Népszava, 1975. február (103. évfolyam, 27–50. sz.)

1975-02-06 / 31. szám

197­5. február 6. FIMÉmű­ mikrédíjfa alá. SZALAGAVATÓ Ké’, szalagocska kerül a haj- nek” néz elébe. Közeledik az tokákra, b­úzgallérokra... Ked- érettségi. Nehéz napok lesznek, get visel, nagy „próbatétel­ „szalagavatón" A budapesti Ma­­dách-gimnazistá­­kat sem hagyta cserben a vidám­ság a szalagavató bálon. Kitűnően szórakoztak, sokat táncoltak, még­hozzá saját iskolai zenekaruk nótáira (Pólya Zoltán fel­vételei) Így látom a világot Ak­i: nemzetközi gyermek-képzőművészeti pályázat felhívása Nemzetközi gyermek képző­­művészeti pályázatot hirdet — a fasiszta Németország feletti győzelem 30. évfordulója al­kalmából — a Komszomol Központi Bizottsága, a Szovjet Úttörő Szervezet Központi Ta­nácsa, a Pionyerszkaja Pravda című lap szerkesztősége, a Szovjet Kulturális Kapcsolatok Intézetének gyermekirodalmi és művészeti tagozata, a Szov­jetunió Művelődésügyi Minisz­tériuma, a Szovjetuunió Köz­­oktatásügyi Minisztériuma, a Szovjet Képzőművészek Szö­vetsége, a Szovjetunió Képző­­művészeti Akadémiája. A pá­lyázat célja, hogy a világ gyer­mekei minél jobban megis­merjék egymást és még job­ban megbarátkozzanak egy­mással. A pályázaton részt vehet a világ­ minden gyermeke. A korhatár: 5—16 év. Pályázati feltételek: 1. Beküldhetők az utóbbi két év során, külső segítség nél­kül készített munkák. 2. Az egyes pályázók tíz, az iskolák és szervezetek 50—60 rajzn nál többet nem küldhet­nek be. 3. A beküldött rajzok mérete tetszőleges lehet. 4. A pályamunkák bármi­lyen technikával készülhetnek (ceruza, pasztell, akvarell, tempera, olajfesték, tus, filc­toll). Elfogadnak továbbá met­szetet, mozaikot, monotípiát, applikációt, kollázst és batikot. 5. A rajzok témája rendkí­vül változatos lehet: a szülő­ház, a család, a mama, a papa, a nagymama, a játék, a sport, a természet, az állatvilág, a felnőttek élete, munkájuk a gyárban, a földeken, az épít­kezéseken, a népszokások és a nemzeti hagyományok. A gyermekek nemcsak kör­nyezetüket örökíthetik meg. Hallassák meg a felnőttek el­­b^«--1 'sr’t az e'mú’t háború­­ró' a ccr'^kró’, s hősök­ről, a bátor emberekről. 6. A pályamunkák lehetnek egyéni és kollektív alkotások egyaránt. 7. A pályázat beküldési ha­tárideje: 1975. május 1. A pályamunkákat a követ­kező címre kell beküldeni: SZOVJETUNIÓ Moszkva, K—30 SZUSCSOVSZKAJA ULICA, dóm 21. „PIONYERSZKAJA PRAV­DA” A munkákat nem kell be­keretezni vagy keretbe foglal­ni. Minden egyes rajz hátára oroszul, angolul, franciául, spanyolul vagy németül, jól olvashatóan írják fel: a) a rajz címét; b) készítőjének vezeték- és utónevét; c) életkorát; d) nemét; e) a rajztanár vezeték- és utónevét, amennyiben a rajzo­kat iskola vagy valamilyen szervezet küldi be; f) az országot és a pontos cí­met. A rajzokat a fenti adatok nélkül nem fogadják el. A beküldött rajzokat nem küldik vissza. A rajzok a Moszkvai Gyermek Képzőmű­vészeti Múzeum gyűjteményé­be kerülnek. A legjobb pályamunkákból 1975 december végén kiállí­tást rendeznek a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájá­nak termeiben. A pályázat és a kiállítás rendezői egyúttal szeretnének módszertani anyagokat cserél­ni olyan