Népszava, 1974. július (102. évfolyam, 152–177. sz.)

1974-07-02 / 152. szám

2 ­■eorgi Dimitrov egyedszázaddal ezelőtt halt meg Georgi Dimit­­rov, a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja. Neve egy időben fogalom lett: szimbolizálta a fasizmussal szembeni bátor helyt­állást, az emberi helytállást, azt, hogy az igaz, prog­resszív üggyel szemben a túlerő is csak ideiglenesen kerekedhet felül. Tudatos forradalmár volt fiatalkora óta: részese és vezetője annak a nagyszabású történelmi folyamat­nak, amely Bulgáriában a munkásmozgalom szerepé­nek, térnyeréséhez vezetett. Nem volt még huszonhét esztendős, amikor beválasztották a forradalmi mun­káspárt központi bizottságába, amelynek haláláig, 1949 júliusáig tagja volt. Évekig irányította a bolgár Általános Szakszervezeti Szövetséget, megalapítója a szakszervezeti tömegsajtónak és személyes példájával győzte meg elvbarátait az opportunisták elleni kér­lelhetetlen harc szükségességéről. Dimitrov és a bolgár munkásmozgalom nagy pilla­nata v­olt 1923 szeptembere, amikor a munkásosztály első ízben lépett fel fegyveresen a fasizmussal szem­ben. Georgi Dimitrov — Vaszilij Kolarovval együtt — élére állt az antifasiszta felkelésnek, amely buká­sával együtt is elévülhetetlen tanulságokkal gazdagí­totta a forradalmi harc tapasztalatainak tárházát. Dimitrov ezt követően — félszáz évvel ezelőtt — emigrálni kényszerült és a Kommunista Internacio­­nálé egyik titkára lett. A nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő harcosaként szállt szembe a náci vérbírósággal, amikor a kommunisták interna­cionalista élcsapatát akarták felelőssé tenni a nácik provokációjáért, a Reichstag felgyújtásáért, amely végső soron ürügyet adott a fasisztáknak a kommu­nisták és minden demokratikus er­ők üldözéséhez. Dimitrov neve összeforrt a nemzetközi munkás­­mozgalom sorsával és a forradalmi Bulgária jövőjé­vel. Ereje teljében, az új útra lépett Bulgária vezető­jeként érte a halál, amikor a dimitrovi életműnek ér­telmet adó nagy kérdések jó része már eldőlt, köztük is elsősorban a bolgár történelem sorsfordulója. Dimitrov — akinek élete világháborúkat, forradal­mi és ellenforradalmi hullámokat fogott át — úgy halt meg, hogy hazájában is beteljesedni, megvaló­sulni látta azokat az eszméket, amelyekkel személyes sorsát összekötötte. (kor) . A magyar parlamenti küldöttség angliai programja Angliában tartózkodó parlamenti küldöttségünk, amely Péter Jánosnak, az országgyűlés alelnökének vezetésével tesz hivatalos látogatást a szigetország­ban, hétfőn felkereste a londoni városházát, ahol Sir Hugh Wontner pol­gármester fogadta a ven­dégeket. Ezt követően a delegáció tagjai a londoni városépítészet két reme­két, a tizenötödik századi Guildhallt és a modern, részben még épülőfélben levő Barbican-t tekintet­ték meg. A bizottság tiszteletére Roy Hattersley, a külügy- és nemzetközösségi ügyek államminisztere adott ebé­det. Péter Jánost fogad­ta Selwyn Lloyd, az alsó­ház elnöke, aki este va­csorán látta vendégül a magyar parlamenti kép­viselőket. A vasárnapot a delegá­ció Oxfordban töltötte. (MTI) Meghalt Perón Hétfőn, életének 78. évében, súlyos betegség után elhunyt Juan Do­­mingo Perón argentin köztársasági elnök. Perón halálhírét az el­hunyt özvegye, Isabel Perón alelnök jelentette be rádió és tv-üzeneté­­ben. Az alkotmány értel­mében egyébként Isabel Perón automatikusan Ar­gentína köztársasági el­nökévé lépett elő. * Juan Domingo Perón 1895 októberében szüle­tett jómódú középbirtokos családból. Elvégezte a Buenos A­ires-i katonai akadémiát, 1930-ban részt vett abban a katonai ösz­­szeesküvésben, amely vé­gül is megdöntötte Iri­­gayen elnök polgári kor­mányát. Még abban az évben őrnaggyá léptették elő. 1935-ben már alezre­desi rangban katonai at­taséként képviselte Ar­gentínát Chilében. Perónt 1939-ben Olasz­országba küldték az alpe­si hegyivadász-alakulatok tanulmányozására. Haza­térése után létrehozta az „egységes tisztek csoport­­ját”, amely hamarosan „az ezredesek klikkje” né­ven vált ismertté. Amikor 1943. június 4-én meg­döntötték Ramon Castillo népszerűtlen, korrupt rendszerét, Perón hadügyi államtitkár, a következő évben, 1944-ben pedig hadügyminiszter lett. 1944-ben megválasztották alelnöknek. 