Népszava, 1977. január (105. évfolyam, 1-25. sz.)

1977-01-30 / 25. szám

10 Helyszűke a gyerekszobában Bölcsen mondta lakótársnőm, akivel holmi elrakási gondjainkról beszélgettünk: mi minden évben „kinőjük” a lakást ! Különösen tanévkezdet idején szerzünk efféle tapasztalatokat: mi, gyermekes anyák. Nekem is teljes két napom ment el arra az ősszel, hogy a megnövekedett könyv-, füzet- és egyéb tanszerállományt úgy helyezzem el, hogy: a) hozzáférhető és könnyen kezelhető legyen, b) ne keveredhessen össze a három gyerek holmija, és csinos és esztétikus maradjon a gyerekszoba. Szekrényt, illetve szekrényrészt mindnek tudtam adni a „hivatalos” holmik számára, ez a kérdés még viszonylag könynyen rendeződött. A nehézségek az apróságokkal támadtak. Azzal, hogy ők hangyaszorgalommal hordják haza kincseiket, és ömlesztve rakják be a dolgaik közé. Igen, a baj itt kezdődik. A sok apró kacat gyűlik, gyűlik, bekerül a szekrénybe, fiókba, s egy szép napon csak bozótvágó késsel lehet áthatolni ezen a dzsungelen. Ha aztán ilyenkor meg kell keresni valamit nagyhirtelen, mint például celluxot, ollót, valóban éles hegyezet, reménytelen turkálás veszi kezdetét. Tenni kell valamit. Addig kerestem a megoldást fiókhiányos életünk gondjainak megkönnyítésére, amíg megtaláltam régi, sokrekeszes szeges dobozunkat. Ez adta az ötletet, hogy pénzt és időt nem kímélve, átügessek a szomszédos háztartási üzletbe műanyag szerszámos dobozért, amelynek jó beosztása, megmarkolható fogantyúja, nem kevésbé szép narancssárga színe egyből kigyullasztotta András fantáziáját, hogy mit hova rakjon. A régi szeges ládára Gergely tartott igényt, mütyürkéi azóta — fajta szerint osztályozva — abban sorakoznak, s ha keres valamit, csak kiemeli az egészet. Mástól kaptuk az ötletet, és nagyon bevált: a faliújságtábla. Puhafa lécekből készült ritkás rácsozat, amely magán hordozza a legfontosabb és legaktuálisabb kép- és írásanyagot. Házi faliújság, hirdetőtábla. A hirdetendő anyag kétféle: állandó és változó. Stabilan a falinaptár és a három tanrend ékesíti, míg a gyakrabban változó anyag az év aktualitásaihoz igazodik. Aki a gyerekszobába belép, még ha lakatlan szigetről jött is volna egyenest, akkor is tudná nyomban, hogyRákóczi-évforduló, vagy Ady Endre centenáriuma van-e, hogy a mikulást vagy a húsvéti nyuszit várják-e a szoba lakói, hogy a Dózsának vagy a Ferencvárosnak drukkolnak-e? Vannak játékok, amelyek méretüknél fogva nem férnek el a játékszekrényben. Mi tagadás, ezek a könyvespolcra kerültek, de nemcsak ezek, hanem a hangszerek is, meg a ..különóra-egységcsomagok ". Ez utóbbira is az élet tanított meg, illetve a gyakorlat, hogy tudniillik a gyerekek a zene- és a nyelvórára más táskával mennek, mint az iskolába, és sose pakolják ki hazaérve. Kaptak hát komolyabb, rücskös falú nylonszatyrot (közértekben a kasszánál szokták árusítani), ebbe remekül illik a kotta, a füzet, meg a zenei ellenőrző, együtt marad mindig minden, ami kell. Kiskoromban nagyon szerettem boltosdit játszani. E hajlamom és a szükséglet közösen eredményezték egy házi ,,kisápisz” létrehozását Ha bármelyik gyerek megszorul, mert betelt a füzete, elveszett a radírja, új ceruza vagy címke kell, vagy éppenséggel díszesebb csomagolópapír ajándékhoz, engedélyemmel a „kisápiszhoz” folyamodik, és előveszi a kívánt árut. Nem kell kétségbeesni, mert