Népszava, 1975. március (103. évfolyam, 51–76. sz.)
1975-03-16 / 64. szám
1975. március 16. FŐZZÜNK GYORSAN OLCSÓN FINOMAT HETI ÉTREND HÉTFŐ: Pásztorhús, gyümölcs. KEDD: Rizsleves, töltött dagadó hasábburgonyával, ecetes paprikával. SZERDA: Gomba tojással, csemegeuborkával, pozsonyi kocka CSÜTÖRTÖK: Zöldbableves, sertésoldalas kapros káposztával. PÉNTEK: Sertéspörkölt galuskával, csalamádéval, sajt. SZOMBAT: Halászlé, túrógombóc tejföllel. VASÁRNAP: Csontleves kockatésztával, Rákóczi-rostélyos burgonyaropogóssal, céklával, narancssaláta. HOGYAN KÉSZÍTSÜK? Pásztorhús Hozzávalók 4 személy részére: 60 deka sertéslapocka, 10 deka zsír, 15 deka vöröshagyma, 10 deka lecsó, 20 deka tarhonya, 20 deka burgonya, só, pirospaprika. A finomra vágott hagymát megpirítjuk a zsír nagyobbik felében. Hozzáadjuk az apró kockára vágott, puha húst, sózzuk, paprikázzuk és kevés víz hozzáadásával félpuhára pároljuk. A maradék zsírban világosra pirítjuk a tarhonyát, megsózzuk és felöntjük fél liter vízzel. Fedő alatt pároljuk. Mielőtt megpuhul, hozzákeverjük a tisztított, felkockázott nyers burgonyát. Felforraljuk és azután összekeverjük a hússal. Készre főzzük az egészet. Rákóczi-rostélyos Hozzávalók 4 személy részére: 80 deka (4 szelet) rostélyos, 15 deka hagyma, 15 deka füstölt szalonna, 5 deka zsír, 15 deka gomba, 5 deka paradicsompüré, 1 gerezd fokhagyma, só, paprika. — A hússzeleteket kiverjük, megsózzuk, és lisztbe forgatva, forró zsírban hirtelen átsütjük. Az apróra vágott szalonnát és hagymát zsíron üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk az összezúzott fokhagymát, a paradicsompürét és a pirospaprikát. Kevés vízzel felöntve forraljuk, majd ráöntjük a hússzeletekre. Fedővel letakarva, lassú tűzön puhára pároljuk. Mielőtt a hús elkészül, hozzákeverjük a tisztított, kockára vágott gombát. Burgonyaropogós 50 deka hámozott burgonyát sós vízben megfőzünk, leszűrjük, összetörjük. 2 tojássárgáját, sót, törött borsot adunk hozzá. Rudacskákat formálunk belőle, morzsába forgatjuk és zsírban pirosra sütjük. " KIVÁNSÁGRECEPT Meggyes pite Kérte: Vajda Istvánná, Budapest, Sodrás u. 23. Hozzávalók: 30 deka liszt, 15 deka vaj, 20 deka cukor, 2 tojássárgája, 6 deka morzsa, 1 deci tejföl, csipet só, reszelt citromhéj, 10 deka dió, 1,20 kiló meggy, törött fahéj. — A lisztet, a vajat, a 10 deka cukrot, a reszelt, citromhéjat gyúródeszkán elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a tejfölt, a tojássárgákat. Összedolgozzuk és rövid ideig pihentetjük. A tészta felét kinyújtjuk, tepsibe tesszük úgy, hogy pereme is legyen. Villával megszurkáljuk és világosra sütjük. Ha kissé kihűlt, megszórjuk morzsával, a cukorral összevegyített dió felével. Elosztjuk rajta a kimagozott, lecsepegtetett meggyet. Rászórjuk a diós cukor másik felét, fahéjjal ízesítjük és ráreszeljük a megmaradt tésztát Mérsékelten meleg sütőben megsütjük. Vaníliás cukorral szórjuk meg. Csak akkor szeleteljük, ha már kihűlt. HASZNOS TUDNIVALÓK Vajda Istvánné további kérdéseire válaszolva közöljük, hogy a tésztákhoz a gyümölcstöltelékeket mindig kicsavarjuk, lecsepegtetjük. Annyi morzsát vagy diót szórunk alá, hogy az sülés közben