Népszava, 1976. június (104. évfolyam, 128–153. sz.)
1976-06-11 / 137. szám
1976. június 11 Magyar-NDK műszaki-tudományos együttműködés Újabb megállapodások születtek Lázár György fogadta Wolfgang Rauchfusst Június 8. és 10-e között tartották Budapesten a magyar NDK gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság tizenötödik ülésszakát Dr. Szekér Gyula és Wolfgang Rauchfuss miniszterelnök-helyettesek csütörtökön írták alá a Parlamentben az ülésszak jegyzőkönyvét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke fogadta az NDK delegációjának vezetőjét, Wolfgang Rauchfusst. Ugyancsak csütörtökön írta alá Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter és Günther Kleiber, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese a hosszú lejáratú kooperációs megállapodást Horváth László nehézipari és Günther Prey vegyipari miniszterhelyettes két megállapodást írt alá. Az együttműködési bizottság áttekintette az eddigi munkát, majd kooperációs megállapodásokat írtak alá, illetve hos- szabbítottak meg 1980-ig. A megállapodások kiterjednek, a többi között, autóbuszok, teherautók, gyógyszerek gyártására. Bővül az együttműködés a kőolaj-feldolgozásban, a műszálak, műanyagok gyártásában. Megállapították, hogy a két ország kereskedelmi kapcsolatai jól fejlődnek, s az 1976— 1980. évre szóló megállapodás 4,7 milliárd rubeles forgalmat irányoz elő, 77 százalékkal többet az előző öt esztendeinél. Az NDK küldöttségének tagjai csütörtökön este elutaztak hazánkból, a delegáció vezetője, Wolfgang Rauchfuss még fővárosunkban maradt, hogy részt vegyen a KGST anyagi-műszaki ellátási együttműködési bizottságának ülésszakán. Ülést tartott az Országos Közművelődési Tanács Az Országos Közművelődési Tanács — Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének elnökletével — csütörtökön ülést tartott a Parlamentben. A tanács a Kulturális Minisztérium előterjesztése alapján megvitatta a könyvkiadásnak és a könyvterjesztésnek, a közművelődési párthatározat végrehajtását szolgáló tevékenységét és terveit, majd a Nógrád megyei Tanács beszámolóját, az MSZMP KB közművelődési határozata végrehajtásának megyei tapasztalatairól. A sok fontos részletre kiterjedő vitában részt vett Bíró Vera tanszékvezető egyetemi docens, dr. Boros Sándor, az MSZMP Nógrád megyei bizottságának titkára, Hoffer István, a Nógrád megyei Tanács elnöke, dr. Jóbory Magda, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió elnökhelyettese, dr. Király István tanszékvezető egyetemi tanár, Madarász Attila pénzügyminisztériumi államtitkár, dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes, dr. Miklós Pál, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, dr. Orbán László kulturális miniszter, dr. Szentágothai János akadémikus, az MTA alelnöke, Takács Miklós, a Vas megyei könyvtár igazgatója, Vinizlay Gyula, a SZOT titkára és dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára. Az ülésen elhangzott javaslatok, pontosítások, kiegészítések figyelembevételével a tanács az előterjesztéseket, valamint a tanács 1976 második félévi munkatervét elfogadta. (MTI) Újabb üdülők épülnek Hajdúszoboszlón — A látogatók zöme szakszervezeti beutalt — mondja Ur Attiláné, a hajdúszoboszlói városi tanács elnökhelyettese. — A két legnagyobb üdülőben, a Békében és az ÉDOSZ- ban egész évben orvosi felügyelet mellett pihenhetnek a betegek. Nagyon sok vállalat is épített üdülőt, például a Diósgyőri Gépgyár, a MÁV, az Érc- és Ásványbányák. Az idén kétmillió látogatót várnak Hajdúszoboszlóra. A növekvő igények kielégítéséhez új utakra, gépkocsi parkolókra és zöldterületekre van szükség. A