már becsukott a bolt, nem kell mindenért egyenként futkosni. Három mappa is dagadozik az egyik polcon, abban meg a színes képek, újságkivágások, virágárjegyzékek, megtartásra érdemes szép képeslapok gyűlnek. Néha mindennél fontosabb, hogy megfelelő képet lelhessünk a környezetismereti órákhoz, olvasmányillusztrációkhoz. (Más kérdés, hogy rendszerint az kell, ami éppen nincs, akkor aztán a szomszédok feje fő, akikhez a kölykök szorult helyzetükben folyamodnak.) Arra is rájöttem az évek során, hogy ha az ollókeresésre fordított időket megspórolnánk, többet tölthetnénk pihenéssel. Meg is indítottam egy „nemes” akciót: legyen olló minden szobában! Ám a valós élet rácáfolt az ötlet realitására, mert az ollók (immárom többesszámban) minduntalan elbújnak. Megvan hát a legközelebbi feladat: olyan ollót szerkeszteni, amely magától helyremegy, vagy csengőberregéssel hírül adja hollétét... Akad még más, megoldásra váró gond is: a hatalmas földgömb elhelyezése, állandó táska- és tornazacskó-lerakóhely kijelölése... • Dehát ilyen az élet: ha egykét dolgot megoldunk, máris ott a másik, amin törhetjük a fejünket... Dr. Tandi Flóra A kályha, a szeneskanna és a piszkavas egymás mellett éltek kora ősztől egész télen át. Megértették egymást, és elválaszthatatlanok voltak. Ahová a kályhát állították, mindig mellé került a szeneskanna és a piszkavas is. Közös volt a munkájuk, közös az örömük, a dicséretben is osztoztak. Ha valaki összefagyva lépett a szobába, és ilyen dicsérő szavakat mondott: „de jó meleg van itt!” — megelégedetten nézett össze a három barát. Történt, hogy a Tél jégcsizmái a hegyeken túl belesüppedtek a feneketlen semmibe, a fák ághegyén aranyfátyol lobogott, és a barackfa rügyei már-már kipattantak. A kályhába pedig nem gyújtott be senki. A szeneskanna üresen ácsorgott. A piszkavas ott hasalt a földön, meg se mukkant. — Mi lesz velünk? — kezdte a kályha a csendes beszédet. Elválasztanak bennünket egymástól. Téged, szeneskanna, kivisznek a kamrába, téged, piszkavas, a ládába tesznek, én meg itt maradok magamban. Nem lesz ez így jó! Tenni kellene valamit. ■ De mit ? Egy ideig csend volt, hallgattak minden hárman, és törték a fejüket szörnyűmód. Egyszercsak megszólal a piszkavas: — Legjobb lenne, ha hármasban elmennénk valamerre. — Nem rossz ötlet — sietett felelni a szeneskanna. — Mi a véleményed, kályha? — Csak úgy, céltalanul menni!? — hüledezett a kályha. — Rnk választásunk ,nincs — nyelvek a niszkavss. fsvecr,"i"pt maradhatunk, úgy el kell búcsúzni egymástól. — Igazad van, nem bánom ... próbáljuk meg ... — gondolta meg magát a kályha. — Este indulhatunk. Este, amikor a ház népe aludt, együtt kocogott a három jóbarát. A vastag kályha, akár egy mackó, nehézkesen lépegetett. A szeneskanna mellette döcögött, mint egy kövér malacka. A hosszú nyakú, nyurga piszkavas úgy ugrabugrált mellettük, mint egy óriási szöcske. No, fogyott az út, és ahogy a hegyre értek, látják ám, hogy három köpönyeges legény hever a földön a holdfényben. — Jóestét legények! Kik vagytok? És mi járatban vagytok errefelé? — kérdezte a kályha kedvesen. — A szeneskanna rájuk mosolygott, és a piszkavas is nyújtogatta a nyakát, hogy a legények arcába lásson. De azok mogorvák voltak, és fagyosan tekintettek a három szokatlan vándorra. — Nem hallottátok ? — nyelvelt újra a piszkavas. — Rendes kérdésre