Népszava, 1977. június (105. évfolyam, 127-152. sz.)
1977-06-01 / 127. szám
1977. június 1 A vszt és a bizalmi testület tanácskozása a DVK-ban its (# fórum premierje ök, nyolcvan-valahányan először ültek le így együttesen. A vszt megszokott tanácskozóhelye most alighanem szűknek bizonyult, hiszen a kultúrotthon nagytermét rendezték be erre az alkalomra. Mostantól a vállalati szakszervezeti tanács és a bizalmi küldöttek együttes fóruma illetékes dönteni, állást foglalni, véleményt mondani vagy javaslatot tenni a dolgozókat legközelebbről érintő ügyekben — állapítja meg Tamók Gyula, a Borsodi Vegyi Kombinát szakszervezeti bizottságának titkára. És mindjárt elsőként, valóban lényegbe vágó kérdésekre Nehéz Persze, az állásfoglalás nem mindig egyetértő. A javasolt módosítások egy részét a bizottság nem tartja megvalósíthatónak. Vagy azért, mert ellentétes az érvényes rendeletekkel, vagy mert egyszerűen más a véleménye. — Szerintem az üzemi demokrácia létét vagy nem létét nem az dönti el, hogy elfogadunk-e minden javaslatot — mondja Körtvélyes István igazgató. — A lényeg az, hogy mindenki elmondhassa a véleményét, érdemi választ kapjon minden kérdésére, és a legésszerűbb javaslatok megvalósuljanak. EbbenKörtvélyes Istvánnak feltétlenül igaza van. De érthető, hogy akiket közvetlenül érint, mégsem könnyen nyugszanak bele, ha elképzeléseik nem válhatnak azonnal valóra, s vitábarülnek napirendre: a kollektív szerződés módosítása és a szociálpolitikai terv végrehajtása A jelenlevők több mint a fele szakszervezeti bizalmi, a bizalmiak küldötte. Először nehezen indul meg a szó. De az szbtitkár nem siet lezárni a vitát, és később alig akar vége szakadni a tanácskozásnak. Az üzemi demokrácia új fóruma élni kezd. Érvek és ellenérvek csapnak össze. A kollektív szerződés módosításához az üzemekből száznál több témában érkeztek javaslatok. Ezek most, a koordinációs bizottság állásfoglalásaival együtt ott fekszenek az asztalon, a tanácskozás minden résztvevője előtt percek szállnak az állásfoglalással. — Teljes egészében elfogadhatatlannak tartjuk a javaslatunkra kapott választ — mondja az egyik bizalmi. — Félreértették, hogy mit akarunk — így a másik. A felszólalók egész sora szerez nehéz perceket a koordinációs bizottság képviselőinek. Itt bizony nem lehet felületes válaszokat adni, mellébeszélni. Persze, nem is akarnak. Hiszen e fórum célja éppen az, hogy a döntés valóban demokratikus és megalapozott legyen. Szó esik a munkaidőről, a munkaközi szünetekről, a szabadságról, a bérezésről, a prémiumról, a védőruhákról és az étkezési hozzájárulásról. Egy aszszony a Bonamid üzemből elmondja, hogy a dolgozók szerint náluk a teljesítménybérezés minden feltétele adott. — Vajon mi akadálya van, hogy végre bevezessék? — teszi fel a kérdést. A budapesti kirendeltség dolgozói a többiekénél alacsonyabb étkezést Felelni egyik kérdésre sem könnyű. De a vitában végül is tisztázódnak az álláspontok. Vannak javaslatok, amelyeket nem lehet valóra váltani. A világos magyarázat, a logikus érvek, meggyőzik, megnyugtatják a javaslattevőket. Más kérdésekben viszont kiderül: nekik volt igazuk. A módosított kollektív szerződés például a többiekével azonos szintre emeli fel a budapesti kirendeltség dolgozóinak étkezési hozzájárulását. Az említett művezetők munkaidejét is méltányosan rendezik. A Bonamid üzemben pedig — a dolgozók javaslatának megfelelően — rövidégül mégis döntenek. A béremelés mellett. No, nem egyhangúlag. Egyszerű szótöbbséggel. Az egyhangú szavazás amúgy sem jellemzi ezt a fórumot. De akik kisebbségben maradtak, azok