szervezetekkel és fo­lyóiratokkal, amelyek a gyer­mek-képzőművészettel és a gyermekek esztétikai nevelésé­vel foglalkoznak. A pályázat minden részve­vője oklevelet, katalógust és emlékjelvényt kap. Kétszáz részvevő megkapja a pályázat emlékplakettjét. A legjobb 50 munka­alkotói különböző út­iakkal h­­almazzák" népművé­szeti alkotá-sokkal, dedikát műalkotásokkal­, könyvekkel és képzőművészeti albumokkal NÉPSZAVA Kosse­ssé másolt riportunkhoz Karrier — tisztességgel A hozzászólások újabb és immár befejező részét közöljük — némi riv.ulléssel — a „Mi a karrier — ma?" című január 16-i riportunkhoz. Riportjuk és az eddigi hoz­zászólásom egyaránt jelzik, hogy komoly társadalmi prob­lémát és különböző szemléleti megnyilvánulásait érintették. Egyetértek dr. Halák László­val, aki azt írta, hogy „nem a karrier szót kell sutba dobni, hanem a körülötte kialakult szemléletet”. Ez a vita alapja is. Mi az ifjúsági mozgalom­ban is nemegyszer találko­zunk a karrier fogalmának eléggé torz értelmezésével. Vannak, akik­ munkájuk cél­jának egyedül és kizárólag a pénzszerzést, a meggazdago­dást tekintik. Mások viszont a mindenáron való társadalmi érvényesülést. És ennek alá­rendelik tehetségüket és jelle­müket is. Igaz, a karrier ilyen értelmezése nem csupán a fia­talok életfelfogásában jelent­kezik. Ugyanakkor cáfolatot kíván az a nézet is, hogy a munkás csak akkor csinálhat karriert, ha kiemelik. Helytelen a min­dennapi építőmunka ilyen leke­zelése. Ha a fiatalok a terme­lőmunkában nem látnak fejlő­dési távlatot, és nem tudato­sítjuk bennük a társadalom számára nélkülözhetetlen te­vékenységük fontosságát — akkor a karrier fogalma eltor­zul bennük és majdhogynem a munka nélkül való létezés ,,kellemes voltával” azonosul­hat. Épp ezért nekünk, fiatalok­nak csak olyan érvényesülés — vagy, ha úgy tetszik, kar­rier — lehet a célunk, hogy a termelőmunkában is megtalálj­­uk a képességeink szerinti boldogulás, az alkotni vágyás és az előbbre jutás lehetőségét. Bozóky János a Lőrinci Fonó KISZ-titkára E vitában megszólalók jó ré­sze a karriert egy negatív elő­jelekkel elítélendő életformá­ra vonatkoztatja, tehát csak a nagyobb anyagiakra, pozícióra, vagy a magasabb szellemi pál­lyára törekvéssel párosítva. Ezért többségükben elvetik, még a karrier szó használatát is, tagadva, hogy ez a mi szo­cialista értékrendünkbe is beil­leszthető. Szerintem ez egyol­dalú álláspont. Ezért én azzal a hozzászólóval értek egyet, aki azt mondta, hogy a kar­rier szó mögötti szemléletet kell megváltoztatni. Ebből kiindulva nem értek egyet szerszámkészítő riport­alanyukkal, aki úgy vélte, hogy „ ... bármilyen jó szakmunkás valaki — a gép mellett nem csinálhat karriert.” Vélemé­nyéből kitűnik, hogy nála a karrier egyértelmű az adott társadalmi munkamegosztás­ból való kiemelkedéssel, vagy átlépéssel. Szerintem ez a né­zet rossz beidegződésű értel­mezése az érvényesülésnek. Az élet — társadalmi és egyéni szempontból egyaránt — legizgalmasabb kérdése a valóság és a lehetőség közti egyeztetés. Szocializmust épí­tő viszonyaink között ugyanis sokkal több a lehetőség, mint amennyit eddig realizálni tud­tunk. És nagyobb, szerteága­zóbb az egyén választási lehe­tősége annál, amit jelenleg