Népszava, 1978. február (106. évfolyam, 27-50. sz.)
1978-02-07 / 32. szám
1978. február 7. A Tisza titka Miteljő u /1 A Tisza Cipőgyár 12 millió pár cipőt gyárt az idén, összesen 2,2 milliárd forint értékben. Martfűről minden második termék exportra kerül. Az NSZK-tól Kuvaitig, Svájctól Amerikáig. Összesen kéttucatnyi országba. A gyár egymás után aratja a sikereket. Szakmai berkekben hovatovább olyan, mint az eminens tanuló az iskolában. Állandóan rá hivatkoznak. Ő a „bezzeg”. Bezzeg a Tisza tud jó cipőt gyártani — halljuk külkereskedőktől, vásárlóktól. A szalagokon, a gépsorokon a lábbelik szemre éppúgy készülnek, mint bármely más cipőgyárban. Fényjelzésre a szalagra kerül a nyersanyaggal teli kosár, addig, míg a célnál a kicsapódó kar be nem tereli a helyére. A tempót nem a szalag, hanem a szakértelem, az anyagi érdekeltség diktálja. A tűzőnő gombnyomással maga kéri a munkát, s az érdeke az, hogy jót, többet gyártson. Egy másik műhelyben fekete sportcipők sorakoznak, sarkukon, oldalukon zöldessárgán fluoreszkáló csíkozás és felirat: Adidas. — Igen — erősíti meg a látottakat H. Nagy Mihály vezérigazgató-helyettes. — Itt is készülnek a világ leghíresebb sportcipői. Ez rendkívül nagy dolog, de nagyon nehéz is volt elérni. 1970 óta másfél millió pár cipőt készítettünk. Igaz, a mi dicsőségünket a nyugatnémet cég aratja le. Ez a mi tanulópénzünk. Martfűre nyugodt szívvel utaznak a kereskedők, hiszen jó cipőre találnak. A gyár melletti mintaboltban, ami az ország távoli városaiból is vonzza a vásárlókat, megcsodálhatók a máshol még csak nem is ismert Tisza-cipők tucatjai. Szandálok, melyekben nincs semmi különleges, csak az, hogy könnyűek, divatosak, olcsók. Sportcipők, köztük olyanok, melyek alig haladják meg egy pár zokni súlyát, hegyes orrú, puha bőrű cowboycsizmák. Az egyik gépen Adidas-cipők készülnek, a másikon, úgy véljük, szintén. Csak felirat nélkül. A munkaműveleteket, az anyagokat, a szakembereket nyugodtan összekeverhetnénk. — Mindez igaz — folytatja a vezérigazgatóhelyettes —, csak az nem, hogy ezek Adidas-cipők. Saját anyagból, saját névvel készülnek. Minden cipő oldalán a T- betűre formázott csíkozás jelzi a márkát: Tisza. Ezekből a sport- és szabadidő-cipőkből a múlt évben az Adidashoz szokott Egyesült Államokban 210 ezer párat vásároltak. — Csak ennyi volna a jó cipő titka? — Bár csak ennyi lenne! — mondja Szabó Attila, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. — De mindehhez rendkívül sok fejtörés is kellett. Az újat a vezetőknek, munkásoknak egyaránt meg kellett szokniuk, Mentjük az exportáru biztonsági tartalékát, ami mintegy kétmillió forinttal növeli a vállalati eredményt. — Ez van. Dolgozni kell — tárja szét karját a vezérigazgató-helyettes. — Az egész cipőipar gondja az alacsony nyereségtartalom miatti érdektelenség Hát ez egyelőre nem javul. Ráadásul a belföldre kerülő lábbelik fele munka-, torna- és kismamacipő. Egyik sem nagy nyereséget hozó áru. Mi marad? Folytatni a termékszerkezet korszerűsítését, növelni a magasabb értékű exporttermékek részarányát. A láb vonalvezetését követő könynyű, puha cipőket kell gyártani. A vászoncipő ma már egyáltalán nem a szegénység jele. Legújabb modelljeink egyike a Tisza-patent. Egyetlen talp, cserélhető felsőrésszel. Minden ruhához, minden alkalomra másmás variáció.. Ha meggondoljuk, a