Népszava, 1978. október (106. évfolyam, 232-257. sz.)

1978-10-20 / 248. szám

4 Adósságok a múltból, és előlegek a jövőnek. Ez a kettősség jellemzi Pécsett a közműfejlesztési és re­konstrukciós munkák je­lenét. Hisz amíg az öreg városban a csapadékcsa­torna-rendszer fél évszá­zada hiányzó ágai épül­nek, addig a Lvov kert­városban a jövő gondta­lanságát megelőlegező közműalagutak készülnek egymás után. A változá­sok Janus-arcúsága azon­ban semmit sem vonhat le annak a ténynek az értékéből, hogy az utóbbi fél évtizedben soha nem látott méretekben fejlő­dött a pécsi közműrend­szer. Az áttekintést minden­képpen a „vizes" témával kell kezdeni, hiszen a vá­rosban épp úgy gond a tiszta­­ víz megszerzése, mint a szennyvizek eltá­volítása. Közismert, hogy Pécs 68 ezer köbméteres napi ivóvíz-csúcsigényé­nek már csak kétharma­dát fedezik a közeli ku­tak és források, a többi távvezetéken érkezik. A jövőben még több Duna­­vízre lesz szükség, ezért kezdődött meg az ezer milliméteres átmérőjű Duna—II. távvezeték épí­tése, amely előrelátható­lag a hatodik ötéves terv végére készül el. Addig azonban számos műszaki ,,trükkre” van szükség a növekvő igények kielégí­tésére. Például külön ipa­ri vízhálózatot hoztak lét­re, amely tisztított szenny­vízzel látja el az ivóvíz­­minőséget nem igénylő üzemeket. Vízforgató be­rendezéssel szerelték fel valamennyi uszodát, hogy ezzel is csökkentsék a tó víz­ felhasználását. Fel­­ontották és távvezérlésű­vé alakították a város kút­ait — ezeket és a tá­rozókat a jövőben számí­tógép irányítja majd. A számítástechnikát egyéb­ként már most is beve­zették: a Budapesti Mű­szaki Egyetem elkészítet­te a vízelosztás és -irá­nyítás számítógépes mo­delljét. Ennek alapján végzik a hálózat rekonst­rukcióját, amelynek jelen­tős állomása volt a keleti és nyugati városrészeket összekötő 500 milliméte­res főnyomóvezeték ki­építése. A szennyvízgondok megoldása három lépcső­ben történik: már épül, és 1979-ben üzembe lép a 20 ezer köbméteres napi tel­jesítményű biológiai szennyvíztisztító telep. Ez nemcsak a már ,,legen­dássá” vált „kertvárosi csatornaszagot” tünteti el, hanem védi az élővizek tisztaságát is, ezen kívül melléktermékként expor­tálható műtrágyát állít elő. Készül a második lépcső, a háromszor 80 ezer köbméteres kapaci­tású újpellérdi szennyvíz­­telep első egységének be­ruházási programja. Fel­gyorsult a fejlődés a szennyvízcsatornák re­konstrukciójánál is, en­nek egyik legfontosabb­ eszköze a csövekben „sé­táló" televíziós kamera. Segítségével útfelbontás nélkül derítik fel a hibá­kat, sőt ez év őszétől már valószínűleg a hibák ja­vítását is légkalapács és utcai csatatér nélkül vé­gezhetik egy szó szerint „csőbe húzható" berende­zés segítségével. A bevezetőben már em­lített csapadékcsatornák építéséhez a pécsi pince­gondok megoldásához nyújtott állami támogatás adott új lendületet. Erre nagy szükség is volt, hi­szen a Mecsekből lezú­duló esővíz nemcsak a já­rókelők cipőjét áztatta ronggyá, hanem az öreg pincéket is, egyre növelve a beszakadások veszélyét. Az új csapadékcsatorna­­rendszer szíve a Kórház tér. Innen kiindulva ké­szült el a Szent István tér és a Landler Jenő utca vízelvezetője. Jelenleg pe­dig a Székely Bertalan úton épülnek tovább a