Népszava, 1976. április (104. évfolyam, 78–102. sz.)
1976-04-03 / 80. szám
1976. április 3. Az Európa Kiadó új könyvei William Jay Smith: Az a tű fokán Smith kötetével újabb jelentős mai amerikai költő vált elérhetővé. Smith nem újító, költészete a hagyományokon alapul, s az artisztikusság, a fegyelem, a formai gazdagság, a virtuozitás és a távolságtartás jellemzi. Domináns hangneme a szenvtelenség és a komorság. Látásmódját, szemléletét mindenekelőtt az a törekvés határozza meg, hogy a részben az egészt, az egészben a részt keresi. A versszeretők nagy kedvvel és örömmel olvassák majd kötetét; ajánlásként hadd álljon itt őszi fürjek című versének első strófája: „Dombnak tereli majd fáit az ősz; / A szél elállt; a jég fehér, csípős, / Nem táncol már rőt levelek hada, / Ág fához tér meg, gyökérhez a fa.” Eugen Jebeleanu: Kicserélem a keresztet A román Jebeleanu alapélménye a hiányérzetből fakadó bizonytalanság. A század elején született költő úgy érzi, hogy korából az értelem, a racionalizmus veszett ki, ezért járja körül különböző motívumokban a „ki vagyok én” kérdést. Költészete kívülálló, bánatos, tárgyát nem a jelenlét, hanem az elmúlás felől szemléli; idegensége e haláltudatban is megnyilvánul. Verseinek épp az a része az értékesebb, melyekben elzárkózik és felülemelkedik, mert ilyenkor szabadabban törhet elő legszemélyesebb hangja, a gúny, az irónia. Ljubomir Levcsev versei Levcsev magabiztos költő, túlságosan is az. A mindenséget egyszerre akarja átélni, és élményét egy lélegzetből próbálja verssé formálni. Ha formakészlete gazdagabb, dikciója pedig fegyelmezettebb volna, közelebb jutna céljához, e hiányosságok miatt viszont sok minden kicsúszik a kezéből, verses részeikre hullanak Olzsasz Szulejmen versei A kazah Szulejmen és a bolgár Levcsev kötetével az Európa Kiadó új sorozatot indít. Az első Vékonyka könyv, Szulejmen versei, méltó indítása lehet egy igényes sorozatnak. Szulejmen, bár nem anyanyelvén, hanem oroszul ír, hamar berobbant hazája irodalmi életébe, sőt e magyar és a készülő francia kiadás azt bizonyítja, hogy külföldön is felfigyeltek költészetére. Verseiben a szilárd hagyományokat és a dinamikus modernséget, újszerűséget ötvözi egybe. Képei szorosan tapadnak a természethez, s épp jellegzetes természettiszteletével csendesíti, fékezi a hagyomány és a modernség közti feszültséget, s így lesz költészete harmonikus. Külön dicséret illeti fordításáért és értő utószaváért Rab Zsuzsát. Lélekvesztőn Klasszikus amerikai elbeszélők Tizenkét írótól két-két elbeszélést tartalmaz ez az igen gondosan összeállított kötet, az első írás 1819-ből, az utolsó 1916-ból való. A legjobb ajánlás a szerzők névsora: Washington Irving, Poe, Hawthorne, Melville, Bret Harte, Twain, Ambrose Bierce, Henry James, Garland, O'Henry, Crane és Jack London. A Lélekvesztőn nemcsak olvasmányélményt ad, hanem felfedi a modern amerikai próza gyökereit is, s e második szempontban, főleg az irodalomtörténeti érdeklődésű olvasóknak, nagyon hasznos segítséget nyújt Geher István rendszerező utószava A kötetet életrajzi jegyzetek egészítik ki. Jan Parandowski: Pusztuló egek A Pusztuló egek az első világháború előtti években játszódik, főhőse egy lembergi gimnazista, kiben Renan hatására vallási kételyek ébrednek, s így szembekerül környezetével. Parandowski a fiatalember belső vívódásának finom elemzése mellett regényében széles korrajzot is ad, s a