Népszava, 1980. március (108. évfolyam, 51-76. sz.)

1980-03-01 / 51. szám

9­8­0. márciusi. A Petőfi brigád megemlékezése A Bolgár Népköztársa­ság budapesti nagykövet­ségén pénteken ünnepi találkozón vettek részt az 1947-ben Bulgáriában te­vékenykedett Petőfi Sán­dor ifjúsági építőbrigád tagjai, akik 33 esztendeje a legnehezebb időszakban vállaltak részt az ország háború utáni újjáépíté­séből, s egyúttal az első lépéseket tették meg a bolgár ifjúsági brigád­mozgalom nemzetközivé szélesítésében. Bencso Mitev, Bulgária magyarországi nagyköve­te köszöntötte a vendé­geket, majd felolvasta Bencso Kubadinszkinek, a BKP KB Politikai Bi­zottság tagjának, a Bol­gár Hazafias Front Or­szágos Tanácsa elnöké­nek, Georgij Dimitrov nevét viselő ifjúsági épí­tőtáborok egykori pa­rancsnokának az ünnep­ség résztvevőihez intézett levelét.­­ Nagy Sándor, a KISZ KB titkára a hajdan út­törőmunkát végzett Pe­tőfi brigád példamutatá­sának erejéről szólt. Pencso Zulcsev, a di­­mitrovi Komszomol KB építőtábori bizottságának parancsnoka a Dimitrovi Komszomol Központi Bi­zottsága és a mai kékin­­ges építőtábori brigádta­gok nevében köszöntötte a vendégeket. Pencso Zulcsev ezután átnyújtotta a Petőfi bri­gád egykori tagjainak a Dimitrovi Komszomol KB oklevelét és az építőtá­bori brigádmozgalom jel­vényét. Nagy Mihály nyugállományú alezredes a brigádtagok nevében meleg szavakkal mondott köszönetet a kitünteté­sekért. Boncso Mitev nagykö­vet ezután koktélt adott a vendégek tiszteletére. (MTI) aj gépek, *gi­ Jutó e ni­berek Versenyben a kariklményekkel — A brigird küzdelmei — Izzemi ,,/«rró drót99 Néhány nap alatt hét nézze meg a tegnapi kilót szedett le Bogó Fe- módszert. zencről az izgalom. Mind­ Gőzpárától, festékszag­­ez akkor történt, amikor jól telített a régi műhely­­az úgynevezett zsigerfej- rész levegője. S hogy mi­től megszokott masinás a különbség.­ Az mellől átkerült az új, emberek a vegyi oldat hő, zártrendszerű HT gépeső­­mérsékletét kézzel ellen, porthoz. És azért, mert időnként előkerül tíz év szakmai rutinját a kétliteres, öblös merítő­kellett kiradíroznia a fe­­kanál, amivel a vegysze­réből ahhoz, hogy az au­­rés vizet rálocsolják a tomatákkal épp oly szép­ hengereken futó szövetre­ re, vagy még szebbre fel- Négy gép tartozik egy se a nyers selyem báláit, munkáshoz, aki trikóra mint a régi gépekkel. Be­­vetkőzött, hogy a párás­dig nem szakmát, hanem meleget könnyebben, bár­­csak munkaeszközt vál-­la­toztatott. * Az igazgató folytatja a A Magyar Selyemipari mondandóját. Vállalat Selyemkikészítő — Az új termelési mód Gyárában ez az eset épp­ új fajta embert kíván, úgy jellemzi a hét éve Méghozzá olyat, akinek tartó rekonstrukció hata- természetes, hogy a tech­­sat, mint az a tény, hogy nológiai fegyelmet pont­­osabban 53 millió négy­­ról-pontra betartsa, akit a­zetm­éter szövet kerül ki géppel való kapcsolat­igé­­esztendőnként a mosoda, nyessé tesz, mert a jó ter­­a festődő és a vegyszere­­melő berendezéssel gyár­­tó részlegből­­, kilenc- tett rossz termékre csak ven százalékban első ősz- egyetlen magyarázat le­­tályú minősítéssel. Dohai kétséges: ő hibázott. János igazgató épp oly Bogó Ferenc a meg­­büszke az emberekre, mondhatója, hogy ők ki­­mint az új gépekre és az lencen, a Váci Mihály elkészített kelmék minő­ nevét viselő szocialista­ségére. Legszívesebben a brigád tagjai, valósággal termelési kultúra változó- megküzdöttek a géppel. A fáról beszél, küzdelem tulajdonképpen . Nézze ezt a húszműt- még ma is tart. hió forintos Pad-Steam — Amikor a brigádunk gépet — mutat egy sárga megkapta a HT gépcső­­színű óriásra. — A kap­ portot, egyenként is prá­­csoló tábla előtt álló gu­­batétel elé lettünk állít­­micsizmás fiatalember­ra. De közösségként is, csak a fejét használja Minden megfigyelésün­­nyolc órán keresztül, két, tapasztalatunkat Több száz betanított mun- azonnal elmondtuk egy­­másunk egyike. És most másnak. Erre vigyázz. Ne úgy csináld, hanem emígy. Minket jó érte­lemben összekötözött a gép. Mert úgy kell dol­goznunk, egymást váltva, a három műszakban, hogy egyetlen társunk fi­gyelmetlensége­ mind­annyiunk havi prémiu­mát elviszi. A műhely alatt vízle­vezető csatorna zubog. Tőle jobbra a HT festők birodalma. Az ezüstösen csillogó automaták szom­szédságában két kis asz­tal és három szék­ áll. Platsek Róbert épp ad­minisztrál. — Erre az étlapra min­den fontos dolgot fel­írunk. A minőséget is, mivel magunk meózunk. Ma például új festéket kaptunk, ami nem bírja a forralást. Összesűrűsödik a hőtől. Ezt ,,forró dró­ton” adjuk elő a fiúknak, hogy vigyázzanak. A mindenre kiterjedő figyelem egyik oka, hogy a gyári brigádok verse­nyeznek egymással, itt­ven kis közösség vetélke­dik, egyebek közt annak a javításáért, amit az igaz­gató termelési kultúrának nevezett. Néhány napja, a gyári szocialista brigád­vezetők értekezletén sor­ra vették a legjellemzőbb hibafajtákat. Konkrétan, gyártási területenként. Lelkiismeretes munkával szinte valamennyit meg lehet szüntetni. Vajon mindenki így látja a versenyt? Mirk Márton, 59 éves zsigeri este megigazgatja a fején a karima nélküli filcsapkáját, hogy időt nyerjen a válaszadásra. — Én most kérem ,magánzó” vagyok, mert a brigádom odalett. Nyug­díj, katonaság, kilépés. Pedig nem volt az rossz társaság. Benne voltunk minden versenyben. Tud­ja, valahogy többnek éreztük magunkat, ami­kor a gyári munka­mér­kőzéseken a jók közé ke­rültünk. Mert kérem, a zsigerfestő büszke arra, amit csinál. Ezt a büszkeséget em­legette Hegyi Gábor mű­vezető is, a friss diplo­más textil­mér­nök, aki ta­valy brigáddá szervezte a Pad-Steam gépen dolgozó fiúkat. — Egyedül az ember nem jut sehova. Azért mondtam, gyerekek, egy­mástól függünk, és ha már ez a gép színvonalat képvisel, mutassuk meg mi is, mit érünk. A srá­cokból dől az ötlet. Mert nem csak a gépre, önma­gára is büszke akar len­ni a Radnóti brigád. A szó nemes értelmé­ben vett rivalizálás He­gyi Gábor szerint elmé­lyíti a szaktudást, és ne­mesíti az embert. Mert, amikor más és más sza­vakkal az újfajta terme­lési módról beszélnek, tu­lajdonképpen a bennük alakuló új­ embert állítják maguk elé példaképnek. Szabó Iréné NÉPSZAVA Budapest ivóvíz-, gáz- és hőellátása Lakótelepek és közművek — Parkosítás, köztisztaság Személyi változások — Ülést tartott a Fővárosi Tanács Az Újvárosháza dísz­termében pénteken Szép­völgyi Zoltán elnökletével ülést tartott a Fővárosi Tanács. Az elfogadott na­pirendnek megfelelően először a közműfejlesztés távlati tervét vitatták meg. Az írásos előterjesz­téshez Stadinger István elnökhelyettes fűzött szó­beli kiegészítést. A várospolitika alapja a közművek fejlesztése. Enélkül elképzelhetetlen új negyedek építése, a ré­giek rekonstrukciója. Ép­pen ezért a szakértők az 1976—1990-ig terjedő táv­lati koncepció összeállítá­sához elemzések, számítá­sok tömegét végezték el. Figyelembe vették Buda­pest általános rendezési tervén kívül a