Népszava, 1977. szeptember (105. évfolyam, 205-230. sz.)

1977-09-01 / 205. szám

197­7. szeptember 1. Hörögi filnipászok a versem­brit Mutti nehezebb ti lupát Robbantás után még sokáig érezni odalenn azt a jellegzetes, savanykás­­kesernyés füstszagot. Lő­­porfü­stnek mondanám, de tudom, a hozzáértők men­ten kiigazítanának: a bá­nyákból már régen kitil­tották a lőport. Az embe­rek biztos helyre vonul­tak el. Füstre várásnak nevezik azt a néhány percnyi kötelező pihenőt, amíg az elszívóberendezés fülsértő zajjal kiszellőz­teti a vágatot, eltávolítja a robbantáskor keletke­. Sok mindent meg­próbáltunk már, hogy a kü­lönféle terelők elhelyezé­sével minél­­nagyobb rész­ben a kaparóra irányítsuk a lehulló szenet — mond­ja Horváth Jakab, a Do­rogi Szénbányákhoz tar­tozó Ebszönybánya üzem­mérnöke. — Sajnos, eddig kevés sikerrel. Akár­mit is tettünk oda, nem birt a robbanás ere­jér­el, így aztán a robbantá­sos munkahelyeken ma­radt a Ingat, a megerőlte­tő fizikai munka. A Sza­bó János vezette 12-es csapat másik frontján va­­lamivel könnyebb a hely­zet. Itt a korszerű F 6-os fejto­ rakodó gép dolgozik. Hatalmas marókéseinek engedni kénytelen a szén­fal., kanalazó mozgást végző harácsoló ekéi fö­löslegessé teszik a lapát.­Ami az eddigi eredmé­nyeket illeti, azokon nincs semmi szégyelni, vagy magyarázkodni való. — Igaz, a rossz emlékű vízbetörés, a XIX-es akna elúszása tavaly nagyon csökkentette a termelést a Dorogi Szénbányáknál — mondja Gurin Ferenc vállalati munkaverseny­titkár. — De azóta ismét emelkedik. Az idei ter­vünk már 617 ezer­ tonnát ír elő. Ehhez még 4 ezer tett gázokat. Aztán újra visszaindulnak. A leomlasztott szén és­ meddő öklömnyi darabok­ban és kisebb sziklákkal vetekedő rögökben hever a lábuk előtt. Egy része mindjárt a kaparóra hul­lott. Ezzel nem sokat kell vesződni, elég ha megin­dítják a szalagot, s máris mehet a szállítás. De a ja­va ott fekszik a kaparó két oldalán: most már bi­zony elő kell venni a ha­gyományos bányászszer­­számot, a lapátot, lást... Csak akkor van fennakadás, ha vetőhöz — meddőkőzethez — ér a gép. Ez már a­ késeket is hamar tönkreteszi, s nem­egyszer le kell szerelni a berendezést, visszatérni a hagyományos, robbantá­sos műveléshez. És Eb­­szőnybányán, sajnos, nem ritka az ilyen eset. _ — A sok vető, a szén egyenetlen elhelyezkedése miatt olyan ez a bánya, mint a hullámvasút — magyarázza ■ Horváth Ja­kab. — Hol felfelé, hol lefelé kell haladnunk. — Az F 6-os is a meg­engedettnél meredekeb­b lejtőn dolgozik — veszi át a szót Szabó János csa­patvezető. — Nem is nyújtja azt a teljesít­ményt, amire egyébként képes: tonnát vállaltunk a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójá­nak a tiszteletére, és fel­ajánlásunk időközben, a megnövekedett igények figyelembevételével, 16 ezer tonnára módosult. Július, végéig a dorogi bányászok terven felül már csaknem 10 ezer ton­na szenet adtak a népgaz­daságnak. Tehát minden remény megvan arra, hogy amit vállaltak, nem marad puszta szó. Eb­­szönybánya pedig ered­ményeivel a többieket is megelőzi. A felajánlások teljesítése mégsem hason­lítható diadalmenethez. És az első félév számadatait alaposabban megnézve, bizony a sikerek, a több­let mellett egy-két szép­séghiba is előtűnik. — Leginkább az zavar bennünket, hogy a telje­sítménymutatóink a ter­vezett színvonal alatt van­nak — mondja Godó Bé­la, Ebszönybánya főmér­nöke. — Igaz, így is elsők vagyunk a vállalatnak és jelentős mennyiséget