Népszava, 1977. július (105. évfolyam, 153-179. sz.)

1977-07-01 / 153. szám

2 M Mozarti bili Fegyverben, készültségben azambikban nem lehet zavartalanul ünnepelni. A volt portugál gyarmat függetlenségének második évfordulóján is élethalálharcban állt­, a rhodesiai csapatok dúlták a határ menti tartomá­nyokat. Az Afrikai Egységszervezet külügyminiszterei a Biztonsági Tanács segítségét kérték, Mozambik pe­dig a testület sürgős összehívásával kívánt ismételten rámutatni a Smith-rezsim agressziójának veszélyeire. Úgy látszik, a fajüldöző rendszerekkel határos országok között most Mozambik az első számú front­­állam, így volt ez már a gyarmati időkben is, amikor a portugál légiók és a Smith-csapatok közt de facto létező együttműködés jegyében gyakran egymás terü­letein hajtottak végre különböző műveleteket. Sem a zimbabwei gerillákat üldöző rhodesiai csapatok, sem a mozambiki FRELIMO-katonákkal harcoló por­tugálok akcióit nem akadályozták a határok. A fiatal népi köztársaság, amikor az első lépése­ket tette a függetlenség útján, nem törekedett Maputo és Salisbury viszonyának élezésére. Ellenkezőleg, nemzetgazdasága fejlesztése közben nagyon is épített azokra a bevételekre, amelyek a két ország közt már meglevő gazdasági együttműködésből származtak. Rhodesiának nincs tengeri határa, importját és ex­portját egyaránt mozambiki kikötők, vasútvonal és persze, a mozambiki légtér igénybevételével bonyo­lították le. Számottevő pénzbevételek származtak a rhodesiai bányákban és más üzemekben dolgozó mo­­zambikiak hazautalásaiból is. Maputónak tehát — túlmenően azon, hogy a hosszú nép felszabadító háború után szüksége volt a lélegzetvételre — érdeke volt a viszonylag békés együttélés kialakítása Rhodesiával. De ugyanez mond­ható el a másik félről is: a kitapintható gazdasági érdekek a békés egymás mellett élés parancsoló szükségességét diktálták Rhodesiának is. Salisbury kormányzata mégsem ezt az utat vá­lasztotta. A légierő és a szárazföldi kommandók me­netrendszerűen le-lecsapnak a határ menti vidékekre, nyolcvan-száz kilométeres betöréseik során irtják a lakosságot, pusztítják az értékeket. Ürügyként azt emlegetik, hogy a Mozambikba visszavonult gerillá­kat üldözik. A Mozambik ellen rendszeresített csapások tehát nem gazdasági, hanem politikai, illetve katona­­politikai döntések következményei. Mi lehet az a nyomós ok, ami végül is gazdasági érdekeik ellenére is lépésekre készteti Smithéket? Rhodesiában — nem utolsósorban a portugál de­­kolonizációs folyamat pozitív hatására — újult erővel lángolt fel a fegyveres felszabadító harc, s mind­inkább háttérbe szorulnak azok a politikusok, akik hajlandók lennének közreműködni egy olyasfajta tárgyalásos rendezésben, amely valamiképpen a fehér telepesek pozícióinak átsdé­tését eredményezné. A hazafiakat lelkesíti a volt portugál gyarmatok példája, hiszen Mozambik is. Angola is fegyveres harccal őrölte a portugál kolonialisták erejét, s hozzájárult ahhoz, hogy viszonylag széles körben — a katonák között is — nyilvánvalóvá váljék a helyzet tarthatat­lansága, a fasizmus bukásának elkerülhetetlensége Mozambik valóban lehet hátországa a zimbabwei hazafiaknak. És Mozambik példája lelkesíti is őket, hiszen a FRELIMO megmutatta: egy viszonylag ipa­rosodott országban (Mozambik a hetedik helyen áll a kontinens ipari államainak sorrendjében) is meg­oldható, méghozzá nagyobb zökkenők nélkül, a hata­lomváltás. Mozambik megkülönböztetett jelentőségét azon­ban nemcsak a hazafiak ismerték fel — tisztában vannak ezzel Smithék is. Stratégiájuk sokkal átgon­doltabb, mint az első pillantásra látszik. A lecsapó, portyázgató hadjáratosdi egyik célja nyilván az ország népének és vezetőségének megfélemlítése, elbátorta­­lanítása. Az sem vitatható, hogy az állandósított ellen­ségeskedés okozott