Népszava, 1977. február (105. évfolyam, 26-49. sz.)
1977-02-06 / 31. szám
10 A heveny felső lésútió a megbetegedésekről A változékony, hűvös, csapadékos időjárás beköszöntével megemelkedik a hűléses megbetegedések száma. Járműveken, munkahelyeken találkozunk köhögő, prüszkölő emberekkel. A régi plakát, melynek szövege „Zsebkendőbe köhögj, tüsszents!", ismét emlékezetünkbe idézi, mit is kellene tenni — egymásért — elemi egészségügyi követelményként. Mi okozza a megbetegedéseket, melyek a legfőbb tünetek? Ezekre a kérdésekre próbálunk válaszolni a következő sorokban. Mindenekelőtt el kell különíteni a náthát az influenzabetegségtől. Nem azonos megbetegedések! Közös csupán annyi, hogy mindkettőt vírus okozza. De nem azonos a kórokozó vírus, valamint a betegség tünete. Később részletezem külön-külön mindkettőt. A nátha kórokozója vírus, melyet az orvosi szaknyelv rhinovisának nevez. Ezek kis élőlények, melyek szerkezetükben igen változatosak, s e tulajdonságukból adódik, hogy mindig újabb és újabb megbetegedést idéznek elő. A betegség lezajlását ellenanyagtermelés követi, minek következtében az adott vírustípussal szemben immunitás fejlődik ki. Miután az ellenanyag fajlagos, más vírussal szemben nincs immunitás. Ezért lehetséges, hogy egy ember mindig újabb és újabb vírusnak esik áldozatul, s fogyasztja a zsebkendőket szorgosan. Életünk folyamán több, mint száz vírussal találkozunk, melyek mind a náthamegbetegedés tüneteit okozzák. A kórokozón kívül természetesen vannak a betegségre egyénileg hajlamosító tényezők. ezért: túl száraz vagy ,túl hideg levegő, poros, fürtös levegő, az edzési és szabad levegőn való tartózkodás hiánya, allergia, anyagcserebetegségek, anatómiai rendellenességek : orrsövényferdülés, garat-mandula túltengés. Bevezető tünetek: rossz közérzet, fejfájás, mely 1—2 napig tart, s követi ezt az orr nyálkahártyáiénak heveny gyulladása. Kezdetben bőséges, vízszerű váladékozás, majd 4—5 nap múlva a váladék sűrűbbé válik. A betegség nem szükségszerűen jár lázzal. Amennyiben nincs szövődmény, 1—2 hét alatt spontán gyógyul. Szövődményként az orr mellék-üregeinek — arcüreg, homloküreg — gyulladása léphet fel. Ferde orrsövény következtében az üregek kiürülése gátolt, bennük a váladék pang, másodlagosan baktériumokkal fertőződhet. Ez kínzó fejfájással — mely az érintett oldalra lokalizálódik —, esetleg lázzal jár. Ennek gyógyítása fájdalomcsillapítás, lázcsillapítás, az érintett üreg kívülről való melegítése, vagy, ha a folyamat makacs, szakorvosi ellátás szükséges. Másik szövődményként a heveny középfülgyulladás szerepel. Ezzel minden esetben , orvoshoz kell fordulni! A náthának specifikus gyógyszere nincs, esetleg meg lehet előzni a kezdeti tünetek: orrszárazság, tompa fejfájás esetén bőséges, meleg folyadékfogyasztással. A kialakult betegségnél csak a tünetek enyhítéséről lehet szó, pontosabban: láz esetén otthoni gyógykezelés, lázcsillapítás, bőséges folyadékfogyasztás, orrcsepp előírt adagolása. A betegség 1—2 hét alatt lezajlik. A nátha mellett a nedves, hideg téli időszak gyakori megbetegedése a garatgyulladás, valamint a garatüregben levő mandulák gyulladása. Az előzőekben részletesebben tár- s rglt náthabetegség vírusa okozta kór lehetőséget nyújt egyéb, nem vírusos, hanem bakteriális eredetű megbetegedés kialakulásához. A heveny garatgyulladást genykeltő baktériumok okozzák. Amennyiben a garat nyálkahártyáján kívül, bizonnyos szövetei is megbetegszenek, mandulagyulladás fejlődik ki. Ez a hurutos tüneteken kívül rossz közérzettel és hidegrázással, láz mellett nyesléskor jelentkező