is megértik, hogy így igazi, így eleven ez a fórum. Mert a bizalmiak közvetlen részvétele a döntésben, az állásfoglalásban, éppen azt tette lehetővé, hogy ezek a döntések és állásfoglalások az eddigihozzájárulást kifogásolják. Mások úgy vélik, üzemükben a bérek nem kellően tükrözik a munka nehézségi fokát. Szóba kerül az is: vajon miért hosszabb a művezető munkaideje ott, ahol minden beosztottja heti 40 órát dolgozik? desen bevezetik a teljesítménybérezést. A legnagyobb vita a törzsgárda megbecsülése körül alakul ki. Eddig az aranyjelvény — a húszéves törzsgárdatagság — egyúttal száz forint béremelést is jelentett. A mostani javaslat: egy öszszegű jutalmat adjanak. Dönteni nagyon nehéz, hiszen mind a kettő mellett sok-sok érvet lehet felsorakoztatni. A béremelés hosszabb távra szól, de fennáll a lehetősége, hogy egy-két év alatt „eltűnik”, nehéz a bérfejlesztés egészétől elkülöníteni. Az egyszeri jutalom összege nagyobb is lehet, de ez aztán tényleg csak egy alkalomra szól,nél jobban tükrözzék a dolgozók véleményét. A vszt tagjai is, a bizalmiak is felkészülten jöttek el a tanácskozásra. És szenvedélyesen képviselték az őket küldő kollektívák érdekeit. A döntés után pedig most arról számolhatnak be a munkatársaiknak, hogy az üzemi demokrácia új fóruma életképesnek bizonyult. Már az első vizsga jól sikerült, Svanek Tibor Kinek van igaza? Egyszerű szótöbbség • •Ülést tartott a SZÖVOSZ elnöksége A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa elnökségének dr. Atonár Frigyes elnökletével tartott keddi ülésén a többi között megvitatták ,a lakásépítő szövetkezetek biztonsági alapjának létrehozásáról szóló előterjesztést. Az alap célja a lakásépítő szövetkezeti beruházások folyamatos, tervszerű előkészítésének és biztonságos megvalósításának elősegítése. Az elnökség elemezte az ÁFÉSZ-ek munkavédelmi, szociális tevékenységét is. A múlt évi munkavédelmi helyzetet illetően megállapították, hogy az ezer dolgozóra jutó üzemi balesetek száma tavaly 14,6 százalékkal csökkent, a halálos balesetek száma hét volt (megegyezett az 1975. évivel), viszont 16,9 százalékkal emelkedett az egy balesetet követő gyógyulás ideje. NÉPSZAVA Főiskolai együttműködés Az egyik lo. Sityinh az együttműködés tovább- Tanárképző Főiskola 15 fejlesztéséről. A két vn éve tart fenn barátsági kapcsolatokat a vietnami Vinh városban működő pedagógiai főiskolával. A testvérkapcsolatok jegyében két hétig Eger vendége volt a vinhi főiskola tanári küldöttsége, Le Hoai Nam rektor vezetésével. A vendégek kedden reggel utaztak el Egerbe. Az egri látogatás során megállapodást írtak alá térmény rendszeresen tájékoztatja egymást munkájáról, tudományos eredményeiről, kicseréli tanterveit A vietnami főiskolán rendszeresen megemlékeznek Magyarország és ezen belül Eger nevezetesebb évfordulóiról. Egerben is méltatják a Vietnami Szocialista Köztársaság jelesebb évfordulóit. Új típusú szervezet Agrokémiai társulás A dűlő végén kristályhegyként ragyog a napsütésben egy fehér kupac. A körülötte burjánzó gaz mélyzöld színe sötét keretként csak fokozza az ellentétet Ám a színek ellentéténél is mélyebb benyomást tesz az emberre az az ellentmondás, amely a takarékos gazdálkodás és az effajta műtrágyatárolás között fennáll. Mert a Ki- Núroiu éve A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyik beszámolójában olvashatjuk, hogy a tárolóhiány egész műtrágya-gazdálkodásunk színvonalát is jellemzi: „Növénytáplálási rendszereink akár technikai, akár szervezeti, akár tudományos szintjüket tekintve jóval a világszínvonal alatt vannak.” (Csak