1945-ben el­lenfelei börtönbe vetet­ték. A már akkor népsze­rű alelnök mellett tünte­tések robbantak ki, s Pe­rón 12 napos fogság után ki is szabadult. Egy év múltán köztársasági el­nöknek választották meg. Juan Perón hatalma csúcspontján a 18 milliós Argentína korlátlan ura volt, számos intézkedése azonban megbénította az argentin gazdasági életet, elidegenítette tőle a kö­zéposztályt, az egyházat és részben a hadsereget is. Bukásához hozzájárult felesége halála is, (1952), aki mindvégig nagy nép­szerűségnek örvendett az országban. 1955-ben a ha­ditengerészet, a hadsereg leginkább amerikai befo­lyás alatt álló fegyverne­me, fellázadt és elűzte Perónt az állam éléről. Tizennyolc évig emigrá­cióban élt Spanyolország­ban, hatása azonban to­vábbra is érződött Argen­tínában, s a perónista mozgalom az ország leg­jelentősebb szervezete volt. 1973 szeptemberében több mint 60 százalékos többséggel ismét köztár­sasági elnöknek válasz­tották meg. Második fe­lesége, Isabel személyé­ben először lett nő Ar­gentína alelnöke. (DPA, MTI) Szadat Bulgáriában Todor Zsivkovnak, a Bolgár Népköztársaság államtanácsa elnökének meghívására vasárnap háromnapos baráti láto­gatásra Szófiába érkezett Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Szadat kíséretében van Iszmail Fahmi külügymi­niszter és több más hiva­talos személyiség. Még vasárnap találko­zóra került sor Todor Zsivkov és Anvar Szadat között, majd hétfőn újabb megbeszélést folytattak kölcsönösen érdeklődésre számot tartó kérdésekről NÉPSZAVA Ma Moszkvában folytatódik a csúcstalálkozó (Folytatás az 2. oldalról) a Honvédő Háború vete­ránjainak és hőseinek emlékező menete végig­vonult a városon. És csak napokkal azután, hogy a Legfelsőbb Tanács a há­ború alatt tanúsított hő­siességéért odaítélte a be­­lorussz fővárosnak a Hős Város megtisztelő címet. Annak a városnak, amely lakosainak egynegyedét temette el a háború alatt. Nem véletlen, hogy Nixon éppen most és éppen Minszkbe látogatott, mint ahogy ma már az sem le­pett meg senkit, hogy az Egyesült Államok elnöke az Ismeretlen Katona sír­jánál elhelyezett koszorú­val a fasizmus ellen életü­ket áldozó szovjet kato­nák emlékének adózott. Nixon Minszkben talál­kozott a köztársaság veze­tőivel, akik közül Pjotr Maserov, a Belorusz KP első titkára a gazdasági és kulturális fejlődésről tá­jékoztatta. Nixon a tiszte­letére itt adott ebéden ki­jelentette: az SZKP KB főtitkára, Leonyid Brezs­nyev, kollégái és az ame­rikai delegáció a tárgyalá­sokon minden idejüket egy nagy célnak szentelik, hogy olyan helyzetet biz­tosítsanak, amelyben a két leghatalmasabb ország, a­ világ két legerősebb népe, nem fogják erejüket a há­borúban emészteni, ha­nem békében együtt dol­goznak majd a világ ja­vára. Nixon elnök tipikus szovjet városról kaphatott képet Minszkben, amely­nek 80 százalékát semmi­sítették meg a fasiszták és amelyben ma kétévenként épül annyi ház, mint amennyi a háború alatt az egész városban volt. Nem Nixon az első ma­gasrangú nyugati vendég Minszkben. L­eonyid Brezsnyev itt folytatott tárgyalásokat Pompidou francia köztársasági el­nökkel. L­eonyid Brezsnyev, Andrej Gromiko és Henry Kissinger a Krímből egye­nesen Moszkvába utazott, az amerikai elnököt és fe­leségét pedig Minszkből a késő esti órákban várták vissza­ a szovjet