Népszava, 1978. március (106. évfolyam, 51-76. sz.)

1978-03-15 / 63. szám

2 Dollármentés Voltaképpen a címet idézőjelbe kellett volna tenni, hiszen nem először szerepel ezeken a hasá­bokon, s általában a ha­zai és a nemzetközi saj­tóban. Most mégis elte­kintettünk az idézőjeltől, hiszen az ügylet, amelyet Washingtonban és Bonn­ban azonos időpontban jelentettek be, némikép­pen eltér a megszokottól. Mindattól, amit az elmúlt években a tőkés világ pénzügyi válságának eny­hítésére tett intézkedések esetében tapasztaltunk. A legfontosabb előz­mény: a dollár árfolya­mának mélypontja a frankfurti tőzsdén. A pénzvilág történetében­­ először még két márkai­g sem fizettek egy dollá­­r vért. Amikor erre — a dollár szempontjából­­ gyászos eseményre — sor került, már tárgyaltak az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztár­saság szakemberei, hogy írand a két pénznem mind pedig a tőkés világ pénzügyi szempontjából kedvezőbb, jobb távlato­kat biztosító megoldást találjanak. A „megoldás” megszü­letett. A dollár árfolya­mának megszilárdítására kötött egyezmény mind az USA, mind az NSZK részéről tartalmaz enged­ményeket, de kétségtele­nül az amerikai fél szá­mára előnyösebb. Neve­zetesen, a megállapodás legfigyelemreméltóbb pontja, hogy Washington nagyobb mennyiségű (az összeget nem közölték) nyugatnémes márkát vá­sárol Bonntól, hogy olyan tartalékot képezzen, amely megnyugtató tá­mogatást adhat a későb­biekben a dollár számára — már amennyiben úgy hozza a szükség. Az attrakció ,,morális hasznat" az NSZK szá­mára, hogy a márka a tőkés világnak az a valu­tája, amely — mint leg­megbízhatóbb — ismét de facto elismerést ka­pott. Szovjet-marokkói közlemény Moszkvában közle­ményt hoztak nyilvános­ságra Ahmed Oszmán marokkói kormányfő március 9. és 11. közötti, a Szovjetunióban tett lá­togatásáról és a szovjet vezetőkkel folytatott tár­gyalásairól. Miként a dokumentum hangsúlyozza, a Szovjet­unió és Marokkó síkra­­száll az enyhülésnek a világ valamennyi térségé­re történő kiterjesztéséért. A marokkói fél nagyra értékelte a Szovjetunió hozzájárulását a marok­kói fejlesztési tervek megvalósításához. Ahmed Oszmán marok­kói hivatalos látogatásra hívta meg Alekszej Koszi­gint, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökét. (TASZSZ) Zsivkov és Fukuda megbeszélése A hivatalos látogatáson Japánban tartózkodó To­dor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Államta­nácsának elnöke hétfőn este közel kétórás beható eszmecserét tartott Fuku­da Takeo kormányfővel a nemzetközi helyzetről, valamint a két ország gazdasági és politikai kapcsolatainak fejleszté­séről. A tárgyaló felek ál­lást foglaltak amellett, hogy mindkét államnak erőfeszítéseket kell tennie az általános leszerelés előmozdítása, és így a nemzetközi béke megszi­lárdítása céljából. (MTI) Hollandiai túszdráma A különleges alakulatok kiszabadították a foglyokat Kedden reggel meg­kezdődtek a tárgyalások az asseni tartományi kor­mányzóság épületében 72 túszt fogva tartó, magát „dél-molukói öngyilkos kommandónak” nevező terrorcsoport és a hol­land hatóságok között. A tartományi kor­mányzat épületét 400 fő­nyi rendőri és katonai erők vették körül. Délután 14 óra előtt — ekkor járt volna le a ter­roristák ultimátuma, a holland hadsereg és a rendőrség