csatornák. Szerencsére a pécsi közművesítésnek nem mindenütt kell „halmaza­ti gondokkal” bajlódnia, a’ ’ villamosenergia-ellátást például zökkenők nélkül fejlesztette a Dédász, idáig minden új igényt­­ki tudott elégíteni. A közvi­­lágítás eredményei szó szerint szemmel láthatók: tíz év alatt 56 százalékkal nőtt Pécsett a fényforrá­sok száma, teljesítmé­nyük növekedése pedig több mint 200 százalék. Pécs útjai közül ebben az ötéves tervidőszakban a főútvonalak kapták a legtöbb figyelmet. A leg­fontosabb, a városon át­vezető 6-os számú főút, pontosabban az azt teher­mentesítő 6 A út építése. Már a második — egyút­tal befejező — szakaszon dolgoznak. Megkezdődött a nyugat felé vezető vas­útvonalakat átívelő Me­gyeri úti felüljáró építése is. Júliusban átadták a holnapi Pécs közlekedés­­fejlesztési koncepciójának jegyében épülő északi érintő út első szakaszát, a napokban pedig befeje­ződik a harkányi út fel­újítása is. Valamennyi építés a tömegközlekedés érdekeit is szolgálja, így a szükséges helyeken már figyelembe vették a leen­dő trolihálózat igényeit is. A közműépítésben részt vevő vállalatok munkáját a városi tanács hangolja össze. A népgazdaság és a város érdeke úgy kívánja, hogy egy utcát csak egy­szer kelljen felbontani. Ilyen elvek jegyében kez­dődik el idén a pécsi „Váci utca”, azaz a Kos­suth Lajos utca közmű­veinek teljes felújítása, amelynek záróakkordja­ként a ma még bokatörő korzó végre új burkolatot kap. Kovács Péter Kétéves a sürgősségi osztály Szolnokon A siker bizonyítéka a külföldi elismerés (Tudósítónktól) Az egyik ágyon áram­ütött sérült, a másikon lábtörött, a harmadikon gyomorvérzéses a negye­diken lépgyanús. Ahány beteg, annyi ok­a, ezért is hívják az osztályt sür­gősségi beteg felvételinek. Két esztendeje működik kísérletképpen a szolnoki Hetényi Géza Kórházban. Itt vizsgálják a mentővel érkezett betegeket, le­gyen bármi bajuk, itt kapják az első kezelést, a gyors orvosi segítséget, ha kell, azonnali sebészi beavatkozást is. Első kór­házi óráikat szintén az itteni betegágyon töltik, aztán ki-ki elkerül a megfelelő osztályra. A maga nemében úttörő kezdeményezés kiállta a kétesztendős próbát. He­tente négy napon keresz­tül ellátják a városi ügye­­letet, és az egy év alatt kórházba került 48 ezer beteg felé ide érkezett. Az országhatárokon túl is felfigyeltek a Hetényi Kórház 20 ágyas, sürgős­ségi betegfelvételi osz­tályára. A legnagyobb el­ismerés, hogy az ENSZ Egészségügyi Világszerve­zete, a WHO európai ku­tatásait nyolc nagyvárosi kórház mellett most már a szolnoki sürgősségin, és az ugyancsak egyedülálló gyermek intenzív osztá­lyon is végzi. Egyre több országból érkeznek kór­házvezetők Szolnokra, hogy az itteni tapasztala­tok alapján saját intéze­tükben is hasonló osz­tályt nyissanak. A hazai követők sorát pedig a székesfehérvári kórház nyitja meg. F. T. ­­íkkak­ Bevált a minta utáni értékesítés (Tudósítónktól) Nem újkeletű dolog a minta utáni értékesítés. Miskolcon mégis újdon­ságnak számít. Ugyanis a kiskereskedelemben is bevezették, méghozzá úgy, hogy a Bajcsy-Zsi­­linszky utcáni mintaterem­ben a vásárló kiválasztja a neki tetsző háztartási gépet — mondjuk egy hű­tőszekrényt — kifizeti, majd néhány óra múlva egy ugyanolyan típussal megjelennek lakásán a