bizonyos belső nehézségeket is Mozambikban. Olyanokat azonban, amelyek ellen­­forradalmivá duzzadó, nagy megmozdulásokhoz ve­zettek volna, ez ideig nem. A rhodesiai csapások azon­ban sajátos készenlétre kényszerítik Mozambikot. Arra, hogy hadra fogható lakosságának egy részét fegyverben és készültségben tartja. Arra, hogy anyagi eszközeinek jelentős részét honvédelmi célokra for­dítsa, s elvonja azokat a népgazdaság fejlesztésének, az életszínvonal emelésének halaszthatatlan prog­ramjaitól. A harc tehát Mozambikot nagyrészt megfosztja attól a lehetőségtől, hogy gyorsan és egyértelműen érezze és élvezze a gyarmati függőségtől való szaba­dulás összes előnyeit. Az így állandósított feszültségek pedig — a Salisbury stratégiai számítások szerint — előbb-utóbb saját problémáikra irányítják a maputói vezetés figyelmét. A rhodesiai rezsim tehát a háborús légkor állan­dósításával, a fegyveres készenlét kikényszerítésével fékezi Mozambik fejlődését. A veszélyt Maputo elég régen felfedezte: a határviszályok éleződésével Mo­zambik a legkülönbözőbb külső erőforrásokból pró­bálta biztosítani az így keletkezett veszteségek pót­lását. Az ENSZ és szakosított szervein kívül főként a szocialista világ támogatásával kíván túl lenni a nehézségeken. Ugyanakkor Maputóban felismerték a világközvélemény mozgósításának jelentőségét és ez hangot kapott azon a lisszaboni fórumon, amelyen nemrég a dél-afrikai és rhodesiai fajüldöző rendszerek elleni világméretű harc feladatait tárgyalták. A por­tugál fővárosban elfogadott akcióprogram a front­­államok sokoldalú támogatása mellett a szankciók széles körét is felsorolta, amelyekkel a világ felléphet a rasszista rezsimekkel szemben. A program egyik pontja leszögezi: támogatni kell a frontállamok szi­lárd helytállását a felszabadító mozgalmak mellett. A Biztonsági Tanács ülésének vitája jól példázza ennek a tágabb összefogásnak a szükségességét. A már rég időszerűvé vált szankciók foganato­sítása, Mozambik hatékony támogatása elősegítheti a valódi béke megteremtését az afrikai kontinens déli régióiban is. Krajczár Imre NÉPSZAVA Feloszlatták a SEATO-t Csütörtökön hivatalosan is feloszlatták a Délkelet­ázsiai Szerződés Szerve­zetét, a SEATO-t, azt az agresszív katonai tömböt, amelynek célja a térség oszágai nemzeti felsza­badító harcának fékezése volt. A 23 évvel ezelőtt megalakított, hat tagor­szágból álló (Egyesült Ál­lamok, Ausztrália, Nagy- Britannia, Új-Zéland, Thaiföld és Fülöp-szige­­tek) kommunistaellenes szervezetet szabályosan „kiselejtezték", annak be­ismerésével, hogy az öt­venes évek óta „megvál­toztak a körülmények". A Vietnami Kommunis­ta Párt központi orgánu­ma, a Nhan Dán csütörtö­kön „Az ellenforradalmi stratégia csődje” címmel kommentálta a SEATC feloszlatásának hírét. A cikk emlékeztet arra: 23 évvel ezelőtt, azzal a cél­lal alapították meg a szer­vezetet, hogy csökkentsék Dien Bien Phu után Viet­nam győzelmének hatását és meggátolják a nemzeti felszabadító mozgalmak kibontakozását ebben a térségben. A Nhan Dán hangsúlyozza: a SEATO feloszlatására döntően azért került sor, mert Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa népei győzelmet arattak az amerikai ag­­reszorokon és kiszolgálói­kon. A vietnami lap azonban figyelmeztet arra: az amerikai imperializmus még ma sem hajlandó belenyugodni teljes ku­darcába és valójában nem akar végleg kivonulni a térségből. Az amerikai imperializmus által pén­zelt erők néhány délke­let-ázsiai országban nem mondanak le az amerikai katonai segélyek jelentet­te támogatásról. (Reuter, VNA) Carter találkozni szeretne Brezsnyevel James Carter amerikai elnök csütörtöki sajtóér­tekezletén bejelentette: végül is nem rendeli el a B-1-es típusú új hadá­szati bombázó gyártását. Carter szerint az új amerikai fegyver, a cir­káló rakéta