ad­tunk terven felül. De könnyű kitalálni, hogy a teljesítménylemaradás mellett ez csak egyféle­képpen volt lehetséges: fél év alatt körülbelül 2600-zal több műszakot használtunk fel a terve­zettnél. Az igazsághoz tartozik, hogy ez jelentős részben nem szabadnapokon el­odalenn, a bányában, a versenyben eddig vezető 12-es csapatnál Földi Já­nos szakvezető-helyettes elsősorban a nehéz geoló­giai körülményekben látja a teljesítmények viszony­lagos lemaradásának okát. (Hozzá kell tenni: ez a brigád nincs lemaradva.) " Gyakran kell ,,átdol­gozni" a vetőket, a med­dőt .Az is probléma, hogy mindeddig nem tud­tuk megoldani a zökkenő­­mentes anyagbiztosítást. Csak nagy sokára kerül szóba az, amiről a bányá­szok nem szívesen beszél­nek. Az elöregedés. — Én is negyvenkét éves vagyok — mondja Földi János. — Huszonkét éve dolgozom itt. És az ember nem lesz fiatalabb. Bizony, a teljesítmé­nyek vizsgálatánál " ezt sem szabad feledni. Az évek előrehaladtával az emberek egyre kevésbé rendelt műszakokból adó­dik. Benne van az is, hogy az első félévben a számí­tottnál kevesebb műszak esett ki. — Félre ne értse, ezek a teljesítmények így is jobbak a tavalyiaknál — magyarázza Godó Béla. — Mégis, néha úgy tűnik, mintha csökkent volna a lendület. Magunk is sok­szor elgondolkodtunk azon, vajon biztosítottuk maradéktalanul a feltéte­leket? Hiszen ezt mi vál­laltuk. De előfordul, hogy olyat kell tennünk, amit magunk sem szívesen csi­nálunk. Például gazdasági okokból mozgatnunk kell a brigádokat. És ennek senki sem örül. — Valójában nehezen indult a verseny propa­gálása is — teszi hozzá Pánczél Miklós párttitkár. — Biztos, hogy a jövőben még többet kell foglalkoz­nunk a versennyel. Min­den szempontból­ bírják a megerőltetést. Ami nem is a lapátolás­sal, a cipekedéssel kezdő­dik, hanem akkor, ami­kor legyalogolnak a mun­kahelyig. És akkor végző­dik, amikor visszafelé le kell győzniük a merede­ket. Ezt jól tudják a vál­lalat és Ebszönybánya ve­zetői is. Egy 300 méteres lejtős pályán már meg­oldották a gépi személy­szállítást. Egy­ másik leit­­■aknában vonóköteles sze­mélyszállító működik. Igaz, csak fölfelé. Most ezzel megyünk. Botot adnak a kezembe, kampóval a végén. Az ember ráilleszti a kötélre, ráfeszíti. Az pedig húzza, mintha a kezét nyújtaná fentről valaki. Lépkedni így is kell ugyan, de még­is segít a kötél. Ebszőnybányán is mind­inkább gépekkel kímélik az erőt... Franek Tibor l{«»bban­lá%«iil vuíjv és s/.r|»sé^hilniU i\ miésii i jia crol Bányásznapi ünnepség a Nehézipari Minisztériumban Kitüntetéseket kapnak a szakma legjobbjai • Megkezdik a hűségjutalmak kiosztását A 27. bányásznap al­kalmából szerdán ünnep­séget tartottak a Nehéz­ipari Minisztériumban. Kapolyi László miniszter­­helyettes méltatta a szén-, olaj-, bauxit-, érc­ásvány bányászat 120 ezer dolgozójának sike­rekben gazdag munkáját és az iparágak fejlődését. Az ünnepségen részt vett Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, valamint az ér­dekelt állami intéz­mé­­nyek és társadalmi szer­vezetek vezetői. Havasi Ferenc minisz­terelnök-helyettes az ün­nepségen Bányász Szol­gálati Érdemérmet­­ adott át 68 bányaipari dolgo­zónak, közülük 52-nek az érdemérem arany fokoza­tát. Ezenkívül hatan kap­ták meg a Bányászat Ki­váló Dolgozója kitünte­tést. Ezután Simon Pál nehézipari miniszter fo­gadást adott a kitüntetet­tek tiszteletére. * Ezekben a napokban osztják ki a bányászok hűségjutalmát, együttvé­ve mintegy 700 