Népszava, 1974. április (102. évfolyam, 77–99. sz.)

1974-04-20 / 91. szám

1974. ÁPRILIS 20. SZOMBAT 102. ÉVFOLYAM 91. SZÁM­ÁRA 1 FORINT • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK, A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA --'ü’h­í­r 'JS' A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének nyilatkozatai Mint a pénteki lapokban megjelent közlemény már hírül adta, a Varsói Szerződés Tagállamai Politi­kai Tanácskozó Testülete ülésének részvevői három nyilatkozatot fogadtak el. A közel-keleti tartós és igazságos békéért; A tartós béke'♦*, Vietnamban, a vietnami nép igazságos nemzeti érdekeinek biztosítá­sáért; Vessenek véget az önkénynek és a demokraták üldözésének Chilében — címmel. A nyilatkozatokban a Varsói Szerződés tagállamai megerősítik az igazságos ügyért harcoló arab népek és a vietnami nép iránti szolidaritásukat és támogatá­sukról biztosítják a chilei népet, amely a demokra­tikus szabadságjogokért folytat harcot a fasiszta junta ellen. A közel-keleti tartós és igazságos békéért A Varsói Szerződés tag­államai Politikai Tanács­kozó Testületének varsói ülésén a Bolgár Népköz­társaság, a Magyar Nép­­köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köz­társaság, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársa­ság képviselői megállapít­ják, hogy a Közel-Kelet továbbra is a nemzetközi feszültség veszélyes tűz­fészke. A külső imperia­lista erők támogatását él­vező Izrael folytatja ag­resszív politikáját, maka­csul elutasítja az ENSZ- határozatok végrehajtását, az elfoglalt arab területek visszaadását, durván sem­mibe veszi az arab népek törvényes nemzeti jogait. A háborús cselekmé­nyek fellobbanása 1973 októberében ismét meg­mutatta e térség helyze­tének teljes robbanásve­szélyességét, amely állan­dó fenyegetést jelent az egész világ békéjére. Ezeknek az események­nek a során bebizonyoso­dott az arab államok és a szocialista közösség orszá­gai közötti barátság és együttműködés elvi fon­tossága. Az ülés részvevői rámu­tatnak a genfi közel-keleti békekonferencia jelentő­ségére, minden közvetle­nül érdekelt állam, vala­mint a palesztinai arab nép képviselői részvételé­­nek szükségességére, és úgy vélik, hogy munkájá­nak további folytatása mindenekelőtt a közel-ke­leti rendezés kulcskérdé­seinek megoldásához, az összes megszállt arab te­rületekről az izraeli csa­patok kivonásához, a Pa­lesztinai arab nép törvé­nyes jogainak nemzeti tö­rekvéseivel összhangban történő biztosításához, e térség valamennyi állama biztonságának, területi ép­ségének és szuverenitásá­nak garantálásához kell, hogy vezessen. A tanácskozáson részt vett tagállamok készek erősíteni tevékenységüket, hogy előmozdítsák a konf­liktus politikai rendezését és felhívnak minden álla­mot, járuljanak hozzá az igazságos és tartós béke megteremtéséhez a Közel- Keleten. Megvizsgálva a csapatszétválasztásról lét­rejött megállapodást, mint az első, előzetes lépést a közel-keleti probléma ál­talános rendezésének út­ján, az ülés részvevői úgy vélik, hogy ezt feltétlenül további lépéseknek kell követniük, amelyek a Biz­tonsági Tanács 1967. no­vember 22-i és 1973. októ­ber 22-i határozatai vala­mennyi ■ rendelkezésének végrehajtására irányul­nak. Az ENSZ rendkívüli erőinek jelenléte pozití­van járul hozzá a béke fenntartásához ebben a térségben. A tanácskozáson részt vett szocialista államok szilárdan és változatlanul támogatják az arab népek harcát az agresszió impe­rialista politikája ellen, az igazságos és tartós béké­ért, szabad fejlődésük biz­tosításáért, a társadalmi és gazdasági haladásért. A társadalmi fejlődés e fon­tos céljainak elérése elvá­laszthatatlanul összekap­csolódik azon