textil felsőrész épp idejében tört be a cipődivatba. Az ilyen szandálokból a Tisza félmillió párat gyártott tavaly. Új termékből ennyit még soha. A mai, bőr felsőrészű cipők többsége a kényelem szempontjából elmarad a textil mögött. Ezek úgynevezett korrigált bőrök. Négyzetméterük háromszáz forint. Azé a bőré, amelyet a vásárlók szeretnek, hatszáz. (A bőrgyárak nem érdekeltek a cipőipar ellátásában. Szerződés sem köti őket úgy, mint a cipőipart a kereskedelemhez.) Másfél millió pár Adidas „Sírás" helyett munka Igaz, a rendkívül fiatal — harminc év körüli — vezetői gárdának nem volt meg az a hátránya, hogy először saját, tíz-, húszéves megrögzött módszereikkel kelljen leszámolni. Az új természetes volt számukra. Mint az, hogy ha a szükség úgy kívánta, beszálltak a hétvégi túlmunkába is, csak azért, hogy kihúzzák a kátyúból a magyar cipőipar szekerét. Igaz, „sírni” sohasem sírtak. Kapni is csak ritkán. A pénz oda kellett, ahol baj volt. A vállalati eredmény az idén 190 millió forint lesz, s ez a szabályzók eredménycsökkentő hatása miatt a tervezettnél 29 millió forinttal kevesebb. Ezt csak akkor tudjuk teljesíteni, ha tovább erősítjük gazdálkodásunk belső fegyelmét. " Az új technika nyújtotta lehetőségek kihasználásával, a munkaműveletek ésszerűsítésével, a veszteségidők csökkentésével hat és fél százalékkal javítjuk a termelékenységet. Egytized százalékkal javítjuk a minőséget, amikörülbelül 200 ezer, és egy százalékkal csök- Somogyország fővárosa. Kaposvár farsangi díszt öltött az elmúlt hét végén. Évszázadok vidám hagyománya eltűnni látszott az elmúlt évtizedekben, a somogyi farsang ,,procc” vagy éppen nagyon is gyenge minőségű bálokkal haladott, míg azután a kaposváriak és a város vezetői elhatározták, hogy ideje újólag hivatalába helyezni Karnevál hercegét. Szóljon erről az egyik legilletékesebb, Balajcza János, a városi tanács elnökhelyettese. Ámbár nem könnyű szót váltani, mert a városháza mellett, az utca közepén nagy zöld katonai rádióskocsik állanak, hangszóróik közé . Már húsz évvel ezelőtt is voltak kísérletek, hogy feltámasszuk a kaposvári farsangot — mondja Balajcza János —, ezek azonban sikertelennek bizonyultak. Három éve, az akkor szintén nem túl fényesen sikerült februári rendezvény után összejöttek a város vezetői, a társadalmi szervek képviselői, ismert és jeles kaposváriak, s „megkomponálták” a Kaposvári Farsangot. Szerencse, hogy a városhoz kapcsolódik Dorottya „ifiasszony” története, s a megye egyébként is gazdag néphagyományokban. E két elem felelevenítésébe zengik a teret friss talpalávalóval. Ilyet se hallott még a város tanácsának patinás, százados épülete: Boogie, boogie, boogie child — árad be a nyitott ablakon az új slágerhez az idén harmadikat adtunk hozzá, a közéletiséget. Most aztán végképp nincsen tabu, a kaposváriaké a szószék, s élnek is vele ezekben a napokban, bizony jó borsosakat dörgölnek a „hivatalosok” orra alá. — Vagyis hagyomány születik Kaposvárott? — Ezt szeretnénk elérni. Úgy gondoljuk, a későbbiekben bevonjuk a város környékét, a járást is, és még erősebben érvényesítjük a rendezvény népi jellegét, hogy a felszabadult vidámság mellett farsang egyben Somogy népszokásainak seregszemléje is legyen, éjfélkor is dolgoztak a „csepűrágók”. És nemcsak Kaposváron, hanem a környező községekben is. Szombaton