Népszava, 1980. január (108. évfolyam, 1-25. sz.)
1980-01-11 / 8. szám
6 Az új esztendő változatos terméséből időrendben elsőnek a MÁV SZIMFONIKUSOK zeneakadémiai koncertjét említem. A zenekar hetedik bérleti hangversenyét Oberfrank Géza vezényelte, s a takarékosság jegyében, mellőzött nyomtatott műsormagyarázat helyett egyúttal konferansziéként is tisztes feladatot látott el. A program megkezdése előtt elmondott szavai lényeges dolgokat közöltek a művekről és alkotókról, így mindjárt a nyitószámról, Johann Sebastian Bach D-dúr szvitjéről. A megszólaltatás, egy-két sápadtabb megoldású helytől eltekintve sikeresen idézte meg a mester szellemét. A mű elején elhelyezkedő hatalmas nyitányban, a francia ouverture formájában fogalmazott első tételben élvezettel hallgattuk a trombiták fényes hangzását, s az egész lassú részből áradt a fennkölt ünnepélyesség. A nyitány középrésze már némi bizonytalanságot hordozott magában, amit azonban korrigált a híres Air rendkívül daloló, kantábilis megoldása. Jó arcéllel jelentkeztek a tánctételek: a két Gavotte, a Bourrée s a Gigue , a bachi tételfüzér normatív rendjében. A műsor második felében a MÁV-osoktól már többször megszólaltatott, „Skót” jelzővel illetett Mendelssohn-szimfónia hangzott el. Közbül pedig egy ritkán hallható magyar versenymű: Szokolay Sándor zongoraversenye, a szerző legidősebb fiának, Szokolay Gergelynek kiváló tolmácsolásában. A mű régebbi opusz, benne még sok környezet hatás található, de már felbukkannak az egyéni jegyek is. A vérbő, pompás ritmika, a dallamok szenvedélyes feltörése, a korszerű harmóniavilág keresése. Szokolay Gergely zongorázása máris sok erénynyel rendelkezik. Megvan a műhöz és a hasonló igényű művekhez mért nagytechnikája, elsősorban a ragyogó oktávjáték. De apróbb, elemi részecskékben is csillogtatja tudását: trillák pezsegnek, futamok süvítenek végig keze nyomán, s erős ritmikus feszültségben tudja tartani a mű kikövetelt ritmikus robbanásait. Nagy sikere volt mind a műnek, mind megszólaltatójának ! NORDDEUTSCHER RUNDFUNK Az északnémet rádió hamburgi szimfonikus zenekara Hans Zender vezényletével hatalmas sikerrel mutatkozott be Zeneművészeti Főiskolánk nagytermében. Mindenekelőtt a modern hangzásvilág disztingvált, kihegyezett tolmácsolásával jeleskedtek. Webern Hat zenekari darab című alkotása, bár fiatalkori mű, magában hordozza a jövő jegyeit. A punktuális technika az egyéni s az összjátékbeli képességek erőpróbája. Itt a még nem teljes következetességgel kibontott tizenkétfokúság (dodekafónia) utóromantikus visszaemlékezésekkel társul, s elevenen érezhető a forrásvidék: Wagner, Richard Strauss s a korai Schönberg. De jelen van már Weberfi aszketikus lírája, az újfajta hangszépség kialakításának törekvése. A zenekar és karmestere mindezeket a külső-belső elemeket felszínre hozta. Schumann a-moll zongoraversenyében Raymund Havenith jeleskedett. Kiváló, abszolút biztos játéka a schumanni zongoraművészet Beethovenre utaló jegyeit is felmutatta, a nagyromantika követelményei közepette. S a műsort záró Brahmskompozíció — a második, a D-dúr szimfóniát hallhattuk! — újabb bizonyságot adott a vendégkarmester és zenekarának képességeiről. Talán csak a gyors tételek túlságosan feszes, indulószerű fogalmazása tért el megszokott Brahms-képünktől. Annál megindítóbbnak éreztük a két középső tétel, az Adagio és az Allegretto — szívhez szóló líráját. A zenekar az NSZK kulturális hét méltó nyitányaként teljesítette szép programját. ACÉLHANG“ A Magyar Nemzeti Galéria kórusmatinéján ezúttal a Ganz-MÁVAG Acélhang férfikara jelent