Népszava, 1978. január (106. évfolyam, 1-26. sz.)

1978-01-01 / 1. szám

* Magyar vezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, valamint Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a következő táviratot küldte dr. Fidel Castro Ruznak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének. A forradalom győzelmének 19. évfordulója, a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében forró elvtársi Üdvözletünket küldjük Önnek és személyén keresztül a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és a hős kubai népnek. A magyar nép őszinte tisztelettel tekint azokra a kiemelkedő eredményekre, amelyeket a kubai nép, a kommunista párt vezetésével a szocialista társadalom építésében, a népi hatalom intézményes megszilárdításában, a népgazdaság és a kultúra sokoldalú fejlesztésében elért. A Kubai Köztársaság sikeres, internacionalista külpolitikája, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen vívott harca elismerést vált ki a szocialista országok népei és a haladás erői körében világszerte. Örömmel állapítjuk meg, hogy pártjaink és népeink testvéri barátsága napról napra mélyül, sokoldalú együtműködésünk erősíti a szocialista országok közösségét, hozzájárul a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak az imperializmus ellen, a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért vívott harcához. Forradalmuk győzelmének 19. évfordulóján kívánjuk önnek és a testvéri Kubai Köztársaság népének, hogy további kimagasló eredményeket érjenek el a Kubai Kommunista Párt 1. kongresszusa határozatainak valóra váltásában, hazáink felvirágoztatásában, a szocializmus ügyének szolgálatában. Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Rias Rocát, a nemzetgyűlés elnökét. A Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait a kubai partnerszervezeteknek. * 1959. január 1-én győzött a forradalom Kubában. Fulgencio Batista, a diktátor elmenekült, a felkelő hadsereg egységei bevonultak Havannába, és új kormány alakult. A karib-tengeri szigetországban, amely addig csak a cukorról és a rumról volt híres, új élet kezdődött. Fidel Castro és harcostársai hozzáláttak a társadalom átalakításához, a szocializmus építéséhez. A fegyveres harc befejezése után újabb nagy küzdelmek kezdődtek. Az Egyesült Államok politikai és gazdasági hatalmasságai nem akartak belenyugodni abba, hogy határaik közvetlen közelében új társadalom jöjjön létre. A hatvanas évek elején az Egyesült Államok megszakította Kubával fenntartott kapcsolatait, és erre kényszerítette a latin-amerikai országokat is. A szocialista országok szolidaritása, erkölcsipolitikai támogatása és gazdasági, segítsége révén azonban Kuba népe sikeresen ellenállt mindenfajta agressziós kísérletnek és fölülkerekedett a nehézségeken. Körülbelül egy évtizedig maradt fönn a blokád. Az enyhülési politika azonban az amerikai kontinensen is éreztette hatását: egyre több latin-amerikai ország ismerte föl, hogy Kuba elszigetelése többet ért az elszigetelőknek, mint az elszigeteltnek. Ma a latin-amerikai államok többsége újból kapcsolatokat tart fenn Kubával. Havannában egyre több diplomáciai képviselet nyílik meg, és mind több külföldi politikus látogat Amerika első szabad területére. Kuba népe nem engedett a szirénhangok csábításának; a legnehezebb időkben is támogatta a kommunista pártot és az ország vezetőit. Nem Kuba politikája változott, hanem a világhelyzet: mind több állam vette tudomásul Kubát, s a sziget elszigeteltsége ma már a múlté. Az idők változásának legföltűnőbb bizonyítéka az Egyesült Államokban észlelhető „olvadás". Üzletemberek, sportolók, művészek, idegenforgalmi szakemberek gyakorolják—fét egyre sűrűbben — a békés egymás mellett élés politikáját. A legutóbbi hetekben írták alá a két ország tengeri határairól és a halászatról szóló egyezményt, s az új esztendő az idegenforgalom és a légi közlekedés rendszeressé tételét hozza magával. Diplomaták is vannak már egymás fővárosában, de a diplomáciai kapcsolatok még váratnak magukra. A lehetőség valóra váltásához az Egyesült Államoknak