Népszava, 1976. augusztus (104. évfolyam, 181–205. sz.)

1976-08-01 / 181. szám

4 Zöld út a gabonának A szállítás nagy erőpróbája Előkészületek az őszi csúcsidőre — A rakodás gondjai Szállítási csúcsokkal zárult a múlt év. A Volán már 1975 júliusában teljesítette ötéves tervét, a MÁV pedig annyi árut szállított, amennyire 1980-ban számítottak. Igaz, a negyedik ötéves terv időszakában a népgazdaság minden eddiginél nagyobb összegeket fordított közlekedési beruházásokra. A következő évek programjából csak néhány adat: 1980-ban 100 vonatból már csak ötöt vontat majd gőzös, 1600 kilométer vasútvonalat Mit jelent a hó? Az első félév adatai, tényei alapján néhány kedvezőtlen jelenségre kell a figyelmet felhívni. Az év első hónapjaiban elsősorban anyagi ösztönzéssel akarták „rábírni” a vállalatokat az előszállításra. Az építőanyag-ipari vállalatok ,,kitettek magukért”, több kavicsot, követ elemet juttattak el rendeltetési helyükre mint a korábbi évek hasonló időszakában, de félmillió tonnával kevesebbet a tervezettnél. A vasút több mint kétmillió tonnával kevesebbet szállított az előirányzottnál az év első hat hónapjában, és a Volánnál is gyakran ácsorogtak a teherautók fuvarra várva. A közületi gépkocsik kihasználtsága is elmaradt a várakozástól, s a folyami hajózás mindössze 978 ezer tonna árut szállított. Nálunk gazdagabb országok is felismerték, hogy a tömegáruk szállításához a legolcsóbb a vízi út. Csatornák egész sorát építik, hogy a különCsoltó László, a Központi Szállítási Tanács titkára mondta el, hogy megalakították a mezőgazdasági operatív bizottságot, amely rendszeresen részt vesz az igények felülvizsgálásában, s ha szükséges, azonnal intézkednek. A mezőgazdasági szállítások egyetlen percet sem késlekedhetnek. Most alapvető kérdés, hogy a gabona minél hamarabb tárolókba, malmokba jusson, s ha kell, az ország különböző részeiről is átcsoportosítanak szállítóeszközöket. A másodvetésekhez, a soron következő mezőgazdasági munkákhoz sem késhet a műtrágya, a vetőmag, a szükséges anyag. Már most megkezdik az őszi mezőgazdasákorszerűsítenek, csaknem 500 korszerű vontatójárművet — Diesel- és elektromos mozdonyokat, motorvonatokat — vásárolnak. A tehergépkocsik száma pedig az 1975. évi 78 ezerről 193 ezerre emelkedik. Az adatok jól tükrözik, hogy a műszaki feltételek minden eddiginél gyorsabb ütemben és kedvezően változnak. Az ötödik ötéves terv teljes összhangot biztosít az igények és a lehetőségek között, ha ... köző folyókat, tengereket összekössék. Mi azokat a lehetőségeket sem használjuk ki, amelyek rendelkezésre állnak. A Tiszán vízlépcsők épülnek, s már most gondolnunk kellene kikötők létesítésére, mert a Dunán éppen a megfelelő daruk, gépek, állomások hiánya akadályozza a hajózási lehetőségek teljes kihasználását. Több olyan nagy létesítményünk van, amelyek építése közben ,,megfeledkeztek” a kikötőről. Pedig amikor egyegy új beruházásról döntenek, s a gazdaságossági kérdéseket vizsgálják, a szállítás mind nagyobb súllyal esik latba. Be lehet számolni kezdeti lépésekről: a Bólyi Állami Gazdaság saját erőből épít kikötőt, Szolnokon pedig több üzem akar összefogni. A tengeri szállításoknál egyre jobbak az eredményeink, de a hazai vizeken még lenne mit tenni, és ez elsősorban nem beruházási, hanem szervezési kérdésnyi munkákra a felkészülést. Eddig