szerelők, üzembe helye­zik, és ezzel be is feje­ződött a vásárlás. Miért jobb ez? A ma­gyarázat egyszerű. Az említett hűtőszekrényt egyenesen a nagykeres­kedelmi vállalat raktárá­ból szállítják. Eddig ez a következőképpen történt: a gyárból elszállították a hűtőszekrényt — hogy ennél a példánál marad­junk —, a nagykereske­delmi vállalat raktárába, a nagykereskedelmi vál­lalat raktárából a kiske­reskedelmi vállalat rak­tárába az üzletből pedig a vásárló konyhájába. Ugye, mennyivel egysze­rűbb­ az előbbi megoldás? Kevesebb szállítóeszköz és rakodómunkás kell, és az áru sérülésének veszé­lye is jelentősen csök­ken. Egy évvel ezelőtt kérte fel a Belkereskedelmi Minisztérium az Észak­magyarországi Vasvill Vállalatot, illetve a pécsi Titán Kereskedelmi Vál­lalatot, hogy dolgozzák ki az áru útjának lerövi­dítését. Borsodban sike­rült megtalálni az új for­mát. NÉPSZAVA Jogcím nélküli lakók Kopog a végrehajtó ,4 rózsaszínű fürdőszoba K. Gyula elvált felesé­gétől, s miután az asz­­szony lakásában maradt használati díjat kellett fi­zetnie. Pontosabban: kel­lett volna. A pénzt inkább a kocsmába vitte. Erede­tileg még másik megfelelő lakásra is igényt tartha­tott volna, de viselkedé­sével saját magát hozta nehéz helyzetbe. A bírói végzés szerint most­ már szükséglakásba, albérlet­be, ágybérletbe,­­ vagy munkásszállásra is kiköl­töztethető. Ennek ellenére egyelőre még a régi la­kásban lakik, nem szán­dékozik elhagyni azt, sőt, ha lehet, még agresszí­vebb környezetével szem­ben. — Én, kérem, már tel­jesen kikészültem — haj­togatja megkeseredetten volt felesége. — A lá­nyommal állandó rette­gésben élünk. Éjszaka ré-— A rosszhiszeműség­nek igen sok esete van — mondják a Pesti Köz­ponti Kerületi Bíróságon. — Ilyennek nyilváníthat­juk azt a lakót, a­kinek felmondtak, mert nem fi­zeti a bért, felszólításra sem rendezi a számlákat, zavarja a szomszédok nyugalmát, italozik, ron­gálja a lakását. A bírósá­gi ítélet mindig pontosan meghatározza,­ hogy a jog­cím nélkülivé vált lakó mire tarthat igényt.. A rosszhiszeműek maguk kötelesek elhelyezésükről gondoskodni, ellenkező esetben akár ágybér­letbe és munkásszállásra is ki­­költöztethetők. Csak az önkényes beköltözők — ilyen eset elvétve fordul elő — tehetők ki gyorsí­tott­ eljárással, karhata­lommal, akár­ az utcára is. Sz. Béla rövid házasság után elvált P. Kataintól. Kikhez kopog be a bí­rósági végrehajtó? Példá­ul a rosszhiszemű, jogcím nélküli laikókhoz. A jogi szaknyelv azokat az em­bereket nevezi így — csu­pán Budapesten több szá­zan vannak —, akik ko­nokul szembehelyezked­nek a társadalmi együtt­élés legelemibb szabályai­val, fittyet hánynak még a hatósági, bírósági fel­szegen jár haza, tör, zúz, kiabál. A férfi persze tagad. Azt­ hajtogatja, hogy nem árt ő a légynek sem. De a tények és az iratok mást mondattak. Például az a bírósági ítélet, amely bűnösnek mondja ki, mert megverte a volt feleségét. Vagy az a jegyzők­ön­yv, amelyben az egyik szom­széd így nyilatkozik: .. szörnyű egy em­ber az a Gyula. Többször éb­redünk fel arra, hogy ké­sőn, részegen jön haza. Egyszer kalapáccsal verte éjjel tizenegykor a für­dőszoba falát, s közben azt üvöltözte: ne csinál­jatok itt kuplerájt. Mint másnap kiderült, az volt a baja, hogy az asszony rózsaszínűre