Népszava, 1977. április (105. évfolyam, 77-100. sz.)

1977-04-17 / 89. szám

10 Ha személyes üggyé válna Kúszik, mászik, izeg, mozog! „Bokával fordult egyet a világ. Most már előtörtek a szeméből a könnyek. Sietett, aztán rohanvást futott a kapu felé. Menekült innen, erről a hűtlen darab földről, amelyet ők annyi szenvedéssel, annyi hősiességgel védtek meg, s amely most hűtlenül elhagyja őket, hogy egy nagy bérkaszárnyát vegyen a hátára, örök időkre.” Aki olvasta, annak a Boka név rögtön ismerőssé teszi ezt a szöveget, amelyre talán nem is emlékszik pontosan (minek is éppen erre emlékeznék, vannak ennél sokkal szebb idézetek is, amire emlékezni érdemes), akinek pedig se a név, se a szöveg nem mond semmit, annak máris elárulom, hogy Molnár Ferenc klasszikus gyermekregényéből, A Pál utcai fiúkból van ez a részlet. Ma már nincs a pesti gyerekeknek ilyen védett, megszenvedett, megküzdött földdarabja, mint az a grund volt a Pál utcaiaknak. De a pesti gyerekek ma is játszanak! Nemcsak fociznak, verekednek, hangoskodnak, hanem szeretnének elbújni , vagy éppen felfedezni, kikutatni valamit. Ehhez pedig hely kell. Mégpedig olyan hely, ahol van némi bokor, néhány fa, esetleg nyáron egy kevéske fű, mert ma már nem olyan nagy igényűek a pesti gyerekek, hogy ‘g arakás is kellene nekik, minnt valaha a Pál utcában. A képzelet ma is sok mindent pótol, akárcsak hajdanán. A saját fiamról is tudom. Kevéske helyen, kevéske „díszlettel”, kellékkel igen jól eljátszanak a pajtásaival. Az igaz, hogy néha futnak és ugranak. Talán egyet-egyet kiáltanak is, de hogy legyen a gyerek indián, partizán, vöröskatona vagy éppen fasiszta ellenség — egyetlen hang nélkül, mozdulatlanul?! A baj forrása pedig ez a mozgás, ez a kiáltás, esetleg az, hogy valahová elbújni igyekeznek. Vannak szerencsés gyerekek, akik olyan házban laknak, ahol udvar is van. Egy ideig azt hittem, hogy az én gyermekem, illetve a ház gyerekei és barátaik a szerencsések közé tartoznak. Tévedtem. Lakótársak haragjának, összeveszésnek forrása lett, hogy a gyerekek az udvaron játszanak. Tény: zajonganak. Míg rájuk nem szólnak, míg be nem fejezik a játékot, míg másikat — csendesebbet — kezdenek. Mégis van, akit zavarnak. No nem éjjeli műszakba a dolgozót, filozófust, elmélyedve alkotó művészt, mert ilyen nincs nálunk. Csak olyan embert, aki munka után leül a konyhában, cigarettára gyújt, beszélget, segít a feleségének a vacsorát készíteni, és közben bosszankodik a „más gyereke” miatt. Mert az övé még karon ülő, vagy éppen még nincs. Ha megnő, ugyanazt csinálja, mint akik most kinn rajcsúroznak. De mivel nem személyes ügye az a játék , elviselni sem bírja! Először a házbeli gyerekek barátait kergeti ki az udvarból, aztán a házbelieket. Mivel érzi, hogy nincs igaza, útszéli hangon. (Kitől is tanulja a gyerek ezt meg azt?) A gyerekek engedelmesek. Tovább mennek. A mi környékünkön ott van az a sportlétesítmény, amelyet Úttörőpályának neveznek. Ott aztán van tér, lehet szaladni, meg kiáltozni is. Azt hinné az ember, hogy a kérdés megoldódott. A gyerekek is jól járnak, és a felnőtteknek sem lehet panaszuk. A dolog mégsem ilyen egyszerű, mint amilyennek látszik. A gyerekek itt sem maradhatnak. Valamiért megfenyegette őket a gondnok. Hogy miért? Nem tudni. Talán azért, amit általában a gyerekek tenni szoktak? Talán ösztönös „irtózás” miatt a gyerekektől, akik nyugtalanok, mozgékonyak, szaladoznak, kiáltoznak, rendetlenkednek. Másutt kutyát uszított rájuk a másik gondnok. Persze, kell a kutya egy ilyen létesítmény