Népszava, 1977. január (105. évfolyam, 1-25. sz.)
1977-01-01 / 1. szám
1977. JANUÁR 1. SZOMBAT 105. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM AI, 1,20 FORINT A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Messzi koroktól években méri az emberiség az idő múlását, az óév búcsúztatása és az új év köszöntése mindig ünnep volt. A szilveszteri vidámság zaja most is, nálunk is magasra csapott, de nem azért, hogy háttérbe szorítsák a tűnődést, az elgondolkodást. Hiszen van mit ünnepelni, van okunk, hogy barátságos búcsút vegyünk az óesztendőtől és van reményünk, amellyel várjuk és üdvözöljük az új évet; a komoly szavú tűnődés, az évváltáskor esedékes mérlegkészítés tehát összefér a színes szilveszterrel. Ha az emberiség felől vetünk búcsúpillantást a távozó 1976-ra, ugyan a békés esztendők közé soroljuk, de a világ egy része nyomasztó gondoktól terhes, energiaválság és infláció sújtja a tőkés országokat, a fejlődő országok állapota pedig ellentmond saját jelzőjének. Ebbe a háttérbe kell beleilleszteni hazánk elmúlt évi gazdasági, társadalmi fejlődését. Erről az utóbbi időben nem egy fórumon azt hallottuk, hogy eredményes. Szerény szó? De pozitív, szemben sok-sok fejlett tőkés ország gazdasági visszaesésével, amelynek egyik következménye a nálunk már mint rossz élmény, feledésbe merült munkanélküliség. Melyik az a tőkés ország, ahol a nyugalom, a kiegyensúlyozottság, a szorgos, gondtalan munka, a javuló életkörülmények lennének a társadalmi állapot jellemzői? Akarva, nem akarva szembeötlik mindenkinek, aki az országot járja,hogyan költenek- új- a rcofrvárosaink és falvaink. Eredményes az elmúlt év, hiszen nőtt a termelés, a nemzeti jövedelem és a lakosság reáljövedelme is. Ez az eredményesség azonban nem azonos a kitűzött céllal, mert — s erről statisztikai összegzés ad végső képet — az 1976-os terv fő irányzatait nem teljes mértékben teljesítettük. Ebben közrejátszott a világgazdasági helyzet éppen úgy, mint az időjárás. Mégse keressük csak a külső, tőlünk független feltételekben az okokat! Voltak fegyelmezetlenségek, akadt szervezetlenség, amikért csak magunknak tehetünk szemrehányást. Mégis eredményeket, bizalmat és egyben önismeretet viszünk át az új esztendőbe. Az eredmények között nemcsak a termelés, az életszínvonal bizonyos mértékig emelkedett szintje szerepel, hanem olyan továbbható tényezők, mint hogy alapvetően rendben van az anyag- és energiaellátás. Politikai síkon pedig szilárd a munkáshatalom, erősödő a munkás-paraszt szövetség és szocialista nemzeti összefogás. Eredményeinkhez, a bizalom erősítéséhez is hozzájárultak szakszervezeteink. Nemcsak a munkaverseny szervezésével, hanem a kongresszus határozatának megfelelően mind jobb érdekvédelmi munkával, munkásvédelemmel, szociális tervezéssel segítik terveink teljesítését. A bizalmiak jogkörének bővítése az elmúlt évben történt meg, hatásának kibontakoztatása közvetve gyarapodásunk nem egyik forrása lehet. Derűlátóan köszörüjük az új esztendőt. Azért is, mert tudjuk, mit kell tennünk, mi vár ránk, mire köteleznek bennünket feladataink, saját jól megfontolt közösségi és egyéni érdekeink. 1977 — ötödik ötéves tervünk második esztendeje. Korábban fogtunk hozzá az évi terv kidolgozásához, idejében felmértük a távozó esztendő tapasztalatait. Feszítettebb az 1977-es népgazdasági terv, de nemcsak azért, hogy gyorsuljon a fejlődés üteme, hogy nagyobb mértékben növekedjék a felhalmozás, hanem hogy jobban emelkedjék a lakosság életszínvonala. Valóban azzal számolunk, hogy az életszínvonal az 1976-os tempónál gyorsabban növekszik. Ezt segíti elő a többi között néhány készülő intézkedés, amelyek részben központi berpolitikai jellegűek, részben