Népszava, 1974. október (102. évfolyam, 229–255. sz.)
1974-10-24 / 249. szám
1174. október 24. NÉPSZAVA ]Filmü(mll(i»lkjr(ed—pm1^ml(0)lkmmlk KI A FÖLDEKRE A fiatalok ezrei vesznek részt az önkéntes munkában Soha olyan érdeklődéssel nem hallgattuk tán a máskor csak fél fülre érdemesített meteorológiai jelentéseket, mint ezekben a napokban. Eső, sár, hideg szél. Áznak a földek. Veszélyben az ország termése, a mindennapi kenyér. Az aggodalom kérdése: mi lesz a betakarítással, a szürettel, az őszi vetéssel? — soha ilyen gyorsasággal nem váltott át újabb kérdésre: mit tehetünk? Miben segíthetünk a mezőgazdaságnak?. .. A városi emberek, üzemi munkások, hivatalnokok, közalkalmazottak, értelmiségiek tízezrei országszerte, szinte egyazon pillanatban adták a választ is: ki a földekre! Az elsők között jelentkeztek a fiatalok. Középiskolások egyetemisták, ifjúmunkások Alighogy napvilágot látott a KISZ központi bizottságának és az Országos Úttörő Szövetség Elnökségének a felhívása már szóltak a telefonok Csepelről, Angyalföldről, a Budapesti Műszaki Egyetemről, a „Közgázról”, a Kölcsey Gimnáziumból, jelentkeztek IBUSZ-fiatalok, szövetkezetiek ... Operatív bizottságok alakultak egyik napról a másikra, szervezni, elosztani az önkéntes csoportokat. Hogy szám szerint hány diák, fiatal üzemi munkás szorgoskodik — bizony, ázva, fázva, mégis lelkesen — szőlőskertekben, gyümölcsösökben, tsz-ekben és állami gazdaságokban, vagonkirakodásban és szállításban? Ki tudná azt összesíteni?! S minek is ide a statisztikai adat? A lényeg, hogy özönlik a földekre a segítség, hogy a naponta indulnak a fővárosból, s vidéki nagyvárosainkból a vonatok a fiatalok tömegével. Hajdú-Bihar Hajdú-Bihar megyéből a következő híreket kaptuk: körülbelül 8—9 ezer középiskolás és ipari tanuló dolgozik a betakarításban. A diákokat — okos és hasznos szervezéssel — általában azokba a tsz-ekbe irányították, amelyek az egyes iskolákat patronálják. A Debreceni Orvostudományi Egyetem hallgatói két héten át Nyírlugoson segítenek az almaszüretben, a Gördülőcsapágy Művek fiataljai a pocsajesztrai tsz-ekben a zöldségfélék betakarításában vesznek részt. Biharnagybajomban a Késüzem, a tsz teljes tagsága — az adminisztráció dolgozóival együtt -- s az egész község megmozdult, szombatját, vasárnapját áldozva a termés megmentésére. Komárom Komárom megyében például a középiskolások hetven százaléka „csapott fel” önkéntes mezőgazdasági munkásnak, s szedi állami gazdaságokban, tsz-ekben a kukoricát, burgonyát, gyümölcsöt. Csak a Komáromi Állami Gazdaságban 1200 fiatal segédkezik! Vasárnap, amikor a megyében mintegy hatezer ember dolgozott álló napon át a betakarításban — ott volt több száz kisbéri gimnazista, egész sereg Eötvös-iskolás Tatáról... A neszmélyi szőlős tsz-ben nyergesi és esztergomi diákok, Dunaszentmiklóson a tatai mezőgazdasági szakmunkásképző intézet tanulói, a császári termelőszövetkezetben tatabányai ipari tanulók szüreteltek együtt a tsz-tagokkal. Az ifjúmunkások is kiveszik részüket a megyei megmozdulásból. Szombaton és vasárnap a tatabányai Fémipari Vállalat fiataljai a Szabadság Tsz-ben szedték a gyümölcsöt. A Komáromi Állami Gazdaság gyümölcsösében a Kőolajipari Vállalat fiataljai segítettek. De munkát