nagy táv­lati közlekedési koncepció elképzeléseit, a második 15 éves lakásérítési prog­ram legfontosabb célkitű­zéseit is. Az új elgondolá­sok alapját a legutóbbi évek dinamikus fejleszté­sei, a beruházások egész sora képezi. Különösen jelentős a vízművek fejlődése. A megterívelt ivóvíz körül­belül 90 százalkét észa­kon a szentendrei terme­­lőtelenek, délen pedig a Csepel I., II. vízmű adja. Ide kívánkozik egy jel­lemző adat: 1970-ben egy budapesti állampolgár na­ponta 130—132 liter vizet fogyasztott, ez a meny­­niyiség 1990-ben várha­tóan 300 literre emelke­dik. A szoba-konyhák megszüm­telésével, az új, korszerű városnegyedek felépítésével ugrásszerűen megnő a vízigény. Az új lakótelepeken minden la­kás fürdőszobás, s itt már naponta 350—450 liter víz kell. A hálózat átlagos életkora 29 év, az ötven évnél idősebb csövek ará­nya 26 százalék. A tapasz­talatok alapján, a várha­tó fejlődést figyelembe véve, évente 40—60 kilo­méter új vezetéket kell lefektetni. Emellett az ed­diginél többet, évente legalább 40—50 kilomé­ternyi hálózatot kell meg­fiatalítani. A csőtörések csökkentése, megelőzése az ágazat egyik legfonto­sabb feladata. Az ezred­fordulóig a tárolókapaci­tás 500—550 ezer kömé­­terre épül ki. Ez azért rendkívül fontos, mert biztonságos — az időjá­rástól, a Duna vízállásá­tól független — szolgálta­tást tesz lehetővé. A főváros elmaradott csatornázásának gyorsabb ütemű rekonstrukciója a hatvanas évek elején in­dult meg. A csatornák je­lentős része még a múlt században épült, nagy ré­sze tehát elavult. Ezért ezen a területen is az egyik legfontosabb teendő most és lesz, a jövőben is, a felújítás. A fővárosi szennyvizek több mint 50 százaléka ipari eredetű. A cél az, hogy Budapest tel­jes beépítendő területéről a szennyvizeket zárt csa­tornahálózat gyűjtse ösz­­sze. A későbbekben biz­tosítani kívánják a város­politikusok, hogy a szennyvizek csakis bioló­­giai tisztítás után kerül­hessenek a Dunába. Ezt három tisztítótelep teljes kiépítése oldja majd meg. Ma még városi és föld­gázt egyaránt kap Buda­pest. A 80-as években nö­vekedni fog a földgáz mennyisége. A fejlesztést a háztartások igénye ha­tározza meg. A következő esztendőkben még körül­belül 200 ezer fogyasztó­nál váltja fel a városi gázt a földgáz. A 30 évnél ré­gebben épült vezetékek aránya 36 százalék. Ez az adat is jelzi, hogy sok még a tennivaló e szol­gáltatási területen is. A Fővárosi Távfűtő Művek Budapest egyik legfiatalabb szolgáltató vállalata­­ 1960-ban jött létre. Akkor nem egészen 5000 lakás fűtéséről gon­doskodtak, ma már ez a szám meghaladja a 160 ezret, s 1990-ben megkö­zelíti 300 ezret. A fej­lesztési koncepció részle­tesen kitér a közvilágítás korszerűsítésének lehető­ségeire, a parkosítás, a közterületi és köztisztasá­gi teendők elemzését is tartalmazza, különös te­kintettel a környezetvé­delmi feladatokra. A Fővárosi Tanács az előterjesztést elfogadta, majd beszámolót hallga­tott meg Budapest tűzvé­delmi helyzetéről és a családpolitikai bizottság munkájáról. Végül szemé­lyi ügyekben döntöttek. Dr. Porigrácz Pált, Buda­pest, főépítészét a Fővá­rosi Tanács városrendezé­si és építészeti főosztályá­nak vezetőjét, érdemei el­ismerése mellett felmen­tette; őt a Műszaki Egye­tem egyetemi tanárává nevezték ki. Budapest új főépítésze , Gáspár Tibor, a főosztály eddigi helyet­tes vezetője lett. Dr. Mo­hácsi Istvánt, a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság el­nök­helyettesét