festette a fürdőszobát...” K. Gyulát a végrehaj­­tónak kell majd kitennie a lakásból, és kérte az asszonyt, hogy hagyja el a lakását. Az asszony erre nem volt hajlandó, sőt, összeállt egy másik férfival, és azt is a volt férje lakásába vitte, így Sz. Bélának már kettejük ellen kellett a lakás kiürítésére pert in­dítani. Ezt meg is nyer­­te, de nem sokra ment vele, mert a volt felesége és élettársa jól megverték. A bíróság elítélte az asz­­szonyt, s a vele élő fér­fit, mégis mind a ketten a lakásban maradtak. Va­jon mit lehet ellenük tenni ? És mi a célravezető még annyi más hasonló ügyben, amikor a lakások tulajdonosai, bérlői érvé­nyes bírói ítélettel a ke­zükben is kénytelenek lehetetlenül tűrni a ga­rázdálkodást ? Végrehajtást kell kér­ni. — A mi eljárásunk mindig jogerős bírói íté­szólításokra is. S bár ná­lunk még a jogcím nélkü­li lakók érdekeit is szá­mos rendelkezés védi, és csak végső esetben kerül­het sor kilakoltatásukra — ezeket az embereket gyakran álhumanizmus lenne megvédeni. Szigo­rúan, akár karhatalom­mal is fel kell lépni elle­nük. Ezt kívánja a több­ség érdeke, nyugalma. Tavaly az iroda több, mint négyszáz lakásügyi végrehajtási eljárásba kezdett, s az idén is ha­sonló lesz az ügyszám. 1978 első félévében 33- szor rendeltek el karha­talmi kiköltöztetést. Elő­fordul, hogy a kilakolta­tás olykor évekig is elhú­zódik, bár az utóbbi idő­ben valamit javult a hely­zet. Nem titok az sem, ho­gyan történik a karhatal­mi kiköltöztetés. A Lakót írásban értesítik az idő­pontról, a gyengébb ideg­zet­űek már ennek hatá­sára maguktól elköltöz­nek. Ha nem, a megjelölt órában a helyszínre érke­zik a végrehajtó. Általá­ban néhány rendőrt, ható­sági tanút is visz magá­val. Ha bútorszállító munkásokra, lakatosra van szükség, róluk a vég­rehajtást kérő gondosko­dik. Előfordul, hogy a mentőket esetleg a tűzol­tókat is ki kell hívatni. A mentőkre akkor lehet szükség, ha a kötelezett betegnek mondja magát, ágyban fekve fogadja a hivatalos személyeket. Volt már olyan eset, hogy a rosszhiszemű lakó fel akarta gyújtani a házat — ekkor kellettek a tűz­oltók is. A végrehajtó feladata, hogy határozot­tan, de minél kisebb fel­tűnéssel folytassa le az eljárást. Persze, nem in­­gyenfuvarról van szó. A lakónak a költségeket utó­let alapján a végrehajtást kérő — tehát a bérlőt ki­tenni akaró tulajdonos, tanácsi lakásoknál az in­gatlankezelő vállalat — beadványára indul — nyi­latkozik a Budapesti Bí­rósági Végrehajtó Iroda vezetője. " A tanácsi la­kásoknál maguk a lakás­ügyi osztályok bonyolítják le az eljárást. Először az adósnak végrehajtási ér­tesítést küldünk: köteles a lakást nyolc napon be­lül kiüríteni. A határidő letelte után a végrehajtó személyesen győződik meg arról, hogy elköltözött-e. Ez a felszólítás az­ ese­tek többségében még eredménytelen. Ezután a jóhiszemű jogcím nélküli lakó aktái irat­tárba kerülnek, mind­addig, amíg a végrehaj­tást kérő másik fél meg­felelő lakást nem tud­­ó­lag meg kell fizetnie. Ha ezt sem teszi önként — újabb, másik végrehajtási eljárás indul ellene. Egészen ritkán, de az is előfordul, hogy a kiköl­töztetett lakó néhány nap, vagy hét múlva vissza­­költözi­k. Ilyenkor már önkényes beköltözőnek, lakáselfoglalónak számít, tehát gyorsított