Népszava, 1975. augusztus (103. évfolyam, 179–204. sz.)

1975-08-01 / 179. szám

1975. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK 103. ÉVFOLYAM 179. SZÁM AIa 80 FILLÉR • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az enyhülés tendenciája új előtt még nagyobb lendületet kap Leonyid Brezsnyev beszéde a Finlandia palotában Az európai biztonsági értekezlet csütörtökön folytatta munkáját. Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a szovjet küldöttség vezetője a dél­előtti ülésén a következő beszédet mondta: Mi, az európai biztonsá­gi és együttműködési kon­ferencia zárószakaszának összes részvevői érzékel­ik ennek az eseménynek különleges jellegét és poli­tikai harderejét. Meggyőződéssel állítha­tom, hogy ugyanezt érzik milliók és milliók a ta­nácskozáson részt vevő or­szágokban, sőt más orszá­gokban is. Velünk együtt mélységesen tudatában vannak annak, hogy mi is zajlik le ezekben a napok­ban a finn fővárosban. Mi a nyitja ennek az ér­deklődésnek, amely a te­remben jelenlevő magas rangú politikusok és ál­lamférfiak tanácskozása iránt megnyilvánul? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás eredményeihez olyan vá­rakozások és remények fűződnek, amilyenekre a háború utáni idők közis­mert együttes szövetségesi döntéseit követő időszak­ban egyetlen kollektív ak­ció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely átélte a második világhá­ború szörnyűségeit, külö­nösen jól látja ennek a ta­nácskozásnak történelmi értelmét. A tanácskozás célkitűzései annak az európai nemzedéknek eszéhez és szívéhez is szól­nak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogosan úgy érzi, hogy ez másképp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Európa földjét a két vi­lágháború­­ alatt. A 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada leg­felsőbb politikai és állami vezetői azért gyűltek össze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassák Európát, amely mindörökre meg­szabadul a háborús meg­rázkódtatásoktól. A béké­re való jogot biztosítani kell Európa valamennyi népe számára. Természe­tesen amellett vagyunk, hogy ugyanezt a jogot­ biz­tosítsuk Földünk vala­mennyi népe számára. Európa, amely számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegy­csúcsa, képes rá, hogy pél­dát mutasson a tartós bé­kén alapuló államközi kapcsolatok felépítésére. A Szovjetunió a tanács­kozás eredményeit nem egyszerűen a második vi­lágháború politikai mér­lege szükséges megvoná­sának tekinti. Ennek a ta­nácskozásnak az is fel­adata, hogy a jelen reali­­tásai és az európai népek több évszázados tapaszta­latai alapján elképzelje és felvázolja a jövőt. Itt, Európában nemegy­szer ékesítették magukat kétes „babérokkal” az­ ag­­resszorok, akiket a titán elért a népek átka. Itt, Európában politikai dokt­rínává kiáltották ki a vi­láguralomra való törek­vést, amely azután több állam csődjével ért véget, amelyek erőtartalékaikat bűnös és embergyűlölő célkitűzések elérésére ál­dozták fel. Ezért érkezett el az ide­je, hogy levonjuk a szük­séges kollektív következ­tetéseket a történelem ta­pasztalataiból. És mi itt ezeket a következtetéseket annak tudatában vonjuk le, hogy felelősek vagyunk az európai kontinens jövő­jéért, mert ennek a konti­nensnek békés viszonyok között kell léteznie és fej­lődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás ered­ménye valamennyi rész­vevő állam érdekeinek gondosan kimért egyensú­lyát tükrözi. Az ered­ményt tehát különös óva­tossággal kell kezelni, bályait. Ezek a békés egy­más mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és követ­kezetességgel küzdött a szovjet állam megalapító­ja, Lenin és amelyekért ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás megha­tározta a kereskedelmi­gazdasági, a tudományos és műszaki területen, a környezetvédelem terüle­tén, a kultúra és a műve­lődés terén kifejtendő együttműködés, az embe­rek, intézmények és szer­vezetek közötti kapcsola­tok irányait és konkrét formáit is Az együttműködés lehe­tőségei most olyan terüle­tekre is kiterjednek, ame­lyeken ez a hidegháború éveiben elképzelhetetlen volt. Ilyen például a béka és a népek közötti barát­ság érdekeit szolgáló szé­les körű kölcsönös tájé­koztatás. Nem titok, hogy az in­formációs eszközök a béke és a bizalom céljait szol­gálhatják, de a viszályko­dás mérgét is elhinthetik az egész világon, az orszá­gok és a népek között. Szeretnénk remélni, hogy a tanácskozás eredményei a helyes irányt mutatják az e téren való együttmű­ködés számára is. Az értekezlet számos fontos megállapodást fo­gadott el,­ amelyek a poli­tikai enyhülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új foko­zat az államok közötti bi­zalom megszilárdításában. A Szovjetunió követke­zetes híve annak, hogy a tanácskozást