elsősorban melegágyi zöldségek kerültek a piacokra. A zöldséget, a gyümölcsöt, éjszakai gyors tehervonatokkal szállítják. Augusztus végén megkezdődik a cukorrépakampány is. 4—4,5 millió tonnára számítanak, de ez — az átrakásokat is figyelembe véve — a közlekedés számára legalább kétszeres mennyiséget jelent. A vasút naponta 1300 tehervagont biztosít a cukorrépa szállításához, szükség esetén átcsoportosításokat hajtanak végre. S itt ,,visszaüt” a lemaradás. Hiszen a mezőgazdasági termékekhez, elsősorban a cukorrépához, az építőanyaghoz is, nyitvt kocsi kell. Ha pedig nem lesz elegendő a hazai, külföldieket kell igénybe vennünk, jelentős devizakiadásokat vállalva. A vasút munkáját a kihasználatlanság akadályozza a legjobban. Nemzetközi szinten is túl hosszú nálunk a kocsiforduló idő. A vagonok sokszor napokig ácsorognak a teherpályaudvarokon, be- vagy kirakásra várva. Pedig, ha csak háromtized nappal csökkentenénk ezt az időt, 2300 tehervagon vásárlását takaríthatnánk meg. A vállalatok évente 500— 600 millió forint kocsiálláspénzt fizetnek, de nem erre, hanem üres vagonokra van az országnak szüksége. Pénteken és szombaton nem raknak meg áruval vagont, mint egy közepes hétköznapin, viszont hét közben több kocsit kérnek, mint amennyi rendelkezésre áll. Ez a helyzet mind tarthatatlanabb lesz. Kínálkozó konténerek Közúton az idén 540 millió tonna árut kell szállítani. A Volánnál egy-egy tehergépkocsi évente legalább kétszer annyi árut visz el, mint a közületeknél. A következő hónapokban — a Volán átad fuvarokat — biztosítani akarják, hogy az üzemek, vállalatok, tsz-ek, állami gazdaságok teherautói is többet fuvarozzanak. Ez nemcsak nekik, hanem az országnak is előnyösebb. Visszatér, mint akadályozó tényező, a rakodás. Takarékoskodnunk kell az élőmunkával, egyre kevesebb munkaerő áll rendelkezésre. Az utóbbi öt évben 2,2 milliárd forintot fordítottak ennek megoldására, de az eredmények nem biztatóak. A legkorszerűbb módszer a konténeres szállítás lenne, mert ez feleslegessé teszi a cipelést, az átrakást, az élőmunkát. Tavaly a MÁV-nál 130 millió tonnából mindössze 450 ezer tonnát szállítottak konténerekben, pedig a tudományos felmérések szerint 40 millió tonnára lenne mód. Most a közlekedési vállalatoknak, s a szállíttatóknak közösen kellene keresniük a korszerű rakodási és szállítási módszerek gyorsabb bevezetésének lehetőségét, mert csak ez vezet végső megoldáshoz, az eszközök jobb kihasználásához. Moldován Tamás kedvezőtlen jelenségek Késlekedés nélkül Sződliget határában 27 millió forintos beruházással épül a váci déli vízmű, amely naponta csaknem 11 ezer köbméteres teljesítménnyel járul hozzá majd a város és nyolc környező község ivóvízellátásának javításához. A tervezett 11 csőkút már elkészült, s közülük ötöt a napokban helyeztek üzembe. (MTI Fotó : Soós Lajos felvétele) NÉPSZAVA MéZZIIvNJET Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Mathieu Kerekou alezredesnek, a Benin Népi Köztársaság elnökének, az ország függetlenné válásának 16. évfordulója alkalmából. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait dr. Rudolf Gnäginek, a Svájci Államszövetség elnökének Svájc nemzeti ünnepe alkalmából. Megjelent a Béke és Szocializmus A kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata júliusi számában vezető helyen közli Franz Muhnnak, Ausztria Kommunista Pártja elnökének „A Szovjetunió és a mai világ” című cikkét. Május 18. és 22. között tartotta a IX. kongreszszusát a Német Szocialista Egységpárt. Werner Lambert, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, ismerteti a kongresszus előkészítését, lefolyását, legfontosabb határozatait. Bonn nagy hangversenytermében, a Beethoven-Halléban tartotta kongresszusát a Német Kommunista Párt. Mint a párt elnökhelyettese, Hermann Gautier írja :,A népnek szocializmusra van szüksége” című cikkében, a kongresszus visszhangja bizonyítja, hogy a Német Kommunista Párt az NSZK politikai életének számottevő tényezőjévé vált. A Béke és Szocializmus folytatja azoknak a cikkeknek a közlését, amelyekben a szerzők kifejtik nézeteiket a marxista -leninista tömegpárt építésének problémáiról A júliusi számban két nagyon figyelemre méltó cikk jelent meg ebben a témakörben André Vieuguet-nek, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottsága tagjának, valamint Michele Rossinak, az Olasz Kommunista Párt képviselőjének tollából. „A fejlődő országok és a leszerelés” a címe annak a cikknek, amelyet Naim Ashhab, Jordánia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja írt. Az utóbbi évtizedeket, de különösen a hetvenes éveket a fejlett tőkés országokban, a nagyfokú infláció jellemzi. Mi idézte ezt elő? Ezt vizsgálja cikkében két szovjet közgazdász, Sz. Nyikityin és Se. Pronyin. A könyvszemlében Iván Vorozsetkin, a Pravda főszerkesztő-helyettese ismerteti Leonyid Brezsnyev beszédeinek és cikkeinek 5. kötetét, amely a közelmúltban jelent meg Moszkvában. Kinevezés A Minisztertanács dr. Raft Miklóst, a Tanácsakadémia Tanácsigazgatási Szervezési Intézetének igazgatóját a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettesévé nevezte ki. Átalakul Vas megye iparszerkezete Vas medve iparszerkezete az V. ötéves terv során nagymértékben megváltozik. A szétszórtan működő, apró üzemek összevonásával a medve ipari termelése 1980-ig 40 —45 százalékkal emelkedik. A győri Rába-gyár szombathelyi szerelvénygyárának építése megkezdődött, és jó ütemben halad. Elkészült a 15 000 négyzetméteres gyártócsarnok, a raktárak és az energiaépületek alapozása. Az építkezés "versírására a VASÉP átvállalta a vagongyártól a vasszerkezetek szerelésének egy részét. Az 520 milliós beruházás 1977 végére készül el és a következő év második neveztében már termelhet az üzem. A Nyugat-magyarországi Fapardaséoi Kombinát egymilliárdot meghaladó fejlesztési programja az erdőteremtéstől egészen az új üzemcsarnokok építéséig terjed. Már az idén 950 ezer négyret*Péterre növelik a laminált forgácssavgyártást. T. P. ASNI KELL... A mohácsi sík szegélyére pöttyintett falvakban beszélnek egy apró termetű, szíjas emberről, aki harminc esztendeje járja a határt. Télen-nyáron fedetlen fővel látják — azt mondogatják róla az öregasszonyok, hogy visszajáró lélek. Sokan a fejüket csóválják vagy legyintenek. Szulejmán szultán aranyos hintáját kutatja ez is, mint a régi kincskeresők, akik a gazdagságot remélték a csatatértől... S micsoda helyeken bukkan fel a kicsiny, sörtebajszos, tar fejű ember! ‘ « Ázott kukoricaföldeken verekszi át magát, szittyós, ingoványos réteken tapogatja a járást, és poros dillőutakon gyalogol napjában húsz-huszonöt kilométert is. Néha megáll, gondterhelt