délelőtt számosan találkozhattunk a hermelinpalástos, karimás kalapú Herceggel, s udvartartásával — a Csiky Gergely Színház művészei —, amint itt és ott műsort adtak az egybegyűlteknek. A megyei könyvtárban Mészáros András, Balázs-Piri Balázs és Dallos Jenő kariAz élen huszárok haladtak sárga zsinóros zöld, és aranyzsinóros piros mentében, majd elővonultak a fogatok, nemes uraimék kissé zsúfoltan a határokon. Mindjárt elöl Karnevál herceg és Dorottya nemzetes kisaszszony, akit kegyetlen szavakkal vett szájára tollforgató Vitéz Mihály uram. Nyomukban ekhós szekerek, rajtuk a Dél-Dunántúl legszínpompásabb népviseleteibe öltözött fiatalok. Szemkápráztatóak a hímzett szalagok, varrott tulipánok, néha nem lehet tudni, mi ér többet: a pompás telivér, vagy a muzeális cifraszűr. Gyalogmenet zárja a sort: nemzetiségek, rétegek képviselői. Papucsos, fehér harisnyás délszlávok, sramlizene« svábok, nótázó cinnnyok, akiket furp«nmed corp ..s zéraz fán”, hanem fúvós hangszereken kísérnek. Szokatlan is hallani a Sej-haj Rozit bombardonon. Ezzel vége a mókának. A díszkatúráiból nyílt kiállítás, mindenki épülésére. Az igazi látványosság azonban öt óráig váratott magára, amikor is megkezdődött a felvonulás. Hatalmas tömeg, még hatalmasabb hurka-kolbász készlet, némi forralt bor, az eget eredetileg repülőgép-keresésre használatos, erős reflektorok pásztázták. S jöttek a felvonulók. Mint a régi megyebálokon, azzal a különbséggel, hogy most népi táncosok, fiatal munkások, sportolók feszítettének a dolmányban, mentében, rókamálas kucsmában, rékliben, rokolyában, menet elmasírozott a Dorottyába, felvonultatni a ruhakölteményeket. (Amint itteni barátom mondja, a Dorottya-bálon már csak egyetlen ruhával lehetne elsöprő sikert aratni: ha valaki jutazsákot húzna magára, alulra meg fekete szalagon aranycérnával rávarrná, hogy DIOR.) Kezdődik a sokácbál, svábbál, cigánybál, rongyosbál, üres a Kossuth tér. Itt-tartózkodásának egykori menedéke, a Széchenyi-ház előtt ott áll Csokonai Vitéz Mihály. Ahogy elnézem, tényleg nem túl szép. Hosszú, hajlott orra, sértett szája, mély, dülledt szemei illenek keszeg termetéhez. Az új hagyományt szülő kaposvári utcán eldobott papírtrombitát sodor a szél. Nem áll már itt senki. Csak a korán született, sokat szenvedő, va- gabundás poéta szobra, a koszorúval. Szántó Péter Hagyomány a születőben KAPOSVÁRI FARSANG Szokások seregszemléje Koszorús Vitéz Mihály Több ezer hazai és külföldi látogatója volt a vasárnap megrendezett hagyományos mohácsi busójárásnak. Furcsa pillanatkép: egy jól sikerült álarc és — URH adóvevő (MTI Fotó — Bisztray Károly felvétele) NÉPSZAVA Tanulóból vetélytárs — A termékszerkezet korszerűsítését jelenti a gumitalpgyártás fejlesztése — fűzi tovább gondolatát a vezérigazgatóhelyettes. — Évi 35 millió pár talpat készítünk. Az idei 90 milliós beruházásunkból harmincat erre költünk. Nagy gond a munkaigényes, olcsó tornacipők gyártása. Remélhető, hogy hamarosan megoldódik ez is, mivel nagy részüket — mintegy kétmillió párat — Vietnamban készítik majd, bérmunkában. Az így felszabaduló erővel tovább növelhetjük a közkedvelt szabadidő-, illetőleg ,divatcipők gyártását. A cipőfelsőrész készítése szintén rendkívül munkaigényes, s hiánycikk az egész országban. Sikeres piackutatásunk után Indiából ezentúl már nem bőrt, hanem kész felsőrészeket