fővárosba. A csúcsértekezlet igen fontos szakaszához érke­zett. Mint az SZKP főtit­kára vasárnap kijelentet­te, a megbeszélések nor­mális mederben folynak, a kérdések széles köre vár még azonban megtár­gyalásra. A harmadik csúcsértekezlet az ameri­kai elnök Moszkvába való visszatérte után folytató­­dik. A szovjet sajtó, rádió és televízió felelős szovjet és amerikai személyiségek nyilatkozatait közli, akik meggyőződésüket hangoz­tatják: a harmadik csúcs­­találkozó már eddig is je­lentősen gazdagította a két népet. A moszkvai vá­rosi tanács vezetői és a te­levízióban megszólaltatott józan gondolkodású ame­rikai helyi szakszervezeti vezetők egyaránt egysége­sek a megkötött egyezmé­nyek gyakorlati haszná­nak értékelésében. Ameri­kai részről többen elmon­dották, hogy a tízéves együttműködési szerződés az amerikai munkásosz­tály számára is jelentős, mivel több százezer új munkahelyet biztosít. Szívspecialisták és épí­tészmérnökök, gazdasági szakemberek és politiku­sok üdvözlik a moszkvai csúcs eddigi eredményeit. A békés alkotó munka területén az együttműkö­dés igazán csak akkor bontakozhat ki, ha meg­értésre találnak a Szov­jetunió erőfeszítései a nukleáris fegyverkezés megfékezésére. Ezért is előzi meg nagy várakozás a csúcsértekezlet befeje­ző szakaszát. Richard Nixon, aki a hétfői napot Minszkben töltötte, elutazott a belo­rusz fővárosból. Barabás Péter Gromiko és Kissinger megbeszélése Andrej Gromiko szov­jet és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter hétfőn este megbeszélé­seket tartott Moszkvában. A tárgyalásokra a szov­jet külügyminisztérium Tolsztoj utcai vendéghá­zában került sor. A megbeszélésekről a szovjet fővárosban a kö­vetkező közleményt hoz­ták nyilvánosságra: „Andrej Gromiko szov­jet és Henry Kissinger amerikai külügyminisz­ter hétfőn áttekintett több olyan kérdést, amely a jelenlegi szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó tárgyát képezi”. Tájékozott források sze­rint a Gromyko—Kissin­ger megbeszélésen foly­tatták az eszmecserét a hadászati támadó fegy­verrendszerek további korlátozásának lehetősé­geiről. (MTI) Magas rangú vezetőket tartóztattak le Etiópiában A hét végi ellentmon­dásos helyzetet tükröző hírügynökségi jelentések után vasárnapra már megállapítható volt, hogy Etiópiában nem­ történt katonai hatalomátvétel, bár a helyzetet gyakorla­tilag a fegyveres erők tartják ellenőrzésük alatt. Vasárnap este a „katonai bizottság” közleményben jelentette be, hogy nyolc magas rangú személyt vettek őrizetbe, köztük a koronatanács elnökét és egy volt külügyminisztert. A közleményből nem tű­nik ki, hogy egy újonnan létrehozott katonai bizott­ságról van-e szó, vagy pedig ismét a fegyveres erők bizottsága lépett színre, amely április vé­gén már több minisztert letartóztatott. Az etiópiai fegyveres erők hétfőn újabb promi­nens vezetőket tartóztat­tak le, közöttük Zevde Gebre Hivodot, a szená­tus elnökét. Ugyancsak őrizetbe vették az etióp távközlési társaság vezér­­igazgatóját és az útügyi hatóságok volt vezetőjét. Helyszíni megfigyelők véleménye szerint a had­sereg eddigi letartóztatá­­si akcióinak főként a ve­zető politikai és gazdasá­gi körök bizonyos tagjai estek áldozatul, ugyanak­kor Hailé Szelasszié csá­szár néhány legközelebbi bizalmasát — mint pél­dául a most őrizetbe vett szenátusi elnököt — is el­távolították tisztségéből. A vád ellenük általában korrupció, vagy a kor­mány munkájának „ve­szélyeztetése, illetve aka­dályozása”. A hadsereg a fő táma­dást ezúttal nyilvánva­lóan az uralkodó elit, vagyis a feudális földbir­tokosok, illetve a Végre­hajtó hatalom magas ran­gú képviselői ellen indí­totta — szűrték le a kö­vetkeztetést a megfigye­lők. A katonaság egyéb­ként a lehetőségekhez ké­pest igyekszik kerülni az erőszaknak még a