vállalt a Szénbányák Vállalat központi műhelye, a Vízmű építésvezetősége is... Bács-Kiiskun Bács-Kiskun megye földjein a múlt hét végén tízezernyi fiatal szorgoskodott — javarészt diákok, de jelentős számban üzemiek is. A Helvéciai Állami Gazdaságban, a kecskeméti járás, a halasi járás és Kiskunfélegyháza termelőszövetkezeteiben egyaránt örömmel fogadták az önként jelentkező fiatalokat, akik a mezőgazdasági dolgozókkal vállvetve, a mostoha időjárás ellenére is, kitartóan, s igen eredményesen dolgoztak. A megyei KISZ-bizottság tájékoztatása szerint e hét végén is készenlétben állnak a fiatalok, s indulnak szívvel-lélekkel, „két kézzel” segíteni, ahol igényt tartanak rájuk. Budapest mennek, özönlenek a főváros fiataljai is. A Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola 400 tanulója a társadalmi munkára engedélyezett 15 napból egy hetet már „letöltött” az idei tanévben — szeptember 10-től konzervgyárakban és édesipari üzemekben dolgoztak —, a maradék hetet a Kiskunhalasi Állami Gazdaság megsegítésére szánják. A jövő héten, 28-án kezdik a munkát. A gazdaság külön örömmel várja őket, hiszen a gyerekek jó ismerősök: itt töltik évek óta a nyári termelési gyakorlatukat. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem felsőévesei hétfőn utaztak az izsáki, bajai, kiskőrösi gazdaságokba, szőlő- és almaszüretre. Már gyakorlatuk van ebben a munkában: két héttel ezelőtt Nyírtasson szedték az almát. Az egyetem összesen kétezer diákot „állított ki”, ebből ötszáz első éves, ők körülbelül egy hét múlva indulnak dolgozni. Jelenleg gumicsizmákat, munkára alkalmas meleg holmikat keresgélnek, kutatnak, mert a sártól, hidegtől, kemény munkától nem félnek ugyan ■— de az influenzát szeretnék elkerülni. Az egyetemisták buzgóságára különben jellemző, hogy sokkal több a jelentkező, mint amennyit a gazdaságok el tudnának helyezni. A kari KISZ-bizottságoknak szelektálniuk kell: ki menjen, ki maradjon, anélkül, hogy a kimaradás miatt bárkit is „tüske” érjen. S ez a hangulat, munkakedv, segíteni akarás, önkéntes buzgóság általános. Iskolákban, üzemekben egyaránt. B. T. Találkozó Taskentben A kaftántól a kristályüvegig Baráti találkozó Taskentben ... Mézédes üzbég dinnyét ízlelgetnek a magyar fiatalok, illatos kecskeméti barackpálinkát kóstolgatnak az üzbégek. Az általános terefere közepette hangzik el egy üzbég kislány, neve: Rusztamova Aszalihon. Azt mondja róla a szovjet fiatalok csoportvezetője, hogy Ő Üzbegisztán egyik legjobb munkásnője. Már az 1978. évi tervén dolgozik, a Taskenti Kristályüveggyárban. Amikor e szavak elhangzanak, az Express társasutazás mind a harminckét részvevője Aszja felé fordul. Aszja — ez a beceneve Rusztamovának, aki épp olyan fekete hajú és mandula vágású szemű, mint a többi üzbég kislány,— mosolyogva állja a pillantások kereszttüzét, majd önkéntelen mozdulattal végigsimít a ruháján. Mintha azt mondaná: néz-zétek, ugyanolyan csíkos mintázatú, ezer színárnyalatba hajló ruhát hordok, mint a legtöbb üzbég fiatalasszonyé lány. Ilyet fogtok látni Szamarkandban és Buharában is — valóságos nemzeti visele ez... — Az én nagyszüleim is parasztok voltak — mondja, amikor leereszkedik a székre. — Az 1917-es forradalom idején falun éltek, egy agyagházban. A