Népszava, 1979. február (107. évfolyam, 26-49. sz.)

1979-02-01 / 26. szám

4 Íme, bizonyság (a fényképen látható tábla), hogy 1979-ben Budapesten egy vállalat nem csábítani, magához édesgetni, ráígérni akar dolgozói létszámának gyarapítása végett, hanem rigorózusan elzárkózik mindennemű munkaerő-ajánlkozástól. Elírás, tévedés, vagy egyszerűen csoda történt a Bajcsy-Zsilinszky úton? Egyik sem. Mint a Nyomdaipari Grafikai Vállalat vezetőitől megtudtuk, náluk is — mint annyi más helyen — hat éven át „Felveszünk” feliratú tábla függött a bejárat mellett. Legfeljebb a felsorolás módosult időrőlidőre, hogy kit, milyen szakmájú dolgozót keresnek: raktári segédmunkást, gépírónőt, kereskedelmi előadót, és így tovább. Az idén viszont más szelek fújnak. Ők is hozzáláttak, hogy a hat esztendőn át hatástalan táblát ellenkező értelművel felcserélve, a vállalat kapuján belül keressék a munkaerőket. Azok közül, akik a nem elég mélyreható munkaszervezés, az egyenlőtlen belső teherviselés, esetleg a túlontúl elnéző munkahelyi vezetők, vagy saját kényelmességük miatt, nem szolgálják meg a fizetésüket , ez korántsem csak a fizikai dolgozókra korlátozódik. A stopperóra az irodában is méri, hogy hány perc szükséges a kartonok kezeléséhez, a minőségi reklamációkhoz. Ki mennyit foglalkozik a vevőkkel, a különféle diszpozíciókkal, mennyit dolgozik az irodagépeken. S ugyanakkor milyen hosszú időt kíván az evés, a beszélgetés, ki mit fordít olvasásra, értekezletekre, családi telefonokra. A dolgozók úgynevezett önfényképezés alapján saját maguk is ellenőrzik munkaidő-felhasználásukat. A kétféle vizsgálódás összevetéséből ellenállhatatlanul buzognak majd fel a belső tartalékok valóságos forrásai. Azt is megtudtuk: a dolgozók többsége érdekesnek tartja ezt a kezdeményezést. Szívesen vállalta. Aki pedig most kissé sarokba szorítva érzi magát — mert ilyen is akad —, annak a boszszúságán nem tudunk bánkódni. Más szelek fújnak .. . A megszokott, a régi táblát („Felveszünk”) már lefújták a helyéről. Az újat pedig tekintélyes erő , a fegyelmezettebb, hatékonyabb munka iránti törekvés tartja szilárdan a helyén. "sm. Munkaerő-felvétel nincs Gyorsjelentés Több mint 17 millió külföldit fogadtunk tavaly Minden előzetes prognózist felülmúlt 1978. évi nemzetközi turistaforgalmunk, az Országos Idegenforgalmi Hivatal legfrissebb tájékoztatása szerint. Az elmúlt év során 17 millió külföldi kereste fel hazánkat, 4,5 millióval — 36 százalékkal — több, mint 1977-ben. Közutainkon 3,1 millió külföldi rendszámú személygépkocsi közlekedett tavaly, rövidebb-hosszabb ideig. A szocialista országokkal 27,5 százalékkal, a tőkésekkel pedig 26 százalékkal növekedett forgalmunk. Csehszlovákiából 3,5, Lengyelországból 2,1 millió, az NDK-ból pedig 900 ezer vendéget fogadtunk. A szállodákat, moteleket, kempingeket minden eddiginél többen vették igénybe. Sőt, a nyári hónapokban komoly gondot okozott a szálláshiány, így ebben az évben az OIH egyik legfontosabb feladatának a kempingek fejlesztését tekinti. Érdekes, hogy Budapest részaránya csökkent, a Balatoné pedig minden eddiginél jobban növekedett. A devizabevételek alakulása jól mutatja: még sok,a tartalékunk. A külföldiek nyolcmilliárd forintot költöttek magyarországi utazásaikra, 24 százalékkal többet, mint egy évvel korábban, de korántsem annyit, mint más országokban. A jugoszlávok például mindössze 5 százalékkal több pénzt fordítottak magyarországi utazásaikra, mint 1977-ben, pedig csaknem kétszer annyian érkeztek, mint akkor. Tavaly 5,4 millió magyar állampolgár utazott külföldre, 16 százalékkal több, mint egy évvel korábban, és a különböző országokban 35 millió éjszakát töltöttek. A legtöbben a szocialista országokat keresték fel. (m.) Komámasszony, hol a gyerekkesztyű ? A szokatlanul hideg napok megnövelték a kesztyűvásárlói kedvet, de az eladók értetlenül néznek le vevőkre: — Kesztyűt ilyenkor? Talán február végén megint