Népszava, 1976. április (104. évfolyam, 78–102. sz.)

1976-04-21 / 94. szám

197­6. április 21. A haza védelme az egész társadalom ügye Czinege Lajos honvédelmi miniszter sajtótájékoztatója A honvédelem egész rendszerét, irányítási rendjét, az állami és a gazdasági szervek, szö­vetkezetek és társadalmi szervezetek kapcsolódó feladatait, valamint az ál­lampolgárok személyes kötelezettségeit egységbe foglaló új honvédelmi törvényről és végrehajtási rendeletével összefüggő kérésekről tájékoztatta kedden az újságírókat a Parlamentben Czinege Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter. A saj­tótájékoztatón — amelyen részt vett Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, miniszterhe­lyettes, politikai főcso­portfőnök és a tábornoki kar több tagja — hangsú­­lyosan esett szó a tör­vényben, illetve a végre­hajtási rendeletekben fog­laltak értelmezéséről, hi­szen a honvédelem ügye békében is a szocialista hazafiság és internaciona­­lizmus eszméjétől átha­tott, összehangolt erőfe­szítést követel az egész társadalomtól. Ezt a felfogást tükrözte a miniszter és az újság­írók eszmecseréje, ame­lyen a honvédelmi mi­niszter rámutatott: az új törvény hasznosítja a ko­rábbi előírások megalko­tása óta eltelt másfél év­tized tapasztalatait. Öröm­mel adott hangot annak, hogy különösen hasznos­nak bizonyultak a lakos­ság legszélesebb rétegeit közvetlenül érintő módo­sító, kiegészítő jogszabá­lyok. Nevezetesen: a had­kötelezettséggel, a polgári védelem tevékenységével foglalkozó paragrafusok éppúgy kedvező társadal­mi visszhangra leltek, mint a honvédelmi köte­lezettségüket teljesítők és hozzátartozóik érdekvé­delmét, erkölcsi, anyagi megbecsülését rögzítő tör­vényszakaszok. Méltatta, hogy a tör­vény jelentőségének meg­felelően szabályozza a honvédelmi ismeretek ál­talános és kötelező jelle­gű oktatását is. Az általá­nos, a közép- és a felső­iskolásokat felkészítik a haza védelmére, s az MHSZ honvédelmi okta­tása révén azok a fiata­lok sem kerülnek hát­rányba, akik nem tanulói vagy hallgatói egyetlen tanintézetnek sem. Az új­ságírók kérdéseiből ki­tűnt, hogy a figyelem előterében állnak a had­kötelezettséggel összefüg­gő módosítások. A honvé­dek, tisztesek és tiszthe­lyettesek hadkötelezettsé­ge felső korhatárának fel­emelése, a sorkatonai szolgálati idő 24 hónapra történő leszállítása mel­lett számottevő, hogy a törvény szabályozza a szolgálathalasztással kap­csolatos rendelkezéseket is. Fő jellemzőjük: tanul­mányi, fontos népgazda­sági, illetve személyi ér­dekből kiindulva lehető­ség nyílik a szolgálatha­lasztás idejének egy-két évre történő meghosszab­bítására. A nők hadköte­lezettsége a jövőben sem lesz általános, csak azo­kat a 18—45 éves nőket érinti, akik egészségügyi, híradó, számítástechnikai, forgalomszabályozó és -el­látó szakképzettséggel rendelkeznek. (MTI) A KISZ budapesti küldöttgyűlése Vasárnap a Kertészeti Egyetem nagytermében befejezte munkáját a KISZ budapesti küldött­­gyűlése, amelyen részt vett és felszólalt dr. Ma­­róthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ központi bizottságának első titká­ra. Reggel a referátum fölötti vitával folytató­dott a tanácskozás. A fő­város KISZ-szervezetei­­nek és különböző ifjúsá­gi rétegeinek képvisele­tében újabb fiatalok