nagyapám szakállt viselt és kaftánt hordott, a nagyanyám pedig hosszú bugyogós ruhában járt, mint mások. Ha eljött az imádkozás ideje, nagyapám le- 5 borult a földre és Mekka felé fordulva buzgón ájtatoskodott. ... Igazán nem volt nehéz beleélnünk magunkat az Aszja által felidézett világba, hiszen délelőtt jártunk Taskent óvárosában, az egyre zsugorodó térségben, amelyet lassan teljesen körülfognak az épülő új városrészek. Láthattuk, milyenek lehettek a „biblikus” külsejű, régi időkben épült agyagházak. Megízlelhettük a kumiszt (ott árulták az egyik mecset mellett), töröküléses teázásra invitáltak bennünket a mosolygó akszakálok. Végül — valami nagy mohamedán ünnep lehetett — szemtanúi voltunk annak, miképp megy ma imádkozni az „igazhitűek” egyre fogyatkozó serege. Taxival érkeztek a mecset elé a tiszteletre méltó akszakálok, hónuk alatt az imaszőnyeggel. — Ha látták az óvárost — folytatja Aszja —, érzékelhették, milyen nagy utat kellett megtennie a nagyapámnak, mire a félnomád élettől eljutött a kolhozig, a traktorok világáig. Megsejthették, mennyit változott az üzbégek élete fél évszázad alatt, hiszen én már egy nagy gyárban dolgozom, bonyolult gépeket kezelek és — a tízosztályos iskolával a hátam mögött — egyetemre akarok menni. Közgazdász szeretnék lenni. ... Mire Aszja idáig ér, az egész termet magával ragadja a vidámság. A szomszédos, ismeretlen asztaltársaságtól átjön egy üzbég kislány és táncra invitálja Somogyi Vilmost, a nyurga, kunbajuszú magyar fiút. A többiek tapsolva, dobbanva kísérik a mozgásukat. Hajlik az üzbég lány dereka, hamiskásan mosolyog a magyar fiúra, kinyújtott ujjai valóságos jelbeszédet írnak le. Somogyi Vili — miképp a többi magyar fiatal — tudja, hogy a kéz- és tenyérmozdulatoknak külön jelentésük van tánc közben a keleti népeknél. Bár nincs tisztában a jelbeszéddel, olyan ügyesen utánozza az ujj- és tenyérmozdulatokat, hogy felhangzik a taps. Aztán általánossá válik a tánc. Aszját is hívják... — írja meg, jöjjön minél több magyar fiatal hozzánk — mondja búcsúzóul —, igaz vendégszeretettel várjuk őket. Mi is elmegyünk a szép Budapestre — ismerjük meg egymást. Az ilyen ismeretségekből szövődnek a barátságok ... Magyar László * SLÁGERSAROK * Irány a Yamaha-fesztivál Vincze Viktória anyai ágon olaszhonból származik, családfájáról több operaénekes tekint le rá. Talán tőlük örökölte kellemesen csengő, szép hangját. — Már érettségi előtt virágénekeket daloltam az Ex Antiquis-együttesben — meséli a pályakezdést —, s egy évig a dzsessz-konzervatórium hallgatója voltam. Talán kár volt abbahagyni. Máig is járok hangképzésre, Csathó Máriához,, a Fővárosi Operettszínház tanárnőjéhez. — Mi volt az első slágere? Az 1972-es táncdalfesztiválon „A mosolyodat el kellene ültetnem” című szám, azóta kilenc kislemezem jelent meg. — Legnagyobb sikere? — Tavaly az írországi Castlekarban harmadik díjat nyertem Fényes Szabolcs Száz fehér rózsa című szerzeményével .