégyes fellépésé­ről. A Combat hangsú­lyozza, hogy a világhírű együttes művészi játéká­val ismét lenyűgöző él­ményt nyújtott a párizsi zenekedvelőknek. A lap rámutat: a ma­gyar zenei élet rendkívüli gazdagságára jellemző, hogy Magyarország a Tátrai-vonósnégyesen kí­vül még több ilyen, élvo­nalbeli kamaraegyüttessel rendelkezik és hogy ezek közül a Kodály-vonósné­­gyest rövidesen a márciu­si magyar zenei hetek so­rán a francia közönség is megismerheti. (MTI) A HÉT KÖNYVE. EUROPA KÖNYVKIADÓ Clude Levi—Strauss: Szo­morít trópusok. MAGYAR HELIKON Fjodor Mihajlovics Doszto­jevszkij: A hasonmás. — Au­­­shr Nevál: Ferhád és Sirír. — Fjodor Ivanovics Tyutcsev: A tenger paripái. GONDOLAT KÖNYVKIADÓ René Bergen A festészet felfedezése. — Gennagyij Mi­­hajlovics Dobrov: A tudo­mány tudománya. — Nagy Mária—Perendy Mária: Bio­lógiai önképző. KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Fekete Mihály: Ellenállók az Avas alján. Egy diósgyőri munkás visszaemlékezései. — Adriano Gonzélez León: Ván­dorló ország. — Köpeczi Bé­­la­: Az „új baloldal" ideoló­giája. MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ A megragadott idő. Szovjet fémtanulmányok MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Arany László: Pancimand. — J. Averenkov: Kié a nap­sugár? — V. L Dal: A róka meg a nyúl. — Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona. — Fekete Ist­ván: Téli berek. — Reich Ká­roly: Add ide. — Varga Ka­talin: Barátom, Bonca. KOZMOSZ Füilöp János: Fülemüle. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Bari Károly: Elfelejtett tü­zek. Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes + Ábel és Eszter. — Mikszáth Kálmán: Besz­terce ostroma +■ Új Zrínyi­­ász. — Móricz Zsigmondi úri muri. IMPORTKIAD­V­ÁNY­OK Juhász Géza: Könyvek or­szágútién. — Kántor Lajos­ién? Gusztáv: Romániai ma­gyar irodalom IMA—1870. 197­4. március 1. A könnyű műf­a itthon és külföldön Lapunk hasábjain ja­nuárban foglalkoztunk a Nemzetközi Koncertigaz­gatáság komoly zenével kapcsolatos tevékenysé­gével. Az igazgatóság azonban nemcsak a ko­moly műfaj, hanem a könnyű műfaj impressza­— Alapvető feladatunk a komoly műfaj ápolása — hangzott a válasz. — A szórakoztató zene első­sorban a fiatalokhoz szól, jelentős tömege van, itt­hon és külföldön is. Ezért ifjúságpolitikával, a fiata­lok ízlésnevelésével is foglalkozunk. Úgy is meg­fogalmazhatom, hogy a komoly zene megkedvel­­tetéséhez a könnyű műfa­jon keresztül is vezethet út. — Milyen szempontok szerint szerepeltetik kül­földön a magyar könnyű­zene képviselőit? — A külföldre menő énekeseket, együtteseket azok közül választjuk ki elsősorban, akik jó szak­mai színvonalat képvisel­nek. Elmondhatjuk, hogy van néhány olyan szólis­ta és együttes, amely nemcsak szórakoztat, ha­nem mondanivalója is van a közönségnek. Elő­adóink és zenészeink a szocialista és szomszédos országokat keresik fel leggyakrabban. — Népszerűek a kül­földön turnézó együtte­seink? — Több szerződést kö­töttünk külföldi h­angle­­mezcégekkel, amelyek énekeseinkkel, együtte­seinkkel készítettek fel­vételt. Például említem az Omega-együttes angliai, Kor­cz Zsuzsa NSZK-beli, a Syrius-együttes ausztrá­liai felvételét. Az elmúlt időszakban jött létre az riói irodája is. Vezetője Horváth József, január végén jött haza Cannes­­ból, ahol a szórakoztató műfaj nemzetközi sereg­szemléjét rendezték meg. Ezúttal a könnyű műfaj­ról kértünk tájékoztatást. Omega-együttes