Népszava, 1975. október (103. évfolyam, 230–256. sz.)

1975-10-01 / 230. szám

2 Újabb terrorpert készítenek elő Madridban Szakszervezeti tiltakozó akciók világszerte A spanyol kormány a közeli napokban további 15 baszk hazafit állít vér­­bíróság elé, köztük José Magica Arreguit, a szepa­ratista mozgalom katonai vezetőjét is — közölték madridi jogászkörökből. Az ügyész valószínűleg né­gyükre kér halálbüntetést. A kormány egyelőre cá­folja, hogy erre a hétre újabb perek megindítását tervezi. A baszk hazafiak ügyvédjei szerint azonban Arreguit két nappal az óriási nemzetközi felhá­borodást keltett kivégzé­sek után a rendőrségről átszállították egy börtön­­be, és ez a tárgyalás elő­készületének jeleként ér­telmezhető. Spanyolország ENSZ- n­agykövete hétfőn este a világszervezet főtitkárá­hoz intézett jegyzékben kormánya nevében éles hangon visszautasította Luis Echeverria mexikói államfő levelét, amelyben a Biztonsági Tanács ösz­­szehívását javasolta a spanyol helyzet kivizsgá­lására. Amerikai hivatalos ké­rök szerint a spanyolor­szági kivégzésekre és azok nemzetközi visszhangjára való tekintettel nem fog­ják nyilvánosságra hozni azt a megállapodást, ame­lyet a két ország köt a spanyol területen levő ka­tonai támaszpontok ame­rikai használatáról. Jugoszláviában válto­zatlan hevességgel tart a tiltakozás, amelyet a spa­nyol hazafiak meggyil­kolása robbantott ki — jelntette Belgrádból az MTI tudósítója. A spanyolországi terror és megtorlás felszámolá­sát, a politikai foglyok szabadon bocsátását köve­teli az első moszkvai csap­ágygyár több ezer dolgo­són­ja is. A gyár munkásai , hétfőn a spanyol hatósá­gok újabb bűntette, az öt hazafi kivégzése elleni til­takozó nagygyűlésükön megbélyegezték a franco­­ista rezsimet, szolidaritá­sukról biztosították a sza­badságért és demokráciá­ért hősi harcot vívó spa­nyol népet. Jelképes sztrájkot tar­tanak csütörtökön délben az Európai Szakszervezeti Szövetséghez (CES) tarto­zó nyugat-európai szak­­szervezetek, hogy tilta­kozzanak a Franco-re­­zsim terrorja, a spanyol­országi kivégzések ellen. A szervezet irodájának határozata értelmében a munkások mindenütt megszólaltatják a gyárak szirénáit. Az iroda egy­úttal felhívta a szövetség tagszervezeteit: vizsgálják meg a Franco-rezsim gaz­dasági és politikai boj­kottjának lehetőségét. El­sőnek a szállítási szak­­szervezetek nemzetközi szervezete hirdetett 48 órás bojkottot a spanyol légiforgalom ellen. Szer­dán és csütörtökön a leg­több nyugat-európai re­­pdilőtérről nem indulnak légijáratok Spanyolor­szágba, az onnan érkező népeket nem szolgálják ki. Belgiumban a szocialis­ta párt irodája és a szo­­cialista irányítás alatt álló szakszervezeti szö­vetség, az FGTB, felszó­lította a kormányt, füg­gessze fel a diplomáciai kapcsolatokat a madridi rendszerrel, s tegyen en­nek megfelelő javaslatot az EGK többi tagállamá­nak. Tiltakozó akciókat sürget számos más belga demokratikus szervezet is. A francia szakszerve­zetek is csatlakoztak a Szakszervezeti Világszö­vetségnek és az Európai Szakszervezeti Szövetség­nek ahhoz a közös felhí­vásához, hogy október 2- án egész Európában ren­dezzenek közös akciókat a Franco-rendszer boj­kottálására. Georges Séguy, a CGT főtitkára, aláhúzta ennek az összeurópai közös ak­ciónak a jelentőségét, s rámutatott: első ízben történik, hogy e két nem­zetközi szervezet ilyen ál­talános