kell lépnie: itt az ideje az értelmetlen és sértő gazdasági blokád megszüntetésének. Az Egyesült Államok és Kuba jövőbeni kapcsolatai csakis az egyenjogúságon alapulhatnak. A forradalom győzelmének évfordulója alkalmából további sikereket kívánunk a szocializmust építő kubai népnek. _________________ Kambodzsa megszakította kapcsolatait Vietnammal Győri Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A Phnom Penh-i rádió szombaton reggel bejelentette, hogy Kambodzsa ideiglenes jelleggel megszakította diplomáciai kapcsolatait Vietnammal. Phnom Penh a döntést a kambodzsai—vietnami határon történt harci cselekményekkel indokolta. A vietnami külügyminisztérium szombaton délelőtt az alábbi tájékoztatást adta az MTI tudósítójának a kambodzsai kérdésről : " A Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának tudomása van a kambodzsai döntésről. A vietnami fél az ügy kapcsán nyilatkozatot ad ki. Mindenesetre Hanoi álláspontja az, hogy a két ország kapcsolatát illetően továbbra is türelmet, megértést és nyugalmat tanúsít. Ugyanakkor — hangoztatja a vietnami külügyminisztérium — minden ország természetes joga szuverenitásának megvédése. NÉPSZAVA Közös közlemény a lengyel—amerikai tárgyalásokról Carter meghívta dereket az Egyesült Államokba Varsóban pénteken éjfélkor közös közleményt hoztak nyilvánosságra Carter amerikai elnök lengyelországi látogatásáról. A közlemény szövege a következő: — Az Amerikai Egyesült Államok elnöke és Carter asszony a Lengyel Népköztársaság legfelsőbb vezetésének meghívására 1977. december 29—31-én hivatalos látogatást tett Lengyelországban. Az elnököt elkísérte Cyrus Vance külügyminiszter és Zbigniew Brzezinski, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Az elnök megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját — virágokat helyezett el a varsói hősök és a gettó hőseinek emlékművénél. Látogatása alatt az elnök megbeszéléseket tartott Edward Gierekkel, a LEMP KB első titkárával. A tárgyalócsoportban folytatott tárgyalásokon, amelyeken az elnök és az első titkár elnökölt, amerikai részről részt vett Cyrus Vance külügyminiszter, Zbigniew Brzezinski elnöki tanácsadó és több más hivatalos személy, lengyel részről Henryk Jablonski, az államtanács elnöke és Piotr Jaroszewicz, a minisztertanács elnöke, valamint több más vezető tisztségviselő. Cyrus Vance megbeszéléseket folytatott Emil Wojtaszek külügyminiszterrel is. Az elnök és az első titkár kifejezésre juttatta, hogy elégedett megbeszéléseikkel, és kiemelte, hogy a legmagasabb szintű találkozók folytatása csakúgy, mint más vezető személyiségek látogatásai, jól szolgálják mindkét ország érdekeit, az enyhülés és a nemzetközi együttműködés fejlődését. Carter elnök köszönetet mondott a szívélyes vendéglátásért, amelyben őt, feleségét és az egész küldöttséget részesítették. Az elnök meghívta Edward Giereket, hogy tegyen látogatást az Egyesült Államokban. A meghívást örömmel elfogadták, időpontjában diplomáciai úton állapodnak meg. Carter amerikai elnök hivatalos lengyelországi látogatása befejeztével szombaton reggel Varsóból Teheránba, körútjának következő állomására utazott. SA MTI) Baszkföld autonómiát kap Kompromisszum a ,,navarrai A spanyol kormány pénteken a késő éjjeli órákig tartó ülésén jóváhagyta a baszkföldi autonómia ideiglenes helyreállításáról intézkedő két királyi rendeletet. A két rendelet hétfőn a parlament sürgősségi bizottsága elé kerül, hogy mielőbb hatályba léptethessék. A baszkföldi autonómiáról szóló rendeletek ügyében már hetek óta kész a megállapodás a kormány és a baszkföldi politikai pártok között. A kérdés megoldását mind ez ideig mégis akadályozta az a körülmény, hogy a tervezet szerint a baszkföldi autonómia hatáskörébe sorolt Navarra tartomány jobboldali köreiben erős ellenállás mutatkozott a Baszkföldhöz tartozással szemben, s ez az ellenállás a kormánypárt, a Demokratikus kérdésben a Centrum Unió navarrai képviselőit is érintette. Hosszas tárgyalások után, amelyek még pénteken, a minisztertanács ülésével egy időben folytatódtak, megállapodás jött létre