Népszava, 1975. január (103. évfolyam, 1–26. sz.)
1975-01-01 / 1. szám
4 Hol vagytok, ti régi játszótársak? Máms ér samívfí A múlt üszőn lett volna a 20 éves találkozónk ... Ha divat lett volna ilyesmit elhatározni akkoriban, amikor mi jártuk ki anyolcadik általánost. Ott a szelíd lankákon hullámzó nógrádi tájakon nemgondoltunk mi akkor a találkozóval. Siettünk, mindenki arra, amerre a leggyorsabban kereshette a boldogulását. Érsekvadkerten — mint az ország többi falujában ,akkoriban — az Erzsébet, az Anna, a Rozika, a Marika, a Karcsi, a Jóska, a Jancsi volt a leggyakoribb keresztnév. Nem akadt miközöttünk egyetlen Attila, Zsolt vagy Szilvia sem. Csabik Böske is — aki szívbéli barátnőm volt nyolc éven át, s ma nagyobbak a lányai, mint mi voltunk, amikor búcsút vettünk egymástól — két etetés között csupa Attila Brigitta, Réka és Orsolya születéséről számol be a csirkefarmon. A volt osztálytársak cseperedő gyerekeiről. Ő a kiindulópont, sosem hagyta el a falut. A haza-hazatérők is neki visznek híreket magukról. De a megváltozott nevek pusztán külső jegyei a két évtizednyi fordulásnak. Itt évszázadokon át a föld volt az egyetlen lehetőség a megélhetésre, s az iskolai bizonyítványok „apja foglalkozása” rubrikáiban csaknem mindenkinél a földművest jegyezték be. Ha egyszeregyszer kitört valaki a falu zárt gyűrűjéből, olyan ritkaságszámba ment, mintha ma valaki még nem épített új, háromnégy szobás, fürdőszobást házat Vadkerten. Csabák Böskéék éppen négyszobásat. S fenn a Rózsadombon — mert a falu az elnevezéseiben sem akar elmaradni a város mögött Ahogy életmódjával is ahhoz igyekszik felzárkózni. — Amikor Gyepes Dezső, a régi, kedves tanítónk meglátta a házunk tervrajzát, amit Misa, a férjem készített azt mondta neki: „No fiam, ezt nem néztem ki belőled az iskolában .. Mérnök — igaz — nem lett Dezspót Mihályból. De az eltelt 20 évből 19-et végigépített az országban. Visonta, Inota, Peremarton, Almásfüzitő, Százhalombatta — ahol csak a 22-es Építőipari Vállalat vadkerti állványozó brigádja megfordult — valamiképp őrzi Misa kezemunkáját is. S míg Visontán megépült az erőmű, más helyeken meg a gyár. Vadkerten a négyszobás saját ház. — Még csak három szobánk volt berendezve, amikor megkérdeztük a lányainkat: bútort akartok-e a negyedikbe, vagy előbb bojlert és kádat a fürdőszobába? — emlékezik Böske a tavalyi gondra. A lányok a meleg víz, a fürdés mellett szavaztak. Margó és Jutka — a két Dezspót lány — már nem emlékezhetnek arra a hosszú, a kertek aljáig hátranyúló parasztházra, amelynek leghátsó, földes szobája volt Böske első otthona. A baboskemence mellett sokszor írtuk együtt a másnapi leckét. Ül Böske most a csirkefarm előterében. Kerek, kedves kis arcáról nem fogy el a mosoly. Három műszakban nevelődik keze alatt a 28 ezer Bábolnáról való csirke. Neki 2000 forint a havi átlaga. Misáé meg 6000 7000 is gyakran megvolt Most, hogy kész a ház, kevesebb is elég, Misa nem utazza át érte az országot. Felhagyott az ingázó életmóddal, hogy minden este örülhessen az új otthonnak, a családnak. A fiúk közül kevesen maradtak a faluban a Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz-nél. Szabó Jóska gépkocsivezető, Záhorszki Sanyi — aki annak idején mindig védelmünkre kelt, ha elpáholtak minket a nagyfiúk — alighanem a megye első tíz munkavédelmi előadói közé tartozik majd. — A főmérnök eddig társadalmi munkában látta el ezt a feladatot — mondja Sanyi, miközben az ebédidő félórájába próbálja sűríteni az elmúlt 20 év történetét. — De most már olyan sok a