a nedvességet felszívja. — Vese tojással, vagy vesevelő készítéséhez borjú- vagy sertésvesét vásároljunk. Megmossuk, majd kettévágjuk, erezetét eltávolítjuk, 10 percig hideg vízben áztatjuk. Végül igen vékony szeletekre vágjuk fel. Jó étvágyat! Gundel Gábor Telefon polc Egyre több lakásba kerül telefon. A készüléket többnyire az előszobában szerelik fel. Gondoljunk a legpraktikusabb megoldásra: kerüljön a készülék a falra. De ne csak egy felerősített falapra, hanem olyan polcra, amelyen lesz helye a jegyzetfüzetnek a készülék mellett, de lehet ezt írni is, ha éppen arra van szükség telefonáláskor. Első rajzunkon ilyen polcot mutatunk be. Kis polcunkat úgy terveztük, hogy az kevés anyagból, könnyen összeállítható legyen, s akinek csak néhány szerszáma van, az is könnyen elkészíthesse. Tehát be kell szerezni egy 15 mm vastag, OOOX 800 mm-es bútorlap (esetleg pozdorjalemez) darabot. (Barkácsboltokban ekkorát hulladékként is árusítanak, ezt érdemes venni, így lényegesen olcsóbb.) Még szükség lesz különféle méretű apró szegekre, és már kezdődhet is a munka. Fektessük magunk elé a bútorlapot, és rajzoljuk rá az egyes alkatrészek körvonalait (A, B, C, D). Vonalzóval húzzuk a vonalakat, mert azok vezetik a fűrészt. A rosszul rajzolt vonalak mentén pontatlanul vágnánk, s akkor gyaluval kellene a darabok éleit egyenesre munkálni. Az is fontos, hogy a találkozó vonalak derékszögűek legyenek, nehogy az összeállított polc elferdüljön. Tehát rajzolás után fűrészeljük darabokra a bútorlapot. A leeső részekből vágjuk le az írólapot (D) tartó vezetőléceket (E). Második rajzunkon jól megfigyelhető, hová kerülnek az egyes alkatrészek. Nem mindegy azonban, milyen sorrendben szereljük össze az egyes darabokat. Ezért először az oldallapokra (A) szegezzük fel a vezetőléceket (E). Következő lépésként a két oldallap közé szereljük be a polc fedőlapját és a polc alját (B). Most már helyére erősíthetjük a hátlapot (C) is. Azonban még a szegezés előtt fúrjunk két lyukat a hátlapba, így tudjuk a polcot biztonságosan a falra erősíteni. Lényegében kész is a polc. De még hátra van a „díszítés”. Az előszoba festéséhez vagy tapétázáséhoz kell igazodnunk. Így háromféle változat közül választhatunk: a polcot simára csiszoljuk és színtelen lakkal kenjük be — ha színes a fal meg a többi berendezési tárgy; alapozás után bekenjük színes zománcfestékkel, de jó a tapétával történő bevonás is? ha az harmonizál az előszoba színeivel. Dobos Ferenc Rajz: Bágyi János . ISOr:250 rj \100 r 1o«c~ *0 Elm i -1 aLO 09 OC30 N[0 a i§ § a i mm C3»• 350 . NÉPSZAVA GÖRBE TÜKÖR CSALÁDFAISKOLA Régen azt hittem, ha felnövök, minden rendbe jön. Megszűnnek majd a kellemetlenségek. Például a vasárnapok. Amikor a nagybácsi bárdolatlan kedvességgel meghúzza az unokahúg fülét, s felteszi a világ leghülyébb kérdését, hogy megy az iskola. Mire az unokahúg azt válaszolja, az iskola sajnos minden héten marad. A kínszenvedések ezzel még nem érnek véget, mert a nagybácsi erre egy nyálas családi puszi kíséretében közli a következő örök érvényű bölcsességet: paprikát és szalonnát kell tenni az iskola falára, akkor elviszik a kutyák. Az évek során