jellegű közös ak­ciót indít. Ez a tény is mutatja, hogy a politikai és az ideológiai nézetel­téréseken felülemelkedve, meg lehet valósítani a széles körű szakszerveze­ti frontot. Franciaországban hét­főn ismét nagyszabású tüntetéseken fejezték ki a dolgozók százezrei a fővárosban és vidéken egyaránt felháborodásu­kat és tiltakozásukat Franco terrorja ellen. Luis Yanez, a törvé­nyen kívül helyezett el­lenzéki spanyol szocialis­ta munkáspárt hétfőn es­te, a svéd szociádemokrata munkáspárt országos kongresszusa alkalmából a stockholmi operaház­ban tartott nemzetközi rendezvényen arra kérte a világ közvéleményét, hogy nyújtson segítséget a demokratikus rendszer helyreállításához Spa­nyolországban. Kedd délutánig hét svéd szakszervezeti szö­vetség határozta el, hogy részt vesz a Spanyolor­szággal szembeni három­napos nemzetközi szállí­tási bojkottban — közöl­te kedden Stockholmban egy szakszervezeti szóvi­vő. Max Van Der Stoel holland külügyminiszter keddi sajtóértekezletén közvetve figyelmeztette az Egyesült Államokat spanyolországi politiká­jának „káros következ­ményeire”. A holland mi­niszter szerint e követ­kezmények azokhoz ha­sonlíthatók, amelyeket az Egyesült Államok görög­­országi politikája vont maga után. Bécsben az osztrák kor­mány szokásos heti ülése után kedden hivatalos közleményben jelentet­ték be: a kormány úgy határozott, hogy „konzul­tációra” hazarendeli Ausztria spanyolországi nagykövetét. Drasztikus intézkedés­sel reagált Törökország a spanyol terrorítéletek végrehajtására. Ankara polgármestere kedden el­rendelte, hogy tiltakozá­sul a Franco-rezsimmel szembehelyezkedő öt fia­tal kivégzése ellen, egy hétre szüntessék be Spanyolország ankarai nagykövetségének vil­lanyárammal és vízzel való ellátását. A polgár­­mester az intézkedést az­zal indokolta, hogy „An­kara lakosai, az egész tö­rök néphez hasonlóan, az emberiség ellen elkövetett bűntettet látnak a spa­nyol hatalombitorlók ál­tal hidegvérűen végre­hajtott gyilkosságokban”. Baszk­földön kedden folytatódott a szombati kivégzések elleni tiltako­zásul elrendelt sztrájk. Guipuzcoa tartományban általános volt a munka­­beszüntetés, Vizcaya tar­tományban pedig hétfő­höz viszonyítva még na­gyobb méreteket öltött a sztrájk. A bilbaói bankalkal­mazottak részleges mun­kabeszüntetést tartottak. Sztrájkba léptek a vám­­tisztviselők is. Megbénult a munka a baszk kikötő­városokban. Két nap óta több hajó vár kirakásra, s a halászflotta nem fu­tott ki a tengerre. Az OBT elnökségének tiltakozása Az Országos Béketanács elnöksége mély felháboro­dással fogadta a spanyol fasiszta vérbíróság ítéle­tét az öt hazafi halálrú­l­éléséről, s ki­jelenti: Mélységesen elítéljük a spanyol fasiszták újabb bűntettét, és követeljük valamennyi politikai fo­goly azonnali szabadon bocsátását. N­ÉPSZAVA Közös közlemény F. -J. Ahmednek, az Indiai Köztársaság elnökének magyarországi látogatásáról Fakhruddin Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság el­nöke, Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására felesége. Be­gum Abida Ahmed kísé­retében, 1975. szeptember 26—30. között hivatalos látogatást tett Magyaror­szágon. Az Indiai Köztársaság elnöke és kísérete bete­kintést nyert a Magyar Népköztársaság életébe, megismerkedett annak eredményeivel, történelmi és kulturális jelentőségű helyeket és intézménye­ket látogatott meg. Az el­nök