Népszava, 1979. október (107. évfolyam, 230-255. sz.)

1979-10-02 / 230. szám

197­9. október 2. AZ UTOLSÓ NEGYEDÉV ELSŐ MUNKANAPJA (Folytatás az 1. oldalról) említést érdemel a kilenc hónap brikett-termelési eredménye: a tervezettnél harminchatezer tonnával több került ebből a tüze­lőféleségből a fogyasztók­hoz.­­ A most következő három hónapban, a Xll. pártkongresszus tiszteleté­re tett felajánlások szel­lemében, legalább két­százezer tonnával több szenet akarnak adni a népgazdaságnak, mint amennyi a terveikben szerepel. KONZERVIPARI TRÖSZT — Optimista vagyok — mondja dr. Mihalász Fe­renc, a Konzervipari Tröszt vezérigazgatója. — A nehezén már túl va­gyunk — legalábbis, ami a főszezont illeti —, bár a negyedik negyedév sem mondhatjuk: nincs új a nap alatt, pedig lehetne. Változatlanul több száz tárnak használja, két­ he­tében kezdődött a sze­zon, s október végéig na­­könnyebb ebben az ipar- pont a 80—100 vagonnyis ágban, mint a többi, fogadunk. Az idén a tér- Miért ez a derűlátás? A vezető, hozzávetőlegesen reggeli, legfrissebb jelen- 70 ezer vagonnyi zöldség rom napig­ nem rakják réseket nézegetve kidé- beérkezik a gyárakba, ki a kocsikat. Hétköznap vült, hogy a paradicsom 14—15 ezer vagont kér­szépen fizet az idén: ta- M-­V vagy ilyenkor 16 ezer va-­at tudunk biztosítani, a­gonnal vettünk át, most — Több mint 100 mi­­ hétvégeken viszont az már 35 ezernél tartunk, h­ó tonnát továbbítottunk igény visszaesik 5—­ s úgy látom — még egy október 1-ig, mégis, ezerre. Érezhető kedvező erős hét jön­­, minden prognózisaink szerint, reményünk megvan arra, csak rendkívüli erőfesz,­­hogy teljesüljön a 40 ezer rések árán tudjuk teljesí­­vagonos terv. Az üze­­tem­ éves tervünket — mekben teljes erővel fő- mondja Szabó Béla, a­gyik az alma feldolgozó- MÁV vezérigazgató-hő­­sa is. Ebből a fontos cikke­lyettese. — Sajnos, a gén­­ből augusztus utolsó he­­dók döntő többségénél­es­kedelmi Minisztérium Keringforg számítóköz­pontja. Ahhoz, hogy a vállalat a vagonokat rakó feladatokat sikeresen va­lóra válthassák, a megle­vő erők rendkívüli kon­centrálására van szük­ség. A másfél milliárd nek, mi általában 12 500­ forintos éves terv időará­nyos teljesítése eddig rendben ment, a tavalyi­val azonos szinten, bár ez némi elmaradást jelent az eredeti előirányzattól. változás is, hiszen a mos­tani vasárnap volt az el­ső, amikor több mint 8000 vagont raktak meg.­­ A rövid távú szállí­tásokat a Volán átvállal­ta tőlünk, s ez sokat se­gít. KÖZÉPÜLETÉPÍTŐ VÁLLALAT SALGÓTARJÁNI SÍKÜVEGGYÁR Pontosan a tervben megszabott határidőre, a negyedik negyedév első napján, megkezdődtek az üzemi próbák a Salgótar­jáni Síküveggyár feldol­gozó üzemében. Az úgy­nevezett vízszintes edző­üzem huszonöt méteres alagútkemencéjén átfutó Az év hátralevő három hónapjában 14 létesít­ményt kell­­átadnia a Középületépítő Vállalat­ görgőspályát és az előké­nak — erről tájékozta­tott Somogyi László igaz­gató. A legjelentősebb három épület, amelynek műsza­ki átadása a közeljövő­ben várható: a dél-pesti kórház diagnosztikai épü­lete, a