gép, a vegyszer, hogy nagyobbnak kell lenni a felelősségnek is az emberekért ... Ezért bíztak meg az új beosztással... ** Persze, Sanyinak ehhez most újra tanulnia kell. Nem először teszi. Körzeti gazdasági felügyelőként kezdte, amikor a nyolcadik után elvégezte a mezőgazdasági szakiskolát. Volt brigádvezető a gépállomáson, aztán egy motorkerékpár-baleset után kalkulátor. Ehhez megszerezte a közgazdasági érettségit. Éppen mérlegképes könyvelői főiskolára akart jelentkezni, amikor jött az új ajánlat. A többi fiú elkerült a faluból. Nagy Jancsi jogász lett, Vince Pista építész, Komlós Jancsi, Kovács Cyuszi Pestre került, Sanyi nem tudja, hová. Pistyur Jóska bútorgyárban dolgozik a közeli városban. De a lányok férjei lassan-lassan már felhagynak az ingázással, a távoli munkahellyel. Mostanában egyre többet visszahív közülük a szülőfalu, így történt ez Dulai Böskééknél is, aki a legokosabb lány volt az osztályban. Hogy nem lett belőle mérnök, orvos, vagy tanár, vagy bármi más, amire tehetsége ígérte? — A nyolcadik után közgazdasági technikumba mentem, de csak egy hónapig tartott a diákélet — adja meg most a magyarázatot Böske. — Apámat baleset érte a munkahelyén, bátyám katona volt, s a szüleim addig sem bírták, míg ösztöndíjhoz jutottam volna. Sírva jöttem haza Pestről... Böskének ma is fáj még 1954 őszére visszagondolnia. Nem tudom, tudja-e, hallotta-e egy másik osztálytársunk, Lakatos Elemér történetét. Dömpervezető lett, s egy reggel, a rosszul elzárt kályhából kiáramló szénmonoxid megölte a munkásszálláson. Öt árvája maradt. Az özvegyet, a gyerekeket ma az érsekvadkerti tanács segíti, iskoláztatja. Ha valaki akkor odafigyel Böske sorsára is? — Aztán visszamentem Pestre szövőtanulónak — folytatja Böske. — Dolgoztam, férjhez mentem, gyermekem született. Székesfehérvárra kerültünk a Könnyűfémműbe. Munkásszálláson laktunk, hogy jobban tudjunk gyűjteni. Házat akartunk itthon. 1969-ben költöztünk be új, háromszobás családi házunkba. Azóta itthon élünk. Eleinte bedolgozóként szőtteseket szőttem a Palóc Htsz-nek. Egy éve már, hogy felcseréltem a nehéz fizikai munkát könnyebbre. A Kőbányai Porcelángyár közeli, balassagyarmati telepén dolgozom két műszakban. Most már talán nyugodtabb évek jönnek. Férjem is itthon dolgozik. Ezután már jut idő és pénz is egy kis kikapcsolódásra, szórakozásra. A legjobb szórakozást a régi, közös években nekünk a bújócska jelentette. A felfűzött, száradó, zöld dohánylevelek között, Varga Roziék pajtájának tetejében. Azt hittük valamikor, hogy Roziból színésznő vagy táncosnő lesz. Csodálatunk nem látta ormótlanul szélesvállúnak a sohase rászabott télikabátot. Ahogy akkor táncra perdült, énekelt minden kínálkozó alkalommal, most a munka nem fogy ki a keze alól. Ágyhoz kötött, idős szüleit bármikor látogatja meg a védőnő, mindig patyolatfehérben találja. — Én a pénz után mentem — ugrik vissza Rozi 20 évet az időben. — Boltban dolgoztam 7 évig. Aztán, hogy erdész lett a férjem, kimentem az erdőbe. Ott kerestem a boldogulásomat. Négy szarvasmarhát, két anyakocát, s vagy kétszáz baromfit tartottam. Annyit dolgoztam az erdőn, hogy énekelni is elfelejtettem. Év végén ott ültem a Lehel téri vagy az óbudai piacon krumplival, tojással... Amikor megszülettek a gyerekek, óvoda, iskola kellett, visszajöttünk hát a faluba. A nyolcadik gyereke voltam szüleimnek, s most én ápolom őket. Munka van most is elég. Ellátok mindent a ház körül, a gyerekeim nőnek. De hát csak nem voltam elégedett magammal. A tanulás... Az hiányzott... Most aztán 34 éves