szűkebb körre szólóan szociálpolitikai természetűek, tovább, hogy mérsékeltebben növekszenek a fogyasztói árak. 1977. július elsejétől kerül sor a műszakpótlék egységesítésére, bevezetésére és növelésére. Az alapbérek fognak emelkedni a villamosenergia-iparban és a ruhaiparban. Más célokról és feladatokról is szólhatunk, amikor szembenézünk az új esztendővel. Ma használatos kifejezéssel: tovább javul az élet minősége. Ez pedig a mi szóhasználatunk szerint magában foglalja az élet anyagi javait, szellemi gyarapodásunkat, egészségünket, életbiztonságunkat, céltudatunkat, sőt, kiemelten politikai közérzetünket is. Csakhogy az élet minősége korántsem valami elvárás, amelyet a vezető szervek iránt támasztunk. Az élet minősége, a mi társadalmi viszonyaink közepette, elsősorban a munkánk minőségétől függ. Attól, ahogy dolgozunk, ahogy takarékoskodunk, amilyen a munkahelyi fegyelem, amilyen a munka- és az anyagellátás szervezése, amilyen a tervezés és a termékeink minősége. Mindennek a kérdésnek, mint önmagunkkal szemben támasztott követelménynek a felvetése azért annyira időszerű, mert a mennyiségi szemléletnek végleg ütött az órája. Ha eddigi eredmény- -ünket, például a nemzeti jövedelem növelését teljes egészében a termelékenység emelésével értük el, akkor most azt kell tekintetbe venni, hogy a termelékenység ma már nem növelhető a dolgozók létszámának a növelésével. Ez a forrásunk ugyanis kiapadt Csak a jobb munkából táplálkozhatunk, s ha kitekintünk a nemzetközij küzdőtérre, az emberiseg, a világ felé? Megnyugtató ez a vizsgálódás. A külpolitikai helyzetet az enyhülés jellemzi, s megvan a remény, sőt, a biztosíték is arra, hogy a visszahúzó erők ellenére további tért hódítson az enyhülés szelleme. Ezzel biztatnak azok a jelek, amelyek szerint a Helsinkiben elfogadott záróokmány, az európai biztonság és együttműködés chartájának ajánlásai kezdtek gyakorlattá válni, amiért a szocialista országok, köztük hazánk is, nem keveset fáradozott. 1977- ben ül össze Belgrádban az eredményeket megtárgyaló és remélhetőleg továbbfejlesztő értekezlet. Ennek előkészítésében a magyar külpolitika akcióinak fokozásával is részt vesz. Növekvő diplomáciai tevékenységünk megfelel annak a célnak, hogy külpolitikánkkal biztosítsuk szocialista építőmunkánk külső feltételeit. Természetesen e feltételek közt elsőrangú szerepet játszik a testvéri kapcsolatoknak az a rendszere, amely a szocialista közösséghez fűz bennünket. Az enyhülés szellemének felel meg az európai szakszervezetek közeledése egymáshoz, a kétoldalú kapcsolatok továbbépítése sokoldalúakká. Noha ezen a téren is vannak eredmények, a Genfben majd összeülő európai szakszervezeti tanácskozás bízvást sikerrel munkálkodik az előrehaladásért. A különböző európai szakszervezetek együttműködve, kölcsönösen segíteni tudják egymást a saját és közös gondok megoldásában, a termékeny békés egymás mellett élés előmozdításában. Jó kilátások és gondolatok jegyében kívánok az új esztendőre boldogságot, egészséget, jó munkát és békességet szakszervezeti mozgalmunk hatalmas táborának. Az új esztendőre írta: Földvári Aladár, a SZOT elnöke t / ’ va/A SíkerMen gazdag hű idős új fixUndút kinánnunk minden, kedves olvasónknak/ Felavattak az új metróvonal első szakaszai Madridaa indul meg a forgalom a Deák térés a Nagyvárad tér között Nagyvárad tér, 1976. december 31. 10 óra. Emlékezetes dátum a főváros gazdagodásának, a tömegközlekedés korszerűsödésének történetében. A határidőre elkészült észak- déli metró első szakaszának fényárban úszó végállomásán megjelent Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Borbély Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának titkára, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács elnökhelyettese. Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Bondor József, Keserű Jánosné, Polinszky Károly és Pulai Árpád, a kormány tagjai, hogy az eseményhez méltó módon adják át rendeltetésének az új metróvonal első, 3,7 kilométeres szakaszát, amely a Nagyvárad teret a Klinikák, a Ferenc körút, a Kálvin tér és Felszabadulás tér állomások érintésével a Deák térrel köti össze. Az új vonalon a számítások szerint naponta 360 ezer utast szállítanak majd, a menetidő 7 perc. A szakasz építése során több mint 500 ezer köbméter földet mozgattak meg, 100 ezer köbméter betont építettek be és csak a tübingek súlya meghaladta az 53 ezer tonnát. A ráfordított munkaóra több mint 28 millió. Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke köszönetet mondott az építésben részt vett 48 vállalat több ezer dolgozójának, akik nemegyszer kedvezőtlen körülmények között, mégis kitűnően végezték feladataikat. A fővárosi tömegközlekedés korszerűsítésére korábban soha nem tapasztalt erőt és pénzt fordít a népgazdaság. Míg a harmadik ötéves terv időszakában 6 milliárd forint jutott erre a célra, s a következő öt év során 16 milliárd segítette a valóban világvárosi tömegközlekedés kialakítását, addig 1976—1980 között 26 milliárdot biztosít a kormány e fontos ágazat fejlesztésére. Új autóbuszok, trolibuszok és villamosok is segítik majd a forgalmat. Az utóbbi esztendőkben a motorizáció gyors, ütemi növekedése következtében közútjaink fokozatosan telítődtek, s ez minden erőfeszítés ellenére is a felszíni közlekedés lassulásához vezet. Amíg a személygépkocsik száma 1970-ben 82 ezer volt, 1975-re ez a szám 173 ezerre növekedett és az ötödik ötéves terv végére már eléri a 320 ezret. Ebben a helyzetben a tömegközlekedés fejlesztésének nélkülözhetetlen része a gyorsvasúti hálózat kiépítése, miután ez nagy tömegek szállítására alkalmas, az időjárástól és a közúthálózattól független. Ezt igazolják a kelet- nyugati metróvonalon szerzett tapasztalatok is. Ennek megfelelően a főváros távlati terveiben az ezredfordulóig 77 kilométerre kvánják növelni a metróhálózatot. Ez a tömegközlekedés akkori igényeinek 70 százalékát lesz majd képes kielégíteni. Az észak—déli metró négy olyan vasútállomást érint, amelyekre naponta több mint 75 ezer vidéken lakó és a fővárosban dolgozó érkezik. Utazási idejük ezzel naponta átlag 30 —40 perccel csökken. A metróépítés természetesen együtt jár az érintett városrészek, útvonalak, közlekedési csomópontok fejlesztésével, felújításával és a környezet szépítésével is. A fővárosban közmegelégedésre üzemel a naponta átlagosan 520 ezer utast szállító kelet-nyugati metróvonal és a kis földalatti vasút. A gyorsvasúti hálózat legfontosabb és várhatóan legforgalmasabb vonala lesz az összesen 28 milliárd forintos költséggel épülő, 21 kilométer hosszúságú Kispest—Kőbánya vasútállomástól Rákospalotáig vezető észak—déli metróvonal, amelyen a teljes kiépítés után naponta 1,1 millióan utazhatnak majd. Az észak-déli metró gyorsított ütemű építéséhez és a 11 kilométer hosszú szakasz 1980-ig történő átadásához, valaminta Budafokot Újpalotával összekötő harmadik, 20 kilométeres metróvonal építésének elkezdéséhez az ötödik ötéves terv időszakában mintegy 11 milliárd forint áll rendelkezésre. December 31. 10 óra 30 perc: Lázár György miniszterelnök a hagyományokhoz híven átvágja a szalagot és ezzel jelképesen átadja rendeltetésének az észak-déli metró első szakaszát. Az utazóközönség január 1-én déltől veheti birtokába az új vonalat és az első nap mindenki ingyen utazhat. Schmidt Attila Lázár György átadja az új metróvonalat BLEK 1977 (Rédei Ferenc felvételei)