Népszava, 1976. május (104. évfolyam, 103–127. sz.)
1976-05-01 / 103. szám
A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA MÁJUSI KÖSZÖNTŐ Tinunvr Józsi» f. 01 S'/Jí! tit iné run ah hvszvih* u rieilitíbiin és a tvlevíziébtm Kedves televíziónézők! Kedves rádióhallgatók! A munka és a munkás, a dolgozó ember ünnepének előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében szívből jövő szeretettel és tisztelettel köszöntöm szocialista hazánk valamennyi dolgozóját, egész lakosságát. Régi nemes hagyományunk, hogy az emlékezés és az előretekinés mezsgyéjén egy pillanatra megállva — az ünnep alkalmából tisztelettel adózunk mindazoknak, akik a munkásügy szolgálatában előttünk jártak és a jelenben a holnapot formálók felelősségének tudatában szólunk a minket követő nemzedékeknek, a holnap birtokosainak. Május elseje a múlt század utolsó éveiben vált világszerte munkásünneppé. Az osztálytestvériség, a munkásszolidaritás napjává, ünnepi alkalommá, hogy a munkások mindenütt a világon egyidejűleg egy napon fejezzék ki követeléseiket, harci céljaikat, törekvéseiket és egymás iránti szolidaritásukat. A májusi zászlóbontás egyben tisztelgés azok emléke előtt, akik életüket áldozták a munkásosztály harcaiban, az emberibb életért folytatott küzdelemben. Az ő áldozatkészségük, helytállásuk, s nemegyszer a halált is vállaló példamutatásuk is segített bennünket mindenütt a világon mindannak a valóra váltásában, annak az útnak a végigjárásában, amelyre Marx, Engels, Lenin és a nemzetközi munkásosztály legkiválóbbjainak tanításai vezettek bennünket Ezeknek a tanításoknak a jegyében földrészeken és országhatárokon át hullámzik május elsején az üzenet a szolidaritás erejéről, a munkásösszefogás legyőzhetetlenségéről. Idei ünnepünknek különös jelentőséget ad mind nemzeti, mind pedig nemzetközi vonatkozásban a közelmúlt néhány kiemelkedő fontosságú eseménye. A magyar munkásosztály, a magyar nép vezető ereje, egységének kovácsolója, a Magyar Szocialista Munkáspárt tavaly tartott XI kongresszusa nemcsak utat mutatott, nemcsak mérleget készített, hanem azt is megállapíthatta, hogy munkásosztályunk, népünk — történelmi hivatásának teljesítése közben — olyan sikereket ért el a szocialista társadalom építésében, amelyek megbízható alapot adnak hosszú távú terveink valóra váltásához, a fejlett szocializmus magyarországi felépítéséhez. Hazánkban a munkáshatalom kiteljesedésének körülményei között minden osztály és réteg, de az egyes ember is, az alkotó munka jegyében, a munka értelmének tudatában bontakoztathatja ki képességeit. Élhet olyan lehetőségekkel, amelyek történelme során korábban még soha nem álltak rendelkezésére. És ezen az úton, a dolgozó osztályok szövetségének erejéből táplálkozva, formálódik egységessé szocialista társadalmunk. Olyanná, amelyet a közös célok ismerete és a megvalósítás szándékának közössége avat igazán megbonthatatlanná. Ezt a gondolatot fejezte ki a magyar szakszervezetek decemberi nagy seregszemléje, a XXIII. kongresszus is. A küldöttek reális, őszinte szavakban megfogalmazott felszólalásai jól tükrözték a dolgozó emberek véleményét. Azt, hogy a hétköznapi munka valamennyiünkért van. Felelősségtől áthatott munkánknak köszönhetjük, hogy ma jobban élünk, mint tegnap és mai munkánk egyúttal a holnapi sikereket, holnapi jobb életünket is szolgálja. Nyíltan beszéltünk kongresszusunkon gondjainkról is, és barátaink, ellenfeleink számára egyaránt nyilvánvalóvá válhatott, hogy a magyar munkásosztály, dolgozó népünk szívével és eszével is azonosul szocialista társadalmunkkal. Akkor is számíthatunk egymásra, amikor nagyobb erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy céljainkat — terveinknek megfelelően — valóra válthassuk. Valamennyien tudjuk, hogy a jobb, az eredményesebb munkával, 5 éves tervünk, nemzeti programunk teljesítésével a mind teljesebb, gazdagabb életet, a közös és a személyes célok egymást kiegészítő megvalósítását szolgáljuk. Személyes vágyaink megvalósulása egyben azt is jelenti, hogy hazánkban szebben, jobban, kulturáltabban élünk és munkánk arra irányul, hogy ezt a szebb életet holnapra még teljesebbé, még gazdagabbá tegyük. Mindnyájan tudjuk, hogy céljainkat csak békében, olyan körülmények között érhetjük el, amelyek biztosítják a nyugodt munka feltételeit. Az elmúlt években kedvező változások tanúi lehettünk a nemzetközi életben. A békés egymás mellett élés lenini elvei mindinkább tért hódítanak a nemzetközi kapcsolatokban és az