Népszava, 1976. október (104. évfolyam, 232–258. sz.)
1976-10-21 / 249. szám
1976. október 21. A tilalmunk a borsodi rpllöknél Lakáselosstás sokszemközt A munkáslakás-akció keretében a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat az idén 40 otthon felépítéséhez szeretné megteremteni a fedezetet. • Lakásonként 100 ezer forint hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönnel támogatjuk majd az arra érdemeseket. Fejlesztési Hogy kik kapják majd a 40 lakást? Erről nem könnyű igazságosan dönteni, hiszen a vállalat nyilvántartásában körülbelül négyszer ennyi a jogos igénylő. Kérdés, hogy vajon a szakszervezeti bizalmiak, akik a legközelebbről ismerik az igénylőket, dolgozótársaik helyzetét, rászorultságát, érdemben beleszólhattak-e az elosztásba? — A fő elosztás módszerének „főpróbáját” az elmúlt év végén, ez év tavaszán már megtartottuk — mondja Wachter Mihály. — Tavalyi tervünkbe ugyanis mintegy 200 lakás szak- és szerelőipari munkálata egyszerűen nem fért bele. Miskolc számos vállalatához hasonlóan mi is elfogadtuk a városi tanács ajánlatát: az igényjogosult dolgozók munkaidő utáni, szabad szombati, vasárnapi közreműködésével pótoltuk a hiányzó kapacitást. Cserébe jogot kaptak rá, hogy 51 lakás bérlőjét mi jelöljük ki. Mivel körülbelül 200 .,várományos” közül kellett választani, döntésünk előtt sokoldalú véleménycserét folytattunk a szakszervezeti bizalmiakkal. Ahhoz, hogy tárgyilagosan ítélhessük meg, ki érdemli meg leginkább a jogos igénylők közül a A központi telep hatszáz dolgozója közül 18 nyújtotta be igényét. A különböző szempontok figyelembevételével a te-alapunkból 2,5 millió forintot máris elkülönítettünk erre a célra, s bízunk benne, hogy az eredményes gazdálkodás révén további másfél millió forinttal gyarapíthatjuk a lehetőséget — tájékoztat Vachter Mihály, a vállalat szakszervezeti tanácsának titkára. lakást, a legrészletesebb információkat a bizalmiaktól kaptuk. Egyébként tájékozódtunk a művezetőktől, a szakszervezeti műhelybizottsági titkároktól, az alapszervezeti párttitkároktól és a szocialista brigádvezetőktől is. — Rettenetesen nehéz volt a döntések igazságos előkészítése, ráadásul tapasztalattal sem nagyon rendelkeztünk, először fordult elő, hogy ilyesmit csináltunk — eleveníti fel a múltat Katona József villanyszerelő, alapszervezeti párttitkár, az szb munkásellátási bizottságának tagja. — Természetesen először a gyermekek számát, a család szociális helyzetét vettük figyelembe. Ezt követően a tanács által felállított kizáró okok alapján „rostáltunk”. Így nem kerülhetett szóba az az egyébként jogos lakásigénylő, akinek családjában az egy főre jutó átlagjövedelem meghaladta a kétezer forintot, illetve gépkocsival, vagy üdülőterülettel rendelkezett. Ezt követően a mozgalmi tisztségviselők, gazdasági vezetők véleményét figyelembe véve állapítottuk meg, hogy ki, milyen szorgalommal dolgozik, s mit tesz önzetlenül a társadalomért. lep gazdasági vezetője, párt-, szakszervezeti és KISZ-titkára 12 kérelmet támogatott írásban. — A döntés előtt tanácskozásra hívtam mindazon bizalmiakat, akiknek csoportjában volt igénylő — mondja Szálkai József, a központi telep szakszervezeti műhelybizottságának titkára. — Először — töbnyire szenvedélyes és alapos vita után — véleményt alkottunk minden lakásigénylőről, majd az elhangzottak alapján közösen ,.rangsoroltunk”. Farkas Árpád, mint a vasbetonszerelők vezető bizalmija vett részt az említett