fejemmel beiratkoztam könyvelői tanfolyamra. Férje a Trabantot melegíti odakint. Bakó László az ország másik végéről, Csornáról idenősült erdésze a vadkerti tsznek. Most ünneplő erdészruhát öltött, tanácstag, siet tanácsülésre. — Karcsihoz menj, már a negyedik kocsija van — búcsúzik Rozi, s kezembe nyomja a címet: Erdőkürt, Iskola. Boda Karcsi volt a legszótlanabb fiú az osztályban. Erdőkürtre 1958 augusztusában, 18 évesen, friss tanítói képesítéssel a zsebében, kerékpárral érkezett Mi történt a kerékpár és a negyedik autó között? Karcsi most is szótlan, de ezúttal a váratlan találkozástól. öt nem, de a három körülötte ugráló kisgyerekben felismerem a régi Boda Karcsit. Akivel egy régi iskolai kiránduláson belógtunk a gyarmati Palócmúzeumba, megcsodálni Mikszáth kéziratait. Azt ígéri, levélben mondja el inkább a 20 esztendőt. A mangyalospusztai éveket, amikor 21 évesen igazgató-tanító lett egy tanyai iskolában, s a többit, ami azóta történt ... A levél másnap megérkezett: „Elődöm ezen a tanyán egy pedagógus-házaspár volt. A férj tanította a felső tagozatot, a felesége az alsót. Én egyedül láttam el ezt a feladatot. Reggel nyolctól délután negyed hatig az iskolában voltam. Este örültem, ha a másnapi órákra fel bírtam készülni és a dolgozatokat ki tudtam javítani. Villany nem volt. Tv, rádió, könyvolvasás szóba sem jöhetett. De sokat tanultam ezen a tanyán. Megismertem az általános iskola valamennyi osztályának és tantárgyának az anyagát és követelményszintjét. 1969 óta az erdőkürti iskola igazgatója vagyok. Nagyon sok az elfoglaltságom. Helyettesem nincs. Heti 30 órában tanítok. Naponta öt óra... Az első-harmadik osztály osztályvezetője vagyok, s a felső tagozatban a testnevelést tanítom. A sportban értem el a legszebb sikereimet is. A sakkban és az asztaliteniszben. Versenyzőim annyi helyezést szereztek országos, járási és megyei versenyeken, hogy az érmek és oklevelek száma meghaladja a százat. Olyan eredmény ez, amelyet egy alig 900 lelket számláló község lakói értek el. Akik idejövetelem előtt szinte alig sportoltak Karcsi autójáról nem beszél a levélben. Nem ezt tartotta lényegesnek. De arról hosszan ír, hogy elégedett. Úgy érzi, noha fiatalságának legszebb 16 évét töltötte el Erdőkürtön, de ezek az évek nem múltak el nyomtalanul a község életében sem. S valamit ő is tett azért, hogy ez a falu feljebb emelkedjen... „A jövőt nem tudom még, hogyan alakul — írja Karcsi a levél végén. — Nőnek a gyerekek. Lassan középiskolába kerülnek. Lehet, hogy miattuk közelebb költözünk valamelyik nagyobb városhoz. Itt ragadtunk. Hogy mai, divatos szóval éljek, meggyökeresedtünk. Nehéz innen elszakadni.. Légrády Eszter , Záhorszki Sándor Dulai Erzsébet Boda Károly NÉPSZAVA 1975. január 1. A kohó- és gépipar hír fi házásai uffff fvindntwk flotta kohászat frint-rfjití, Hámitá*tffHnika óh hírtultistwh.rtího A kohászat és a gépipar termelésének 1974. évi eredményei kedvezőek. A gépipar 10 százalékkal növelte termelését, a nyersacélgyártás megközelítette a 3,5 millió tonnát. A negyedik ötéves terv beruházásainak időarányos teljesítése a program szerint halad. Az 1975. évi beruházások összértéke megközelíti a 8 milliárd forintot. Ezen belül a kohászat mintegy 3 milliárdot, a gépipar körülbelül 5 milliárdot fordíthat fejlesztésre. A Lenin Kohászati Művek nemesacél-hengerműve és az Ózdi Kohászati Üzemek rúd- és dróthengerműve 1974-ben már részlegesen üzemelt, valamint teljes esszében az új, 9-es számú martinkemence és a folyamatos öntőmű. A kohászatunk fejlődését megalapozó