fájdalommal, esetleg fülbe sugárzó szúró érzéssel jár. Minden esetben orvoshoz kellfordulni! A heveny felső légúti huruthoz társul rendszerint a gége gyulladása is. Fő, tünete a rekedtség. Nem lehet elválasztani élesen a kísérő hörghurut tünettől, a köhögéstől, mely kezdetben száraz köhögés, majd később váladékürüléssel is jár. A társuló légcsőhurut következtében kínzó, a mellkas elülső részére összpontosult fájdalomról is panaszkodhat a beteg, ez a fájdalom köhögéskor fokozódik. Gyógykezelése langyos gőzzel való inhalálás, köptetők adása, megfelelő antibiotikus kezelés. Ezeket az orvos előírása szerint kell végezni. A heveny hörghurut hajlamosító tényezői között az előbbiekben említetteken kívül még az izgató gőzök és gázok, valamint a dohányzás szerepel.Kórokozója vírus, illetve betegség által gyöngített védekező rendszerben a kórokozó baktériumok elszaporodása. A betegség kb. két hét alatt, gyógyul, igen fontos tudni, hogy a lázas szak alatt az ágynyugalom elengedhetetlen. A fenti betegségeknek — mint a bevezetőben említettem — aktualitást az évszak ad. Ilyenkor kevesebb természetes vitaminhoz jut a szervezet, mely a betegségek legyőzéséhez, az ellenálláshoz elengedhetetlen tényező. Ezért szükséges a mostohább gyümölcszöldség ellátáskor is pótolni a hiányzó vitamint, melyet a citrom, narancs, tél közepéig az alma csipkebogyó nyújt. Az influenzát is vírusok okozzák, járványosan fordul elő, ezek a járványok egyes földrészek lakosait érintik. Elsősorban a gyengébb ellenállóképességű kisgyermekek, valamint az idősek a veszélyeztetettek. Vezető tünetei: a kínzó izom- és ízületi fájdalmak, láz, mely 39—40 Celsius-fokig is felmegy, néhány napig tartanak, majd a heveny garat- és légcsőhurut tünetei alakulnak ki. Minden esetben azonnal orvoshoz kell fordulni, s az ágynyugalmat megtartani. A gyógykezelést az orvosra kell bízni. Specifikus gyógyszerrel sajnos még nem rendelkezünk; az influenza-védőoltások csak egy adott influenzavírussal szemben nyújtanak védettséget, s nem biztos, hogy az a vírus a megbetegítő az aktuális járványban. Ismételten felhívjuk a figyelmet a megelőzés fontosságára, hangsúlyozzuk a szabad levegőn való tartózkodás fontosságát, valamint a dohányzás hajlamosító szerepét, s nem utolsósorban a helyes, vitamindús táplálkozást! Dr. G. A. NÉPSZAVA FOROG A LEMEZCINKEK „A szó elrepül, az írás megmarad” — ez az ősrégi közmondás figyelmeztet mindenkit arra, hogy csak a papírra vetett gondolatok időtállóak. S ez valóban sok évszázadon át örökérvényű igazságnak látszott. Egészen a XIX. század második feléig, amikor a tudósok hosszú és kitartó munkájának eredményeként elérhető közelségbe került a hangrögzítés. Az első használható készüléket a sokoldalú amerikai feltaláló, Thomas Alva Edison készítette 1877-ben. Ez volt a fonográf. Lényege egy kézzel forgatott vízszintes henger, melynek palástját fémhártya (sztaniolpapír) borította. Ebbe karcolt egy fémlemezre erősített, és a hangrezgéseknek megfelelően mozgotű különböző mélységű barázdákat. Később a sztaniolpapírt viasszal helyettesítették. A fonográfnak gyenge volt a hangvisszaadása, egy hengerre csak nagyon rövid „műsor” fért, és nem is lehetett sokszorosítani. 