Népszava, 1976. november (104. évfolyam, 259–283. sz.)

1976-11-02 / 259. szám

2 Magyar pártmunkásküldöttség Mozambikban Jakab Sándornak, az MSZMP KB tagjának ve­zetésével magyar párt­­munkásküldöttség érke­zett a mozambiki főváros­ba, Maputóba. A küldöttség megvitatja a Mozambiki Népi Köz­társaság­ vezetőivel­ -az MSZMP és a Mozambiki Felszabadítási Front (Fre­­limo) közötti kapcsola­tok szélesítésének kérdé­seit, valamint a két ország közötti kapcsolatok fej­lesztésének feladatait. (TASZSZ) Willi Stoph­ bel- és külpolitikai kérdésekről Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti: Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának pén­teken megválasztott új elnöke, a népi kamara — a törvényhozás — hétfői ülésén terjesztette elő a kormány munkaprogram­ját. A kormányfő hang­súlyozta, hogy a minisz­tertanács a Német Szocia­lista Egységpárt IX. kongresszusa határozatai­nak lehető leghatéko­nyabb megvalósítására tö­rekszik, mivel ezeknek a határozatoknak a végre­hajtása az NDK egész né­pe érdekeit szolgálja. Willi Stoph bejelentette, hogy a kormány az 1976 —80-as évekre szóló öt­éves népgazdasági tervja­vaslatot már a közeljövő­ben a népi kamara elé terjeszti. Az NDK — jelen­tette ki Willi Stoph be­széde külpolitikai részé­ben — a szocialista kö­zösség államai összehan­golt külpolitikai tevé­kenységének keretében, együtt a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagországaként elő kívánja segíteni a békét és a társadalmi haladást. Az NDK miniszterelnö­ke aláhúzta a helsinki záróokmány végrehajtá­sának fontosságát, síkra­­szállt az 1977-re tervezett belgrádi konferencia gon­dos előkészítése mellett, újabb erőfeszítéseket sür­getett a világ egyes vál­sággócainak megszünteté­se érdekében és támoga­tásáról biztosította a le­szerelést szolgáló javas­latokat. J­apán második világháborút követő gyors gazda­sági fejlődését hosszú időn át csodaként tartották számon. A mintegy másfél évtizeden keresztül tartó évi 10 százalék feletti növekedési ütem termé­szetesen sokféle tényezőnek köszönhető. Kezdetben, a népi Kína kialakulásával, az Egyesült Államok érde­kei úgy kívánták, hogy Japánból — egyfajta ellen­pontként — erős ázsiai szövetségest teremtsen. A ko­reai, majd a vietnami háborúval kapcsolatos amerikai hadi megrendelések nagy lendületet adtak a gazdaság újjászervezéséhez, felfuttatásához, külföldi technikai és technológiai vívmányok átvételével, majd tovább­fejlesztésével, megnyílt a világ vezető tőkésországai­hoz való felzárkózás lehetősége. A nyersanyagokban és energiahordozókban sze­gény Japán számára életkérdés volt, hogyan tudja a gazdaságának szükséges alapvető árukat beszerezni. Olyan iparfejlesztésre volt szükség, amely lehetővé teszi a világpiacon értékesíthető exportárualapok elő­állítását­­ az import ellentételezésére. A gyors ütemű fejlődésben szerepe volt a kis területen koncentráló­dott 100 milliós lakosság bővülő fogyasztási szükség­leteinek is. Emellett a vállalkozók számára bőséges állami és magánhitel-lehetőségek kínálkoztak. További fontos tényező volt a lakosság viszonylag magas szintű iskolázottsága, szakmai képzettsége és a sok­szor emlegetett, részben a