látsza­tát is, a razziákat éjszaka hajtják végre, és nappal­ra az egységeket — az őr­szolgálatot ellátók kivéte­lével — a kaszárnyákba vonják vissza, így a fő­város és a nagyvárosok napközben a legteljesebb béke és nyugalom képét mutatják. Addisz Abeba-i diplomáciai körök hétfőn úgy nyilatkoztak, hogy bár a külső jelek nem utalnak katonai hatalom­­átvételre, ami az ország­ban valójában végbe­megy, az ha nevében nem­ is, de lényegét tekintve puccs. Mint a TASZSZ szovjet hírügynökség az etiópiai helyzetről beszámoló, Ad­disz Abebából keltezett jelentése megállapítja, a fegyveres erők különböző nemeinek és a rendőrség­nek a képviselőiből fel­állított katonai bizottság célja az, hogy koordinál­ja a fegyveres testületek akcióit az Etiópiában le­játszódó események során. A legújabb jelentések szerint a fegyveres erők továbbra is lojálisak az uralkodóihoz és az álta­luk kiadott közlemény ar­ról tanúskodik, hogy in­tézkedéseikkel kedvező légkört akarnak teremte­ni az országban, a jelen­legi kormány normális te­vékenységéhez és az etió­piai népnek ígért refor­mok mielőbbi megvalósí­tásához. A TASZSZ a hét végén foganatosított letar­tóztatások kapcsán utal a fegyveres erők egy koráb­bi nyilatkozatára, amely hangoztatta, hogy „egyes politikusok összeesküvést szőttek az új kormány normális tevékenységének megzavarására”. A letar­tóztatandó személyekről készített lista mintegy 70 nevet tartalmaz. Hétfőn a kora hajnali órákban — a kijárási ti­lalom alatt — nyugati hírügynökségi jelentések szerint a fegyveres erők további letartóztatásokat hajtottak végre Addisz Abebában. (TASZSZ, UPI, AFP, Reuter) # A Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsá­tották a Kozmosz 665-ös mesterséges holdat. A mesterséges hold beren­dezései rendeltetéssze­rűen működnek. #• Stefan Olszowski len­gyel külügyminiszter hét­főn háromnapos látoga­tásra Hágába érkezett. # Erich Honecke**, a Német Szocialista Egy­ségpárt, Központi Bizott­ságának első titkára hét­főn baráti megbeszélésen fogadta a Svéd Baloldali Párt (kommunisták) Ber­linben tartózkodó küldött­ségét, élén Lars Werner­­rel, a párt elnökhelyette­sével.­­ Az Egyesült Államok és Irán tíz évre szóló megállapodást írt alá, amelynek keretében Wa­shington atomerőművek működtetéséhez szüksé­ges dúsított uránnal látja el Teheránt.­­ Waldheim ENSZ-fő­­titkár írásos jelentésben számolt be arról, hogy a világszervezet befejezte minden idők legnagyobb hazatelepítési akcióját, amelynek során csaknem negyedmillió embert tele­pítettek át Pakisztánból Banglades­be és viszont. 197­4. július Diplomáciai kapcsolat a Magyar Népköztársaság és a Portugál Köztársaság között A Magyar Népköztár-­dés ügyét — elhatározták­saság kormánya és a Por- hogy országaik között a­tugál Köztársaság ideigre- mai nappal nagykövetség­­es kormánya — attól az szintén diplomáciai kap­óhajtól vezérelve, hogy csalatot létesítsenek. A fejlesszék a két ország közeljövőben mindkét fél kapcsolatait, és elősegítsék kinevezi nagykövetét a nemzetközi együttműkö­ (MTI) Szovjet—mongol egyezmény Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke és Zsambin Bat­­mond, a mongol minisz­tertanács elnöke hétfőn Moszkvában egyezményt írt alá a két ország gaz­dasági, kulturális és okta­tási együttműködésének továbbfejlesztéséről. Alekszej Koszigin hét­főn a Kremlben találko­zott Jumzsagim­ Ceden­­ballal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárával, a Nagy Népi Hurál El­nöksége elnökével és Zsambin Batmönh-nyel. A meleg, baráti légkö­rű eszmecserén megvitat­ták a két ország együtt­működésén­ek továbbf­ej­­­lesztésével és elmélyítésé­vel kapcsolatos kérdése­ket és véleménycseré folytattak a szocialist­a gazdasági integráció komplex programjának gyakorlati megvalósításá­ról. (TASZSZ) Hétfőn