fürdő területét 14 hektárral bővítik, a vízfelület 31 ezer négyzetméterrel lesz nagyobb. Langyos vizű ugró- és úszómedence is épül. 1978- ban adják át a SZOT új, 300 ágyas üdülőjét, és a későbbiekben 260 férőhelyes oktatási központot építenek. Az Ózdi Kohászati Üzemek hamarosan 124 ágyas üdülő alapozását kezdi meg. Az ötödik ötéves tervidőszak alatt összesen több mint 1200 szállodai, üdülői férőhelyivel gyarapodik Hajdúszoboszló, B.M. Barátom Bonca sikerei A televízió néhány héttel ezelőtt mutatta be a Barátom Bonca című magyar gyerekfilmet, amelyet Katkics Ilona rendezett. Most Münchenben, a gyerek- és ifjúsági tv-filmek fesztiválján, a Prix Jeunesse-en, a gyermekműsorok kategóriájában oklevelet kapott. A Barátom Bonca egy valóban létező kisfiú története — mondta Katkics Ilona. — A szerző, Varga Katalin kisfia. Mindennek logikáját kutató, fogékony szellemű kisgyerek. Környezete is valóságos. Mindaz, amit a filmben elmondunk, megtörtént. — Katkics Ilonát mi vezérelte a gyerekekhez? — Mindig élt bennem a vágy, valamilyen módon kapcsolatba kerülni velük. Tanító akartam lenni, majd színész. Kezdetben azonban csak könyvelői és francia—német levelezői képesítésre futotta. 1948- ban kerültem ki a Szovjetunióba, a filmrendezői szakra. A tv-ben az első percektől fogva gyerektémákkal foglalkozom. — Számított a müncheni díjra? — Kishitű vagyok, soha nem várok semmiféle díjat. Csak azért izgulok, hogyan fogadják majd a filmet, megszeretik-e? Münchenben úgy láttam, győzött a „boncaság”. Megértették a filmet. Most újabb gyerektémán dolgozom: Mándi Iván regényeiből forgatunk gyerekfilmet. Szémann Béla Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke búcsúlátogatáson fogadta Tor Stokkét, a Norvég Királyság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára bemutatkozó látogatáson fogadta Kamiuan Tunalomot, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság első magyarországi nagykövetét. Somogyi Miklós vezetésével a magyar szakszervezetek küldöttsége is részt vett Frantisek Zupkának, a csehszlovák szakszervezeti mozgalom kiemelkedő harcosának temetésén. Véget ért az országos úttörő-találkozó Csütörtökön véget ért a VII. országos úttörő-találkozó, a magyar úttörők jubileumi ünnepségsorozata. Délelőtt a Dózsa György úti Felvonulási téren ünnepélyesen levonták a találkozó zászlaját. A budapesti vendéglátó kerületek pajtásai elbúcsúztak a testvérmegyék küldötteitől, ám csak rövid időre, hiszen nemsokára újra találkoznak a nyári úttörőfesztiválokon, az olimpián, szaktáborokban, Csillebércen, Zánkán, a balatoni úttörővárosban. A jogsegélyszolgálat eredményei Az Oroszlányi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottsága tegnapi ülésén megvitatta a vállalati jogsegélyszolgálat működését. Megállapították: a jogsegélyszolgálat bebizonyította életképességét. A fogadóórákon és az üzemekben tartott fogadónapokon eddig félezernyi — javarészt fizikai — dolgozót fogadtak, hasznos tanácsokkal, felvilágosítással segítve őket polgári jogi és munkajogi ügyeik intézésében. Megjelent a Társadalmi Szemle júniusi száma A folyóirat vezető helyen közli Borbély Sándornak a pártszervezetek gazdaságirányító és ellenőrző munkájáról szóló cikkét. „Szerződés a jövendővel” címmel Deák Gábor ír a KISZ XX. kongresszusa utáni teendőkről. Dr. Berecz János tanulmánya korunk fő folyamatait elemzi a világforradalom erői és a nmzetközi viszonyok félpontjából. Ferge Zósa egy vizsgálatsorozat napján ír a nőknek a munkában és a családban betöltött szerepeiről. Napjaink egyik fontos társadalmi problémájához szól hozzá Szabó Katalin „Állami tulajdon és szocialista