KISZ Központi Bizottságának új székhá­za, valamint a Belkeres­szítő, valamint kiszolgáló berendezéseket indították be. Az üzemszerű terme­lést 1980. január 1-én kezdik meg. Az összeállítást készítet­ték: Deáki László, Kovács Ildikó, Moldován Tamás, Tóth Ágnes, Varga Zsu­zsa, Weidinger László Jó ütemben halad a dél-pesti kórház építése Új szabvány az építőiparban Jobb hőszigetelés A fejlett ipari országok Az új szabványok be­­tapasztalatai és a hazai tartásához új anyagokra, vizsgálatok azt mutatják, következésképpen új be­­hogy az építés még sok ruházásokra lesz szükség, energiatakarékos, ez idáig A tervek szerint Báta­­kiaknázatlan módszerre széken kívül többek ki­­adna lehetőséget. Melyek közt Solymáron és Kis­­ezek a módszerek,a­mikor­ újszálláson is gyártják ra várható és milyen jel- majd a jó hőszigetelő tű­­tételeken múlik a beve­­lajdonságokkal rendelke­ző Poroton téglát. A Nit­­rokémiai Művek fűzfői gyára 1981-ig 400 ezer köbméterre bővíti poli­sztirolhab-kapacitását. Ezen kívül még további hőszigetelőanyag-befe­zettetik ? Erről kérdeztük az Építésügyi és Város­­fejlesztési Minisztérium műszaki fejlesztési főosz­tályának főelőadóját, Bíró Kálmánt. — Az ország energiafo­gyasztásának mintegy 15 házasokra lesz szükség. A —20 százaléka az épület legkorszerűbb szigetelők, tek­in­t­éséhez szükséges az üveg- és bazaltgyapot­— kezdte Bíró Kálmán, kapacitás kiépítése mint­— Éppen ezért sokat vár egy 1,5—2,2 milliárd forin­­tunk az április 1-én fa­­tot igényel ma­jd. Ez az on­­kultatív jelleggel hatály­­ban még mindig olcsóbb, ha lépett, fokozott hővé- mintha — a jelenlegi helmi követelményeket energiaárakon — olajat tartalmazó új szabvány- vásárolnánk, s szigetelés­től. Ez a régihez képest helyett jobban fűtenénk, kétszerte szigorúbb épí­ Sajnos, az energiataka­rési előírásokat követel. Ez körülbelül azt jelenti, mintha az eddiginél két­szer vastagabb téglákból kellene felhúzni az épü­letek falait. Természete­sen, nem erről, hanem a lakosság is pénzbe kerül. De nemcsak az államnak, hanem az egyénileg épít­kezőknek is. A jelenlegi árak alapján és az új szabvány szerint épített családi ház falszerkezte­kétszeres falvastagsággal remek szigetelése 7— egyenértékű, jobb mint­ 10 ezer forintos több­ségű falazóanyagok, ajtók é­letköltséget okoz majd. ablakok és szigetelők al- Az elképzelések szerint halmozásáról van szó, — hogy a többletköltség A szabvány követel- ne lohassza le az épít­­mány szintjeinek megálla­­kozési kedvet —, a la­­pításához több kísérleti kásépítési kölcsönök fel­épület készült, illetve ké­­ső határát a többlet fel­­szül. Minden, nálunk al­­jes összegével felemelik, halmazott építési techno- A már meglevő családi lógiával — házgyári, házaknál — a kísérletek alagútzsalus, blokkol és szerint — bizonyos ma­­hagyományos módon — dúsításokkal 29 százalé­­kpült házból választottak kés energiamegtakarítás kísérleti épületet. A ház­ érhető el. A módosítások gyári épületek falszerke- költségei azonban a szin­­tere például megfelelő, tén a jelenlegi energia de a tető