Moszkvából ha­zautazott a mongol párt- és kormányküldöttség, amely Jumzsagij­ Ce­­denbal vezetésével láto­gatást tett a Magyar Nép­köztársaságban és úton hazafelé, megszakította útját a szovjet főváros­ban. (TASZSZ) Megölték Martin Luther King édesanyját Vasárnap megölték Martin Luther King lel­kész édesanyját. Jelentések szerint Mar­cus Wayne Rhenault 23 éves vallási tébolyban szenvedő néger fiatalem­ber gyilkolta meg Alberta King asszonyt. A polgár­jogi mozgalom három ki­emelkedő képviselője meg van győződve arról, hogy a gyilkos merénylet mö­gött összeesküvés húzódik. Az atlantai rendőrség egész napos védőőrizet alá helyezte a King-család otthonát. Az atlantai baptista templomban — ennek lel­késze az idősebb King — King asszony ült az orgo­nánál. A gyilkos felug­rott, mindkét kezével pisztolyt rántott és ékte­len káromkodás közepet­te tüzet nyitott. King asz­­szony volt hozzá a legkö­zelebb, és már az első golyótól halálos sebet ka­pott. Rajta kívül belehalt sérüléseibe egy segéd­lel­kész, egy asszonyt pedig egyelőre kórházban ke­zelnek. A lövöldözés hallatára a hívők rémülten buktak a padok alá, majd amikor a gyilkos pisztolyaiból ki­fogytak a töltények és a kijárat felé menekült, el­fogták. Rhenault az ohiói állami egyetem pedagó­giaszakos hallgatója. A rendőrségi házkutatás so­rán megtalálták azt a 10 névből álló jegyzéket, akiket meg akart gyilkol­ni, a listán szerepelnek. Ralph Abernathy, Jesse Jackson és Hosea Wil­liams néger lelkészek, a polgárjogi mozgalom is­mert személyiségei, mind­hárman kijelentették, hogy véleményük szerint összeesküvésről van szó. (UPI, AP, REUTER) Scheel beiktatása Walter Scheel volt külügyminisztert hétfőn délelőtt a bonni parla­ment két házának, a szö­vetségi gyűlésnek és a szövetségi tanácsnak együttes ülésén ünnepé­lyesen beiktatták az NSZK elnökének tisztsé­gébe. Az új elnök beiktatása­kor alig szólt az NSZK külpolitikájáról, de a bonni hagyományoknak megfelelően ő is leszögez­te, hogy a megszilárduló európai béke körülményei között helyre akarják ál­lítani a német egységet. Az elnök ezzel kapcsolat­­ban közölte, hogy rövide­sen ellátogat Nyugat- Berlinbe, mert elődeihez hasonlóan fejleszteni akarja az NSZK és a vá­ros kapcsolatait. A nyugatnémet jobboldali ellenzék elvetette a csehszlovák—NSZK szerződést A nyugatnémet Bundes­rat hétfőn a CDU—CSU ellenzéki tömörülés kép­viselőinek szavazataival elvetette a csehszlovák— nyugatnémet kapcsolatok rendezéséről szóló szerző­dés ratifikációs törvény­­tervezetét. A szociáldemok­rata—szabad demokrata kormánykoalíció képvise­lői megszavazták a szer­ződés ratifikálását. Mint ismeretes, a cseh­szlovák—nyugatnémet szerződést már harmadik olvasásban is jóváhagy­ta a Bundestag, amelyben a kormánykoalíció pártjai szilárd többséggel rendel­keznek. Most, hogy a Bundesrat elvetette a ra­tifikációs törvényterveze­tet, a szerződés ratifiká­lásának kérdése ismét a szövetségi gyűlés elé ke­rül, és ha a képviselők abszolút többsége megsza­vazza, törvényerőre emel­kedik. A nyugatnémet kül­ügyminisztérium hétfőn Bonnban nyilatkozatot tett közzé, és ebben ha­tározottan elítélte, hogy a CDU—CSU ellenzéki tömörülés a Bundesrat­­ban szavazataival meg­hiúsította a csehszlo­vák—nyugatnémet szer­ződés ratifikálásáról szó­ló törvénytervezet elfo­gadását. Mint a TASZSZ hírügy­nökség tudósítója a Bun­desrat magatartásával kapcsolatban megállapít­ja: A szövetségi tanács ülése ismét tükrözte, hogy a CDU—CSU szembesze­gülve a csehszlovák— nyugatnémet szerződés ratifikálásával, változat­lanul ellenzi a Csehszlo­vákiához és más szocia­lista országokhoz fűződő nyugatnémet kapcsolatok rendezését. Az ellenzék manővereinek célja, hogy amíg lehet, halogassa a csehszlovák—nyugatnémet szerződés törvényerőre emelkedését.

Next