erők elleni harccal, amelyek igyekez­nek az arab népeket a ha­ladás útjáról letéríteni, is­mét az imperialista erők­től való politikai és gaz­dasági függőség helyzeté­be hozni. A szocialista országok az arab népek hű barátai, akik mellettük álltak és állnak mind a békés épí­tés idején, mind szabad­ságuk és függetlenségük veszélyes pillanataiban. A szocialista államok politi­kája az arab világ orszá­gai irányában következe­tes és elvi, nemzeti törek­véseik és társadalmi-gaz­dasági fejlődésük problé­máinak mély megértésén alapszik, nincs kitéve kon­junkturális ingadozások­nak. A tanácskozáson részt vett államok továbbra is fejleszteni kívánják barát­ságukat és együttműkö­désüket az arab országok­kal a közös célok alapján, az imperializmus és a neo­­kolonializmus ellen, a bé­kéért, a népek szabadsá­gáért és a társadalmi ha­ladásért folyó harcban. Varsó, 1974. április 1I. A­ tartós békéért Vietnamban* a vietnami nép igazságos nemzeti érdekeinek biztosításáért A Varsói Szerződés tag­államai Politikai Tanács­kozó Testületének varsói ülésén a Bolgár Népköz­­társaság, a Magyar Nép­­köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztár­saság, a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövet­sége és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság képviselői megerősítik el­vi értékelésüket, hogy a párizsi egyezmény a hős vietnami nép történelmi vívmánya, a szocialista országok, a nemzeti fel­szabadító erők, az egész haladó emberiség közös győzelme. Megállapítják, hogy az egyezmény érvénybe lé­pése óta eltelt időben bi­zonyos előrehaladás tör­tént a vietnami helyzet normalizálásában. Az im­perialista agresszió meg­szüntetése, a külföldi csa­patok kivonása Dél-Viet­­namból, a felek által a pá­rizsi egyezmény egy sor cikkelyének megvalósítá­sára tett gyakorlati intéz­kedések megteremtik, az előfeltételeket a háború­ról a békéhez megkezdett fordulat megszilárdításá­hoz, a szocialista építés feladatainak megoldására való áttéréshez Észak- Vietnámban és Dél-Viet­­nam fejlődéséhez a béke, a függetlenség, a demok­rácia és a semlegesség út­ján, előmozdítja a politi­kai légkör általános javu­lását az indokínai félszi­geten és egész Délkelet- Ázsiában. A tanácskozás részvevői egyidejűleg megállapítják, hogy a külső imperialista erők támogatását élvező saigoni adminisztráció minden eszközzel a pári­zsi egyezmény megvalósí­tásának megakadályozá­sára, a politikai rendezés meghiúsítására törekszik. Az ülés részvevői határo­zottan elítélik a saigoni adminisztráció bomlasztó tevékenységét, rendszeres fegyveres provokációit a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mányának ellenőrzése alatt álló területek ellen. A tanácskozáson részt vett országok teljes mér­tékben támogatják a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság kormánya és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mánya irányvonalát, amely a párizsi egyez­ménynek valamennyi alá­író fél által történő szi­gorú és feltétlen teljesíté­sén alapul, valamint a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mányának 1974. március 22-i új konstruktív kez­deményezését. A teljes tűzszünet, a demokratikus szabadságjogok biztosítá­sa a lakosság számára, a két dél-vietnami fél tár­gyalásainak mielőbbi megtartása a nemzeti megbékélés és egyetértés tanácsának létrehozásáról azzal a céllal, hogy ked­vező feltételeket teremtse­nek az általános választá­sok lebonyolításához —ez a béke megszilárdításá­nak, a helyzet normalizá­lásának reális útja Dél- Vietnamban. A tanácskozás részvevői megerősítik szolidaritásu­kat a vietnami néppel és kifejezik szilárd meggyő­ződésüket, hogy a testvé­ri szocialista