Népszava, 1975. július (103. évfolyam, 152–178. sz.)
1975-07-01 / 152. szám
1975. JÚLIUS 1. KEDD 103. ÉVFOLYAM 152. SZÁM Ala 80 FILLÉR• A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPQNt ALAPJA* Európai biztonsági konferencia Rendkívüli ülésen folytatódik a vita a záróértekezlet időpontjáról Nagy várakozás előzte meg hétfőn Genfben, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet színhelyén a koordinációs bizottság rendkívüli ülését, amelyen tovább folyt, de nem hozott eredményt a vita a záróértekezlet időpontjának kitűzéséről. A nemzetközi sajtó is nagy figyelemmel kísérte a tanácskozást, miután az utóbbi napokban ismertté vált, hogy a finn kormány a záróértekezlet megkezdése előtt négy héttel kéri az előzetes értesítést az előkészületek lefolytatására. Az érdeklődés olyan vonatkozásban is érezhető volt, hogy az utóbbi napokban különböző politikai fórumokon és magas szintű találkozókon — így a Közös Piac külügyminisztereinek értekezletén, legutóbb pedig a szovjet— olasz külügyminiszteri eszmecserén — általában egybehangzó volt az a kinyilvánított álláspont, hogy a július végi záróértekezlet megtartása ellen nincs ellenvetés. A koordinációs bizottság vitája rendkívül mozgalmas volt. Az angol elnöklettel rendezett tanácskozás a szokásosnál 40 perccel tovább tartott és ennek oka az volt, hogy a résztvevő nyugati országok képviselőinek egy része megtagadta a hozzájárulását ahhoz, hogy a záróértekezlet időpontját a hétfői tanácskozáson mondják ki. Sajtókörökben már az ülés kezdete előtt ismeretessé vált: a tanácskozást megelőzően a reggeli órákban a Közös Piachoz tartozó országok delegációinak vezetői megbeszélésre ültek össze abból a célból, hogy kialakítsák a kilencek közös állásfoglalását a koordinációs bizottság rendkívüli ülésére. A megbeszélésen hozott elhatározásra fény derült, amikor a koordinációs bizottság fóruma előtt az első felszólalók egyikeként a kilencek képviseletében az ír delegáció vezetője bejelentette: az ír küldöttség, de más nyugati delegációk véleménye szerint is hétfőn nem lehet megállapodni a záróértekezlet időpontjáról, mert egyes függőben levő kérdések megoldásában még bizonytalanság tapasztalható. Ez az állásfoglalás negatív válasz volt az ülés elején a svéd és finn küldöttség által tett felhívásra, amely azt indítványozta, hogy még ezen a tanácskozáson mondja ki a testület a döntést az időpontvitában. A két delegáció azzal indokolta felhívását, hogy a finn kormánynak az általa igényelt négy hétre szüksége van az előkészületekre, s ilyen értelemben rendkívül sürget az idő. A svéd javaslat július 28-át jelölte meg a helsinki záróértekezlet kezdőnapjaként, s ezt a Varsói Szerződés tagállamainak képviselői határozott formában támogatták. A vita során 47 felszólalás hangzott el, egyes delegációk vezetői többször is szólásra emelkedtek. Az előállott helyzetre való tekintettel a szovjet küldöttség vezetője Kovaljoc külügyminiszter-helyettes arra az álláspontra helyezkedett felszólalásában, hogy azoknak a delegációknak a vezetői, melyek nem tudnak az időpont kitűzésének kérdésében választ adni, haladéktalanul lépjenek érintkezésbe kormányaikkal és kérjenek felhatalmazást álláspontjuk módosítására. Ezzel az igénnyel összefüggésben Kovaljov azt javasolta, hogy a koordinációs bizottság rendkívüli ülését hivatalosan ne zárják le, csak függesszék fel és hétfőn este fél kilenckor folytassák. A szovjet javaslatot több delegáció, köztük a magyar