Népszava, 1976. november (104. évfolyam, 259–283. sz.)

1976-11-02 / 259. szám

1976. NOVEMBER 2. KEDD 104. ÉVFOLYAM 259. SZÁM­ÁRA 80 FILLÉR­­ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Hat ország vesz részt a libanoni béke biztosításában it szemben álló felek Libanonban vasárnap több ízben is megsértet­ték az október 21-én ki­hirdetett tűzszüneti meg­állapodást. A hírügynök­ségek Bejrút üzleti ne­gyedéből és déli előváro­saiból jelentettek heves lövöldözéseket. Vasárnap feszült volt a helyzet a Bejrúttól délnyugatra le­vő Chouf hegyvidéken is, ahol a jobboldali keresz­tény alakulatok véres összeütközéseket provo­káltak ki a helyi lakos­sággal. Libanon déli részén, Bint Zshed térségében a jobboldali erők izraeli se­gédlettel folytatták táma­dásaikat a nemzeti haza­fias erők állásai ellen. A vasárnapi libanoni lapok nyugtalansággal számol­tak be arról, hogy Izrael mind nagyobb erőket vo­nultat fel a két ország ha­tára mentén. A legújabb hírek sze­rint nem jött létre a li­banoni konfliktusban érintett felek vasárnapra tervezett találkozója. A jobboldali tömb pártjai vasárnap délután beje­lentették, hogy nem haj­landók részt venni a fő­város nyugati övezetében tervezett találkozón, mert nem ismerik el Gonaim vezérőrnagynak, a terve­zett értekezlet elnökének illetékességét. A libanoni tűzszünet hét végi szórványos meg­sértése ellenére Hasszán Szabri el-Khali, az Arab Liga megbízottja bejrúti sajtóértekezletén derűlá­tóan nyilatkozott a válság megoldását illetően. Véle­ménye szerint a viszony­lagos nyugalom lehetősé­get biztosít a szemben álló feleknek a párbeszéd foly­tatására. Ennél nyomó­sabb ok a reményre az a tény, hogy — mint el- Khali az újságírókkal kö­zölte — Eliász Szárkisz libanoni elnök jóváhagy­ta hat ország részvételét a békefenntartó erők liba­noni közreműködésében. Ennek megfelelően Szíria, Szaúd-Arábia, Szudán, Lí­bia, a Jemeni Arab Köz­társaság és a Jemeni Né­pi Demokratikus Köztár­saság katonái biztosítják majd a rendet Libanon­ban. A legutóbbi megegyezé­sek értelmében 30 000-es létszámra felduzzasztott haderőt Szárkisz elnök­nek rendelik alá, aki ki­nevezi majd a tényleges parancsnokot. A békehaderő operatív lesz, nem csupán megfi­gyelői szerepkört tölt be — mondotta el-Kholi. Szárkisz elnök pontos menetrendet dolgoz ki a csapat­ok elhelyezésére. A békefenntartó erők kato­nái az ország legdélibb, Izraellel határos területet leszámítva mindenhová eljutnak majd. El-Kholi nem közölte az új csapa­tok érkezésének pontos menetrendjét, de utalt ar­ra, hogy az első egységek 48 órán belül libanoni te­rületre lépnek. Az érdek­védelem egyik ága, asogat a fülem,a fejem a munkahelyemen. A turbógenerátor gyötör bennünket. Hiá­­­­­ba kérjük az üzemvezetőnket, tegyen már valamit az elviselhetetlen zaj ellen. Azt feleli: tehetetlen. Nem ő gyártotta ezt a zajos gépet. Már a környék lakói is panaszkodnak. Őket is zavarja a turbógenerátor erős zúgása, különö­sen éjszaka . . Egy­ borsodi munkás panaszából idéztünk: a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének köz­pontjában mondotta el. A munkások — érzékel­tette — elvárják, hogy ilyesmivel is foglalkoz­zék a szakszervezet. A dolgozók joggal hivatkoznak arra: a kör­nyezetvédelem érdekvédelem is egyúttal. S nem­csak azért, mert a környezetszennyezés árt az egészségnek (a nagy zaj is környezetszennyezés­nek minősül), hanem azért is, mert az utóbbi években — nagyon helyesen — bírságot kell fi­zetnie annak, aki szembetűnő károkat okoz a környezetünkben. A