Népszava, 1974. október (102. évfolyam, 229–255. sz.)

1974-10-01 / 229. szám

1974 OKTÓBER 1. KEDD 102. ÉVFOLYAM 229. SZÁM­ÁRA 80 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Lemondod Spinola A kudarcba fulladt jobboldali puccskísérlet után nyugalom van Portugáliában A portugál baloldali erők jelentős győzelmet arattak a jobboldali és szélsőjobboldali elemek által a hét végén kiprovo­kált erőpróbában. Nyugati hírügynöksé­gek tudósításai szerint a szombati válságos órák után az országban nyuga­lom uralkodik. Antonio de Spinola volt államfő — a haladó erők nyomására betiltotta a ,,csendes többség” — valójában a jobboldal ál­tal szombaton délutánra tervezett nagygyűlést. A demonstráció szervezői azt remélték, hogy Spino­­la elnök korábbi felhívása nyomán­­ — miszerint a „csendes többség” ébred­jen öntudatra és harcol­jon a „totalitarizmus erői” ellen — sikerül 300 ezer embert tömöríteniük a fővárosban. A Fegyveres Erők Moz­galma — amelynek élén Vasco Goncalves minisz­terelnök áll — szombaton a késő esti órákban nyil­vánosságra hozott közle­ményében jelezte, hogy a legutóbbi fejlemények kapcsán az április 25-én megdöntött jobboldali re­zsim 238 vezető személyi­ségét — köztük volt mi­nisztereket, katonai pa­rancsnokokat és üzletem­bereket — vettek őrizet­be. A letartóztatottakat a fővárostól mintegy 10 mérfölddel északra levő Caxias börtönben őrzik. „Az utóbbi időben egyre növekvő tevékenységet fejtettek ki a Portugália legreakciósabb köreivel kapcsolatban álló szemé­lyek” — hangsúlyozza a közlemény. A DP­A nyu­gatnémet hírügynökség helyzet­­elemzése szerint egyelőre homály borítja a lisszabo­ni elnöki palotában szom­batra virradó éjszaka vég­bement fejleményeket. Nem tisztázott — írja —, vajon Spinola elnök va­lóban kísérletet tett-e ar­ra, hogy átvegye a végre­hajtó hatalmat, s ezért vé­(Folytatás a oldalon) Követendő N­emhogy cikkben, hanem még rövidke hírben sem szoktuk közölni, ha valamelyik vállalat új üzletet nyit. Ez az illető cég ügye; ha hir­detni akarja, áldozzon rá néhány ezer forintot. Most sem az üzleti vállalkozás tényének adunk te­ret, amikor megírjuk: a Fővárosi Ruházati Bolt Vállalat tegnap a Tolbuhin körúton megnyitotta az ■„Olcsó áruk boltját”, ma pedig Óbudán ad át gyermekruházati kisáruházat. Mindkét üzletnyitás az utóbbi évek egyre kö­vetkezetesebben helyes kereskedelempolitikáját reprezentálja. Jelzi, hogy a vállalat úgy oldja meg gazdasági feladatait, hogy közben társadalmi, szo­ciális ügyet is szolgál. Mégpedig nem is egyszerű, nem is köznapi módon. Az óbudai gyermekruházati kisáruház ugyan­is közönséges EÍZDÉRT-faházban kapott helyet. Kényszerűségből. A régi óbudai Hófehérkét — pontosabban a házat, amelyben működött — sza­nálni kellett, az új bevásárlóközpont viszont még nem épült meg, tehát ez a gyorsan fejlődő, fiata­lok által lakott, tehát „sokgyermekes” városrész gyermekruhabolt nélkül maradt. Az ERDÉRT- faház nem ideális üzletház, nehéz fűteni, megfele­lően berendezni, közművesíteni. Átmeneti, ideigle­nes megoldás csupán. De hogy létrehozták, hogy egyáltalán kitalálták, az a szociális gondoskodás határozott, eltökélt szándékát bizonyítja. E­z a példa egyedülálló, de a hasonló célt szol­gáló egyéb döntéseket hosszan sorolhatnánk. Emlékezzünk csak: nemrégiben alakították ki a Belkereskedelmi Minisztériumban az olcsó cikkek listáját, több főhatóság közösen árstopot rendelt el a legfontosabb gyermekruházati cikkek­re, a Könnyűipari Minisztérium anyagi és erkölcsi eszközökkel támogatja a kevésbé kifizetődő, de a tömegek ellátását szolgáló áruk gyártását. Forga­lomba hoztak olyan praktikus újdonságokat, mint az ideális összetételű, vízben oldódó