különlegesen kiképzett osztagai meg­rohanták és 20 perc alatt elfoglalták az asseni kor­mányzati székhely épü­­letét. Az első hírek sze­rint a roham során né­gyes­ megsebesültek, köz­tük egy személy súlyo­san. Minden túszt kisza­badítottak és három ter­roristát letartóztattak. Még nem világos, hogy voltaképpen hány dél­­molukui fiatalember haj­totta végre a hétfő reg­geli terrorista akciót. Hétfőn este a hatóságok még hatot emlegettek, de a kiszabadítási akció után egy rendőrségi szó­vivő azt mondta, hogy mindössze három terro­ristáról van szó. Az ügynek egy halálos áldozata is van: egy nő, aki vagy ijedtében ki­ugrott az ablakon, ami­kor a terroristák lövöl­dözni kezdtek, vagy — mint egy rendőrtiszt ál­lítja — a terroristáik dob­ták ki az ablakon.. A sze­rencsétlen nőnek senki sem tudott segítséget nyújtani, mert a dél-mo­­lukuiak lőtték minden­kire, aki megközelítette az épületet. A rendőrségi szóvivő szerint az épület ostroma azért vált szükségessé, mert bizonyítékok voltak, rá, hogy a terroristák 14 órára kitűzött ultimátu­muk után megkezdték volna a túszok lemészár­lását. A holland hatósá­gok egyetlen percig sem gondoltak arra, hogy tel­jesítik a dél-inolulusiak követeléseit: 21 bebör­tönzött társuk szabadon bocsá­­t­ását, 13 millió dol­lár váltságdíj Itt fizetését és egy repülőgép rendel­kezésükre bocsátását. A kiszabadított túszo­kat egy asseni kórházba vitték, ahol orvosi vizs­gálat után találkozhattak hozzátartozóikkal. Fokozódó sztrájk- és bérharcok az NSZK-ban Sándor István, az MTI tudósítója jelenti: Az NSZK-ban tovább éleződik a harc a szak­­szervezetek és a munka­adók között. A nyomda­iparban meghiúsultak a szervezett dolgozók és a lapkiadók képviselői kö­zött folyt egyeztető tárt­gyalások. A vállalkozók szövetsége válaszul kedd reggeltől országosan­­„ki­zárta" a munkahelyekről a lapnyomdák műszaki személyzetét. Meghiúsul­tak a tárgyalások a fém­iparban is, így szerda haj­naltól leáll a munka Ba­­den-Württenberg — és valószínűleg — Északraj­­na-Vesztfália tartomány vagy fémipari üzemeiben. A tömegtájékoztatásban fenyegető káosz aggodal­mat keltett a politikusok körében. Helmut Schmidt kancellár kijelentette, hogy veszélyesnek tartja a sajtó megbénulását és ki­látásba helyezte, hogy nyilatkozatban foglal ál­lást a vitában. Amennyi­ben ez megtörténik, a kor­mány megsérti a bértár­gyalásokra vonatkozó ren­delkezéseket, amelyek külső fórumoknak megtilt­ják a beavatkozást. A fémiparban a legna­gyobb nyugatnémet szak­­szervezet a többi mint másfélmillió tagot tömö­rítő IG Metall tartományi „súlypontsztrájkok” mel­lett döntött, miután nyolc­­százalékos béremelési kö­veteléseire a munkáltatók alig több, mint háromszá­zalékos emelést helyeztek szembe. A szerdán kezdő­dő akció megfigyelők sze­rint a délnyugati ország­résztől hamarosan átter­jedhet a Ruhr-vidékre is. Amennyiben ez bekövet­kezik, az NSZK történeté­nek legnagyobb sztrájk­mozgalma veszi kezdetét. Szovjet katonai vezetők kitüntetése Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke kedden a Kremlben magas kitüntetéseket adott át szovjet katonai vezetők-,­nek. Moszkalenko marsall­nak, a honvédelmi mi­niszter helyettesének a Lenin-rendet és másod­szor az Arany Csillagot. Jepisev hadseregtábornok­nak, a hadsereg és hadi­tengerészeti flotta