foglalkoztatási rendszerrel, részben a nemzeti adottságokkal összefüggő közösségi vagy csoportszellem, amely az alacsony kezdő fizetés­sel induló munkást rendszerint egész életére egy vállalat dolgozójává teszi. A japánok kihasználták lehetőségeiket: Japán a fejlett tőkés országok egész sorát megelőzve, már a 60-as évek folyamán bruttó nemzeti termékét te­kintve a tőkés világ második gazdasági hatalma lett az XJF­A, s a rhé roa a harmadik az USA és a Szovjet­éi/­ K JtW i !rfflé0 Mehl **~*~~vn r­f */• c? A JAPÁNY GAZDASÁG exportoffenzíva, amely a japán autókat, motorkerék­párokat, hajókat, híradástechnikai cikkeket világ­méretekben ismertté, kedveltté és keresetté tette — olyannyira, hogy számos ország importkorlátozások­kal, illetve a japán fél „önkéntes” exportmérséklését kikényszerítve állta útját az áruözönnek. A 70-es évek elején — elsősorban a jelentős japán exporttöbblet miatt — igen feszültté vált a viszony az Egyesült Államokkal. A japánok az export oldalán a szabadkereskedelem szószólóiként léptek fel, ezzel szemben számos áru- és tőkeimport-korlá­tozás gátolta a külföldi érdekek érvényesülését a japán piacon. Ma már Japánnak az ázsiai fejlődő országok­hoz fűződő viszonya sem felhőtlen. Bár a kapcsolatok fejlesztése közös érdek­e Japánnak élelmiszerekre, nyersanyagokra, tüzelőanyagokra, a fejlődő partnerei­nek pedig ipari berendezésekre, technológiai eljárá­sokra van szüksége —, az áruforgalom termékössze­tételének effajta megmerevedése hosszabb távon már nem elégítette ki a saját iparosításuk folytán a kész­áruexportban is egyre inkább érdekelt fejlődő orszá­gokat. Mindez jelezte a japán „csoda" fogyatékossá­gait, megkérdőjelezte időtállóságát. A külgazdasági kapcsolatokban jelentkező feszült­ségeken túl a „csoda” kifulladását jelezték bizonyos belső nehézségek is: a munkaerő viszonylagos hiánya, és ennek kapcsán a munkabéreknek a termelékeny­ségnél gyorsabb növekedése, a környezetszennyeződés rohamos fokozódása, megsokszorozva a környezetvé­delmi költségeket, a földáraknak — részint spekulá­ciós okok miatti — ugrásszerű emelkedése, amely egyre nehezebbé tette újabb létesítmények telepí­tését. Mindez már arra utalt, hogy a munkaerővel és a­whe­rmiai erőforrásokkal nem eléggé takarékosan bánó, s a természet védelmét elhanyagoló japán gaz­dasági gépezet finomításokra szorul. A politikai ihletésű, de a olajtermelő fejlődő országok gazdasági erejét is felvillantó olajembargó és az azt követő olajár-emelkedés a legélesebben ve­tette fel a japán gazdaságban a szerkezeti változások szükségességét. 1074-ben az ország háború utáni tör­ténetében először a megtermelt nemzeti össztermék kevesebb volt az előző évinél. Jó néhány vállalat cső­döt jelentett, nőtt a munkanélküliség és a kapacitás­kihasználatlanság. Az állami gazdaságpolitika érzé­kenyen reagált az új helyzetre. Az ipari és külkeres­kedelmi minisztérium — a legjelentősebb gazdasági szerv — különböző iparágakban a vállalatok csopor­tokba tömörülését kezdeményezte, s megfelelő ösz­tönző és gátló eszközökkel szerzett érvényt elképzelé­seinek. Ugyanez a folyamat a magánvállalatok oldalá­ról is lendületet kapott, hiszen a nagy versenyben és a gazdasági