felkereste az Agárdi Állami Gazdaságot, a zánkai úttörővárost és meglátogatta Balatonfü­­redet, ahol fát ültetett Rabindranath Tagore szobránál. Az Indiai Köz­társaság elnöke és kísére­te Magyarországon meleg, baráti fogadtatásban ré­szesült. Az elnököt fogadta Ká­dár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára. A találkozó al­kalmával baráti eszme­cserét folytattak. A szívélyesség, a ba­rátság és a kölcsönös megértés légkörében szé­les körű és átfogó tárgya­lásokra került sor a Ma­gyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke és az Indiai Köztársaság elnöke között a kétolda­lú, valamint a kölcsönös érdeklődésre számot tar­tó nemzetközi kérdések­ről. Az Indiai Köztársaság elnöke szívélyes megbe­szélést folytatott Lázár Györggyel, a Miniszterta­nács elnökével. A két fél megelégedés­sel állapította meg, hogy országaik kapcsolatai né­peik javára, a kölcsönös előnyök alapján kedve­zően fejlődnek, és a meg­tárgyalt kérdésekben né­zeteik megegyeznek vagy közel állnak egymáshoz. Hasznosnak minősítették a különböző szintű láto­gatások, megbeszélések és tapasztalatcserék rend­szerét a politikai, a gaz­dasági és a kulturális élet különböző területein. A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke a magyar kor­mány és a magyar nép megértéséről, támogatásá­ról biztosította India kor­mányát, az indiai népet a demokratikus fejlődést gátló, valamint a nemze­ti egységet és stabilitást veszélyeztető erők elleni küzdelmében. Kifejezésre juttatta a magyar nép azon őszinte óhaját is, hogy India népe Indira Gandhi kormánya vezeté­sével tovább menjen elő­re a haladás, a jólét, a társadalmi igazság, vala­mint a nemzetközi béke és biztonság felé vezető úton. Az Indiai Köztársaság elnöke üdvözölte a Ma­gyar Népköztársaság kor­mányát és népét; méltat­ta a Magyar Népköztár­saságnak a szocialista építés terén elért ered­ményeit, hozzájárulását az enyhülési folyamat megerősítéséhez, a külön­böző társadalmi rendsze­rű államok együttműkö­déséhez. Kölcsönösen üdvözölték a feszültség enyhítése te­rén elért eredményeket. Egyetértettek abban, hogy az európai biztonsá­gi és együttműködési ér­tekezlet történelmi mér­földkő a tartós béke felé vezető úton. Rámutattak arra is, hogy további erő­feszítéseket kell tenni az enyhülési folyamat visz­­szafordíthatatlanná tétele és a világ más térségeire való kiterjesztése érdeké­ben. A két elnök egyetértett abban, hogy a tartós bé­kének, a stabilitásnak és az államok közötti együtt­működésnek Ázsiában kü­lönös jelentősége van a világbéke szempontjából. A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke a magyar kormány nagyrabecsülését fejezte ki azokért a következetes erőfeszítésekért, ame­lyekkel az Indiai Köztár­saság kormánya előmoz­dítja az indiai szubkonti­nens országai között a békés úton, kétoldalú tár­gyalások révén, minden külső beavatkozás nélkül megvalósuló, harmonikus és az együttműködést biztosító kapcsolatokat. A két fél megelégedés­sel üdvözölte a vietnami nép történelmi győzel­mét. Megállapították, hogy ezzel a vietnami nép jelentősen hozzájá­rult a térség békéjéhez és stabilitásához. Meg­győződésük, hogy a Viet­nami Demokratikus Köz­társaságnak és a Dél­vietnami Köztársaságnak mihamarabb el kell fog­lalnia jogos helyét az ENSZ-ben. Jókívánságai­kat fejezték ki a laoszi és a kambodzsai nép győ­zelme alkalmából is. A két