persze kiderült, a kutyák elvihetik az iskolát is, meg a gonosz nagybácsit is, de ettől még nem jön rendbe semmi. Nem kell félnünk a családi kapcsolatok sorvadásától. Rokonaink száma egyre nő. Közeledési vágyuk pedig némelykor oly intenzív, hogy még a tízezer kilométereket is játszi könnyedséggel győzi le. Soha ennyi tengerentúli unokatestvér, mint manapság. Eddig csak egyes primitív népek bonyolult házasodási szabályait nem tudtam követni. Ma már rokonaim rendszere is hasonló fejtörést okoz. Nagybácsik, nagynénik, sógorok és sógornők kiismerhetetlen szövevénye vesz körül. És ha még csak szövevény lenne. De míg nagyszüleink és szüleink egy életre kapták ajándékba a rokonokat, mi szinte minden családi ünnepen újakkal gazdagodunk. Pontosabban mennyiségileg nemigen gazdagodunk, mivel nálunk még nem vezették be a többnejűséget, illetve a többférjűséget. A család létszáma tehát változatlan. Csupán a rokoni szeretet és ragaszkodás sajátos váltólázait éljük át. Mert például egyszer csak bemutatnak egy fiatalembert. Illedelmes, hétköznapi fiút. Anyósjelöltje — aki történetesen a nagynénénk, tehát véleménye szentírás — sietve felvilágosít az ifjú előnyös tulajdonságairól. Még egy ilyen összeillő párt! A tiszteletre méltó idős hölgy szenvedélyesen hozzáfűzi: ha ebből nem lesz házasság, az ifjú bizony megnézheti magát. Természetesen házasság lett belőle. S mi gyanútlanul kedveljük az új sógort. Csak fél év múlva derül ki, milyen súlyos hibát követtünk el. Az előnyös fiatalember időközben elhatározta, hogy gazember lesz, s ez sikerült is neki. Gyűlölködés, veszekedés, verekedés, majd válás — s ami még ebből következik, megszűnt a sógorság, tehát első számú családi napiparancs: utálni kell a leváltott férjet. S ez a folyamat szinte megállíthatatlan. Rokoni érzelmeink lassan elfáradnak. Közönyössé válunk. „Családi szeretet” nevű idegközpontunk elveszti érzékenységét. Tompultságunkból talán már az sem rázna fel, ha netán a lochnessi szörnnyel kerülnénk rokonságba. Tudjuk, kezdetben ő is szerény, előnyös fiatalember, jó parti, csak később válik szörnnyé. Itt persze még nem tartunk. Pillanatnyilag érvényes családfánk szerint csupán az egész civilizált társadalommal állunk rokonságban: az aktív dolgozó paraszttól a dzsesszzongoristáig mindenki jelen van. Azt hiszem, már ez is túl sok a jóból. Ezek a kapcsolatok is túlságosan zaklatottak ahhoz, hogy bensőségesebbé válhassanak. Talán még a család élő fája is egészségesebben fejlődje —, ha nem molesztálnánk annyit az ágait. Hisz ez így mindenkinek kellemetlen. A megpróbáltatások egyébként nem a sógoroknál kezdődnek. Miért is kell részt vennünk abban a kegyetlen pontversenyben, amely a szülőszobában kezdődik és a temetőben ér véget? Hány kilóval született? Milyen a bizonyítványa? Milyen a hivatali előmenetele? Mit tud elintézni? Milyen partit csinált? Vett-e házat? Miért olyan élhetetlen? Mi maradt utána? Hány koszorút kapott? Kié lesz a lakás? Ha ezek a kérdések érdeklődésből vagy tán jámbor kíváncsiságból fakadnának — még kedvesek is lehetnének szívünknek. Mert végül is, ki bánja, ha foglalkoznak vele? Csakhogy ezek vérfagyasztó vizsgakérdések: