Népszava, 1975. március (103. évfolyam, 51–76. sz.)

1975-03-16 / 64. szám

19 itassuk meg — Hozzászólások Lehet így, lehet úgy... Folytatjuk a Vitassuk meg — Tanuljon-e a kismama? című, február 23-i cikkünkre érkezett hozzászólások közlését. Vitaindító írásuk nagyon fontos és aktuális kérdést vet fel. Magam is gyakorló kismama vagyok, két gyerekem van. 1—3 évesek. Negyedik éve nem dolgozom. Már az első gyerek születése előtt elhatároztam, hogy tanulni fogok. Gimnáziumi érettségim volt és ápolónői oklevelem. Minthogy mindig érdekeltek a közgazdasági, politikai témák, a közgazdasági szakközépiskola kétéves kiegészítő tagozatán is érettségit szereztem, jelenleg pedig gyors- és gépírást tanulok. Mindez nemcsak az én érdemem, hiszen a férjem is biztosította ehhez a lehetőséget, mert tanulásom idején ő vigyázott a gyerekekre. Így értük el, hogy gyerekeink egyformán ragaszkodnak hozzánk, nincs különbség, hogy apa vagy mama fürösztetet stb. Bárhova elmehetek, nincs sírás, hiszen apa éppúgy vigyáz, mint a mama. Szerintem igen lényeges, hogy az édesapa is közel kerüljön a gyermekeihez, s ők is hozzá. így érhető el, hogy lelkileg is egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak legyenek. Minden kismamának csak azt tudom ajánlani, hogy ne hagyja elveszni ezt a nagyon értékes néhány évet, hanem okosan használja fel a saját, a család és a társadalom javára. Kénenné Mayer Mária Esztergom Dessewffy u. 12. * Cikkük témája igen közelről érint engem és két kismama társamat. Most kell benyújtani a főiskolai, illetve az egészségügyi szakiskolai felvételi pereimet. Érettségi bizonyítvánnyal rendelkezünk, és adminisztrátorként dolgoztunk a gyermekgondozási szabadság előtt. Most szakképzettséget (diplomát) szeretnénk szerezni könyvtárosi, védőnői, óvónői, tanítói munkakör betöltéséhez. Nos, a számunkra megfelelő esti vagy levelező tagozatra való jelentkezés feltétele, hogy már a megfelelő munkakörben dolgozzunk. Ezzel a feltétellel nem rendelkezünk, s nem is a mi hibánkból. Az ok az, hogy szakképzettség nélkül csak szerződéses munkaviszonyban dolgozhattunk volna, s terhességünk idején nem újítják meg a szerződést Milyen munkahelyi ajánlást várhatunk hát jelenlegi munkáltatóinktól továbbtanulásunkhoz, amikor nekik nincs szükségük védőnőre, tanítóra, óvónőre, könyvtárosra? Szeretnénk elérni, hogy bármilyen szakmát elsajátíthassunk esti vagy levelező tagozaton, ahol képességeink, érdeklődésünk szerint megfelelünk, és gyakorlati oktatásunkról is gondoskodnak. Úgy véljük, hogy problémáink megoldása társadalmi érdek is, mert gyermekeinket nem tudjuk helyesen nevelni, ha mi nem élhetjük át az érdeklődéssel, hivatásként végzett munka örömét. Múlik az idő, és hamarosan újra szakképzettség nélkül kell munkába állnunk, ha nem történik valami „csoda” ... Szeretnénk problémáinkra választ kapni az illetékes oktatási intézményektől. Kovásznainé Halasi Éva, Tamási Istvánné, Almásiné Zsetényi Katalin Füredi úti lakótelep * Mint a Fővárosi Művelődési Ház népművelő munkatársa szólok hozzá cikkükhöz. Az FMH 1973. március 8-án nyitotta meg a Fiatal Édesanyák Klubját. Célunk: segíteni a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő kismamák kikapcsolódását, szórakozását, tanulását. Amíg klubunk különféle programokat nyújt a