Népszava, 1979. február (107. évfolyam, 26-49. sz.)

1979-02-01 / 26. szám

i­o­n Á-O-VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1979. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK 107. ÉVFOLYAM 26. SZÁM Ára 1,20 FORINT , % A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 1 A zsebszerződések alkonya............3 Költöznek Mezőhegyesen.............3 Direkttermő tragédia.............. 4—5 Közművelődési terepgyakorlat . . 6 Albérlet dosszié.............................. 7 • • Ö­ntevékenyeit, de irányítvaA­z igényes ember gyakran szán időt önmaga értékelésére. Szinte naponta felméri mit tett, mit mulasztott f el és azt is vizsgálja, miben s hogyan nyújthatna még többet vagy jobbat. Az önértékelésre jó alkalmat ad a bri­gádmozgalom, sőt, ki is szélesíti a lehetőséget az együtt dolgozó kollektíva tevékenységének egyé­nenkénti és átfogó felmérésére. A brigádok önértékelése a legtöbb helyen már megtörtént, s ezekben a hetekben a válla­lati szintű értékelésen kívül már az foglalkoz­tatja a szocialista kollektívákat, hogy milyen cí­met, fokozatot pályázzanak meg az idén, s hogy ennek elnyerését milyen vállalássorozattal biz­tosíthatják maguknak. Ebben a brigádok nem maradnak magukra. Legalábbis nem szabadna, hogy kizárólag a ma­guk feje után menjenek. Mert igaz, hogy a bri­­gádmozgalom és a munkaverseny öntevékeny­ségen, szabad elhatározáson alapul, de ez nem menlevél a vezetői érdektelenségre. Igenis szük­séges az iránymutatás, a vállalati közös célok megfogalmazása, hiszen a brigádokban rejlő ten­­niakarás, lelkesedés csak akkor gyümölcsözik igazán, csak akkor járul hozzá a népgazdasági nekigyürkőzéshez, ha az üzemi feladatok állnak a középpontban. Nem szükségtelen mindezek szem előtt tar­tása a mostani, egész évre szóló versenyfelaján­­lások összeállításakor. Mégpedig azért, mert a brigádok alkotókészsége ugyan folyamatosan nö­vekszik, a vállalati eredmények mégsem javul­tak ennek megfelelően az utóbbi évek során. Gyárak, üzemrészek csúsztak lejjebb az ered­ménylistán, miközben a brigádok többet és job­bat nyújtottak, kitüntető címeket kaptak. Fura ellentmondás, pedig a magyarázat ké­zenfekvő: a kis kollektívák erőtöbbletét nem összpontosították megfelelően az elsőrendű cé­lokra. Kicsit elhanyagolták a munkaverseny irá­nyítását, úgy voltak vele, jól megy az magától is. Közben pedig erősödtek a formális elemek. M­ár az eddigi hetek brigádvezetői tanácsko­zásain is több ütemben szóba hozták, hogy szigorítani kell a szocialista cím elnyeré­sének feltételeit, mert a korábbi mérce már nem fejezi ki a mai követelményeket. Nem igazodik teljes mértékben a népgazdasági tennivalókhoz. Ennek szellemében a tatabányai bányászok pél­dául több brigádot „visszaminősítettek”, mert nem tartották elégségesnek vállalásaikat, illetve azok teljesítését. A munkaverseny-mozgalom már eddig is be­bizonyította, tényleges, kézzelfogható eredmé­nyekkel igazolta, hogy módszereiben is folyama­tosan igazodni tud a változó körülményekhez és követelményekhez. Ha iránymutatással, a jó gya­korlat felkarolásával segítik, képes lesz követni most is a népgazdaság előtt álló feladatváltozáso­kat. Igen ám, de hogyan, milyen módon? — teszik fel gyakran a kérdést. Ennek megválaszolása a helyi gazdasági és tömegszervezeti vezetés dol­ga. Általános érvényű javaslatokat adni szinte lehetetlen. Nem véletlen, hogy a SZOT és a KISZ KB közös állásfoglalása sem fogalmazott meg mindenkire és mindenhol alkalmazható témá­kat, jelszavakat vagy feladatokat. A vállalati körülményektől függ, hogy hol, milyen utat választanak a minőség javításához, az ésszerű takarékosság fokozásához vagy az importanya­gokkal való ercos gazdálkodáshoz ugyanúgy, mint a munkafegyelem javításához, a munkához való szocialista viszony elmélyítéséhez, a gépek, be­rendezések és a munkaidő jobb kihasználásá­hoz. Mindenesetre ne kitüntetéscentrikus legyen a verseny, amikor annyit és csak annyit vállal­nak a brigádok, amennyi az ezüsthöz kell, pe­dig többre is telne az erőből, hanem inkább terv­központú legyen a mozgalom, amikor évente többször is azt vizsgálják, hogyan valósíthatók meg az éves feladatok. S­okan leegyszerűsítik a minőség kérdését a selejt csökkentésére, pedig ma már ennél sokkal tágabban, komplexebben kell értel­mezni