válság időszakában a kartellbe tömö­rülés az ő érdeküket is szolgálta. Az átalakulás másik jellemzője az úgynevezett tudásintenzív tevékenységek súlyának megnövekedése, ami a munkaerőhelyzetből, valamint a nehéz- és vegyipari orientáltság nagy anyag- és energiaigényé­ből és környezetszennyező voltából fakadt. Az egy­szerűbb, munkaigényes termékek gyártását a japán tőke kihelyezésével fokozatosan át akarják engedni a fejlődő országoknak. A­z 1985—1986-ig szóló hivatalos tervek szerint fo­kozni akarják a jólétet, mindinkább ki szeretnék­­elégíteni a lakosság szükségleteit is. Az évtizedek óta nagy lemaradásban levő kommunális beruházások, társadalmi juttatások növelését ígérik. Az elmúlt esztendők növekvő gondjai azonban kérdésessé teszik az új „japán csoda” bekövetkezését. Dr. Hernádi András A szov­jet pártdelegáció Skóciában Meleg, lelkes fogadta­tásban részesítették Skó­cia dolgozói azt a szovjet pártküldöttséget, amely Borisz Ponomarjovnak, az SZKP KB PB póttag­jának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésé­vel a Munkáspárt orszá­gos végrehajtó bizottsá­gának meghívására tar­tózkodik­­Nagy-Britanniá­­ban. A két ország dolgozói közötti hagyományos ba­rátság meggyőző meg­nyilvánulása volt a plas­­gow-i szakszervezeti köz­pontban tartott találkozó. A szovjet vendégek köz­vetlen, elvtársi légkörben elbeszélgettek munkások, művezetők, munkáspárti alapszervezeti aktivisták nagy csoportjával. „Őszintén örülünk a szovjet vendégek látoga­tásának és úgy gondoljuk, hogy ez a népeink közötti erősödő barátság új lánc­szeme lesz, előmozdítja a Munkáspárt és az SZKP közötti, valamint a két ország szakszervezetei közötti kapcsolatok to­vábbfejlesztését” — je­lentette ki James Milne, a Skót Szakszervezetek Szövetségének főtitkára. A moszkvai televízió közvetítette Gordon Mc­­Len­nannak, Nagy-Britan­nia Kommunista Pártja főtitkárának a Szovjet­unió központi televíziója számára adott interjúját. ,Túl a Szovjetunió belső, gazdaságpolitikai vívmá­nyain, amelyekről Leo­nyid Brezsnyev részlete­sen beszélt az SZKP KB októberi plénumán, m­ély benyomást keltenek vi­lágszerte a Szovjetunió­nak az imperializmus el­len, a békéért és az eny­hülésért folyó harcban el­ért sikerei” — jelentette ki Gordon McLennan. — Ezeknek a sikereknek — hangsúlyozta — nem­csak a szovjet nép, ha­nem­ más országok népei is örülnek. (TASZSZ) ♦ Brezsnyev, Podgornij és Koszigin táviratban üd­vözölte Bumedient, az Al­gériai Demokratikus és Népi Köztársaság forra­dalmi tanácsának és mi­nisztertanácsának elnökét, Algéria nemzeti ünnepe­t a forradalom ünnepe alkalmából.­­ Chilét a katonai jun­ta sorozatos obstrukciója miatt kiebrudalták az An­dok menti Közös Piacból — így határozott az ando­­ki paktum tagállamai kép­viselőinek Limában befe­jeződött tanácskozása.­­ Az amerikai rendőr­ség letartóztatta annak a fegyveres benditatáma­­dásnak az egyik résztve­vőjét, amelyet Szergej Sztyepanov, a washingto­ni szovjet nagykövetség munkatársa ellen hajtot­tak végre október elején. # Tiranában hétfőn megkezdte munkáját az Albán Munkapárt hetedik kongresszusa. # Indiai pártmunkás­­küldöttség tett kéthetes látogatást a Szovjetunió­ban az SZKP KB meghí­vására, a szovjet pártszer­vezetek ideológiai tevé­kenységét tanulmányoz­ták.