elnök megerősí­tette a teljes nézetazonos­ság alapján: szükséges­nek tartja, hogy az In­diai-óceán békeövezetté váljék. Ezzel kapcsolat­ban megállapították, hogy a Diego Garcia-i katonai támaszpont kiépítése el­lentétes a térség népeinek érdekeivel, valamint a nemzetközi béke és biz­tonság ügyével. Támogatásukról biztosí­tottak minden olyan lé­pést a Közel-Keleten, amely az igazságos és tartós béke megteremté­sét szolgálja. Egyetértet­tek abban, hogy a Közel- Kelet békéjének helyreál­lításához, a feszültség csökkentéséhez elenged­hetetlen az Egyesült Nemzetek Szervezete ide vonatkozó­ határozatainak maradéktalan végrehajtá­sa, valamennyi Izrael ál­tal megszállt arab terület kiürítése, az izraeli csa­patoknak az 1967-es hatá­rok mögé való visszavo­nása, a Palesztina, arab nép nemzeti jogainak el­ismerése. A két elnök megelége­dését nyilvánította Por­tugália kormányának a gyarmati múlttal végér­vényesen szakító lépései felett és annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy a volt portugál gyarmatok népei külföldi beavatkozástól mentes, népakaraton alapuló rendszert hozhatnak lét­re. A felek hangsúlyozták, hogy hatékony intézkedé­seket kell tenni a fegy­verkezési verseny korlá­tozására és megszünteté­sére, az általános és tel­jes leszerelés megvalósí­tására. Ezeknek az intéz­kedéseknek mind a ha­gyományos, mind a nuk­leáris fegyverzetre ki kell terjedniük, szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett. Idő­szerűnek tartják, hogy mielőbb gyakorlati lépé­sek történjenek a lesze­relési világértekezlet ösz­­szehívására. A felek kifejezték szo­lidaritásukat Ázsia, Afri­ka és Latin-Amerika né­peinek az imperializmus, a gyarmatosítás és az új­­gyarmatosítás elleni har­cával. Következetesen fellépnek az apartheid po­litikájával, a faji meg­különböztetés és a gyar­mati elnyomás minden formájával szemben. Fakhruddin Ali Ahmed, India köztársasági elnöke, köszönetét fejezte ki azért a meleg vendégszerete­tért, amiben ő és kísére­tének tagjai magyaror­szági tartózkodásuk alatt részesültek. Egyben indiai látogatásra szóló meghí­vást adott át L­osonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és feleségének, akik a meghívást köszö­nettel elfogadták. 197­5. október . Lázár György távirata Csou En-lajnak Csou En-laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének Peking A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepén, meg­alakulásának 26. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar nép és a magam nevében üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm ön­nek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai népeink érdekeinek megfelelően, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában fejlődjenek. Budapest, 1975. október 1. LÁZÁR GYÖRGY: a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Costa Gomes befejezte varsói tárgyalásait Barabás János, az MTI tudósítója jelenti. Kedden a késő délutáni órákban befejezte hivata­los lengyelországi tárgya­lásait Costa Gomes portu­gál köztársasági elnök. A megbeszélések után a por­tugál államfő és Ed­uard Gierek, a LEMP KB első titkára nyilatkozatot írtak alá a Lengyelország és Portugália közötti baráti kapcsolatok és együttmű­ködés fejlesztéséről. A nyilatkozatban Len­gyelország és Portugália kifejezésre juttatják azon szándékukat, hogy kap­csolatukat az ENSZ alap­okmánya és az európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet záródoku­mentuma szellemében kí­vánják továbbfejleszteni. Marchais a Berlinguer találkozó Georges Marchais, az FKP főtitkára hétfőn Pá­rizsban megbeszélést foly­tatott Enrico Berlinguer­­rel, az Olasz Kommunista Párt főtitkárával. A baráti légkörű találkozón Fran­ciaország és Olaszország helyzetéről, valamint a két párt tevékenységéről volt szó. Megvitatták a kölcsönös érdeklődésre számot tartó európai és más nemzetközi kérdése­ket is. A megbeszélésről kiadott közös közlemény szerint a legközelebbi ta­lálkozóra Rómában fog sor kerülni. Koszigin fogadta Kohlt Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­ke kedden a Kremlben fo­gadta Kohlt, a nyugatné­met CDU elnökét, Rajna- Pfalz tartomány minisz­terelnökét, aki az Orosz­­országi Föderáció kormá­nyának meghívására tar­tózkodik a Szovjetunió­ban. A beszélgetés során érintették a Szovjetunió és az NSZK közötti kap­csolatok egyes kérdéseit, valamint a kölcsönös ér­deklődésre számot tartó nemzetközi problémákat NEMZETKÖZI ♦ Moszkvában szeptem­ber 30-án megkezdődött a KGST-országok belkeres­kedelmi miniszteri tanács­kozásának 7. ülésszaka, amelyen hazánkat Szurdi István belkereskedelmi miniszter vezette belke­reskedelmi delegáció kép­viseli.­­ Amir Abbasz Hovei­da iráni miniszterelnök kedden hivatalos látoga­tásra Csehszlovákiába ér­kezett. A repülőtéren Lu­­bomir Strougal csehszlo­vák kormányfő és más hi- BJÍEE h­ vatalos személyek fogad­ták. Ezt követően megkez­dődtek a tárgyalások Ho­­veida és Strougal között.­­ Hirohito császár, aki Ford elnök meghívására két hetet tölt az Egyesült Államokban, kedden dél­előtt elutazott Tokióból.­­ Az Addisz Abeba-i rá­dió amhara nyelven su­gárzott keddi közleménye szerint a kormányzat a főváros körzetének egyes üzemeiben folyó sztrájkok miatt rendkívüli állapotot hirdetett. l j­önnek az üzenetek Viet­namból. Néha levél, gyakrabban képeslap az ünnepeken, de leginkább közös barátok, ismerősök útján üzennek azok, akik­kel sorsom a legmélyebb barátságban még a hábo­rú nehéz hónapjaiban ösz­­szeszövődött. Az üzenetek persze ha­misítatlanul vietnamiak, a jókívánságok végtelen sorából állnak, amelyek­ben protokolláris precizi­tás, költőiség és mélyről fakadó szeretet együtt lel­hető meg. Olvasom a sok örömet, boldogságot kívánó soro­kat, hallgatom az ugyan­erről szóló szóbeli üzene­teket, s arra gondolok, mi­lyen szemérmesek is ezek az üzenetek, milyen tar­tózkodással is tudósítanak a saját örömeikről, még­­inkább mindennapi gond­jaikról. Mert hogyan is vagyunk itt, Európában? Elég gyak­ran a legfelszínesebb kap­csolat is, hogy örömünket, bánatunkat boldog-bol­dogtalannal megosszuk. Határokat lép át a közlési vágy, egekbe emel örö­möket és tengerré szélesít bánatokat. Vietnamban csak a so­káig érő bizalom útján ju­tottam el a személyes gon­dokig, s az örömben is ak­kor osztozhattam, mikor jelét vették már: odatar­­tozónak érzem magam. Végül is nem tudom, más­képp látnám-e Vietnamot, ha a bizalom nem rak át az én vállamra is néhány súlyos gondpoggyászt, ám azt tudom, most másmi­lyen lennék, mert a ké­nyelem hazai tükre gyak­ran alig választ el egy­mástól erényeket és hibá­kat, közömbösséget és jó­akaratot. Persze mindez a legbel­sőbb magánügy. De nem tudom elképzelni, bárki is úgy éljen, úgy dolgozzon, hogy érintetlen marad at­tól, ami a