sikeres kifej­lesztése játssza a legna­gyobb szerepet elhatározá­sában. Jóllehet az elnök választási kampányában ellenezte a B—1-esre szánt milliárdos ■ kiadásokat (egyetlen gép becsült költ­sége 137—160 millió dol­lár), bejelentése meglepe­tés volt: az amerikai sajtó arra számított, hogy Car­ter — legalábbis részben — zöld utat ad a bombá­zóprogramnak. A képvi­selőház többsége a múlt héten már a kísérleti pél­dányok továbbépítése mel­lett döntött. Az amerikai elnök egyébként azt mondotta: folyamatos tanácskozások­ra lenne szükség Leonyid Brezsnyevel, a szovjet vezetőkkel, szükséges az ismeretség, a személyes kapcsolatok kialakítása. Ezért a maga részéről üd­vözölné, ha még ebben az évben mód nyílna talál­kozóra Leonyid Brezs­­nyevvel — hangoztatta — A cél az lenne, hogy meg­vizsgálják: hogyan lehetne gyorsabb döntésekre jutni a megvitatás alatt álló kérdésekben. Hozzáfűzte: korai még a Brezsnyevel való találkozás helyéről, depontjáról beszélni, amíg nem ismeretes, mi a Szov­jetunió álláspontja a kér­désben. Az amerikai elnök sze­rint jó légkörben halad­nak a SALT-ról folyó technikai tárgyalások csakúgy, mint az atomkí­sérletek teljes eltiltásáról, a fegyvereladások korláto­zásáról és az Indiai-óceán térségében levő fegyverek korlátozásáról folyó szov­jet—amerikai megbeszélé­sek. Az elnök elismerte, hogy „vannak nehézségek” a két ország kapcsolataiban, de véleménye szerint „jó a kilátások” a tárgyalások folytatására és sikeres le­zárására. Carter egy kérdésre vá­laszolva elmondotta: vál­tozatlanul helyesnek tart­ja az „emberi jogok” cí­men indított kampányát, bár „meglepte” a Szovjet­unió reagálása. A fejle­mény ellenére sem csele­kedne ma sem másképp, mint korábban — hangoz­tatta. A TASZSZ fi Fehér Ház be­jelen­téséről Annak kapcsán, hogy a Fehér Ház szóvivője hi­vatalos bejelentést tett Leonyid Brezsnyev és Carter elnök lehetséges találkozójáról, a TASZSZ közli, hogy a kérdést az amerikai fél vetette fel, s a vele kapcsolatos megbe­szélések előzetes jellegűek voltak. Kormányalakítás Spanyolországban Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön hivatalosan is megszűnt a Franco tá­bornok idején alakított törvényhozó testület, a Cortes megbízatása. Ezzel végérvényesen lezárult a francoista diktatúra négy évtizedes időszaka Spa­nyolország politikai életé­ben. A június léjén meg­választott új Cortes tag­jainak teljes névsora még nem ismeretes, de az első képviselők, akik a tarto­mányi választási bizottsá­gokon már megkapták megbízólevelüket, nyil­vántartásba vétették ma­gukat a parlament elnök­ségénél. A Cortesnek a király által kinevezett elnöke Antonio Fernandez Grill, a parlamenti képviselethez jutott pártok megbízottai­­val már kialakította a jú­lius első felében tartandó alakuló ülés ügyrendjét. E szerint az alakuló ülé­sen mindkét házban az elnök a magát elsőként regisztráltató képviselő lesz, a parlament legidő­sebb tagja az alelnöki tisztséget, a két legfiata­labb pedig a jegyzői meg­bízatást tölti be. Ez a megoldás azt akadályozta meg, hogy az új képvise­­lőház első ülésszakát Do­lores Ibárrak­, a Spanyol Kommunista Pártnak négy évtizedes száműze­tésből nemrég hazatért elnöke nyissa meg Lapjelentések szerint Suarez miniszterelnök gyakorlatilag befejezte kormányalakítási tárgya­lásait, a kormánylista, amelyet egyelőre a legtel­jesebb titoktartás vesz körül, csaknem készen van, sőt a miniszterelnök a királynál tett látogatá­sakor az uralkodónak is bemutatta. A spanyol politikai élet nagy szenzációja, hogy hétfőn Suarez miniszterel­nök szerdán pedig I. Já­nos Károly király fogadta Josep Tarradellast, a ka­talán generalitás eddig száműzetésben élt elnö­két. A lengyel kü­lügy­miniszter a KNDK-ban Emil Wojtaszek lengyel külügyminiszter befejezte a KNDK-ban tett hivata­los látogatását. Mint a