Népszava, 1975. július (103. évfolyam, 152–178. sz.)

1975-07-01 / 152. szám

1975. JÚLIUS 1. KEDD 103. ÉVFOLYAM 152. SZÁM Ala 80 FILLÉR• A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPQNt ALAPJA­­* Európai biztonsági konferencia Rendkívüli ülésen folytatódik a vita a záróértekezlet időpontjáról Nagy várakozás előzte meg hétfőn Genfben, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet színhelyén a koordinációs bizottság rendkívüli ülé­sét, amelyen tovább folyt, de nem hozott eredményt a vita a záróértekezlet idő­pontjának kitűzéséről. A nemzetközi sajtó is nagy figyelemmel kísérte a ta­nácskozást, miután az utóbbi napokban ismertté vált, hogy a finn kormány a záróértekezlet megkez­dése előtt négy héttel kéri az előzetes értesítést az előkészületek lefolytatásá­ra. Az érdeklődés olyan vonatkozásban is érezhető volt, hogy az utóbbi na­pokban különböző politi­kai fórumokon és magas szintű találkozókon — így a Közös Piac külügymi­nisztereinek értekezletén, legutóbb pedig a szovjet— olasz külügyminiszteri eszmecserén — általában egybehangzó volt az a ki­nyilvánított álláspont, hogy a július végi záróér­tekezlet megtartása ellen nincs ellenvetés. A koordinációs bizottság vitája rendkívül mozgal­mas volt. Az angol elnök­lettel rendezett tanácsko­zás a szokásosnál 40 perc­cel tovább tartott és en­nek oka az volt, hogy a résztvevő nyugati orszá­gok képviselőinek egy ré­sze megtagadta a hozzá­járulását ahhoz, hogy a záróértekezlet időpontját a hétfői tanácskozáson mondják ki. Sajtókörök­ben már az ülés kezdete előtt ismeretessé vált: a tanácskozást megelőzően a reggeli órákban a Közös Piachoz tartozó országok delegációinak vezetői meg­beszélésre ültek össze ab­ból a célból, hogy kiala­kítsák a kilencek közös állásfoglalását a koordiná­ciós bizottság rendkívüli ülésére. A megbeszélésen hozott elhatározásra fény derült, amikor a koordi­nációs bizottság fóruma előtt az első felszólalók egyikeként a kilencek képviseletében az ír dele­gáció vezetője bejelentet­te: az ír küldöttség, de más nyugati delegációk véleménye szerint is hét­főn nem lehet megálla­podni a záróértekezlet idő­pontjáról, mert egyes füg­gőben levő kérdések meg­oldásában még bizonyta­lanság tapasztalható. Ez az állásfoglalás negatív vá­lasz volt az ülés elején a svéd és finn küldöttség ál­tal tett felhívásra, amely azt indítványozta, hogy még ezen a tanácskozáson mondja ki a testület a dön­tést az időpontvitában. A két delegáció azzal indo­kolta felhívását, hogy a finn kormánynak az általa igényelt négy hétre szük­sége van az előkészületek­re, s ilyen értelemben rendkívül sürget az idő. A svéd javaslat július 28-át jelölte meg a helsinki zá­­róértekezlet kezdőnapja­ként, s ezt a Varsói Szer­ződés tagállamainak kép­viselői határozott formá­ban támogatták. A vita során 47 felszó­lalás hangzott el, egyes de­legációk vezetői többször is szólásra emelkedtek. Az előállott helyzetre való te­kintettel a szovjet küldött­ség vezetője Kovaljoc kül­ügyminiszter-helyettes ar­ra az álláspontra helyez­kedett felszólalásában, hogy azoknak a delegá­cióknak a vezetői, melyek nem tudnak az időpont ki­tűzésének kérdésében vá­laszt adni, haladéktalanul lépjenek érintkezésbe kor­mányaikkal és kérjenek f­elhat­almazást álláspont­juk módosítására. Ezzel az igénnyel összefüggésben Kovaljov azt javasolta, hogy a koordinációs bi­zottság rendkívüli ülését hivatalosan ne zárják le, csak függesszék fel és hét­főn este fél kilenckor foly­tassák. A szovjet javasla­tot több delegáció, köztük a