arccal, töprengve árnyékba húzódik, aztán nyugodt, egyenletes léptekkel négyszöget lép a puszta mezőn. Ilyenkor úgy látszik, hogy a távolságot méri be a legközelebbi fűzfához vagy a kiszáradt patakmederhez. Kölkeden állítólag azt jósolták róla, hogy egyszer majd beszakad alatta a föld, s elnyeli örökre, mint a régi vitézeket, akikről senki sem tud. Nyakig érő fűben ülünk a majsi dombtetőn. A barackfák hullámzó sárga folyóként kanyarodnak alá a völgybe. A kicsiny, sörtebajszos ember aki néhány vonással felvázolta elképzelését a 450 esztendő előtti mohácsi csatáról, az a Szűcs József, akit megszállottként ismer a fél járás. A terep innen, a magaslatról, kisimított tenyér. Ha Szüleimén valóban innen szemlélte a felsorakozott magyar sereset, könnyen eligazodott a csatavezetésben. A haragos színű kukoricatáblák messzire vezetik a tekintetet. A síkot egy-e°v ellápoló bokorcsavart élénkíti, a domb lábhoz közel magányos txi«vfa feszíti derekát. Távolabb jegenyék őrsora silbakol. A térképként elénk fekvő tájon Szűcs József bengivol ear kaeszarinvonalét. M.Vatna ííy széles cukorrépaföldek fölött kanyarog. Erre jutott a kisvasút, a Muki, amelyen az ötvenes években szolgálatot teljesített. — Idén lesz harminc esztendeje, hogy a lajméri pusztán szántás közben romokat találtak. Akkoriban már bejártam a mohácsi múzeumba könyvekért, tanulmányokért: egyik nap beállított ide, a múzeumba, egy öreg iskolamester. Hozta a hírt Laimérről: „Ha nem röstellik, nézzék meg!” Szűcs József fékező volt a kisvasúton. Laiméron keresztül szállították az erdőgazdaság fájét. Első szabad napján szerszámot fogott, és a kisvasúttal kiment a régi épület romjaihoz. „Este, ha ideértek, fütyüljetek!” — mondta a mozdonyvezetőnek. Attól kezdve ásott szabadnapon, ásott szombaton, vasárnap, s még éjszaka is, viharlámpa fényénél. — Azt hajtogatták: „Megbolondultál!”, de engem nem érdekelt, mit beszélnek. Az első csontokat kisvasúton vittem be Mohácsra, a múzeumba. Néhány hónapig azt hittük, hogy rátaláltunk az első mohácsi tömegsírra... Hamarosan kiderült, hogy a temető, amit találtam, a középkori Lajmér temetkezőhelye. Kudarc volt, nem titkolja. Sokan nevettek, kárörvendve: „Mit ugrál ez az erdei munkás, ez a vasúti fékező? Minek üti az orrát a nagyok dolgába ?” A majsi domboldalon, a magas fűben ma is indulattal dobbant a kicsi, sörtebajszos ember. — Hagyd abba! — erre biztatott mindenki. Nekem meg éppen ez kellett. Azért is tovább, ha beleszakadok is. Ásni, ásni, ásni! 19-18-ban odahagyta a kisvasutat. Átment a vendéglátóiparhoz, a mohácsi Béke Szálló alkalmazta karbantartó munkásként. A terepen töltött tíz esztendő azonban elég volt hozzá, hogy a mohácsi katlanban dolgozó traktorosokat, gazdasági embereket megismerhesse és számítson rájuk. A kényszer is rávitte arra, hogy egyéni kutatóként onnan közelítsen, ahonnan lehetősége van, vagyis a népi emlékezet felől. Ha a mohácsi csatáról jobbára csak legendák élnek is a nép ajkán, annál több értékes adatot őriznek az öregek eltemetett kutakról, falmaradványokról, valamikor sem- 1976. augusztus 1. Forint Emlékszem, életem első fizetését millpengőben kaptam, 1946 júliusában. Egyhavi munka álltmögöttem és egy vasárnapi ebéd ára a táskámban. Ebéd? Természetesen akkori fogalmakkal összeállított ünnepi fogások. De mire a piacra értem, hogy — anyám