országok, minden haladó erő támo­gatására támaszkodva a vietnami nép sikereket ér el a szocializmus építésé­ben az ország északi ré­szében, a­­ belpolitikai problémák megoldásában délen, a békés, egységes, független, demokratikus Vietnam megteremtésé­ben. A proletár internacio­nalizmus elvei szellemé­ben tevékenykedve a je­len ülésen részt vevő álla­mok továbbra is sokolda­lú támogatást és segítsé­get nyújtanak a vietnami népnek a béke, a szabad­ság és a függetlenség biz­tosításában, igazságos tö­rekvései megvalósításá­ban előtte álló legfonto­sabb feladatok megoldá­sához. Varsó, 1974. április 19. Vessenek véget az önkénynek és a demokraták üldözésének Chilében A Varsói Szerződés tag­­llamai Politikai Tanács­­ozó Testületének varsói résén a Bolgár Népköz­­trsaság, a Magyar Nép­­öztársaság, a Német De­­mokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a román Szocialista Köztár­­aság, a Szovjet Szocialis­­a Köztársaságok Szövet­­ége és a Csehszlovák Socialista Köztársaság ép­viselői mély nyugta­lanságukat fejezik ki a né­pi egység alkotmányos kormányának 1973. szep­temberében történt meg­döntésével Chilében ki­alakult helyzet miatt, és határozottan elítélik a chi­lei katonai junta önké­nyét, a demokraták üldö­zését, a junta garázdálko­dását és törvénytelensé­geit, amelyek durván meg­sértik az ENSZ alapok­mányát, az ENSZ által elfogadott emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezménye­­ket. Több mint fél év telt el a Chilében végrehajtott fasiszta katonai állam­csíny óta, melynek első ál­dozata Salvador Allende, a törvényesen megválasz­tott elnök, a nemzeti fel­szabadító mozgalom egyik kiemelkedő személyisége lett, aki egész életét a chilei nép szabadsága ügyének szentelte. Az országban fenntart­ják a rendkívüli állapotot, kegyetlen terror szabadult el, elnyomják a chilei tár­sadalom valamennyi ha­ladó erejét, betiltották az összes politikai pártot, szakszervezetet és társa­dalmi szervezetet. Daw­iFolytatás ( 2. oldalon) A ma forradalmisága — és a jövő . . 3 * 1 Új felvonógyár épül Óbudán . . 1 * 3 Fiatalok parlamentje ......... 4 Szép Szó ............... 5—8 Nemzetközi műanyagipari kiállítás . . . . . 12 Hazaérkezett a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség Pénteken, délelőtt haza­érkezett a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén részt vett magyar párt- és kor­mányküldöttség. A küldöttséget Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első tit­kára vezette, tagjai vol­tak: Fock Jenő, a Politi­kai Bizottság tagja, a Mi­nisztertanács elnöke és Pója Frigyes, a Központi Bizottság tagja,­­külügymi­niszter. A párt- és kormánykül­döttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Németh Károly, a Központi Bizottság tit­kára, Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese, a Politikai Bizottság tagjai, Pallai Árpád, a Központi Bizottság titká­ra, Czinege Lajos vezér­ezredes, honvédelmi mi­niszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Gye­­nes András és Katona István, a Központi Bi­zottság osztályvezetői és Roska István külügymi­niszter-helyettes fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál Tadeusz Hanuszek, a Len­gyel Népköztársaság­ bu­dapesti nagykövete, 4e Csütörtökön a késő esti órákban elutazott a len­gyel fővárosból a Varsói Szerződés tagállamai Poli­tikai Tanácskozó Testüle­tének ülésén részt vett román küldöttség. Pénte­ken elutazott a bolgár, a csehszlovák és az NDK- beli küldöttség is. A küldöttségeket a re­pülőtéren Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jablonsky, az Ál­lamtanács elnöke, Piotr Jaroszewicz miniszterel­nök és más, magas rangú lengyel személyek bú­csúztatták. Ivan