mondták el gondolataikat az eltelt időszakban vég­zett mozgalmi munkáról és további tennivalóiról. A vitában 67-en kértek szót, és 36-an fejtették ki véleményüket, a többiek írásban nyújtják be ész­revételeiket, javaslatai­kat. Boros Béla, a KISZ budapesti bizottságának első titkára összegezte a vita tapasztalatait, ez­után a küldöttek elfogad­ták a KISZ budapesti bi­zottságának referátumát, a KISZ budapesti pénz­ügyi ellenőrző bizottságá­nak írásos beszámolóját az 1971—1975. között végzett munkáról, továb­bá a IX. kongresszus ha­tározattervezetét, és a szervezeti szabályzat módosításával kapcsola­tos javaslatot, és felmen­tették­ tisztségükből a ve­zető szervek tagjait.­­ A tanácskozás befejező részében a küldöttek megválasztották a KISZ budapesti bizottságának 19. és pénzügyi ellenőrző bizottságának 13 tagját, valamint a főváros 194 kongresszusi küldöttét. A KISZ budapesti bizottsá­ga megtartotta első ülé­sét, és megválasztotta tisztségviselőit. Ismét Boros Béla lett az első titkár, titkárok: Ákos Zsuzsanna, Simon Sán­dor és Vajda György. Kohászati megállapodás Kedden a Metallimpex Külkereskedelmi Vállalat és a Promsk­jo-import Szovjet Külkereskedelmi Egyesülés vezetői Buda­pesten aláírták az 1976— 80-as évekre szóló fekete fémkohászati export-im­port szerződést. Az öt évre szóló szer­ződés alapján a Szovjet­unió a múlt évinél több, évente mintegy 600—650 ezer tonna hengerelt árut és 250 000 tonna nyersva­sat szállít hazánkba. Ezeken kívül évi 135 000 tonna félterméket is ka­punk, több mint 120 000 tonna magyar hengerelt áruért. Zalka Máté emlékülés Zalka Máté születésé­nek 80. évfordulója alkal­mából kedden emlékülést tartott a Magyar Partizán Szövetség, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Ráth Károly nyugalmazott nagykövet, a spanyol szabadságharc egykori önkéntese nyitot­ta meg az emlékülést, amelyen részt vettek Zal­ka Máté katonái, a spa­nyolországi nemzetközi brigádok magyar önkén­tesei is. Zalka Máté har­cos életéről Györkei Je­nő alezredes, a történe­lemtudományok kandidá­tusa tartott előadást. Búcsú Szászy István akadémikustól Mély részvéttel búcsúz­­tak a tudósok, tanítvá­nyok, ismerősök Szászy István akadémikustól, nyugalmazott egyetemi tanártól kedden a Far­kasréti temetőben. A Ma­gyar Tudományos Aka­démia, a gazdasági és jogtudományi osztály, va­lamint az állam és jog­­tudományi bizottság ne­vében Weltner Andor akadémikus, egyetemi ta­nár méltatta a világhírű professzor tevékenységét. A tanítványok nevében dr. Boytha György, a Szerzői Jogvédő Hivatal főosztályvezetője emléke­zett meg Szászy Istvánról. A Magyar Jogászok Szö­vetsége és a barátok ne­vében dr. György Ernő búcsúzott. Szászy Istvánt április 21-én, szerdán, Leányfa­lun, a családi sírhelyen helyezik örök nyugalomra. KÖZÉLET Tonsze Anath Pai, India ipari és közellátási mi­nisztere — aki a magyar —indiai gazdasági, tudo­mányos és műszaki együtt­működési vegyes bizottság 2. ülésén vett részt — va­sárnap elutazott Buda­pestről. Dr. Szijártó Károly, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze vezetésé­vel R. A. Rudenkónak, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége legfőbb ügyészének meg­hívására kedden ügyészi delegáció utazott Moszk­vába, hogy tanulmányoz­za a Szovjetunió ügyész­ségi munkáját. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter hivata­los látogatásra Belgrád­­ba érkezett Trpe Ja­­kovlevszki, a Jugoszláv Szövetségi Tudományos és Művelődésügyi Bizott­ság elnökének meghívá­sára. A szocialista országok nőmozgalmi vezetőinek tanácskozására Szófiába utazott a Magyar Nők Országos Tanácsának kül­döttsége Erdei Lászlóné­­nak, a MNOT elnökének vezetésével. Budán vasárnap délelőtt a volt Gestapo-fogház épületénél a Nácizmus Ül­dözöttei Bizottságának képviselői, a börtön egy­kori foglyai lerótták ke­gyeletüket a második vi­lágháború idején a bör­tönből koncentrációs tá­borokba hurcolt és meg­gyilkolt mártír bajtársak emléke előtt, koszorút he­lyeztek el az épület falán levő emléktáblán. Chambisz Michaelidesz, a Ciprusi Parasztszövetség főtitkára Magyarországon átutazóban megbeszélést folytatott a Termelőszö­vetkezetek Országos Ta­nácsa képviselőivel a két szervezet 1976. évi együtt­működéséről. Dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszter meghívására kedden Ma­gyarországra érkezett Ru­dolf Sallinger, az Osztrák Szövetségi Gazdasági Ka­mara elnöke. IferTim­ TIEVÉS Kéri Dánielnek, a Nép­­szabadság szerkesztősége fotórovata vezetőjének nyugállományba vonulása alkalmából, több évtize­des, eredményes munkás­sága­ elismeréséül az El­nöki Tanács a Munka Ér­demrend arany fokozatát adományozta. A kitünte­tést kedden bensőséges ünnepségen Katona Ist­ván, a Népszabadság fő­­szerkesztője adta át. NÉPSZAVA ­ VI A TELEVÍZIÓ ELŐTT Mit hozott a tv-nyussi A televízió húsvéti ajándékkosarába első­ként — és első alkalom­mal — egy olyan újfajta műsor került, amely ta­lán a legnehezebb tv­­műfaj, a humor kategó­riájába tartozik. Az Enyém a képernyő! című sorozat a világszerte di­vatos egy személyre épü­lő show-műsort igyekszik meghonosítani. Az úttö­rő szerepére (kísérleti húsvéti nyusziként) Bár­di György vállalkozott. A népszerű, sokoldalú szí­nészben minden adottság megvan ahhoz, hogy egy saját összeállítású mű­sorban, meghívott vendé­ged segítségével, jó szó­rakozást szerezzen a tv­­nézőknek. Az adás, amelyet Deák István rendezett, Fekete Katalin és Sztevanovity Dusán szerkesztett, sok részletében ötletes és mu­latságos volt, de még ma­gán viselte az új műsor­típus kísérleti je­llegét. A hetvenperces adásidő egy kicsit soknak bizo­nyult, a Színhely, a Man­tin Rouge mulató, térben és műfajban eleve szűkí­tette a műsor lehetősé­geit. Bárdi jobb színész, mint riporter, vendégei­vel való beszélgetései­ben egy kicsit túltengett a jópofáskodás és a sporttéma is. Tetszettek az irodalmi stílus- és színészparódiák, a Rutt­­kai Évával eljátszott pi­káns jelenet és az ironi­kusan előadott slágerek. Arról, hogy Bárdi György mi­lyen jó színész, még inkább meggyőződhet­tünk a másnap közvetí­tett Feydeau- víg­játék kettős főszerepében. A szombat esti szóra­koztató műsortömb kel­lemes darabja volt Hele­na Vondracková revü­je, Csenterics Ágnes ízléses rendezésében. A cseh­szlovák énekesnő kitűnő előadó, jó a hangja (ami e műfajban sem éppen hátrány), kultúráltan mozog és táncol. A tv-re­­vü ugyancsak a kísérle­­ti stádiumban levő szóra­koztató műsorok közé tartozik; úgy látszik, jó néha körülnézni szom­szédaink háza táján. A kölni televízióval kö­zösen készített Café Hungária sorozat