három­éves NSZK-szerződése, ahol évente két nagyle­mezt készítenek. Kovács Kati és a Hungária-együt­tes, valamint a Bergendy­­együttes NDK-s hangle­­mezszerződést k­ipott. Za­latnay Saroltával és a c.w-vf uitiessal a csehszlovák Supraphon­­cég készített nagylemezt. A Locomotiv GT-t az angliai CBS és az ameri­kai ABC társaság szer­ződtette nagylemez elké­szítésére. Hacky Tamás és az Ex Antiquis­ együt­tes NSZK-ban készít évente nagylemezt Ez az érdeklődés hosszú fejlődés eredménye, és annak elle­nére jött létre, hogy Nyu­­gat-Európában az angol könnyűzene gyakorlatilag az egyeduralkodó. — Vannak-e, akik a népszerűségükkel kissé fe­lelőtlenül élnek? — A népszerűség fele­lősségteljes dolog. Mi azo­kat az együtteseket támo­gatjuk elsősorban, melyek ezzel a felelősséggel élni tudnak, és nem azokat, mert vannak, amelyek ol­csó népszerűségre törek­szenek. Magunk is nép­szerűsítjük azokat, akik a reális és torzításmentes tényeket használják fel saját reklámjukhoz. En­nek, azt hiszem, most már megmutatkoznak az eredményei. Ezt nemcsak a hanglemez, hanem egyéb szerződések is bizo­­­nyítják, együttessel. A MODEM-en személyesen részt vevő Kovács Kati is több szer­ződési ajánlatot kapott. Természetesen ajánlottuk külföldi fellépésekre, hanglemezszerződésekre a többi élvonalbeli művé­szünket is. Világhírességek Magyarországon — Milyen meglepetése­ket tartogat az 1974-es év a műfaj szerelmeseinek? — Sok külföldi együttes jelentkezett. Szeretnének Magyarországon fellépni. Tárgyaltunk arról, hogy elhozzuk a „Fink Floyd” angol beat-együttest. Ez a világ nagy „attrakciói” kö­zé tartozik. A gálaesten szereplő NSZK-beli „Humphries Singers” könnyűzenei együttest is bemutatnánk a magyar közönségnek. Érdekesség, hogy énekes szólistáik különböző nemzetiségűek. Számítunk a „Gelden E­­rring” holland beat­­együttes vendégszereplé­sére is. Vendégünk lesz az Európa-hírű Karel Gott és együttese. Lengyelor­szágból két énekes érke­zik: Czieslaw Niemen és Maryla Rodowicz. A ma­gyar közönség ismét lát­hat­ja és hallhatja a vi­lághírű művészt, José Fe­­licianót. — A közeljövőben ven­­dé szerepel nálunk Lara Saint Paul olasz énekesnő és együttese. T­arg­yálunk még az „Art Blakey” ame­rikai dzsessz-együttes sze­reléséről és várható a világhírű amerikai zongo­rista Oscar Peterson kon­certje is. Magarországra hozzák még Daco Ibanez sz­anyol énekesit és egy Párizsban élő chilei gitár­­együttest. A magyar rá­dió március 25-én Eger­ben rendez navy-szabású nemzetközi szórakoztató műsort, ezen a szocialista orszá-­ok legkiválóbb éne­kesei lennek fel. Máim­ban Székesfehérváron ke­rül merendez4''? az Or­szágos Rendező Iroda ..In­­terdarto­ryemberköz i köny­­nyűzenei fesztivállá, itt a magyar énekeseken kívül a szocali­sta ot*.74 gok es?y­­eev Patai énekese is be­mutatkozik. Szekeres Dénes Több szerződés külföldi hanglemez-cégekkel A műfaj „nemzetközi vásárán” —­ A pódium művészei milyen sikerrel szerepel­tek 1973-ban külföldön? — Énekeseink, együtte­seink 1973-ban 27 ország­ban jártak. A szocialista országokban több mint ez­ren, a nyugati országok­ban csaknem kétszázan szerepeltek. Legnagyobb partnerünk az NDK, utá­na Lengyelország, Cseh­szlovákia és a Szovjetunió következik. A nyugati or­szágok közül az NSZK- ban és Ausztriában lép­tek fel legtöbbször művé­szeink. A legtávolabbi vendégszereplés Ausztrá­liában volt. Minden szo­cialista országnak, ahol tőlünk szerepelnek, más­más a