fel­ismer a karrier-érvényesülés tekintetében. A helyes felisme­rés nagyban elősegíti a pozi­tív értelemben vett egyéniség­­gazdagodást, már azzal is, ha tudjuk, hogy nemcsak akkor csinál valaki karriert, ha ki­emelik a munkapadtól. Molnár Vilmos SZOlHwUi tiUj **»*tiXC ki is. cl 1 A karrier szó jelentéstartal­ma számomra is negatív. Ez nem azt jelenti, hogy tagadom a szakmában való e.arena.adás szükségességét. Mint jövendő orvos, viszonylag szerencsés helyzetben vagyok. Ebben a szakmában naponta sz aerea és kudarcok egyaránt érik az em­bert — a társadalmi elismerés­től vagy mellőzéstől függetle­nül. Az orvos a betegséggel áll szemben, a győzelem egy­értelmű, munkája eredményét közvetlenül érzékeli, a társa­dalmi elismerés már csak plusz. Őszintén bevallom azon­ban: nekem is szükségem van erre a pluszra. Ez a gyakorlatban úgy fest, hogy bizonyos idő elteltével egyre magasabb fokon áll az ember a ranglétrán. A majd­nem „feudális” hierarchia, cím- és rangkórság talán még jobban jelen van az egészség­ügyben, mint más területen. A karrier itt aztán „objektíven” mérhető! Hány tudományos publikációja van? Minél több, annál jobb. (A minőség nem számít.) Honnan jött? Pestről, egy kórházból? Nagyon jó. Klinikáról? Még jobb. Sajnos, nagyon sok esetben így választódnak ki a vidékre kerülő főorvosok. Ezek az el­lentmondások aztán feszítik a szakmát. A ki tudja, mikortól megőrzött arisztokratikus „hagyományok” újjáélednek. Nem csoda, ha a karrier szó­nak, a hozzá fűződő előbb em­lített asszociációk miatt rossz íze van azok számára, akik a társadalmi megbecsülést vég­zett munkájuk és nem látszat­­tevékenységük alapján várnák el. Ha valaki jó orvos és emel­lett aktív közember, az hasz­nos, dicsérendő dolog, a társa­dalmi elismerés ilyenkor jog­gal elvárható. Mert az orvos nem kétes értékű karrierje ér­dekében tevékenykedik, ha­nem azokért, akikért van: a betegekért. Tonelli Miklós a Semme.—c. .u.,uuug uányi Egyetem hallgatója Sajnos, nemcsak a karrier szót, hanem a tartalmát és ér­telmezését is a régi társada­lomtól örököltük. Ezért sok embernek a mi viszonyaink közt is olyan elképzelései van­nak, hogy saját érvényesülése érdekében minden eszközt megragadhat, felhasználhat. Még akkor is, ha ez a szellemi képességeit és az erejét mesz­­sze meghaladja. „Fáradozá­sait” sokszor siker is koronáz­za. Ezért az ilyen emberekre alaposan oda kellene figyelni, mert ezekből lesznek a mun­kahelyi kiskirályok, akik mér­gezik az üzemi vagy a hivatali légkört. Ezért társadalmunk elvei Lezárjuk a „Mi a karrier­­ ma?” című riportunkkal kap­csolatos vitát és a hozzászólá­sok közlését. A riport tíz sze­replője és a nyolc hozzászóló többnyire egyéni meglátásaival fejtette ki véleményét a kar­rier fogalmáról, s társadalmi tartalmáról. E kérdésekben állást foglalók nagy többsége elismerte, hogy társadalmunk biztosítja a ké­pességek szerinti becsületes ér­vényesülés lehetőségeit. Ezt azonban — helyesen — nem azonosították a magasabb po­zícióba jutással vagy a­ külön­leges kiemelkedéssel. Épp ezért a lapunk e hasábjain kifejtett vélemények főként abban üt­köztek: vajon helyes-e a szo­cializmus viszonyai közt a kar­rier fogalmával jelölni az egyén előbbrejutását, kiemelke­dését