Népszava, 1976. július (104. évfolyam, 154–180. sz.)

1976-07-01 / 154. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) folytatott harcban bekövetkezett változások lényegét, körültekintően határozza meg közös feladatainkat az adott helyzetben. Egyetértünk a dokumentumnak azzal a részével is, amely felhívással fordul Európa haladó, demokratikus erőihez, mindenekelőtt a szocialista, szociáldemokrata pártokhoz, hogy működjünk együtt a béke és a biztonság közös ügyének megerősítésében. A szerkesztő bizottság munkájában közreműködő 28 testvérpárt egyikeként mi is részt vettünk a dokumentum készítésében, amely meggyőződésünk szerint alkalmas arra, hogy segítse Európa kommunista és munkáspártjainak, valamennyi haladó erejének közös harcát, felemelő céljaink elérését. Pártunk elfogadja a beterjesztett ok-Lars Werner, a (svéd) aloldali Párt — Kommunisták elnöke beszédben hangsúlyozta, hogy a ■gutóbbi években a vilám pozitív változások törtek. Erre példa az ameriai imperialisták indoínai veresége. Az impealizmus elvesztette a volt ortugál gyarmatokat is.ozitív változások történek földrészünkön is. E kifejezésre jutott a helsinkonferencián. Mindez azonban nem menti, hogy az amerikai aperializmus és a NATOvesztette volna fenyegető jellegét. Továbbra igykeznek beavatkozni más rszágok belügyeibe. Eben a harcban mind nayobb szerepet játszik az internacionalista szolidaitás. A szónok kifejtette,ogy a svéd kommunistákmánytervezetet, és elfogadásra javasolja az értekezleten részt vevő minden testvérpárt küldöttségének. Befejezésül, kérem a testvérpártok küldötteit, vigyék magukkal hazájukba a magyar kommunisták üdvözletét és jókívánságait. Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és tagsága, a szocializmust építő és békeszerető magyar nép teljes erejével támogatni fogja tanácskozásunk állásfoglalásait, és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy Európa a béke, a biztonság, az együttműködés és a társadalmi haladás földrésze legyen. Köszönöm a figyelmet, a proletár internacionalizmus hívei. Ez természetesen megerősíti a pártoknak azt a jogát, hogy stratégiájukat és taktikájukat önmaguk dolgozzák ki. Lars Werner ezután arról beszélt, hogy pártja nagyra értékeli azokat a vívmányokat, amelyeket a szocialista országok a szocialista demokrácia kialakításában azáltal értek el, hogy a tervgazdálkodással a dolgozók közvetlenül részt vesznek a termelés és a társadalmi élet irányításában. A szónok kifejtette, hogy a nemzetközi szolidaritás keretében tágítani, bővíteni kell azoknak a körét, akikkel a kommunisták együttműködnek a nemzetközi konszernek elleni harcban. A Német Szocialista Egységpárt azt a szilárd akaratát, fejezi ki, hogy hozzá fog járulni ahhoz, hogy az európai békéért, biztonságért és együttműködésért vívott harcban új sikerek szülessenek — kezdte beszédét Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az Európa békés jövőjéért folyó harcban milyen nagy súlya van a kommunisták szavának. A mi pártjaink természetesen saját munkásosztályukhoz, saját népükhöz szólnak, de minél erősebb a nemzetközi szolidaritás, minél jobban megértjük egymást a közös harci célokat illetően, és minél inkább ennek megfelelően cselekszünk, annál nagyobb lesz sikerünk, amelyre mindnyájan törekszünk. A továbbiakban a szónok kifejtette, hogy az értekezlet dokumentuma kérdéseknek csupán egy bizonyos, korlátozott körét fogja át, de ezek olyan kérdések, amelyek az egész emberiségre nézve nagy jelentőségűek, a szó legigazibb értelmében a népek számára életfontosságúak. A legutóbbi években sok mindent sikerült elérni, hogy elhárítsuk a békét fenyegető veszedelmeket. Bebizonyosodott, hogy a békés együttélésnek egyszerűen nincs más alternatívája. Az enyhülés a világpolitika fő iránya lett. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a békét előmozdító sikerek csakis antiimpersalista harcban érhetők el. Ezek a sikerek elsősorban a Szovjetuniónak köszönhetőek. Az NSZEP főtitkára a továbbiakban azt hangsúlyozta, a Helsinki konferencia óta eltelt időben is Dominique Vrbany, a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke, a berlini konferencia hetedik ülésén elhangzott felszólalásában hangsúlyozta, hogy a nemzetközi erőviszonyok alapvetően a haladás erőinek javára változtak meg. Ma már teljesen világos — mondotta Urbany —, hogy az imperializmus többé nem képes visszafordítani a történelem kerekét. Nem fér kétség ahhoz, hogy ennek a fejlődésnek a rendkívüli dinamikája, az európai népek életére gyakorolt pozitív kihatásai napról napra erősök-A berlini értekezlet szerda délelőtti ülésén szólalt fel Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. Bevezetőben rámutatott, hogy az enyhülés, a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés kedvező feltételeket teremt a népeknek a demokráciáért, a haladásért, és a valódi nemzeti függetlenségért vívott harcához. A portugál forradalom — mondotta a továbbiakban —, megteremtette az előfeltételeket a diplomáciai kapcsolatok felvételére a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, valamint a harmadik világ országaival és az egykori portugál gyarmatokkal. Kivételt képez a Kínai Népköztársaság, amely mind a mai napig elutasította a kapcsolatok felvételét az új, demokratikus Portugáliával, ugyanakkor azonban kifejezte készségét kapcsolatok létesítésére abban az esetben, ha Portugáliában a kommunisták részvétele nélkül, jobboldali kormány alakul. A reakciós és konzervatív erők, valamint mindazok, akik Portugáliában a külföldi impebeigazolódott, hogy a béke ingatag mindaddig, amíg az imperializmus olyan mérhetetlen módon tovább fegyverkezik. A politikai enyhülést katonainak kell követnie, viszont a leszerelés beleütközik a fegyverkezési monopóliumok törekvéseibe, így a leszerelési és a fegyverzetcsökkentési intézkedések is csak antiimperialista harcban vívhatók ki. Az imperializmus egyik legnagyobb csalása, amikor úgy tünteti fel a dolgot, hogy az enyhülés egyúttal területi status quót is jelent a kapitalista kizsákmányolás és a szocializmus között. Olyan elméleteket hirdetnek, mintha a világot befolyási szférákra osztották volna fel. Ezért aztán igyekeznek beavatkozni más népek belügyeibe. Ilyesmi elsősorban az Egyesült Államok és az NSZK uralkodó köreiben jelentkezik. Ez egyértelműleg a népek nemzeti önrendelkezési jogának megtagadása. Ez a konferencia is viszszatükrözte: a szocialista és a kapitalista országok munkásosztályának közösek az érdekei. Senki sem felejti el, hogy a harci feltételek természetesen különbözőek, hiszen ezek a teljesen különböző társadalmi-gazdasági rendszerekből fakadnak. De elválaszthatatlanul összekapcsol bennünket a cél közössége hogy tudniillik olyan világot akarunk teremteni, amely a munkásosztály és a dolgozó név számára szociális igazságosságot, szabadságot és emberi méltóságot jelent. Közös ellenségünk az imperializmus, amely nemcsak a békét, hanem az emberiség haladását is veszélyeztetinek. Ez mindenekelőtt a kommunista és munkáspártok tevékenységének köszönhető, amelyeknek harca és egész politikája a marxizmus—leninizmus tudományos és valóban forradalmi ismeretein alapszik. A Luxemburgi Kommunista Párt elnöke felszólalásában kiemelte, hogy a hidegháború korszakából az enyhüléshez vezető történelmi fordulat, a béke és a haladás erői előtt nyílt újabb lehetőségek a szocialista országok sikereinek és töretlen felemelkedésének köszönhetők. realizmus érdekeit szolgálják, nem érdekeltek ezeknek a kapcsolatoknak a fejlesztésében. Portugália, két évig tartott, rendkívül bizonytalan, ideiglenes jellegű, demokratikus helyzet után — most új alkotmány életbelépésével, egy új , demokratikus rend kezdetét éli át. Vannak olyan emberek, akik azon a véleményen vannak, hogy a forradalmi erők, különösen a PKP, olyan ritmust erőltettek a forradalomra, amely nem felel meg a reális erőviszonyoknak. Az igazság az — szögezte le a PKP főtitkára —, hogy Portugáliában már régen restaurálták volna a fasizmust, ha a forradalmi erőknek nem lett volna bátorságuk felvenni a harcot a monopolkapitalizmus és a nagybirtok ellen, ha a munkásosztály nem ragadta volna magához az élet hatékony ellenőrzését a gazdaság számos fontos területén. Alvaro Cunhal a továbbiakban