két motívum közt biztos kézzel tart egyensúlyt. Ez az erény külön emeli a könyv Szlovák György: Színpadi jelenet Várpalotád romját idehoztuk s vár leszen újra A népiskola most nemzeti bástyafokunk Zászlód leng ormán s szellemed ül diadalmat Míg e falak közt él gyermekeink serege. Vár épült újra. A kukások, a kubikosok falujából az ácsok és kőművesek faluja lett. Alföldi városokban, a közeli Szolnokon áruházak, középületek viselik a mesterek keze nyomát. A rákóczifalvai ács olyan rangja, mint Béri Balogh Ádám huszárjának lenni kétszáznyolcvan esztendeje. Pontosságáról, hűségéről hozzáértéséről ismerik. Azáltalános iskola igazgatónőjétől, Szurgyi Istvánná országgyűlési képviselőtől és dr. Rékási Pálné igazgatóhelyettestől, a községi tanács elnökhelyettesétől szerzem a bizonyítékot az ácsmesterség, a kőművesség hagyományozó erejéről. Az idei nyolcadikosok közül is ezekre a szakmákra készülődnek legtöbben. Hadak ritka pihenése idején hányszor kiáltott a fejedelem is iskolák, tudásra szomjas ifjak, mesterségek értői, művelői után! Miért jutott árvaságra az ország? A polgárok kis száma, az iparban való járatlanság és a kézművesség hiánya miatt... A haza jövendő gazdagodása, virulása, a szakmákra készülődő mai rákóczifalvai fiataloktól is függ. Ácsoktól, kőművesektől, de azoktól is, akik például éppen a budapesti Bercsényi Miklós Szakközépiskola és Szakmunkásképző felhívására fülelnek. Jelentkeznek is tucatjával növényolajipari tanulónak, nemcsak a kollégiumi elhelyezés, az ösztöndíj ígérete miatt, de azért is, mert az ország új növényolajgyára a közelben, Martfű és Rákóczifalva között épül fel, vagyis a munkalehetőség szinte házhoz jön. De számon tartják az iskola tanárai az egykori tanítványokból lett diplomás embereket is. Negyvenöt előtt innen talán senki sem jutott el az egyetemi előadótermekig. Most pedig azt számolgatjuk, hogy hány orvos, mérnök, tanár, atomfizikus, közgazdász, filozófus, katonatiszt kelt szárnyra Rákóczifalváról. Van, aki a moszkvai KGST-palotában tevékenykedik, s van, aki az egyik budapesti kerületi pártbizottság élén áll. A nagyközségben, amely 5600 lakost számlál, az utóbbi években átlagosan 270 lelkes természetes szaporulatnak örvendezhettek. Szűknek bizonyulnak immár a tantermek — a vadászkastély nehezen teljesítheti mai hivatását. Negyven-ötven gyermek szorong egy-egy osztályban: új iskola, új termek nélkül hovatovább megoldhatatlan helyzet elé kerülnek a, rákóczifalvai tanárok és diákok. Új iskola kellene — minél előbb! Iskoláról hallok a termelőszövetkezetben is. Nyíri László elnökhelyettest Tarpáról, Esze Tamás földjéről vetette ide a véletlen. A kuruc végekről, a Rákóczi nevével otthont teremtők közé. Két nevet kapok tőle: két mai, szívósságban megtörhetetlen kuruc nevet. Azt, hogy nyakasság, bátor, erős és eltökélt szív nemcsak az eszmékben, de a teremtő cselekedetekben is létezik, ők bizonyítják, Novotny Béla és Szőke József. E két névhez két iskola neve társul. Két iskoláé, ahol nem a kiművelt emberfő, de a világhírnév születik. A rákóczifalvai gyümölcsfa- és díszfaiskola vonzásköre: egész Európa. A starking, a meggy, a díszcserje két atyja csábította ide sorbanállásra a nyugati kamionokat — no és igen: az erfurti világkiállítás aranyérmei, s legutóbb a legelsőnek kijáró Diploma-díj. Rágalmazó nyelvek mi mindent felróttak a magyaroknak! Miként a fejedelem panaszolta: hol durva, barbár és paraszti