jelentős beruházások közé tartozott a Dunai Vasmű folyamatos öntőműve, a Csepeli Acélmű rekonstrukciói, a Csepeli Fémmű színesfém-félgyártmány és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzai gyártásának fejlesztése. A kohászat 1975. évi elsőrendű feladata a vaskohászatban tervezett 3,6 millió tonna nyersacél és a 2,6 tonnát meghaladó hengereltáru-termelést alapvetően befolyásoló beruházások megvalósítása, így a Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati Üzemek új berendezéseinek és egységeinek üzembe helyezése. Folytatólagos feladat a diósgyőri és a csepeli acélmű korszerűsítése. A gépipar 1974. évi legjelentősebb új létesítménye az Egyesült Izzó nagykanizsai fényforrásgyára. A gépipar átlagánál gyorsabban fejlődött a közlekedési eszközök gyártása, a híradás- és vákuumtechnika, valamint a műszeripar. Az új esztendő egyik fő feladata a híradás- és számítástechnika további fejlesztése. Ez elsősorban a KGST komplex programja alapján, a nemzetközi együttműködés és munkamegosztás elvei szerint történik. Az energetikai ipar fejlesztési programjában olyan konkrét tennivalók szerepelnek, mint a szocialista országokat behálózó távvezetékrendszer szerkezeteit és az olefinprogram „hátterét” biztosító vezetékrendszer elemeinek gyártása. Az energiaipar további fejlesztését szolgálja a turbina- és a kazángyártás fokozása. Ez utóbbi az Április 4. és a Láng Gépgyár, valamint a Ganz Villamossági Művek és a Magyar Hajó- és Darugyár termelési profiljának bővítését követeli meg. A felvonógyártás jelentős fejlesztésével számolhatunk a Hajtómű- és Felvonógyárban. Az előzetes számítások szerint 1975-ben a kohászat és a gépipar termelésének növekedését száz százalékban a termelékenység növelésével érik el a vállalatok. Változatlanul korrekcióra szorul az eszközökkel és a munkaerővel való hatékonyabb gazdálkodás. Koltay Gábor Közelebb a dolgozókhoz a szakszervezet „Csoportomnak az a véleménye" Éppen egy évtizede került munkásként a kőbányai gyárba Szabó Györgyné. Jó ideje már, hogy a munkapadot íróasztallal cserélte fel — a bérelszámolásban dolgozik —, ám szemlélete, szíve a régi maradt. — A munkám révén ellenőrizni tudom a kollektív szerződés bérszabályozásának a betartását. Decemberben a műszakiak Többen említenek hasonló példákat, amelyek azt bizonyítják: jó a startja, kedvezőek kezdeti tapasztalatai az új szervezési kísérletnek. Miről is van szó? Néhány vállalatnál, többek között a Magnezitipari Művekben, új szervezeti formával egyszerűbbé, közvetlenebbé teszik a szakszervezeti munkát. A felesleges áttételek kiiktatásával a dolgozókhoz, a mindennapok kisebb-nagyobb problémáihoz igyekeznek közelebb hozni a szakszervezetet Milyen módon? " Szeptember elejétől bevezették az egy művezető, egy bizalmi szervezeti felépítést, az üzemvezetők partnerei az úgynevezett vezető bizalmiak lettek. A szakszervezeti műhely- és osztálybizottságok munkáját felfüggesztették. Ideiglenesen megszűnt a vállalati szakszervezeti tanács megbízatása, hatáskörét átvette a vezető bizalmiak tanácsa (vbt). — A korábbi műhely- és osztálybizottságok munkája az érdemi hatáskör hiányában eléggé formális volt — ismeri el Kárpáti József, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. — Másrészt, a szakszervezeti tanács nem egy tagja elszakadt választóitól. A legmagasabb szakszervezeti fórumon történtek sokszor nem Jatékony Sándor az egyik sajtoló munkabrigád vezetője s egyben bizalmi. — A mostani rendszer nekünk bizalmiaknak is előnyös. Régen csak a tagdíjat kellett