lesz! Hát igen, eltűntek a gyermekkesztyűk az üzletekből. A kesztyűellátás gazdája, a Belkereskedelmi Minisztérium cipő- és darabáru osztályának vezetője, ifr. Wenhardt Andrásné mondja: — Már négy esztendeje visszatérő gondunk, hogy nem tudunk elegendőt biztosítani. Magyarországon ugyanis csak a Győri Kötött Kesztyűgyár készít kötött és orkánkesztyűket jelentős mennyiségben, de a rekonstrukció és egyéb termékre való átállásukmiatt nem kapunk tőlük annyit, amennyire igény van. Rendelésünknek mindössze 60 százalékát tudják teljesíteni. Próbáltuk importból beszerezni a hiányzó mennyiséget, de kérésünknek csupán a töredékére sikerült szerződést kötni külföldi partnereinkkel. Az NDK-ból és Csehszlovákiából hozunk be kesztyűt, de sem nekik, sem más országoknak nem kifizetődő üzlet kesztyűt exportálni. Így nincs sok esélyünk az import növelésére sem. Ennek ellenére a KONSUMEX-nek is jeleztük, hogy próbáljon új piacot találni. — Az idei szezonra hány gyermekkesztyűt rendeltek? — Egymillió-százezer párat biztosítottunk erre a télre. — Az ország gyermeknépessége ma négymillió. Ha nem is növi ki minden gyerek egyik évről a másikra a kesztyűjét, vagy nem is veszíti el mindegyik, ez a mennyiség akkor is rendkívül kevés. Jelenleg 30—35 ezer pár fekszik el a nagykereskedelmi vállalatoknál leltározás miatt, s a készletek szokásos év eleji számbavétele után ez a mennyiség kikerül majd az üzletekbe, és valamennyit enyhít a gondokon. A Könnyűipari Minisztériumban elmondták, hogy a győri gyárban már szerelik a japán gépeket. S bár a tavalyihoz képest megkétszereződik a termék mennyisége, a belkereskedelem 1979-ben rendelt 640 ezer pár kesztyűjével szemben mindössze 439 ezer párt ígér a gyár. Nem számíthatunk tehát a következő télen sem arra, hogy kielégítő lesz az ellátás. L. E. NÉPSZAVA Szovjet—amerikai veseátültetés Jó egészségi állapotnak örvend az a 24 éves moszkvai lány, akinek szervezetébe amerikai donortól kapott vesét ültettek át nemrég sikerrel szovjet professzorok. Szvetlána R. sokáig művese segítségével élt, állapota rosszabbra fordultával orvosai a veseátültetés mellett döntöttek. A sebészi beavatkozást ilyenkor mindenekelőtt a különböző szervezetek biológiai összeférhetetlensége nehezíti meg. A sikeres műtét valószínűsége annál jobb, minél nagyobb a donor és a recipiens immunológiai azonossága. Az optimális esetek azonban rendkívül ritkák, s ezért igényel néha a szervátültetés széls körű nemzetközi együttműködést. Ezúttal a moszkvai szerv- és szövetátültetési intézet orvosainak felhívására a New York-i Cornell Egyetem vesekutató intézetében dolgozó amerikai kollégák találtak megfelelő vesét. A donortól kapott vesét egy hermetikusan záródó, steril konténerben megőrizve és vérellátását biztosítva szállították a tengerentúlról Moszkvába. Háromórás műtét következett. Az átültetett vese működik. 1979. február 1. A megrendeléses vásárlás és csúszópénz „A Vas- és Edénybolt Vállalat ellenőrzési osztálya derítette ki, hogy a 65. számú kazánszakbolt vezetője, Ungár László szabálytalanul magánnyilvántartást vezetett a hiánycikknek számító kazánokat kereső vevőkről, akiktől ellenszolgáltatásként 10—15 esetben italt, máskor 400—500 forintot fogadott el. A törvénysértő boltvezetőt elbocsát Belkereskedelmi Minisztérium ugyanis már 1972-ben rendeletben szabályozta a megrendeléses, előjegyzéses vásárlást; lehetőséget nyújtott a boltoknak, hogy az éppen nem kapható termékekre akár előleget vegyenek fel, akár csak előjegyzésbe vegyék az árura várakozókat. Természetesen díjtalanul, minden ellenszolgáltatás nélkül. Csakhogy a rendelet adta lehetőséggel igen kevés helyen éltek. Mert bár az előjegyzés biztonságot nyújt a vevőnek, és megakadályozhatja a bolti dolgozók illegális jövedelemhez jutását, a rendszer meghonosítása némi fáradsággal jár. Meg kell határozni az érintett cikkek körét, tájékoztatni kell az előjegyzés lehetőségéről a vevőket, nyilvántartást