lá­togatásról kiadott közle­mény hangsúlyozza, Woj­­taszeket fogadta Kim Ir Szon, a Koreai Munkapárt KB főtitkára, a KNDK elnöke, s tárgyalt a KNDK külügyminiszteré­vel. A külügyminiszteri tárgyalások során a felek rámutattak, hogy a mar­xizmus,leninizmus és a proletár internacionaliz­mus elvei alapján tovább fejlődnek a két nép ba­ráti és együttműködés kapcsolatai. Kozmosz 922 Csütörtökön a Szovjet­unióban Föld körüli pá­lyára bocsátották a Koz­mosz sorozat újabb tag­ját, a 922-es jelzéssel el­látott mesterséges holdat. A fedélzeten elhelyezett műszerek segítségével folytatják a kozmikus tér­ség kutatását. Szádul Nyugat-Európába látogat Anvar Szadat egyiptomi államfő a jövő héten ellá­togat a Német Szövetségi Köztársaságba és más nyugat-európai államok­ba — jelentette Kairóból a szaúd-arábiai hírügy­nökség Az Al Ahram kairói na­pilap szerint az egyiptomi köztársasági elnök látoga­tást tesz majd Marokkó­ban is. Csehszlovák hazatérési amnesztia Csütörtökön Prágában bejelentették: a csehszlo­vák kormány rendelkezést hagyott jóvá a hivatalos engedély nélkül külföldre távozott csehszlovák ál­lampolgárok és Csehszlo­vákia jogi kapcsolatairól, ezzel lényegében széles körű hazatérési amnesz­tiát hirdetett meg. A kormányrendelkezés lehetővé teszi, hogy azok az állampolgárok, akik külföldi tartózkodásuk idején nem kapcsolódtak be Csehszlovákia érdekeit sértő akciókba, rendez­hessék az országhoz fűző­dő viszonyukat. # Dr. Réczei László, az Országos Béketanács alelnöke csütörtökön Ber­linben átadta az Országos Béketanács kitüntető pla­kettjét az NDK béketa­­nácsának. # Alekszej Sibujev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának el­nöke csütörtökön fogadta a Moszkvában tartózkodó Enrique Pastorinót, a Szakszervezeti Világszö­vetség elnöket. # Bolognában mintegy ezer küldött részvételé­vel megkezdődött a har­madik olasz szakszerve­zeti központ, az Olasz Munkásszövetség (UIL) kongresszusa . Az FKP titkársága közleményben foglalko­zott azzal a bírósági vég­zéssel, amely lezárta a Georges Marchais, az FKP főtitkára által a Mi­nute című szélsőjobbol­dali lap szerkesztősége el­len rágalmazás és hami­sítványok felhasználása imén indított pert és tazolta Marchais kerese­inek jogosságát . Közvetlen légijárat adul a kambodzsai és a tuszi főváros között j­elentette be a Phnom Penh-i rádió. 1­97­7. július 1 Edward Gierek és Willy Brandt­­ megbeszélése Willy Brandt, a nyu­gatnémet SPD elnöke a Mazuri tavaknál találko­zott Edward derekkel, a LEMP KB első titkárával. Az építő jellegű és ba­ráti légkörű találkozón megvitatták a két ország közötti kapcsolatok nor­malizálásának állását és rámutattak, hogy ez­­a normalizálási folyamat je­lentősen hozzájárult az európai enyhülés elmélyí­­téséhez. Hangsúlyozták, hogy fenn kell tartani a kapcsolatok fejlesztésének eddigi ütemét, és módsze­resen fel kell számolni a kölcsönös bizalom megte­remtését gátló akadályo­kat. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy mindkét ország tovább fokozza hozzájárulását az enyhülés és a békés együttműködés ügyéhez. Ez irányban újabb előre­lépést jelenthet Helmut Schmidt kancellár küszö­bönálló lengyelországi lá­togatása. Edward Gierek és Wil­ly Brandt a megbeszélés során a nemzetközi élet egyes kérdéseivel is fog­lalkozott, kiemelve a po­litikai enyhülés katonai enyhüléssel való kiegészí­tésének szükségességét. Állást foglaltak amellett, hogy a belgrádi értekez­letnek építő jellegűnek kell lennie, és előbbre kell vinnie az európai enyhülés folyamatát, hangsúlyozták: a helsinki záróokmány ajánlásainak maradéktalan végrehajtá­sa az egyetlen út és mód arra, hogy visszafordítha­tatlanná tegyék az enyhü­lés folyamatát. Az SPD elnöke Kádár János látogatásáról Willy Brandt csütörtö­kön sajtóértekezletet tar­tott Varsóban. Újságírók