mamáknak, addig vigyázunk a gyermekeikre is. Óvónőnk nemcsak velük foglalkozik, hanem hasznos tanácsokkal látja el azokat a klubtagokat is, akiknek gyermekei hamarosan óvodába kerülnek, öszszejöveteleinket kéthetenként, hétfőn 15.30—17.00 óráig tartjuk. Havonta egyszer orvosi kérdésekről esik szó. Máskor kozmetikai, mirelit és gyermekruházati bemutatót, bábelőadást, filmvetítést, irodalmi, zenés műsorokat rendezünk. Programjainkat általában 15—20 mama látogatja. De sikerült őket az FMH más tevékenységébe is bevonni. Beiratkoztak szabás-varrás tanfolyamra, tagjai lettek könyvtárunknak, gyermekeik zeneóvoda és balett-óvoda tanfolyamainkra járnak. A klub megalakulása után néhány hónappal megalakítottuk a mesemozit a 7—6 éves gyermekek részére. További terveink: szeptembertől német nyelvtanfolyamot indítunk a kismamák részére, és akkor is gondoskodunk majd gyermekeik felügyeletéről. Mindezzel újabb lehetőséget is felvillantunk számukra, valamint biztosítjuk, hogy a három év alatt se szakadjanak el a napi élettől, a világtól. Fertig Istvánné Fővárosi Művelődési Ház A levegő szárazsága sok szép és érdekes növény pusztulását okozza a lakásban. Ha azonban használaton kívüli akváriumot, vagy erre a célra készített szobai üvegházat rendezünk be — tehát megfelelő párás mikroklímát biztosítunk —, akár minitrópust is létesíthetünk. A páfrányok például a tűző naptól védett, árnyékos helyet kedvelik, tehát jó helyük van az északi fekvésű szobákban, amelyekben sok más növény a kevés fény miatt nem fejlődik. Igen érdekes feladat a kertészkedők részére a szavannák és trópusi őserdők fán lakó növényeivel, az epifitákkal való foglalkozás is. Ezeket a növényeket eddig inkább csak a gyűjteményes kertészetek, intézménrek üvegházaiban láthattuk. A szobai üvegházban kisebb faágra telepítve, gyökereiket mohával burkolva, vékony dróttal a faágra kötözve a párás levegőben, világos helyen jól fejlődnek. A szobai üvegháznak nincsenek kötött méretei. Szaporításokhoz, kisebb növények neveléséhez sokszor még a széles szájú befőttes üveg is jó szolgálatot tesz, ezenkívül bármilyen méretű akvárium felhasználható. Betelepítés előtt alaposan mossuk le az üvegfalakat, mert növényeinknek sok fényre van szükségük és mi magunk is csak tiszta üvegen át láthatjuk jól őket. A szobai üvegház talaja a virágüzletekben vásárolható kész földkeverék legyen. Vagy ebbe ültetjük a növényeket, vagy külön cserépbe. Kezdetben inkább a cserepes kiültetést válasszuk. A szobai üvegházban a növények gondozása — különösen az öntözés — lényegesen eltér a megszokottól. Itt a növények sokkal kevesebb vizet vesznek fel és párologtatnak el a párás levegő miatt, mint a száraz levegőjű szobában, így fennáll a túlöntözés veszélye, amely pusztulásukat okozhatja. Különösen akkor, ha nincs megoldva a felesleges víz elvezetése. Cserepes elhelyezésnél ez könnyen megoldható: az akvárium aljára 2—3 ujjnyi apróbb, mosott kavicsot teszünk, s erre állítjuk a cserepeket. Túlöntözés esetén a felesleges víz a kavics közé folyik, s nem veszélyezteti a növények életét. ify üvegburát használunk, akkor egy laposabb tálba vagy tányérba tegyük a kavicsot, és erre állítsuk a növényt és a buzát. Mindig a növény igényei szerint öntözzünk: legtöbb növényünk úgy fejlődik jól, ha talaja nyirkos, sem