magyar küldöttség is tá­mogatta. Végül a francia javaslat alapján olyan kompro­misszum alakult ki, hogy a koordinációs bizottság ugyanebben a témában kedden délben 12 órakor újabb rendkívüli ülést tartson. A vita során kitűnt, hogy a szocialista orszá­gok álláspontját az idő­pontkérdésben számos más ország őszintén támogat­ja Sajtókörökben úgy hír­lik, a kilenceken belül nincs teljes egység. Az ír delegáció vezetőjének az ülésen elhangzott felszóla­lása ugyanis még nem fel­tétlenül jelenti, hogy a Közös Piac valamennyi tagállama azonos vélemé­nyen volt. (MTI) gyógyítók O­rvosokat, gyógyszerészeket, egészségügyi dol­­gozókat tüntetnek ki ma az Orvos-Egészség­ügyi Dolgozók Szakszervezetének Semmel­weis termében. A hagyományossá vált július 1-i ki­tüntetés a magyar és a nemzetközi orvostudomány nagy alakja. Semmelweis Ignác születésnapjához fűződik. És nem messzemenő a következtetés, ha az alkalmat egyben szimbólumnak minősítjük. Sem­melweis hivatástudatát, áldozatos, zseniális mun­kásságát példaképnek tekintők nyerik el évről év­re a kiváló címet. A kiváló rangot, amely — elis­merve a végzett munkát — további erőfeszítésre kötelez. A kitüntetés — az esetek többségében — nem lezárása, hanem kezdete valaminek. Nyilvánvaló, hogy a kiváló orvos, a kiváló ápolónő, a kiváló gyógyszerész ezután még inkább érzi mindennapi munkájában a felelősséget azért, amiért dolgozik. Az emberéletért. Mert ez utóbbi az, ami merőben megkülönböz­teti az egészségügyben dolgozók munkáját a többi munkától. Társadalmi hasznossága, értéke — szok­ták mondani — forinttal nem mérhető, így ragadt rá hajdan a pejoratív „improduktív” jelző. A jelzőt eltemette az idő. De eltemette, minden gyökerétől megfosztotta-e a fogalmat is? Számos, és döntő vo­natkozásaiban igen. A gondolkodásmódban fellel­hető nyomainak áruló jeleibe azonban még manap­ság is bele-beleütközünk. Hiszen — ki nem mond­va — ott rejlik az egészségügyi pálya utánpótlási nehézségei, az ápolónői munka időnként tapasztal­ható lenézése mögött. Ott lapulnak maradványai abban az akadályban, amely elzárja a nővér, az asszisztens szakmunkássá előléptetését. Fellelhető abban a fonákságban is, hogy amíg a gyógyszer­tári technikus a szakmunkás kategóriába tartozik, kórházi kollégája már nem. E különös szemléleti tünetek a gyakorlatban azután nagyon is praktikus hátrányokkal járnak. Megnyilvánulnak például a lakáseloszt­ásban, amely az egészségügyben, az egészségügyért dol­gozóknak talán leginkább sebezhető pontja. De eb­ben már egy másfajta szemlélet, az általánosítás a ludas. Az a felfogás, amely egy kalap alá véve min­denkit, aki a betegágynál teljesít szolgálatot, elvi­tatja jogukat mindenféle szociális juttatástól. Nyilvánvaló, a hálapénzről van szó, amelyből viszonylag kevesen részesülnek, de rendszeres elfo­gadása gyanú árnyéka gyanánt lebeg mindenki fe­lett, aki gyógyít, aki ápol. És jóllehet, a hálapénz megfelelői borravaló formájában életünk más — sajnos, egyre több — területén polgárjogot nyer­tek, a közvélemény mégis disztingvál. Megkülön­böztetést tesz az egészségügyben dolgozók rovásá­ra. Amit magától értetődőnek tart a fodrásznál, a felszolgálónál, a taxisofőrnél, azt zokon veszi az or­vosnál. Méltán veszi zokon. Mert bár a munkák rang­sorolása nem helyénvaló, attól, akiknek kezébe életét teszi az ember, más viselkedést vár. És ez a más az, amiért megbecsülés övezi az egészségügyért munkálkodókat. Azokat, akik a tudomány mű­velésében, a szervezésben, a körzetben, üzemben, kórházban, klinikán gyógyítanak, akik