illik tisztességesen felelni. Ekkor megszólalt az idősebb legény. — Mi a Tél mostohafiai vagyunk. Engem Szerváénak hívnak. Emezt Pongrácnak — mutatott a középsőre — a legkisebbet Bonifácnak. — Hallottam híreteket — felelt a kályha. — De most mi járatban vagytok? — Minket apánk sosem visz magával, amikor szánkóján elindul. Úgy, de úgy szeretnénk mi is vele menni, amikor a hószínparipákat a szán elé fogja, és ostorával pattintgat nekik. Így száguldják be a világot. Olyankor nagy búsan megindulunk mi is utána, és vándorolunk éjjel, nappal a nyomában. Mire megérkezünk, apánk szánkójának, a hószínű paripáknak, a jégvirágoknak nyoma sincsen. Pedig mi is hozunk rám havat, jeget, szelet. Nézzétek, az én tarisznyám teli van hóval, Pongrác jéggel tömte tele. Bonifác az Északi Szélből gyömöszölt a tarisznyájába. Most akarjuk szétszórni, mint apánk tette. — Mit akartok? — szólott ijedten a kályha. — Most már csak kárt, meg bajt fogtok okozni. Sok rügy van már a fákon ... Nem fordulnátok inkább vissza ? Szervác erre nem felelt. Elengedte a füle mellett. — Hanem hát ti hova igyekeztek? Ilyen kivonulást, azt hiszem, még nem látott a világ. A kályha, a szeneskanna és a piszkavas a vándorúton! De hát miért is mentek tulajdonképpen? — Hát mi csak azért megyünk, vándorolunk, hogy együtt lehessünk. Megszoktuk egymást. Nagyon rossz elválni. Erre összenézett a három legény, és Szervác hava olvadni kezdett. Pongrác jege is felengedett, és Bonifác szélmadarai is szökdösni kezdtek a tarisznyából. Később Szervác megértően meg is szólalt: — Ej! Ne menjetek ki ezért a világból. Forduljatok vissza szépen. Gyertek, hazakísérünk benneteket. Mi is tovább megyünk, és nem csinálunk semmi kárt. Úér is volt. Hajnalra hideg szél jelezte, hogy a tél mostohafiai erre jártak, meg az a kis jégszilánk a pocsolyákon. Semmi egyéb. A szobában a helyén állott a három furcsa vándor is. A szeneskanna ásítozni kezdett. A piszkavas fáradtan elnyúlt a földön. A kályha hunyorgott még egy picit, aztán elaludt. Reggel a barackfa megpillantotta az országúton baktató legényeket. Fellélegzett, és susogva adta tovább a hírt: — Elmentek a Fagyosszentek. Erre összeborultak az ágak. Súgtak-bújtak örömükben, és I addig néztek a szürkeköpönye- Iges legények után, amíg azok fel nem tűntek, ott, messze, messze az útkanyarban. GYERMEKEKNEK Láng Etelka FAGYOSSZENTEK NÉPSZAVA CSAK EGY CSEPP MÉZ A méz ősidők óta az emberiség egyik legkedveltebb édessége. A kínaiak már ötezer évvel ezelőtt megemlítik a gyógyhatású élelmiszerek között. A római Varró 2000 évvel ezelőtt ír az egyiptomiak fejlett méhészetéről. Szolon, görög tudós átkelt az Égeitengeren, hogy Egyiptomban a méhészkedést tanulmányozza. A IX. században arab és perzsa írók megemlítik a szláv népek méztermelését. István király elrendelte a bor- és mézdézsmát az egyház részére (az adózás egyik formája, mely még a tatárjárás idején sem szűnt meg, és a török megszállás idején is kötelező volt az elszegényedett országban a mézbeszolgáltatás. A törökök hites édességeit mézzel készítették, rózsaolajjal és fűszerekkel illatosították, ízesítették. Ma, amikor a túlzott cukorfogyasztás ártalmairól mind többet beszélünk, újra előtérbe került a méz. Sokféle írás és tanulmány jelenik meg a méz egészséges, hasznos voltáról, íme, néhány ilyen tárgyú megállapítás: A méz természetes és nagy