enyhülés folyamata egyre inkább visszafordíthatatlanná válik. Azt a békeprogramot, amelyet a szovjet kommunisták XXIV. kongresszusán hirdettek meg, a közelmúltban a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa megerősítette és tovább fejlesztette. A békeszerető emberek milliói megelégedéssel vehették tudomásul, hogy a világ első szocialista állama, a Szovjetunió külpolitikája legfontosabb feladatának mindig is, most is a béke megőrzését, a nemzetközi kapcsolatokban az enyhülés és az együttműködés elmélyítését tekinti. Ennek a tevékenységnek pedig megfelelő alapot ad a kommunista építés programja. Világszerte ez a háttér ad erőt, távlatot a haladás híveinek küzdelmükhöz. Az a tény, hogy az enyhülésnek vannak ellenzői, ellenségei is, a nemzetközi munkásszolidaritás felelősségére és felbecsülhetetlen értékű erejére, jelentőségére irányítja figyelmünket, különösen most, május elsején. A világ haladó erői, a felszabadulásukért küzdő népek, az imperializmus, az új gyarmatosítás és a faji üldözés, valamint a fasizmus minden formája ellen elszánt küzdelmet folytató milliók számíthatnak a magyar és a nemzetközi munkásosztály cselekvő szolidaritására. Ez az erő, az internacionalizmus, az osztálytestvériség, a nemzetközi összefogás, a szolidaritás ereje akadályozhatja csak meg, hogy az enyhülés, a békés egymás mellett élés ellenségei pusztító világégésbe sodorják az emberiséget. A nemzetközi munkásosztály ereje és közös cselekvése az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy kontinensünkön, de az egész világon is kivívhassuk és megőrizhessük a békét, azt a légkört és azokat a lehetőségeket, amelyek közepette a dolgozó ember hétköznapi munkára, nagyszerű alkotásokra képes. Jó munka, eredményes hétköznapok után és nagy feladatok küszöbén köszöntöm még egyszer őszinte tisztelettel mindnyájukat, május elseje, a nemzetközi munkásosztály nagy seregszemléje, a munka ünnepe alkalmából Családjukkal és munkatársaikkal együtt jó pihenést, az ünnepeket követő hétköznapokra sikeres munkát, valamennyiüknek erőt és jó egészséget kívánok. Kádár János és Lázár György fogadta Hans-Dietrich Genscher, az IXSZK külügyminisztere elutazott Budapestről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, pénteken a Központi Bizottság székházában fogadta Hans-Dietrich Genschert, a Német Szövetségi Köztársaság alkancelárját és külügyminiszterét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke — ugyancsak pénteken — szintén fogadta Hans- Dietrich Genschert az Országházban. A találkozón jelen volt Pója Frigyes külügyminiszter, Hamburger László, a Magyar Népköztársaság bonni nagykövete, illetve Hermann Kersting, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Hans-Dietrich Genscher pénteken délután elutazott Budapestről. Hans-Dietrich Genscherrel együtt elutazott felesége, valamint kísérete is. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Pója Frigyes és felesége, Nagy János külügyminiszter-helyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a búcsúztatásnál Hamburger László, a Magyar Népköztársaság bonni nagykövete és Hermann Kersting, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete is. Kiosztották a SZOT-díjakat Pénteken délelőtt, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nagytermében kiosztották az 1976. évi SZOT-díjakat. A díjak átadásán megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a párt Politikai Bizottságának tagjai. Földvári Aladár, a SZOT elnöke, dr. Orbán László kulturális miniszter. Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai. A kitüntetetteket és a megjelenteket Simó Tibor, a SZOT osztályvezetője üdvözölte. SZOT-díjat kapott Asperján György író. Balázs József író. Bódy Irén textil tervező iparművész. Csongrádi Kornél karnagy. Feledy Gyula grafikusművész, dr. Grétsy László nyelvész. Hermann István kritikus. Jákó Pál színművész és rendező. Kamarás István, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ osztályvezetője. Kishegyi Árpád operaénekes. László Lajos, a Magyar Rádió pécsi stúdiójának helyettes vezetője. Magyar József filmrendező. Magyar Józsefné, az Újpesti Munkástovábbképző Intézet igazgatója. Molnár Andrásné, a Dunaújvárosi Munkásművelődési Központ igazgatója. Sebő Ferenc és Halmos Béla zenészek. Sipos Tamás, a Magyar Televízió vezető dramaturgja Sütő Irén színművésznő és Zsombolyai János operatőr. A díjakat Gáspár Sándor nyújtotta át. (A SZOT-díjasokról készült összeállításunk lapunk 7—8—9—10. oldalán.)