gyermektáp­­szerek, importálnak egy sereg bébiételt, gyártanak többféle korszerű ,és csinos csecsemőholmit, az Út­­törő Áruháznak részben már visszaadták eredeti profilját, a Deák Ferenc utcában gyermekruházati kisáruházat nyitottak, s négy új Hófehérke is nyílt a közelmúltban. (Igaz, két régit közben be kellett zárni.) S bár még akad kifogásolnivaló az áruellátás­ban , megint kevés a szegett pelenka, a pólyahu­zat, a pólyabetét, a flór térdzokni — sok jelből kö­vetkeztethetünk arra, hogy iparunk és kereskedel­münk tevékenységében mind nagyobb szerephez jut a politikus gondolkodás és cselekedet. Ez pedig fontos. Hiszen a vállalatok a nyere­ségérdekeltség rendszerében működnek, s bár a költségvetés támogatásával gazdaságossá vált jó néhány fontos fogyasztási cikk termelése, ma is ezernyi olyan áru van, amelynek előállításával na­gyobb hasznot érhetnének el. H­ogy ennek ellenére javul az olcsó cikkek, gyer­mekholmik kínálata, az éppen annak köszön­hető, hogy a vállalati vezetők is kezdik már megérteni: a gyermekek, kismamák, nagy csalá­dok ellátásában nem lehet egyetlen szempont a vállalati haszon. Zsuzsa A SZOT elnökségének ülése .... 5 Gyógyszerészek­­ önmagukról . . 5 A lottó-tárgynyeremények sorsolási listája..........................7 Előírások a nyersanyagtól a késztermékig 8 Befejeződött a magyar párt- és kormányküldöttség látogatása a Szovjetunióban Késes küldöm­ényt adtak ki a tárgy­alásokról Bokor Pál, az MTI tu­dósítója jelenti: Hétfőn délután befeje­ződött a Kádár János ve­zette magyar párt- és kormányküldöttség hiva­talos baráti látogatása a Szovjetunióban. A dél­utáni órákban a küldött­ség tagjai — Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke, Né­meth Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Penke Valé­ria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle főszer­kesztője, Huszár István m­inis­zterelnök- helyettes, Puja Frigyes, a Központi Bizottság tagja, külügy­miniszter — a Magyar­­ Népköztársaság kormány­gépén hazautaztak a Szov­j­etunióból. A Moszkvából a vnuko­­vói kormányrepülőtérre vezető utat a szovjet ven­déglátók magyar és szov­jet zászlókkal díszítették fel. A Lenin sugárút egész hosszában transzparen­sek, szalagfeliratok éltet­ték a két párt és népeink örök és megbonthatatlan barátságát, összefüggő sorfalat alkotva több tíz­ezer moszkvai zászlókat lobogtatva, éljenezve bú­csúztatta a vendégeket. A vnukovói repülőtéren a delegációt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtit­kára, Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagja, miniszterel­nök, Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagja, Viktor Gri­­sin, az SZKP Politikai Bi­zottságának tagja, a moszkvai városi pártbi­zottság első titkára, vala­mint a szovjet párt és a kormány számos vezető, személyisége búcsú­ztatta. A búcsúztatáson megje­lent Rapai Gyula, hazánk moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vete, aki a magyar tár­gyaló küldöttség tagja volt. A repülőtér betonján díszszázad sorakozott fel. A szovjet fegyveres erők három haderőnemének — a szárazföldi csapatoknak, a légierőnek és a hadi­tengerészetnek — a kép­viseletében a díszegység parancsnoka jelentést tett Kádár Jánosnak, majd felcsendült a két ország állami himnusza. A him­nuszok elhangzása után Kádár János és Leonyid Brezsnyev ellépett a dísz­század arcvonala előtt. Ezután a magyar delegá­ció tagjai barátságosan búcsút vettek a magyar párt- és kormányküldött­ség búcsúztatására meg­jelent moszkvaiaktól Ká­dár János és Leonyid Brezsnyev megszemlélte az előttük díszmenetben elvonuló díszszázadot. A búcsú megható pilla­natai következtek. Kádár János és a delegáció többi tagja elbúcsúzott a szov­­jet tárgyaló küldöttség tagjaitól, kézfogással, ba­­­­ráti öleléssel.