védelméhez. Vannak rossz emberek és rossz gyerekek. Ki tudja, kinek mi a szándéka, ki mit akar azon a pályán. Az egyesület sportolói — tudjuk — edzeni akarnak. A gyerekek meg úgy edzik magukat, hogy játszva futnak, ugranak, kúsznak , ha van hol. Célunk azelzett ifjúság. Szép is egy szépen kidolgozott, fiatal test, legyen az úszó, atléta vagy öttusázó. De egy egészséges kisgyerek is nagyon szép! Szép, ha jó étvággyal ül neki az ebédnek, ha mesélni tud arról, mit játszott a barátaival. És talán, ha nem űzik el az udvarról és valamelyik pályáról, akkor talán ő is megkedveli — és nem megutálja — a sportot, a mozgást. Talán így lesz majd egy-egy sportegyesület kiválósága, de az is elég lenne, ha egészséges ember tudna lenni. Hagyjuk mozogni a gyereket, úgy, mintha mindegyik a miénk lenne, mert a miénk biztos kevésbé idegesít. Ha a mi személyes ügyünknek tekintjük megérteni és elviselni őket, csak úgy sikerülhet ez. A megoldás talán nem varázsszer: valóban próbáljuk is személyessé, magunkévá tenni, ami körülöttünk történik. Sánta György : Székely Dezső TAVASZ NYISS KAPUT! Ibolyaszemü, új tavaszi ég, földünk kék tükre, mutasd, mi a szép! Ibolyaszemü kinyílt ég alatt illatozz, virág, csörgedezz, patak! Madárka, vigadj, építsd fészkedet! Felhő, merre száll a szellő veled? Várj, megyünk mi is, üres lesz a ház, elkísér a nap, a hű útitárs. Metró, villamos, úttörővasút: fussatok velünk, tavasz, nyiss kaput! A leleményes tanítvány Abbás mese Volt egyszer, hol nem volt egy doktor, és volt neki egy tanítványa. Egyszer beteghez hívták őket. Beléptek a szobába, köszöntek, és a doktor azt mondta: — Ó, te jó ember, ha kevesebb mandarint ettél volna, most nem fájna a hasad. — Micsoda okos, tudós ember! — kiáltott fel a beteg. — Senkitől sem kérdez semmit, mégis egyből eltalálja a bajt... Mikor felgyógyult, dinnyét, szőlőt, diót küldött az orvosnak ajándékba. — Mester, mondd kérlek — szólt a tanítvány —, honnan tudtad rögtön, hogy mi baja az embernek, és mitől betegedett meg? — Nem volt nehéz kitalálni, barátocskám — felelte az orvos —, az ágy alatt tömérdek sároa héj hevert. ..— Milyen könnyű gyógyítani — s írolta magában a tanítvány —, minek kell akkor még annyi vastag könyvet kitanulnom?!!” Mikor legközelebb az orvosért üzentek, tanítványa nem jelentette a mesternek, hanem maga ment el. A beteg ágya alá nézett, ott pedig egy bozontos medvebőr feküdt. — Hej, te beteg! — kiáltotta a tanítvány. — Ha kevesebb medvét ettél volna, most nem fájna a hasad! Megharagudott a beteg, botot ragadott: — Hordd el magad, tökfilkó! Hazaérkezett a tanítvány, és sírni kezdett: — Mondd kérlek, mesterem miért van az hooy térd m°g, jutalmaznak azért, amit az ágy alatt láttál, engem meg kidobtak érte? Fordította: Bars Sari Sok olyan szólásmondás van, amelyet ismerünk, gyakran használunk is, de eredetéről semmit sem tudunk. Sőt, sokszor az is előfordul, hogy teljesen téves nézetek terjednek el egy-egy szólás keletkezéséről. Ezek közé tartozik az a kifejezés is, amelyet a nagy távolságok érzékeltetésére szoktunk alkalmazni: „Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől”. Úgy tűnik, hogy két városnévről van szó, melyek kétségtelenül jókora távolsága adja a mondás értelmét. A valóság azonban sokkal érdekesebb. A középkorban sok hadjáratot szerveztek a feudális uralkodók a Szentföld, s azon belül Jeruzsálem meghódítására. II. András is oda készült 1217-ben, de előbb el akarta foglalni a bizánci trónt, ezért keresztes seregét arra irányította Volt a magyar seregben egy Makó nevű vitéz, aki