meg a pódiumon. Régi, nemes hagyományokat őrző férfikarunk bentről hordozza a megújulás reményét. Szép műsorát a Jelige nyitotta meg, majd Vecchi, Haydn, Beethoven, Kodály, Szokolay, Karai és Vásárhelyi férfikarait szólaltatták meg igényesen, egy-két intonációs bizonytalanságtól eltekintve hibátlanul. Tornyos György biztos kézzel építi a kórus jövőjét; a résztvevők közül ki kell emelni Gáspár János szép színű szólóját és Teleki Lajos jó arányérzékkel társuló zongorakíséretét. BÉRES FERENC Ifjúság, mint sólyommadár címmel gyűjtött hatalmas csokrot régi és új népdalainkból, hagyományos dallamainkból, virágénekeinkből. Béres valamiképpen intézménynyé vált: a magyar dal megszállott hirdetője lett, s nemcsak idehaza, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek. Előadása magában hordozza az effajta elhivatottságot. Hol prédikátorként szól hozzánk, hol a magyar középkor dalosaként, afféle modern igricként. Minden dalnak keresi, kutatja a legrejtettebb karakter jegyeit, s legtöbbször sikerül is megtalálnia ezeket. Egyedi jelenség, távoli századok visszhangjaként érkezik hozzánk szava. Harmincegy népdalt, Virágéneket, úri és paraszti lírát szólaltatott meg ezúttal — s még balladákra, s egy himnikus szárnyalási műre — Daróci Bárdos Tamásnak Keresztury Dezső versére írt dalára is futotta erejéből. Béres erősen túljutott az úri nótázás stílusán, de népi hamvasságából némileg veszített. Ez leginkább nemegyértelmű, s néha zavaró gesztusvilágából derül ki, meg hangjának a klasszikus-romantikus daltolmácsolás felé hajlásából, enyhe vibrátójából. Az érzelmi felfűtöttség azonban mindenképpen igaz, ez teszi hitelessé és kívánatossá előadásmódját. Éneke köré a keretet Kovács Endre orgonajátéka, Horváth Anikó csembalózása és a fáradhatatlan Szelecsényi Norbert zongorajátéka (kíséreten kívül: Marosszéki táncok) építette fel. Megérdemelt nagy sikere volt mind Béresnek, mind közreműködő társainak. Raics István NÉPSZMA Egy forradalmár vallomásai Régi adósságot törlesztett a Nemzeti Galéria Varsányi Pál grafikusművész gyűjteményes kiállításának megrendezésével. Az 1902-ben született s majd félszázados alkotói múltra visszatekintő mester modern művészetünk sajnálatosan kevéssé ismert egyéniségei közé tartozik, holott olyan életművet mondhat a magáénak, amelyet rangos hely illet meg nemcsak a hazai, de a nemzetközi szocialista törekvések történetében is. Varsányi Pál művészi pályája az első világháborút követő nemzetközi forradalmi hullám sodrában indult, szoros kapcsolatban a korszak olyan kiválóságainak munkásságával, mint a belga Masereel, a német Kollwitz, vagy a magyar Derkovits Gyula. Származása és szegénysége miatt tanulmányait szabadiskolákban végezte, de emberi magatartása és művészi tehetsége korán a komoly grafikusok közé emelte. A húszas évek végén, immár a szociáldemokrata párt tagjaként tette közzé első munkáit, amelyek dokumentatív hűséggel tárták fel a külvárosok nyomasztó légkörét, a politikai és gazdasági elnyomás terheitől elgyötört munkásság vért lázító helyzetét (Mosónő, Munkanélküliek, Munkáshalál stb.). Nagy példaképe, Masereel nyomán, ő is felismerte, hogy annak, aki cselekvőleg akar hatni környezetére, feltétlenül a nagy tömegekkel számoló műformák felé kell tájékozódnia; így választja tudatosan a sokszorosított grafika műfaját, amely amellett, hogy gyors és ütőképes reagálást tesz lehetővé, igen könnyen terjeszthető is. 1933-ban készült Antifasiszta mappája, majd három évvel későbbi szimbolikus képregénye, a Gulliver Kapitáliában, a grafikai sorozatban rejlő agitatív lehetőségek páratlanul eredeti megvalósításai: mindkettőben olyan új képi jeleket teremt, amelyek egy konkrét világnézeti pozíció kivetítése érdekében absztrahálják a hitleri államgépezet, illetve a tőkés társadalmi formáció jellegzetes motívumait. 