gazdasági valóság” című elméleti cikke. Lunczer Ilona négy nagyüzemünk pártbizottságának titkárával készített interjút arról, hogyan folyik a gyakorlatban, vállalati szinten a gazdasági munka pártirányítása és ellenőrzése. Közigazgatási szervezetünk fejlődésének néhány sajátos vonását jellemzi érdekes adatokkal dr. Kilényi Géza írása. Köznevelésünk távlatai és a tudományos kutatás fontos összefüggéseit világítja meg cikkében dr. Horváth Márton. A folyóirat nemzetközi rovatában Rőgős László a szocializmus elvei alapján egyesülő Vietnamról ír, Réti Ervin pedig bemutatja a „Fehér ötszög” szétesésének folyamatát Dél-Afrikában. NERÁLAVA Gyermekszínjátszók országos találkozója Pécsett vidám, játékos szabadtéri ünnepéllyel kezdődött meg csütörtökön a gyermekszínjátszók országos találkozója, amely részét alkotja a magyar úttörőmozgalom 30. évfordulójához kapcsolódó eseménysorozatnak. Húsz úttörő dramatikus játszókör lép színpadra. Hatvan szakember kíséri figyelemmel a produkciókat, értékeli a látottakat és elemzi a tapasztalatokat. replő gyermekszínjátszók kedves díjban részesülnek : egy-egy mesehőst ábrázoló figurát kapnak, amelyeket Baksa Gyöngyi, fiatal pécsi keramikus tervezett. Érdekes színfoltja a találkozónak, hogy jelvényét egy 11 éves kislány — Rétfalvi Bernadett — rajzolta, míg a plakátokon felhasznált figurák egy 5 éves gyermek — Pinczehelyi Dóra — „alkotásai". Nyári évadot indít a Bábszínház Három testőr a Gyermekszínházban A fővárosi színházak közül elsőként az Állami Bábszínházban és a Budapesti Gyermekszínházban tartották meg az évadzáró társulati ülést csütörtökön. Az Állami Bábszínház nyári szezont indít: kéthárom együttes, felváltva a főváros peremkerületeiben, a főváros és a Balaton környéke szabadtéri színpadain és ifjúsági, úttörőtáborokban vendégszerepel. Fellépnek a szentendrei nyári játékokon is. A nyári szezonban mintegy 170—180 előadást tartanak. Szeptember 7-én sajnos ismét a Jókai téren kezdik az új évadot. A színház művészei vállalták, hogy ha az évad közben kell átköltözniük a végre, késve elkészülő, megújult anyaszínházba, akkor sem lesz műsorkiesés emiatt. A Jókai téri létesítmény ez esetben kamaraszínházként működik majd. A legkisebbeknek tartanak itt előadásokat. Az új bemutatók is a költözködéstől függenek. Népi bábkomédiák címmel különböző népi bábjátékok hőseit elevenítik majd meg. A gyermekek további két bemutatónak örülhetnek. Az évadzáró társulati ülésen két aranygyűrűt ítéltek oda. A színház aranygyűrűjét kapta Turcsányi Erzsébet színművész. Először adták át a társulat 1975-ben elhunyt művésze, Balajthy Andor hagyatékából alapított vándorgyűrűt Blasek Gyöngyi színművésznek. A Budapesti Gyermekszínház következő évadja szeptember 11-én kezdődik az anyaépületben. A bemutatótervek között szerepel a Hókirálynő című zenés mesejáték és Dumas Három testőrjének szovjet musical-változata, amelynek zenéjét ifj. Dunajevszkij szerezte. Kazán István igazgató bemutatta a társulat új tagjait, Marlaky Gábort, aki a Vidám Színpadról szerződött át és Balogh Zsuzsát. Balaton ’76” Az Országos Idegenforgalmi Tanács kiadásában megjelent a Balaton ’76 című műsortájékoztató. A kiadvány 220 000 példányban, angol, német, magyar, orosz és szlovák nyelven tájékoztatja az érdeklődőket a kulturális és szórakoztató programról, a sporteseményekről és a kirándulási lehetőségekről. Külön ismertetik a gyalogtúrák útvonalait, a tóval szomszédos kirándulókörzetek, a Balaton-felvidék és a Bakony nevezetességeit KIÁLLÍTÁSI KALAUZ XIX. századi városképek A múlt század magyar művészetének egyik legkedveltebb festészeti-grafikai műfajával, az