túlöntözés, sem kiszáradás nem éri. A nagyobb, magasabb növények részére házilag is készíthetünk — vagy csináltatunk — lécekből vázat a szükséges méretben, s ezt beüvegezzük. Az aljára bádogtálcát kell tenni, amelybe kétujjnyi, apróbb szemű kavicsot terítünk, s erre állítjuk a cserepes növényeket. Szobai üvegházunkon legyen levehető vagy nyitható ajtó, hogy a gondozási munkákat könnyen végezhessük, és kell a felső részén kis szellőzőablakocska. Belül lehetnek polcok is, vastagabb üvegből, hogy a polc maga ne vessen árnyékot, és felül 2—3 horog az ámpolna (lecsüngő) vagy az epifita (fatörzsön élő) növények részére. Arra különösen ügyeljünk, hogy a kis üvegházat a szoba legvilágosabb részébe, közel az ablakhoz állítsuk. A szellőztetéssel legyünk óvatosak, időtartama nyáron függ a felmelegedéstől, és figyelemmel kell kísérnünk, nem lép-e fel szobai üvegházunkban penész, mert akkor több levegőt kell biztosítanunk, esetleg több fényt is. Öntözés után minden esetben nyissuk ki az ajtót vagy az akváriumon támasszuk fel a fedőlapot. A szobai üvegházat árnyékolnunk is kell, ha erősebb napsütés éri, mert a közvetlen napfény az érzékenyebb leveleken égési, perzselési foltokat okozhat. Legcélszerűbb, ha zöld színű anyagból 2—3 cm széles szalagokat kötünk egy zsinegre úgy, hogy közöttük 2—3 cm széles sávok maradjanak üresen, és ezt függönyszerűen, félrehúzhatóan felerősítjük a szobai üvegház nap felőli oldalára. Télen a kis üvegháznak rendszeresen fűtött szobában nincs szüksége külön fűtésre, tehát ha a szoba általában 18— 20 C° meleg, ez a hőmérséklet elegendő. A nagyon melegen tartott növények a téli, fényszegény napokon megnyúlt hajtásokat növesztenek. Azokon a napokon, amikor az éjszakai hőmérséklet jelentősen csökken a lakásban, takarjuk be a szobai üvegházat ruhával, takaróval. Csak kevéssé fűtött szobában szükséges a szobai üvegházat fűteni. Legjobb a villanyfűtés, de felszerelését szakemberrel csináltassuk meg A kapcsolók mindig kívül legyenek. Seréndy Szabolcs A kozmetikus válaszol N. S.-NÉ (KISPESTI. ..Archiatalitos, helyesebben ránctalanító műtéttel természetesen nálunk is foglalkoznak, hiszen kitűnő plasztikus sebészeink vannak. A beavatkozás nem veszélyes, mert lényegében csak bőrműtét, azonban nagy gyakorlatot ésspeciális képzettséget igényel. Sokszor kórházi kezelésre sincs szükség, és mindössze néhány hét a gyógyulási idő. A műtét idősebb korban is végezhető, főleg „fiatalos alkattal és jó egészséggel”. Orvost nem ajánlhatunk, de bizalommal fordulhat a Szövetség utcai kórház plasztikai sebészeti osztályához, vagy bármelyik klinika vagy kórház sebészetéhez. HOLLÓHÁZI OLVASÓNK: Az arcán levő, barnás színű anyajegyek eltávolításáról csak vizsgálat után mondhat véleményt a bőrgyógyász szakorvos. „Házi” eljárással, mint például a savval való lemaratással, semmiképpen ne próbálkozzon! Ami a fiát illeti: az ifjúkori pattanásos bőr kitartó és szakszerű kezelést igényel. Fia forduljon a legközelebbi bőrgyógyászathoz. L. G. (MISKOLC): A szőrszálak végleges eltávolításánál: egyetlen módja az elektromos epiláció. Ez nem sugárkezelés, hanem rövidhullám, s a legjobb technika mellett is lehetséges 10—30 százalékos visszanövés. Ideiglenes szőreltávolító eljárást (levágás, kitépés, gyantázás, szőrtelenítő krémek