— Hol szokott itthon fellépni? — Általában ifjúsági klubokban, s önmagamat gitárral kísérem, vagy öcsém kongázik. Lemezeim a Gemini-együttes és a Stúdió 11 közreműködésével készülnek. — Idén merre járt a nagyvilágban? — Áprilisban Kubában szerepeltem a Tolcsvay-trióval, azután énekeltem a lengyel televízióban, Csehszlovákiában, és az NDK-ban is. — Legközelebbi programja? — Meghívtak a híres tokiói Yamaha-fesztiválra, november elején repülök Japánba. Itt dr. Gábor S. Pál—Huszár Erika Hány éjjel vártam című, gyönyörű melódiáját adom elő, angol nyelven. Ez most a kedvencem A Yamaha-fesztiválon hagyomány a magyar énekesnők, zenekarok „dobogós” szereplése. Vincze Viktóriának is hasonló sikert kívánunk. S. A. Lakás a fiataloknak,uszternak lyukas a cipője ” nevetett kicsit kesernyésen a fiatal építőipari munkás, amikor lakáshelyzetéről beszélgettünk. „Az van nekem, a feleségemmel, s a kisfiammal, amit a szülői jószív szorított ki: egy szobácska. Évek óta így szorongunk. Jön a második gyerek, így hát elhatároztam, hagyok kérvényt, kilincselést, s neki fogok építkezni. Pénzünk ugyan kevéske van, de a vállalattól kapunk valami építőanyagot, fuvart, a brigádom meg segít hétvégeken.” A lakás országos gond. Százezrek, elsősorban fizikai munkások, nagycsaládosok és életüket kezdő fiatalok gondja. S gondja — újabb és újabb megoldásokat, lehetőségeket keresve — munkahelyeknek, tanácsoknak, társadalmi és politikai szerveknek. Köztük a KISZ-nek, s az Állami Ifjúsági Bizottságnak is, amely ezt a fiatalok számára oly égető kérdést állandóan napirenden tartja. A Az ifjúság lakáshelyzetét tárgyalja az az ankét is, amely mA éppen ma kezdődik a fővárosban, az Állami Ifjúsági Bizottság rendezésében. Tárgyalja? Tán nem is a legjobb szó. Alkalmasabb rá: a tapasztalatok kicserélése. Azok a fiatalok, akik ma együtt ülnek, közös fedél alatt, de meglehet, sokuk, „saját fedél” nélkül — arról beszélgetnek, hogyan lehet, vagy lehetne újabb, s újabb —■ néhol már megvalósított, de csak szűk körben ismert— ötletekkel gazdagítani az otthonteremtés variációinak sorát, s kiegészíteni az állami támogatásokat, központi intézkedéseket megvalósítható, reális elképzelésekkel a „kisebb hazában”, lakóhelyen, munkahelyen. Okosan felhasználni a helybéli erőforrásokat, lehetőségeket. Kedvezményben, anyagi, erkölcsi támogatásban jelentősen bővült a választék a fiatalok, főképpen a fiatal házasok számára az utóbbi években. Számtalan apróbb, nagyobb segítség kerül közvetlenül vagy közvetve azoknak a „zsebébe”, akik családalapítás, otthonteremtés előtt állnak, akik vállalják — mert ezzel érzik teljesnek életüket — a két vagy több gyermeket. Állami hozzájárulás. Szociálpolitikai kedvezmények. Vállalati, hosszúlejáratú, kamatmentes kölcsön. Nem egy helyütt olyan pénzösszeg is, melynek visszafizetésétől eltekint a munkahely. OTP különkölcsön, amely — kormányintézkedésre újabb kedvezményként a fiataloknak — az ifjúsági takarékbetét akció feltételei szerint beszámít az előtörlesztés összegébe. Vagy például az az intézkedés, hogy a kölcsönszerződés megkötését követően, a megszületett gyermekek után — utólag is megadják a szociálpolitikai kedvezményt (csökkentve ezzel is a tartozást). Mindez, azzal a plusszal, hogy a vállalati lakásépítkezések jelentős részét — legtöbb helyen a lakások 30— 40, néhol éppenséggel 50 százalékát — adják a fiataloknak — nem kis mértékben könnyíti a saját otthonhoz jutást. Túlzott optimizmus lenne azonban azt állítani, hogy a meglévő támogatások, országos erőfeszítések, mindenütt s minden