követően a katonai enyhülés tovább fejlődjék. Az egyik első­rendű feladat ezen a té­ren: megtalálni a lehető­séget a közép-európa haderő csökkentésére úgy hogy ez senkinek ne csor­bítsa a biztonságát. Vagy megfordítva: mindenki­nek hasznára váljék. Leonyid Brezsnyev a konferencia szónoki emelvényén ­ Im­kés e egym­ás mellett élés elvei Az európai értekezlet eszméjének felvetésétől a tetőpontig — a csúcsszin­­tű befejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szov­jetunió, amely józanul ér­tékeli az európai és a nemzetközi politikai erők viszonyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az eny­hülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindin­kább meghatározzák az európai és a világpolitika alakulását, e tanácskozás és e tanácskozás eredmé­nyei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Az okmány, amely alá­írásunkra vár — a múlt eredményeit összegezve — tartalmával a jövő felé fordul. Az elért megálla­podások a legidőszerűbb problémák széles skálá­ját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a különbö­ző területeken való együtt­működést. A részvevő országok kö­zötti -­kapcsolatok szilárd alapot nyertek azokból az alapvető elvekből, ame­lyek meghatározzák az ál­lamok közötti viszonyban követendő magatartás­­ta­A tanácskozáson elért megállapodások sajátos politikai jelentősége és er­kölcsi ereje abban foglal­ható össze, hogy ezeket a megállapodásokat a rész­vevő államok legfőbb ve­zetői erősítik meg aláírá­sukkal. A közös és legfon­tosabb feladatunk, hogy teljes érvényt szerezzünk ezeknek a megállapodá­soknak. Mi abból indulunk ki, hogy az­­értekezleten kép­viselt valamennyi ország megvalósítja az elért meg­állapodásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pon­tosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az ér­tekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tar­talommal telik meg. Az enyhülés­ kézzelfoghatóvá tétele a lényege mindan­nak, ami a békét Európá­ban valóban tartóssá és megingathatatlanná tehe­ti. Ezzel összefüggésben mi a fegyverkezési hajsza megszüntetését, reális le­szerelési eredmények el­érését tesszük az első helyre. Nagyon fontos az állam­közi kapcsolatok helyes és igazságos elveinek meg­hirdetése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi nemzetközi kap­csolatokban, gyakorlattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé váljanak, ame­lyet senki sem sérthet meg. A mi békepolitikánk erre irányul, és ezt újból kinyilvánítjuk erről a nagy tekintélyű szónoki emelvényről. Természetesen a 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada veze­tőinek a történelemben példa nélkül álló találko­zója kulcsfontosságú lánc­szemmé kell hogy váljék az enyhülés,­ az európai és a nemzetközi biztonság megszilárdítása, a kölcsö­nösen előnyös együttmű­ködés fejlesztésének fo­lyamatában. Ahhoz azonban, hogy a népeknek a mostani talál­kozóval,­­ a tanácskozás döntéseivel kapcsolatos reményei teljes mértékben valóra válhassanak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvihar, továb­bi közös erőfeszítésekre, valamennyi résztvevő ál­lamnak az enyhülés el­mélyítését célzó minden­napos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetséges­sé, mert résztvevői lépés­ről lépésre egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis nehézségeket leküzdve végül is képesek voltak kidolgozni az általánosan elfogadott megállapodáso­kat minden egyes megvi­tatott kérdésben. Ez­ek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanácskozás egyes részt­vevői a többiekre erősza­kolták nézeteiket, hanem minden vélemény és ér­dek figyelembevételével és közös egyetértésben. Ha itt kompromisszu­mokról lehet beszélni, ak­kor ezek megalapozott kompromisszumok, olya­nok, amelyek a béke javát szolgálják, anélkül, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Szerezzünk teljes érvényt a megállapodásoknak Népszava KRESZ-teszt................4 Ülést tartott a Minisztertanács . . 5 Jövő heti rádió- és televízióműsor . 7 Jelentés a piacokról........................8 A magyar nép mindent megtesz, hogy az európai biztonsági értekezlet nemes céljai valóra váljanak Az EBK második nap­ján, csütörtökön szólalt fel Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a magyar küldöttség ve­zetője. Felszólalásában a­ következőiket mondotta: Elnök Elvtárs! Tisztelt küldöttek! A magyar közvélemény kezdettől fogva figyelem­mel kísérte és aktívan tá­mogatta az európai biz­tonsági és együttműködé­si értekezlet tevékenysé­gét. Történelmi jelentősé­gűnek tartjuk, hogy a kö­zös erőfeszítés nem volt hiábavaló, az összes ér­dekelt egyetértésével most összeült a biztonsá­gi értekezlet legfelsőbb szintű záró szakasza. A népek várakozásait, egy jobb jövő iránti remény­ségeit fejezi ki, és