az átlagból vagy a kü­lönleges hírnévvel is járó sze­mélyes és társadalmi sikereit. Ám az ebből leszűrt következ­tetések már különváltak. Sokan úgy vélekedtek, hogy a szocialista építés viszonyaival és erkölcsi szemléletével össze­férhetetlen a karrier fogalma, és annak — szerintük — a kar­rierizmussal rokon tartalma. Ezért nem sok értelmét látják a fogalom körüli „tisztogatási szerint minden területen biz­tosítani kellene, hogy a veze­tői posztra jutásnak ne a „he­lyezkedés”, vagy a jó kapcso­lat legyen a feltétele, hanem a tehetség, a rendszerünkhöz való hűség, a vezetési ráter­mettség, és a munkatársakhoz való jó viszony. Idejében fel kell ismernünk azokat, akik két könyökkel, és mindenki más letiprásával törtetnek. Méghozzá azok rovására, akik állandó tanulással, önképzés­sel törekszenek előbbre jutn. Ezért abban igaza van dr. Halák Lászlónak, hogy első­sorban a karrierrel kapcsola­tos szemléletet kell félredobni. Csakhogy ez a szemlélet és a karrier fogalma, nálunk eléggé összefonódott az emberek köz­tudatában. Így kérdéses, hogy meg lehet-­e tisztítani ezt a fo­galmat? És hogyan menne végbe ez a „szerecsenmosda­­tás”? Megérné-e a ráfordított fáradságot?! Nem célszerűbb-e tudomásul venni azt, amire Simon Péter vasúti mérnök is utalt, hogy ez a fogalom és a tartalma is már divatját múl­ta?! Csintalan László a Posta budapesti hírlap­terjesztő részlegének üzemszervezője műveletnek”. Hiszen, amit ez­zel kifejeznénk, ahhoz szép és gazdag anyanyelvünk sokkal megfelelőbb szavakat kínál, mint erről Moldvai Antal ózüi olvasónk múlt heti hozzászólá­sában ízelítőt is nyújtott. És ezek a fogalmak — többek sze­rint is — szélesebb társadalmi kör sikeres életútját tükrözhe­tik, tehát demokratikusabb a tartalmuk és a „csengésük” is. A másik gondolat lényege — mint ezt dr. Halák László és mások is állították — az volt, hogy a karrier nem azonos a karrierizmussal. Ezért nem a fogalmat kell elvetni, hanem meg. .kell tisztítani mindattól, ami a múltból rátapadt. Ilyen alapon mai tartalommal már lehet és helyes is szocialista karrierről beszélni. A mi véleményünk is ez. Más kérdés, hogy az élet, a társadal­mi köztudat alakulása, az előt­tünk álló évek, évtizedek fo­lyamán melyik változatot erő­síti vagy gyengíti. Egy a lé­nyeg: a siker, a boldogulás — és a kiemelkedő siker is, ame­lyet általában a karrier szóval jelöl nyelvünk — csak tisztes­séges, szocialista módon vég­zett munka eredménye lehet társadalmunkban. Szenes Imre Vitasára „Porcelán”-Idul! Segíts magadon — a gyárad is megsegít, mondták pár hó­napja a Budapesti Porcelán­gyár fiataljai, s körülnéztek, hol akad alkalmas helyiség, amelyből klubot lehetne vará­zsolni ... Találtak is egy vala­mikori szárító- és mosókony­harészt, s nekiláttak a munká­nak. A KISZ-„kassza” bizony kis­ kassza lett volna az átépítés­hez, berendezkedéshez , de segített a gyár meg a sok tár­sadalmi munkaóra. Bútor, felszerelés is került a két nagy helyiségből álló klub­ba, amelynek hivatalos felava­tására ugyan csak januárban került sor, de voltaképpen a december végi „szilveszteri előzetes” — sok zene, tánc, tombola, irodalmi vetélkedő — nyitotta meg a kaput. A nagy örömhöz azonban egy kis gond