bekaszírozni, most komolyabb a hatáskörünk, nemcsak kérni, adni is tudunk. Akár jutalomról, segélyről vagy üdülésről van és a termelésirányítók megkapták a félévi prémumot, de a munkásoknak, akik teljesítették a kitűzött célfeladatokat, nem fizettek ki épp vasat sem. A vezető bizalmiak tanácskozásán felvetettem az ügyet, rá egy hétre feljegyzést kaptam az igazgatótól: észrevételem jogos, az érintettek járandóságát még karácsony előtt kifizetik. Iolkoztak a tagság egyetértésével, sőt a dolgozók, sok esetben nem is tudták, mi hangzott el, ki milyen véleményt képviselt a tanácsülésen. — És most? — A vbt tagjai valamennyien bizalmiak, a legjobban ismerik a műhelyek népének gondjait, elképzeléseit, hangulatát. A hozzászólók többnyire azzal kezdik: „A csoportomnak erről az a véleménye, hogy.. — Az információk útja tehát gyorsabb, rövidebb lett. — Sokkal — erősíti meg Németh János vezető bizalmi a kerámia gyáregységből. — És nemcsak a gyakorlatiasabb, őszintébb hangú tanácsülések miatt. Kéthetente kedden az üzemi bizottsági titkárok összehívják a vezető bizalmiakat, mi pedig másnap tájékoztatjuk a bizalmiakat Most például a kollektív szerződés módosításán vitatkozunk. A nyereségrészesedést szeretnénk úgy elosztani, hogy a több évtizedes törzsgárdát is megbecsüljük, ugyanakkor az öt-tíz éve nálunk dolgozóknak is vonzó legyen. Ki-ki hajlamos saját érdekei szerint beleszólni a százalékok elosztásába, végül az egészséges üzemi közvélemény alapján döntünk majd szó. Az sem utolsó — teljesítménybérben dolgozom —, hogy munkaidőben nem ráncigálnak értekezletre, a vezető bizalmi ebédidőben szépen elmondja, amit kelt Faragó Jánosné 37 éve munkásnő a sajtolóüzemben. Nem tartja soknak, hogy Vékony Sándor brigádvezető is, bizalmi is? — Szerény, szorgalmas ember. Amit lehet, mindent megtesz a dolgozók érdekében. De hisz hátra is kötnénk a sarkát, ha nem így lenne! Hasonlóan vélekedik Kovács Pálné, aki egyedül neveli két kislányát, s bizony sokszor jól jöna szakszervezet segítsége. A vezetőbizalmi rendszerről akadnak ellenző vélemények is. A szakszervezeti tanács annak rendje és módja szerint egyetértett az új módszer bevezetésével, ám volt, akit bántott, hogy megváltozott vagy megszűnt a „funkciója”, és sértődötten elvonult a műhely sarkába, ki sem lehetett onnan csalogatni. Kiss Lajosné lakatos a kerámia gyáregységben: — Én régebben oszdag voltam, most meg bizalmi vagyok. Csak másodkézből hallom, amiben azelőtt részt vettem. Nem tagadom, a korábbi szervezeti felépítés jobban tetszett Demokratikus kísérlet Vannak gazdasági vezetők is, akik kicsit meglepődtek, hogy élénkebbé vált a szakszervezeti élet hogy a bizalmiak ragaszkodnak jogaikhoz. — A novemberi jutalmazások alkalmával néhány üzemvezető utólag próbálta aláíratni a főbizalmival a saját feje szerint összeállított listát , elcsodálkozott, hogy ez a módszer nem megy — magyarázza Kárpáti József. — Némely ember fejében még nincs a helyén a bizalmi rendszer. Meg kell emészteniük, hogy a tisztségviselők egyre inkább konkrét közösségeket képviselnek. Ami nekik is biztosabb fellépést ad, s magamnak is jó érzés, hogy tanácskozásainkon a hátam mögött érzem a bizalmi testület által az egész tagságot. Figyelemre méltó, az üzemi demokrácia állásait, a munkások érdemi beleszólását erősítő próbálkozásnak lehetünk tanúi a Magnezit Művekben. Végleges véleményt mondani egyelőre korai lenne. Ám biztos: a hasznos kísérlet egyféle útja a szakszervezeti munka továbbfejlesztésének. Vajda János Vezető bizalmiak tanára úttal rákötnénk a sarkát!