mindannyian félünk tőlük. Mert hiába igyekeztünk az életben, nagyon könnyen elbukhatunk akármelyik nagybácsi vagy sógornő szigorú ítélőszéke előtt. Aki tenyérbe mászó fölénnyel dönt sorsunkról. Mert a rokonnak különleges jogai vannak, felelősség nélkül nyilatkozhat és minősíthet. S minél több a sógor és a koma, annál kisebb a felelősség, s annál jobban ingerel a beleszólás vágya, önállóságunkat csak egyetlen módon védhetjük meg: ha tapintatlan érdeklődésre még tolakodóbb kérdéssel válaszolunk. Nemes viadal ez, amelyben inkább csak vesztesek vannak — hisz valahol mindenki sebezhető. A rokon pedig csak akkor ér valamit, ha ismeri, hová kell szúrnia. Szerencsére, azért vannak még idegenek. Akiket zavartalanul szerethetünk. Szerethetünk? De meddig? Holnap talán már a rokonaink lesznek, s akkor elveszítjük őket. Nem is csoda: ebben a nagy családi sokadalomban! Szekrényesy Júlia Kerek asztal a terítővel A kerek étkezőasztalon nem szép a négyszögletes abrosz, készen pedig ritkán lehet megfelelő méretű, körlap alakút kapni. A méterben vásárolt, színes mosóanyagokból, vagy fehér damasztból nagyon mutatós, kerek térítőt készíthetünk házilag. Mivel a méteráru szélessége 80—120 cm, a körlapot két félből, vagy négy negyedből kell összeállítani. Csomagolópapíron szerkesszük meg a szabásmintát. Az asztal átmérője (D) könnyen lemérhető. Az abrosz legalább 20 cm-rel nyúljon túl az asztal peremén, így a szabásminta körének sugara: 1D 24- 20 cm lesz. Ilyen nagy körző ritkán akad a háznál, ezért a körívet a következőképpen rajzolhatjuk meg a legegyszerűbben: a kör középpontjába tűzzünk egy műszaki rajzszeget (1), amelynek nyakára előzőleg hurkoljunk rá damilt, vagy erősebb cérnaszálat (2). A szál másik végére —pontosan olyan távol, mint ahány cm a sugáré— kössünk egy ceruzát, vagy krétát (3), s a szálat állandóan feszesen tartva — húzzuk meg a kört. A leeső maradékot ne dobjuk el, hanem varrjunk szalvétákat. A körlap közepét vagy az asztalról lelógó szélét kihímezhetjük. Egyszerű, s mégis mutatósan díszíthetjük a téritőt úgy is, hogy a szélet az anyag színével harmonizáló árnyalatú fonallal szegjük be. Ugyanígy a szalvétákat is. A. M. A divat időnkénti megújulásakor elhangzik a kérdés: mi legyen a még jó, de divat,ramúlt holmival? Érdemes-e, s ha igen, hogyan lehet átalakítani őket? Ezerkilencszázhetvenöt divatja kedvez az ötleteknek: számtalan a variációs lehetőség, mintásat egyszínűvel, vagy különböző színű anyagokat együtt hordunk ma már. Mivel a szintetikus anyagok általában színtartók, akkor is mosható lesz a kétféléből készült ruha, ha az egyik anyag élénk színű, a másik sötétebb. Az átalakítási ötletek száma felsorolhatatlan. Szűk szoknyából nem könnyű bővet készíteni; egyik régebbi írásunkban adtunk ehhez tanácsot. Viszonylag kevés munkával meghosszabbíthatjuk a rövid szoknyát, ha leengedjük a felhajtást, és a derékrészéhez kötött ,,passzét” toldunk, vagy ha a kötött toldás a szoknya aljára kerül, sőt akkor is, ha két, régebbi ruhadarabból kissé ejtett derekú újat állítunk elő. Már feltűntek a blúzszerűpulóverek, az új divatban ugyanis a pulóver mellett igen kedvelt a blúz is. Hogyan alakíthatjuk régi kötött holminkat blúzzá? Úgy, hogy lebontjuk a bordás pántot a pulóver nyakáról, és más, kötött anyagból hegyes gallért, gomboláspántot varrunk a pulóverre, amely így, ezzel az egyszerű megoldással kötött „blúzzá” válik. Csupán egy negyed méternyi, mintás jersey szükséges az alakításhoz vagy egy másik pulóver, amelyet a díszítő részek kedvéért feláldozunk. Rajzaink alakítási ötletek olyan ruhadarabokhoz, amelyek minden nő szekrényében megtalálhatók. 