Népszava, 1976. április (104. évfolyam, 78–102. sz.)
1976-04-21 / 94. szám
1976. április 21. A haza védelme az egész társadalom ügye Czinege Lajos honvédelmi miniszter sajtótájékoztatója A honvédelem egész rendszerét, irányítási rendjét, az állami és a gazdasági szervek, szövetkezetek és társadalmi szervezetek kapcsolódó feladatait, valamint az állampolgárok személyes kötelezettségeit egységbe foglaló új honvédelmi törvényről és végrehajtási rendeletével összefüggő kérésekről tájékoztatta kedden az újságírókat a Parlamentben Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter. A sajtótájékoztatón — amelyen részt vett Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, miniszterhelyettes, politikai főcsoportfőnök és a tábornoki kar több tagja — hangsúlyosan esett szó a törvényben, illetve a végrehajtási rendeletekben foglaltak értelmezéséről, hiszen a honvédelem ügye békében is a szocialista hazafiság és internacionalizmus eszméjétől áthatott, összehangolt erőfeszítést követel az egész társadalomtól. Ezt a felfogást tükrözte a miniszter és az újságírók eszmecseréje, amelyen a honvédelmi miniszter rámutatott: az új törvény hasznosítja a korábbi előírások megalkotása óta eltelt másfél évtized tapasztalatait. Örömmel adott hangot annak, hogy különösen hasznosnak bizonyultak a lakosság legszélesebb rétegeit közvetlenül érintő módosító, kiegészítő jogszabályok. Nevezetesen: a hadkötelezettséggel, a polgári védelem tevékenységével foglalkozó paragrafusok éppúgy kedvező társadalmi visszhangra leltek, mint a honvédelmi kötelezettségüket teljesítők és hozzátartozóik érdekvédelmét, erkölcsi, anyagi megbecsülését rögzítő törvényszakaszok. Méltatta, hogy a törvény jelentőségének megfelelően szabályozza a honvédelmi ismeretek általános és kötelező jellegű oktatását is. Az általános, a közép- és a felsőiskolásokat felkészítik a haza védelmére, s az MHSZ honvédelmi oktatása révén azok a fiatalok sem kerülnek hátrányba, akik nem tanulói vagy hallgatói egyetlen tanintézetnek sem. Az újságírók kérdéseiből kitűnt, hogy a figyelem előterében állnak a hadkötelezettséggel összefüggő módosítások. A honvédek, tisztesek és tiszthelyettesek hadkötelezettsége felső korhatárának felemelése, a sorkatonai szolgálati idő 24 hónapra történő leszállítása mellett számottevő, hogy a törvény szabályozza a szolgálathalasztással kapcsolatos rendelkezéseket is. Fő jellemzőjük: tanulmányi, fontos népgazdasági, illetve személyi érdekből kiindulva lehetőség nyílik a szolgálathalasztás idejének egy-két évre történő meghosszabbítására. A nők hadkötelezettsége a jövőben sem lesz általános, csak azokat a 18—45 éves nőket érinti, akik egészségügyi, híradó, számítástechnikai, forgalomszabályozó és -ellátó szakképzettséggel rendelkeznek. (MTI) A KISZ budapesti küldöttgyűlése Vasárnap a Kertészeti Egyetem nagytermében befejezte munkáját a KISZ budapesti küldöttgyűlése, amelyen részt vett és felszólalt dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ központi bizottságának első titkára. Reggel a referátum fölötti vitával folytatódott a tanácskozás. A főváros KISZ-szervezeteinek és különböző ifjúsági rétegeinek képviseletében újabb fiatalok mondták el gondolataikat az eltelt időszakban végzett mozgalmi munkáról és további tennivalóiról. A vitában 67-en kértek szót, és 36-an fejtették ki véleményüket, a többiek írásban nyújtják be észrevételeiket, javaslataikat. Boros Béla, a KISZ budapesti bizottságának első titkára összegezte a vita tapasztalatait, ezután a küldöttek elfogadták a KISZ budapesti bizottságának referátumát, a KISZ budapesti pénzügyi ellenőrző bizottságának írásos beszámolóját az 1971—1975. között végzett munkáról, továbbá a IX. kongresszus határozattervezetét, és a szervezeti szabályzat módosításával kapcsolatos javaslatot, és felmentették tisztségükből a vezető szervek