politi­kai főcsoportfőnökének a Szovjetunió Hőse kitünte­tő címet nyújtotta át. Pavlovszkij hadseregtá­­bornokot, a szovjet szá­razföldi hadsereg főpa­rancsnokát. Kutahov légi főmarsallt, a légierők fő­­parancsnokát Gorskov flottatengernagyot, a ha­ditengerészeti flotta főpa­rancsnokát Batyickij mar­sall és Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát Leninrenddel tüntették ki. Lenin-rendet kapott a Nagy Honvédő Háború csatáinak veteránja, Csuj­­kov marsall is. Szergej Szokolov, a honvédelmi miniszter első helyettese marsallá történt kinevezé­se kapcsán megkapta a marsall csillagot. Hároméves terv Laoszban Közzétették Laosz 1978- as tervének, illetve 1978— 80-as hároméves tervének fő célkitűzéseit. Mind az idei, mind a hároméves terv alapvető közös jellemzője: az or­szág valamennyi osztályát, rétegét, nemzetiségi és vallási csoportját a gaz­dasági helyzet stabilizálá­sa, az élelmiszer probléma megoldása. # Nemzetközi szolida­ritási hét kezdődött Moszkvában a dél-afri­kai népek támogatására, az apartheid elleni harc jegyében. # Berlinben sor ke­rült az NDK és a VSZK között 1977. december 4- én megkötött barátsági és együttműködési szerző­dés ratifikációs okmá­nyainak cseréjére. # A Panama-csatorná­ról szóló új szerződések vitája során az amerikai szenátus jóváhagyta azt a módosítást, amely az amerikai hadihajók szá­mára biztosítja a jogot, hogy ,,rendkívüli eset­ben” soron kívül átkel­hessenek a csatornán. # Madridban 250 ezer fémmunkás általános sztrájkot kezdett. Kataló­­niában a felvásárlási árak emelését követelő parasztok 20 ezer Irak- NEMZETKÖZI ~g^íHlJJREJK­ tor felvonultatásával megbénították a közúti forgalmat. #: Az állítólagos zaire-i összeesküvés ügyében a Ki­nshasában zajló per­ben a 91 vádlott közöl 23-ra halálos ítéletet kért a vád képviselője. Az Egyesült Álla­mok és Dél-Korea eddi­gi legnagyobb közös had­gyakorlatán 107 ezer amerikai és dél-koreai katona vesz részt.­­ A brit rendőrség, több napos kutatás után, egy londoni kocsmában ráakadt David Duke-re, a Ku Klux Klan „nagy­vezérére” és átadta neki a deportálási parancsot. # Az Egyesült Álla­mok képviselőháza úgy döntött, hogy folytatni kell a vizsgálatot John Kennedy és Martin Lu­ther King meggyilkolá­sának ügyében. # Erich Honecker, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságá­nak főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke kedden fogadta Pjotr Ab­­raszimovot, a Szovjetunió NDK-beli rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetét.­­ Bukarestben kedden befejeződött a Romániá­ban élő magyar és ném­et nyelvű nemeztiségi dol­gozók országos tanácsko­zása. Az ülésen részt vett és felszólalt Nicolae Ceausescu, az RKP főtit­kára, a közársasági elnö­ke. NÉPSZAVA Izraeli agresszió fenyegeti Dél-Libanont Palesztin akciók Tel Aviv és Haifa között A palesztinai ellenállási mozgalomnak és Li­banonnak címzett izraeli fenyegetések nyomán kedden egész Dél-Liba­­nonban feszült volt a lég­kör­­, jelentette Bejrút­ból a TASZSZ hi­ügynök­ség.