millió fo­rintot. Az országszerte sorra kerülő bányásznapi ünnepségeken 2­2 dol­gozó kapja meg a­ Mun­ka Érdemrend ezüst-, il­letve bronz fokozatát, 16 HHO-an a Bányász Szol­gálati Érdemérmet, abból 1710-en az arany fokoza­tot, 250-en pedig a Bá­nyászat Kiváló Dolgozó­ja kitüntetésben része­­sülnek. (MTI) Megkoszo­r­ú­z­t­ák Révész Géza sírját Ünnepélyes külsőségek között, katonai tisztelet­adással, születésének 75. évfordulója alkalmából szerdán megkoszorúzták Révész Gézának, a mun­kásmozgalom kiemelke­dő személyiségének sír­ját a Mező Imre úti te­mető munkásmozgalmi panteonjában. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Veres József és Horák Pál­né, a Honvédelmi Minisztérium nevében Kovács Pál ve­zérőrnagy és Bokor Jó­zsef vezérőrnagy, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság nevében Regös Gábor és Kakukk József­­né, a partizánszövetség nevében Békán Sándor és Markó Imre koszorúzott. Elhelyezték a síron az emlékezés virágait a családtagok is. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hang­jaival zárult. A­u­tóbuszok exportja Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár az idén 11 850 autóbuszt készít. A gyár kollektívája csatlakozva a csepeliek felhívásához, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére vállalta, hogy a Szovjetunió részére készülő 6581 autóbuszt az év vége helyett november 30-ra elkészíti. Képünkön, sorozatban készülnek a gyár szerelőcsarnokában az export autóbuszok (MTI Fotó : Bora István­ felvétele) NÉPSZAVA Rekord­h­isontán­ A Mátraaljai Szénbányák Thorez bányaüzemében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évforduló­jára kezdeményezett munkaverseny keretében augusztus hónapban 40 ezer tonnával több szenet hoztak a felszínre a ter­vezettnél. Mostanáig ösz­­szesen 4 570 000 tonna sze­net bányásztak, s ez 230 ezer tonnával több, mint amennyit a program nyolc hónapra előírt. 1­­alk­títási « /fi­lui/»út Vas megyében a köz­úti hidak vizsgálatára, karbantartására, invítá­­sára külön hidbűigádot szervezett a KPM közúti igazgatósága. Most a 8-as főútvonalon, Vasvár és Rábahídvég között dol­goznak, ahol négy hidat építenek át. Hídszélesíté­si munkákat végeznek még a Kám—Sárvár kö­zötti úton Ikerváron, ahol egy öt méter széles hidat építenek át. Kő­­sz­egszerdahelyen egy szűk, balesetveszélyes híd szélességét növelik 4 méterről 6 méterre. A közúti igazgatóság kapcsolatot teremtett a győri Köz­lekedési és Távközlési Műszaki Főis­kola hídépítési tanszéké­vel is, és a szakemberek közösen „vallatják", vizs­gánál, a hidak állapotát. Jelenleg a rábahídvégi Rába-hidat vizsgálják, s ha szükséges, a sárvári Rába-hídhoz hasonlóan ezt is megerősítik. 3 Az egészségügyi perrendezetről írta: dr. Füzi István, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkáraS­zakszervezetünk már a VII. kong­resszust megelőzően tervszerűen elemezte az egészségügyi dolgozók bérhelyzetét, töb­b alkalommal foglal­kozott a kereseti viszonyokkal. Vizsgál­tuk­­ a bérgazdálkodást, felmértük a gyermekápolónők, a gondozónők, a vé­dőnők helyzetét, a fizikai munkások élet- és munkakörülményeit. Egyértel­műen bebizonyosodott, hogy a IV. és az V. ötéves tervben eddig végrehaj­tott egészségügyi bérintézkedések pozi­tív hatása ellenére egyes rétegek kere­sete lényegesen alatta maradt a nép­gazdaság egyéb ágazataiban a hasonló szakképzettséget kívánó munkakörök­ben foglalkoztatottakénak. Növekedett a fluktuáció és az üres állások