tápértékű élelmiszer. A közönséges, mindennapi használatú cukor csak répa- vagy nádcukrot tartalmaz, amivel szemben a mézben gyümölcsös szőlőcukor a legfontosabb alapanyagok, de mellettük sok vitamin, ásványi anyag is található. Edmund Herold müncheni biológus a mézről szóló tanulmányában elmondta, hogy a fentieken kívül különböző hormonok is megtalálhatók a mézben, és ezek kedvezően hatnak a szívműködésre és vérkeringésre, valamint az emésztésre. Az inhibinek (életgátló anyagok) elősegítik a szervezetbe kerülő baktériumok pusztulását A méz illatanyagai közül mintegy 50-félét mutattak ki a laboratóriumokban. Ezek adják meg a méz jellegzetes illatát, ízét. Még fehérje is található a mézben, azonban csak elenyészően kis mennyiségben. A méhek a virágok nektárjából, mézharmatból készítik a mézet A nektár vizes oldat (víz, szőlő-, gyümölcs- és répacukor). A virágzás idején a méhek végzik a virágok beporzását, miközben a nektárt gyűjtik, és magukkal viszik a virágport a kaptárba. A virágok fajtái szerint nevezzük el a mézféléket Nálunk legismertebbek az akác, vegyes virág, ritkábban a levendula stb. mézfélék. Hogy miért jó és egészséges a méz? Könnyen emészthető, magas tápértékű, sokféle betegség esetén a szervezetet erősítő hatású. Nézzük, mit ír erről az ókori tudós. Hippokrátész: májbetegeknek kecsketejjel ízesített mézet ajánl, amit még ma is elfogadunk, hiszen a beteg más elpusztuló sejtjeinek pótlásához a mézben levő szénhidrát és fehérje is segítséget nyújt. Nehéz fizikai munka esetén a mézfogyasztást segíti a teljesítmény növelését, utána pedig a szervezet fáradságának megszüntetését. Más források szerint a csecsemők tejfogyasztását növelhetjük, illetve az ellenállást leküzdhetjük, ha a tejet mézzel ízesítik. A gyermekek — a berlini gyógypedagógai intézet kísérletei szerint — vidámabbak és nagyobb állóképességűek, ha mézes tejet isznak rendszeresen. A gyengélkedők, vagy idősebbek, lábadozók erősödését elősegíti a mézfogyasztás. A francia klinikákon és kórházakban pl. a betegek rendszeresen kapnak mézes készítményeket. Nagyon sok családban még ma is divatos a légzőszervi megbetegedéseknél, hurutoknál a mézfogyasztás: tej- vagy teamézzel ízesítve, mert ez segíti a köhögés csillapítását, könnyebbé teszi a légzést Sok bőrgyógyásznak is vannak kedvező tapasztalatai. Mint látjuk, nagyon sok területen alkalmazható a méz, mint erősítő-gyógyító hatású szer, melyet szívesen is fogyasztanak fiatalok, idősebbek egyaránt, mégis feltűnő, hogy hazánkban csupán évi 30 dkg körüli az egy emberre eső átlagos fejadag, ami rendkívül alacsony, csak töredéke a mezőgazdasággal foglalkozó ötszögek fogyasztásának. Nálunk a méhészet sok száz, éves múltra tekint vissza, fejlett színvonalú, azonban a rovarirtó permetezőszerek elterjedésével sok területen megfogyatkoztak a méhcsaládok, csökkent a méztermelés. Újabban sokféle intézkedés védi a méhészkedőket, hiszen ez a háztáji jellegű munka népgazdasági szempontból is nagyon fontos. Magyarország évszázadok óta jelentős mézmennyiségeket szállít más országokba, ahol különösen kedvelik a mi mézfajiainkat. Reméljük, hogy a központi rendelkezések e területen is védelmet nyújtanak a méhészeknek, és javítják a hazai mézellátást Megemlítjük még, hogy a méz akkor jó minőségű, ha simán folyó, jellegzetes illatú és ízű, mellékíze, szaga nincsen. Hűvös helyen, lezárva kell tartani. Az ikrás méz nem jelent minőségi hibát, egyszerű felmelegítéssel az ikrásság megszűnik. Rudnay János ÉTI OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A NÉPSZAVA székházában (Budapest, VII., Rákóczi út 54.) minden szerdán fél egy és fél kettő között kaphatnak egészségügyi tanácsokat az érdeklődők. Leveleikre is válaszolunk. Kozmetikus orvosunk pedig levélben vagy a lapban ismerteti tanácsait a hozzá fordulókkal. 