borsodi üzemek például több mint 70 millió forint lég- és vízszennyezési bírsá­got fizettek ki 1974-ben. A borsodi munkás ösztönösen megérezte, észrevette: sokszor nem is lehet határvonalat húzni a munkavédelem meg a környezetvédelem közé. Ami bent a gyárban munkavédelmi gondot okoz, ugyanazt kint gyakran környezetvédelmi problémának hívják. Ezért ha meg akarjuk óvni a környezetünket, akkor mindenekelőtt bent a gyárakban kell „csatát" nyerni. Hiszen a leg­főbb környezetszennyező forrás végül is az ipar. Ha bent, az üzemben akarunk „csatát” nyer­ni, akkor viszont sehogy sincs rendjén, hogy egy munkásnak egyenesen a szakszervezet központ­jához kell fordulnia a panaszával. Nagyon való­színű: csak azért választotta ezt megoldást, mert a közelben nem segítettek rajta. Éspedig azért nem, mert — ha fogyatkozó számban is — akad­nak még olyan szakszervezeti bizottságok, ame­lyek nem nagyon jeleskednek a környezetvéde­lemben. Mindez már azért is szembeötlő, mert sok más gyárban, s megyei és központi szakszervezeti fórumoknál viszont se szeri, se száma a követésre buzdító példáknak. Még csak nem is kell mesz­­szire menni a szóban forgó borsodi üzemtől. A miskolci SZMT ugyanis már évek óta rendszere­sen napirendre tűzi az üzemek környezetvédelmi helyzetét, a szakszervezetek ezzel kapcsolatos munkáját.­­ Tevékeny, sokak által ismert környezetvé­delmi bizottságok serénykednek a Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsa, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete mellett is. Az SEBT környezet­védelmi bizottságának például a többi között nagy érdeme van abban, hogy igen körültekin­tően, előrelátóan építik meg a főváros egyik leg­újabb nagy beruházást, a szemétégető művet. A­z SZBT, a legtöbb szakszervezet nem várt a környezetvédelmi törvény megjelenésére sem. Már akkor „beépítette” a munkavédel­mi oktatásba a környezetvédelmet, amikor az „hivatalosan” még nem lett volna a kötelessége. A többi között ezt a fórumot is fel lehet és fel is kell használni arra, hogy átformálják az emberek gondolkodásmódját a gyárakban. S nemcsak a gondolkodást , a cselekvést is. Ha valahol elviselhetetlen hangerővel szól a turbó­generátor, akkor le kell halkítani. A tények azt mutatják: le lehet halkítani. Anélkül, hogy Pestről szólnának érte.­ ­ Magyar László Ősz a földeken....................................3 Aki szerel­ő­lakást kap................ 3 Bedolgozó kismamák...................... 3 Lot­tó-jutalomsorsolás.................... 7 Milliók a budapesti műemlékek felújítására................................. 8 Példamutató üzem Százhalombattán Elkészült az ország legnagyobb erőműve A Dunamenti Hőerőmű­vet 1960-ban kezdték épí­teni. Három évvel később az első blokk már bekap­csolódhatott az ország energiahálózatába. Mire teljesen felépült, 600 me­gawatt teljesítménye máris kevésnek bizonyult. Még be sem fejeződött az első ütem, máris megszü­letett a határozat a bőví­tésről. — Az újabb építkezés 1971-ben indult — idézi fel az eseményeket Verle Győző műszaki igazgató­­helyettes. — Két év el­teltével kezdte meg a ter­melést az első 215 mega­wattos blokk. 