eszmecserén. — Előfordult, hogy egyegy név elhangzása után hangosan felszisszent a társaság, akaratlanul is jelezve nemtetszését — emlékezik. — Természetesen részletesen indokolták is, hogy kit miért javasolnak, vagy miért ellenzik, hogy éppen ő kapjon lakást. A bizalmiak közreműködését nem csupán a szóban levő lakáselosztásnál kamatoztattuk. Béremelés, jutalmazás csakis egyetértésükkel történhet, az üdülőjegyeket, a segélyt ugyancsak véleményük ismeretében osztjuk el — folytatja a telep szakszervezeti műhelybizottságának titkára. — Nem dicsekvésként említem, de nálunk a SZOT elnöksége és a Minisztertanács néhány hónappal ezelőtti határozatát jóval A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat gyakorlata azt bizonyítja, hogy a SZOT-elnökség és a kormány határozata — számos vállalatnál tapasztalható — kisebb-nagyobb mértékben kiépült szokásjogra alapozott, azt szentesítette. A bérekben, a jutalmazás kérdésében tehát nem lehet cselekedni a bizalmiak egyetértése nélkül. Azonban olyan kényes ügyekben is, mint például a lakáselosztás, érdemes és szükséges véleményt kérni azoktól, akikre a megelőzve, körülbelül két éve ilyen felfogásban és szellemben dolgozunk. Vitathatatlan, nagyon sok időbe kerül a döntések ilyen módszerű előkészítése, ám megéri a fáradságot. Nem utolsósorban azért, mert a későbbiekben az esetleges kifogások oktalanságáról nem „felülről” kell győzködni az embereket, hiszen a szakszervezeti bizalmiak a legközvetlenebbül ismernek mindenkit, az ő véleményüket munkatársaik rendszerint elfogadják. Nyilvánvaló, hogy olyan nagy horderejű kérdésekben, mint a lakásépítés támogatása, illetve az erre érdemes dolgozók kijelölése, csak rendkívül megalapozottan szabad dönteni. Előzőleg véleményt kérve a párt- és a mozgalmi szervezetek illetékes képviselőitől, a munkahelyi vezetőktől egyaránt. Hiszen az efféle lehetőségek korlátozottak, a többé-kevésbé jogos igénylésok, s nem kis összegek felhasználásáról van szó. Azonban az üzemi demokratizmus fejlődésében ma már el kell érnünk azt a fokot, hogy ilyen esetekben is mindig meghallgassák a szakszervezeti bizalmiak véleményét. Ez számukra is fokozott felelősséget jelent, szakszervezeti választók a bizalmukat adták, hiszen ez önmaga is biztosíték arra, hogy igazságosan, minél kevesebb súrlódással, az üzemi közvélemény megelégedésére lehessen megoldani a keret felosztását. Ezért is megéri a fáradságot az üzemi demokratizmus szabályainak a betartása. Mocsári Károly Sikeres „főpróba" Skemedélyes vita Megéri a fáradságot Egy kiállítás gépei A Divatcsarnok Lotztermében hokkedlin álló mosóteknő, rajta mosószappan és súrolókefe. Mellette mai háztartási gépeink és híradástechnikai készülékeink ősei láthatók: az 1930-es években használatos „világvevő” rádiók, nehéz villanyvasalók, ósdi kávéfőzők és az első, kisképernyős televíziók. A múzeumba illő tárgyak mellett sorakozik a jelen és a jövő, a már kapható és a közeljövőben forgalomba kerülő legkorszerűbb elektromos háztartási cikkek. A retrospektív kiállítást a RAVILL rendezte, abból az alkalomból, hogy 25 évvelezelőtt, alapították a vállalatot. Ünneplés helyett emlékeztető és egyben propagandisedikus kiállítás: rokonszenves cselekedet. Már csak azért ■is, mert a bemutató felidézi a negyedszázaddal ezelőtti életünket, azt, amelyben luxusnak számított a legegyszerűbb háztartási gép is, és mellé állítja a mait, amelynek természetes részévé vált a tranzisztoros