Jakubovszkij, a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, a Szovjetunió marsallja és Szergej Styemenko, az egyesített fegyveres erők törzsének főnöke, hadse­­regtábornok, pénteken szintén elutazott a lengyel fővárosból. A Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testü­letének varsói ülésén részt vett szovjet küldöttség péntek délután hazaérke­zett Moszkvába. A szov­jet küldöttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vezette. Kádár János és Fock Jenő a Ferihegyi repülőtéren (MTI Fotó : Szebellédy Géza felvétele) A BT ülésén elítélik Izrael libanoni agresszióját Szadat befejezte kormányátalakítási tárgyalásait A Biztonsági Tanács csütörtöki ülésén vala­mennyi felszólaló erélye­sen elítélte a Tel Aviv-i vezetők módszereit, ame­lyek az állampolitika rangjára emelték az úton­­állást és a terrorizmust. A Biztonsági Tanács ezen a héten harmadszor ült ösz­­sze, hogy megvizsgálja Libanon panaszát azzal kapcsolatban, hogy Izrael április 12-ről 13-ra virra­dó éjszaka fegyveres tá­madást hajtott végre több libanoni falu ellen és en­nek során két embert megöltek, a libanoniak tucatjait hurcolták túsz­ként Izraelbe, békés pa­rasztok házait rombolták le. Tekoah izraeli delegá­tus, élve a válaszadás jo­gával, sértegette a Biz­tonsági Tanács tagjait, sőt elnökét is, akinek kétszer kellett rendreutasítani az izraeli delegátust méltat­lan magatartásáért. Naszri Maaluf libanoni hadügyminiszter a képvi­selőházban bejelentette, hogy Libanon továbbra is tartja magát az Izraellel 1949-ben kötött fegyver­szüneti megállapodáshoz, s nem bocsátkozik harcba szomszédjával. A kor­mánynak ez a döntése — mondotta a hadügymi­niszter — azt jelenti, hogy Libanon semleges állás­pontot foglal el arab test­vérei és az ellenség kö­zött. Szadat egyiptomi elnök befejezte kormányátala­kítási tárgyalásait és a jövő hét végén kinevezi az új kormány tagjait — adja hírül az Al Ahram. A korábbi szándékokkal ellentétben Szadat marad a kormány elnöke, de új funkcióként létrehozza a miniszterelnök első he­lyettesének tisztségét. Szadat januárban je­lentette be azt a tervét, hogy különválasztja a múlt év tavaszán egyesí­tett államfői és kormány­fői hatáskört. Az Al Ah­­ram szerint ez a terv erős társadalmi ellenállásba ütközött, ezért másította meg eredeti szándékát, továbbá azért, hogy sze­mélyesen irányíthassa az új politikai és gazdasági programok megvalósítá­sát. Ugyancsak az Al Ah­ram jelenti, hogy a jövő héten — újabb közel-ke­leti körútja keretében — egynapos látogatásra Kai­róba érkezik Kissinger amerikai külügyminiszter. Nixon elnök továbbra is azt tervezi, hogy má­jusban a Közel-Keletre látogat, s útja során fel­keresi Szaúd-Arábiát, Jor­dániát, Izraelt és más kö­zel-keleti fővárosokat A hírt az amerikai főváros diplomáciai köreiben kö­zölték csütörtökön, az­után, hogy Nixon elnök hivatalában fogadta Isz­­mail Fahmi egyiptomi külügyminisztert. Hozzá­fűzték még, hogy az el­nök közel-keleti látoga­tása nagymértékben függ Kissinger Szíria és Izrael közötti közvetítésének si­kerétől. Elnöki amnesztiarende­­letet tettek közzé Kairó­ban. A dekrétum szerint kegyelemben részesültek: Mohamed F­avzi tábor­nok, volt hadügyminiszter és az egyiptomi fegyveres erők volt vezérkari főnö­ke. Favzit, aki részt vett az Ali Szabri vezette ö­­­­szeesküvésben, 15 évi bör­tönbüntetéssel sújtották; Szidki Mahmud tábornok, az egyiptomi légierők volt parancsnoka, akit az 1967- es háború után mozdítot­­tak el, s ítéltek 15 évi bör­tönbüntetésre; Abbasz Raduan volt belügymi­niszter, Iszmail Habib hadosztálytábornok, a lég­védelem egykori parancs­noka és Tahszin Zaki tá­bornok. Mindhármukat 1967-ben börtönözték be.

Next