1974 de­cemberében határozatot hoztak a beruházás meg­gyorsításáról. Ekkor már három blokk elkészült, így bőven szerezhettünk tapasztalatokat. Ennek eredménye például, hogy az utolsó blokknál négy és fél hónappal a határ­idő előtt sikerült befejez­nünk a próbaüzemeltetést. A Dunamenti Hőerőmű jelenleg 13 blokkal 1870 megawatt villamostel­je­­sítmény szolgáltatására képes. Túlterheléssel akár a 2000 megawattot is tel­jesítheti. Ezzel a bővítés­sel az ország legnagyobb erőműve lett, a hazai vil­lamosenergia-szükséglet 40 százalék­át adja. A százhalombattai gyár­­óriás kazánjait a Dunai Kőolajipari Vállalat táp­lálja csővezetékeken ke­resztül, ezen kívül a ha­zai föld­gázmezőkről is ér­kezik fűtőanyag. A kazá­nokból 171 atmoszféra nyomású gőz távozik, ez a turbinákba kerül, ame­lyek a generátorokat hajt­ják meg. A generátorok­ban több mint 10 ezer volt feszültségű áram keletke­zik, amit 220 ezer voltra transzformálnak. A meg­termelt villamos energiát magasfeszültségű távve­zetékek továbbítják a fel­használási helyekre. Az irányítás teljesen automa­tizált. A vezérlő teremben az egész blokk m­unkáját áttekintheti a kezelő. Bö­bén a számítógép is segít.­­ Az új technikát fél­éves tanfolyamon sajátí­tották el a kezelők. De mindenkinek tanulnia kellett, aki az új üzem­részben dolgozik. Az át­lagéletkor a hőerőműben 33 év, a hat 215 megawat­tos blokknál még ennél is kevesebb. A belső szerve­zetet teljesen átalakítot­tuk. A régi kazán, tur­bina és más osztályokat a négy blokküzem vál­totta fel. Ezzel a jóval nagyobb rendszer is át­tekinthetővé,­­könnyebben összehangolhatóvá, vált­. Június 20. óta mind a 13 blokk üzemel.­ Ezzel négy és­ fél hónappal a tervezett határidő előtt fejeződött be a Dunai Hő­erőmű mintegy 8 milliár­dos beruházása. A kész hőerőmű 70 vállalat mun­kájának eredménye. A kazánok Csehszlovákiából érkeztek, a turbinákat a Láng Gépgyár, a generá­torokat és a transzformá­torokat a Ganz-Villamos­­sági Művek, a vízművet a Ganz-Mávag szállította. A gyár aranykulcsát november harmadikén adják át a Dunai Hőerő­mű kollektívájának. Így a villamoshálózat csúcsidő­­szakában, december első felében már „bizonyíthat” a megújult százhalombat­­tai üzem. Bekő Mária Az új erőmű vezérlőterme (Rédei Ferenc felvétele) Befejeződött az MSZBT országos értekezlete Elnökké Apró Antalt, főtitkárrá Nagy Máriát választották Vasárnap Apró Antal, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, az MSZBT elnöke vezetésé­vel, az elnökség beszámo­lója és a szóbeli kiegé­szítő fölötti vitával foly­tatta munkáját a Parla­ment kongresszusi termé­ben a Magyar—Szovjet Baráti Társaság VI. orszá­gos értekezlete. Az elnök­ségben foglalt helyet Győ­ri Imre, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titká­ra is. Szekér Gyula felszólalása Felszólalt a vitában dr Szekér Gyula, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, aki a kormány üdvözletét és jókívánságait tolmá­csolta az országos értekez­letnek, a baj úti társaság társadalmi munkásainak. Hangsúlyozta: az MSZBT működésének kezdetétől tevékenyen járult hozzá a magyar és a szovjet nép barátságának elmélyítésé­hez, politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak széles körű fejlesztéséhez. A Szovjetunióhoz fűződő megbonthatatlan, testvéri barátságunk szüntelen mélyítésének, a közös ér­dekeket szolgáló együtt­működésnek és fejlesztés­nek igen nagy a jelentő­sége. Emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunióval kialakí­tott gazdasági együttmű­ködésnek meghatározó szerepe volt és van nép­gazdaságunk fejlődésében. Gazdasági kapcsolataink döntő mértékben segítet­ték elő országunk szocia­lista iparosítását, majd iparunk korszerűsítését, szerkezeti átalakítását. El­mondotta továbbá, hogy a mostani ötéves tervidő­szakban a Szovjetunióba irányuló kivitelünk mint­egy felét hét termékcso­port teszi ki. A szakosí­tási és kooperációs