kell vezetni, nyomtatványokat alkalmazni, értetották és rendőrségi feljelentést tettek ellene.” Így szól az MTI híre. A módszer, hogy megrendelést vett fel hiánycikkekre, nem a boltvezető találmánya, ő csak arra jött rá, hogyan lehet valamit visszájára fordítani, magánjellegű üzletet csinálni abból, ami munkaköri kötelesség. Sőt, olyan kötelesség, amelynek egyik célja éppena csúszópénz kiküszöbölésesítést küldeni stb. És mi ebből a vállalat anyagi haszna? Semmi. Ám a dolog erkölcsi előnyeinek tudatában néhány helyen mégis bevezették az előjegyzéses vásárlást. Az angyalföldi Domus Áruházban például minden emeleten olvashatunk erről szóló felhívást. — Több mint két éve, hogy az éppen nem kapható bútorokra elfogadunk előleget — mondja Edl Román, az áruház igazgatója. — No nem valamennyire, csak olyanra, amelyből bizton számíthatunk szállításra Az import termékekre például egyáltalán nem, és a hazai bútorok közül is főleg a nagy szériában készülőkre. — És a vásárlók? Szívesen fizetik a 10 százalék előleget? — A jelek szerint igen: napi 50—60 megrendelést kapunk. kori boltvezető éppen az előjegyzésekkel manipulált? — Leváltása után, majdnem három esztendeje kerültem ide — mondja Szabó István, a jelenlegi boltvezető. — Azóta szinte folyamatosan veszünk fel előjegyzést kazánra és radiátorra, de mindig csak olyan típusra, amelynek szállítását az ipar már visszaigazolta. Meggyőződésem, hogy ez így, szervezetten eszköz a csúszópénz ellen. Bár, hadd mondjam meg az igazság kedvéért: az eladónak olykor menekülnie kell a vevő elől... A Vas- és Edénybolt Vállalat igazgatója, Martin György így nyilatkozik: — Most csak néhány szakboltunkban van előjegyzéses vásárlás, de hamarosan újra megnyitjuk értékesítési irodánkat a Tolbuhin körúton, ahol a vevőszolgálat részeként megrendeléseket is elfogadunk. Méghozzá a jelenleginél lényegesen több termékre. Kérdés, hogy az előjegyzéses vásárlás ilyen központosítása nem csökkenti-e a rendszer hatékonyságát? Vajon az az eladó, aki csúszópénzt remél a hiánycikk „előteremtéséért”, azt fogja-e mondani a vásárlónak, hogy forduljon az értékesítési irodához? Hendelet 1972 óta A korrupció ellen Nem mondhatja ezt el magáról a Skála nagyáruház, amely pedig sokkal több olyan terméketforgalmaz, amelyre szívesen adna előleget az ember, ha ezzel biztosíthatná magának az elsőséget a vásárlásnál. — Vevőszolgálatunk régebben elfogadott megrendelést egyes mezőgazdasági kisgépekre, de most éppen semmilyen előjegyzést nem veszünk fel — tájékoztat Hauck István, az áruforgalmi főosztály vezetője. — De miután a közelmúltban megjelent a Belkereskedelmi Minisztérium állásfoglalása, amely megerősíti az 1972. évi rendeletet, és felszólít a rendszer bevezetésére, megtesszük amit várnak tőlünk. Elkészítjük a cikklistát, meghatározzuk, mely termékekre fogadunk el előjegyzést előleggel, melyekre anélkül. Márciusban már működni fog ez a szolgáltatásunk. És vajon mi újság abban a Garay utcai kazánszakboltban, ahol az egy- Kapaszkodó a tisztességes kereskedőnek Nyilvánvaló, hogy a kereskedelemben tapasztalható korrupciót csak az árubőség szüntetheti meg. De mit tegyünk addig? Sokan vannak azon a véleményen, hogy a csúszópénz kikövetelése büntetőjogi kérdés, fellépni ellene nem a kereskedelem feladata. Csakhogy a zsebbe, tenyérbe csúszó forintok útját lehetetlen követni. Mégis tudjuk, hogy olykor az áru kizárólag azért kerül a pult alá, hogy egynémely elárusító illegális jövedelemhez jusson. Vagyis mesterségesen is teremtenek hiányt a borravaló reményében. Ez ellen pedig tenni kell. Hallani olyan véleményt is, hogy nem kell a kérdésnek nyilvánosságot adni, mert ezzel hozzájárulunk, hogy az eddig tisztességes kereskedők azt higgyék, a csúszópénz szakmájukban általánossá vált, és sokait majd olyanok is elfogadják, akik eddig nem tették. Van benne igazság, de a hallgatás mégis struccpolitika lenne. Mert a jelenség bizony a