­­ Magyar idő szerint dél­­i után három órakor a kor-­­ mányrepülőgép a levegő-­­ be emelkedett. *­­ *­­ Kádár János, az MSZMP KB első titkára és, felesé- a ge, szeptember 30-án meg­ -­­ kezdte rendes évi szabad-­­ ságát, amelynek egy ré­szét a Szovjetunióban töl- - ti.* A Magyar Népköztársa­ság párt- és kormánykül­döttsége a különgép fe­délzetéről a következő táviratot küldte L. I. Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, N. V. Podgornijnak, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének és A. N. Kosziginnak, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének: „Kedves Elvtársak ! El­hagyva a testvéri Szov­jetunió földjét, ismételten kifejezzük őszinte köszö­­n­etünket Önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és Minisztertanácsának, az egész szovjet , népnek azért a szívélyes fogadta­tásért, és forró vendégsze­retetért, amelyben látoga­tásunk alatt részesítettek bennünket. Mély meggyő­ződésünk, hogy tárgyalá­saink eredményesen szol­gálták népeink érdekeit, és közös nagy ügyünket, s hozzájárulnak orszá­gaink gyümölcsöző együttműködésének és népeink testvéri barátsá­gának további elmélyülé­séhez. Kívánunk Önök­nek, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, a testvéri szovjet népnek további nagy sikereket a XXIV. kongresszus hatá­rozatainak végrehajtásá­ban, a kommunista társa­dalom építésében, a közös ügyünk győzelméért, a béke megőrzéséért folyta­tott harcban.” Hétfőn hazaérkeztek a Szovjetunióban tett hiva­talos baráti látogatásról a magyar párta és kor­­mányfőndettség tagjai, Fock Jenő, a Miniszter­tanács elnöke, Németh Károly, a Központi Bi­zottság titkára, Benke Valéria­, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizott­ságának elnöke, az MSZMP Politikai Bizott­ságán­ak­ tagjai, Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese és Pója Frigyes kül­ügy­miniszter, a Központi Bizottság tag­jai, valamint a kíséret tagjai, Katona István, a Központi Bizottság tagja, a­ Népszabadság főszer­kesztője, Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője, Szűrös Mátyás és Fodor László, a KB o­sztályveze­tő - h­ely­e­ttesei és Tóth József, a Külügy­minisztérium főosztályve­zetője. A párt- és kormány­­küldöttség tagjait a Feri­hegyi repülőtéren fogad­ták: Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Nemes Dezső, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zotságán­ak tagjai, Győri Imre, Óvári Miklós, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titká­rai, Borbándi János, Lá­zár György, a Központi Bizottság tagjai, a Minisz­tertanács elnökhelyette­sei, továbbá az Elnöki Tanács és a Miniszterta­nács több tagja, valamint a Külügyminisztérium ve­zető beosztású képviselői. Jelen vol­t B. D. Se Vi­kin követtanácsos, a Szovjet­unió budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvivője. A magyar párt- és kor­mányküldöttség hazaérke­zését megelőző programról az MTI tudósítói a követ­kezőket jelentették: Leningrádban, a harcok, a pusztulás helyén új, hatal­mas, dinamikusan fejlődő szovjet élettel találkoz­tunk. Kádár elvtárs nem először jár Leningrád­ban. Melyek a legmara­dandóbb élményei? Mi magunk néha úgy vagyunk odahaza, Magyar­­országon, hogy a szocializ­mus építésének minden­napi munkája közepette inkább a munkát és a gondot érzékeljük és ke­vésbé látjuk az eredmé­nyeket. Leningrádot ille­tően jómagam annyiban szerencsés helyzetben va­gyok, hogy a város életé­ből nagyobb időszakot lá­tok magam előtt. Először 1948-ban volt alkalmam itt­ járni és megismerked­ni az akkori Leningrád életével, amely még sok tekintetben magán