küldöttség is támogatta. Végül a francia javaslat alapján olyan kompromisszum alakult ki, hogy a koordinációs bizottság ugyanebben a témában kedden délben 12 órakor újabb rendkívüli ülést tartson. A vita során kitűnt, hogy a szocialista országok álláspontját az időpontkérdésben számos más ország őszintén támogatja Sajtókörökben úgy hírlik, a kilenceken belül nincs teljes egység. Az ír delegáció vezetőjének az ülésen elhangzott felszólalása ugyanis még nem feltétlenül jelenti, hogy a Közös Piac valamennyi tagállama azonos véleményen volt. (MTI) gyógyítók Orvosokat, gyógyszerészeket, egészségügyi dolgozókat tüntetnek ki ma az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Semmelweis termében. A hagyományossá vált július 1-i kitüntetés a magyar és a nemzetközi orvostudomány nagy alakja. Semmelweis Ignác születésnapjához fűződik. És nem messzemenő a következtetés, ha az alkalmat egyben szimbólumnak minősítjük. Semmelweis hivatástudatát, áldozatos, zseniális munkásságát példaképnek tekintők nyerik el évről évre a kiváló címet. A kiváló rangot, amely — elismerve a végzett munkát — további erőfeszítésre kötelez. A kitüntetés — az esetek többségében — nem lezárása, hanem kezdete valaminek. Nyilvánvaló, hogy a kiváló orvos, a kiváló ápolónő, a kiváló gyógyszerész ezután még inkább érzi mindennapi munkájában a felelősséget azért, amiért dolgozik. Az emberéletért. Mert ez utóbbi az, ami merőben megkülönbözteti az egészségügyben dolgozók munkáját a többi munkától. Társadalmi hasznossága, értéke — szokták mondani — forinttal nem mérhető, így ragadt rá hajdan a pejoratív „improduktív” jelző. A jelzőt eltemette az idő. De eltemette, minden gyökerétől megfosztotta-e a fogalmat is? Számos, és döntő vonatkozásaiban igen. A gondolkodásmódban fellelhető nyomainak áruló jeleibe azonban még manapság is bele-beleütközünk. Hiszen — ki nem mondva — ott rejlik az egészségügyi pálya utánpótlási nehézségei, az ápolónői munka időnként tapasztalható lenézése mögött. Ott lapulnak maradványai abban az akadályban, amely elzárja a nővér, az asszisztens szakmunkássá előléptetését. Fellelhető abban a fonákságban is, hogy amíg a gyógyszertári technikus a szakmunkás kategóriába tartozik, kórházi kollégája már nem. E különös szemléleti tünetek a gyakorlatban azután nagyon is praktikus hátrányokkal járnak. Megnyilvánulnak például a lakáselosztásban, amely az egészségügyben, az egészségügyért dolgozóknak talán leginkább sebezhető pontja. De ebben már egy másfajta szemlélet, az általánosítás a ludas. Az a felfogás, amely egy kalap alá véve mindenkit, aki a betegágynál teljesít szolgálatot, elvitatja jogukat mindenféle szociális juttatástól. Nyilvánvaló, a hálapénzről van szó, amelyből viszonylag kevesen részesülnek, de rendszeres elfogadása gyanú árnyéka gyanánt lebeg mindenki felett, aki gyógyít, aki ápol. És jóllehet, a hálapénz megfelelői borravaló formájában életünk más — sajnos, egyre több — területén polgárjogot nyertek, a közvélemény mégis disztingvál. Megkülönböztetést tesz az egészségügyben dolgozók rovására. Amit magától értetődőnek tart a fodrásznál, a felszolgálónál, a taxisofőrnél, azt zokon veszi az orvosnál. Méltán veszi zokon. Mert bár a munkák rangsorolása nem helyénvaló, attól, akiknek kezébe életét teszi az ember, más viselkedést vár. És ez a más az, amiért megbecsülés övezi az egészségügyért munkálkodókat. Azokat, akik a tudomány művelésében, a szervezésben, a körzetben, üzemben, kórházban, klinikán