Népszava, 1974. november (102. évfolyam, 256–280. sz.)

1974-11-01 / 256. szám

­ Közzétették a szovjet—nyugatnémet gazdasági megállapodást A Szovjetunió kormá­nya és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya között létrejött megálla­podást, amelyet szerdán írt alá Moszkvában egy­részről Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisz­tere, másrészről Helmut Schmidt, nyugatnémet szövetségi kancellár és Hans-Dietrich Genscher alkancellár, külügymi­niszter, csütörtökön köz­zétették. A megállapodás kimondja: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság a jövőben is fejleszti és tovább szélesí­ti az együttműködést gaz­dasági,­­ ipari és műszaki területeken. A megállapodás előirá­nyozza az ipari kooperáció fejlesztését és az együtt­működés kiszélesítését a nyersanyag- és az energia­termelés területén. A két ország szervezeteinek eb­ben az együttműködésben való részvétele egyebek között szabadalmak, licen­­cek átadását, gép és gépi berendezések szállítását jelentheti. A két állam képviselői évente legkevesebb egy íz­­ben, hol Bonnban, hol Moszkvában találkoznak a megállapodás teljesíté­sének ellenőrzése céljából. Az 1971. szeptember 3-án megkötött négyoldalú megállapodásnak, megfe­lelően ez a megállapodás a megszabott előírásoknak megfelelően, Nyugati-Ber­­linre is vonatkozik. (MTI) Megkezdődtek a magyar–Fülöp-szigeti tárgyalások Pója Frigyes külügy­miniszter csütörtökön dél­előtt a külügyminiszté­riumban fogadta dr. Car­los P. Romulót, a Fülöp­­szigeti Köztársaság kül­ügyminiszterét, majd megkezdődtek a két kül­ügyminiszter közötti hi­vatalos tárgyalások. A megbeszéléseken részt vett Rácz Pál külügymi­niszter-helyettes, dr. Kós Péter, a Külügyminiszté­rium főosztályvezetője és dr. Kázmér Zsigmond fő­osztályvezető-helyettes. A Fülöp-szigeti tárgyaló de­legáció tagja Luis Moreno Salcedo, a Fülöp-szigeti Köztársaság párizsi nagy­követe és Felipe Mahrin­gen nagykövet, a külügy­miniszter személyi kabi­netfőnöke. Dr. Biró József külke­reskedelmi miniszter csü­törtökön találkozott dr. Carlos P. Romulóval, és megbeszéléseket folytatott vele a magyar—Fülöp-szi­geti kereskedelmi megál­lapodásról, kétoldalú gaz­dasági kapcsolatokról. Dr. Carlos P. Romulo csütörtökön díszvacsorát adott Pója Frigyes kül­ügyminiszter tiszteletére a Duna Intercontinental­­szállóban. (MTI) É­ ­ a fajüldözők pártfogói em mindennapos esemény színhelye volt a Biz­tonsági Tanács szerdai ülése. Az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Franciaország képvise­lője egyszerre folyamodott vétóhoz. Vajon mi váltotta ki a három nagy nyugati hata­lom szokatlan ügybuzgalmát? Az, hogy megakadályozzák az ENSZ-tagállamok és a Biztonsági Tanács túlnyomó többsége által támo­gatott határozati javaslat elfogadását, amely az ENSZ alapokmányának és az emberi jogok deklarációjának sorozatos megsértése miatt a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság kizárását javasolta a világszervezetből. Ez nem volt ínyére Washingtonnak, Londonnak és Párizsnak. Ezért folyamodtak a vétóhoz azok, akik pedig minden alkalmat meg szoktak ragadni, hogy az emberi szabadságjogok állítólagos védelmezőinek tó­gájában tetszelegjenek. A fajüldözők szégyenletes bűncselekményeinek nyílt pártfogói önmagukról állították ki a bizonyít­ványt. Persze, nincsen ebben semmi meglepő. Hiszen csak ismét megerősítették a régi aranyszabályt: ki mint él, úgy ítél­i?