1887-ben készült el Berliner német technikus a találmányával, melyet gramofonnak nevezett. Itt a hengert már egy vízszintes fémtányéron forgatott cinklemez helyettesítette, melybe a tű a lemez szélétől a közepe felé csigavonalszerű hangábrákat karcolt. A barázdák állandó mélységűek voltak, alakjuk a lemezátkiáltott változat). A gramofon már jobb világminőséget biztosított, és a lemezek mindkét oldalát lehetett használni. Tíz évvel később, 1897-ben, T. Johnson óraművel hajtott készüléket szerkesztett. Ez volt a tölcséres gramofon. A XX század elejétől a tölcséres változatot fokozatosan kiszorította a szekrényesített forma. A rádió feltalálása tovább növelte a gramofonok népszerűségét. A húszas évektől kezdve többnyire egybeépítik a két szerkezetet. A hanghűség egyre tökéletesedik, de lényegi előrehaladás sokáig nem történik. 1948-ban jelenik meg a mikrobarázdás lemez, melylyel az addigi 3—5 perces műsoridőt 20—25 percre lehetett emelni, oldalanként. Végül 1958-ban forgalomba kerültek a sztereó lemezjátszók, melyek már két átviteli csatornával működnek, s szinte tökéletes hangvisszaadásuk olyan hatást kelt, mintha a helyszínen ülnénk. Szerkesztettek már négycsatornás — quadrofon — lemezjátszókat is (ezek hangja már annyira élethű, hogy úgy halljuk, mintha a színpadon lennénk), de drágaságuk miatt még nem terjedtek el. A lemezjátszók háttérbe szorulását és lassú kimúlását sokan jövendölték. Főleg a magnetofon gyors elterjedését látva kondultak meg a vészharangok. De a jósok tévedtek. A lemezbarátok tábora népesebb, mint valaha. Hiszen míg 1952-ben csak 305 ezer darab hanglemez került forgalomba hazánkban, 1960-ban 2 millió 270 ezer, 1970-ben 2 millió 837 ezer, 1975-ben pedig csaknem 3 és fél millió. Az ok kézenfekvő; a lemezeken már kész állapotban található a kedvenc vers vagy zeneszám, mégpedig a legjobb minőségben, és szép, színes borítóban. Tehát, akiknek nincs idejük vagy kedvük jó felvételeket készíteni, érthető, hogy a lemezjátszó mellett maradnak. A lemezjátszó kezelése nem igényel túl sok tudnivalót, de azért néhány jó tanácsot érdemes megfogadni. Először is ne vásároljunk a szükségesnél drágább készüléket. Általános iskolás gyermekünknek a jó bizonyítványért sok ezer forintos szuper sztereó lemezjátszót venni nemcsak pedagógiailag helytelen, hanem felesleges is. Lemezjátszónknak könnyen hozzáférhető és lehetőleg állandó helyet keressünk. (Ha sztereó, ne sajnáljuk a fáradságot a hangszórók legmegfelelőbb kikeresésére.) A lemezekkel óvatosan bánjunk, csak a szélüknél fogjuk őket, ne hagyjunk rajtuk ujjlenyomatokat. Lejátszás előtt állítsuk a készüléket a megfelelő fordulatszámra. Ez 33 és fél vagy 45, régebbi lemezeknél 78 — percenként. Menet közben ne emeljük fel kézzel a tűt, mert megkarcolódhat a lemez, s a karcolások helyén pattogó hangot ad. Ügyeljünk arra, hogy mind a tű, mind pedig a lemez pormentes legyen. Sajnos, a lemezek, miközben a polietilénből készült védőtasakokból kihúzzuk őket, a súrlódás révén statikusan feltöltődnek, s így magukhoz vonzzák a porrészecskéket. A meghallgatott lemezt azonnal tegyük vissza a borítójába. Ezzel elkerüljük a lemezek összecserélését is. A magnószalag és a hanglemez között az egyik fő különbség, hogy a szalag minősége az évekk során romlik, függetlenül attól, hogy használjuk-e vagy sem. A lemezek hanghűsége a sokszoros lejátszás következtében gyengül. Különösen igaz ez a sztereó lemezekre. Már tízszeri lejátszás után is érezhető a magasabb hangok csökkenése, alapzaj-erősödés, esetleg pattogás is. Persze, a minőségromlás — mivel fokozatos — nehezen észrevehető. De ha módunkban áll egy új lemezzel összehasonlítani, a különbség jól érzékelhető. Ezért akiknek éjjel-nappal szóló zenegép kell, azoknak a magnetofont ajánljuk. Ha pedig valaki mindkét készülékkel rendelkezik, érdemes a még új lemezt magnóra venni „hétköznapi használatra”. A lemezeket zárt helyben tároljuk., Függőlegesen helyezzük el őket, ne egymásra, hiszen így egy mozdulattal