rádió, a televízió, a magnetofon, a mosógép, a hűtőgép. Dr. Gazda Tamás, a RAVILL vezérigazgatója elmondta, hogy az idén forgalmuk körülbelül tizennégyszerese lesz annak, amit az első esztendőben, 1952-ben bonyolítottak le. Jelentősen megnőtt az érdeklődés a színes televíziók iránt, ami az,igen kedvezményes vásárlási feltételeknek köszönhető. Pillanatnyilag nincs is elég raktáron, novemberre várják az újabb szállítmányt. Ugyancsak a közeljövőben, érkezik a Szovjetunióból az olcsó, arasznyi képernyőjű hordozható televízió, a karácsonyi vásár egyik újdonsága. A RAVILL boltjaiban a közeljövőben bevezetik a minta utáni értékesítést, a díjtalan házhoz szállítást , és a készülékek üzembe helyezését a vevő lakásán. Jövőre a nagyüzemekben rendeznek árusítással egybekötött kiállításokat. (g. zs.) A Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat hagyományos gyártója a fémből készült víztároló berendezéseknek. Külföldön is igen keresettek az új, kikötés nélküli, 200 köbméter víz tárolására alkalmas aqyaglóbuszok (MTI Fotó) NÉPSZAVA Tint fn itt is ts ti ii fejlesztett Nincs porártalom az ajkai üzemben .1 pens nem elég — Meglehetősen nehéz körülmények között kezdtük meg a termelést — magyarázza Törvényi Rezső, a műszaki főosztály vezetője. — Sem a komplett automatizált rendszer, sem a részegységek nem működtek megfelelően. Napirenden voltak a technológiai zavarok. A belső túlnyomás miatt állandóan kifújt az anyag, ha pedig a kemencéből egy kődarab került az adagolóba, rögtön leállt az egész berendezés. S e-t kellett szedni, és ilyenkor is csak úgy ömlött a por. Az egészségi ártól mák a rossz márkakörülmények szinte minden termelési tanácskozáson szóba kerültek. Sokan úgy fogalmaztak: legalább fizessék meg az átlagosutcai ruhában nemigen volt tanácsos erre járni. Tavaly még az új ■timföldgyár környékén mindent vastagon beborított a finoman szálló fehér por, belepte az utakat, a lépcsőket, és odabenn a gépeket is. — A dob vége szinte füstölt azelőtt — emlékszik Nagy Árpád, az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó kalcinálóüzemének vezetője. — Ezt a port szívták az emberek, nem csoda, hogy panaszaikkal még a SZOT ■vezetőihez is eljutottak. — A munkaruhát, a bakancsot is jóval a kihordási idő előtt megennál rosszabb munkakörülményeket. — A mi alapelvünk az volt, hogy a dolgozók egészségét nem lehet csupán pénzzel megváltani — hangsúlyozza Bertha Emil, a vállalat szb-titkára. — Természetesen azt is megvizsgáltuk, hogyan tudunk a bérekkel segíteni, a kollektív szerződésbe is bevettük, hogy ezeken a munkahelyeken a dolgozókat 1500 forint bérpótlék illeti meg. De a fő törekvésünk a munkakörülmények megjavítása volt. És ebben a gazdasági vezetők megfelelő partnernek bizonyultak. Az szb és a gazdasági vezetők megbeszéléseinek eredményeként 9 pontos műszaki intézkedési terv született. Ezt később további hat ponttal egészítették ki. És ma már csak te a por — mondja Győri Győző gépkezelő. A hatalmas, egyenként több mint 80 méter hoszszú és 4 méter átmérőjű forgókemencék körül az utóbbi időben minden megváltozott. — Kevesebb lett a lapátos meg a söprűs munka, végre sikerült megfelelő munkakörülményeket teremteni — állapítja meg Nagy Árpád. A néhány éve felépült új timföldgyár eleinte meglehetősen sok gondot okozott a dolgozóknak. Az importmegtakarítás érdekében annak idején hazai berendezések mellett döntöttek, s mi tagadás a tanulópénzt alaposan meg kellett