a terápia nélkülözhetetlen eszközét, a gyógyszert szolgáltat­ják, akik az orvost segítik az ápolásban, a műtőnél, labor­atóriumban, röntgenben egyaránt. Ez a más indokolja, hogy a nagy Semmelweis Ignác születésnapján kiváló rangra emelkedjenek a kiválóak. Bizonyítva, hogy a társadalom nem ma­rad adós a megbecsüléssel. A megbecsüléssel, amely kötelez. Lukács Mária Orvosi kísérletek a Szaljut 4-en Pjotr Klimuk és Vitalij Szevasztyjanov űrhajósok a vasárnapot orvosi kí­sérleteknek szentelték a Szaljut 4 tudományos űr­állomás fedélzetén. A kozmonauták funkcioná­lis vizsgálatokat végeztek Az űrállomás fedélze­tén hétfő a pihenés nap­ja. Az űrhajósok egészsé­gi állapota jó, a fedélze­ten elhelyezett berende­zések kifogástalanul mű­ködnek, a Szaljut 4 tudo­mányos űrállomás repü­lése folytatódik. Tokaj csatornával......................... 3 Víkend után................................. 3 Gyorslista a lottó tárgynyeremény-sorsolásról . . 7 Felkészültek az új termés fogadására.............8 A kollektív szerződések teljesítésének tapasztalatai A SZOT elnökségének ülése A kollektív szerződések 1974. évi végrehajtásá­­nak, s idei módosításá­nak tapasztalatairól tár­gyalt hétfői ülésen a SZOT elnöksége. A válla­lati vezetők már az év elején megvitatták a dol­gozókkal, hogy a kollek­tív szerződések szabályai valóban érvényesülnek-e, s ahol szükséges volt, a szabályokat módosították­ .A szakszervezetek tapasz­talatai szerint a vállalati beszámolók, az értékelé­sek tartalmasabbak vol­tak, mint korábban. A vállalatok az év közben szerzett tapasztalatokat, a dolgozók javaslatait összegyűjtötték és hasz­nosították a módosítások­hoz. A beszámolók leg­többje a kollektív szer­ződés végrehajtását a vállalati gazdálkodással összefüggésben vizsgálta, elemezve, hogy mennyi­ben segítette az időszerű célok elérését. Mennyiben ösztönzött például a több termelésre, a termelé­kenység javítására, a ka­pacitások teljesebb ki­használására, a jó minő­ségű termékek gyártásá­ra. Sok beszámoló kiemel­ten foglalkozott a legfon­tosabb társadalompoliti­kai célok helyi megköze­lítésével. Ilyenek például a munkástovábbképzés, a továbbtanulók támogatá­sa. A nők szociális hely­zetének javítása kereté­ben a gyermekgondozási segélyről visszatérők bér­emelése, a gyermekes anyák egy műszakos fog­lalkoztatása, a nagy­csa­ládosok rendszeres segí­tése. Az ifjúságpolitikai intézkedések közül az el­ső munkahelyes fiatalok nyereségrészesedése, az ifjú házasok lakásépíté­sének támogatása. Mindezek ellenére a beszámolók még nem minden esetben tudták érdemben bemutatni, hogy a kollektív szerző­dés mennyiben szolgálta a vállalat termelési, gaz­dasági feladatainak meg­valósulását. Gyakran ne­hezen érthető, csak a számviteli szakemberek számára világos a meg­fogalmazásuk. Jó néhány beszámolóból hiányzik az önkritikus szemlélet, a túlóra-rendelkezések megsértése, különféle szabálysértések esetén nem említenek felelősség­re vonást. Az új kollektív szerző­déstervezeteket többnyire érdeklődő légkörben vi­tatták meg. A javuló elő­készítés eredménye, hogy a korábbihoz képest nőtt a hozzászólók, a javaslat­­tevő dolgozók száma. (A Csepel Vas- és Fémmű­vek vállalatainál például 31100-an szóltak hozzá a szerződésmódosítás vitái­hoz.) Több helyen módosí­tották a részesedési alap felosztásának arányait, figyelembe véve a mun­kásosztály szociális hely­­zetének javítását. A ko­rábbinál kedvezőbb fel­tételeket kívánnak te­remteni a nők, a­ fiatalok és a nagy családosok munkájához. A vállalatok többségében