­­ Dél-Afrika legna­gyobb ipari központja. Jo­hannesburg elővárosaiban az afrikai munkások és diákok hétfőn ötnapos ál­talános sztrájkot kezdtek. Tüntetések voltak Sowe­­tóban, Alexandraban és Johannesburg más elővá­rosaiban. ♦ Amadou-Mahtar M'Bow, az UNESCO fő­igazgatója a szervezet ál­talános értekezletének Nairobiban folyó 19. ülés­szakán átnyújtotta dr. Jó­­boru Magdának, a magyar UNESCO-bizottság elnö­kének a szervezet arany­érmét. NEMZETKÖZI­­IMIKÉK A Portugál EP állásfoglalása az agrárreform mellett Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Mozgalmasan telt el a hétvége a portugál poli­tikai életben: vasárnap Lisszabonban folytatta munkáját a szocialista párt kongresszusa. Leí­rtában pedig a szociálde­mokrata párt (volt Nép­párt) tartott kongresszust. Evorában Cunhalnak, a PKP főtitkárának r­észvé­­telével értekezletet tartot­tak a földreform eredmé­nyeként megalakult ter­melőszövetkezetek képvi­­selői. A Lisszabon mellet­ti Caxias börtöne előtt vasárnap délután több ezren tüntettek Carvalho őrnagy 20 napos börtön­büntetésének felfüggesz­téséért.­­ A szocialisták kong­resszusán vasárnap este határozatban felszólítot­ták Soares kormányát, hogy szakítsa meg diplo­máciai kapcsolatát Pino­chet rezsim­jével. A ja­vaslatot Cardoso mező­­gazdaságügyi miniszter, a PSZP országos titkárságá­nak tagja kezdeményezte. Cunhal az evorai érte­kezleten mondott beszé­dében állást foglalt a ki­sajátítások és a termelő­szövetkezetek konszolidá­lásáért. A konferencián részt vevő 3500 tsz-tag­­határozatban követelte a kormánytól az agrár­re­form folytatásai, a jobb­oldali földművesszövetség feloszlatását és a kisajá­títás által érintett föld­­birtokosok kártalanuyiai­­nak megszüntetését. Felipe Gomalez, a Spanyol Szocialista Mun­káspártnak a PSZ­P lisz­­szaboni kongresszusán részt vevő főtitkára va­sárnap újságíróknak el­mondta, hogy a portugál fővárosban tartózkodó Brandttal, Palméval, Kreiskyvel, Mitterrand­­nal és Kaiéti Sorsával együtt előkészítik a szo­cialista internacionálé no­vember 28—29-i genfi konferenciáját. Kozmosz 865 hét­főn a Szovjetunió­ban Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz 865 jelzésű mesterséges hol­dat, hogy folytassa a vi­lágűr kutatását. A mes­terséges hold berendezései kifogástalanul működnek. (TASZSZ) Rhodesiai támadás Mozambik ellen Rhodesiai csapatok va­sárnap óta minden eddi­ginél nagyobb arányú hadműveleteket folytat­nak Mozambik határmenti települései ellen. Nehéz­tüzérséggel lövik a Mo­zambiki Népi Köztársaság Tete tartományának több települését. Az agresszo­­rokat bombavető repülő­gépek és harckocsik tá­mogatják. A mozambiki hadsereg egységei vissza­verték a támadásokat. A hírt a mozambiki hírügy­nökség közölte hétfőn. Gaza mozambiki tarto­mány területén a rhode­­siai csapatok egy másik oszlopa megkísérelte elő­re nyomulni Mapai város felé. Az agresszorok 19 személyt, köztük nőket és gyermekeket öltek meg. (Reuter, AFP) NtvSZAVA a­ 121 fi /v? 197­6. november 2. Partizánemlékmű-robbantás Karintiában Vasárnap délután a dét karintiai partizánemlék­­ési rádió jelentette, hogy mű felrobbantásával kap­­a karintiai Bleiberg ka­­csolatban.