fizetni. A kascnáléban — a néha-néha előforduló üzemzavar s az erősen igénybe vett csövek kilyukadása esetén még van, de különben — ma már ismeretlen a por. Az üzemet s a gépeket is tisztán lehet tartani. Az ervik kemencénél a nyár vegén építették be a szovjet hőhasznosító berendezést. A következő nagy leállásnál, a karbantartáskor, a másik is sorra kerül. De megváltoztak a munkakörülmények a régi timföldgyárban is. — A legnagyobb gondunk, a porzás lényegében megoldottnak tekinthető — állapítja meg Egy szovjet alumíniumipari tudományos intézettel együttműködésben az adagolóhoz kőcsapdát építettek be, amely összegyűjti az idegen anyagokat, s ezzel nagymértékben javult a termelés biztonsága. Egyszerűsítették a reteszelési rendszert, megoldották a timföldszállítás problémáit. A módosítások egész sora szolgálta, hogy kevesebb legyen az üzemzavar, és végleg megszűnjön a por. Igen sokat jelentett a szovjet licenc alapján beépített hőhasznosító berendezés, amely a porzás kiküszöbölése mellett a fajlagos energiafelhasználás csökkentését is lehetővé tette — mondja Törvényi Rezső. — Ezzel Bertha Emil szb-titkár. — De nekünk is és a gazdasági vezetőknek is kötelességünk, hogy állandóan javítsuk a munkakörülményeket. Elmondhatom, hogy ebben teljes az egyetértés, és valóban minden támogatást megkapunk. A jövőben szeretnénk megoldani a kohógázok tisztítását. — Nem mindegy, milyen az ember munkahelye — mondja Győri Győző gépkezelő. — Van itt még probléma most is. De legalább tudjuk, hogy ha szólunk valamiért, az nem hiábavaló, előbb-utóbb foganatja lesz. Finnek Tibor körülbelül 5 százalékos energiamegtakarítást értünk el, s a porzási veszteségek megszűnése évente ezer tonna timföld megmentését is lehetővé teszi. — Az utóbbi három évben 20—25 millió forintot fordítottunk a porzás megszüntetésével kapcsolatos intézkedésekre — folytatja. — Persze, arra törekedtünk, hogy amit beépítünk, az egyúttal gazdasági előnyöket is hozzon a vállalat számára. A fejlesztésnek ma már emberközpontúnak kell lennie: a hatékonyságot és a dolgozók munkakörülményeinek javulását egyaránt szolgálnia kell, a forgókemencék dobpakos porleválasztók a rélászja, a timföldhűtő cikgiek. A többi berendezés fonok, s az elektrostati mind megváltozott. Szovjet együttműködéssel van még probléma, do.. 3 N' Védnökök éhány száz budapesti fiatal gumicsizmát húz a lábára, műanyag sisakot tesz a fejére és leszáll a mélybe, a metró észak-déli szakaszának valamelyik épülő pontjára. Betonoznak, a kész alagutat takarítják. A hét végi ilyen munkájukat idestova megszokottnak tarja már mindenki, Budapest védnökei. Apjuk, édesanyjuk szép hagyományait folytatják ezek a munkás, középiskolás vagy egyetemista ifik. Azokét, akik — éppen harminc esztendeje! — egy darabka zsíros kenyérrel vagy egy kocka kukoricamáléval a zsebükben kapaszkodtak fel a falujáró teherautó platójára és dalolva utazták át az országot. Csakhogy amíg ezek az apák — a munkás-paraszt szövetséget erősítve — lábasokat foltoztak, mindenféle javítást végeztek a falusi házaknál, a fiaik és leányaik már a Skála Áruház, az észak —déli metró vagy pedig a cinkotai autóbuszgarázs építésén dolgoztak a negyedik ötéves terv folyamán a fővárosban. Jellemző a munkák méretére, hogy csupán a metrónál, a múlt év augusztusától ez év áprilisáig négyezer fiatal harmincezer órát teljesített. Többször leszálltak a fiúkkal és együtt lapátoltak velük a KISZ központi bizottságának, illetve