Népszava, 1975. február (103. évfolyam, 27–50. sz.)
1975-02-06 / 31. szám
1975. február 6. FIMÉmű mikrédíjfa alá. SZALAGAVATÓ Ké’, szalagocska kerül a haj- nek” néz elébe. Közeledik az tokákra, búzgallérokra... Ked- érettségi. Nehéz napok lesznek, get visel, nagy „próbatétel „szalagavatón" A budapesti Madách-gimnazistákat sem hagyta cserben a vidámság a szalagavató bálon. Kitűnően szórakoztak, sokat táncoltak, méghozzá saját iskolai zenekaruk nótáira (Pólya Zoltán felvételei) Így látom a világot Aki: nemzetközi gyermek-képzőművészeti pályázat felhívása Nemzetközi gyermek képzőművészeti pályázatot hirdet — a fasiszta Németország feletti győzelem 30. évfordulója alkalmából — a Komszomol Központi Bizottsága, a Szovjet Úttörő Szervezet Központi Tanácsa, a Pionyerszkaja Pravda című lap szerkesztősége, a Szovjet Kulturális Kapcsolatok Intézetének gyermekirodalmi és művészeti tagozata, a Szovjetunió Művelődésügyi Minisztériuma, a Szovjetuunió Közoktatásügyi Minisztériuma, a Szovjet Képzőművészek Szövetsége, a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiája. A pályázat célja, hogy a világ gyermekei minél jobban megismerjék egymást és még jobban megbarátkozzanak egymással. A pályázaton részt vehet a világ minden gyermeke. A korhatár: 5—16 év. Pályázati feltételek: 1. Beküldhetők az utóbbi két év során, külső segítség nélkül készített munkák. 2. Az egyes pályázók tíz, az iskolák és szervezetek 50—60 rajzn nál többet nem küldhetnek be. 3. A beküldött rajzok mérete tetszőleges lehet. 4. A pályamunkák bármilyen technikával készülhetnek (ceruza, pasztell, akvarell, tempera, olajfesték, tus, filctoll). Elfogadnak továbbá metszetet, mozaikot, monotípiát, applikációt, kollázst és batikot. 5. A rajzok témája rendkívül változatos lehet: a szülőház, a család, a mama, a papa, a nagymama, a játék, a sport, a természet, az állatvilág, a felnőttek élete, munkájuk a gyárban, a földeken, az építkezéseken, a népszokások és a nemzeti hagyományok. A gyermekek nemcsak környezetüket örökíthetik meg. Hallassák meg a felnőttek elb^«--1 'sr’t az e'mú’t háborúró' a ccr'^kró’, s hősökről, a bátor emberekről. 6. A pályamunkák lehetnek egyéni és kollektív alkotások egyaránt. 7. A pályázat beküldési határideje: 1975. május 1. A pályamunkákat a következő címre kell beküldeni: SZOVJETUNIÓ Moszkva, K—30 SZUSCSOVSZKAJA ULICA, dóm 21. „PIONYERSZKAJA PRAVDA” A munkákat nem kell bekeretezni vagy keretbe foglalni. Minden egyes rajz hátára oroszul, angolul, franciául, spanyolul vagy németül, jól olvashatóan írják fel: a) a rajz címét; b) készítőjének vezeték- és utónevét; c) életkorát; d) nemét; e) a rajztanár vezeték- és utónevét, amennyiben a rajzokat iskola vagy valamilyen szervezet küldi be; f) az országot és a pontos címet. A rajzokat a fenti adatok nélkül nem fogadják el. A beküldött rajzokat nem küldik vissza. A rajzok a Moszkvai Gyermek Képzőművészeti Múzeum gyűjteményébe kerülnek. A legjobb pályamunkákból 1975 december végén kiállítást rendeznek a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának termeiben. A pályázat és a kiállítás rendezői egyúttal szeretnének módszertani anyagokat cserélni olyan szervezetekkel és folyóiratokkal, amelyek a gyermek-képzőművészettel és a gyermekek esztétikai nevelésével foglalkoznak. A pályázat minden részvevője oklevelet, katalógust és emlékjelvényt kap. Kétszáz részvevő megkapja a pályázat emlékplakettjét. A legjobb 50 munkaalkotói különböző útiakkal halmazzák" népművészeti alkotá-sokkal, dedikát műalkotásokkal, könyvekkel és képzőművészeti albumokkal NÉPSZAVA Kossessé másolt riportunkhoz Karrier — tisztességgel A hozzászólások újabb és immár befejező részét közöljük — némi riv.ulléssel — a „Mi a karrier — ma?" című január 16-i riportunkhoz. Riportjuk és az eddigi hozzászólásom egyaránt jelzik, hogy komoly társadalmi problémát és különböző szemléleti megnyilvánulásait érintették. Egyetértek dr. Halák Lászlóval, aki azt írta, hogy „nem a karrier szót kell sutba dobni, hanem a körülötte kialakult szemléletet”. Ez a vita alapja is. Mi az ifjúsági mozgalomban is nemegyszer találkozunk a karrier fogalmának eléggé torz értelmezésével. Vannak, akik munkájuk céljának egyedül és kizárólag a pénzszerzést, a meggazdagodást tekintik. Mások viszont a mindenáron való társadalmi érvényesülést. És ennek alárendelik tehetségüket és jellemüket is. Igaz, a karrier ilyen értelmezése nem csupán a fiatalok életfelfogásában jelentkezik. Ugyanakkor cáfolatot kíván az a nézet is, hogy a munkás csak akkor csinálhat karriert, ha kiemelik. Helytelen a mindennapi építőmunka ilyen lekezelése. Ha a fiatalok a termelőmunkában nem látnak fejlődési távlatot, és nem tudatosítjuk bennük a társadalom számára nélkülözhetetlen tevékenységük fontosságát — akkor a karrier fogalma eltorzul bennük és majdhogynem a munka nélkül való létezés ,,kellemes voltával” azonosulhat. Épp ezért nekünk, fiataloknak csak olyan érvényesülés — vagy, ha úgy tetszik, karrier — lehet a célunk, hogy a termelőmunkában is megtaláljuk a képességeink szerinti boldogulás, az alkotni vágyás és az előbbre jutás lehetőségét. Bozóky János a Lőrinci Fonó KISZ-titkára E vitában megszólalók jó része a karriert egy negatív előjelekkel elítélendő életformára vonatkoztatja, tehát csak a nagyobb anyagiakra, pozícióra, vagy a magasabb szellemi pállyára törekvéssel párosítva. Ezért többségükben elvetik, még a karrier szó használatát is, tagadva, hogy ez a mi szocialista értékrendünkbe is beilleszthető. Szerintem ez egyoldalú álláspont. Ezért én azzal a hozzászólóval értek egyet, aki azt mondta, hogy a karrier szó mögötti szemléletet kell megváltoztatni. Ebből kiindulva nem értek egyet szerszámkészítő riportalanyukkal, aki úgy vélte, hogy „ ... bármilyen jó szakmunkás valaki — a gép mellett nem csinálhat karriert.” Véleményéből kitűnik, hogy nála a karrier egyértelmű az adott társadalmi munkamegosztásból való kiemelkedéssel, vagy átlépéssel. Szerintem ez a nézet rossz beidegződésű értelmezése az érvényesülésnek. Az élet — társadalmi és egyéni szempontból egyaránt — legizgalmasabb kérdése a valóság és a lehetőség közti egyeztetés. Szocializmust építő viszonyaink között ugyanis sokkal több a lehetőség, mint amennyit eddig realizálni tudtunk. És nagyobb, szerteágazóbb az egyén választási lehetősége annál, amit jelenleg felismer a karrier-érvényesülés tekintetében. A helyes felismerés nagyban elősegíti a pozitív értelemben vett egyéniséggazdagodást, már azzal is, ha tudjuk, hogy nemcsak akkor csinál valaki karriert, ha kiemelik a munkapadtól. Molnár Vilmos SZOlHwUi tiUj **»*tiXC ki is. cl 1 A karrier szó jelentéstartalma számomra is negatív. Ez nem azt jelenti, hogy tagadom a szakmában való e.arena.adás szükségességét. Mint jövendő orvos, viszonylag szerencsés helyzetben vagyok. Ebben a szakmában naponta sz aerea és kudarcok egyaránt érik az embert — a társadalmi elismeréstől vagy mellőzéstől függetlenül. Az orvos a betegséggel áll szemben, a győzelem egyértelmű, munkája eredményét közvetlenül érzékeli, a társadalmi elismerés már csak plusz. Őszintén bevallom azonban: nekem is szükségem van erre a pluszra. Ez a gyakorlatban úgy fest, hogy bizonyos idő elteltével egyre magasabb fokon áll az ember a ranglétrán. A majdnem „feudális” hierarchia, cím- és rangkórság talán még jobban jelen van az egészségügyben, mint más területen. A karrier itt aztán „objektíven” mérhető! Hány tudományos publikációja van? Minél több, annál jobb. (A minőség nem számít.) Honnan jött? Pestről, egy kórházból? Nagyon jó. Klinikáról? Még jobb. Sajnos, nagyon sok esetben így választódnak ki a vidékre kerülő főorvosok. Ezek az ellentmondások aztán feszítik a szakmát. A ki tudja, mikortól megőrzött arisztokratikus „hagyományok” újjáélednek. Nem csoda, ha a karrier szónak, a hozzá fűződő előbb említett asszociációk miatt rossz íze van azok számára, akik a társadalmi megbecsülést végzett munkájuk és nem látszattevékenységük alapján várnák el. Ha valaki jó orvos és emellett aktív közember, az hasznos, dicsérendő dolog, a társadalmi elismerés ilyenkor joggal elvárható. Mert az orvos nem kétes értékű karrierje érdekében tevékenykedik, hanem azokért, akikért van: a betegekért. Tonelli Miklós a Semme.