•) Rokonainknál a Volga partján (2) OKTÓBER ELŐTT A Mari Autonóm Köz­társaság, amelynek ma 700 ezer lakója van, sok nemzetiségű, mint maga a Szovjetunió: 300 ezer mari, 320 ezer orosz, 40 ezer tatár, 9 ezer csuvas lakja és még számtalan egyéb nemzetiség képvi­selői. (Még magyarjaik is vannak — Magyarország­ról és Kárpátukrajnából, de róluk majd később.) Joskar Olában, a mű­szaki főiskolán például 27 nemzetiség fiataljai­ta­Az ilyesfajta családi keveredés ma már meg­szokott, köznapi dolog. S nemcsak Mariföldön, ha­nem az egész Szovjet­unióban. Épp nemrég egy olvasójának levelét kö­zölte ezzel kapcsolatban a­ népszerű irodalmi és társadalompolitikai heti­lap, a moszkvai Lityera­­turnaja Gazeta. A levél­író részletesen megraj­zolta a Jalpajev profesz­­szoréhoz hasonló sok nalnak. Ennek a főisko­lának rektorhelyettese Pjotr Jalpajev professzor, aki derűsen mesélte: fo­galma sincs, milyen nem­zetiségű a lánya meg az unokája. 5 maga mari, a felesége ukrán, a lánya a népszámláláskor orosz­nak vallotta magát, a ve­­je tatár, az unokája pe­dig — bogárszemű, cser­­fes csöppség — azt mondja, hogy ő „bolsaja tatarka”, vagyis „igazi ta­tár kislány’’, nemzetiségű családfáját s a végén tanácsot kért: milyen nemzetiségű az ő gyereke? Többen hozzá­szóltak a leveléhez, de jobb választ senki nem tudott adni nek­i, mint azt, hogy szovjet állam­polgár. A marik maguk is meg­találhatók a Szovjetunió szinte minden vidékén. Mariföld határain kívül ma több mari él, mint ■magában az autonóm köztársaságban. Az első ötéves terv idején pél­dául Mariföldről több mint kétezren mentek a Gorkiji Autógyár építke­zésére. 1954—55-ben Komszomol megbízó le­véllel több mint ezer ma­ri önkéntes utazott a ka­zahsztáni szűzföldekre, s legtöbbjük véglegesen le is telepedett ott. A köz­társaság több mint 200 fiatalja segédkezett Szi­bériában az Abakan-Taj­­set vasútvonal építésében, ötszázan lettek bányá­szok a Don-medencében... De nemcsak ezért — a közös országban élő né­pek, nemzetiségek termé­szetes keveredése okán — került sok mari a köztár­saság határain kívülre. Hanem a történelem­­i­történelmi körülmé­nyeik azonban úgy ala­kultak, hogy nem tudták megteremteni a maguk önálló állami létét. A X— XII. században a volga— hazai miatt is. Mari test­véreink nemzeti sorsának szomorú lapjai azok, amelyeken az októberi forradalom előtti törté­nelmük íródott. A mari nép a középső Volga-vidék legrégibb népei közül való. Még az V. és a VII. század között alakult ki az ősmari nem­zetiség, amely — ahogy az Onar-legenda őrzi — néhány, egymástól távol­eső tömbben élt. Többsé­gük a Volga középső sza­kaszába ömlő két folyó, a Vetluga és a Vjatka kö­zötti területen, kisebb ré­szük pedig nyugatabbra, az Oka folyó torkolatá­nak környékén, s keleten, az Urál hegységig húzódó sztr­copén, a mai Baskírig, földjén, kámai bulgárorő függősé­gében éltek, a XIII. szá­zad elején pedig a mon­gol—tatár hódítók igája alá kerültek. Elviselhetet­len sarcot, súlyos adót fizettek a kazányi kán­­ságnak még sokáig az­után is, hogy széthullott a félelmetes Arany Hor­da. Rettegett Iván cárnak a kazányi tatár kánság ellen indított hadjáratai megcsillantották a re­ményt Mariföld fiaiban, hogy megszabadulhatnak a tatár sanyargatástól. 1546-ban a hegyi marik — bölcs és bátor fejedel­mük, Akparsz vezetésével — titokban követeket küldtek Rettegett Iván­hoz, hogy vegye védelmé­be Mariföldet. A hegyi mariknak, akik ettől kezdve fegyverrel segítet­ték az orosz csapatok Ka­­zány elleni harcát, 1551- ben sikerült az orosz bi­rodalomhoz csatlakoz­niuk, a síksági marik azonban még továbbra is A marik Oroszország­hoz való csatlakozásának azonban ennek ellenére haladó szerepe volt: meg­gyorsult a környék gaz­dasági és kulturális fejlő­dése. A cári kormányzat — pozíciójának és hatal­mának