erkölcsökkel vádolják, hol azt vetik a szemére, hogy nem ért a tudományhoz ... Néha pedig dorbézolását, lustaságát, kapzsiságát kárhoztatják. Mi fújja el a hamis képet? Akár két ember lelkes buzgalma, két család verítékes türelme is, amely a sivár, puszta földön virágzó csemeteiskolát teremtett. A semmiből hódító valóságot. S ugyanennyit ér a csemeteiskolában dolgozó, szakmai ranggal tevékenykedő hetven asszony, lány névtelen szorgalma is, amely a múlt esztendőben például harminc millió forintos tiszta bevételt hozott a Rákóczi Termelőszövetkezetnek. Várkastélyt emeltek ők is a tudásnak és az akaratnak. A régi, felsővarsányi helyett új kastélyt, melynek falai között otthonosan és békességgel megszállhatnak a nagyságos fejedelem vágyai és fohászai is. Ezek a vágyak, fohászok — ha jól hallgatnak reájuk — ugyanazt mondják Rákóczifalvának, Tiszántúlnak és Dunántúlnak. Nyerjenek e föld lakói az álomban vigyázást, a rendelésekben bölcsességet, a szerencsés állapotokban tartózkodást. NÉPSZAVA FEHÉRI Bemutatásként elég lenne felsorolni néhány sikeres kisfilmet. A vadkerti tőkét — ezt a sajátos és izgalmas filmszociográfiát —, amely tudósi figyelemmel értékeli, bírálja a falusi ember mindennapjait, s a városiasodás eredményeit, ellentmondásait. De ide kívánkozik az Andrea is. A remek ritmusú, jól szerkesztett portréfilm a „másik” Fehéri Tamást idézi. A játékos, a könnyed Fehéri Tamást, aki szinte tobzódik az ellesett pillanatokban, mintha csak az érdekelné, hogy az ember miként lazít, miként engedi el magát, a bravúros sportteljesítmények, a megterhelő tréning rövid szüneteiben ... ... A legjellemzőbb mégis az, hogy Fehéri Tamás operatőr-rendező érzékenyen reagál (talán akaratlanul is) a mindennapos gondokra, prob- TAMÁS témákra. Legtöbb filmje (a rövid híradó-tudósítás is) amolyan protokoll-feladattal indul, bemutatni ezt, vagy azt az új létesítményt... És egyszer csak valamiképpen irányt vált a kamera. Már nemcsak regisztrál a filmszem , hanem kikutatja azt is, ami a dolgok mélyén lappang. Honnan ez az érzékenység, vagy ha úgy tetszik, korhoz kötöttség?! Ez beszélgetésünk témája. — Mindez talán alkati kérdés — mondja Fehéri Tamás —, no meg a munkánk lényege is. Hisz nem véletlenül nevezzük önmagunkat kamerával dolgozó újságíróknak. És talán mindez visszahatása az ötvenes esztendőknek is. Mert 1951-ben kezdtem a pályát. S akkoriban azt követelték tőlünk, hogy csak derűsen, csak szépen, a napi politikának megfelelően beszéljünk az életről. Ma már tudom, hogy nem lehet csak az egyik oldalról szemlélni az eseményeket. Vagyis: ha azt akarjuk, hogy az emberek elfogadják az általunk bemutatott igazságot — mindenképpen igazat kell mondanunk. Teljességével együtt... — Érdekes megfigyelni filmjeiben a valóság jelenlétét. Még a zörejekben, a hangokban is ragaszkodik a természeteshez, a mindennapihoz. — Hűség a valósághoz. Ez a legfontosabb számomra. Természetesen ez is bonyolult dolog. Mert amit kiválasztok, az már én vagyok — és nem a teljes valóság. Mégis, a sajátos, a kettős valóságviszonyban megpróbálok mindig ragaszkodni a lényeghez. — Sohasem akart játékfilmes lenni? — Nem. Bár eredetileg játékfilmesnek készültem... De teljesen kielégít a munkám. Hisz itt minden az enyém. Az ötlettől a megvalósításig. Vagy ha úgy tetszik, minden pillanatban érezhetem a munka értelmét, felelősségét, szépségét ... G. L KERTÉSZ LÁSZLÓ Először az Állami