együtt­működés, a hosszú távra szóló nagyarányú meg­rendelések biztos alapot jelentenek fejlesztési esz­közeink hatékony, kon­centrált felhasználásához. Ezen az úton alakulhatott ki hazánkban egy sor kor­szerű termelési ágazat amely ma már világvi­szonylatban is számotte­vő. Szólt a mini­szterelnök­­helyettes a Szovjetunióba irányuló autóbuszexpor­tunkról, s ennek kapcsán arról is, hogy öt esztendő alatt mintegy 200 ezer személygépkocsit impor­tálunk az együttműködés kapcsán, felét a közismert Zsiguli-kooperáció kereté­ben. Megemlékezett a jö­vőre 15 esztendős magyar —szovjet timföld—alumí­nium egyezményről, gyógyszeripari kapcsola­tainkról, mezőgazdasá­gaink együttműködéséről. Duschek Lajosné felszólalása Felszólalt Duschek La­­josné, a SZOT titkára is, aki a szovjet szakszerve­zetekkel kialakult gyü­mölcsöző kapcsolatokról beszélt. Kiemelte, hogy a magyar szakszervezetek a szocialista építőmunka so­rán sokat kamatoztatnak azokból a gazdag tapasz­talatokból, amelyeket a szovjet szakszervezetek szereztek a munkásha­ta­lom építésének több mint fél évszázada alatt. Az el­telt évtizedekben hasznos ismeretekre tettünk szert szovjet testvéreinknek a szocialista munkaverseny­­ben elért nagyszerű sike­reiről, a fejlett szociális ellátásról. A példák soka­ságával lehet bizonyítani a szocialista ember jel­­lemformálásáért kifejtett hatékony nevelőmunka eredményeit, a szocialista hazafiaság és a proletár internacionalizmus erősí­tésében végzett szovjet szakszervezeti tevékeny­séget. (Folytatása az 5. oldalon) Ma: elnökválasztás az Egyesült Államokban A szenátus egyharmadát és a képviselő­házat újjáválasztják A TASZSZ New York-i tudósítója írja: A november 2-i elnök­­választással befejeződik az Egyesült Államok két legnagyobb polgári párt­jának csaknem egy esz­tendeje tartó viaskodása a hatalomért, s eldől, hogy az ország demokra­ta vagy köztársaság párti elnököt, illetve alelnököt kap. Az Egyesült Álla­mok és a külföld figyel­mét természetesen az kö­ti le, hogy ki lesz az or­szág következő elnöke és alelnöke. Ugyanakkor a választások során nem­csak a két legmagasabb poszt sorsa dől el. No­vember 2-án választják meg az Egyesült államok 50 állama közül 14 állam kormányzóját, a szenátus egyharmadát, az egész kép­viselőházat és — 42 államban — a törvényho­zó gyűlés tagjait. A szovjet tudósító a választások finisében le­zajlott televíziós vitákra és a hallatlanul intenzív propagandareklámozásra utalva rámutat: ezzel kí­vánták meggyőzni a vá­lasztópolgárt arról, hogy van választási lehetősége, és hogy milyen is az a bizonyos amerikai „de­mokrácia”. A valóságban az ameri­kaiknak nincs választási lehetőségük. Az agyonreklámozott polgári demokrácia csupán annak a régi igazságnak a lep­lezésére­­ hivatott,­ hogy a tőke világában a tőke uralkodik. A jelenlegi kongresz­­szusban 22 szenátor és 22 képviselő milliomos, sőt többnek a felesége, is mil­liomos. Százhét képviselő különböző bankok és pénzintézetek üzlettársa, 28 képviselő élvez jutalé­kokat biztosító társasá­goktól, 42-en a kőolaj- és gázipartól, 31 képviselő pedig a különböző elekt­romos társaságok részvé­nyese. A háború befejezése óta eltelt időszakban 16 esz­tendőn keresztül uralkod­tak a demokraták és ugyancsak 16 esztendőn át a köztársaságiak. Mind a demokraták, mind pedig a republikánusok felvirág­zást ígértek választói­k­­nak. Az eredmény ezzel szemben az lett, hogy az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzetbe ju­tott, amiből mind a mai napig nem tud kilábalni.

Next