­­ A libanoni fővá­rosba érkező hírek szerint az izraeli parancsnokság azt ter­vezi, hogy a követ­kező napokban nagyará­nyú támadást indít Dél- Libanon ellen. A provo­kációs hadműveleteknek az izraeli vezérkar töme­ges arányokat akar adni, azt tervezi, hogy a száraz­földről és a levegőből egy­idejűleg indít támadáso­kat a libanoni nemzeti hazafias erők és a Palesz­tinai nép törvényes jogai­ért küzdő palesztinai el­lenállási mozgalom ellen. A határmenti falvakból Szidonba érkezett szemta­núk beszámoltak róla, hogy a határvidéken izra­eli csapatösszevonások folynak és motorizált egy­ségek mozdulatai tapasz­talhatók. A dél-libanoni partvidék mentén Szidon és Sarafand között izra­eli hadihajók cirkálnak. Szidon és Tyr kikötővá­rosokban az izraeli fenye­getések miatt az iskolák­ban szünetel a tanítás, zárva maradtak az üzle­tek és a piacok. Izraeli helikopterek kedden délelőtt, eddig pél­dátlan arányú felderítő repüléseket végeztek Da­­mour térségében, mind­össze 20 kilométernyire Bejrúttól, ahol nagy pa­lesztin menekülttáborok vannak, továbbá Szidon és Túr felett. Dél-Libanonból érke­zett hírek szerint a Szi­don és Túr közelében le­vő palesztinai menekült­táborokból elszállították a polgári lakosokat. A Pa­lesztina­ alakulatoknál, változatlanul érvényben van a riadókészültség. A PFSZ főparancsnok­sága közölte, hogy­ pa­lesztin harcosok tovább­ra is tevékenykednek a Tel Avívot Haifával ösz­­szekötő úton, szemben az­zal az izraeli nyilatkozat­tal, amely szerint mind­­annyiukat megölték vagy foglyul ejtették. A Bej­­rútban kiadott közlemény szerint több ezer izraeli katona és rendőr, vala­mint­ helikopteres bizton­sági egységek kutatnak a palesztin fegyveresek után. A Palesztinai Felsza­­baduási Szervezet üzene­tet küldött Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkárnak, s ebben sajnálkozását fe­jezi ki amiatt, hogy a vi­lágszervezet vezetője el­ítélte a szombati akciót. Egyiptom figyelmez­tet- te az Egyesült Államokat, hogy a szombati palesz­tin akcióra válaszképpen kilátásba helyez­ett izraeli megtorló hadműveletek­nek súlyos következmé­nyei lennének, és csak az erőszak fokozódásá­hoz, a közel-keleti hely­zet további romlásához vezetnének. A fentieket Mohamed Ibrahim Kamel külügy­miniszter közölte Her­mann Eilts-szel, az Egye­sült Államok kairói nagy­követével. Megbeszélésü­kön Kamel ismertette a hétvégi palesztin táma­dással kapcsolatos egyip­tomi álláspontot, amely szerint az akció még in­kább aláhúzza a palesz­tin kérdés megoldásánál, szükségességét saját sor­suk meghatározásának jogát. A külügyminisz­ter kijelentette, hogy a palesztin probléma ren­dezése nélkül nem való­sulhat meg igazságos bé­ke a térségben. Han Nien-lung kínai külügyminiszter-helyet­tes Pekingben fogadta Abdul Rahim Mahmudot, a pekingi PFSZ-iroda új vezetőjét, és átvette an­nak megbízólevelét — közölte az T­j Kína hír­­ügynökség. (UPI, AFP) Rhodesiai „belső" rendezés Határozati javaslat a BT előtt A rhodesiai kérdés bár­miféle „belső” a Smith kormányzat védnökségé­vel történő rendezése jog­ellenes és elfogadhatatlan, szögezi le az a határozati javaslat, amelyet a Biz­tonsági Tanács ülésén Mauritius képviselője terjesztett elő. A tervezet társszerzője Mauritiuson kívül Bolívia, Gabon, In­dia, Kuvait, Nigéria és Venezuela. A dokumentum felszó­lítja a tagállamokat, ne ismerjenek el semmilyen megállapodást, amely ki­­kísérlet arra, hogy a fe­hér­ kisebbség megakadá­lyozza Zimbabwe függet­lenségének elnyerését. A Biztonsági Tanács vitájában Cehszlovákia képviselője felszólította a testületet, hogy utasítsa