kijelentette: elengedhetetlenül szükséges figyelmesen tanulmányozni a forradalmi mozgalomnak és más országok testvérpártjainak a tapasztalatait. A portugál demokrácia felépítéséhez vezető út nem lehet a monopolkapitalizmushoz való visszatérés, hanem a már elért történelmi vívmányok megszilárdítása az alkotmányban rögzített szocialista perspektíva révén. Enrico Berlinguer beszéde bevezetőjében felhívta a figyelmet arra a rendkívüli érdeklődésre, amelyet a nemzetközi közvélemény és a világsajtó tanúsít az európai kommunista és munkáspártok berlini értekezlete iránt. Természetesen, nincs hiány kritikusokban sem — fűzte hozzá —, akiket már az a tény felizgatott, hogy az európai testvérpártok találkozót határoztak el. Pártunk örül annak, hogy e konferencia kezdeményezői közé tartozik — mondotta. Az olasz pártküldöttség vezetője utalt arra, hogy a berlini értekezletet hosszas és fáradságos előkészítő munka előzte meg, az értekezlet dokumentumainak kidolgozására. A munka demokratikus alapon folyt és kikristályosodott az ilyen okmányok összeállításának három főbb ismérve, nevezetesen, hogy az okmánynak meghatározott témákra kell korlátozódnia, hogy nélkülözhetetlen a konszenzus, végül, hogy az okmány nem érintheti egyetlen párt függetlenségét sem. Az Olasz EP főtitkára ezután a nemzetközi enyhülésről beszélt. Hangsúlyozta a harc szükségességét a reakciós erők ellen, amelyek nem mondanak le arról, hogy ilyen vagy olyan módon hátráltassák vagy visszafordítsák az enyhülési folyamatot, illetve azt hangoztatják, hogy az enyhülésnek minden egyes országban együtt kell járnia a társadalmi és a politikai egyensúly fenntartásával. Minden kommunista párt lényeges vonása az internacionalizmus — hangsúlyozta Berlinguer. — Ez azt jelenti, hogy elkötelezetten részt vesz abban az akcióban, amely hazájában és nemzetközi méretekben kibontakozik, részt vesz a dolgozók, a népek közös mozgalmában, akik, illetve amelyek saját társadalmi és politikai felszabadulásukért, a nemzeti függetlenségért, az egész emberiség békéjéért és haladásáért küzdenek. Berlinguer annak a véleményének adott hangot, Georges Marchais, a Francia EP főtitkára bevezetőül jelezte, pártja egész tevékenységében a franciaországi válság konkrét elemzéséből és minősítéséből indul ki, majd a továbbiakban kijelentette: a Franciaországban mélyre ható demokratikus reformok szükségességének kérdése van napirenden. Lehetővé kell tenni a nemzetnek, hogy saját gazdasági és szociális fejlődésének ura lehessen, mégpedig a nagy monopóliumok államosítása útján. Biztosítani kell a dolgozók részvételét az ország ügyeinek intézésében minden szinten, beleértve a kormányt is. Az osztályharc napirendjén szerepel, hogy népünk újabb szabadságjogokat és egyéb jogokat vívjon ki, amelyekre támaszkodik, a dolgozók kiszélesíthetik harcukat, saját javukra változtathatják meg a politikai erőviszonyokat, meghátrálásra kényszeríthetik a ■nagyburzsoáziát, és vereséget mérhetnek rá. Az FKP főtitkára foglalkozott a fejlett tőkés Ennek az értekezletnek a megrendezése — hangsúlyozta a PKP főtitkára —, rendkívüli jelentőségű a pártjaink közötti baráti kapcsolatok, együttműködés és szolidaritás megszilárdítása szempontjából, hogy ez a mozgalom már túlnő a kommunista pártokon, s a legkülönbözőbb szellemi irányzatú politikai és társadalmi erőket ragadja magára. Ebben a széles és differenciált mozgalomban uralkodó tendencia a mai társadalom problémáinak megoldását olyan úton keresni, amely a szocializmushoz vezet. A szónok ezután a szocializmus irányába tartó fejlődés sokféleségéről szólt, és rámutatott, hogy a fejlett tőkés országokban ma már nemcsak a munkásosztály törekszik szocializmusra, hanem a dolgozók más rétegei is, fiatalok, nők, értelmiségiek nagy tömegei. Olaszországban, ahol a demokrácia kivívásáért, megvédelmezéséért és fejlesztéséért folytatott harc fő erői mindig is a munkásosztály és pártunk volt és maradt, mi olyan szocialista társadalomért küzdünk, amely az egyéni és kollektív szabadságjogok értékének és biztosítékainak megerősítésén épül fel — jelentette ki Berlinguer. Beszéde további részében