1934-ben Varsányi csatlakozik a Szocialista Képzőművészek Csoportjához, és részt vesz a közösség több megmozdulásán. Az együttműködés azonban nem bizonyul tartósnak: az erősen gyakorlatias értékű művészt riasztják a csoport hosszadalmas elvi-esztétikai vitái, s kedvezőtlenül hat rá az is, hogy többen túlontúl „irányzatosnak” tartják antifasiszta sorozatát. A szakítás után az ekkor Svájcban élő nagy francia íróban, Romain Rolland-ban lel olyan szellemi társra, aki bátorítja törekvéseiben, sőt vállalkozik munkáinak külföldi népszerűsítésére is, így jelennek meg holland, belga, svájci, dán, francia és svéd sajtóorgánumokban háborúellenes rajzai és metszetei, s ismerik meg progreszszív munkásságát Európa-szerte. Néhány műve, köztük a Forradalom, a Szocializmus és a Háború című lapok, a Szovjetunióba is eljutnak, S a Forradalmi Múzeum gyűjteményébe kerülnek. A felszabadulás koncentrációs táborban éri, s bár legyengülve, betegen tér haza, politikai és művészi aktivitása töretlen marad. Néhány, az újjáépítés lázában égő ország optimista atmoszféráját tükröző tematikus sorozat után (Falu, Bányászok stb.) főként illusztrációs feladatok kötik le energiáját: Petőfi, Ady, József Attila, Kassák, Gorkij és mások könyveihez készít mély beleérzőkészségről tanúskodó, az irodalmi alkotás hatását vizuálisan is fokozó képsorozatokat. Petőfi Az Apostol című nagy költeményét megképesítve, mintegy a saját emberi, művészi világát, humanista elkötelezettségét is feltárja; méltán vált ez a sorozat egyik legnépszerűbb alkotásává, különféle forradalmi tárlatok állandó szereplőjévé. A legújabb évek termése mértéktartóbb, viszszafogottabb, már kevésbé az élet alakítása, inkább a tanulságkeresés, az összefoglalás jegyében fogant. Szelíd vízpartok, viharokkal dacoló fák, a békés, munkás élet, az anyaság meghitt jelenetei tűnnek fel az ábrázolásokon — itt-ott némi melankóliával, nosztalgiával fűszerezve. Ám ha a képek hangulati töltése megváltozott is, változatlan maradt a művész műgondja: precíz szakmai tudás, kemény önfegyelem jellemzi most is minden rajzi gesztusát. Varsányi expresszív lelki alkatának leginkább a fametszet feketefehér világa felel meg. A virtuozitás szintjén ismeri az eljárás természetét, de tudásával sosem él vissza. Metszőtechnikája változatos: a legtöbbször határozott foltokkal-vonalakkal dolgozik, sokszor azonban inkább csak sejtet, mint ábrázol: a valóságot vízióvá oldja, a víziót pedig valósággá konkretizálja. A linóleumban kissé retorikus, a rézkarcban a szokásosnál darabosabb. Művészetének speciális területét képezi a cink-, horgany- és alumíniummetszés; ezeket a technikákat voltaképpen ő emelte művészi rangra jelenkori grafikánkban. Elmélyült, sokoldalú, s vitathatatnyi nóvumokban gazdag művészete arra figyelmeztet, hogy gondosabban kell sáfárkodnunk azzal a nemzetközileg is jelentős művészeti örökséggel, amelyet a magyar művészet forradalmárnemzedékei ránk hagyományoztak. Tasnádi Attila Horogkereszt (1933) Elhunyt Tóth Menyhért festőművész Tóth Menyhért, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, a XX. századi magyar festészet kiemelkedő egyénisége január 9-én, 76 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. Tóth Menyhért 1904- ben született Mórahalmon, szegény földműves szülők gyermekeként. A főiskolán 1930—1936 között Vaszary János növendéke