kétség­telen, hogy Európa törté­nelmének új, fontos lap­ját írja ez a tanácskozás. A magyar küldöttség nevében tisztelettel kö­szöntöm a küldötteket, az értekezlet minden részt­vevőjét. Minden küldött­ségnek jó munkát, az ér­tekezletnek teljes sikert kívánok. A Magyar Nép­­köztársaság és a magyar nép nevében köszönetet mondok a Szovjetunió, valamennyi európai or­­szág, az Amerikai Egye­sült Államok és Kanada vezetőinek és kormány­zatának, hogy felelősen hozzájárultak az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet létre­jöttéhez. Szívből köszön­töm fáradhatatlan, áldo­zatkész munkájukért nagyrabecsült házigaz­dáinkat, Urho Kekkonen urat, a Finn Köztársaság elnökét, a finn kormányt, Helsinki város vezetőit, a testvéri finn népet. Tisztelt küldöttek! Mi annak a magyar népnek a küldötteiként veszünk részt ezen a tör­ténelmi jelentőségű ta­nácskozáson, amely álla­mot alapítva 1100 éve él a Duna—Tisza táján, Európa közepén, így múl­tunk és jövőnk egyaránt az itt élő népek sorsához kötődik. Meggyőződésünk, hogy Európa is minden népének legfőbb kívánsága a bé­ke. Ha lehetséges, még fokozottabban így van ez a magyar nép esetében, amely évszázadokon át a hadak útjának kereszte­­ződési pontján élt és mérhetetlen véráldozato­­kat hozott, hogy fennma­radhasson és megőrizze államát a fenyegető pusz­tulással szemben. Száza­dunkban, az első világhá­ború hiábavaló áldozatai után a vesztes Magyaror­szág területe a korábbi­nak egyharmadára csök­kent, a második világhá­borúban, urai bűnéből a rossz oldalon ,vérezve, el­vesztette felnőtt lakossá­gának 8 százalékát és az ország romhalmazzá vált. A magyar nép sorsa harminc évvel ezelőtt, az antifasiszta koalíció tör­ténelmi győzelmének és annak következtében, hogy a szovjet hadsereg, a vele együtt küzdőkkel, kiűzte hazánk területéről a hitler fasiszta megszálló hadakat, új, jó fordulatot vett. Azóta békében él a magyar nép, visszanyerve nemzeti függetlenségét és állami szuverenitását, szi­lárdan és eltökélten halad maga választotta útján, s ma a fejlett szocialista tár­sadalmat építi. Törté­nelmünkből mi levontuk a szükséges tanulságokat. Mindenki megértheti, hogy a szocialista Magyar Népköztársaság számára az európai népek békéje, biztonsága, barátsága és együttműködése nem pusztán szavakat jelent, hanem szilárd elveken, súlyos történelmi tapasz­talatokon nyugvó, hosszú távú politikát, és a ma­gyar nép életbevágó ér­dekeit fejezi ki. Tisztelt küldöttek! Közismertek az európai népek múltbeli szenvedé­sei, a két világháború ret­tenetes pusztításai, az a tény, hogy a két világhá­­ború földrészünkön rob­bant ki. Mindezt, de leg­főképpen azt figyelembe véve, hogy a felhalmozott korszerű fegyverek konf­liktus esetén eddig soha nem látott szörnyűséggel és pusztulással fenyegetik Európa és a világ népeit, minden ország felelős té­nyezőinek hatékonyan hozzá kell járulniuk ah­hoz, hogy az utóbbi idő­ben mutatkozó enyhülés tartós, a béke biztosított és szilárd legyen. Úgy véljük, hogy az­ európai biztonsági és együttműködési értekez­let eredményességétől, és a jelen értekezlet szelle­mében végzendő további munkától függ népeink, földrészünk, Európa, és nem túlzás, ha azt mond­juk, nem kis mértékben az emberiség jövője. Az általunk képviselt népek reménye az, hogy az ér­tekezlet jó munkát végez és a jövendő a béke lesz. A magyar küldöttség azt a megbízást kapta hogy járuljon hozzá az érte­kezlet sikeréhez. Igyek­szünk e megbízásnak ele­get tenni. Szám­űzhetjük földrészünkről a háborút A Magyar Népköztársa­ság rendíthetetlen híve a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének. A Szovjetunióval és más szocialista országokkal együtt egyik kezdeménye­zője és aláírója volt az 1969-es budapesti felhí­vásnak, amely javasolta az európai biztonsági ér­tekezlet összehívását. Szö­vetségeseinkkel együtt az­óta is mindent megtet­tünk az értekezlet létre­jöttéért. Képviselőink mindvégig részt vettek az előkészítő munkálatokban és a jelen értekezlet elé aláírásra beterjesztett ok­mány kidolgozásában. Tisztelt küldöttek! A Magyar Népköztársa­ság azt vallja, hogy min­dent meg kell tenni a fegyveres összeütközések­kel fenyegető kérdések békés megoldása, a hábo­rú, egy új világháború le­hetőségének kiküszöbölé­se érdekében. Kormányunk úgy véli, további erőfeszítéseket kell tenni az általános le­szerelés előmozdítására. Támogatunk minden ko­moly leszerelési törek­vést, így támogatjuk a Szovjetunió javaslatát le­szerelési világkonferencia összehívására. Üdvözöljük, és a nem­zetközi enyhülés szem­pontjából meghatározó­nak tekintjük a Szovjet­unió és az Amerikai Egyesült Államok kapcso­latainak javulását, meg­állapodásukat és további tárgyalásaikat a stratégiai tozhadó fegyverek korlá­tozásáról. Minden józanul gond (Folytatás a 3. oldalon)

Next