érdemei elismerése mellett nyug­állományba vonulása miatt tisztségéből felmen­tették Dr. Gregor Gábort a FNEB elnökhelyettesévé megválasztották. Kovács Ildikó A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem kémiai tanszékcsoportjain jelentős kutatómunkát végeznek a gyógyszeripar, a vegyipar és más iparágak részére (MTI Fotó : Oláh Tibor felvétele) MTESZ-ötletpályázat Mindenki úgy taka­rékoskodik az energiá­val, ahogy tud. Van, aki lekattintja a villanykap­csolót, van, aki kihúzza a dugót a konnektorból, s van, aki minimumra állítja az­ olajkályhát. Mindez nem lebecsülen­dő, csakhogy­­ kevés. Tegnap a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségé­nek Országos Elnöksége fordult felhívással a ha­zai műszaki és agrár­ér­telmiséghez: a XII. párt­, kongresszus tiszteletére­­dolgozzanak ki energia­­megtakarítást eredménye­ző javaslatokat. Erről tartott­ sajtótájékoztatót pénteken Tóth János, az MTESZ főtitkára.. A felhívás elsősorban olyan javaslatokra vo­natkozik, amelyek javít­ják az energiafelhaszná­lás hatásfokát, s energia­megtakarítást eredmé­nyeznek, csökkentik a fajlagos energiafelhasz­nálást , technológiavál­­toztatás, korszerűsítés vagy egyéb intézkedés révén, amelyek minden közműhálózat útján to­vábbított energiahordozó­­fajtára vonatkozóan csök­kentik az egyidejű telje­sítményigényt, amelyek nagy energiatartalmú anyag meg­takarítást, faj­lagos anyagfelhasználás­csökkentést eredményez­nek, végül olyanokat, amelyek a vállalati, szö­vetkezeti programok fe­lülvizsgálatára, módosítá­sára, illetve kiegészítésé­re irányulnak. A legkiválóbb ötlete­ket értékes anyagi, s ter­mészetesen erkölcsi elis­merésben részesíti az MTESZ, az L díj 50, a II. 30, a III. pedig 20 ezer forint. Minden jó ötlet akkor ér valamit, ha meg is valósítják. A megvalósí­tás garantálásáról az MTESZ gondoskodik. To­vábbítja, figyelemmel kí­séri a javaslat útját, s tájékoztatást kér a be­vezetés eredményeiről. Energiát nem kímélve. 3 Versenyképesek A napokban olvastam a Figyelőben, hogy az élelmiszertermelésben 2000 üzem, vállalat, tsz, állami gazdaság, társulás, másfél millió kister­melő érdekelt. Szerencsére munkássá­gukkal rácáfolnak arra a közmondás­ra, hogy „sok bába közt elvész a gye­rek”. Itt nem vész el, mert ellátásunk jó, kiegyensúlyozott. Az élelmiszeriparban 1976 és­ 1979 kö­zött, tehát nem a teljes ötéves tervben, éves átlagban számítva 4 százalékkal növekedett az élelmiszeripar termelése. Ez valamelyest elmarad az ötödik öt­éves terv előirányzataitól, ám lemérhe­­tők szinte minden esetben az időjárás okozta kiesések. Azonban ez sem mondható egységesen valamennyi élel­miszeripari ágazatra — 14-ről van ugyanis szó. Néhány éve, például az aszály miatt nem volt elég nyersanyag a konzerviparban. Ugyancsak a kedve­zőtlen időjárás szorította hátra a ga­bonaipari terveket is. A baromfinál pe­dig a nemzetközi piacon tapasztalható kereslet idézett elő megtorpanást, de növekedett a sertéshús-feldolgozás. Az idei esztendőt, mint mindenütt, így az élelmiszertermelésben, is, befe­­je­ző és alapozó évnek kell tekinteni. Befejezni, méghozzá méltóképpen az ötödik ötéves tervet és megalapozni, éspedig jól a VI. ötéves terv ciklusát. Ha a közgazdasági prognózisokat vizs­gáljuk, az élelmiszeriparban a követke­ző időkben is 3—4 százalékos emelke­dést kell elérni, jól, gazdaságosan, a ráfordítások csökkentésével. Szóval: versenyképesen. A vásárlók itthon és külföldön is