is be­mutatkozott ezen az es­tén. Az első epizód, Az ötlet, Molnár Ferenc el­beszéléséből készült, Makk Károly rendezésé­ben, nagyobb részt nyu­gatnémet színészekkel. Meglehetősen halványra sikeredett. Reméljük, hogy a sorozat többi, ti­zenkét darabja — az ál­landó főszereplő, a kávé­házi főpincér kissé unott figurájának látószögéből — nem fakítja meg a ki­tűnő magyar elbeszélők, B­ródy Sándor, Krúdy Gyula, Mikszáth, Móricz és a többiek történeteit. Folklór A huszonöt éves Álla­mi Népi Együttest bemu­tató és köszöntő műsor az ünnepi program ele­ven színfoltja volt. Antal Imre műsorvezetői köz­reműködésével sok érde­kességet tudtunk meg immár nemzetközileg be­csült együttesünk alaku­lásáról, sikeres, negyed­­századáról. Megszólaltak az alapító tagok. Igor Mojszejev tisztelgett Rá­bai Miklós emlékének. Nem utolsósorban pe­dig élvezhettük a világ­járó, itthon ritkán látha­tó együttes nagyszerű produkcióit. Kodály Kál­lai kettőse, az Ecseri la­kodalmas táncképei. Gu­lyás László Széki muzsi­kája, A kisbojtár fergete­ges cigánytánca, a feke­te-fehér képernyőkön is színes gazdagsággal ele­venedett meg a Kenyeres Gábor rendezte műsor­ban. Hegedős ének címmel a Sebő együttes műsora nyújtott élményt hétfő este a népi ihletésű, mai hangvételű muzsika ked­velőinek. Sebőék eredeti, friss tehetsége, előadás­módja bizonyára nem­csak a képernyőn látható fiatal közönséget ragad­ta magával. Az igénye­­sen válogatott műsorban népdalok, József Attila, Weöres Sándor, Nagy László, Szécsi Margit versei szólaltak meg Se­bő Ferenc zenéjére, amely sajátságosan egye­síti a modern ritmust a régi népi hangszerek, a tekfű­­őlant, a duda, a fu­vola hangjával. A műsor­nak azonban nem volt szüksége a sokszor kere­setten újszerű, ellen­­fénnyel operáló képi megoldásokra. Asssortykórus A Galga m­enti asszo­nyok kórusa nyitja és zárja Nádasy László do­kumentumfilmjét. A film azonban nem az ismert népdalkórusról, hanem az éneklő asszonyok hétköz­napjairól szól. Szorgal­masak a Galga menti asszonyok, szép is a szor­galom, amíg a szerzés mértéken túli vágya sza­kadatlan hajszává nem emberteleníti a munkát. Látástól vakulásig dol­goznak, piacodnak — a nagyobb, szebb házért, a drágább autóért, a gye­rekek könnyű életéért. Ám a községi óvónő pa­naszkodik, hogy a kicsi­nyeknek már nem jut esti mese, nem jut egy kis dédelgetés, simogatás a fáradt anyai kéztől. A film felidézi az el­múlt napok egy másik, meghökkentő hatású do­kumentumfilmje, az Ün­nep hangulatát, monda­nivalóját. Ott is az új falusi módi, a gyarapo­dást fitogtató, a fiatalo­kat elkényeztető, túlzott áldozatvállalás, az erőn és szükségleten felüli munka képsoraival talál­koztunk. Az Asszonykó­rus valamelyest tömö­rebb szerkesztésmóddal még hatásosabban érzé­keltethette volna ezt az elgondolkoztató társadal­mi jelenséget. Vajk Vera Megkezdődött a tele­víziós gyermekműsorok szemléje Kőszegen Kedden Kőszegen meg­kezdődött az első televí­ziós gyermekműsor- és gyermekfilmszemle. A Jurisics-várban megren­dezett négynapos szem­lén az alkotók, a tévések, a kritikusok, a pedagógu­sok, az újságírók és a kö­zönség — köztük termé­szetesen nagy számban gyermekek, mint legfőbb ,­fogyasztók” — teszik mérlegre az elmúlt csak­nem húsz esztendő hazai televíziós gyermekműsor- és