is társult. Ki vállalja a klub vezetését? Mert hiába van sok jó képességű, rátermett mun­kásfiatal a gyárban — nehéz a teljesítményben végzett munkát összeegyeztetni a klubvezetés bokros teendőivel. A kérdést egyelőre úgy oldot­ták meg, hogy amolyan „triumvirázus” — három fia­tal — intézi az ügyeket. Úgy tervezik, hogy a klub nemcsak az ifjúságé lesz — lehet itt nyugdíjas-találkozókat, szocia­lista brigi­d-összejöveteleket it­t rendezni. (b.) ! * SLÁGERSAROK * Gemini-program: Moszkvától Kanadáig Egyik vezető beatzeneka­­runit, a Gemini együttes idén jubilál, tíz esztendeje alakult. Az utóbbi időben „divatba” jött változások szele őket nem érintette: három éve azonos felállításban játszanak. Várszegi Gábor zenek­arveze­­tővel „főhadiszállásukon”, az Olimpia-szállóban találkoz­tunk.­­ Hogy fest a Gemini — közelről? — A beatmuzsika minden ágában igyekszünk kiemelke­dőt nyújtani. Éppen ezért fog­lalkoztatunk három énekest is, akik különféle stílusban adják elő a dalokat. Az összhangzást két gitár, dob, orgona és Fen­­der-zongora segítségével ala­kítjuk ki. Jómagam a basszus­­gitár mellett szövegírással is foglalkozom. Házi zeneszer­zőink pedig Markó András és Papp Imre. Olyan slágerek fű­ződnek a nevükhöz, mint a Labda. Neked csak egy ide­gen, Vándorlás a hosszú úton, Ki mondja meg. 10 Gemini-produkcióban nagyobb lélegzetű, sikeres zenei kompozíciókat is hal­lottunk, láttunk •már... — „A fekete tó legendája” című rock-k'­op--át Koncz rr*.t*s* ő-Via’te­n rá*Tőbe*n. ugyanitt hangzó*1 -1 — Kovács Katival — a „Holnaptól nem szeretlek” című rock-musical. Utóbbi Victor Máté szerzemé­nye, akivel szívesen dolgozunk együtt, mert sokoldalú muzsi­kus, kiváló hangszerelő, s ter­mékeny zeneszerző is. — Külön szót érdemel a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról”. A Vígszínház már a 150. előadásnál jár, en­nek mintegy felén mi játszot­tunk, végig telt ház előtt. Őszintén mondom: a nagy si­kert nem volt nehéz elérni, mert elsősorban az értékes szöveg, a kitűnő zene és a nagyszerű színészi játék érde­ke­. Az elemezés mégis nagyon jólesik nekünk is, márpedig azért, mert nem a hagyomá­nyos tinédzserközegből, ha­nem annál egy fokkal rango­sabb, értő színházi közönség­től árad a színpadra. • Mi lesz a hazai „Gemini­­program” következő állomá­sa?­­• A Mészöly Dezső—Victor Máté szerzőpár Villon életéről készített musicaljét visszük színpadra a Vígszínházban, Marton László rendezésében. Garai Gábor és Victor Máté televíziós rock-operája várha­tóan még idén bemutatásra ke­rül, s tervezünk egy tv-musi­­calt is, már 1976-ra.­­ Külföldi fellépések? — Javában készülődünk Moszkvába, ahol szép feladat megoldása vár ránk: április 7—18. között a hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója alkalmával rendezendő kiállí­táson szerepelünk. Szeretnénk emlékezetes élményt nyújtani az igényes moszkvai közönség­nek, ezért orosz nyelvű műsort viszünk, melyben megzenésí­tett Puskin- és Majakovszkij­­versek is szerepelnek. • Ősszel pedig — egy lengyel zenekar társaságában — Kanadában turnézunk. Vársz??: Gábor szavából ki­tűnt, ma már k-tir»*ozi k a hatéves, tudatos b'-?*’"tetés”. Nagykorú le*t a n Selmeczy Attila ■w. Várszegi Gábor

Next