nem vetett mos a ’aféle 'tokákat C'közben is szorgalmasan ürítgette kulacsát, s alanosan felöntött a garatra így, amikor a had Spalatóban (ez volt a mai jugoszláv Split régi neve) megpihent, s várta, hogy hajókon folytathassa útját. Makó azt hitte, már megérkeztek Jeruzsálembe. Ezt a nézetét az utasok hangosságával mindenkinek tudtára is adta. A vitéztársak sokáig ugratták Makót tévedéséért, s esetét példaként emlegették, ha valaki messze volt céljától, így vált szállóigévé. Sz. A. GYERMEKEKNEK Makó — Jeruzsálemtől . NÉPSZAVA Fiókos pad Rengeteg holmijuk van a fiataloknak! Annyira sok, hogy szobájuk (vagy kis szobasarkuk) rendetlennek tűnik a szanaszét heverő ruhadarabok, cipők, taneszközök és egyéb tárgyak láttán. Még akkor is, ha nem a rendszeretet hiányzik, hanem a hely, ahol elférne a sok holmi. Mert manapság kevés bútor a divat, meg a viszonylag kis alapterületű lakásokban nincs is hely az öblös szekrények számára. Jó viszont a sokoldalúan hasznosítható „célbútor”. Olyan, amelyikre például ülni is lehet, ugyanakkor fiókjaiban helyet ad az apróbb ruhadaraboknak, a tanuláshoz szükséges eszközöknek, sőt, a fiatal tulajdonos számára nagyon fontos kacatoknak is. Ilyen bútordarabot mutatunk most be, és ismertetjük elkészítésének módját is. Szokás szerint először alaposan tanulmányozzuk át a rajzot, és annak alapján állítsuk össze az anyanyegyzéket. Szükségünk lesz 20 mm vastag bútorlapra (barkácsboltokban hulladékként is kapható, lényegesen olcsóbban), 5 cm vastag habszivacsra, 8 db bútorvörlőre, szegekre (esetles süllyesztett fejű facsavarokra) és ragasztóra. Először az ülőlapot szabjuk le. Mérete: 1300 mm hosszú és 380 mm széles. Az elülső élére kerül egy 45 mm széles, hátulra nedre egy 150 mm széles darab. Az éleket k°n1ük be ragasztóval, és a farabakat szegezzük össze. Még jobb (erősebb, teherbíróbb lesz a pad), ha süllyesztett fejű facsavarokat használunk. A felszegett két deszkadarab az ülőlap merevítését szolgálja, így, ha többen ráülnek, a lap akkor sem törik el, illetve nem deformálódik, nem hajlik be. Ezután a 350X400 mm-es oldallapokat — a pad lábait — szegezzük, illetve csavarozzuk fel. Ezzel a pad el is készült, elkezdhetjük a két fiók összeállítását. Egyszerre vágjuk le a fiókokat alkotó darabokat, a négy 216X635 mm-es elő- és hátlapot, a nyolc darab 296X365 mm-es oldallapot, illetve válaszlapot, valamint a két, 296X635 mm-es fenéklapot. Az összeállítás menete megegyezik az előzőével: az egymáshoz kerülő felületeket bekenjük ragasztóval, majd szegekkel, illetve facsavarokkal megerősítjük. Mindkét fiók aljára szereljük fel a négynégy bútorgörgőt. Ha ilyeneket nem tudunk beszerezni, akkor a fiókok oldalainak aljára csavarozzunk kis gumikerekeket. Például kimustrált játékautókerekeket. A fiókok elejére ne bútorgombokat szereljünk, hanem vágjunk ki egy-egy, körülbelül 40 mm átmérőjű lyukat. Azokon benyúlva kihúzhatók a fiókok, ugyanakkor lehetővé teszik a szellőzést. A kész bútordarab most már csak szépítésre vár. Csiszoljuk át laposra, és a csavar-, illetve a szesfereket tanaszoljuk be. Az ülőpad tetszés szerint díszíthető tapsával, vagy színes zománcfestékkel. De a mintázat és a szín igazodjék a többi bútorhoz. A habszivacs általában huzattal együtt is beszerezhető. De nem biztos, hogy ilyen méretben is. Ezért mintás vászonból magunk készítsünk huzatot, vagy egyszerűen terítsünk rá takarót. Dobos—Bágyi Az orvos válaszol S. T (PÁPA): Az alsó végtag érszűkülete sokszor jóindulatú. Évekre megállhat, vagy csak nagyon lassan romlik a