gyógyítanak, akik a terápia nélkülözhetetlen eszközét, a gyógyszert szolgáltatják, akik az orvost segítik az ápolásban, a műtőnél, laboratóriumban, röntgenben egyaránt. Ez a más indokolja, hogy a nagy Semmelweis Ignác születésnapján kiváló rangra emelkedjenek a kiválóak. Bizonyítva, hogy a társadalom nem marad adós a megbecsüléssel. A megbecsüléssel, amely kötelez. Lukács Mária Orvosi kísérletek a Szaljut 4-en Pjotr Klimuk és Vitalij Szevasztyjanov űrhajósok a vasárnapot orvosi kísérleteknek szentelték a Szaljut 4 tudományos űrállomás fedélzetén. A kozmonauták funkcionális vizsgálatokat végeztek Az űrállomás fedélzetén hétfő a pihenés napja. Az űrhajósok egészségi állapota jó, a fedélzeten elhelyezett berendezések kifogástalanul működnek, a Szaljut 4 tudományos űrállomás repülése folytatódik. Tokaj csatornával......................... 3 Víkend után................................. 3 Gyorslista a lottó tárgynyeremény-sorsolásról . . 7 Felkészültek az új termés fogadására.............8 A kollektív szerződések teljesítésének tapasztalatai A SZOT elnökségének ülése A kollektív szerződések 1974. évi végrehajtásának, s idei módosításának tapasztalatairól tárgyalt hétfői ülésen a SZOT elnöksége. A vállalati vezetők már az év elején megvitatták a dolgozókkal, hogy a kollektív szerződések szabályai valóban érvényesülnek-e, s ahol szükséges volt, a szabályokat módosították .A szakszervezetek tapasztalatai szerint a vállalati beszámolók, az értékelések tartalmasabbak voltak, mint korábban. A vállalatok az év közben szerzett tapasztalatokat, a dolgozók javaslatait összegyűjtötték és hasznosították a módosításokhoz. A beszámolók legtöbbje a kollektív szerződés végrehajtását a vállalati gazdálkodással összefüggésben vizsgálta, elemezve, hogy mennyiben segítette az időszerű célok elérését. Mennyiben ösztönzött például a több termelésre, a termelékenység javítására, a kapacitások teljesebb kihasználására, a jó minőségű termékek gyártására. Sok beszámoló kiemelten foglalkozott a legfontosabb társadalompolitikai célok helyi megközelítésével. Ilyenek például a munkástovábbképzés, a továbbtanulók támogatása. A nők szociális helyzetének javítása keretében a gyermekgondozási segélyről visszatérők béremelése, a gyermekes anyák egy műszakos foglalkoztatása, a nagycsaládosok rendszeres segítése. Az ifjúságpolitikai intézkedések közül az első munkahelyes fiatalok nyereségrészesedése, az ifjú házasok lakásépítésének támogatása. Mindezek ellenére a beszámolók még nem minden esetben tudták érdemben bemutatni, hogy a kollektív szerződés mennyiben szolgálta a vállalat termelési, gazdasági feladatainak megvalósulását. Gyakran nehezen érthető, csak a számviteli szakemberek számára világos a megfogalmazásuk. Jó néhány beszámolóból hiányzik az önkritikus szemlélet, a túlóra-rendelkezések megsértése, különféle szabálysértések esetén nem említenek felelősségre vonást. Az új kollektív szerződéstervezeteket többnyire érdeklődő légkörben vitatták meg. A javuló előkészítés eredménye, hogy a korábbihoz képest nőtt a hozzászólók, a javaslattevő dolgozók száma. (A Csepel Vas- és Fémművek vállalatainál például 31100-an szóltak hozzá a szerződésmódosítás vitáihoz.) Több helyen módosították a részesedési alap felosztásának arányait, figyelembe véve a munkásosztály szociális helyzetének javítását. A korábbinál kedvezőbb feltételeket kívánnak teremteni a nők, a fiatalok és a nagy családosok munkájához. A vállalatok