útirajzzal ismerteti meg a látogatót a Nemzeti Galéria új kiállítása, amit a grafikai tár legszebb hazai és külföldi vonatkozású látképeiből — az úgynevezett vedutákból — válogatott össze Turcsány Zsuzsa. Ezzel az elnevezéssel az olyan táj- és városábrázolásokat illeti a művészettudomány, amelyek művészi igénynyel, de tárgyilagos hűséggel adják vissza a természeti valóság egy-egy részletét, amiért is nemcsak esztétikai értelemben nyújtanak élményeket, de dokumentatív értékük is számottevő. Az effajta rajz, metszet és festmény a régiek számára lényegében a fotót helyettesítette. Jóllehet, vedutákkal már a középkori kódexek miniatúráin is találkozunk, a klasszikus értelemben vett művészi látkép a reneszánsz találmánya, hisz a természet, a környezet szépségeit voltaképpen csak a humanista ember fedezi fel. Nálunk a vedutafestészet fénykora a XIX. századra esik, amikor a magyar társadalom — több évszázados megkésettséggel — megindul a polgári reformok útján. Mindez együttjár az ön- és útirajzok álló magyar kulturális élet — így a nemzeti szellemű képzőművészet — igényével, ami egész sor alkotóban kelti fel a vágyat a tanulásra, ismeretszerzésre. Megkezdődik tehát a fiatalok kirajzása az országba és a nagyvilágba, s tapasztalataik nyomán Olaszország, Ausztria, Svájc, a Távol- Kelet és a Szentföld, s nem utolsósorban hazánk városainak, jellegzetes tájainak finoman részletező, valósághű rajzai és akvarelljei látnak napvilágot. A műfaj népszerűsödéséhez nagyban hozzájárul a sajtó, amely rendre közli a hazatért művészek munkáit, de gyakran adnak illusztrációs megbízásokat a könyvkiadók is, hiszen ekkoriban jelennek meg a magyarság történetével, néprajzával, kultúrájával kapcsolatos első tudományos összefoglalások. A bemutatott közel 200 lap sokoldalúan szemlélteti a XIX. század magyar festőinek vállalkozókedvét, amely a személyes ambíciókon túl híven tükrözi az alkotók habitusát, ízlésvilágát, stíluseszményeit is. Elég csak a képek előadásmódját szemügyre venni. Míg az 1830-as, 40-es években indult első generáció tagjai, Markó Károly, Barabás Miklós, Libay Károly Lajos még jobbára a klasszicizmus jegyében dolgoznak, s bizonyos szenvtelenséggel szemlélik a köröttük zajló életet, addig a pályájukat a század derekán kezdő Markó-tanítványok: Kozma Károly, Molnár József, Keleti Gusztáv és a többiek már a romantika elkötelezettjei, ami beállításaik életszerű, személyes voltában is megnyilvánul. Már nem rajzolnak le mindent, ami a szemük elé kerül, hanem csak azt, amivel hangulati-érzelmi rokonságot éreznek. Ugyancsak romantikus erény az etnográfiai érdekességekhez, az egzotikumhoz való vonzódás is, amit a tárlat nagy számú afrikai, görögországi és spanyol látképén tanulmányozhatunk. Az akadémizmust tagadó új festői irányok, a naturalizmus és a plein air Mészöly Géza, Edvi Illés Aladár és Perlmutter Izsák hangulatos városképeiben, illetve Mednyánszky László ködösvárás tátrai tájain jelentkeznek a századfordulón, hogy aztán Vaszary János vibruálóan festői akvarelljeiben végképp megtörténjen a váltás. Az ő kezén válik a rajz az ismeretek átadásának mechanikus eszközéből a személyes kifejezés legközvetlenebb formájává, s ezzel új korszak kezdődik a veduta értelmezésben is. A művek változatos technikával készültek: többségük vízfestmény vagy ceruzarajz, de találkozunk kombinált megoldásokkal, kaparással, temperával, gvassal is. A leglátványosabbak Libay és Mednyánszky fedőfehérrel ellátott lapjai, míg kolorit dolgában Edvi Illés és Vaszary viszi el a pálmát. Néhány mű, így Áron Károly 1820-as pozsonyi látképe, Petrich András szintén ekkor keletkezett tihanyi