­zelében ismeretlen tette- Jugoszláviában nagy sok partizánemlékművet felháborodással fogadták robbantottak fel. Az oszt­ a hírt, hogy Ausztriában rák fővárosban emlékez- közvetlenül a jugoszláv ternek arra, hogy Karín- határ közelében neonácik fiában már korábban is felrobbantották a partizán­voltak hasonló merénylő- emlékművet, amelyet há­­toká­rom évvel ezelőtt egyszer Az osztrák belügyei­ már ledöntöttek, majd mi­­nisztérium harmincezer­ra felállítva, egy héttel schilling jutalmat tűzött ezelőtt avatták fel ismét, ki a nyomravezetőnek a (MTI) Háborús bűnöst ítéltek halálra a Szovjetunióban A szovjet katonai tör­vényszék helyszínelő taná­csa hétfőn halálra ítélte bizonyos Szuhacse­vet, a hitleri Németország biz­tonsági szolgálata, az SD roszlavli és bobrujszki börtöneinek egykori pa­rancsnokát. Szuhacsev hosszú ideig álnéven élt a Szovjetunióban. A bírósági tárgyaláson bizonyítást nyert, hogy a hitleristák a fent emlí­tett két börtönben a meg­szállás ideje alatt több mint 10 000 embert végez­tek ki. A vádlott — beis­merése szerint — aktívan részt vett a kihallgatások­ban, a kínzásokban és a gyi­l­kosságokban. Három életben maradt tanú vallomása szerint Szuhacsev és­­beosztottai naponta 1­ 5—30 embert lőttek agyon, de hetenként kétszer különleges „halál­napot” tartottak, amikor a kivégzettek száma még nagyobb volt. (TASZSZ) Brezsnyev Jugoszláviába látogat Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának főtitkára novem­ber közepén Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köz­társaság elnökének, a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsége elnökének meghívására baráti láto­gatást tesz Jugoszláviá­ban. (TASZSZ) Francia—vietnami tárgyalások A francia kormány meg­hívására hétfőn Párizsba érkezett Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter­­helyettes és Mai Van Bo, a hanoi külügyminiszté­rium nyugat-európai osz­tályának vezetője, a VT­­lT volt párizsi nagykövete. 1945 szeptembere óta ez az első alkalom, hogy a törvényes vietnami kor­mány két tagja francia meghívásra tesz hivatalos látogatást Párizsban — bár a Vietnam sorsáról tanácskozó párizsi érte­kezlet idején több magas rangú hivatalos személyi­ség utazott a VDK-ból a francia fővárosba — de nem a kétoldalú kapcso­latok keretében. A két­ vietnami politi­kus péntekig marad a francia fővárosban és szerdán kezdi meg hiva­talos tárgyalásait a fran­cia partnerekkel. A tár­gyalásokat francia rész­ről Louis de Guiringaud külügym­iniszter és Fran­cois de Laboulaye, a kül­ügyminisztérium politikai osztályának vezetője ve­zeti majd. Tavaly decem­berben a francia külügy­minisztérium akkori fő­titkára, Geoffroy de Cour­­cel járt Hanoiban, így a mostani tárgyalások egy megbeszéléssorozat részét képezik, s a dialógus cél­ja a két ország kapcso­latainak újbóli meghatá­rozása a Vietnami Szocia­­lista Köztársaság létre­jötte után. A napirenden első he­lyen a kétoldalú gazda­sági kapcsolatok kérdése szerepel. Áttekintik az ázsiai helyzetet is. A láto­gatás és a megbeszélések sikere megnyitná az utat Pham Van Dong minisz­terelnök párizsi látogatása számára. (MTI) A