visel­te a háború súlyos nyo­mait. Ezt követően 1957- ben találkozhattam Le­­ningráddal. Mi ekkor ott­hon súlyos körülmények között harcoltunk és itt a harchoz új erőt merítet­tünk. Most tehát harmad ízben járok itt, így Le­ningrád fejlődésének há­rom fázisát, együttesen­­ nagy időszakot tudok át­tekinteni. A változást leg­jobban talán úgy tudná kifejezni, hogy Leningrá szelleme, a szovjet népet vezérlő eszmék ug­yan­azok, de a növekedés gi­gászi és Leningrád mir város­a nem ugyan a mint volt. Az 1948-as L­ningrádot messze túlm­­ladta az 1957-es, a na Leningrád viszont ali hasonlítható az 1957-eshe Ezt éppen a Kirov-gyá példáján tudnám legjob­ban illusztrálni. Jártán­­abban az üzemrészben és csarnokban, ahol 1957-ben az az emlékezetes találko­zásom volt a Kirov-gyá­­riakkal. Az épület külső fala ugyanaz, mint volt, de ami benne van — a berendezések, a gépek, a technológia, a technika — az egészen más, az már a termelés új, magasabb fo­kát jelzi. A város kultu­rális intézményeinek fej­lődése szintén gyors és di­namikus. Mindezt azért emelem ki, mert lehetséges, hogy a mindennapi munka me­netében a leningrádiak nem érzékelik úgy az itt végbement óriási fejlő­dést, mint az olyan em­ber, aki hosszabb időszak után látja eredményeiket. Őszintén örülök és szívből gratulálok ezekhez a nagy eredményekhez. További sikereket kívánok a dina­mikus fejlődés útját járó Leningrád lakosainak, akiknek hálásak vagyunk, s akiknek ez úton is kö­szönetet mondunk azért a nagyon szívélyes fogadta­tásért, amelyben a ma­gyar párt-­­és kormány­­ küldöttséget részesítették. A két küldöttség hétfő délutáni zárótárgyalása (MTI Külföldi Képszolgálat — Vigovszky Ferenc felvétele) Kés­­her János a szovjet tv és t­udásítóin­a Kadár János szombat délben, Leningrádban, az Auróra-cirkáló fedélzetén nyilatkozatot adott a szov­jet televízió és sajtó kép­­viselőinek. A nyilatkozat ,­tót az alábbiakban közöl­jük : Negyedik napja tar­tózkodik a Szovjetunió­ban a magyar párt- és kormányküldöttség. Mi­lyenek eddigi benyomá­saik, hogyan értékelik a tárgyalásokat? Négy nap nagyon gaz­dag programja keretében sok találkozónk volt: tár­gyaltunk vezetőkkel, ba­ráti találkozásaink voltak a tömegekkel Moszkvában és itt, Leningrádban is. Szeretném elmondani, hogy a legmélyebb benyo­mást ránk a barátság és az egység nagyszerű meg­nyilvánulásai tették. Is­meretes, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja, a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjet­unió egy fronton harcol, közös politikai úton jár. Itt minden nap, a legkü­lönbözőbb formában, a legszélesebb tömegek ré­széről érzékeltük és mé­lyen átéreztük azt a tisz­­­ta barátságot, amely part­jainkat, országainkat, né­peinket összeköti. Ez az első és legnagyobb élmény számunkra. A második, hogy éppen itt, Leningrádban, az Au­róra fedélzetén találkozom önökkel. Mély benyomást gyakorolt rám az a mér­hetetlen áldozatkészség és eltökéltség, amely már a forradalom születésének pillanatában is élt a nagy orosz munkásosztályban. Az egész szovjet nép sa­játja lett a lenini eszmék­hez való hűség, az inter­nacionalizmus, s így nőtt nagyra az az erő, amely a második világháborúban az eddig ismert legna­gyobb veszélyt a fasiz­must porrá zúzta. Nagy öröm számunkra, hogy itt .A küldöttség vasárnapi és hétfői programja Vasárnap reggel, kétna­­pos leningrádi tartózko­dás után, a magyar párt­os kormányküldöttség, élén Kádár Jánossal, visszaérkezett Moszkvába. „Szívből gratulálunk dolgozóiknak nagyszerű eredményeikhez. Valóba­n világszínvonalon álló, korszerű és gazdaságos. Iparszerű termelést volt alkalmunk megismerni. Szívből kívánjuk, hogy to­(Folytatás a 3. oldalon) !

Next