kérdéseire vá­laszolva Willy Brandt Ká­dár­ János közelgő nyugat­németországi látogatásáról a következőket mondotta: „Nagyon örülünk Kádár János úr NSZK-beli láto­gatásának. Én sajnos csak 6-án találkozhatom vele, mert finnországi utam csak azt teszi lehetővé, hogy hatodikán délelőtt beszélgethessünk először. Ezt megelőzően a kancel­lárral, a szövetségi elnök­kel és más személyiségek­kel találkozik. Rendkívül örülünk nemcsak annak, hogy fontos kereskedelmi partner képviselőjét kö­szönthetjük személyében, hanem annak is, hogy minden bizonnyal ezeket a kapcsolatokat sikerül majd még jobban kiépíte­ni. A kétoldalú együttmű­ködésen túl eszmecserét folytatunk az európai fej­lődés kérdéseiről is. Még egyszer hangsúlyozom, hogy nagy örömmel és ro­­konszenvel tekintünk a látogatás elé.” Biztonsági T­anács Határozattervezet a dél-afrikai fajüldöző rézsűnek elítélésére A Mozambik ellen elkö­vetett agressziós cselek­ményeket tárgyaló Bizton­sági Tanács ré-jének má­sodik napján, csütörtökön az afrikai és az el nem kö­telezett országok által elő­terjesztett határozatterve­zet élesen elítéli a dél-af­rikai fajüldöző rezsimek politikáját. A határozattervezet hangsúlyozza: a rhodesiai rendszer léte a térség ál­landó feszültségforrása, amely nem csupán a kör­nyező országok biztonsá­gát, hanem a nemzetközi békét is fenyegeti. A do­kumentum felhívja a vi­lágszervezet valamennyi tagállamát: haladéktala­nul nyújtsanak anyagi se­gítséget a mozambiki kor­mánynak, hogy ezzel le­hetővé tegyék az ország védelmi képességének erő­sítését. A határozatterve­zet készítői egyúttal azzal a kérdéssel fordultak az ENSZ BT illetékes bizott­ságához, hogy vitassa meg a , törvénytelen Smith-re­zsim elleni közös szank­ciók fokozásának lehető­ségeit. Vorster imperialista szö­vetségesei arra töreksze­nek, hogy Namíbiában megőrizzék a fajüldöző rendszerük hatalmát, és Pretoriával egyetértésben hosszú távú terveket dol­goznak ki ennek „törvé­­nyesítésére” — állapította meg a Dél-nyugat Afrikai Némi Szervezet (SWAPO) által csütörtökön Dakar­ban kiadott közlemény. Különösebb eredmények nélkül Befejeződön a közös piaci csúcsértekezlet László Balázs, az MTI tudósítója jelenti. A Közös Piac idei má­sodik csúcsértekezlete kü­lönösebb eredmények nél­kül ért véget Londonban. Callaghan angol minisz­terelnök, a csúcstalálkozó elnöke záró sajtóértekez­leten ,,igen Hasznosnak” nevezte az eszmecserét.Roy Jenkins, a brüssz­eli bi­zottság elnöke viszont ke­sernyésen hozzáfűzte, hogy a csúcstalálkozó elég sovány volt döntésekben. A kormányfők áttekin­tették a kelet—nyugati kapcsolatokat, különös te­kintettel a szovjet—ame­rikai viszony alakulására, valamint az EGK és a harmadik világ kapcsola­tait. Az afrikai kérdések megvitatásánál Cisca­rd d’Estaing francia elnök beszámolt kormánya ha­­­re-i beavatkozásána­k okairől és a kelet-afrikai fejleményekről. Callaghan pedig r rhodesiai helyzet­ről Az Afrika déli részén történő események aggo­dalommal töltik el a ki­lenceket, mondotta Cal­laghan, mert úgy látják, hogy az események gyor­san haladnak valamilyen tetőpont felé. Az angol kormányfő sajtóértekezle­ten leszögezte, hogy az EGK továbbra is az eny­hülés híve és meggyőző­dése, hogy a Szovjetunió is erre törekszik A kilenc állam- és kor­mányfő megállapította, hogy a márciusi római csúcstalálkozó óta eltelt negyedévben Nyugat- Európa gazdasági helyze­te nem változott lényege­sen. Az aggasztó tenden­ciák megállításához vi­szont nyilvánvalóan hi­­ányzott a kellő egyetértés vagy a politikai akarat. Callaghan a csütörtöki ülés előtt fogadta a nyu­gat-európai szakszerveze­tek küldöttségét és nyíltan közölte velük, nem ígérhet nekik a munkanélkülisé­get, enyhítő gazdaságser­­kentő intézkedéseket, mert azok az országok, amelyek megindíthatnák a reflá­­ciót, nem teszik.

Next