szigetelése nem- és az átalakítás tervezett csak a vízzárás, ha­ költségeit összehasonlítva nem a hővédelem szem- — csak két évtized alatt pontjából is gyenge, térülnének meg. Éppen Ugyanez a helyzet az ab- ezért a lakosság érdekelt­lakokkal, ajtókkal is. Ha té tételét az OTP hosz­­a faablakok helyett mű­­szabb időszakra szóló fel­­anyagokat építenének be, újítási hitelek nyújtásá­ 20 százalékos energiá­­val is előmozdíthatná, megtakarításra lenne le­hetőség, a közönséges fa­ablak tömítése pedig 14 százalékot hozna. A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat által szabadal­maztatott faablak — amely nem drágább, mint a többi, s lényege, hogy pontosabb­­ légzárásra ad lehetőséget — hőátbocsá­tási tényezője, a laborató­riumi mérések szerint, fe­le az átlagosnak. A jelenlegi árviszonyo­kat figyelembe véve az új építési energiaszab­vány alkalmazása 1986- ig már 6,5 milliárd ki­lowattóra — 2,8 milliárd forint értékű­­ energia­­megtakarítást hozna. Ugyanezek az adatok, az ezredfordulóig: 83,5 mil­liárd kilowattóra és 35,8 milliárd forint. Molnár Patrícia NÉPSZAVA A példa már látható Hogyan juthatnánk több juhhúshoz? Kampósbotra támasz­kodva, öreg juhász figyeli elmélázva a birkanyájat, körülötte pulik hasalnak, a fa alatt csacsi álldo-Tsz ágazatvezetője, Mol­nár János­­, bement ve­lük a kutya és a kampós­­bot is. Hiába mondtuk, az utóbbiakra nincs szükség, gál... A pásztorvilág csak bajt hoznak a telep­esi életképe ma is eleven­re. Mi lett a dolog vége? a mezőn. Noha a sietős Meghajtották a nyájat, jelen futószalagon, nagy­­darabokra szaggatták a üzemi módszerekkel, él- villanydrótokat, bizonyít­­ésa hodályban, bekerített ra, hogy a birkát nem le­­legelőn, terelgetés helyett hét olyan gyárias terme­„gyártani” szeretné a bir­kákat, nem bízva teljesen juhászra, nyájra a hús, a gyapjú és a pecsenyebá­rány sorsát. De talán ezt a pásztor­világot a legnehezebb le­győzni, elbúcsúztatni. — Amikor az öntözött, villanypásztorral elkerí­tett legelőre betessékeltük a régi vágású juhászokat — vallja a zárt rendszerű léssel előállítani, mint te­szem azt a sertést... Járjuk a 144 hektáros, 2500 birkának teremtett karcagi juhtenyésztő bi­rodalmat. Itt terelgetjük vissza szavainkat a közel­múltba. A nyár — láss csodát Nagykunság! — juhász nélkül legel a nyolchektáros szakaszon, s a drótok között, tetszé­se szerint térhet vissza a hodályba inni, pihenni. A juhászatával hazai iskolát birkákat nem hajtja, kit teremtő karcagi Május 1. tyázza senki. Még ősgyepen honos odébb tudja helyezni, és akkor a birka tovább le­gelheti, nem pocsékolva a friss füvet. Egy hektárnyi ős­gyep mennyi birkát tart ennek­: Hajdúszoboszlóra, el? Debrecenbe, Nyíregyházá­ra vonattal utazók láthat­ják az ablakból a félkör tetejű, érdekes épületeket. Régebben a mozdonyre­öntözve, műtrágyázva — a villanydrótos nyolc hektáron magasra nő a vetett fű, de jól serken a kunsági tippanfű is. Jó­solták a juhászok — a magas füvet nem szereti a birka, aljfűre teremtet­te azt a természet. — A magas fű legelte­tése­ eleinte még