eljárással akár az utcára is kitehe­tő. S ha ezt néhányszor megismétli, könnyen le­het, hogy magánlaksértés miatt a rendőrséggel­­is meggyűlik a baja ... Népszerűtlen a bírósá­gi végrehajtók dolga. De ma még valamennyi­ünk nyugalma, a törvényesség, a jogerős ítéletek megva­lósulása érdekében nagy szükség van a munká­jukra. Deák András ki felajánlani. A rosszhi­­szeműeknél más a helyzet. A végrehajtó jelenti a bíróságnak, hogy a fel­szólítás eredménytelen maradt, s ez a felek meg­hallgatása után dönt a végrehajtás foganatosítá­sáról. Ez általában bírsá­golással kezdődik, amit akár havonta is meg le­het ismételni, ezer forin­tig terjedő összegben. Ál­talában ez már hatéko­nyabb érv: a kötelezettek egy része nem vár to­vább, magától elköltözik. Akik maradnak, azokat előbb-utóbb karhatalom­mal kell kilakoltatni. De erre csak akkor kerülhet sor, ha a rosszhiszemű lakó részére a végrehaj­tást kérő szükséglakást, albérletet, ágybérletet, vagy munkásszállást sze­rez. Zsírói szóklítás !népszerűtlen feladat NYÍLTAK AZ ŐSZIRÓZSÁK Azon a hatvan Azelőtti őszön a halottaskocsik sűrűbben jártak a teme­tőkbe, mint máskor. Fé­lelmetes járvány pusztí­tott­ a spanyolnátha. A nyár közepétől október derekáig százezernél töb­ben betegedtek meg, a halálos áldozatok száma elérte az ezret. Kivált­képpen a háborútól el­csigázott szegénység, a rosszul tápláltak sorait tizedelte nagy­­ erővel a fékezhetetlen kór. Közü­lük nem egynek még a halála után is tartott a kálváriája. Angyalföldön, a Palócz utca 11. számú ház egyik földszintes lakásában élt öt gyermekével Palczer Zsigmond frontszolgála­­ton levő cipész felesége, aki szeptember végén be­tegedett meg. Az öt gye­rek is elkapta a járványt. Palczerné október 17-én hajnalban meghalt. A tisztiorvos úgy rendelke­zett, hogy másnap dél­utánig el kell temetni. De a korabeli Népszava tu­dósítása szerint még har­madnap is temetetlenül feküdt a szűk lakásban — amelyből a kellemet­len szag miatt az udvar­ra szorultak a gyerekek —, mert nem volt pénz a temetésre. A tragédiát nem is sejtő férj ugyan éppen azokban a napok­ban küldött haza a zsold­­jából kétszáz koronát, a postás azonban nem ad­ta oda a pénzt a gyere­keknek, mivel a halott anya nevére szólt a kül­demény .. . A járvány csak tetéz­te az elviselhetetlenségig megnyomorító egyéb ba­jokat: az élelmiszer- és tüzelőhiányt, a drágaság, az uzsoraárak elképesztő növekedését. Kolozsvár­ról október 4-én azt je­lentette a Népszava, hogy a szülészeti és nő­­gyógyászati klinika ezen­túl csak azokat a betege­ket tudja felvenni, akik ágyneműt (legalább há­rom lepedőt, párnahuza­tot) és fehérneműt (há­rom inget) visznek ma­gukkal. A lap hozzáfűz­te: „Szomorú dolog, hogy ma már a betegség lu­xusát is csak az enged­heti meg magának, aki­nek legalább három le­pedője és három inge van." Mert sokaknak nincs. Ellentétben dr. Bí­ró Lajos földbirtokossal, akinek — a nap egy má­sik kishíre szerint — bu­dapesti, Reáltanoda utca 18. szám alatti lakásába ismeretlen tettesek be­törtek, s onnan félmil­lió korona értékű ruha­neműt loptak el... Jutott bőven Láb­­ok­ra a­­ háború személyes emberi tragédiáiból is: Papp András 25 éves sza­­badságos katona Maros­sárpatak községben agyonlőtte a vele egy éve házasságban élő, fia­tal