ezt a sarkalatos fogalmat. Nemcsak a gyártmánynak, hanem a munkahelyi magatar­tásnak, a szervezettségnek, az emberi kapcsola­toknak — és a többi között a vezetésnek is — jellemzője a minőség, bár gyakran megfeledke­zünk róla. Pedig ezek együttese adja meg igazán a minőség rangját. Nem egyszerű feladat jól irányítani a mun­kaversenyt és a brigádmozgalmat, de meg kell tenni, a kis kollektívák is egyre gyakrabban ezt követelik. Azzal indokolják, hogy ha már annyit fáradoznak, többletmunkát vállalnak, ezzel el­sősorban a közösség boldogulását akarják segí­teni. És erre nincs ellenérv. Tóth Jenő 3 Marjai József 3 Moszkvában tárgyal Magyar—szovjet gazdasági együttműködés Szerdán Moszkvában, a KGST székházában, meg­kezdődött a magyar­­szovjet gazdasági és mű­szaki tudományos együtt­működési kormányközi bizottság XXII. üléssza­ka. Az ülésszakon a ma­gyar küldöttséget Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a szovjet küldöttséget Kortsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nökhelyettese, a bizottság két társelnöke vezeti. Konsztantyin Katusev üdvözlőbeszédében hang­súlyozta: A két­­ ország népe az SZKP és az MSZMP vezetésével való­sítja meg a két párt kongresszusain körvona­lazott társadalmi és gaz­dasági fejlesztési terve­ket. Ebben, jelentős sze­repe van országaink gaz­dasági és műszaki-tudo­mányos együttműködésé­nek.­­ Bár a­ sikerek vitat­hatatlanok, azoknak a feladatoknak teljesítése, amelyeket a két ország ötéves terve az idei év­re előirányoz, az együtt­működés bővítését és el­mélyítését igényli. Az ülésszak napirendjén sze­replő kérdések éppen az ebből származó teendők megvalósítására irányul­nak — hangoztatta a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnökhelyettese.) Utalt arra, hogy az együttműködés továbbfej­lesztésének feladatait a két párt vezetői, Leonyid Brezsnyev és Kádár Já­nos, az elmúlt évben a Krím félszigeten megtar­tott találkozójukon jelöl­ték meg, s ennek megfe­lelően az egyes szerveze­tek­, intézmények dolgoz­ták ki terveiket. Katusev méltatta an­nak a javaslatnak fontos­ságát, amelyet a magyar küldöttség előterjesztésé­re fogadott el a KGST Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén: a feles­leges és gazdaságtalan tő­kés import csökkentésére fokozni kell a tagállamok együttműködését, terme­lési szakosítását egyes be­rendezések, gépalkatré­szek gyártásában. Ennek a kérdésnek a kormány­közi együttműködési bi­zottság ülésén is nagy fi­gyelmet kívánnak szen­telni. Marjai József válaszbe­szédében hangsúlyozta: A magyar—szovjet gazdasá­gi és tudományos-műsza­ki együttműködés az egyik meghatározó ténye­ző szocialista fejlődésünk­ben, s ennek az együtt­működésnek jelentősége nem csökken, hanem ál­landóan növekszik.­­ Ebből kiindulva kü­lönleges jelentőséget tu­lajdonítunk a bizottság ülésének, amely megha­tározza és irányítja az együttműködést ezen a számunkra igen fontos területen. Népgazdasá­gunk jelenlegi helyzeté­ben még nagyobb jelen­tősége van annak, hogy a bizottság munkája ered­ményesebb, konkrétabb,­­ operatívabb legyen — hangoztatta a kormány elnökhelyettese. Rámuta­tott: a gyakorlati együtt­működés elősegíti az előt­tünk álló feladatok sike­resebb megvalósítását. Ez biztosítéka annak, hogy teljesítsük ötéves tervünk alapvető célkitűzéseit, s megfelelő módon készít­sük elő a következő öt­éves terveket. Nemcsak népgazdaságunk egyensú­lya, hanem a világgazda­ságban betöltött szerepe szempontjából is alapve­tő fontosságú, hogy telje­sítsük a kölcsönösen vál­lalt kötelezettségeket. Már a jelenlegi feladatok meghatározásánál figye­lembe kell venni a kö­vetkező időszak szükség­leteit. Marjai József meg­állapította: Alekszej Ko­szigin és Lázár György múlt évi megbeszélése rendkívüli jelentőségű volt ezen a heren, s most az a feladat, hogy konk­rétan kidolgozzák az együttműködési terveket az 1980 utáni időszakra is. A kormány elnökhe­lyettese külön aláhúzta a (Folytatás a 2. oldalon) A parlamenti vita befejeztével Lemondott az olasz kormány Simó Endre, az MTI római tudósítója jelenti: Az olasz kormány be­jelentette lemondását, miután felbomlott parla­menti többsége. Giulio Andreotti miniszterelnök a parlamentben szerdán délután véget ért általá­nos politikai vita után megállapította, hogy kor­mánya többé nem élvezi