a navarrai és a többi baszkföldi képviselő között. Ennek értelmében Navarra Baszkföldhöz tartozik, de Navarra népe számára biztosított a lehetőség, hogy adott esetben népszavazással is döntsön sorsáról. A kormány nagy erőfeszítéseket tett, hogy a pénteki minisztertanácson döntés szülessék, mert a baszk politikai pártok a halogatás miatt január 4-re nagyszabású tömegtüntetést hirdettek meg, és attól lehetett tartani, hogy erőszakos cselekményekre is sor kerül, újból fellángolnak a terrorakciók. (MTI) Magyar munkások szolidaritása nagy segítség számunkra Reszélgetés Alvaro Rúnával, a portugál saakssiorvozetok nontaeticai titkárával Lisszabonban a Portugál Dolgozók Általános Szövetsége Országos Intersindical székházában lapunk főszerkesztője felkereste Alvaro Rúnát, a végrehajtó bizottság tagját, a nemzetközi kapcsolatok titkárát és interjút készített vele, amelyet az alábbiakban ismertetünk. A portugál szakszervezetek, a portugál dolgozók harcát, sikereit jól ismerik a magyar dolgozók. Mégis arra kérem, foglalja össze az elmúlt évek legfontosabb eseményeit, amelyek meghatározóak voltak a szakszervezetek tevékenységére, s a portugál dolgozók élet- és munkakörülményeire. — Itt negyvennyolc évig hatalmon volt a fasizmus. E munkás- és haladásellenes erőkkel szembeni harcunknak hosszú története van. Ez a reakciós uralom megtévesztően megosztotta a szakszervezeteket, saját embereit vitte be, nevezte ki az általa létrehozott szakszervezetek vezető posztjaira és érthetően, saját képére formálta a mozgalmat E „hivatalos” szakszervezetek elleni küzdelemben sikerült elérni, hogy 1971-ben az Intersindicalt, tehát a dolgozók valódi szakszervezetét törvényesen elismerték. Ezt egy nagyméretű, országos tömegakción keresztül értük el. Létrehoztunk egy koordinációs bizottságot és kialakítottunk egy más, új szakszervezeti struktúrát, amelynek a lényege: a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása, a kollektív szerződések megkötését szolgáló harc. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott 1974. október 25-e után a negyven legerősebb szakszervezet (hatszázezer dolgozóval). Ez akkor is nagy győzelem, hogyha számításba vesszük, hogy nálunk korábban 400 szakszervezet volt, amelyből 360 a reakciós rezsim bizalmát bírta. (Napjainkban egy és háromnegyed millió dolgozó azonosítja magát a mi tömörülésünk politikájával.) Természetesen hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak velünk szemben, de küzdelmünk igazságossága és tisztessége újabb tömegeket mozgósított a mi oldalunkon, sikerült kiépítenünk szélesebb körben a szakszervezeti megbízottak hálózatát. Az üzemekben egységbizottságok alakultak a dolgozók helyzetének javításáért, amelyek egyben politikai harcot is folytattak a rezsimmel szemben. Számunkra azért is lényeges az 1974. április 25-e, mert akkor több százezer dolgozó lépett sztrájkba a fővárosi iparban, s ez a katonák pozitív fellépéséhez jó hátteret teremtett. Sikerült megvédeni a szakszervezeti egységet, a munkások eltávolították a fasiszta rezsim szakszervezeti vezetőit, a szakszervezeti struktúrát megtisztították, a munkások baloldali képviselői kerültek tisztségekbe. 1975 júliusában nyílt meg az Intersindical első szabad kongresszusa, ahol nagy viták alakultak ki a szakszervezeti egység kérdéséről, de körvonalazódott a szakszervezetek konstruktív programja. Ezt követően egy olyan másfél év következett, amelyben megerősödött a szakszervezeti mozgalom és 1977 januárban, a II. kongresszuson — amely voltaképpen a portugál szakszervezetek első egységes kongresszusa volt, s ez kifejezésre jut szervezetünk új elnevezésében is: CGTP—Országos Intersindical a dolgozók érdekeinek védelmében, az egység erősítésében, az április 25-i vívmányok megőrzésében és továbbfejlesztésében vált jelentőssé. Megítélésük szerint a jelenlegi belpolitikai válság milyen veszélyeket rejt magában a munkavállalókra nézve és miben látják a kibontakozás lehetőségeit? — Nem lehet a dolgozók érdekeivel szemben politizáló kormányt létrehozni Portugáliában. A válságból a dolgozók részvétele