elemezte a nyugateurópai testvérpártok közötti együttműködés egyes területeit, majd általában a kommunista és munkáspártok közötti szolidaritásról szólt. Az olasz pártvezető hangsúlyozta, a be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása nem zárja ki, hogy szabad megítélni más pártok elméleti és politikai állásfoglalásait, valamint a nemzetközi élet és a munkásmozgalom bizonyos fejleményeit. Más kommunista és munkáspártokhoz tartozó elvtársak is kifejtették beszédeikben és cikkeikben — egyenesen vagy közvetve — bíráló megjegyzéseket orientációnkról vagy meggyőződésünkről ... Óhajunk is, hogy a nagy témákban tovább folytatódjék a vita a munkásmozgalomban, a barátság és a megértés szellemében, mind szabadabban és nyíltabban. Enrico Berlinguer beszéde befejező részét a parlamenti változások utáni olaszországi helyzet elemzésének szentelte, országokban tevékenykedő kommunista pártok harcának néhány közös vonásával, majd az imperializmus jelenlegi helyzetével. Idézte az FKP XXII. kongresszusának azt a megállapítását, hogy „a nemzetközi ■küzdőtéren új erőviszonyok vannak kialakulóban, amelyek már nem teszik lehetővé az imperializmusnak, hogy saját belátása szerint cselekedjék”. A nemzetközi enyhülésről szólva Marchais megállapította: Európa népei még soha nem rendelkeztek ilyen lehetőségekkel ahhoz, hogy tartós békében éljenek, a leszerelés útján haladjanak, biztonságban munkálkodhassanak, mint napjainkban. Ez a békés egymás mellett élés azonban semmiképpen sem jelent országunkban társadalmi és politikai status quo-t — hangsúlyozta. A francia pártküldöttség vezetője élesen bírálta a francia katonapolitikát, annak kalandor elemeit, az amerikai stratégia elfogadását, a magas katonai kiadásokat. Célul jelölte meg az enyhülés elmélyítését és a fegyverzet csökkentését —egyenlő biztonság mellett —, továbbá az „antagonisztiikus tömbök” visszafejlesztését, majd feloszlatását Beszélt Marchais a szocialistákkal és a keresztényekkel való együttműködés lehetőségeiről, majda berlini konferencia munkáját tekintette át Az FKP főtitkára befejezésül kijelentette: — Szolidárisak vagyunk a szocialista országok kommunista pártjaival és a tőkés országok kommunista pártjaival. Szolidárisak vagyunk a szocialista Kubával és Indokina népeivel. Szolidárisak vagyunk az algériai FLN- nel, amely a szocializmus útján vezeti az emiatt imperialista támadások célpontjává vált országot. Szolidárisak vagyunk a Szudánban, Iránban és Indonéziában, Chilében, Uruguayban és Brazíliában üldözött kommunistákkal, szakszervezeti aktivistákkal és demokratákkal. Szolidárisak vagyunk Djibouti függetlenségérel harcoló népével, a felszabadulásért küzdő nyugat-szaharai néppel. E napokban külön szolidaritásunkról biztosítjuk a kommunista pártot, az összes demokratikus erőket, amelyeket kíméletlen megtorlás sújt Spanyolországban. Szolidárisak vagyunk Libanon kommunistáival és más haladó erőivel, a Palesztinai ellenállással. MARTIN GUNNAR KNUTSEN, a Norvég KP elnöke: Martin Gunnar Knutsen, a Norvég Kommunista Párt elnöke a berlini konferencia szerdai ülésén elhangzott beszédében többek között hangsúlyozta hogy Norvégia manapság, mint a Szovjetunió NATO-szomszédja, stratégiailag igen fontos és katonailag együttműködik az USA-val. Az Északi-tengerben felfedezett gazdag olajlelőhelyek miatt az ország jobban a gyújtópontba került, mint bármikor a múltban. Erősödik a vezető NATO-országok nyomása, amelyek azt akarják, hogy az országban atomfegyvereket tárolhassanak és külföldi erőket állomásoztathassanak. Egyidejűleg erősödik a Helsinki szellemével szöges ellentétben álló antikommunista és szovjetellenes propaganda is azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy félelmet és bizalmatlanságot keltsenek a Szovjetunió iránt. A norvég kommunistáknak elsőrendű feladata lesz, hogy az öszszes haladó erőkkel együtt közösen fokozza harcát a támaszpont-politika, valamint az antikommunizmus és a szovjetellenesség ellen — hangsúlyozta Knutsen. ERMENEGILDO GASPERONI, a San Marinói EP elnöke: ■ Ermenegildo Gasperoni, a San Marinói Kommunista Párt elnöke beszédében