kereskedelemben is létezik, ha nem is általános. És igaza van a boltvezetőnek, aki megemlítette, hogy az eladónak olykor menekülnie kell a vevő „hálája” elől. Magam is tanúja voltam a minap, amikor egy eladó a szó szoros értelmében belepirult abba a húszasba, amit a vevő — aki pedig már megkapta a kívánt farmert — a kezébe csúsztatott. Tiltakozott —„jaj, nem, ne tessék” — mondta, és érzésem szerint azért nem adta vissza, mert a vásárló nagyon határozott volt, és a huzavona kínos feltűnést keltett volna. Ebben a bonyolult és nehéz — nem kereskedelmi, hanem társadalmi problémában — minden bizonnyal enyhülést hozna az előjegyzéses vásárlás széles körű elterjesztése. Ehhez nem kell más, mint hogy vállalatok és szövetkezetek — különösen azok, amelyek vasműszaki, lakásfelszerelés vagy egyéb tartós fogyasztási cikkeket, forgalmaznak — néhány boltjukban megszervezzék a vásárlók ésszerű „sorbaállítását”. Még ha nem bizonyul is csodaszernek, bizonyára kapaszkodó lesz, amelyben megfogódzhat a tisztességes kereskedő. Gál Zsuzsa DIREKTTERMŐ TRAGÉDIA — Azt mondta: Óhasad szentségit, mindent eliszol előlem! Éppen húst vágtam, fogtam a kést és beleszúrtam a fenekébe. Bekente almaborral és begyógyult. Nem kellett orvos. — Most beteg ... — Isten éltesse! Engem már nem érdekel. Ha nem is a világ végén, a legközelebbi településtől , vagy két kilométerre rejtőzik az erdő mélyén a dombtetőre hasonló falucska, Visnyeszéplak. Szeszélyesek és magasak erre a zselici dombok, út nem férkőzik közéjük, legfeljebb csak a kátyúba roskadó, évtizedes avarral borított, fatuskókba botló erdei ösvény. Háromfelé ágazik az út, tanácstalanul állunk a kereszteződésben. Présház, előtte kutya a porban, az idegenekre csak a fejét emeli. Bent a homályos szobában hárman kortyolják az idei bort. Készségesen útbaigazítanak, s nehéz visszautasítani a szíves kínálást. — Milyen bor terem errefelé? — Direkttermő. Ami bőven terem. Csak nem mennek el kostoló nélkül? Elmegyünk. A falu talán harminc ház, a dombtetőn és a meredek völgybe csúszva. Az út szélén munkaruhás férfi figyel. Barátságosan közelebb jön, amikor Kéri János felől érdeklődünk. — Nem itt lakik már, hanem Kaposváron. A feleségét meg elvitték a kórházba. Miért keresik? — Azt mondták, eladta a feleségét. — És hát. Egy liter borért vagy sörért. Egy itteni vette meg. — A falu mit szólt hozzá? Megvonja a vállát, nevet. — Nem ért az az aszszony többet! — Eladtam hát! Kinek kell egy részeges asszony? Azt mondtam, ha kapok öt liter bort, vihetik. — A bort pedig megitta ... — El kellett innom előle, ugyanis mindig berúgott. — Nem sajnálja? — Mi közöm hozzá? Düledező ház ,a barkszt mögött. A küszöbön kuporgó idős asszony babot fejt. — Itt lakik a lányuk, két házzal arrébb! Az is olyan, mint az anyja. Iszik, mint a gödény! — Csak ők isznak? Mások nem szeretik az italt? — Dehogynem! Nem bűn az! Bor, sör, pálinka. Folyjon bármiről a beszélgetés, előbb-utóbb erre terelődik a szó. A falu házai között és a túlsó domboldalon mindenfelé szőlőtőkék. Többségük metilalkoholt is tartalmazó, úgynevezett direkttermő fajta. Vakságot okoz, rombolja az agysejteket. Kéri Júlia 23 éves. Lakása nincs, állandó munkahellyel sem rendelkezik, alkalmi munkából él. Most éppen a szemközti domboldalon segített az egyik gazdának. Könyörületből befogadták őt és kislányát egy falubéli házba. Sovány, sötétbarna leányanya, tréningruhában és bakancsban. — Nem szeretem a szüleimet. Ők se szerettek minket. Amikor kicsi voltam, az apám késsel kergetett el hazulról, mert elveszítettem egy százforintost. Intézetben nőttem föl, a nővéremmel együtt. — A gyerekét hogy fogja nevelni? Sokáig hallgat, lábával a fagyos fűcsomókat rugdalja. — Hát nem tudom ... valahogy majd lesz... — Beadja intézetbe? — Orvoshoz kéne vinni. Baj van az idegeivel. Azelőtt egy idegbeteg emberrel éltem együtt, rossz hatással volt a gyerekre. — Mit tud az édesanyjáról? — Miért, mi van vele?