—c. .u.,uuug uányi Egyetem hallgatója Sajnos, nemcsak a karrier szót, hanem a tartalmát és értelmezését is a régi társadalomtól örököltük. Ezért sok embernek a mi viszonyaink közt is olyan elképzelései vannak, hogy saját érvényesülése érdekében minden eszközt megragadhat, felhasználhat. Még akkor is, ha ez a szellemi képességeit és az erejét meszsze meghaladja. „Fáradozásait” sokszor siker is koronázza. Ezért az ilyen emberekre alaposan oda kellene figyelni, mert ezekből lesznek a munkahelyi kiskirályok, akik mérgezik az üzemi vagy a hivatali légkört. Ezért társadalmunk elvei Lezárjuk a „Mi a karrier ma?” című riportunkkal kapcsolatos vitát és a hozzászólások közlését. A riport tíz szereplője és a nyolc hozzászóló többnyire egyéni meglátásaival fejtette ki véleményét a karrier fogalmáról, s társadalmi tartalmáról. E kérdésekben állást foglalók nagy többsége elismerte, hogy társadalmunk biztosítja a képességek szerinti becsületes érvényesülés lehetőségeit. Ezt azonban — helyesen — nem azonosították a magasabb pozícióba jutással vagy a különleges kiemelkedéssel. Épp ezért a lapunk e hasábjain kifejtett vélemények főként abban ütköztek: vajon helyes-e a szocializmus viszonyai közt a karrier fogalmával jelölni az egyén előbbrejutását, kiemelkedését az átlagból vagy a különleges hírnévvel is járó személyes és társadalmi sikereit. Ám az ebből leszűrt következtetések már különváltak. Sokan úgy vélekedtek, hogy a szocialista építés viszonyaival és erkölcsi szemléletével összeférhetetlen a karrier fogalma, és annak — szerintük — a karrierizmussal rokon tartalma. Ezért nem sok értelmét látják a fogalom körüli „tisztogatási szerint minden területen biztosítani kellene, hogy a vezetői posztra jutásnak ne a „helyezkedés”, vagy a jó kapcsolat legyen a feltétele, hanem a tehetség, a rendszerünkhöz való hűség, a vezetési rátermettség, és a munkatársakhoz való jó viszony. Idejében fel kell ismernünk azokat, akik két könyökkel, és mindenki más letiprásával törtetnek. Méghozzá azok rovására, akik állandó tanulással, önképzéssel törekszenek előbbre jutn. Ezért abban igaza van dr. Halák Lászlónak, hogy elsősorban a karrierrel kapcsolatos szemléletet kell félredobni. Csakhogy ez a szemlélet és a karrier fogalma, nálunk eléggé összefonódott az emberek köztudatában. Így kérdéses, hogy meg lehet-e tisztítani ezt a fogalmat? És hogyan menne végbe ez a „szerecsenmosdatás”? Megérné-e a ráfordított fáradságot?! Nem célszerűbb-e tudomásul venni azt, amire Simon Péter vasúti mérnök is utalt, hogy ez a fogalom és a tartalma is már divatját múlta?! Csintalan László a Posta budapesti hírlapterjesztő részlegének üzemszervezője műveletnek”. Hiszen, amit ezzel kifejeznénk, ahhoz szép és gazdag anyanyelvünk sokkal megfelelőbb szavakat kínál, mint erről Moldvai Antal ózüi olvasónk múlt heti hozzászólásában ízelítőt is nyújtott. És ezek a fogalmak — többek szerint is — szélesebb társadalmi kör sikeres életútját tükrözhetik, tehát demokratikusabb a tartalmuk és a „csengésük” is. A másik gondolat lényege — mint ezt dr. Halák László és mások is állították — az volt, hogy a karrier nem azonos a karrierizmussal. Ezért nem a fogalmat kell elvetni, hanem meg. .kell tisztítani mindattól, ami a múltból rátapadt. Ilyen alapon mai tartalommal már lehet és helyes is szocialista karrierről beszélni. A mi véleményünk is ez. Más kérdés, hogy az élet, a társadalmi köztudat alakulása, az előttünk álló évek, évtizedek folyamán melyik változatot erősíti vagy gyengíti. Egy a lényeg: a siker, a boldogulás — és a kiemelkedő siker is, amelyet általában a karrier szóval jelöl nyelvünk — csak tisztességes, szocialista módon végzett munka eredménye lehet társadalmunkban. Szenes Imre Vitasára „Porcelán”-Idul! Segíts magadon — a gyárad is megsegít, mondták pár hónapja a Budapesti Porcelángyár fiataljai, s körülnéztek, hol akad alkalmas helyiség, amelyből klubot lehetne varázsolni ... Találtak is egy valamikori szárító- és mosókonyharészt, s nekiláttak a munkának. A KISZ-„kassza” bizony kis kassza lett volna az átépítéshez, berendezkedéshez , de segített a gyár meg a sok társadalmi munkaóra. Bútor, felszerelés is került a két nagy helyiségből álló klubba, amelynek hivatalos felavatására ugyan csak januárban került sor, de voltaképpen a december végi „szilveszteri előzetes” — sok zene, tánc, tombola, irodalmi vetélkedő — nyitotta meg a kaput. A nagy örömhöz azonban egy kis gond is társult. Ki vállalja a klub vezetését? Mert hiába van sok jó képességű, rátermett munkásfiatal a gyárban — nehéz a teljesítményben végzett munkát összeegyeztetni a klubvezetés bokros teendőivel. A kérdést egyelőre úgy oldották meg, hogy amolyan „triumvirázus” — három fiatal — intézi az ügyeket. Úgy tervezik, hogy a klub nemcsak az ifjúságé lesz — lehet itt nyugdíjas-találkozókat, szocialista brigid-összejöveteleket itt rendezni. (b.) ! * SLÁGERSAROK * Gemini-program: Moszkvától Kanadáig Egyik vezető beatzenekarunit, a Gemini együttes idén jubilál, tíz esztendeje alakult. Az utóbbi időben „divatba” jött változások szele őket nem érintette: három éve azonos felállításban játszanak. Várszegi Gábor zenekarvezetővel „főhadiszállásukon”, az Olimpia-szállóban találkoztunk. Hogy fest a Gemini — közelről? — A beatmuzsika minden ágában igyekszünk kiemelkedőt nyújtani. Éppen ezért foglalkoztatunk három énekest is, akik különféle stílusban adják elő a dalokat. Az összhangzást két gitár, dob, orgona és Fender-zongora segítségével alakítjuk ki. Jómagam a basszusgitár mellett szövegírással is foglalkozom. Házi zeneszerzőink pedig Markó András és Papp Imre. Olyan slágerek fűződnek a nevükhöz, mint a Labda. Neked csak egy idegen, Vándorlás a hosszú úton, Ki mondja meg. 10 Gemini-produkcióban nagyobb lélegzetű, sikeres zenei kompozíciókat is hallottunk, láttunk •már... — „A fekete tó legendája” című rock-k'op--át Koncz rr*.t*s* ő-Via’ten rá*Tőbe*n. ugyanitt hangzó*1 -1 — Kovács Katival — a „Holnaptól nem szeretlek” című rock-musical. Utóbbi Victor Máté szerzeménye, akivel szívesen dolgozunk együtt, mert sokoldalú muzsikus, kiváló hangszerelő, s termékeny zeneszerző is. — Külön szót érdemel a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról”. A Vígszínház már a 150. előadásnál jár, ennek mintegy felén mi játszottunk, végig telt ház előtt. Őszintén mondom: a nagy sikert nem volt nehéz elérni, mert elsősorban az értékes szöveg, a kitűnő zene és a nagyszerű színészi játék érdeke. Az elemezés mégis nagyon jólesik nekünk is, márpedig azért, mert nem a hagyományos tinédzserközegből, hanem annál egy fokkal rangosabb, értő színházi közönségtől árad a színpadra. • Mi lesz a hazai „Geminiprogram” következő állomása?• A Mészöly Dezső—Victor Máté szerzőpár Villon életéről készített musicaljét visszük színpadra a Vígszínházban, Marton László rendezésében. Garai Gábor és Victor Máté televíziós rock-operája várhatóan még idén bemutatásra kerül, s tervezünk egy tv-musicalt is, már 1976-ra. Külföldi fellépések? — Javában készülődünk Moszkvába, ahol szép feladat megoldása vár ránk: április 7—18. között a hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmával rendezendő kiállításon szerepelünk. Szeretnénk emlékezetes élményt nyújtani az igényes moszkvai közönségnek, ezért orosz nyelvű műsort viszünk, melyben megzenésített Puskin- és Majakovszkijversek is szerepelnek. • Ősszel pedig — egy lengyel zenekar társaságában — Kanadában turnézunk. Vársz??: Gábor szavából kitűnt, ma már k-tir»*ozi k a hatéves, tudatos b'-?*’"tetés”. Nagykorú le*t a n Selmeczy Attila ■w. Várszegi Gábor