száma. Az utánpótlás egyes munkakörökben nagy nehézségekbe ütközött. Ezek alapján szakszervezetünk VII. kong­resszusa már 1975-ben megfogalmazta azt a jogos igényt, hogy az V. ötéves tervben elsők között indokolt az egész­ségügyi dolgozók új bérrendszerrel egy­bekötött, nagyobb központi béremelése. Az Egészségügyi Minisztériummal közösen kezdeményeztük és sürgettük a béremelést, abban a meggyőződés­ben, hogy az egészségügyi ellátás iránt támasztott nagyobb igények teljesítésé­hez szükséges a dolgozók szociális és anyagi■ helyzetének rendszeres javítása. Különösen indokolttá vált — a nehe­zebb munkakörülmények között — a három műszakban dolgozók megfelelő anyagi megbecsülése, valamint az ügye­leti és a készenléti díjak felemelése az intézményekben és az alapellátásban. Hiszen az utóbbiak meg sem közelítet­ték a mögöttük álló munka valódi ér­tékét. Ugyancsak krónikus gonddá vált az intézmények fizikai dolgozóinak, a szakmunkásoknak, a kisegítő munka­­körökben foglalkoztatottaknak nagy­arányú fluktuációja. A mosodák, a konyhák, a műszaki és a karbantartó részlegek szak-, betanított és segéd­munkásainak alacsony­ bére tehát szükségesé tette a mintegy 65 ezer fö­­­m­­ munkásréteg bérrendezését. Ezek a súlyosbodó problémák és jo­gos igények indokolják a Miniszterta­nács május 19-i ülésének ismeretes ha­tározatát az egészségügy területén be­vezetendő, bérfejlesztésről: a három műszakos dolgozók bérét átlag 20, a bölcsődei és csecsemőotthoni gondozó­nőkét átlag 10, a többi intézményben foglalkoztatott fizikai kisegítő dolgozók bérét átlag 17, az ügyeleti és a készen­léti díjak összegét pedig átlag 100 szá­zalékkal kell növelni. A gyógyszertári központokba­n a bérintézkedés vala­mennyi dolgozót érinti. A g­yógyszeré­­szek bére átlag 15, az asszisztenseké 12, az egyéb dolgozóké 8 százalékkal nö­vekszik. A­z­ október 1-én életbe lépő központi bérintézkedés az egészségügyi dol­gozók mintegy kétharmadát, több mint 127 ezer embert érint, éves költ­­ségkihatása 740 millió forint. A felsőoktatási intézmények oktatói­nak mintegy 16, az oktatói bérrendszer­be tartozó nem oktatóknak átlag 12 százalékos béremelése már szeptember 1-től érvényes. A négy orvostudományi egyetemen, az OTKI-ban és az Egész­ségügyi Főiskolai Karon 1660 oktatót és 2211 egyéb munkakörben foglalkozta­tott felsőoktatási bérrendszerben levő dolgozót érint; éves költségkihatása 33 millió forint. A minisztertanácsi határozat tehát megállapította a béremelés mértékét és meghatározta annak több alapelveit. Az Egészségügyi Minisztérium — szak­­szervezetünkkel közösen — előkészí­tette a bérutasításokat, valamint az új bérrendszert is magában foglaló bér­­rendeletet és bértáblázatokat. A mun­kának ez a szakasza lezárult, a jogsza­bályokat az egészségügyi miniszter és a munkaügyi miniszter aláírta. Az érintett dolgozóknál­ 1977. október 3-ig meg kell kapniuk az átsorolási értesí­tést. (A többiek 1978. január 1-ig kap­ják kézhez az értesítést új kulcsszám­ra történő besorolásukról.) Az ügyeleti és a készenléti díjak várva várt rendezését szakszervezetünk évek óta szorgalmazta. Elsősorban az 1962-ben megállapított, a szolgálathoz képest aránytalanul csekély körzeti or­vosi ügyeleti díj felemelése érdekében kongresszusaink is állást foglaltak. Ok­tóber 1-től a körzeti orvosok, a körzeti gyermekorvosok, a községi körzetek egy készenléti napra 100 forintot kap­nak. Helyettesítés esetén a saját kör­zete után járó 100 