örömmel nyugtázta, hogy a több hónapos véleménycsere eredményeként összehívták az európai kommunista és munkáspártok konferenciáját egy olyan dokumentum alapján, amelylyel valamennyi résztvevő egyetért. A kommunisták, a munkásosztály és a különböző politikai beállítottságú dolgozók nagy érdeklődéssel figyelik a találkozót, amelyet nyílt véleménycsere jellemez, s amely a résztvevő kommunista és munkáspártok egyike számára sem állapít meg előírásokat vagy kötelezettségeket. Befejezte munkáját a berlini tanácskozás LARS WERNER, a (svéd) Baloldali Párt — Kommunisták elnöke: ERICH HONECKER, az NSZEP KB főtitkára: DOMINIQUE URBANY, a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke: ENRICO BERLINGUER, az Olasz KP főtitkára: GEORGES MARCHAIS, a Francia KP főtitkára: ALVARO CUNHAL, a Portugál KP főtitkára: A szerdai ülés A szerdai ülés első felszólalója Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke volt. JOSZIP BROZ TITO, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, Joszip Broz Tito beszédében kijelentette, hogy meggyőződése szerint az ezen a konferencián kialakult nyár és szabad eszmecsere jelentősen hozzájárul, hogy megvalósulhassanak a konferencia céljai: a kommunista és munkáspártok még erőteljesebben járulhassanak hozzá az európai béke és biztonság szilárdulásához, az európai általános, minden oldalú együttműködés fejlesztéséhez és az európai társadalmi haladáshoz. Az egész mai nemzetközi helyzet bonyolult és ellentmondásos — mondotta a JKSZ elnöke, de megfigyelhető, hogyan törnek előre a demokrácia, a haladás és a szocializmus erői. A világ jelenlegi fejlődését erőteljesen jellemzi a kapitalista rendszer válsága, a régi ellentmondások halmozódnak, és újakat hívnak életre. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai és erkölcsi válság is egyúttal. Ebben az időszakban, amikor a kapitalista országokban a gazdagok még gazdagabbá, a szegények pedig még szegényebbé válnak, az a jelen parancsa, hogy a szocializmus és a demokrácia erőinek tovább kell fokozniuk harcukat. Korszakunkban egyre erőteljesebb szerepet játszanak a dolgozó tömegek, s azok növekvő politikai öntudata. A dolgozók széles tömegeinek egyre előnyösebben változó politikai hangulata arra kényszeríti az összes társadalmi erőket, hogy tüzetesen megvizsgálják saját álláspontjukat. A szocializmus erői képesek túlszárnyalni mindazokat a pozitív politikai, gazdasági és szellemi értékeket, amelyeket a demokrácia eddig fel tudott mutatni. A szocializmus és a demokrácia értékei korunkban azonos, egymással megegyező fogalmak, s ezek: emberi igazságosság és szabadság, függetlenség, egyenjogúság. A JKSZ elnöke a továbbiakban rámutatott, a függetlenségükért harcoló népek ma már behatoltak a nemzetközi porondra. Ezek a népek tovább folytatják igazságos harcukat a politikai emancipációért, a független és szabad nemzeti fejlődésért, a világ békéjéért és biztonságáért. A katonai tömbön kívül álló országok mozgalma közvetlen ellenállást tanúsít az imperialista politikával szemben. Tito különösen jelentősnek minősítette az ilyen országok államfőinek és miniszterelnökeinek hamarosan sorra kerülő colombói értekezletét. A nemzeti kisebbség jogainak figyelmen kívül hagyása, azok jogainak elhanyagolása ellentétes a legelemibb emberi jogokkal, s különösen ellentétes a nemzeti kérdés marxista -leninista megközelítésével. A kommunista mozgalom problémáiról szólva, Tito hangsúlyozta, hogy minden forradalmi mozgalom közvetlenül saját munkásosztályának és saját népének felelős, s pozitívan hat a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére, ha figyelembe veszik, hogy a szocializmusért vívott harcának különböző útjai lehetségesek. Megállapította, milyen felemelő légkörben történt ennek a konferenciának az előkészítése, s milyen kitűnő a konferencia légköre is. Itt teljesen nyílt a légkör, mindenki megértő a másik álláspontja iránt, így lehetővé válik egymás álláspontjainak jobb megismerése és a fő kérdésekben könynyebb kialakítani egységes álláspontot. Meggyőződése, hogy a szocializmus feltartóztathatatlan világfolyamat. NÉPSZAVA 1976. július 1.