azoknak a pártoknak a bizalmát, amelyekre ed­dig támaszkodhatott és közölte, hogy a kisebbsé­gi kereszténydemokrata kabinet leköszön. A kormányfő hétfői parlamenti előterjesztésé­ben még egy kísérletet tett arra, hogy az OKP bennmaradjon az eddigi többségben, de semmifé­le kötelezettséget sem volt hajlandó vállalni azok­nak a reformoknak a végrehajtására, amelye­ket a kommunisták sür­getnek. Emiatt az OKP megerősítette döntését, miszerint ilyen alapon többé nem hajlandó együttműködni a keresz­ténydemokratákkal. A kormányválság nem­csak az OKP döntése miatt vált elkerülhetet­lenné, hanem amiatt is, hogy sem a szocialisták, sem a szociáldemokraták nem akarták továbbra is támogatni ezt a kabine­tet. Végül is ők maguk is kormányszerepre töre­kednek. A Magyar Vagon- és Gépgyár Vörös Csillag Gépgyárában az idén a minőség javítása mellett tizenkét szá­zalék termelésnövekedést terveznek. A népgazdaság érdekének megfelelően csökkentik az import alkatré­szek számát (MTI Fotó : Hadas János felvétele) Szófiában megkezdődtek a bolgár—lengyel tárgyalások A BKP Központi Bi­zottságának, valamint a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának és Államtanácsának meghí­vására szerdán hivatalos baráti látogatásra Szófiá­ba érkezett a Lengyel Népköztársaság párt- és állami küldöttsége. A de­legációt Edward Gierek, a LEMP KB első titkára ve­zeti és annak egyik tagja, Piotr Jaroszewicz, a LEMP KB Politikai Bi­zottságának tagja, mi­niszterelnök. Szerdán délután meg­kezdődtek a hivatalos tár­gyalások Todor Zsivkov és Edward Gierek, vala­mint a két államférfi ál­tal vezetett tárgyaló kül­döttség között. A rendkí­vül szívélyes, baráti lég­körben zajló megbeszélé­seken a kétoldalú kapcso­latok és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit vitatják meg. Algéria Sadli Bendzsedid az MA új főtitkára és az elnökjelölt Fodor György, az MTI kiküldött tudósítója jelen­ti: Sadli Bendzsedid ezre­dest választotta a párt fő­titkárává az FLN IV. kongresszusa, és őt jelöli a köztársasági elnöki tiszt­ségre a február 7-i nép­szavazáson. Ily módon bi­zonyosra vehető, hogy a népszavazás eredménye­ként Sadli Bendzsedid lesz az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnö­ke. A döntést a kongresszus szerdán délután ünnepé­lyes keretek között meg­tartott záróülésén jelen­tették be. Sadli Bendzse­­did ezt követően rövid be­szédet mondott, és ismer­tette a párt 17 tagú poli­tikai bizottságának névso­rát. Ezután az elnök zársza­vával véget ért a Nemzeti Felszabadítási Front IV. kongresszusa, amely új, átszervezett pártot hozott létre, és lefektette a jövő­beni fejlődés alapjait. A záróülést több ízben is lelkes éneklés, taps sza­kította félbe, és utolsó ak­tusként a több mint 3000 ember a hatalmas csar­nokban együtt énekelte el Algéria nemzeti himnu­szát. A kongresszus negyedik napján, kedden 3290 kül­dött elfogadta az FLN új szervezeti szabályzatát, és az általános politikai, kül­politikai, gazdasági-szociá­lis, kulturális, tájékoztatá­si, oktatási-szakképzési kérdésekre vonatkozó hat határozati javaslatot. Kedd este tartott sajtó­­értekezletén a kongresz­­szus szóvivője elmondta: Az új szervezeti szabály­zat értelmében a kong­resszus 120—160 tagú köz­ponti bizottságot választ, valamint 30—40 KB-pót­­tagot. A főtitkári és az elnöki megbízatás 5 évre szól, a kongresszusra ötévenként kerül sor, s a jövőben az ötéves gazdasági terveket a kongresszus időpontjá­hoz igazítják. * Sadli Bendzsedid ezre­des 1929-ben született. Al­géria függetlenségi harcá­ban kezdettől fogva részt vett. 1960-ban a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ALN), az FLN fegyveres ereje zászlóaljparancsno­kává nevezték ki, és 1961 óta az ALN vezérkarának tagja. 1963-ban a constan­­tine-i katonai körzet pa­rancsnoka lett. 1964 óta pedig az oráríi katonai körzet élén állt. Bumedien hatalomra jutása, 1965 óta tagja a most megszünte­tett forradalmi tanácsnak. Bumedien elnök halála után a forradalmi tanács az új politikai vezetés megválasztásáig megbízta a nemzeti néphadsereg ügyeinek koordinálásával. Megfigyelők szerint az ezredes főként a hadse­regben élvez nagy nép­szerűséget, de vitathatat­lan tekintélye van az egész országban. Ez ideig nem túl gyakran szerepelt politikusként a nyilvános­ság előtt.

Next