hozunk. Lehet, hogy a Tisza Cipőgyár szerencsés helyzetben van. Nagy szériában, gazdaságosan tud cipőt gyártani. De tud évente 7,3 millió dollárt is hozni a népgazdaságnak. Titkuk — ha egyáltalán van — nehezen fogalmazható meg. Egy azonban mindenképp van: szervezett munka. Dolgozók és vezetők egyaránt helytállnak. Világnagyságokkal mérkőznek, s tanulókból versenytársak lettek. Nemcsak a reklámot folytatják teljes győzzel, s öltöztetnek be akár egy teljes NB I-es labdarúgócsapatot Tiszaszerelcsbe, hanem kitartó, rendszeres munkával formálják a vállalat belső működési mechanizmusát. Nem a ma, hanem a jövő követelményeihez igazítják lépéseiket, hogy versenytársak maradhassanak külföldön, s idehaza is egyre több szép, kényelmes, jó cipő kerüljön a boltokba. Kimmel J. Emil Paradicsom, zápult tikmony Hát ez elkezdődött már pénteken. A vidám „népség , katonaság” délután megkoszorúzta — ha már köze van Dorottyához — Csokonai mellszobrát, azután irány a tanácsháza! Karnevál herceg vezetésével bevonult a tömeg, s elősoroltattak a kívánságok. őkegyelmessége nemcsak néhány becsukott kocsmahivatal ügyében emelt szót, hanem felemlítette a virágos Kaposvár eleddig be nem váltott ígéretét, meg néhány szintén ígért, de még be nem teljesült álmot. Summasummarum, a tanács elnöke kénytelen volt átadni a farsangoló Kaposvárnak a város kulcsait. A herceg aggódva figyelmeztette híveit, hogy „paradicsom, zápult tikmony és rothadt kolompér a helyszínen nem lesz beszerezhető, arról a kritikus szemnek manek gondoskodjanak”. Erre azonban — ki tudja, miért — nem került sor; sőt, jóval a műsor hivatalos vége után, még 3 . Több, mint tanterv elkiismeretes, a gyerekeik tanulására, iskolai életére figyelő szülők — apák és anyáik — a megmondhatói: a diákkor bizonyos, eléggé pontosan elhatárolódó időszakától kezdve jószerivel nem tudnak már segíteni a tanulásban. Beszélnek erről szülői értekezleteken, tanári fogadónapokon. Bizonytalanul és sokszor önmagukat is hibáztatva: „De hiszen tizenöt éve (huszonöt éve) magam is tanultam logaritmustáblázatból keresni, Vörösmarty epikáját elemezni, s a Gay-Lussac-törvényt még ma is fejből tudom.” A gyerek, a tizenkét, tizennégy, tizenhat éves azonban — talán nem árt, ha erre az újabb „generációs ellentmondásra” nyíltan rámutatunk — mást és másként tanul. Komplex matematikával dolgozó tízéves már nem tud mit kezdeni az ötvenes években végzett, egyébként iskolázott édesapja „segítségével”. Latin szavak preparálásában edződött mama is tanácstalanul figyeli jobbára a magnóról francia, orosz kifejezéseket ismételgető nagyobb gyerekét. Folytathatnánk még a sort, említve rajzolási módszereket, biológia-szakkörben hallottakat, történelem, irodalom és művészettörténet komplex oktatását. Tanácstalanná lett a szülők nemzedéke — még a fiatalabbak is — módszer és ismeretanyag robbanásszerű változásának lehetünk tanúi. Az Oktatási Minisztérium egyik főtanácsosával, dr. Welker Ottóval beszélgettem a minap az immár küszöbön álló, az idén és jövőre fokozatosan életbe lépő új tantervekről, az iménti példát említette elsősorban a különbségeket és a fejlődést jellemezve. Tanúi lehetünk az oktatáspolitikában az egyik legnagyobb horderejű változásnak, a párt 1972-es oktatáspolitikai határozatának szellemében. A laikus szülő, a tantervekben kevéssé járatos kétmillió