tagjait. A tanácskozás befejező részében a küldöttek megválasztották a KISZ budapesti bizottságának 19. és pénzügyi ellenőrző bizottságának 13 tagját, valamint a főváros 194 kongresszusi küldöttét. A KISZ budapesti bizottsága megtartotta első ülését, és megválasztotta tisztségviselőit. Ismét Boros Béla lett az első titkár, titkárok: Ákos Zsuzsanna, Simon Sándor és Vajda György. Kohászati megállapodás Kedden a Metallimpex Külkereskedelmi Vállalat és a Promskjo-import Szovjet Külkereskedelmi Egyesülés vezetői Budapesten aláírták az 1976— 80-as évekre szóló fekete fémkohászati export-import szerződést. Az öt évre szóló szerződés alapján a Szovjetunió a múlt évinél több, évente mintegy 600—650 ezer tonna hengerelt árut és 250 000 tonna nyersvasat szállít hazánkba. Ezeken kívül évi 135 000 tonna félterméket is kapunk, több mint 120 000 tonna magyar hengerelt áruért. Zalka Máté emlékülés Zalka Máté születésének 80. évfordulója alkalmából kedden emlékülést tartott a Magyar Partizán Szövetség, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Ráth Károly nyugalmazott nagykövet, a spanyol szabadságharc egykori önkéntese nyitotta meg az emlékülést, amelyen részt vettek Zalka Máté katonái, a spanyolországi nemzetközi brigádok magyar önkéntesei is. Zalka Máté harcos életéről Györkei Jenő alezredes, a történelemtudományok kandidátusa tartott előadást. Búcsú Szászy István akadémikustól Mély részvéttel búcsúztak a tudósok, tanítványok, ismerősök Szászy István akadémikustól, nyugalmazott egyetemi tanártól kedden a Farkasréti temetőben. A Magyar Tudományos Akadémia, a gazdasági és jogtudományi osztály, valamint az állam és jogtudományi bizottság nevében Weltner Andor akadémikus, egyetemi tanár méltatta a világhírű professzor tevékenységét. A tanítványok nevében dr. Boytha György, a Szerzői Jogvédő Hivatal főosztályvezetője emlékezett meg Szászy Istvánról. A Magyar Jogászok Szövetsége és a barátok nevében dr. György Ernő búcsúzott. Szászy Istvánt április 21-én, szerdán, Leányfalun, a családi sírhelyen helyezik örök nyugalomra. KÖZÉLET Tonsze Anath Pai, India ipari és közellátási minisztere — aki a magyar —indiai gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési vegyes bizottság 2. ülésén vett részt — vasárnap elutazott Budapestről. Dr. Szijártó Károly, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze vezetésével R. A. Rudenkónak, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége legfőbb ügyészének meghívására kedden ügyészi delegáció utazott Moszkvába, hogy tanulmányozza a Szovjetunió ügyészségi munkáját. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter hivatalos látogatásra Belgrádba érkezett Trpe Jakovlevszki, a Jugoszláv Szövetségi Tudományos és Művelődésügyi Bizottság elnökének meghívására. A szocialista országok nőmozgalmi vezetőinek tanácskozására Szófiába utazott a Magyar Nők Országos Tanácsának küldöttsége Erdei Lászlónénak, a MNOT elnökének vezetésével. Budán vasárnap délelőtt a volt Gestapo-fogház épületénél a Nácizmus Üldözöttei Bizottságának képviselői, a börtön egykori foglyai lerótták kegyeletüket a második világháború idején a börtönből koncentrációs táborokba hurcolt és meggyilkolt mártír bajtársak emléke előtt, koszorút helyeztek el az épület falán levő emléktáblán. Chambisz Michaelidesz, a Ciprusi Parasztszövetség főtitkára Magyarországon átutazóban megbeszélést folytatott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa képviselőivel a két szervezet 1976. évi együttműködéséről. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter meghívására kedden Magyarországra érkezett Rudolf Sallinger, az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara elnöke. IferTim TIEVÉS Kéri Dánielnek, a Népszabadság szerkesztősége fotórovata vezetőjének nyugállományba vonulása alkalmából, több évtizedes, eredményes munkássága elismeréséül az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést kedden bensőséges ünnepségen Katona István, a Népszabadság főszerkesztője adta át. NÉPSZAVA VI A TELEVÍZIÓ ELŐTT Mit hozott a tv-nyussi A televízió húsvéti ajándékkosarába elsőként — és első alkalommal — egy olyan újfajta műsor került, amely talán a legnehezebb tvműfaj, a humor kategóriájába tartozik. Az Enyém a képernyő! című sorozat a világszerte divatos egy személyre épülő show-műsort igyekszik meghonosítani. Az úttörő szerepére (kísérleti húsvéti nyusziként) Bárdi György vállalkozott. A népszerű, sokoldalú színészben minden adottság megvan ahhoz, hogy egy saját összeállítású műsorban, meghívott vendéged segítségével, jó szórakozást szerezzen a tvnézőknek. Az adás, amelyet Deák István rendezett, Fekete Katalin és Sztevanovity Dusán szerkesztett, sok részletében ötletes és mulatságos volt, de még magán viselte az új műsortípus kísérleti jellegét. A hetvenperces adásidő egy kicsit soknak bizonyult, a Színhely, a Mantin Rouge mulató, térben és műfajban eleve szűkítette a műsor lehetőségeit. Bárdi jobb színész, mint riporter, vendégeivel való beszélgetéseiben egy kicsit túltengett a jópofáskodás és a sporttéma is. Tetszettek az irodalmi stílus- és színészparódiák, a Ruttkai Évával eljátszott pikáns jelenet és az ironikusan előadott slágerek. Arról, hogy Bárdi György milyen jó színész, még inkább meggyőződhettünk a másnap közvetített Feydeau- vígjáték kettős főszerepében. A szombat esti szórakoztató műsortömb kellemes darabja volt Helena Vondracková revüje, Csenterics Ágnes ízléses rendezésében. A csehszlovák énekesnő kitűnő előadó, jó a hangja (ami e műfajban sem éppen hátrány), kultúráltan mozog és táncol. A tv-revü ugyancsak a kísérleti stádiumban levő szórakoztató műsorok közé tartozik; úgy látszik, jó néha körülnézni szomszédaink háza táján. A kölni televízióval közösen készített Café Hungária sorozat is bemutatkozott ezen az estén. Az első epizód, Az ötlet, Molnár Ferenc elbeszéléséből készült, Makk Károly rendezésében, nagyobb részt nyugatnémet színészekkel. Meglehetősen halványra sikeredett. Reméljük, hogy a sorozat többi, tizenkét darabja — az állandó főszereplő, a kávéházi főpincér kissé unott figurájának látószögéből — nem fakítja meg a kitűnő magyar elbeszélők, Bródy Sándor, Krúdy Gyula, Mikszáth, Móricz és a többiek történeteit. Folklór A huszonöt éves Állami Népi Együttest bemutató és köszöntő műsor az ünnepi program eleven színfoltja volt. Antal Imre műsorvezetői közreműködésével sok érdekességet tudtunk meg immár nemzetközileg becsült együttesünk alakulásáról, sikeres, negyedszázadáról. Megszólaltak az alapító tagok. Igor Mojszejev tisztelgett Rábai Miklós emlékének. Nem utolsósorban pedig élvezhettük a világjáró, itthon ritkán látható együttes nagyszerű produkcióit. Kodály Kállai kettőse, az Ecseri lakodalmas táncképei. Gulyás László Széki muzsikája, A kisbojtár fergeteges cigánytánca, a fekete-fehér képernyőkön is színes gazdagsággal elevenedett meg a Kenyeres Gábor rendezte műsorban. Hegedős ének címmel a Sebő együttes műsora nyújtott élményt hétfő este a népi ihletésű, mai hangvételű muzsika kedvelőinek. Sebőék eredeti, friss tehetsége, előadásmódja bizonyára nemcsak a képernyőn látható fiatal közönséget ragadta magával. Az igényesen válogatott műsorban népdalok, József Attila, Weöres Sándor, Nagy László, Szécsi Margit versei szólaltak meg Sebő Ferenc zenéjére, amely sajátságosan egyesíti a modern ritmust a régi népi hangszerek, a tekfűőlant, a duda, a fuvola hangjával. A műsornak azonban nem volt szüksége a sokszor keresetten újszerű, ellenfénnyel operáló képi megoldásokra. Asssortykórus A Galga menti asszonyok kórusa nyitja és zárja Nádasy László dokumentumfilmjét. A film azonban nem az ismert népdalkórusról, hanem az éneklő asszonyok hétköznapjairól