feleségét, majd ön­magával is végzett, mert — búcsúlevele szerint — nem akart visszamenni a frontra, s itthon is tel­jesen kilátástalannak érezte helyzetét. S ugyanazokban az új­ságokban terjedelmes hir­detések kínálták az év népszerű slágerének gra­­mofonlemezét: „Bözsi, ne sírjon..A Király Színházban a Pillangó főhadnagyot játszották, a Kristálypalotában pedig Rott és Steinhardt fel­léptével ment a Kis ko­média. A nagy komédiát a Parlamentben adták elő, a Tisza—Wekerle kettős rendezésében: a konzer­vatív polgári többség vég nélküli szócsépléssel védte a monarchia fosz­ladozó zászlaját, a vég­napjait élő dualizmus rendszerét. A polgári demokrata baloldal — amelynek Ká­rolyi Mihály volt a ve­zető egyénisége — job­ban ismerte a tömegek hangulatát, tisztábban látta a helyzetet: a mo­narchia változtatás nél­kül nem tartható fenn tovább. A világháború alakulása szappanbubo­rékként fújta szét a Habsburg-híveknek azt a hamis érvét, hogy a mo­narchia oltárára 1867- ben tett súlyos áldozat — a nemzeti önállóság és függetlenség feladása — megtérül az ország nem­zetközi biztonságában. önállóság, függetlenség kell az országnak — ter­mészetesen a polgári rendszer keretei között. Ezt követelték Károlyiék. Egyre határozottabban. Ugyannyira, hogy októ­ber 16-án délelőtt Weker­le Sándor miniszterelnök csak nagy üggyel-bajjal tudta elkezdeni program­adó beszédét a Parla­mentben. Amint felállt, a baloldal soraiból, a Ká­rolyi-párt táborából, har­sány kiáltások röppentek felé: ..Éljen az önálló, füg­getlen Magyarország!" „Meddig taktikáznak?" ..Menjen a fene­be!" A miniszterelnök nappal korábban lemon­dásra kényszerült, Károly király azonban nem fo­gadta el a lemondást, így most új programmal kel­lett a képviselők elé áll­nia. Az „új” program, amelyet a másnapi Nép­szava közéleti szédelgés­nek, merő ámításnak ne­vezett, tulajdonképpen a monarchia régi cégérének átfestését, megkozmetiká­­zását ajánlotta: azt, hogy változtassák meg az 1867-es kiegyezési tör­vényt, s a dualizmus he­lyett vezessék be a per­­szonáluniót, amelyben közös az uralkodó, de minden más ügyet önál­lóan intézhet az ország. A baloldalról ilyen kiál­tások szakították félbe a miniszterelnök szavait: „Jön a szerb invázió, és komédiát játszanak!” „El kell szakadni Auszt­riától!” De Wekerle még ma­gabiztos volt. Vaskézzel akart balra sújtani. Hogy példát statuáljon, októ­ber 18-tól ismét szigorí­tott a cenzúrán: elren­delte, hogy a Népszava minden írását előre be kell mutatni a cenzor­nak. A szigorítás nyoma már másnap reggel lát­ható volt. Két teljes ha­sáb maradt üresen az el­ső oldalon, de a máso­dik oldalról is egy egész cikket kidobott a cen­zor, a­ drákói intézkedést kommentáló írás pedig csak megcsonkítva, több kifogásolt mondat kiha­gyásával jelenhetett meg. Károlyi Mihály én hivatalosan is betör. 197­8. október 2­0. Olotnkríslály-expori Ölomkristály vázák, tá­lak és hamutartók gyár­tását kezdték meg az Aj­kai Üveggyárban. A kül­földi és a hazai picai igé­nyeknek eleget téve ren­­­dezkedtek be a csiszolt dísztárgyak, gyártására is. A fúvással nem utánoz­ható, különleges formájú dísztárgyakat kizárólag kézi munkával csiszolják. Az első megrendelések máris megérkeztek Kana­dából, az Egyesült Álla­mokból és Írországból.

Next