volt, aki később is figyelemmel kísérte Miskére visszavonuló tehetséges tanítványát. Első önálló tárlata 1941- ben volt, ezt követően tucatnyi alkalommal mutatkozott be önálló kollekcióval a fővárosban és vidéken. Gyűjteményes tárlatát 1976-ban rendezte meg a Műcsarnok, ezt követően kulturális kormányzatunk Érdemes Művész címmel tüntette ki. Piktúrájában a teljes hitelességű népi és egyéni fantázia párosult a legkifinomultabb mesterségbeli tudással. Az ősi-paraszti mesemondó képzeletnek és korunk festői vívmányainak szintézise által a formai és tartalmi absztrahálás sajátos, a naiv művészek stilizációjára emlékeztető módszerét teremtette meg. Művészete külföldön is nagy sikert aratott: többek között elnyerte a pozsonyi naivtriennálé díját. Halálával a jelenkori magyar piktúra egyik legeredetibb alkotója távozott el körünkből. SZÍNHÁZI Operaház: A bolygó hollandi (D. b. 4. ea., 7) Erkel Színház: A Stuttgarti balett vendégjátéka (7) Nemzei Színház: Bánk bán (7) Madách Színház: Régimódi történet (7) Ódry Színpad: Kései találkozás (8) Vígszínház: Homburg hercege (7) Pesti Színpad: Deficit (7) József Attila Színház: Villon és a többiek (7) Operettszínház: Florentin kalap (7) Várszínház: Vízkereszt (7) Józsefvárosi Színház: A tavasz ébredése (7) Thália Színház: Csak semmi szenzáció! (7) Vidám Színpad: így élni jó... (7) Kis Színpad: Dobogón vagyunk (fél 8) Mikroszkóp Színpad: Minek néz engem? (fél 9) Radnóti Miklós Színpad: Lengyel Menyhért est (7) Ódry Színpad: Tudós nők (du. 3.) Bp-i Gyermekszínház: Egy szívdobbanás fele (du. 3) Bábszínház: Jókai MŰSOROK tér: A pagodák hercege (du. 3) Játékszín: Egerek és emberek (7) Főv. Nagycirkusz : Szupercirkusz (fél 4 és fél 8) Zeneakadémia: Az MRT Szimf. Zenekara (MRT középisk. K. 1., fél 8) A Vígszínház igazgatósága közli, hogy Bárdi György megbetegedése miatt, ma este az Operett helyett a Homburg hercege kerül színre. Ezzel összefüggésben a Pesti Színházban is műsorváltozásra kerül sor: a Légköbméter helyett a Deficit előadása lesz. A megváltott jegyek érvényesek, vagy legkésőbb az előadások kezdetéig a Vígszínház, illetve a Pesti Színház pénztárában visszaválthatók. Egyidejűleg tudatjuk, hogy a Pesti Színházban január 12-én, a délelőtti főpróbára kiadott jegyek január 16-án délelőtt érvényesek. Margó A forrás Ezúttal egy nemrég megjelent regény margójára rovom e sorokat, írója a nálunk is jól ismert lengyel író, Tadeusz Nowak. Már első regényével: Ha király leszel, bakó leszel, felhívta magára a magyar olvasók figyelmét, az Ördögfiúk fogadtatása már a sikeres szerzőnek szólt. És most, itt a Próféta. A lírai sodrású regény — a kritika feltehetően érdemei szerint mérlegeli majd — számomra, gondolom, mindenki számára, aki faluról került a városba, érdekes kérdésre keresi a választ. Főhőse, Próféta, a végképp kiszakadás, a minden kötelék eltépésével hagyja el faluját, közösségét és indul „új hitet keresni a városba”. A kérdést: „vajon sikerül-e valóban kiszakadniaabból a talajból, melyben oly mélyen gyökerezik?”, ismerve Tadeusz Nowak indíttatását, fölöslegesnek találom. Fölöslegesnek, mert tudom, mihaszna kísérlet ez, Tadeusz Nowak szívén is a nap minden percében átfolyik a Dunajec, fehér füvek hajolnak a szemébe, kolodák dallamától, templomi kórusoktól súlyos a füle. Élhet Krakkóban, élhetne bármely lengyel városban, vele tart szülőföldje, az embernevelő táj, amely dajkája volt, fái ma is derekának támasztékai, hozott erkölcse a városi ablakok mögött sem enged gerincet egyenesítő szigorából. Hasztalan keresem rajta a városiasodás nyomát, arca, mosolya, minden