igényesebbek, többet követelnek a pén­zükért. Sajnos — ez adódik az eszkö­zök alacsonyfokú kihasználásából is —, esetenként drágábban állítjuk elő élel­miszeripari termékeinket, mint azt a világpiaci árak engedik. Márpedig az export-tárgyalásokon nem az az alap, hogy egyik, vagy másik üzem mit, mennyiért állít elő, hanem a nemzet­közi árak döntenek, a versenyképes minőség a fontos. A­lkalmasak-e erre az üzemeink? Úgymond, mind bizonyította már,­­ hogy igen. Csak az egyenletessé­get, a módszerek kutatását kell min­denképpen kialakítani. A Gyulai Hús­kombinát például a vele szerződő me­zőgazdasági üzemekkel együtt állapo­dik meg annak a fajtának a tartásában, amely a speciális termékükhöz a leg­jobb alapanyagot szolgáltatja. Ez is az egyik módszere. A másik: a Szegedi Szalámigyár az egyenletes minőség ér­dekében felkutatja, hol tartják azt a sertésfajtát, amelynek íze, zamata egy­öntetűen garantálja a szalámi jellegze­tes, utánozhatatlan ízét. Ott kötnek szerződést Fellelhető ez más iparágak­ban is, csak az a kérdés, hogy a kapcso­lat mennyire él, megértik-e egymást a különböző ágazatok képviselői. Az adottságok kihasználása azonban nem csupán ilyen esetekre szorítkozik. Az­­élelmiszeripar feladata­ most a ka­pacitások bővülésével is növekszik. Az ötödik ötéves tervben több olyan léte­sítmény állott, vagy áll termelésbe, amelynek már ebben a szakaszban meg kell kezdenie a költségek visszafizeté­sét. A székesfehérvári hűtőház üzemel­ő termeltetési kapcsolatai szolgálják a mezőgazdaság és az ipar érdekeit is. A Kaposvári Húskombinát elkezdte exporttermelésével a befektetés szám­láit törleszteni, és megfelelő devizabe­vételt is biztosít már. Rövidesen „szá­­rítóba” lép a bajai húsüzem, és nem­sokára termel a martfűi növényolaj­­gyár is. Ebben a tervciklusban kezdte el mű­ködését a Zalaegerszegi Hűtőház , is, s ez talán a leg­job példája annak, hogy az élelmiszeripari gyárak építésének ki­jelölésekor összhangba lehet hozni a mi hazánk tájbel­i lehetőségeit. A na­gyon keresett bogyós gyümölcsök tele­pítését, termelését a gyár építésével egy időben az ipar anyagi hozzájárulá­sával végezték. Ezzel az exportalapok feltételét teremtették ott meg. S hogy gazdaságosan, azt már az is bizonyítja, hogy a szállítás költségeit csökkentik. A termőhely és a feldolgozó gyár egy­máshoz közel van, így az áru minő­sége kifogástalan marad. M­indenütt az az igény, hogy az élel­miszeripar magasabb feldolgozott­sági fokon állítsa elő termékeit. Ezt joggal elvárja a hazai gyasztó is a 10 deka szaláminál és a konzerveknél is. A minőségnek egyforma jónak kell lennie, akár hazai, akár külföldi piac­ra kerül. Nem lehet két- vagy többféle módon termelni. A minőség egyöntetű­sége a lényeg. A szakértelem alkalma­zása a dolgok kulcsa. A Szegedi Szalá­migyárban vezetők mondták el:­­ nem tudják melyik rúd kerül külföldre, és melyik a hazai piacra. A tejipari vál­lalatok brigádjainak vezetői számára a napokban tartandó országos tanácsko­zás egyik sarkalatos témája is a minő­ség javítása, a változatosabb termékek előállítása. A gabonaipar szintén új, magas tápértékű, a gyermekorvosok szerint különösen fontos élettani hatású kukorica- és szójalisztekkel lépett a piacra. A törekvés tehát egyértelmű: jól be­fejezni a jelenlegi, és kellően megala­pozni a következő ötéves tervet. Az élelmiszerből ez többféle, jó árut igé­nyel, így lehet a gazdasági igények szolgálatába állítani adottságainkat. Lendvai Vera

Next