tárolási veszteségünk több mint egymilliárd forint évente.) .. Amikor az NDK és Csehszlovákia már a kemizálási programjának a vége felé jár, mi még arról vitatkozunk, hogy vakító fehérség: pétisó. A kövér gaz, a tárolás „ideiglenes” voltáról árulkodik. Nem ritka az olyan eset sem, amikor a gazdaságok központjában is a szabad ég a vegyi anyagok „raktára”. Ennek már nem hanyagság az oka: az állami gazdaságoknak és a termelőszövetkezeteknek nincs elegendő tárolójuk. Szigetváron jól lehet-e központi hálózatot kiépíteni?” Nálunk 1977-ben nemcsak eldöntötték ezt a kérdést, hanem országszerte elkezdődött a hálózat szervezése is. A közeljövőben az iparszerű termelési rendszerek után a mezőgazdaságban egy új szervezeti formával, az agrokémiai társulásokkal ismerkedhetünk meg. — Huszonötezer hektár növényvédelmét és ez évtől már a műtrágyázását is mi végezzük — fogad Szigetváron Halmai Endre társulásvezető. — Eredetileg csupán a vegyianyag-tárolás megoldására fogott össze a helyi állami gazdaság és néhány téesz. Az mindenütt az adottságoktól függ, hogy a tároláson kívül magára vállalhatja-e a kiszórást is a központ. Nálunk sikerült a dolog. A Szigetvári Agrokémiai Társulás már 1973- ban megalakult. Az azóta eltelt három év alatt a műtrágyázást tudományos alapokra helyezték. Évente többször is talaj- és növénymintát küldenek be a Pécsett működő megyei laboratóriumba. Ott elemzik, vizsgálják, és a szakemberek megállapítják, hogy az adott föld mennyi foszfort, káliumot, nitroiit nyertek a vámon — azt, úgy tűnik —, elvesztették a réven. A társulás szakemberei nagyon szigorúaknak tartják a rájuk vonatkozó hatósági előírásokat. Szerintük feleslegesen építtetett a KÖJÁL külön étkezdét a vegyi anyaggal foglalkozók, és külön a vegyi anyagot nem használók gént, s milyen nyomelemeket igényel. Ez a komplex talajerő-gazdálkodási rendszer alapja. A társulásnak van műtrágya- és vegyszerraktára, iparvágánya, helikopterpályája. Ehhez jönnek még a gépek, a biztonsági berendezések és a kommunális létesítmények. — Mennyibe került a Szigetvári Agrokémiai Társulás? — A tervezett 28 helyett csak 26,4 millió forintba. Szerencsések voltunk, mert a közelünkben van egy sertéskombinát és egy cukorrépa-begyűjtő hely. Ezért a járulékos beruházások (út, villany, víz) kevesebbe kerültek számára. Azt is panaszolják, hogy a tűzoltóság még mindig csak ideiglenesen engedélyezte tárházuk működését. Sőt — amire állítólag sehol másutt nincs példa a világon — a legértékesebb műtrágyájukat, a karbamidot, robbanásveszély miatt kitiltották a fedél alól . A hatósági előírásokat az agrokémiai társulások számára az egész országban egységesíteni kellene — véli Halmai Endre. — Elismerjük mi a KÖJÁL és a tűzoltóság óriási felelősségét: a vegyi anyagokkal nem lehet játszani! Az azonban tarthatatlan, hogy a megyei szervek belátásuktól és bátorságuktól függően módosítgassanak az elavult előírásokon, mivel, országos jogrendezés híján, csak nekik kell vállalniuk a felelősséget. Szigetváron van kettős étkezde, van akkora mosodájuk, amely egy megyét elláthatna, a tűzhiz- A vegyipar A társulások ügyében a vegyipar is érdekelt Az új forma keretében pontosabbá válhat a mezőgazdaság rendelése, folyamatosabbá a kiszállítás, ami csökkenti a vegyi üzemek készleteit. Ennél is lényegesebb az az előny, hogy az eddigieknél jobban összehangolhatják a mezőgazdaság és a vegyipar fejlesztését Ezt igazolja Vincze József, a Budapesti Vegyiművek főosztályvezetője: — Ha az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek azt terveznék, hogy folyékony műtrágyátanságra