erősítéséért — új várakat, városokat épített a tatár kánság alattvalói maradtak. Egy év múlva Rettegett Iván végleg szétzúzta a kazányi kánságot, s így Mariföld többi része is Moszkva irányítása alá került. A felszabadító cár azonban jókora adóval sújtotta az ott lakókat. „Annyit fizessetek ne­kem, amennyit a kazányi kánoknak fizettetek” — mondta s ezzel szerte­­foszlatta azok reményét, akik könnyebbséget, az adóterhek csökkentését várták­ a tatár iga meg­szűnésétől. De csak annyi változott, hogy az egyik elnyomó helyett jött a másik. A kánság helytartói helyett megjelentek a cári bojá­rok és hivatalnokok, akik kegyetlenkedésben és erő­szakosságban alg marad­­tak el tatár elődeiktől, a marik földjén. Ekkor — 1584-ben — alapították Canevokoksajszikot, a mai Joskar Olát is. Ugyanakkor a cári rendszer a legkegyetle­nebb nemzetiségi elnyo­másnak vetette alá a ma­ri népet. A XVIII. század­ban kormányzóságokra osztották Oroszországot s ennek során Ma­rifölde mesterségesen három kor­mányzóság között dara­bolták szét. Ezrével tele­pítették ki a marikat az Urál mellé. Akik ott ma­radtak, azok kétszer any­nyi adót fizettek, most az oroszoknak. Tűzzel-vas­­sal akadályozták a nem­zeti kultúra, a mari nyelv és a hagyományok ápolá­sát. Ezért maradt a ma­rik nagy tömege — pon­tosan: 90 százaléka, de a nőknek 98 százaléka — írástudatlan az október forradalom előtt. A tömeges népbetegsé­gek, az éhezés, a sanya­rú életkörülmények, az/ elviselhetetlen munkavi­szonyok miatt ezr éve pusztultak itt az embe­rek. S ez az állandóan erősödő, fájdalmas folya­mat a legtökéletesebben megfelelt a cári rendszer céljainak, eluroszosító tö­rekvéseinek. A cáriamus, a többi kis nem­zetiséggel együtt a mari népet is kihalásra ítélte. S ha nem jön 1917 októbere, ma már bizonyosan hiába ke­resnénk­ rokonainkat ott a Volga-vidéken. Szathmári Gábor (következik: Onik­ nénip) „Milyen nemzetiségű a gyerekem?” Idegen iga alatt Ha nem jön október... Magyar-lengyel közös közlemény Losonczi Pál négynapos lengyelországi látogatásá­ról a következő szövegű közös közleményt adták ki: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Hen­ryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államta­nácsa elnökének meghí­vására október 28—31-e között hivatalos baráti lá­togatást tett Lengyelor­szágban. Losonczi Pál eszmecse­rét folytatott Henryk Jab­­lonskival, a Lengyel Nép­­köztársaság Államtanácsa elnökével. Megbeszélést folytatott a LEMP Köz­ponti Bizottságában is, amelyen részt vett Henryk Jablonski, Piotr Jarosze­­wicz, Edward Babiuch, Mieczyslaw Jagielski, Ste­fan Olszowski, a Politikai Bizottság tagjai. A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke megismerkedett Varsó műemlékeivel, új létesítményeivel és elláto­gatott a Rozi Luxemburg izzólámpagyárba. Vidéki útja során meglátogatta Osztynt és ott találkozott a mez­őgazdaság­i-műszaki akadémia tanáraival és diákjaival, ellátogatott a kzlowoi állami gazdaság­ba, továbbá megtekintette a crucewaldi csatam­ezőt. A Ma°yar (“”)köztársa­­ság Elnöki Tanácsár'2k el­­nöke*, mindenütt ertvélyes barátsággal fogadták. Losonczi Pál és Henryk Jablonski a tárgyalások során tájékoztatta egymást országa belső helyzetéről, áttekintette a kétoldalú kapcsolatok fejlődését és véleményt cserélt a nem­zetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Elismeréssel értékelte a két testvérpárt kongresz­­szusi határozatainak meg­valósítását, a lengyel és magyar népnek a szocia­lizmus építésében elért eredményeit. A két elnök megállapí­totta, hogy a Magyar Nép­­köztársaság és a Lengyel Népköztársaság