nekem is hihetetlen volt — is­— Ötöt, hatot. A mi ön­tözött legelőinken egy hektáron 25—30 birka él. Nem mondom, jól! Ennyi meri el Molnár János, ki­ képes mindennap jóllak­­zoonyítva, hogy még a leg-­ni. Ezek a hagyományos­­bölcsebb juhász bizalmá­­nál lényegesen több, jobb vadul egy nyáj, az uta­sak is lehetnek határai minőségű gyapjút, húst sók —, de a magos füvet az termelnek, sűrített elle­­aljfűvel együtt lelegelik, réssel több a bárányuk. Vége egy ősi hiedelem- Birkatenyészetünk zö­­nek. Látja ezt a táblát? me ma is ősgyepen ho- Nem talál rajta egy szál nos, tavasszal országosan füvet sem. A fűrészfog- kétmillió-hetvenhárom­­szerűen elhelyezett vil­ ezer juhot számláltak. Eb­­ranypásztort egy ember­ből egymilliónál több volt talmát és távozott. S most aztán ... Minden gazdá­a fejlődést igazolják — el nem kápráztatható házi­asszony mégis ezt sóhajt­ja: „Birkahúst ritkán le­het kapni. Pecsenyének való bárányt pedig csak ünnepkor kínál a pesti­­ektől kiküldtek egy épí­tészmérnököt, aki roppa­nat, egy a kikiáltott cél: minden egyes birka férő­helye nem kerülhet töb­be, mint­ 1000—1200 fo­rintba. Az első karcagi hodály, 600 birka számá­ra hetvenezer forintért épült fel... A pásztor nélküli nyáj láttán kérdem: — Hol a juhász? — A hodályban — hangzik a magyarázat —, mindig akad éppen elég dolga. Kiválasztja a sán­taságra, rühre gyanúsa­kat, ápolja valamennyit. Rávezető kossal kiválaszt­ja az ivarérett anyákat, és ezeket behajtja mestersé­ges termékenyítésre. Gon­násig megsúlyozta — sta- hozza­ a bárányokat.A­­­tikai teherpróba címén — temérdek a dolga, anél­a tetőszerkezetet, meg­drága. Mi ötven forintot mérte a hodály párata,­az anyajuh. Az összállo­­mány egy év alatt ne­gyedmillióval nőtt, a hús­termelés 20 ezer tonnáról 24 ezer tonnára emelke­dett, mindemellett 6,3 ezer tonna helyett 6,6 ezer tonna gyapjút nyírtak az Nagycsarnok. De csak an­­iparnak. Node! A számok­­nak, aki szemfüles, és kai — bár ezek immár idejében lecsap rá!” Nyáj — pásztor nélkül a bárány-Említem hiányt. — Elhiszem — mondja Molnár János. — Ez a húsfajta tényleg ritka, és kapunk kilójáért, ami persze nem lenne piaci árnak sem rossz. De eny­­nyit fizetnek a külföldi szállítmányokért. Van olyan olasz kamion, ame­lyik ezer darab élő bá­rányt visz el. Lehetne a bárány olcsóbb és több is. Sajnos ezen nem lehet másként segíteni, csak az intenzív, nagyüzemi ter­meléssel. Mi megtettük, ami módunkban állt. A karcagi Május 1. Tsz olcsó, sorozatgyártásra is alkalmas hodályokat küp, hogy egy percig is tá­masztaná odakinn a kampósbotot. Feleannyi juhász neveli Az ittfelejtett pásztor- mikor állt utoljára bor­­világ egyre hevesebb ősz­­tár jelölt az íróasztala előtt­ Ö­szeütközésbe kerül a S a gépek! nagyüzemi célokkal, az — Ma a legtöbb, ha­­élettel, a mai valósággal, gyományos juhászattal A valóság például az is, rendelkező gazdaság úgy hogy már-már szinte le­ okoskodik — tapogatja a hetetlenség tanyás juhászt hagyományokhoz ragasz­, felfogadni! A néhai loj­­kodó gazdaságok gyengéit tárfogadások is a legen­ —, hogy sok még a csip­­dák világába tartoznak, ri-csupri legelő, nyáron a Meséli a népszáj, hogy a tarló, az árokpart. A jár- í­zetők — jól megnyomták múlt századi juhászok kö­ ra nevelt jószágok terelés­e a dízelkürtöt, hátha meg- jött 18 karcagi közben szemben találják ! Süveges Mihály — far- magukat a modern gép­­­kas verembe, élő csikasz pekkel és ezek szorítják a mellé ejtette a cseréppi­ nyájat kifelé mindenhán­­yáját. Ha onnan „farkas- nan, bőrrel” (értsd: agyonvert ragadozóval) hozta ki a bojtárjelölt, Süveges „nem szaporította a szót” a le­szórakoztatására. A kutyától, bottól, hajkurá­­szástól elszokott birkák ma nyugodtan tűrik a mozdonyharsonát... Szóval erre a hodályra ság építhet úgy hodályt, a két és fél ezer jószágot, ahogy akar, ahogy pénz- mint amennyire a hagyo­­zel, anyaggal, türelemmel mányos tartásnál szükség bírja. Régen feledve a lenne. S ez nem lényeg­karcagi hodálypéldánya- télen dolog! A terelés ma menekü­lés. De előre jutni csak a zártrendszerű — munka­erővel, legelővel, techm­..................... . . . . .. .. . .. kával, jószággal egysége­engedélyt kértek, sorozat- Vény félfogadásakor. Ma a sen gazdálkodó — korsze­rő állattenyésztő nem is ró üzemmódba lehet, tud számot adni arról. Griff Sándor gyártót kerestek — hiá­ba! Viszont az érdekel- Menekülés a gépek elől S Mi leszel, fiam?F­iam. Attila tizenhárom éves. Egész­séges, eleven srác. Igaz, kissé csin­talan, s kamaszos szertelenségével olykor bosszúságot is okoz. De ki vár­hatná a tizenhárom éves fiúktól, hogy az aggastyánok bölcsességével, nyugal­mával és megfontoltságával gondolkod­janak és cselekedjenek? Bizonyára ez­zel függ esze, hogy Attila jobban szexet focizni, mint tanulni. Mi tagadás, a mai negyven-ötven éve­sek java része is jobban szerette a bőrt rúgni, mint a tankönyveket bújni sihe­­der korában. Ezért Attilát egy kicsi­két­­meg lehet érteni. De persze kellő szigorral: „Addig nem mész le focizni, amíg fel nem mondod a leckét!” S amikor harmadszorra is csak kínos-ke­servesen sikerül elmondania a súrló­dás törvényszerűségeit fizikából, megpi­­rongatom: „Mi lesz belőled, ha így foly­tatod ?’ A kamaszbölcsesség válasza: ,,Miért, hisz nem lehet mindenki pro­fesszor.” A válasz alig titkolható derű­re késztet, s megadom magam: „Na, fogd a focit, és futás lefelé! De hátra itthon légy, még egyszer átismétled a leckét!” A fiú boldogan csapja össze a fizika­­könyvet,­ hóna alá kapja a focit, rik­kantva száguld le a lépcsőházban. Ko­mor tekintettel nézek utána az ablakon. Odalent várják a barátok, s néhány pillanat múlva már tucatnyi társával rúgja a bőrt. Eltűnődöm: „Mire viszi ez a kölyök, ha így folytatja?” Eszeimbe jut egy korábbi tévé­mű­sor, amelyben néphadseregünk egyik tábornoka is szót kapott. A ripor­ter kérdéseire válaszolva, a katonai szolgálatot érintő fejtegetéseken kívül magánéletéről, családjáról is szót ejtett. Elmondta, hogy fia hivatásos gépkocsi­­vezető. „Ezt szereti, ezt választotta” — tette hozzá derűs nyugalommal. A műsort az éppen nálunk vendéges­kedő vidéki rokonok