gesztusa olyan fajta természetességet sugall, amely az első pillanatban varázslatába vonja látogatóját. Csak fejtartásán látszik, hogy szellemmel is megáldatott, méghozzá terméészettel egyensúlyozó szellemmel, s a kettő egyensúlya nemesíti gondolatait — kér emlékezetemben helyet a krakkói látogatás. Nemcsak a Próféta megjelenése tette aktuálissá a korábbilátogatást, hanem az a rögzítésre érdemes gondolatcsere is, amelyet folytattunk. Érdemes és öröm volt hallgatni őt — azóta másként értékelek néhány gondolkodásomat meghatározó fogalmat. Mondatai látószög-tágító mondatok voltak, még akkor is, ha a szűkebb tájra, a szülőföldre irányította. Ő tudatosította: hogyan lehet, hogyan kell a gyermekkori tái magaslatáról befogni, embereivel, szokásaival együtt a távolabbi mezőket, földrészeket. Megítélésem szerint, bár néha találkozunk megkülönböztető jelzőivel, nincs külön népi, urbánus-, vagy munkásirodalom, csak irodalom van. Ő használta regényeire, nem megkülönböztetésként a parasztirodalom megjelölést, ami első hallásra meglepett. De ezzel inkább a témát jelölte, mert ahogy elmondta: náluk a népi soha nem kapott pejoratív hangsúlyt — éppen olyan mértékben gazdagította a nemesi irodalmat, mint amilyen mértékben a nemesi visszahatott a népi kultúrára. A költészet fordulópontjain szembetűnő a népköltészet frissítő hatása. Akárcsak nálunk, mondtam, s mondom ma is, akár egyetértésre talál véleményem, akár ellenkezésre. A forrás, attól, hogy követ dobálnak belé, meg forrás marad. Frissítő és szomjat oltó , Tamás Menyhért 1980. január 11 A HÉT KÖNYVEI EURÓPA KÖNYVKIADÓ Julio Cortázar: A nyertesek, Stephan Hermlin: Éjféli emlékek, Victor Hugo: A párizsi Notre- Dame, 1482. Guy de Maupassant: Elbeszélések I—II., Renée Méndez Capote: Kubai kislány, Tolsztoj: Háború és béke, Tolsztoj: Ivan Iljics halála, Szergej Zaligin : Az erdőbizottság. GONDOLAT KÖNYVKIADÓ Benedek István: Mand-'ragora (kultúrtörténeti tanulmány, különös tekintettel a varázslásra és gyógyításra), Domanovszky Sándor: Gazdaság és társadalom a középkorban, Kazimierz Jankowski : Pszichiátria és humánum, Kardos Pál: Irodalmi tanulmányok, Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem. MAGYAR HELIKON Psalterium. Magyar zsoltár. MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Almási Miklós: Például a szirup, Baráth Lajos: A szörnyeteg, René Belbenoit: Száraz guillotine, Bodosi György: Völgyvallatás, Bretter György: Párbeszéd a vágyakkal, Kárász József: Göröngyös út, Kovár Lőrinc: Cézárok kertje, Palotai Boris: Két regény (A madarak elhallgattak + A férfi), René-Victor Pilhes: Rontás, Valentin Raszputyin: Pénzt Marijának, Joseph Roth: hamis súly, Szemlér Ferenc: Nagy folyamok mellett, Szilágyi Domokos: Válogatott versek és műfordítások, Martin Walser: Menekülő ló, MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Bársony István: Róka a körben, Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember, Dékány András: S. O. S., Titanic! Gál Pál—(Csergezán Pál): Érdekes gépek, Galambosi László: Röptető, Granasztói Szilvia: Maskara, avagy Mese a búsképű, becsületes favágóról, A gyermekvilág csodái, Jobbágy Károly: Líra négy keréken, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, József Attila: Gyönyörű, gyönyörű, Kárpáti Kamil: Kísértet! Kísértet! Noszov: Nemtudomk a Napvárosban, Rockenbauer Pál—Balogh Péter: Amiről a jégvilág mesél, Szepes Mária: Pöttyös Panni naplója, Takács Imre: Páskomni lakodalom. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Bán Zsuzsa: Hazug szerelmek, Jókai Mór: Egy az Isten, Kazinczy Ferenc művei.