politikai, gazdasági, kulturális és tudományos együttműkö­désének fejlődése erősíti a két nép barátságát A lengyel—magyar együtt­működés hozzájárul a Varsói Szerződés továb­bi erősítéséhez, a szocia­lista közösség egységének szorosabbra fűzéséhez, a szocialista gazdasági in­tegráció komplex prog­ramjának gyorsabb meg­valósításához a KGST ke­retében. Az elnökök megállapí­tották hogy a nemzetkö­zi helyzet alakulásának fő iránya a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés egymás mellett élé­se elvének megszilárdítá­sa. Ennek az elvnek arán­yán, a nemzetközi enyhü­­lést megzavarni próbáló hidegháborús erők ellené­re kedvező folyamatok ér­vényesülnek a nemzetkö­zi kapcsolatokban. Az enyhülés fő tényezője a Szovjetunió és a szocialis­ta közösség országainak, növekvő ereje, nemzetkö­zi tekintélye és kezdemé­nyező békepolitikája. A felek megállapították, hogy eddigi külpolitikájuk szellemében továbbra is mindent megtesznek a nemzetközi enyhülés és együttműködés erősítése, elmélyítése érdekében. A Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista ország­gal, valamint a béke erői­vel együtt arra töreked­nek, hogy a világban ural­kodó kedvező folyamatok visszafordíthatatlanná váljanak. A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa elnö­kének a Lengyel Népköz­társaság Államtanácsa el­nökével folytatott megbe­szélései a barátság, a köl­csönös megértés szellemé­ben folytak, teljes nézet­­azonosságot tükröztek, és újabb hozzájárulást jelen­tenek a két ország testvé­ri kapcsolatainak fejlődé­séhez. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hiva­talos, baráti látogatásra hívta meg a Magyar Nép­­köztársaságba Henryk Jablonskit, a Lengyel Népköztársaság Államta­nácsának elnökét, aki a meghívást örömmel elfo­gadta. Lemondott Hamburg polgármestere Csütörtökre virradó éj­szaka váratlanul lemon­dott Peter Schulz, Ham­burg polgármestere, a hamburgi tartományi kor­mány elnöke — közölte a hamburgi szenátus szóvi­vője. Peter Schulz le­mondását azzal indokol­ta, hogy közte és az SPD városi szervezete között nincs meg a Hamburg előtt álló súlyos problé­mák megoldásához elen­­ge­dhetetlenü­l szükséges egyetértés. (DPA, Reuter) ­ Holland haditengeré­szeti egységek • csütörtök reggel rohammal elfoglal­ták a scheveningeni fegy­­ház kápolnáját és kiszaba­dították a fellázadt fegy­veres fegyencek által őr­zött 15 túszt. ♦ A chilei és az ameri­kai haditengerészet egy­ségei jövő héten közös hadgyakorlatot tartanak — közölték Valparaisóban. A hadgyakorlatra Chile északi partjainál kerül sor. NÉPSZAVA Magyar felszólalás az ENSZ-közgyűlés ciprusi vitájában Az ENSZ-közgyűlés ciprusi vitájában felszó­lalt csütörtökön Holla­i Imre nagykövet, a Ma­gyar Népköztársaság ál­landó ENSZ-képviseleté­­nek vezetője. A többi kö­zött hangsúlyozta: " Álláspontunk, amit a magyar kormány 1974. augusztus 1-i üléséről ki­adott közlemény fogalma­zott meg, változatlanul érvényes: elítéljük a Ciprusi Köztársaság füg­getlen államisága elleni tevékenységet, amelynek az a célja, hogy a szige­tet a NATO függvényé­vé tegye.­­ A magyar kormány támogatja a ciprusi ren­dezést célzó szovjet javas­latot, amely a genfi hár­mas értekezlettel ellentét­ben biztosíthatja Ciprus függetlenségét és szuve­renitását. Szocialista országok javaslatai a bécsi tárgyalásokon A közép-európai had­erőcsökkentési tárgyalá­sok részvevői csütörtökön az osztrák fővárosban megtartották soron követ­kező plenáris ülésüket. Az ülésen felszólalt O. Hlesztov, a szovjet dele­gáció vezetője, aki a tár­gyalásokon a jelen pilla­natig kialakult helyzetet elemezte A szovjet dele­gáció vezetője előterjesz­tette a szocialista orszá­gok néhány javaslatát, azzal a meggondolással, hogy e javaslatok elfoga­dásával sikerül előbbre­vinni a tárgyalások me­netét. A javaslatok kez­deti konkrét lépéseket tartalmaznak a közép­európai haderőcsökken­téssel kapcsolatban. 