gyermekfilmtermését. Délelőttönként szakmai vetítéseket tartanak az elmúlt években készített produkciókból, majd dél­utánonként vitákat, be­szélgetéseket rendeznek róluk. A jövőben kétévenként megrendezik a nyugat­magyarországi kisváros­ban a szemlét a Savaria­­program keretében. A ké­sőbbiekben a szocialista országok televíziós gyer­mekműsorát és gyermek­filmanyagát is be kíván­ják mutatni a kölcsönös tapasztalatszerzés előse­gítésére. ­ Néprajzi és nyelv­­járásgyűjtő pályázatot hir­detett a Szolnok megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Hazafias Nép­front honismereti bizott­sága és a Szolnok megyei múzeumok igazgatósága. ( A RÁDIÓ MELLETT ) Soha ennyi szó nem esett a rádióban húsvét­­ról, piros tojásról, locsol­­kodási és egyéb népszo­kásokról, mint most. Mintha minden műsor­­szerkesztő elhatározta volna, hogy az ünnepen elhangzó műsorát a hús­vét ünnepének megma­gyarázására áldozza. Ko­rábban voltak olyan húsvétok, amikor a szó­rakoztatás volt a fő cél, vagy az ünnepi irodalom szellemében mindent át­lengett a dal, a líra. Most egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a rádió kétnapos ünnepi műsora leginkább egy hatalmas húsvéti tarka to­jáshoz hasonlított, ami­ben még kisebb tojások sorakoztak. Bármikor is kattintotta fel a készülé­ket az ember, arról hal­lott tudálékos, okos, szí­nes magyarázatokat, hogy mi volt a tojás sze­repe az ókorban, a kö­zépkorban stb. Még az olyan műsorok is, mint a Pillantás a szocialista vi­lágba című sorozat, ezút­tal a szomszéd népek ta­vaszi népszokásait ismer­tette. A lengyelek szal­­mabábu-égetésétől a cse­remiszek szántási ünne­pen dalok­ énekéig sokfé­le színes dolgot hallhat­tunk — még talán ez volt a legigényesebb a sok egyéb között. Még a Népzenei magazin hétfői­­számában is arról val­lott egy idős asszony, hogy az ő idejében mi­lyen érdekes népszoká­soknak hódoltak a falu­ban. A népszokásokat is­mertető adások tarkasága jellemezte a Szivárványt is, amely ezúttal az if­júságiról, a fiatalokról szólt. Pontosabban: igye­kezett eléggé sokrétűen meghatározni, hányfélék és mifélék napjainkban a sokat szidott ..mai fia­talok”. Bizonyára sokak ellenérzését keltette fel a kissé életidegen gimnazis­ták nyilatkozata, amely szerint majdnem az egész­ osztály orvosnak szeret­ne menni, és amely sze­rint egy kislány „kizárá­sos alapon” választotta jövendő foglalkozását: „Építészmérnök sem akarok lenni, orvos sem akarok lenni, így hatá­roztam el, hogy vegyész leszek.” Kár, hogy nem szálltak vitába az ilyen hivatásválasztási vallo­másokkal a műsor szer­kesztői. Még szerencse, hogy egy szocialista bri­gád tagjai „megmentet­ték” a műsort, és épkéz­láb mondatokban, értel­mes, mai fiatalokhoz il­lő módon mondták el véleményüket a munká­ról, az életük értelméről. „Kék tavaszi fátyol’’ címmel hangzott el hét­főn délelőtt egy igen hangulatos irodalmi ösz­­szeállítás. Albert Zsuzsa szerkesztésében, Török Tamás rendezésében. Él­vezhettük, hogy különbö­ző korokon át a költők milyen sokféle módon tudták elmondani véle­ményüket a tavaszról, a természet megújulásá­ról. Homérosztól Tóth Árpádig sok szerzőt hall­hattunk „tavaszügyben”, zene­­és vers ihletett együttesében alkotott igazán szép, ünnepi mű­sort. „Boldogságkeresők.” „Bágyatag és szomorkás nyarunk volt