és füredi részlete, Kiette Károly a honvédseregektől megostromolt Budavárát ábrázoló munkája és Wigand Baltazár a reformkori fővárost idéző sorozata építészeti szempontból rögzíti az azóta eltűnt hazai helyzetet, s így mint kultúrtörténeti adatszolgáltatás is figyelmet érdemel. Tasnádi Attila Edvi Illés Aladár: Rákóczi háza Rodostóban HORIZONT — A Magyar Állami Operaház művészeinek közreműködésével Londonban hatalmas sikerrel játszott Verdi-operáról, A lombardokról helyszíni közvetítést adott a BBC rádió. — A kapuvári táncegyüttes ausztriai vendégszereplésre utazott csütörtökön. Bécsben és Ilmitzben lép fel. Műsorában többek között bemutatja a kapuvári lakodalmast. — A magyar—grúz kapcsolatok érdekes mozzanatára derült fény a Magyar szemmel Grúziában tv-műsor anyaggyűjtése során. Itt él Kossuth Szvetlána, Kossuth Eduárd dédunokája, Kossuth Lajos rokona. — Valentyina Tyereskováról, a világ első és máig egyetlen női űrhajósáról érdekes riportfilmet láthatnak a magyar televízió nézői augusztus 29-én. Hajdani tanárai, osztálytársai és űrhajós kollégái beszélnek Tyereskováról, megismerkedhetnek a nézők az űrhajósnő mai életével is. 5 örvendetesen növekszik az érdeklődés kulturális örökségünk iránt. Gondolok itt mindazokra az irodalmi és művészeti értékekre, amelyek az elmúlt századok során születtek, formálódtak, majd törvényszerűen ránk hagyományozódtak, hogy őrizzük, használjuk és gyarapítva adjuk tovább őket. Az érdeklődés rokonszenves növekedése mutatkozik például a népművészeti tárgyak fokozódó megbecsülésében, a már csaknem elfeledett drámák, népi játékok színpadra állításában vagy a régi irodalom jellegzetes műveinek új, gyorsan elfogyó kiadásaiban. Ezt látva nem kétséges, hogy sokan kézbe veszik majd Vargyas Lajos A magyar népballada és Európa című, kétkötetes művét, amelyik a Zeneműkiadó gondozásában jelent meg. Egyedülálló vállalkozás a maga nemében ez a balladakönyv a hazai és a nemzetközi balladakutatás területén. Vargyas Lajos az európai népballadákkal összefüggésben vizsgálja a teljes magyar balladakincset, a típusok eredetét, elterjedtségét, a dallamokat, a szövegek történelmi és társadalmi hátterét s az egyéb jellemzőket. Kodály Zoltán halála előtt még látta a kézirat egy részét, s „az utolsó fél évszázad legjelentősebb magyar zenetudományi tetté”-nek nevezte. A bevezető tanulmány elméleti és módszertani kérdésekkel foglalkozik. Hol a ballada helye a népi és irodalmi műfajok között? Mikor és miért alakult ki a ballada? Mi az ének és a tánc szerepe a műfaj egészének szempontjából? Ilyen és hasonló kérdésekre ad választ. A testesebb második kötet, a tulajdonképpeni példatár önmagában is érdekes. Az ismeretek pazar bőségét kínálja, s a balladák szövegének, változatainak közlésével maradandó olvasmányélményt nyújt. Középkori balladákat, balladaszerű régi énekeket, ponyva-, betyár- és újabb keletkezésű balladákat egyaránt olvashatunk benne. Kották segítségével dallamváltozatokban is gyönyörködhetünk, a magyarázó, értelmező szövegekből pedig a balladák tartalmáról, hőseiről, a hozzájuk kapcsolódó eseményekről, az európai összefüggésekről és azonosságokról kapunk részben új ismereteket Tanulmányának A ballada és a mai ember című fejezetében írja Vargyas Lajos: „Ha újra végiggondoljuk a népballada műfaji sajátságait, arra a meglepő eredményre jutunk, hogy alig van olyan régi irodalmi vagy népi műfaj, ami annyira megfelelne a mai ember irodalmi igényeinek, mint a ballada.” Ezt az egyetlen mondatba sűrített, lényeges megállapítást igazolja mindaz, amit a két kötet több mint ezer oldalán olvashatunk. M.L LAPOZGATÓ Népballadáink és Európa