jellemző, hogy állítólag a központot a tűzoltóság védelmi bázisul használhatná. Ugyanakkor nincs kocsiszínjük, gépműhelyük, fedett vagonfogadójuk, ami pedig közvetlen a termeléshez kapcsolódna. Ha a beruházás költségéből levonjuk a levonni valókat, és hozzáadjuk, amit hozzá kell adni, ki tudja: vajon 26,4 millió lesz-e a végeredmény? Egy biztos: a szigetvári kezdeményezés országos kísérlet Ezért tapasztalatait is országosan kell ismertetni. is érdekelt kal juttatják ki a növényvédő szereket, növényi tápanyagokat a földekre, akkor a mi termékfejlesztési elképzeléseink is ehhez igazodnának. Nem szándékoznak valamilyen formában részt vállalni a társulások megszervezésében ? — Én csak a Budapesti Vegyiművek nevében beszélhetek. Azt tudom, hogy mi a szakmai segítségen kívül néhány millió forinttal is hozzájárulunk a társulások szervezéséhez. Ács Rudolf, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos osztályvezetője pedig így vélekedik a társulásokról: — Mindenekelőtt megfontoltságra, előrelátó, számszerű kimunkálásra van szükség. Fokozatosság a szervezésben és a hatáskör bővítésében is. Közismert, hogy milyen óriási hatása van a növényvédő szer és a műtrágya alkalmazásának a terméseredményre. Ezért nagy felelősséget vállalnak magukra ezzel a szolgáltatással az agrokémiai centrumok. Munkájukat be kell illeszteni a mezőgazdasági nagyüzemek termelésszervezési rendjébe. Most is mint mindig, ha valami újat fogad be egy népgazdasági ágazat, vizsgázunk. A tantárgy a szervezettség. A vizsgajegy pedig: a romló, vagy a javuló gazdasági hatékonyság. Mit lehet mindehhez még hozzáfűzni? Az V. ötéves terv időszakában az AGROTRÖSZT is sok millió forinttal segíti a társulásokat. Az agrokémiai társulások sikere az összes résztvevő mezőgazdasági üzemek, a kereskedelem, a vegyipar összefogásán — és nem utolsósorban —■, a hatóságok megértő együttműködésén múlik. Szőke Gyula Országos szabályzat kellene 3 ! Mindennapi szolgáltatásaink óformán nem múlik el nap úgy, hogy valamiféle szolgáltatást igénybe ne vennénk; vagy a rádiót, a televíziót, a hűtőgépet, az autót, netán a karórát kell megjavíttatni, vagy éppen a lakásban válik halaszthatatlanná valamiféle karbantartás, máskor egy képet akarunk bekereteztetni, a ruhánk hosszát leereszteni, cipőnket megsarkaltatni, de ha nincs ilyen rendkívüli dolgunk, a borbélyhoz, a fodrászhoz, a Patyolatba akkor is rendszeresen járunk., Mindennapos ügyfelei vagyunk, a szolgáltató vállalatoknak, szövetkezeteknek, kisiparosoknak, és nem mindig elégedettek. Okunk van az elégedetlenségre, ha lakóhelyünktől messzire van a felvevőhely, a megrendelőiroda, még inkább, ha ott türelmetlenül, udvariatlanul bánnak velünk, de leginkább akkor, ha a szolgáltatók nem tartják be a határidőket, rossz minőségű munkát végeznek, esetleg még indokolatlanul sokat számláznak is. Annál bosszantóbbak ezek a hibák, mivel az elmúlt években a költségvetés súlyos milliárdokat fordított a szolgáltatások fejlesztésére, támogatására. A napokban — mint annak idején hírül adtuk — az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága is tárgyalt a lakossági szolgáltatások helyzetéről, s a többi között megállapította, hogy míg a IV. ötéves terv időszakában 3 milliárd, 1976 és 1980 között már 3,8 milliárd központi támogatást kapott, illetve kap a szolgáltatóipar. A pénzt elsősorban a legszükségesebb, ezért kiemeltnek minősített szolgáltatási ágak — gépjárműjavítás, háztartási elektromos berendezések és elektroakusztikai cikkek javítása, lakáskarbantartás, textiltisztítás — kapacitásának és