szól. Szorgalmasak a Galga menti asszonyok, szép is a szorgalom, amíg a szerzés mértéken túli vágya szakadatlan hajszává nem emberteleníti a munkát. Látástól vakulásig dolgoznak, piacodnak — a nagyobb, szebb házért, a drágább autóért, a gyerekek könnyű életéért. Ám a községi óvónő panaszkodik, hogy a kicsinyeknek már nem jut esti mese, nem jut egy kis dédelgetés, simogatás a fáradt anyai kéztől. A film felidézi az elmúlt napok egy másik, meghökkentő hatású dokumentumfilmje, az Ünnep hangulatát, mondanivalóját. Ott is az új falusi módi, a gyarapodást fitogtató, a fiatalokat elkényeztető, túlzott áldozatvállalás, az erőn és szükségleten felüli munka képsoraival találkoztunk. Az Asszonykórus valamelyest tömörebb szerkesztésmóddal még hatásosabban érzékeltethette volna ezt az elgondolkoztató társadalmi jelenséget. Vajk Vera Megkezdődött a televíziós gyermekműsorok szemléje Kőszegen Kedden Kőszegen megkezdődött az első televíziós gyermekműsor- és gyermekfilmszemle. A Jurisics-várban megrendezett négynapos szemlén az alkotók, a tévések, a kritikusok, a pedagógusok, az újságírók és a közönség — köztük természetesen nagy számban gyermekek, mint legfőbb ,fogyasztók” — teszik mérlegre az elmúlt csaknem húsz esztendő hazai televíziós gyermekműsor- és gyermekfilmtermését. Délelőttönként szakmai vetítéseket tartanak az elmúlt években készített produkciókból, majd délutánonként vitákat, beszélgetéseket rendeznek róluk. A jövőben kétévenként megrendezik a nyugatmagyarországi kisvárosban a szemlét a Savariaprogram keretében. A későbbiekben a szocialista országok televíziós gyermekműsorát és gyermekfilmanyagát is be kívánják mutatni a kölcsönös tapasztalatszerzés elősegítésére. Néprajzi és nyelvjárásgyűjtő pályázatot hirdetett a Szolnok megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Hazafias Népfront honismereti bizottsága és a Szolnok megyei múzeumok igazgatósága. ( A RÁDIÓ MELLETT ) Soha ennyi szó nem esett a rádióban húsvétról, piros tojásról, locsolkodási és egyéb népszokásokról, mint most. Mintha minden műsorszerkesztő elhatározta volna, hogy az ünnepen elhangzó műsorát a húsvét ünnepének megmagyarázására áldozza. Korábban voltak olyan húsvétok, amikor a szórakoztatás volt a fő cél, vagy az ünnepi irodalom szellemében mindent átlengett a dal, a líra. Most egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a rádió kétnapos ünnepi műsora leginkább egy hatalmas húsvéti tarka tojáshoz hasonlított, amiben még kisebb tojások sorakoztak. Bármikor is kattintotta fel a készüléket az ember, arról hallott tudálékos, okos, színes magyarázatokat, hogy mi volt a tojás szerepe az ókorban, a középkorban stb. Még az olyan műsorok is, mint a Pillantás a szocialista világba című sorozat, ezúttal a szomszéd népek tavaszi népszokásait ismertette. A lengyelek szalmabábu-égetésétől a cseremiszek szántási ünnepen dalok énekéig sokféle színes dolgot hallhattunk — még talán ez volt a legigényesebb a sok egyéb között. Még a Népzenei magazin hétfőiszámában is arról vallott egy idős asszony, hogy az ő idejében milyen érdekes népszokásoknak hódoltak a faluban. A népszokásokat ismertető adások tarkasága jellemezte a Szivárványt is, amely ezúttal az ifjúságiról, a fiatalokról szólt. Pontosabban: igyekezett eléggé sokrétűen meghatározni, hányfélék és mifélék napjainkban a sokat szidott ..mai fiatalok”. Bizonyára sokak ellenérzését keltette fel a kissé életidegen gimnazisták nyilatkozata, amely szerint majdnem az egész osztály orvosnak szeretne menni, és amely szerint egy kislány „kizárásos alapon” választotta jövendő foglalkozását: „Építészmérnök sem akarok lenni, orvos sem akarok lenni, így határoztam el, hogy vegyész leszek.” Kár, hogy nem szálltak vitába az ilyen hivatásválasztási vallomásokkal a műsor szerkesztői. Még szerencse, hogy egy szocialista brigád tagjai „megmentették” a