megörvendeztetésére — összeszedjem a hozzávalót, fillérekre zsugorodott zsebemben a sok zörgő papírpénz értéke.... És azután jött a csodálatos augusztus 1. Miért csodálatos? Mert a háború sújtotta kifosztott országban külföldi kölcsön nélkül sikerült megteremteni a stabil pénzt. A Magyar Kommunista Párt múlhatatlan történelmi érdeme volt, hogy megszervezte, megteremtette a forintot. A forintot, amely egyszerre lett stabil fizetőeszköz és szimbólum. Keservesen, éhesen ledolgozott munkaórák ellenében végre az első fizetés. Amiért immár venni is lehet valamit. Ami ugyanannyit ér holnap, mint ma. Amit érdemes félretenni, amivel nem árt takarékoskodni, mert értékálló. Eleinte különösnek tűnt, hogy kis tételekben számolunk. Hogy a százmillió billió pengő — a 3 pengő — helyett egyes, tízes címletekben „mérjük” a forintot, amely nemcsak pénz, hanem fizetőeszköz. Ez bizony csodálatos volt. Csodálták, irigyelték is. Meg kétkedtek is benne. Hiszen a forintnak nem aranyalapja volt. Fedezete a munka volt. A magyar nép munkája — amelyet a történelemben először — boldogulására végzett. Méghozzá — ingyen. Igen. Ingyen. Ellenszolgáltatás nélkül, munkabér reménye nélkül indultak a gyárba nap nap után kétkezi munkások, termelésirányítók, tisztviselők, értelmiségiek. Mert amit kaptak teljesítményük fejében, az aligha tarhatott igényt a munkabér elnevezésre. Köztudomású, hogy az infláció — amely nálunk soha nem látott méreteket öltött — elsősorban a munkásokat sújtotta. Nyomorral, kilátástalansággal, létbizonytalansággal. Ezt akarta megszüntetni, ezt határozta el megváltoztatni a kommunista párt, amikor meghirdette és véghezvitte a stabilizációt. Amely így lett szimbóluma. ..kézzelfogható” megtestesítője a kommunisták hajthatatlanságának, következetességének. Ezért van az, hogy a mi korosztályunknak ma is egy árnyalatnyival többet jelent puszta fizetőeszköznél a forint. De a mi forintunk — tárgyilagosan szemlélve is — állja bármilyen pénzzel az összehasonlítást. A világszerte fokozódó inflálódásban az átlagosnál stabilabbnak bizonyul. Minden kétséget kizáróan szól emellett a takarékbetét-állomány dinamikus növekedése, életszínvonalunk emelkedése. És a magyar nép, a dolgozó ember létbiztonsága. Amit 1946. augusztus 1-én helyezett stabil alapokra a Magyar Kommunista Párt." A forinttal és aranynál is értékesebb fedezetével. A saját boldogulásunkra végzett munkával. Lukács Mária Megkoszorúzták Liszt Ferenc emléktábláját Liszt Ferenc halálának 90. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendezett szombaton Budapesten, a Népköztársaság útja 67. számú ház falán levő emléktáblánál a Liszt Ferenc Társaság. Ebben az épületben működött 1879-től több mint negyedszázadig a Liszt Ferenc alapította zeneakadémia, s itt lakott 1881-től 5 évig a zeneköltő, mint a zeneakadémia első elnöke. Az emléktáblán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola koszorúját Hernádi Lajos zeneszerző, a főiskola tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének koszorúját Legény Dezső professzor, a Liszt Ferenc Társaság zeneakadémista csoportja koszorúját Kovács Mária főiskolai hallgató helyezte el. Megkoszorúzták az emléktáblát a Hazafias Népfront VI. kerületi bizottságának képviselői is. A zeneszerzőre az évforduló alkalmából Móra Gábor művészettörténész, Liszt-kutató emlékezett.