Bábszínháznál kezdett dolgozni, majd 1956-ban az Állami Déryné Színházhoz szerződött, ahol 1957 óta főrendező. A színlapokon így szerepel a neve: Kesrtész László Jászai-díjas. A nevéhez fűződik a többi között Csehov Sirály, Illyés Gyula Bolhabál, Katona József Bánk bán, Shakespeare Hamlet és Szophoklész Antigoné című művének rendezése. A Déryné Színház országnyi közönsége évek óta főleg vígoperák — speciálisan az utazó társulat lehetőségeihez alakított változatok — rendezőjeként ismeri. Ez esetben nem közhely: megszállottként fáradozik már több mint egy évtizede azért, hogy a kisebb városok és a falvak színház- és zeneszerető közönsége is élő operaelőadásokat élvezhessen. Kezdeményezése , eleinte sok kétkedésbe, előítéletbe, értetlenségbe ütközött — kár lenne ezt elhallgatni. Éppen a rendező és a társulat kitartásának, színvonalas előadásainak, a szó legjobb értelmében vett népművelői valamint művészi munkájának eredménye, hogy megtört az ellenállás, és ma már a színház minden játszási helyén szinte ünnepi eseménynek számít egy-egy újabb vígopera-bemutató. Kertész László így vall a kezdetről: „Operarendezői utam talán akkor kezdődött, amikor nem is gondoltam még rá. 1958-ban színpadra alkalmaztam Nadányi Zoltán Hét falu kovácsa című rádiójátékát (Szigligeti ribillió), Tamássy Zdenkót kértem fel arra, hogy zenésítse meg.” Az első igazi opera-bemutatónak azonban az 1963-as Denevér-premiert tekinthetjük. 1970 óta állandó operaegyüttessel mutatja be a Déryné Színház közönségének az újabb műveket. Olyan alkotásokat juttatott el élvezetes előadásokon az ország falvaiba, a művelődési otthonok színpadaira, mint például Nicolai Windsori víg nők, Donizetti Szerelmi bájttal, Smetana Eladott menyasszony, Rankt Pomádé király új ruhája, Rossini A szevillai borbély vagy legújabban Flotow Márta című műve. (Ez utóbbi a Déryné Színház előadásain A richmondi vásár címmel szerepel.) Színházi és zenei életünkben egyaránt korszakot jelöl Kertész Lászlónak és a Déryné Színház művészeinek az a tevékenysége, amelynek során rendszeresen operákat mutattak és mutatnak be szerte az országban. M. L SZURCSIK JÁNOS külsejében nincs semmi, ami a művészre utalna: alacsony termete, puritán öltözéke, közvetlen, természetes modora inkább egy munkásemberre emlékeztet.Életrajza tipikus, nemzedéktársaira is olyannyira jellemző: 1931-ben, Hercegszántón született szegény parasztcsaládból, s csak a történelem nagy fordulója, a felszabadulás tette számára lehetővé, hogy többre vigye szántó-vető őseinél. A művészettel Rudnay Gyula bajai szabadiskolájában ismerkedett meg, ahonnan útja 1949-ben a Derkovits kollégiumba, majd a szakérettségi letétele után a főiskolára vezetett. Tanulmányait 1956-ban fejezte be Fényi Géza és Domanovszky Endre növendékeként. Kibontakozásának fontos állomása Vásárhely: itt kötelezi el magát az alföldi festészet realista hagyományai mellett. A hatvanas évek óta rendszeres résztvevője az országos rendezvényeknek és a magyar művészet külföldi bemutatóinak; gyűjteményes tárlata 1963-ban az Ernst Múzeumban, 1973-ban a Műcsarnokban volt. Számos kiállítási és pályázati elismerés mellett 1957-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1963-ban Munkácsy-díjat, 1973-ban SZOT-díjat kapott, tulajdonosa a Tornyamilakettnek és a Munkácsyem!»kéremnek. Művészete tematikailag a faluhoz kötődik, sz ebem ben azonban általános érdekű társadalmi motorr