azoknak a dolgozóknak a bérét igyekeznek az átlagosnál nagyobb mértékben nö­velni, akiknek kérésér­e még nem éri el az Orszá­gos Szakmai Bértáblázat­ban megszabott alsó ha­tárt. Az elnökség a tegnapi ülésén megtárgyalta a munkaügyi miniszter és a SZOT irányelveit az 1976 — 1980-as évekre szóló to­vábbi öt évre érvényes kollektív szerződések megkötéséről. Országos körkép az eredményekről, a második félév­­érveiről Hétfőn befejeződött az első fél év, ma megkez­dődött a második. Az országban a gyárak, vállala­tok, intézmények félidei mérleget készítenek arról, mennyire sikerült előrehaladni az éves terv s ezzel együtt a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek meg­valósításában. 1975-re a népgazdasági terv a nemzeti jövedelem 5—5,5 százalékos emelkedésével számol, a szocialista szektor beruházásaira mintegy 130 milli­árd forintot irányoz elő. Vajon hogyan valósulnak meg ezek a mindannyiunkat gazdagító tervek, milyen eredményekkel biztat az első félév gyorsmérlege — erről számolnak be tudósítóink. Ugor: lukasok terven felül A Győri Textil pamut­­fonalgyártása másfél szá­zalékkal haladta meg az első félévre tervezett mennyiséget, s a tavalyi­nál 2 százalékkal több késztermék hagyta el a gyárat. A munkaerőgon­dokon 80 új automata szö­vőgép beállításával segí­tettek. A GRABOPLAST Pamutszövő és Műbörgyár a tervezettnek megfelelő ütemben, zömmel új ter­mékeket gyártott az első félévben. A Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat menet közben megváltoztatta tervszá­mait, s 131 lakással többet épít az idén. Az első fél­évben a lakások 46 száza­léka készült el, így nehéz „második félidő" elé néz­nek. A szocialista brigá­dok azonban a nehéz kö­rülmények ellenére is vál­lalták az eredeti terv túl­teljesítését. Az őrbottyáni Petőfi Tsz lankás-dombos gabonatábláin is megkezdődött az őszi árpa aratása­ A betakarításban segítenek a szomszédos sződi termelőszövetkezet kombájnosai is. Jelenleg 8 kombájn dolgozik az őrbottyáni határban (MTI Fotó : Koppány György felvétele) Xgole­r*»• fél milliárd forint miaügyi beru­haad­sok­ra Az idén országosan 8,5 milliárd forintot költenek vízügyi beruházásokra. Június végéig a tervezett­nek megfelelően, az elő­irányzat 30 százalékát tel­jesítették, 2,5 milliárd fo­rintot használtak fel. A lakossági vízellátással kapcsolatos éves előirány­zatot már májusban meg­valósították. A mezőgaz­daság vízellátásának javí­tására elkészült tíz öntö­zőfürt, májusban üzembe helyezték a komlói vízki­vételi művet, amely napi 3000 köbméter vizet ad a bányászvárosnak. Befeje­ződött az árvízvédelmi fő­védvonalak építése, s en­nek köszönhető, hogy a tavaszi áradások már se­hol sem okoztak gondot. Jól halad a vízügyi nagy­­beruházások előkészítése is. A gabcsikovói nagy­marosi vízlépcsőrendszer beruházási programját ha­marosan a kormány elé terjesztik és elkészül a csongrádi vízlépcső építési programja is. A második félév főbb tennivalói közé tartozik a kiskörei öntözőrendszer továbbépítése, a büki energetikai központ és a dunántúli gyűjtőerőmű vízügyi létesítményeinek előkészítése. Rekonstrukció a m­agyar Gördülőcsapágy M­ű­vek­ben A Magyar Gördülőcsap­ágy Művek — mint Fiák László vezérigazgató el­mondta — 100,7 százalékra teljesítette első félévi ter­vét. Az eredményhez je­lentősen hozzájárult a kongresszus tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny. Nyolcmil­lió 300 ezer csapágyat ké­szítettek. A második fél­évben ugyanennyi csapágy elkészítését tervezik. A (Folytatás a 3. oldalon)

Next