nélkül nem lehet kijutni. Olyan kormányprogramnak van csak realitása, amely a dolgozók érdekeit is kifejezi. Milyen kérdésekről van szó? Az áremelések megszüntetése (az infláció évente 15 százalékos); fizetések, bérek rendezése; jobb szociálpolitika kialakítása (a nyugdíjasok helyzetének javítása); egyértelmű foglalkoztatási politika megteremtése (félmillió a munkanélküli hazánkban); végül: a dolgozóknál a termelés, s a termelékenység növelését kell szorgalmaznunk és meg kell védenünk, tovább fejlesztenünk az agrárreforiot, mert hiszen az ország egész importjának 60 százaléka élelmiszer, összegezve: a mi véleményünk szerint az alkotmány betartására és korrekt alkalmazására van szükség. A szakszervezetek ellen politizálva — meggyőződésünk szerint — egyetlen kormány sem tudja magát fenntartani. Szeretnénk hallani a portugál szakszervezetek nemzetközi tevékenységéről, két- és többoldalú kapcsolatairól. Azt bizonyára tudják, hogy 1974. április 25-e előtt nemzeti befeléfordulás volt. Bár abban az időben is igyekeztünk kapcsolatokat teremteni a szocialista országok szakszervezeteivel, a francia CGT-vel és más munkásszervezetekkel. Tulajdonképpen kétoldalú kapcsolatunk van minden országgal (kivéve a fasiszta uralmakat), s valamennyi szakszervezeti szövetséggel jó a viszonyunk, amelynek elvi alapja részünkről a függetlenség, önállóság, egymás ügyeibe történő be nem avatkozás. Fenntartjuk azt a helyzetet, amelyben most vagyunk. Ugyanis mi egyik nemzetközi szövetséghez sem tartozunk. Megjegyzem még, hogy elég intenzív tevékenységet folytatunk az úgynevezett harmadik világban: afrikai, ázsiai, latin-amerikai országok szakszervezeteivel. Az Európai Szakszervezeti Szövetséggel párbeszédet kezdeményeztünk. Mint európai ország, szeretnénk megismerni egymást és majd az ismeretek birtokában döntünk arról, hogy tagja leszünk-e a szövetségnek, vagy sem. Kölcsönös ismerkedésről van tehát szó, minden előzetes feltétel nélkül. Általában: alkotó része kívánunk lenni a nemzetközi szakszervezeti egységtörekvésekek, azok megvalósulásának. Mi a véleménye az európai szakszervezeti egységtörekvéseit távlatairól, a genfi konferenciáról? Milyen lehetőségeket lát a sokoldalú együttműködés bővítésére? — Mi nagy jelentőségűnek tartjuk az európai szakszervezetek mindkét genfi konferenciáját, örülünk annak is, hogy a környezetvédelem és a munka humanizálása után napirendre kerül a munkásképzés. Ez minden szempontból fontos, mert kivétel nélkül, bármilyen társadalmi berendezkedésben élő dolgozó számára létszükséglet, így hát egyértelműen a folytatása mellett vagyunk, ezen a magas szinten. Sőt, mint stílust és formát, az egész világra kiterjedően érvényesíteni kellene. Hiszen olyan égető kérdések jelentkeznek, mint a multinacionális vállalatok elleni közös küzdelem, a gazdasági fejlődés mai problémái az egész világon; s talán a leglényegesebb: az enyhülésért és a leszerelésért folytatott harc. Megítélésünk szerint ezek világméretekben is nagy jelentőségű kérdések. Ezért mondjuk, hogy az európai kontinentális együttműködést bővíteni lehetne a szakmai szakszervezetek kapcsolatának útjén és interkontinentális síkon is. Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a kapitalista világ nehéz helyzetben van és nagyobb agresszivitást,, reagál az egységes szakszervezeti fellépéssel szemben. Ezt a munkásoknak minden országban tudniuk kell. Mit üzen a magyar szakszervezeteknek, a magyar munkásoknak? — Örömünket és csodálatunkat fejezzük ki a magyar dolgozók és munkájuk nagy eredményei iránt. Harcuk, küzdelmük és eredményes munkájuk fontos hozzájárulás az európai és a világbéke megőrzéséhez. Elismerés, testvéri szolidaritás a magyar dolgozóknak. Tisztelettel gondolunk a magyar munkásságra, elismeréssel adózunk azért a szolidaritásért és konkrét együttműködésért, amelyben harcunk során részesítettek és részesítenek. Végrehajtó bizottságunk nevében kellemes, boldog új évet kívánok, sok sikert nagyszerű munkájukban. Köszönjük a beszélgetést. ! ! Szervezett dolgozók demonstrációja a lisszaboni utcán 1978. január 1.