kedvence. Az NDK- ban Koncz Zsuzsa, Ko­vács Kati, a Bergendy­­együttes és az Omega, együttes a sláger, a Szov­jetunióban pedig Koós Jánosnak és az Expressz­­zenekarnak van nagy si­kere és az elmúlt évben Zalatnay Sarolta is jól sze­repelt. Csehszlovákiából és Lengyelországból a Gene­rál-együttes iránt mutat­kozik érdeklődés. A dzsessz műfajában a Ben­­kó-együttesnek volt ered­ményes turnéja a Szov­jetunióban. Sikerrel vet­tünk részt több szocialista és nyugati ország feszti­válján, sőt még a távoli Japánban is. — Most jött haza Fran­ciaországból, ahol részt vett e műfaj „nemzetközi vásárán". Mit tapasztalt, milyen az érdeklődés a magyar együttesek iránt? — Az elmúlt hónap vé­gén zajlott le a MIDEM Cannes-ban. Ez volt a­­ szórakoztató műfajnak a „nemzetközi vására".­­ Negyvenöt ország rádió-­­ és tv-társaságának, hang­lemezcégeinek, impresszá- , rióinak és zeneműkiadói­nak mintegy ny­olcszáz­­ képviselője jött el. Az ér­­­­deklődés a magyar szóra­­­­koztató zene elismerését­­ jelentette. Többek között szerződést kötöttünk egy ,­­ kislemezre a Generál-1 c Bolgár-magyar barátsági nap, ősbemutatóval A várossá válásának 200. évfordulóját ünneplő Kiskunfélegyházán bolgár —magyar barátsági napot rendeztek. Ez a nap a fel­­szabadulása harmincadik évfordulójának ünneplé­sére készülő testvéri or­szágra, Bulgáriára való emlékezés jegyében telt a Duna—Tisza közi vá­rosban. A nap eseményei közé tartozott két jelen­tősebb kulturális rendez­vény is. Az egyik egy ikon-kiállítás megnyitása a városi művelődési ott­honban. A reprodukciós kiállítás, amely március 1-ig látható, bemutatja a gazdag, színvonalában, megoldási módjaiban méltán híres bolgár ikonművészetet. A másik rendezvény Koljo Georgien önma­gunk bírái című színmű­vének magyarországi ős­bemutatója volt a műve­lődési otthon színházter­mében. A művet Ladna László rendezésében az Állami Déryné Színház mutatta be. Méltán fo­gadta siker a darabot a kiskunfélegyházi bemuta­tón, s fogadja bizonnyal a további 96 előadáson is, szerte az országban. Kol­jo Georgiev alkotása ugyanis olyan kérdéseket boncolgat, amelyeket mi is magunkénak érezhe­tünk. Nem véletlen, hogy a színmű bemutatása Bul­gáriában az utóbbi év­tizedek egyik kiemelkedő színházi eseménye volt. Csupán jelzésként meg­említem a két fő kér­dést, amely végighúzódik a darabon, s egyben utal a mű tárnájára is. Vajon a szülők, nagyszülők ér­demei mentesíthetnek-e bárkit az alól, hogy be­­taltsa az emberi együtt­élés szabályait? S vajon elítél­geti-e saját gyerme­­két bűneiért az, aki ma­ga sem feddhetetlen, nem volt képes saját emberi tartását követendőként a!Hmi elé? A két kérdés bizonyára érzékelteti, hogy itt nem egyszerűen bulgáriai, hanem általá­nosabb, emberi gondokról van szó. A bolgár—magyar nap a késő esti órákban ba­ráti összejövetellel zárult, amelyen a „házigazda" város szívességét megkö­szönve részt vett Veszelin Filep, a Bolgár Népköz­társaság magyarországi nagykövetségének sajtó­­attaséja, dr. Sztojan Ra­­dev, a budapesti Bolgár Kultúra igazgatója, vala­mint a nagykövetség és a kultúrintézet más képvi­selői. M. I. Tárlat Szekszárdon Húsz mai magyar, fes­tőművész alkotásaiból csütörtökön kiállítás nyílt Szekszár­don a Képcsar­nok Szinyei Merse-ter­­mében. A tárlaton töb­bek közö­tt Áron Nagy Lajos, Duray Tibor Mun­­kácsy-díjasok, Arató Ist­ván, Benedek György, Orosz Gellért, Soma Lász­ló, Xantus Gyula és Zá­­borszky Viola festményei láthatók.

Next