budapesti bizottságának munkatársai is. Az ötödik ötéves tervben olyan nagy alkotásokra terjed ki a védnökségi mozgalom, mint a dél-pesti kórház, az Örs vezér, illetve Márx téri bevásárlóközpont, a Zuglóban megépülő fedett sportcsarnok, a mátyásföldi Centenárium lakótelep, a szemétégető mű, az észak—déli metró Marx tér és Kispest felé vezető szakasza. Régen eljutottunk a lábasfoltozástól — a milliárd forintos nagyságrendű beruházásokig! Ahogyan a negyedik ötéves terv építkezésein már megszoktuk, az ötöödik ötéves terv nagy alkotásain is egymás mellett, vállvetve serénykednek majd a szakszervezet által mozgósított középkorúak és idősebbek, a KISZ-es fiatalok tömegei és a Hazafias Népfront hívó szavára másót, csákányt ragadó lakosság. Ez a közös munka is azt jelképezi, hogy — az országos helyzethez hasonlóan — a budapesti védnökségi mozgalomnak is három fő bázisa van: a szakszervezetek, a KISZ és a népfront. Egyre gyümölcsözőbb munkakapcsolat alakul ki közöttük. Ez ,,nemcsak” abban jut kifejezésre, hogy éppen napjainkban beszélték meg, ki mit tesz majd például a metró vagy a dél-pesti kórház építésénél, hanem abban is, hogy — a változó idők változó követelményeinek megfelelően — azt is meghatározzák, mit is jelent ma a védnökségi mozgalom? Teljes az egyetértés például abban, hogy a védnök azért védnök, mert minden helyzetben — így a bajban is — támaszkodni lehet rá, mint a hű társra, a barátra. Magától értetődik, nem szabad engedni, hogy bárki is kihasználhassa ezt, s a védnökségi mozgalom bekapcsolódásával próbálja „helyrehozni” munkaszervezésbeli meg egyéb mulasztásait. Továbbra sem volna kívánatos, hogy a védnökök vegyék át a beruházó vállalatok szerepkörét, s amolyan lakásberuházó irodává váljanak a KISZ-bizottságok, anyagbeszerző centrummá a szakszervezetek.S pótolhatatlan segítséget nyújt a védnökségi mozgalom enélkül is. Hiszen ha valami hirtelen gond, baj támad az építkezésen ,s ez a leggondosabb előrelátás ellenére is előfordulhat 11, a védnökhöz lehet fordulni. A védnök pedig felhívást intézhet a KISZ-szervezetekhez, a szakszervezeti bizottságokhoz, s a maga sajátos, mozgalmi eszközeivel olyasmit is el tud érni, amire „hivatalosan” a tervet, a kapacitást figyelembe véve, már nem is volna mód; panelt szerezhet a Centenárium lakótelepnek, alkatrészt a cinkotai autóbuszgarázsnak és sorolhatnánk tovább a példákat. A felhívásra megmozduló szocialista brigádok vállalják a többlet előállítását. A védnökségi mozgalomnak is érdeme, hogy ha napjainkban valamilyen nehézség támad az építkezéseken, mind kevésbé lehet a mentegetőzést azzal kezelni, hogy mit, miért is nem lehet határidőre megcsinálni? Elterjedőben van az olyan közszellem, amely a kifogások keresése helyett inkább a „hogyan!”-ra kíváncsi. Arra, hogy ki, mit tesz a problémának megoldásáért! Hiszen ezt ígérték a védnökségi mozgalomban részt vevő vállalatok, amikor szocialista szerződést kötöttek egymással! És nemcsak beton- és üvegmonstrumok épülnek e mozgalom keretében. A védnökség — korántsem mellékesen — az emberi tudat, jobbításához, nemesítéséhez is hozzájárul. Középiskolás és egyetemista fiatalok ezrei, tízezrei ismerik meg e mozgalom által nagy alkotásainkat és a fizikai munkát. Köztük azok az egyetemisták is, akik talán éppen ezekben az órákban takarítják, rendezgetik műanyag sisakban és gumicsizmában a metró észak-déli szakaszának valamelyik alagútját. Budapest védnökei: Magyar László