feszp°et. Főként a naraszti életformaváltás eondjai és a ‘nyomában járó lelki-szociológiai átrétegeződés eseményei foglalkoztatják, elmélyülten kutatja az ember és a táj, az ember és a közösség új kapcsolatait. A falu életét tárgyilagosan, a mindennapi munka vetületében ábrázolja, képeiből hiányzik nemcsak az idill, hanem a nosztalgikus paraszti romantika bármiféle hangulata is. Kutató alapállásából következik, hogy képei mindig sűrű atmoszférájúak, drámai töltésűek, amit a kompozíció feszültsége mellett főként a színek dinamikája érzékeltet. Expresszív szemlélete bátran merít a realisztikus valóságlátás legújabb irányzataiból is. Különösen jól érzékelhető ez szimbolikus célzatú, monumentális alkotásain, ahol a képi általánosítás modern eszközei révén alakjai is elvesztik hagyományos paraszti karakterüket, szép bizonyságaként annak, hogy Szurcsik számára nem a típus a fontos, hanem a mögötte lélegző ember, aki tetteivel, tevékenységével a maga arcára írja át a történelmet. T. A. 7 Kiváló és Érdemes Művészek HÁZY ERZSÉBET „Kiváló művész” — amióta cím lett ez a szópár, hajlamosak vagyunk csak címként felfogni, megfeledkezvén az értelméről, a tartalmáról. Házy Erzsébet bármilyen megközelítésben tökéletesen megfelel a jelző meghatározás mindkét tagjának. Művész, lelkének minden zegzugáig, testének minden porcikájáig. Az volt már a Rádióénekkarban, ahol először énekelt közönségnek és az volt huszonöt éve, amikor néhány hangos szerepben lépett a Gördülő Opera színpadára, Ózdon, a Rigoletto Apródjaként. Azóta fokról fokra, szerepről szerepre kiváló művésszé érett — hatalmas operaházi repertoárunk jelentékeny terhét viseli. A kifejezés pontatlan is, mert bár meghatározó fontosságú, szerepeinek a felelőssége valóban nagy — nem teherként vállalja, hanem művészi feladatként, mindig teljes odaadással, szívből. Egyszerűen nem ismer olyant, hogy üresen, meggyőződés nélkül, puszta rutinból zengjen-lengjen a színpadon, a film vagy a televízió kamerája előtt. Az a ritka és szerencsés eset az övé, ahol szép hang, nagyfokú muzikalitás és rendkívüli színészi képesség találkozik egyazon emberben. (És ráadásul pazar megjelenés, külső szépség, mozgáskultúra.) Ha, ne adj isten, elveszítené a hangját — zökkenő nélkül folytathatná a pályáját a prózai színpadon (nem véletlen, hogy hat játékfilmben szerepelt és nemcsak énekes szerepben). Saját repertoárja megtöltené egy zenés színház játékrendjét. Cherubin és Oszkár, Mimi és Salome, Tatjana és Manón az operaszínpadon, utánozhatatlan modern művekben (Mahagonny, Porgy és Bess), az új magyar operák közül a Vérnász, a Hamlet, az Együtt és egyedül, a Bűn és bűnhődés, a Sámson főszereplője volt, illetve maradt. Ugyanakkor említett összetett adottságai természetesen predesztinálták a zeneileg igényesebb operettek primadonnaszerepére, közülük többen aratott emlékezetes sikert itthon és külföldön. Hasonlóképpen előnyösen érvényesülnek ezek az adottságok a televízióban, ahol napjaink több alkotásában nyújtott felejthetetlen alakítást, például Dallapiccola: Az éjszakai repülés című operájában, és éppen a közelmúltban. Menotti: Telefonicban, amelyet egyedül énekel és játszik végig, meghökkentő szuggesztivitással. Becenéven csak olyanokat emleget a közönség, akiket szeret. Ezt a kiváló művészt és immár kiváló művészt, „Böbét”, nagyon szereti. Sok, magas kitüntetésén túl, ez a szeretet a legnagyobb kitüntetése. U. A.