fiatal számára megoldják a lakás gondját. Hosszú időkre van még töprengenivalója nemcsak a munkahelyi vezetésnek, de szakszervezeteknek, KISZ-szervezeteknek, fiatalok kisebb-nagyobb kollektíváinak is: mit tehetnek „házuk táján”, saját erejükből, ötletességükből, hogy minél hamarabb, s lehetőleg — olcsón, egymást, s egyúttal ki-ki magát is segítve — családi fészekhez jussanak. Biró Teréz Mai fiatalok A főszerep A budai vár ásatásainál, a „híres” régészcsoportban dolgozik egy fiatalember: Nyíri András. Csákányoz, söpröget, cserépdarabokat válogat — teszi, ami éppen szükséges. Ő a legújabb magyar filmnek, a Jelbeszédnek a főszereplője. A filmet mától vetítik a fővárosi mozikban. — Tudják a munkatársak, hogy egy „filmszínész” is dolgozik közöttük? — Eddig nem tudták, de most, a film bemutatója után már nem lesz titok. — Mi a főszerep története? — Egy évvel ezelőtt a Petőfi Gimnázium negyedik osztályába jártam. Egy barátom, aki a filmgyárban dolgozott, hívott, hogy próbáljak én is szerencsét, ugyanis egy új magyar filmhez fiatal férfi főszereplőt kerestek. Próbafelvételt készítettek, egyet, kettőt, sokat — és néhány hét múlva megtudtam, hogy rám esett a választás. — örült, amikor megtudta? — Azt hiszen, igen. Nem értettem akkor még a jelentőségét. Kezdetben ez nagyon meg is nehezítette a munkát. Elneveztem mindig a felvételeket, nemegyszer előfordult, hogy húsz ember is állt a stúdióban emiatt. Később már szégyelltem magam, amiért ennyire nem veszem komolyan mások munkáját. Ez volt egyik legfőbb tanulság számomra:» megismertem és megtanultam becsülni a filmkészítés nagyon nehéz mesterségét. — Az érettségi évében, több mint egyhónapos kiesést jelentett a filmszerep„ Mit szóltak ehhez otthon és az iskolában? — Szüleim örültek, ők bíztak bennem, hogy nem megy a tanulás rovására. Tanáraim és az igazgatóm is megértőek voltak. Amikor visszamentem, foggal-körömmel azon igyekeztem, hogy a tanulásban senki ne vegye észre a mulasztást. — Sikerült? — Igen. — Minek készül? — Latin—történelem szakra szeretnék jelentkezni az egyetemen. Sajnos, ebben az évben nem indult ez a szak, pótlólag jelentkeztem a filozófiára, de nem sikerült a felvételim. Jövőre újból megkísérelem a klasszika-filológiát. — Miért éppen a latin szakot választotta? — Már a középiskolában megszerettem, többször vettem részt országos versenyeken is. A latin nyelv, már a tanulás során is, önálló alkotó munkára ösztönöz. Vergiliust fordítani, például, egy kicsit kutatást is jelent. — Szabad idegében mit csinál? — Általános dolgokat tudok csak mondani. Sokat olvasok, nagyon szeretem a komoly zenét. Van néhány főiskolás barátom, velük úgyszólván naponta járok hangversenyre. Van egy szép tervem is. Egyik barátommal szeretnénk Törökországba menni, ő a magyar és török zene rokonvonásait keresi, én a két nép történetének alakulását szeretném kutatni, közben próbálkozom a török nyelvvel is, könnyűnek látszik. És franciául tanulok. — A filmfőszerep nem változtatta meg elképzelését jövőjéről? —■ Nem. Egyelőre úgy érzem. Sokat tanultam a forgatás alatt, megszerettem, nagyszerű dolognak érzem a filmezést. Nem tudhatom előre, hogyan alakul a jövőm. Jelenleg dolgozom a Várban, és készülök az egyetemi felvételre. László Ilont