1. A régi drapp, barnamintás jerseykosztüm, mindöszsze térdig érő, kissé bővülő szoknyával, alatta spenótzöld, hosszú ujjú pulóver. Az újjáalakított holmi, mellényrészszel egybevarrt szoknya, más színnel, kombinált kosztümkabáttal és nylon ingblúzzal. A mellényszerű felsőrész a zöld pulóverből készül, drapp gépfűzéssel díszítve. A szoknya a kissé ejtett, elöl V-alakú derékrész alá varrott. Leengedjük a szoknya felhajtását, ha a hajtás helye meglátszódna, keskeny zöld pánt rá varrásával vagy gépvarrással eltüntethetjük ... A kosztüm kabátját teljesen szét kell bontani ahhoz, hogy rajzunk szerint átalakíthassuk. A kabát vállára elöl zöld vállrészt szabunk, uljára betoldott kézelőt. A kivágott vállrészből viszont két kis, U-alakú zseb készülhet a vállrész alá. A kosztüm elejének szűkítő varrását, és az újonnan rávarrt részeket drapp gomblyukvarró fonallal letűzzük. A kabát újszerűségét a derék elvágásával is fokozzuk, fölötte a kabátot beráncoljuk. 2. A régi ruha: egyenes vonalú, állónyakas, kötött műszál ruha, alján több színű, belekötött csíkkal. Az újjáalakított, elegáns, otthoni öltözék, hosszú kötényruha, alatta nylon blúzzal. Az otthoni ruhához csak a régi ruha nagy darabjait használjuk fel, nyaka, ujja nélkül. Ebből az egyenes darabból lesz az új holmi teljes, mell alatti része. A mell fölötti részt és a szoknya alját készíthetjük más, hozzáillő színű, de azonos kötött anyagból, és az összetoldás vonalára 5—6 cm nagy, színes virágokat himzünk, műszál kötőfonalból. A rövid ruhából így lesz hoszszú, a háta csípőig cipzárba, és ha szükséges, hátul, középen, a szoknyarészt hasítékkal is elláthatjuk, hogy megkapjuk a kellő lépésbőséget. Kevesebb munka, ha midiszoknyát alakítunk a régi, csíkozással díszített kötött ruhából. Ennél a modellnél is meghagyjuk az eredeti csíkozást, de a széles derékrészt, egy ugyanolyan széles csikót a szoknyába az eredeti csíkozás fölé toldunk a szétvágott ruhába, s egy kétszer oly széleset toldunk a szoknya aljára. A masnira kötött „rollmöv” valamelyik csíkkal azonos színű, kötött anyagból készüljön. 3. Az ingblúz még most is divatos... de még divatosabb lesz, ha fehér pamutcsipkét varrunk rá. Két pulóverből alakítható a V-alakú kivágással, libegő ujjal díszített, széles, letűzött szegélyekkel ellátott, új vonalú mellény, amelyet hosszú ujjú blúz fölé viselhetünk. S íme, a régi pulóver „blúzzá” alakított változata. Kétféle pettyes nylonból készülhet a buggyos ujjú, hátul masnis blúz, sötétkék rakott szoknyához, ünnepi alkalomra, iskolai ünnepségre, iskolás lányok számára. S végül ismét egy rávarrt, fehér csipkével díszített, világoskék Nevangblúz, szintén iskolás bakfis lányoknak. Maglódi Magd 11