vissza a Smith és a meg­alkuvó fekete politikusok között létrejött megállapo­dást, biztosítsa támogatá­sáról a Zimbabwe Haza­fias Frontot, mert e szer­vezet nélkül elképzelhe­tetlen a rhodesiai kérdés igazságos rendezése. A Zim­babwe Hazafias Front társelnökei és dr. David Owen brit külügy­miniszter tanácskozásán tapodtat sem jutottak előbbre — nyilatkozta a BBC televíziónak Robert Mugabe, a Front egyik társelnöke, majd elmond­ta: Owen igyekezett meg­győzni őket a salisbury-i ,,belső megállapodás” „po­zitívumairól” és megpró­bálta csatlakozásra bírni őket. (UPI, Reuter, MTI) 1­9­7­8. március 15. Ha va­nnak Wash­i­ngt­o­n KÖZELEDÉS-TÁVOLODÁS , évtized végére alighanem ledőlnek a latin-ame­rikai kontinens első,s mindmáig egyetlen szo­­■ ciasista állama köré vont politikai és gazdasági kordon támpillérei. Ezek a pillérek persze ma már inkább jelképesek, csupán a f­ü­gyhatalmi tekintély csorbulását sérelmező észak-amerikai körök támogat­ják őket. Az 1961-ben életbe lépett blokád a kubai forra­dalom „kiéheztetését” célozta. Azzal pedig, hogy a szigetországot kirekesztették a latin-amerikai államok közösségéből, Washington déli hátországát kívánta biztosítani a forradalmi eszmék terjedése ellen. Köz­tudott, hogy mindkét célkitűzés kudarcot vallott. A harmadik világ, s ezen belül Latin-Amerika öntuda­­tosodása nem utolsósorban Kuba pédájának és követ­kezetes antiimperialista fellépésének köszönhető. Az Egyesült Államok befolyása már nem a régi a latin-amerikai „hátsó udvarban”. Az Amerikai Álla­mok Szervezete tagállamainak többsége 1975-ben a Kuba elleni gazdasági blokád megszüntetése mellett szavazott és diplomáciai kapcsolatot létesített a sziget­­országgal. Nagy erkölcsi győzelmet jelentett Havan­na számára a Latin-amerikai Gazdasági Rendszer, a SELA megalakítása is. Ez volt az első olyan regio­nális szervezet a kontinensen, amelyből a tagorszá­­­gok gazdasági érdekeik védelmében immár az Egye­sült Államokat rekesztették ki. Kuba szerint a gaz­dasági integrálódást elősegítő hasonló szervezeteké a jövő a latin-amerikai népek együttműködésében. Bár egyre szorosabb szálakkal kötődik a Karib­­tenger liberális országaihoz, bővülnek kapcsolatai Ve­nezuelá­val, Mexikóval, Kolumbiával, Jamaicával, ugyanakkor nem szándékozik együttműködni a latin­amerikai reakciós katonai rendszerekkel. A­z előttünk álló évek adnak majd választ arra a kérdésre, hogy majdnem két évtized éles kon­frontációi után rendeződnek-e Kuba és az Egye­sült Államok kapcsolatai. 1977 elején az új washing­toni kormányzat első megnyilatkozásaiból ítélve úgy tűnt, Carter változtatni kíván elődeinek agresszívan Kuba-ellenes politikáján. Washington puhatolódzó nyilatkozataira reagálva Fidel Castro a normalizálás mellett foglalt állást, többek között a kereskedelmi kapcsolatok előnyeivel érvelve. (Amerikai gazdasági szakértők 300 millió dolláros potenciális piacot re­mélnek Kubában.) A szigetország külkereskedelmi forgalmának kétharmadát a KGST keretein belül bo­nyolítja le. Ennek ellenér­e ésszerűtlen lenne, ha ter­mészetes partnerként kínálkozó északi szomszédjával nem törekedne gyümölcsöző árucsere kialakítására. Erre azonban — amint azt Castro ismételten le­szögezte — mindaddig nem kerülhet sor, amíg az Egyesült Á­llamok­­ fenntartja az amúgy is hatástalan