műsort, és épkézláb mondatokban, értelmes, mai fiatalokhoz illő módon mondták el véleményüket a munkáról, az életük értelméről. „Kék tavaszi fátyol’’ címmel hangzott el hétfőn délelőtt egy igen hangulatos irodalmi öszszeállítás. Albert Zsuzsa szerkesztésében, Török Tamás rendezésében. Élvezhettük, hogy különböző korokon át a költők milyen sokféle módon tudták elmondani véleményüket a tavaszról, a természet megújulásáról. Homérosztól Tóth Árpádig sok szerzőt hallhattunk „tavaszügyben”, zeneés vers ihletett együttesében alkotott igazán szép, ünnepi műsort. „Boldogságkeresők.” „Bágyatag és szomorkás nyarunk volt az idén”... Hol beszélnek így manapság? Az életben aligha, sokkal inkább egyfajta hangjátékban, amely e stílussal is „a költőiség” benyomását kívánja kelteni. Ha a hallgató rá tud állni erre a hullámhosszra, akár élvezheti is a művet. Amennyiben némileg tárgyilagosabb alkat, azzal szórakozhat hogy a játék — nagyon kevés — fordulatát előre pontosan bemérheti. Megint mások megelégedhetnek azzal, hogy a közreműködő színészek teljesítményét értékelhetik. E sorok írója is ezt az élvezetet köszönhette Svetozár Vlajkovic hangjátékának: Szegedi Erika, Mécs Károly, s kivált Gábor Miklós hangja, időnként elhihetővé tette e művi világot. Háry Márta Elhunyt Alpári Pál Kedden, tragikus hirtelenséggel, 65 éves korában elhunyt Alpári Pál, a munkásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend és más kitüntetések tulajdonosa, az MSZBT alelnöke, újságíró, a Pen Club tagja, az Ország-Világ képes hetilap alapítója, nyugalmazott főszerkesztője. Alpári Pál utolsó tisztességét az MSZBT országos elnöksége és az Ország-Világ szerkesztősége biztosítja. Temetéséről később intézkednek. MSZBT Országos Elnöksége Ország-Világ szerkesztősége Bibliográfia és olvasmány Ha csak egyszerű felsorolást tartalmazó jegyzékről lenne szó, már akkor is joggal nevezhetnénk jelentősnek és hasznosnak azt a kiadványt, amelyik Fekete-Afrika szépirodalma címmel jelent meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadásában. A kötet értékét azonban tovább növeli, hogy ajánló bibliográfia, tehát az ilyenfajta leírásoknak az a fajtája, amelyik a legszélesebben értelmezett olvasóközönség tájékoztatására szolgál, s nevelő, ismeretterjesztő jelleggel is bír. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ezer példányban megjelent összeállítása — Ecsedy Andorné és Gáliczky Éva munkája — magas színvonalon tesz eleget ezeknek az elvárásoknak. Az ajánló bibliográfiából kiderül, hogy az eredeti könyvek, tehát a szépirodalmi művek elolvasói mit tudhatnak meg Afrika múltjáról, népeinek életéről, szokásairól, gondolkodásmódjáról, érzelemvilágáról. Már a bibliográfia könyvismertetőiben is feltárulnak röviden az egyes emberi sorsok; számunkra ismeretlen, de nem érdektelen szokások alaposabb megismerésére támad hajlandóság bennünk. A bibliográfia csak a magyarra is lefordított alkotásokról szól. A regények, novellagyűjtemények és verseskötetek ismertetőiben helyet kapott az írók életrajzának felvázolása is. A bibliográfia érdekes megoldása segíti az eddiginél nagyobb érdeklődés felkeltését Fekete-Afrika szépirodalma iránt. Fekete-Afrika népeinek nemzeti irodalmai a gyarmati elnyomás évszázadai után csak most vannak születőben, kialakulóban, illetve fejlődésük első szakaszában tartanak. Mint ugyancsak a bibliográfia bevezetőjében olvshatjuk: „A hazai könyvkiadók nem merítik ki távolról sem a lehetőségeket, kevés és ritka az afrikai művek publikációja, s számos könyv újrakiadása is indokolt lenne. Erőteljesen fejlődő nemzeti irodalmak (pl. a nigériai, szenegáli, angolai) antológiákba kívánkoznak, fontos művek várnak kiadásra.” Jogosnak érezzük ezt a megjegyzést. Fekete-Afrika szépirodalma igényli és megérdemli a nagyobb figyelmet mind a kiadók, mind az olvasók részéről. M. I. 5