TASZSZ a kínai eseményekről A tömeges felvonulások és nagygyűlések után, amelyeken támogatták Hua Kuo-jengnek a KKP Központi Bizottsága elnö­ki tisztébe lépését és bí­rálták „a négyek csoport­ját” — Vang Hung-vent, Csang Csun-csiaot, Csian­g Csinget és Jao Ven-jüant — most Kínában a válla­latoknál, a hivatalokban, az oktatási intézmények­ben és a népi kommunák­ban tartanak gyűléseket, s ezek központi helyet kap­nak a sajtóban. A­­ Zsenmin Zsipao­, a Hangost és a­­Csiefang­­csün­ Pao SoAs szerkesz­tőségi cikke sürgette, hogy­­maradéktalanul leplez­zék le a Vang—Csang— Csiang—Jao-csoport égbe­kiáltó borttetteit, mélyít­sék el az ellenforradal­már revizionista irányvo­nal bírálatát, számolják fel annak bomlasztó ha­tását”. Hangsúlyozzák, hogy ez a „négyek cso­portja olyan bűnös tevé­kenységgel foglalkozott, amely a párt megbontásá­ra irányult, mindent a maga szája íze szerint alakított át és miután lét­rehozta a párton belül saját rendszerét, a neki tetsző dolgokat valósított meg, büntetlenül garáz­dálkodott, magát a Köz­ponti Bizottság fölé he­lyezte”. A kínai vezetésben az utóbbi években folyt éles harcot megerősítő vádas­kodások között a cikk el­ismeri azt a tényt, hogy a „négyek csoportja” a párt és az állam vezetésé­nek a megtagadására ké­­­szült, „koholmányokat fab­rikált annak érdekében, hogy a párt, a korre­­kv és a hadsereg nagysá­á­ű­­ vezetőjét eltávolítsa tiszt­ségéből”. A Tacsung Zsipao, Santung tartomány forra­dalmi bizottságának lap­ja, szerkesztőségi cikké­ben olyan ,.részleteket kö­zölt az összeesküvésről, amelyeket eddig hivatalo­­­­san még nem tettek köz­zé”. Többek között meg­állapította, hogy Vang Hung-ven és Csiang Csíng a KKP Központi Bizott­­ságának egyik ülésén és az országos népi gyűlés ülésszakán megkísérelte saját „kabinet” megalakí­tását. Csou En-laj halála után ellenezték azt a ja­vaslatot, hogy Hua Kuo­­fenget nevezzék ki ügy­vivő miniszterelnökké, „rendkívül elégedetlenek” voltak azzal az indítvány­nyal is, hogy Teng Hsziao­­ping áprilisi leváltása után Hua Kuo-fenget ki­nevezzék a párt első al­­elnökévé. Amikor Mao halálán volt, mint a lap állítja, „legújabb” Mao Ce-tuno-végrendel­etet ha­misítottak, hogy annak segítségével magukhoz ra­gadják a hatalmat. A „négyek” bírálatára széles körűen felhasznál­nak falragaszokat stace­­paókat­ és röplapokat A legutóbbi tacepaók szerint a KKP KB határozata alapján külön bizottságot hoztak létre az összeeskü­vők tevékenységének ki­vizsgálására. A bizottság elnöke Je Csien-jing, a KB alelnöke, honvédelmi miniszter. Hivatalosan bejelentet­ték, hogy a Központi Bi­zottság határozata­­ értel­mében Csang Csuo-csiaót, a KKP sanghaji városi bizottságának első titká­rát, a városi forradalmi bizottság elnökét és a vá­ros más vezetőit levál­tották a pártban és Sang­hajban viselt összes tiszt­ségéből. Mint ismeretes, Sanghaj a „négyek cso­portja” tevékenységének bázisa volt. A sanghaji városi bizottság új első titkára Szu Csen-hua lett. A kínai sajtóban meg­jelent számos írás még mindig szovjetellenes ki­rohanásokat ismétel meg, a belpolitikai tárgyú cik­kek pedig egyes olyan jelszavakat, amelyeket az utóbbi évek folyamán propagáltak. (TASZSZ)

Next