az idén”... Hol beszélnek így ma­napság? Az életben alig­ha, sokkal inkább egy­fajta hangjátékban, amely e stílussal is „a költőiség” benyomását kívánja kelteni. Ha a hallgató rá tud állni erre a hullámhosszra, akár élvezheti is a művet. Amennyiben némileg tárgyilagosabb alkat, az­zal szórakozhat hogy a játék — nagyon kevés — fordulatát előre pontosan bemérheti. Megint má­sok megelégedhetnek az­zal, hogy a közreműködő színészek teljesítményét értékelhetik. E sorok író­ja is ezt az élvezetet kö­szönhette Svetozár Vlaj­­kovic hangjátékának: Szegedi Erika, Mécs Ká­roly, s kivált Gábor Mik­lós hangja, időnként el­­hihetővé tette e művi vi­lágot. Háry Márta Elhunyt Alpári Pál Kedden, tragikus hirte­lenséggel, 65 éves korá­ban elhunyt Alpári Pál, a munkásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Ha­záért Érdemrend és más kitüntetések tulajdonosa, az MSZBT alelnöke, új­ságíró, a Pen Club tagja, az Ország-Világ képes he­tilap alapítója, nyugal­mazott főszerkesztője. Alpári Pál utolsó tisz­tességét az MSZBT orszá­gos elnöksége és az Or­szág-Világ szerkesztősége biztosítja. Temetéséről később intézkednek. MSZBT Országos Elnöksége Ország-Világ szerkesztősége Bibliográfia és olvasmány Ha csak egyszerű felsorolást tartalmazó jegy­zékről lenne szó, már akkor is joggal nevezhetnénk jelentősnek és hasznosnak azt a kiadványt, amelyik Fekete-Afrika szépirodalma címmel jelent meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadásában. A kötet értékét azonban tovább növeli, hogy ajánló biblio­gráfia, tehát az ilyenfajta leírásoknak az a faj­tája, amelyik a legszélesebben értelmezett olvasókö­zönség tájékoztatására szolgál, s nevelő, ismeretter­jesztő jelleggel is bír. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ezer példányban megjelent összeállítása — Ecsedy Andorné és Gáliczky Éva munkája — magas színvonalon tesz eleget ezeknek az elvárásoknak. Az ajánló bibliográfiából kiderül, hogy az ere­deti könyvek, tehát a szépirodalmi művek elolvasói mit tudhatnak meg Afrika múltjáról, népeinek éle­téről, szokásairól, gondolkodásmódjáról, érzelemvilá­gáról. Már a bibliográfia könyvismertetőiben is fel­tárulnak röviden az egyes emberi sorsok; számunk­ra ismeretlen, de nem érdektelen szokások alapo­sabb megismerésére támad hajlandóság bennünk. A bibliográfia csak a magyarra is lefordított al­kotásokról szól. A regények, novellagyűjtemények és verseskötetek ismertetőiben helyet kapott az írók életrajzának felvázolása is. A bibliográfia érdekes megoldása segíti az eddiginél nagyobb érdeklődés felkeltését Fekete-Afrika szépirodalma iránt. Fekete-Afrika népeinek ne­mzeti irodalmai a gyarmati elnyomás évszázadai után csak most van­nak születőben, kialakulóban, illetve fejlődésük első szakaszában tartanak. Mint ugyancsak a bibliográfia bevezetőjében olvshatjuk: „A hazai könyvkiadók nem merítik ki távolról sem a lehetőségeket, kevés és ritka az afrikai művek publikációja, s számos könyv újrakiadása is indokolt lenne. Erőteljesen fej­lődő nemzeti irodalmak (pl. a nigériai, szenegáli, an­golai) antológiákba kívánkoznak, fontos művek vár­nak kiadásra.” Jogosnak érezzük ezt a megjegyzést. Fekete-Afrika szépirodalma igényli és megérdemli a nagyobb figyelmet mind a kiadók, mind az olvasók részéről. M. I. 5

Next