1977. január 30. A kozmetikus orvos válaszol B. L.-NÉ, SZENTES. — Az egyre szaporodó, kisebb-nagyobb fehér foltjai bőrének festék (pigment) hiányával járó, Vitiligónak nevezett bőrelváltozás tünetei. Ha szaporodtak is az utóbbi időben, nem kell attól tartania, hogy az egész bőre elfehéredik. Hogy a hajában is van egy fehér tincse, az onnan ered, hogy ott is volna egy fehér foltja, de vigasztalja, hogy ezt most — divatból — mesterségesen is csinálják. A baj oka még ,nem tisztázott, bár valószínűleg hormonális eredetű, néha azonban idegmegrázkódtatás után is látták. Jól észlelte, hogy a foltok körül sötétebb a bőre, mint ha a fehér folt területéről a festéket „odasöpörték” volna. Télre a leghelyesebb, ha a foltok környékét fehérítő krémmel halványítja, hogy kisebb legyen a színkülönbség. Tavasztól kezdve aztán a helyes kezelés abban áll, hogy az egész szervezetet gyógyszerrel, a foltokat pedig helyileg végzett ecseteléssel a fény iránt érzékennyé tesszük, és napfény, vagy kvarcolás alkalmazásával igyekszünk a pigmentképződést kiváltani. Az érzékennyé tevést legeredményesebben egy egyiptomi növény gumójából nyert kivonattal igyekszünk elérni, a kényes kezelést azonban csak orvosi ellenőrzés mellett, de legalábbis pontos orvosi utasításra szabad végezni. P. M., PUTNOK. — Valóban azt írtam, hogy a mitesszeres, pattanásos bőr főleg a serdülőkorban levő fiatalok panasza, és most ön arra panaszkodik, hogy szemei alatt, a járomcsontok feletti bőrén olyan nagy számmal vannak miteszszerei, hogy egész sötét ott a bőre, és a tisztátalanság benyomását kelti. Valóban úgy van, hogy a zsíros bőrűek faggyúmirigyei idősebb korban is nagyobbak maradnak, és ha már nem képeznek is olyan sok faggyút, mint előzőleg, a bőr sorvadásánál és petyhüdtségénél fogva, a kevesebbet sem tudják kiüríteni és mitesszerek képződnek. Ezek eltávolítása — kellő előkészítés után — kinyomás útján könynyen kivihető, és újraképződésük rendszeres salicyl-resorcin szesszel való letörléssel könynyen megelőzhető. Dr. Gy. J. Szerb György AZ ÉN HÓEMBEREM Eleredt a hó, a kertben fehér lepkék tánca jár, Olgeborge nézi, nézi, s látom, szeme könnyben áll. Minden lepke egy-egy emlék, a vén kalóz szíve fáj, hull a hó, a hideg lepkék szívtelen-szép rendje száll. Nem támad fel az az emlék, Olgeborge mégis áll, szakállán az öreg könnyek csöndes raja csordogál. Áll a ködben, hóesésben, mindhiába szólítom, — hóember lett észrevétlen ... Mi fáj neki? Nem tudom. Tónagy Sándor BARÁTOM Van nekem egy barátom, nem más, mint a kabátom. Bizony mondom, jó barát egy jó kabát! Velem jön, ha én is megyek, nehogy barát nélkül legyek. Gombja három, zsebe négy, kettőnknek ez épp elég. Bizony mondom, jó nagyon ily gazdagon! Barátkozunk, habátkozunk, együtt sosem unatkozunk. Ő a büszke, éri a délceg, mehetnénk is fővigécnek. Jaj, haj, az a baj. Barátomnak nincs kabátja, csak egy kabátos barátja.