hálózatának bővítésére fordították. Olyan korszerű technikai bázist hoztak létre, amely lehetővé tette a vállalási határidők rövidítését, a munka minőségének javítását. Áz, amint a képviselők is elmondták, az új gépi berendezések sok helyütt kihasználatlanok, a javítást gyakran késlelteti, sőt, akadályozza egyes alkatrészek hiánya, és nincs elegendő szakképzett munkaerő sem. A kisebb településeken van, ahol autóbuszokkal gyűjtik be a javításra szoruló holmit — például, mint Mráz Tibor képviselő elmondta, Putnok környékén —, van, ahol sehogyan sem. Pedig a falvakban is mind kevesebb a magánkisiparos, holott munkájukra égető szükség lenne. Ugyanakkor — szinte természetes következményként — elszaporodnak a kontárok. Az öntevékeny házi javításokhoz, a barkácsoláshoz is igen nehéz anyagot, szerszámot beszerezni. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az úgynevezett fogyasztási, szolgáltató vállalatoknál a szolgáltatások dinamikusabban fejlődnek, mint a vegyes jellegűeknél, amelyek árutermeléssel is foglalkoznak. Ez érthető, hiszen az árutermelés jövedelmezőbb, mint a javítás-karbantartás. Hosszabb távon tehát, a fogyasztási, szolgáltató vállalatok körét kell elsősorban bővíteni, tevékenységüket fejleszteni. A munkaerőhiányra — amely csak viszonylagos, hiszen a szolgáltatásokban foglalkoztatottak száma öt év alatt 15— 20 000-rel nőtt — jó orvosságnak ígérkezik a szakképzett nyugdíjasok és más főfoglalkozásúak munkaidőn túli alkalmazása akár a szocialista iparban, akár a kisiparban. Ezek a rétegek képezik ugyanis a jövőben a lakossági szolgáltatások egyes tevékenységeinél a fő munkaerő-tartalékot. Kimerülnek azonban nehezen megoldható gazdálkodási problémák is. A kisipari szövetkezetek például olyan csekély fejlesztési alapot képesek csak létrehozni, hogy az nem elegendő a rendelkezésükre álló kedvezményes bankhitel igénybevételéhez. De a szolgáltatással foglalkozó állami vállalatok is nagyrészt a költségvetési támogatásra vannak utalva mindenféle fejlesztési szándékuk megvalósításánál. Bár az állam milliárdokat nyújt erre a célra, az „ingyen" kapott pénz nem ösztönöz takarékos magatartásra, ésszerű gazdálkodásra. De az is kérdéses: rendjén való-e, hogy a lakossági szolgáltatások ilyen nagymértékben a központi támogatásból élnek? Mert nemcsak fejlesztésükhöz, hanem fenntartásukhoz, működésükhöz is szükség van az állam anyagi segítségére. Azt mondhatnánk erre: a szolgáltatások iránti igény állandóan növekszik, a szolgáltatások ára igen alacsony — ilyen körülmények között tartósan szükség van rá, hogy az állam mélyen a zsebébe nyúljon. De vajon nem járnánk-e jobban — vetette fel a bizottsági ülésen Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese —, ha e pénz egy részét inkább arra fordítanánk, hogy már eleve jobb, kevesebb javításra szoruló terméket gyártsunk? Valóban kérdéses, milyen mértékben növeli a szolgáltatások iránti igényt termékeink köztudottan ingadozó minősége. Megesik, hogy a falon még meg sem száradt a festék, máris javításra szorul Van abban valami ellentmondás, hogyilyen nagy összegeket fordít a költségvetés a javító szolgáltatások fejlesztésére, miközbena gyártók — tisztelet a kivételnek — újratermelik a hibákat. De számolván a realitásokkal, az anyagi támogatást nem csökkentik — ellenkezőleg. Amint a társadalom fogyasztásában mindinkább előtérbe kerülnek a szolgáltatások, növekszik a fejlesztésükre fordítandó öszszeg, és terebélyesedik, sokoldalúbbá válik az ágazat is: mind többféle, a kényelmünket szolgáló szolgáltatást vehetünk igénybe, napról napra. Gál Zsuzsa