többségében azoknak a dolgozóknak a bérét igyekeznek az átlagosnál nagyobb mértékben növelni, akiknek kérésére még nem éri el az Országos Szakmai Bértáblázatban megszabott alsó határt. Az elnökség a tegnapi ülésén megtárgyalta a munkaügyi miniszter és a SZOT irányelveit az 1976 — 1980-as évekre szóló további öt évre érvényes kollektív szerződések megkötéséről. Országos körkép az eredményekről, a második félévérveiről Hétfőn befejeződött az első fél év, ma megkezdődött a második. Az országban a gyárak, vállalatok, intézmények félidei mérleget készítenek arról, mennyire sikerült előrehaladni az éves terv s ezzel együtt a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításában. 1975-re a népgazdasági terv a nemzeti jövedelem 5—5,5 százalékos emelkedésével számol, a szocialista szektor beruházásaira mintegy 130 milliárd forintot irányoz elő. Vajon hogyan valósulnak meg ezek a mindannyiunkat gazdagító tervek, milyen eredményekkel biztat az első félév gyorsmérlege — erről számolnak be tudósítóink. Ugor: lukasok terven felül A Győri Textil pamutfonalgyártása másfél százalékkal haladta meg az első félévre tervezett mennyiséget, s a tavalyinál 2 százalékkal több késztermék hagyta el a gyárat. A munkaerőgondokon 80 új automata szövőgép beállításával segítettek. A GRABOPLAST Pamutszövő és Műbörgyár a tervezettnek megfelelő ütemben, zömmel új termékeket gyártott az első félévben. A Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat menet közben megváltoztatta tervszámait, s 131 lakással többet épít az idén. Az első félévben a lakások 46 százaléka készült el, így nehéz „második félidő" elé néznek. A szocialista brigádok azonban a nehéz körülmények ellenére is vállalták az eredeti terv túlteljesítését. Az őrbottyáni Petőfi Tsz lankás-dombos gabonatábláin is megkezdődött az őszi árpa aratása A betakarításban segítenek a szomszédos sződi termelőszövetkezet kombájnosai is. Jelenleg 8 kombájn dolgozik az őrbottyáni határban (MTI Fotó : Koppány György felvétele) Xgoler*»• fél milliárd forint miaügyi beruhaadsokra Az idén országosan 8,5 milliárd forintot költenek vízügyi beruházásokra. Június végéig a tervezettnek megfelelően, az előirányzat 30 százalékát teljesítették, 2,5 milliárd forintot használtak fel. A lakossági vízellátással kapcsolatos éves előirányzatot már májusban megvalósították. A mezőgazdaság vízellátásának javítására elkészült tíz öntözőfürt, májusban üzembe helyezték a komlói vízkivételi művet, amely napi 3000 köbméter vizet ad a bányászvárosnak. Befejeződött az árvízvédelmi fővédvonalak építése, s ennek köszönhető, hogy a tavaszi áradások már sehol sem okoztak gondot. Jól halad a vízügyi nagyberuházások előkészítése is. A gabcsikovói nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházási programját hamarosan a kormány elé terjesztik és elkészül a csongrádi vízlépcső építési programja is. A második félév főbb tennivalói közé tartozik a kiskörei öntözőrendszer továbbépítése, a büki energetikai központ és a dunántúli gyűjtőerőmű vízügyi létesítményeinek előkészítése. Rekonstrukció a magyar Gördülőcsapágy Művekben A Magyar Gördülőcsapágy Művek — mint Fiák László vezérigazgató elmondta — 100,7 százalékra teljesítette első félévi tervét. Az eredményhez jelentősen hozzájárult a kongresszus tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny. Nyolcmillió 300 ezer csapágyat készítettek. A második félévben ugyanennyi csapágy elkészítését tervezik. A (Folytatás a 3. oldalon)