dolga, attól az érzelmi közegtől, amihez a munkája köti. Ha így van, jobb odébb állni és valami másba fogni, mert saját feladataihoz sterili­zált szálakkal még a csí­ramentes műtő­sebésze sem kötheti magát. E­bben a mi társadal­munkban legalábbis igény, hogy ne így legyen. Mélységes őszinteséggel és kíváncsisággal várom hát a Vietnamból jövő üzene­teket, leginkább Északról, ahol annyi jó barátságot köthettem. Legutóbb Dut T­illát üzent. Ő kivétel a vietnamiak között, mert közléseiben a szemérmesség nem szab határokat. Persze kivéte­lesek voltak azok a hetek is, amelyek összehoztak bennünket egymásra­utaltságban, halálfélel­mekben, azonos gondolat­­világban, a közös nyelv­ben. Ámbár Dúc beszá­molója is rövid. A gyere­kekről ír a legtöbbet — négy lánya van —, hogy a győzelem után végleg ha­zahozták őket az evakuá­­cióból, s végre együtt van a család. Most ugyan szű­kösen vannak, mert Hanoi hirtelen felduzzadt, hiszen a háború évei alatt az öre­gek és gyerekek legtöbbje vidéken élt, s a lebombá­zott házak helyreállítása — bár nagy erővel, aka­rattal folyik a munka — azért nem egy-két hónap, sokkal inkább jó néhány év. Hely, fedél pedig kell mindenkinek, így hát most egy kicsit összehúzódnak. Nem ír róla, de könnyű elképzelni, hogy a család együttléte feledteti a zsú­foltság kényelmetlenségét. Dúc csak saját magukról ír, de egész Észak-Viet­­namról is, hiszen minden városi család úgy élt mint ők, s az ő örömük most minden városi család örö­me a VDK-ban. Tudósít arról is, hogy a Vörös-folyó partján, ahol néhány éve a helyi kerá­­miaüzem-vezetővel együtt a bombázások miatt nem sok optimizmussal keres­tük a leendő új magyar kerámiaüzem helyét, a gyár elkészült, már fel is avatták. Ez a gyár a magyar szakszervezetek ajándéka. Hagyománya volt itt a ke­ramikus kézműiparnak, csodálatos tárgyak szület­tek a régi mesterek kezén, de jött a háború s ez a kis szövetkezeti kisüzem is rááll a haditermelésre. A hadseregnek gyártottak ri­­zsescsészéket tízezerszám. Egyszerűeket, dísztelene­ket. Jutott belőle azért el­adásra is, mert a csésze a bombázások alatt különö­sen gyorsan fogyó tárgy volt. Hiszen törékeny, töré­keny, mint az ember. De az álmok a háború évei alatt nem pihen­tek, így a tervek Batt­­rangba szánták a leendő észak-vietnami kerámia­ipar új üzemét. S ha a magyar technológiával le­het — és miért ne lehetne —, biztos, hogy az új üzemben már készült­­ rizsestálkák és csészék mellett jó néhány hagyo­mányos kerámia tigris is, az ősi vietnami szimbólu­mok erőjelképe. A háború alatt is ké­szült belőle, mint ahogy a sok száz éves, szabadsá­gért vívott harc során mindig. Én ezekből érzök egyet, mert akkor a leg­nehezebb időben nemcsak ajándék volt, hanem üze­net is. Ez a híradás azt is el­mondja, hogy most min­den vietnami kéz épít, igyekszik eltüntetni a há­ború nyomait. Vietnam a szörnyű sebek begyógyítá­­sának és az álmok megva­lósításának nehéz, de any­­nyira várt és nagyszerű napjait éli. Köszönöm, Dúc, a tudó­sítást, köszönöm a levelet. Majd elfelejtettem. Duc kis szégyenkezéssel írja, hogy nem tudott fényké­peket küldeni a gyerekek­ről, de hát sok minden hiányzik még az üzletek­ből, s ha tudok, küldjék fotópapírt. Nem tudom ilyen hosszú úton nem éri-e kár a fényérzékeny papírt, de mert hamaro­san úgyis esedékes, jobb lesz, ha mielőbb magam viszem el. Diósdi László Üsenetek Vietnamból

Next