bármelyik kivehető. A komoly lemezgyűjtő mindig valamilyen rendszer szerint raktározza lemezeit. Legcélszerűbb témakör szerint, külön rakva a prózai és a zenei felvételeket. Az előbbieket tovább lehet csoportosítani aszerint, hogy verseket, meséket, színdarabrészleteket vagy vidám jeleneteket hallhatunk rajta. Az utóbbiakat könnyű és komoly zenére érdemes felosztani, s azokon belül tánczenére, népdalra, magyar nótára, dzsesszre, illetve operára és szimfonikus zenére. Természetesen, akinek egy műfajból van sok lemeze, annak tovább kell rendszereznie korok, szerzők vagy előadók szerint. Tulajdonképpen bármelyiket választhatjuk alapul, lényeg, hogy rendszerezésük komlyen áttekinthető legyen, és jól eligazodjunk, köztük. Ezt segíti, ha lemezgyűjteményünkről katalógust is vezetünk. Szigeti András Kerless Balázs A nemes lelkű papagáj GYERMEKEKNEK A lemezjátszó nyolcvannyolcadszor is lejátszotta ugyanazt a lemezt, és lelkesen elkezdte elölről. — Elég volt! — kiáltott fel kétségbeesetten a papagáj. — Már betéve tudom! — Azért csak jobb az eredeti! — állt meg egy pillanatra a lemezjátszó, és visszahelyezte karját a lemezre. Hányszor, de hányszor ismétlődött ez a vita naponta! Elképzelhetjük, mit érzett a papagáj, hogy reggeltől napestig ugyanazt a muzsikát kellett hallgatnia! így nem csoda, hogy egy napon elfogyott a türelme, s mikor este a lemezjátszó álomba merült, elcsente tőle a lemezt. Nem akart ő semmi rosszat; mivel műszakilag képzetlen madár volt, úgy hitte, az éneket bezárták a lemezbe, és a lemezjátszó ereszti ki-be, valamiféle ajtón keresztül. — Nos, én kiveszem innen a hangokat! Szélnek eresztem valamennyit, és soha többé nem fognak kínozni! — Ámbárt, az nem lesz jó... Úgy lenne az igazi, hogyha néhány napra el tudnám dugni valahová . . . no, nem a lemezt, azért szörnyű patáliát csapna a lemezjátszó, csak a benne levő hangokat. A lemezjátszó nem is gyanítaná, mi történt, idővel pedig visszakapná a dallamot, hiszen anynyira szereti... Talán még hálás is lesz nekem, és tekintettel lesz rám. Úgy van, ezt kell tennem! Nekilátott megkeresni a lemez ajtaját, vagy a titkos rugót, reteszt, mert madáreszébe nem fért több lehetőség, mint ahogy a szekrényt nyitjákcsukják. Ám hasztalan forgatta a lemezt erre-arra: mindenütt egyforma volt. — Rájövök a nyitjára! — biztatta magát. Csőrével végig kopogtatta a lemezt, és hogy még biztosabb legyen a dolgában, kapirgált is rajta egy keveset. Ám így sem jutott eredményre. Alaposan szemügyre vette a sok-sok keskeny barázdát, amit — véleménye szerint — a lemezjátszó karcolt a lemezre. — Ejnye — csóválta roszszallóan a fejét —, így bánni egy lemezzel. .. Csőrét gondosan végighúzta a barázdákon. — Hátha ez a módja — reménykedett. A durva papagájcsőr nyomán éktelen csikorgás, ropogás támadt. A papagáj fülelt. — Nem, ez nem az a zaj — döntötte el végül. Hosszú ideig töprengett a papagáj, ide-oda ropogva a lemezen, elgondolkozva húzogatta karmait a barázdák között. S mikor belopódzott a szobába a hajnal, dolgavégezetlenül visszacsempészte a lemezt a lemezjátszóra. Reggel a lemezjátszó elhatározta — mint minden reggeli —, hogy zeneszóvál ébreszti a papagájt. A madár rémülten riadt fel, és döbbenten hallgatta a lemezjátszó hangszórójából előtörő, rettenetes recsegést-ropogást. — Ez rosszabb, mint a régi dal! — gondolta a papagáj. A lemezjátszó zavartan lejátszott még néhány fordulatot, aztán megállította a korongot. — Hát ez borzasztó! — siránkozott. — Oda van a szép dalom! — Szegény lemezjátszó! — gondolta bűntudatosan a papagáj, és így szólt fennhangon : — Érthetetlen ..., de ne bánkódj, eléneklem neked! — Ha tudod... — szipogta reménykedve a lemezjátszó. A papagáj megköszörülte a torkát, és rázendített. — Szép, szép... — sóhajtott elérzékenyülten a lemezjátszó. — De azért az eredeti csak jobb volt! — Majd még csiszolok rajta .. . — hagyta rá a papagáj, és folytatta a dalolást. Óravariáció Csak egy kis ügyesség és idő szükséges ahhoz, hogy vekkeróránk külsejét — a rajz szerint — átalakítsuk. Furnérlemezből, esetleg kemény kartonpapírból vágjunk ki olyan alakzatot, amilyen formájú órát szeretnénk. Azután ,a lapból a megfelelő helyen vágjunk ki akkora nyílást, amilyen nagyságú az óra. A kivágott lapot befesthetjük, tapétával beragaszthatjuk, illetve a konyha, gyereke szoba, nyaraló hangulatához legjobban megfelelő mintázattal és színnel díszíthetjük. Természetesen több különféle lapot is készíthetünk, és így alkalmunk van — egy órából — számtalan megoldást kitalálni. (k. k.) 1977. február 6. A madarakat sok ember szereti. De már lényegesen kevesebb azoknak a száma, akik ismerik is őket, és tesznek valamit érdekükben. Pedig, — különösen télen —, nagyon rászorulnak a védelemre. A sok hasznos madár közül a cinkék téli „étkeztetéséhez* adunk néhány ötletet. Ezek a kis örökmozgó, vidám madarak nyáron is, télen is a ház körüli kertben élnek. A, gyümölcsfákra, védett helyre akasszuk ki az etetőket. Fontos, hogy szilárdan legyenek felszerelve, mert a cinkék félnek a mozgó edénytől. Az önetetőt olajos-, befőttesüvegekből, vagy műanyag- edényből készítsük e. Két részből áll, egyik az etetőtartály — ez az üveg vagy műanyag —, a másik a deszkából vagy konzervdobozból, készült etetőalj. Az üveget töltsük meg napraforgómagból, ocsúkból és egyéb magvakból készült keverékkel, majd szájával lefelé fordítva akasszuk fel egy ágra úgy, hogy alatta kis távolságra ott legyen a fához rögzített etetőalj. Az üvegből mindig csak annyi mag hullik ki, amennyit a madarak felcsipegetnek. Az üvegtartálynak nagy előnye az, hogy a cinkék már messziről észreveszik a benne levő magvakat, másrészt a keverék védett helyen van, eső vagy hó nem áztatja. Az etetőbe kirakott eleség estére általában elfogy. Ilyenkor ne töltsük fel újra, mert az éjjel hulló ónos eső vagy hó az etetőkbe hull és elfedi a magvakat. Falun gyakran használják madáretetésre a cserépből készült csibeitatót. Ez is jó megoldás! Rögzítsük fára, vagy helyezzük földre, lehetőleg nagyobb, koronájú fák alá, hogy a ragadozó maradók ne vegyék észre a cinkék csoportját, és azok az ágak között védelmet találjanak. Az etetők fára akasztása jobb megoldás, mert földre téve macskák támadhatják meg a gyanútlanul lakmározó cinkéket. Van még más egyszerű módszera cinkék etetéséhez.. Üres konzervdobozokba tegyünk dióbelet, apró húsdarabokat, szalonnabőrdarabokat, majd a dobozt töltsük fel a konyháról kikerülő hulladékzsírral. Az így megtöltött dobozok tartalma a hidegben gyorsan befagy, és zsinegre fűzve kiakaszthatók a faágakra az éhes cinkék nagy örömére. Nemcsak etetőkkel tudjuk a hasznos maradókat házunk tájára csalogatni, hanem mesterséges odúk felszerelésével is. Az odúk fából készüljenek és ne műanyagból, mert a madarak az előbbit jobban szeretik, és szívesebben raknak bele fészket. Az odút a kert fáira vagy a házra is felszerelhetjük. A ház többszörös védelmet nyújt a fészkét féltő madár számára. Az eresz alá szerelt odúkat eső, szél, hó nem éri, az etetőt a padlás ablakából minden különösebb nehézség nélkül fel tudjuk tölteni. Csipegetés közben a madarak védettek a szárnyas ragadozóktól is és az időjárás viszontagságaitól is. Screndy Szabolcs