használata, borotválás) ne alkalmazzon, mert csak tovább erősödik és szaporodik a szőrzete. Mindössze a rendszeres és szakszerű szőkítést ajánlom, utána a sötéten maradt, erős szálakat elektromos epilációval ki lehet irtani. Az eljárást kozmetikus orvosok végzik, bizonyára Miskolcon is. Dr. Gy. J. * Kozmetikus orvosunk tévéiben válaszol kozmetikai-bőrgyógyászati jellegű kérdéseikre. Leveleiket így címezték: Népszava szerkesztősége. Kozmetikai tanácsadás. Budapest, 1964, Rákóczi út 54. Minitrópus a lakásban Sajk Vera Csavaros történet Gábor mindig szívesen segít a háztartásban. Egyszer mosogatás közben Nagymami így szólt: — Gyere csak ide, Gáborkám. Ez a fül nem tetszik nekem. — De Nagyi! — sértődött meg Gábor. — Mind a kettőt megmostam reggel, szappannal. — Nem a te füledről beszélek, csacsika. Hanem a teafőző kannának mozog a füle, meglazultak rajta a csavarok. Leszaladhatnál vele Sólyom bácsihoz. Sólyom bácsi a ház ezermestere. Mindenféle szerszáma van, és ajtózártól lyukas labdáig mindent meg tud javítani. Gábor nagyon szereti nézni, milyen ügyesen barkácsol. Most is örömmel szaladt a teáskannával Sólyom bácsihoz, de az ezermester nem volt otthon. Panni, a kislánya nyitott ajtót. — Szia. Gábor. Gyere be, úgy unatkozom. Csak én vagyok itthon Pötyikével, de őtmég semmire se lehet használni, mert vagy alszik, vagy hősieséi Na, mit játsszunk? — Nem játszani jöttem — mondta Gábor. — Ezt az ízet kellett volna megcsavarintani, mert lötyög a füle. — Mutasd — nézte a teáskannát Panni. — Hát ezt meg kell ragasztani, gyere csak, mindjárt csinálok ragasztót. Gábor kíváncsian követte Pannit a konyhába. Fogalma se volt, hogyan kell ragasztót csinálni. De Panni tudta: lisztet szőtt egy tányérba, kevés vizet öntött rá, megkeverte, és máris készen volt a jóféle, ragacsos csiriz. — Azt hittem, nokkedlit csinálsz — mondta elismerően Gábor. — Csuda ügyes vagy, Pancsikám. Jó vastagon bekenték csirizzel a teáskanna lötyögő fülét. Jutott bőven a lisztes maszatból a kanna oldalára is, de hát annyi baj legyen, le lehet azt mosni. Sajnos, utóbbkiderült, hogy a csiriz nem a legalkalmasabb kannaragasztó szer. — Mondtam én, hogy nem lesz jó — vakargatta a füle tövét és a teáskanna oldalát Gábor. — Vagy nem mondtam? Mindegy, majd én megjavítom, csak adj hozzá szerszámokat. A lányok nem értenek ilyesmihez. Panni megsértődött, de azért odaadta az édesapja szerszámosládáját. Volt ott mindenféle szerszám: kalapács, reszelő, fogó, fűrész, szögek, vésők. A két gyerek nagy élvezettel kotorászott köztük. Gábor bevert egy szöget a szerszámosláda oldalába, de véletlenül Panni ujjára koppintott. ezen egy kicsit veszekedtek, aztán kipróbálták a reszelőt az asztal szélén (csak észre ne vegyék), végül előkotorták a csavar húzót is. Közben a pici Pötyi felébredt, lemászott a díványról, és rövid lábacskáin körbetotyogott a szobában. Egyszer-kétszer a földre pottyant, de nemigen vánta. Felállt vagy négykézláb folytatta az útját, és hosszú beszédeket mondott babanyelven. ..tyetye, hamham, adja, adja". " Panni kiment a konyhába, Gábor pedig munkához látott, a csavarhúzóval. Addig babrált, ügyeskedett, amíg az egyik csavar kiesett, és a teáskanna füle még jobban meglazult. Gábor visszaillesztette a csavart a helyére, és rácsapott egy jó nagyot a