197­4. november 1 Magyar vezetők távirata Algéria nemzeti ünnepe alkalmából Algéria nemzeti ünnep­tanács elnöke, táviratijai pe alkalmából Kádár Já- üdvözölte Huari Bume­­not, a Magyar Szocialista A­dient, az Algériai Demok­ Munkáspárt Központi Bi­­ratikus és Népi Köztar­­tottságának első titkára, sas­ág elnökét, a Nemzeti Losonczi Pál, a Magyar Felszabadítási Front for­ Népköztársaság Elnöki­rodalmi tanácsa elnökét. Tanácsának elnöke és a minisztertanács elnöket Fock Jenő, a Miniszter-­­MTV Cunhal tiszteletadása a szovjet harcosok emlékére Az Alvaro Cunhal tár- tagjai egyperces rteno­ca nélküli miniszter vezet- tiszteletadással adóztak so­te portugál kormányból- szovjet harcosok emléke­zettség csütörtökön a nők, akik a második új- Kreml falánál megkoszo­­lágháború éveiben d­etü­­tázt­a az Ismeretlen Kató­­két áldozták a fasizmus na sírját A küldöttség ellen vívott harcban. Szélesedik a francia sztráj­kmozgalom Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön tovább foly­tatódott a lotharingiai szénbányászok általános sztrájkja és a bányavidé­ken teljesen megbénult a munka. A bányászok azt követelik, hogy a lotha­­ringiai szénm­edencében évi kétmillió tonnával nö­veljék a széntermelést a súlyos energiaproblémák leküzdése érdekében, ne csökkentsék, hanem nö­veljék a bányászok létszá­mát, és béreik emelésével tegyék ismét vonzóbbá a bányászhivatást. Változatlanul tovább fo­lyik az immár két hete tartó postássztrájk is. A szerdán újból megindult tárgyalásokon eddig nem jártak eredménnyel, mert a kormány egyelőre nem hajlandó emelni a postá­sok fizetését és azt a kö­vetelésüket sem teljesíti, hogy a létszám emelésé­vel biztosítsák a postáia folyó munka zavartalan lebonyolítását, a dolgozók munkaviszonyainak meg­javítását. Közben országszerte folynak a tüntetések, me­lyeken a különböző ipar­ágak dolgozói a munka­bérek vásárlóerejének fenntartását és munkahe­lyeik biztosítását követe­lik. Marseile-ben 12 ez­ren, Lyonban tízezren, Bordeaux-ban nyolcezren tüntettek az utcákon NEMZETKÖZI HÍREK • Dr. Hafez Ghanem­, az Arab Szocialista Unió központi bizottságának el­ső titkára, csütörtökön, az egyiptomi politikai szer­vezet központi székházá­ban fogadta a budapesti pártbizottság küldöttségét, amelyet Katona Imre, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára vezet . A világűr békés célú kutatásának és kiaknázá­sának programjával kap­csolatban a szocialista or­szágok csütörtökön a Szovjetunióban közösen felbocsátották az Inter­­kozmosz 12 műholdat . Tito jugoszláv köz­­társasági elnök csütörtö­kön Koppenhágában meg­kezdte tárgyalásait Poul Hartling dán miniszterel­nökkel . A bolgár nemzetgyű­lés változásokat hagyott jóvá az Államtanács ösz­­szetételében: felmentette első elnökhelyettesi tiszt­sége alól Georgi Trajko­­vot és az Államtanács tagjának tisztsége alól Vladimir Videnovot. Az Államtanács új első el­nökhelyettese Petr Tan­­csev, az elnökhelyettese Ivan Popov és Mitko Gri­­gorov lett. Az Államta­nács tagjává választották Miso Misevet, a­­Szakszer­vezetek Központi Taná­csának elnökét is. ♦ Richard Nixon volt amerikai elnök állapota továbbra is válságos, és újabb szövődmények le­hetségesek — állapította meg a Long Bech-i kór­ház által csütörtökön, kö­zép-európai idő szerint a késő esti órákban kiadói­, orvosi jelentés.

Next