társaságában néz­tem. „Még ilyet!” — hökkent meg uno­kabátyám. — Hogyan lehetséges, hogy egy tábornok fia nem tanult tovább, és „csak gépkocsivezető lett?” Derék ro­konomat egyáltalán nem volt könnyű meggyőznöm arról, hogy a tábornoki sarzsi korántsem jelenti, hogy az utód­nak feltétlenül valamilyen magasabb képesítéshez kötött foglalkozást kell választania. Mert a fiúnak esetleg nem volt ínyére a tanulás, vagy például nem tudott lépést tartani a magasabb képesítéssel párosuló elvárásokkal. Az is lehet, hogy egyszerűen, kijelentette: mindenképpen gépkocsivezetőnek megy, mert ehhez a szakmához érez elhiva­tottságot különben is: inkább lesz jó gépkocsivezető, mint rossz mérnök, vagy csapnivaló közgazdász. Lehet, hogy a tábornoknak emiatt voltak álmatlan éjszakái? Elképzelhe­tő. Hiszen a legtöbb szülő szíve vágya, hogy gyermeke minél többre vigye az életben. Sőt, lehetőleg szárnyalja túl atyját. De az sem lehetetlen, hogy a tábornok túltette magát a szülői hiúság so­kakát megkísértő (olykor megkímél vívódásain, és megadóan tudomásul vette csemetéje elhatározását: „Az le­szel, amihez kedvet érzel, és képessé­ged van!” E bölcs belenyugvástól elválasztha­tatlan annak felismerése: volta­képpen nem az a döntő, hogy va­laki milyen foglalkozást,­ hivatást vá­laszt, hanem hogy milyen kedvvel, el­hivatottsággal végzi munkáját, s meny­nyire elégedett azzal, amit csinál. Hi­szen ha mindenki mindenáron arra tö­rekedne, hogy gyermeke feltétlenül „többre vigye”, mint édesapja, vagy édesanyja, ez megvalósíthatatlan ab­szurditásokat szülne. Akkor ugyanis a gyár­igazgató fiából, lányából legalább miniszterhelyettest, az államtitkáréból minisztert, a miniszteréből pedig mi­niszterelnököt kellene nevelni. Nyilván­való, hogy ez a törekvés nem csupán abszurd, hanem nevetséges is lenne. A szocialista társadalom régen meg­fogalmazott és jól bevált normatívája értelmében mindenki képességei szerint dolgozzék és munkája, teljesítménye arányában részesüljön anyagi és erköl­csi juttatásban. Ide kívánkozik egy még régebbi alapigazság: „Megfelelő embert a megfelelő helyre.” Igaz, ezek az igaz­ságok nem mindig és nem mindenütt érvényesülnek akadálytalanul és ter­r­mészetszerűleg. Hiszen léteznek akar­nátok, léteznek gyermekeik képességét, tehetségét túlbecsülő szülők is... Ter­mészetesen nincs kizárva, hogy mond­juk egy művezető tehetséges gyermeke majdan miniszter legyen, a tábornoké pedig a tudományos akadémia tagja. Dér éppen így előfordulhat, hogy az ismert tudós fia a villanyszerelő szakmát vá­lasztja. A mi társadalmunkban nincsenek bé­relt és öröklődő pozíciók. Nincs tehát semmi álmélkodni való azon, hogy a tábornok fiának szívéhez a gép­kocsivezetői foglalkozás áll a legköze­lebb, a lánya pedig mondjuk szövőnő­nek megy. Hiszen a gépkocsivezető lá­nya esetleg miniszternő lesz majd, a szövőnő fia pedig esetleg a jövő gyár­­igazgatója vagy jeles tudása.. Mindez főleg a tehetségen, a szorgal­mon múlik. És persze azon is, hogy mely szakma, hivatás vonzza leginkább a pályaválasztót. Bertalan István Béla

Next