forinton felül a he­lyettesített körzet ■ készenléti díjának 50 százaléka is jár. A körzeti orvosi és gyermekorvosi összevont ügyeleti, va­lamint a központi ügyeleti szolgálat díja napi 200 forint. (Emellett megvál­tozik a járóbeteg-ellátás ügyeleti és ké­szenléti szervezete is, amiről külön mi­niszteri utasítás jelenik meg október 1-én.) A rendelőintézeti szakorvosi ügyelet díja 12 órára 160 forint, az üzemi orvo­si ügyeleté pedig 200 forint. A fekvő­be­lyeket ellátó gyógyintézetekben a 16 órás ügyeletért a szakorvos 240, a nem szakorvos 192 forintot kap. Az átlagos­nál rendszeresen nagyobb intenzitással működő osztályokon — például inten­zív, baleseti stb. osztályon — a 16 órás ügyeleti szolgálatért a szakorvos 320, a szakképesítés nélküli orvos pedig 224 forintot kaphat. Az egészségügyi szakdolgozók ügye­leti díja szintén több mint 100 száza­lékkal emelkedik. A műtős és aneszte­ziológus asszisztenseké 144, az egyéb — röntgen- és laboratóriumi asszisztens, szakképzett műtőssegéd —­­szakdolgo­zóké 96 forint. A nem szakképzett be­­teghordók, a betanított és segédmunká­sok ügyeleti díja 80 forint, véleményünk szerint ezek az összege­gek már arányosak a végzett­­ munkával és lehetővé teszik a betegosztályok közötti munka nehézség szerinti differenciálását. A bérutasítás kötelezően előírja, sze­mély szerint kinek milyen összeget kell kapnia. Ez a minimum — összhangban a kormány életszínvonal-politikai cél­­jaival — viszonylag magas, a béreme­lési keret mintegy 60 százaléka. A bérkeretnek a személyre szóló mini­mum feletti része pedig lehetővé teszi, hogy az intézmények — az illetékes szakszervezeti szervvel, illetve a bizal­mival egyetértésben — a végzett mun­ka szerint differenciálhassanak. Mód nyílik tehát a megnövekedett hatás-­os jogkör felelősségteljes gyakorlására. A bizalminak ellenőriznie kell például, hogy az utasításnak megfelelően és az állami vezetővel történt megállapodás szerint emelik-e a béreket. És ha a kö­zös elvektől eltérést­­tapasztal, módja van szót emelni a szakszervezeti bizott­ságnál. A jó munka elismerése mellett to­vábbi fontos szempontja a béremelés­nek, hogy az alapbérnek 1979 március 31-ig el kell érnie a rendeletben meg­határozott bértétel alsó határát. A köz­ponti keret mellett az 1978., valamint az 1979. évi bérszintfejlesztési keret is biztosítja­ ezt. Az októberi emelésben nem részesülő dolgozók bérének 1960. március 31-ig kell elérnie az alsó ha­tárt. Az alsó-felső határ 20—40 száza­lékkal emelkedik. A többi ágazat ha­sonló bérrendszerének megfelelően a háromévenkénti alapbéremelés 1978. január 1-től az egészségügyi nómenkla­túrában is jelentősen növekszik. Az új egészségügyi bérrendszer kor­szerűbb az előzőnél, igazodik a népgaz­daság egyéb területeinek tarifarendsze­réhez, elősegíti az igazságosabb belső arányok kialakulását. Figyelembe veszi a magasabb képesítést, a gyakorlati időt és módot ad rá, hogy az kapjon többet, aki többet és jobban dolgoz­ó. Új vonása, hogy külön kulcsszámra és bértételre sorolja be a főiskolai, illetve a középfokú végzettségű szakdolgozó­kat. És az előbbiek bértételei meg­egyeznek a népgazdaság más ágazatai­ban működő hasonló végzettségűekével. E­z ebben a béremelésben, amely —­­ , különösen, ha jól gazdálkodunk a lehetőségekkel — sok mindent megold, úgy érezzük, a társadalom el­ismerése jut kifejezésre erőfeszítésein­kért az ellátás hiányosságainak meg­szüntetésére, az etikai helyzet ja­vítá­sá­ra.

Next