blokádot. Mindenesetre 1977 kiérdemelte :­a látványos kö­zeledés éve" nevet. Washington beszüntette a kém­­repüléseket a szigetország fölött, lazította a kereske­delmi korlátozásokat (engedélyezte gyógyszerek és mezőgazdasági termékek szállítását Kubába). Vála­szul ellenforradalmi tevékenységért fogva tartott ame­rikai állampolgárokat engedtek szabadon, családok egyesítését tették lehetővé. Üzletemberek és turisták látogattak Havannába, kereskedelmi küldöttségek mellett washingtoni hivatalos személyiségek, szená­torok, kongresszusi képviselők, diplomaták folytattak megbeszéléseket. 1977 márciusában közvetlen tárgyalások kezdőd­tek tengerjogi és halászati kérdésekről, rögzítették a kubai halászflotta működési feltételeit az Egyesült Államok felségvizein. Mindezek betetőzéseként sor került a diplomáciai kapcsolatok részleges felvételé­re. 1977 nyarán Havannában a svájci, Washington­ban pedig a csehszlovák nagykövetségen létesültek úgynevezett „érdekképviseleti irodák” a kormányközi és konzuli kapcsolatok lebonyolítására. Az ,,olvadás” egyik oka a hatástalan blokádpoli­tika kudarcai mellett nyilvánvalóan az, hogy az Egye­sült Államok a harmadik világban róla alkotott ked­vezőtlen kép kozmetikázása érdekében rákényszerült latin-amerikai politikájának módosítására. Ezért tart­ja fenn a fokozatos közeledés látszatát Havannához fűződő kapcsolataiban. Egyidejűleg azonban az eny­hülési politika belső ellenzőivel egyetértésben fékezi a közeledést. Újból napirendre tűzték például a Kubá­ban államosított észak-amerikai tulajdon kártalaní­tásának igényét Lényegesen veszélyesebb politikai manőver, hogy Carter elnök Kuba diplomáciai elismerésének felté­teleként az afrikai felszabadító mozgalmaknak nyúj­tott támogatás megszüntetését követeli. Kuba szá­mára azonban, mint a kubai vezetők ezt állandóan hangsúlyozzák, ez a támogatás elvi kérdés, s mint ilyen, nem lehet alku tárgya. A kubai külpolitika egyik legfontosabb célkitű­zését Fidel Castro így fogalmazta meg: ,,Ha forra­dalmi harcosok vagyunk, kötelességünk, hogy támo­gassuk az imperializmus, a fajüldözés, a neokolonia­­lizmus elleni küzdelmet”. Kubai részről soha sem ta­gadták például, hogy erejükhöz mérten támogatják a zimbabwei, a namíbiai, a dél-afrikai felszabadító moz­galmat. A kubai katonák angolai, a szakértők és orvosok etiópiai jelenlétével kapcsolatban is világosan fogal­maztak Havannában: „Valahányszor Kuba segítséget nyújtott valamelyik népnek, azt az illető nép törvé­nyesen megalakult kormányának felkérésére, a kül­földi intervenció elhárítása érdekében tette”. F­aruda ugyanakkor joggal kifogásolja, hogy éppen­­ az Egyesült Államok bírálja politikáját, az az A ország, amely agresszív katonai támaszpontok egész sorát tartja fenn a világ minden részén, törté­netesen Kuba legdélibb csücskében, Guantánamon is. Elekes Éva . Rehabilitálás Sanghajban Hivatalos közlés szerint Sanghajban több mint tízezer olyan kádert és egyszerű állampolgárt re­habilitáltak, akit meg­hurcoltak a kulturális forradalom, illetve a „négyek bandájának” uralma idején. A meghurcoltak reha­bilitálásáról szóló bejelen­tés része annak a kam­pánynak, amelyben a je­lenlegi vezetőség minden kilengésért és visszássá­gért a hatalomból eltávo­lított „négyek bandáját” teszi felelőssé. (MTI)

Next