folyamat. Az újabban rendelkezésre álló érsebészeti beavatkozásokkal a végtag elvesztése egyre ritkább lett. Nem elhanyagolható a legfőbb ártalom — a dohányzás elhagyása. Kedvező eredményre vezet a még meglevő járóképesség jó kihasználása. A mozgás a legjobb értágító. Annyit és olyan tempóban mentünk, amennyit fájdalom jelentkezése nélkül bírunk. Pihenés után tovább sétálhatunk. Igaz az a közmondás: lassan járj, tovább érsz. Dr. F. J. 1977. április 17 Kézimunka, de milyen? Évek óta nagyon divatos minden, ami népi, népművészeti eredetű. A tavaszi, nyári öltözködésben, s a lakás díszítésében főszerephez jutnak a hímzett, házilag, kézimunkával díszített blúzok, ruhák, ingek, térítők, párnák. A szép és ízléses munkák mellett — sajnos — egyre gyakrabban láthatunk giccses, vagy — enyhébb esetben — ez eredetitől durván eltérő mintákat. A hímzésnek persze nem kell valamelyik tájegység mintáit követni: egyszerű, szár-, lánc-, vagy keresztöltéssel, saját elképzelésünk szerint is díszíthetünk bármit. Egyszínű pamuttrikóra, farmerra, gyerekek játszóruhájára, nadrágjára jól illenek a mókás, stilizált minták, apró virágok, amelyeket igazán könnyű elkészíteni. De ha már kalocsai, buzsáki, matyó vagy más jellegzetes motívumokat választunk, ragaszkodjunk az eredeti formákhoz, színekhez. Nézzünk utána szakkönyvekben (minden könyvtárban találunk kézimunkakönyvet), mit, hogyan kell kivarrni. Ismerkedjünk meg a kevésbé elterjedt, de ugyancsak szép hímzésfajtákkal is. Párnán, blúzon egyaránt ízléses a hódmezővásárhelyi, a szentistváni, a torockói, a palóc, a sárközi. A modern bútorok közé is jól illik, persze nem túl nagy számban, a velük díszített terítőszett. Blúzra, ruhára — ha nem szeretnénk túl sok időt kézimunkával tölteni — elegendő egy-egy virágot, keskeny csíkot kivarrni. A hímzés mellett nagyon elterjedt a subapárnák, szőnyegek, faliképek készítése. Többféle technikával — burkolással, horgolással, szálfelvágással — készítik. S a legtöbb ízléstelen, lakáscsúfító kézimunka éppen a subákból kerül ki. Talán mert ez az egyik legkönnyebb, legszaporább eljárás, s mert tulajdonképpen minden forma kialakítható vele. Kerti törpétől Miki egérig és legelésző szarvasokig, a legkülönfélébb mintákat cserélik egymás között — egyébként jó ízlésű — lányok, aszszonyok. Pedig subázással is lehet igazán szép képeket kialakítani. Nem kell figurális ábrázolásra törekedni. Használjuk ki, hogy az összeillő színek egymás mellé helyezésével barátságos, meleg hatású szőnyegek, párnák alakíthatók ki. Ha mintát készítünk, az legyen stilizált, egyszerű, ne ragaszkodjunk aprólékos részletekhez. Rajzainkon egy keresztszemes torockói, egy sárközi és egy palóc motívumot, valamint két subát mutatunk be Színezésük: a torockói piros vagy kék, a sárközi világoskék, a palóc piros és kék. A falevél mintájú suba háttere halványsárga, a levél belseje egészen világos zöld, s kifelé egyre sötétebb. A „kockás” suba lehet fekete-fehér, piros-fehér, kék-fehér, narancssárgabarna, attól függően, hogy milyen színű bútorok közé szeretnénk elhelyezni. Szigeti Júlia Amon Ágnes virágtánc Jön már, jön már a Tavasz! Illat száll a szélben! Ébrednek a virágok álmukból a réten ... Fehér ruhás Hóvirág, indul már a táncba, Nárcisz, Jácint, Ibolya, követi a láncba! — Aranyszirmú Gólyahír, szaporán lép lába, Kankalinnal közösen, igyekszik a bálba! — Orgona nyit, illatos, Bazsarózsa, pompás! Harangvirág hajladoz, csupa cseng és-bongás! — Piros szoknyás tulipán, csárdást jár a bálba, s engemet is meghívtak Május hajnalára! —