kalapácscsal. Erre a kanna oldala behorpadt, a füle levált, a csavar viszont elugrott, és legurult egy szék alá. Amíg Gábor a térdén csúszkálva kereste a csavargó csavart, Pötyike pompás szórakozást talált magának. Az egyik széken felfedezte a csirizestányért, beledugta az ujjacskáját, aztán lenyalta. Nem ízlett neki, haragosan belepacskolt a csirizbe: — Dádá, cuna! Pötyike kiborította a csirizt, végigmázolta vele a piros bugyogóját, a többit pedig gondosan szétkente a széken, hogy lehetőleg mindenhova jusson. Jutott még a padlóra is. Gábor előmászott az asztal alól és meglátta, mit művelt Pötyike. Elkeseredésében leült a földre, azon gondolkozott, érdemes-e sírni. Panni nem gondolkozott, rögtön sírva fakadt, amikor kezében Pötyike tejesbögréjével belépett a szobába. — Jaj, mit csináltatok? Mindjárt itt lesz anyukám, mit szól majd ehhez? Gábornak nem akaródzott megvárni Panni anyukáját. Felugrott: — Izé... nékem mennem kell. Ne haragudj, Pancsi, de én borzasztó régen jöttem el hazulról, szóval... szia. Fogta a kannát meg a fülét, és iszkolt hazafelé. Hű, de ki fog kapni, hiszen ebéd után indult el az ezermester Sólyom bácsihoz, és most már sötétedik. — Csakhogy igazatalálták, le mákvirág. Miért ilyen sokára? — A teáskanna miatt... — Mutasd. Te, Gábor! Hol ennek a füle? — Nálam — mondta Gábor. — A zsebemben. Sajnos, leesett egészen, és a csavar elcsavargott. — Úgy? És mitől horpadt be ez a teáskanna? — Tőlem — ismerte be Gábor. — Vagyis a kalapácstól, amikor meg akartam javítani. Mert, tudod, Nagyi. Sólyom bácsi nem volt otthon, és akkor mi Pannival megragasztottuk a kanna fülét, de az nem sikerült, és az a csacs kis Pötyi még össze is kent mindent csirizzel. Pedig én csak jót akartam, egész délután dolgoztam ezzel a buta kannával... — Elég — szólt Nagymami. — Még a végén kiderül, hogy tulajdonképpen dicséretet érdemelsz. — Hát — gondolkozott. Gábor —, tudod mit. Nagyi, ne dicsérj meg, de ne is haragudj. Ha nagy leszek, veszek neked egy gyönyörű teáskannát, jó erős fülekkel. Ugye, már nem haragszol? Klassz vagy, Nagyi ... NÉPSZAVA 1975. március 16. Ebéd az ágyban A fekvőbetegnek igen körülményes az ágyban étkezni, felhúzott térdein a megrakott tálcát tartani. Segíthetünk rajta, ha van a háztartásban, állványos vasalódeszka. Érdemes átalakítani alkalmi tálalóasztalkának. Mivel a fémlábas állványok lapmagassága állít, ható, s deszkalapjuk túlnyúlik az ollószerű lábakon, ha az ágy mellé tesszük, éppen a kívánt helyzetet foglalják el. Ízlésesen tálalhatunk rajtuk. A. M. Párna cipzárral Díszpárnáinkat mosás után rendszerint újra kell tölteni és összevarrni. Jó megoldás, ha egy külön bélést töltünk meg habszivaccsal,vagy tollal, és amelyet egyben ki is emelhetünk a párnából. A párna alsó szélébe pedig cipzárat varrjunk, A mosásnál , mindig húzzuk fel, V fc. Etetőcsipesz Kalitkában nevelt kis szárnyasaink szívesebben csipegetik az élelmet elérhető magasságból — rúdon, állványon élve —, mintsem a kalitka aljáról. Ne tegyük az eleséget apró emelvényre, mert a röpdöső, ugráló madárka könynyen lesodorja azt. Vegyünk elő egy rugós csipeszt, olyat, amit ruhaszárításhoz használunk, s kinyitott „csőreivel” fogjuk át a kalitka egyik rácsdarabját. A csipesz szárai közé szorított élelemből már vidáman eszegethet a kismadár.