család természetszerűleg jobbára külső figyelője az iskolai élet e változásának. A célt illetően azonban nem tartható végsőkig ez a kívülállás. Mit sejtet az új tantervi koncepció? Elsősorban azt, hogy korunk iskolája leveti az „oktatásközpontúság” köntösét és nevelési központtá is szándékozik lenni. Nem valamiféle isteni sugallat nyomán, korántsem. Egyszerűen azért, mert az ismeretmennyiség robbanásszerű gyarapodása háttérbe szorítja, feleslegessé, sőt lehetetlenné teszi korunkban, a lexikalitást; azt, hogy az ismeretek zömét bevágja a diák. Íme, máris egy lényeges különbség mai és tegnapi tananyag között, a törzsanyag elválása az olvasásra, további tájékozódásra javasolt anyagrésztől. Nem magolni, vagy nemcsak magolni kell, hanem ráérezni arra: mi az az ismeretanyag, és hol, melyik könyvben, szakirodalomban található az az ismeretanyag, amellyel kiegészíthetem adandó alkalommal alapistmereteimet. Igen lényeges módszer ez az új tantervi koncepcióban, és egészen más tanítási módszert igényel, mint húsz évvel, harminc évvel ezelőtt. Aztán: az általános műveltség kérdése. Modern értelmezése egészen más, ■L A mint negyedszázada. Valahogy így hangzik: az ismeretek, képességek, magatartás, ízlés és világnézet harmonikus egysége. Tehát már nem „humán” vagy „reál”, hanem — az iskolák nevelő szerepére mutatva, utalva — nélkülözhetetlen elemként tartalmaz korszerű világképet magatartást, morális tartást, alapvető ízlésbeli adottságokat és tudnivalókat. Sőt, bizonyos manuális képességek kifejlesztését is. A .,tudóstípus’, a..műszaki szakbarbár” egyaránt válik korszerűtlenné, s nem valamiféle isteni sugallatra, hanem a fejlődés követelményei nyomán. Tíz, tizenöt év alatt avul el, szorul feltétlen korszerűsítésre egy-egy tanterv. Világszerte megfigyelt jelenség ez, s nem csupán szocialista oktatási rendszerünk „specialitása”. Ami viszont a magunk elhatározása, jól megfontolt iskolai célkitűzésünk: lépéseinket összekötni a nevelésközpontú oktatási intézmények megteremtésével. Nem egyedül, nem szülők nélkül — ezt talán felesleges is hangsúlyozni. Sőt! Amikor a tananyag szükségszerű változása kiveszi a segítés lehetőségét a szülők kezéből, helyette legalább olyan fontos szerepet szán a nevelés stafétabotjának. Azt valljuk: olyan felnőttek kerüljenek ki iskoláinkból, akik hasznos, értékes tagjaivá képesek lenni a társadalomnak. Akiknek képességeiből értő nevelés hámozza ki, bontja ki az egyén és társadalom számára leginkább hasznosakat; akik nem pályatévesztett kesergőkként, nem elégedetlenségeket hurcoló önmarcangolókként keresik folyvást a helyüket. Mindez a nevelés kérdése. Viszonylag könnyű meghatározni például egy harmadik gimnáziumi irodalom tananyagot. A módszer a lényegesebb. Nevelés szépre és ízlésre, erkölcsre és fogékonyságra — ez a nagyobb feladat. Most, az új tantervekkel sok-sok feltételt megteremt mindehhez az oktatáspolitika, pedagógusképzéstől továbbképzésig, felszerelések gyarapításától módszerek változtatásáig. A munka folyamatos, s még igencsak az elején vagyunk. De nem egyedül kívánja mindezt végezni az iskola. Bázisként, jó ,,hátországként” számít az értő szülői segítségre. Még akkor is, ha a matematikapélda megoldásában, nem tudunk gyerekeink előtt jeleskedni. A példamegoldásnál, a memoriternél sokkal többről, nagyobbról van szó. Várkonyi Margit