Népszava, 1980. augusztus (108. évfolyam, 179–204. sz.)

1980-08-01 / 179. szám

1980. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK 108. ÉVFOLYAM 179. SZÁM­ÁRA 1,20 FORINT A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! N­ÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA ­ Enyhülés a viharban •Ö­t évvel ezelőtt, amikor Helsinkiben 33 eu- e­u­rópai ország, az Egyesült Államok és Ka­­nada vezetői aláírták a történelmi jelen­tőségű záróokmányt, még keveset sejtettünk a világ előtt álló megpróbáltatásokról. Inkább a legyűrt akadályok, a megvívott politikai csaták figyelmeztettek az enyhüléssel szembeni ellen­állás lehetőségére, semmint a tényleges nemzet­közi helyzet. Hiszen, ami az országok közötti együttműködés alapelveit illeti, a világ vezető politikusai akkoriban valóban egy nyelven be­széltek. Gerald Ford akkori amerikai elnök a kon­frontáció korszakának lezárásaként üdvözölte Helsinkit, Leonyid Brezsnyev pedig a józan ész diadaláról beszélve így fogalmazott: „Mindenki nyert, a keleti és a nyugati országok, a szocia­lista és a kapitalista államok, a szövetségekben tömörültek és a semlegesek, a kis és a nagy ál­lamok népei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága.” A világhelyzet túlzott leegyszerűsítése len­ne, ha azt mondanánk, csak az fordult el Hel­sinkitől, akinek nem drága a béke. Nemcsak a szélsőséges tőkés körök igyekeztek más irányt szabni a külkapcsolatoknak. Mint a belgrádi ta­lálkozó légköre is tükrözte, a józanabb nyugati politika végrehajtói is megpróbálták kisajátítani Helsinki eredményeit, és egyoldalúan magyaráz­va a záróokmányt, a szocialista országok ellen fordítani az európai biztonsági értekezlet aján­lásait. Rendkívül furcsa kísérletnek lehetett tanúja a világ. Amit a burzsoázia a legvadabb szovjetel­­lenesség korszakában sem érhetett el, azt az eny­­hültebb légkörben éppen Helsinkire hivatkozva igyekezett megtenni. A Szovjetunió és a szocia­lista országok belső építő munkájának megza­varását, a testvérországok megosztását. Az em­beri jogok carteri kampánya már előrevetítette a még nagyobb konfrontáció lehetőségét. H­elsinki határkövet jelent a nemzetközi kap­csolatokban. Naivitás lett volna azonban feltételezni, hogy Helsinki átformálja az imperializmust, megszelídíti és eltántorítja alap­vető céljaitól. Az erőviszonyoknak a szocialista világ számára kedvező változásai tükröződtek a helsinki záróokmány megszületésében, s ezek az erőviszonyok az egész nemzetközi helyzetet a későbbiekben is alapvetően meghatározták. Éppen ezeket a tényleges erőviszonyokat pró­bálta Washington kijátszani, amikor nyers kam­pányával frontot nyitott a Szovjetunió ellen. Ez a politika azonban sem a Szovjetuniót nem gyöngítette meg, sem az erőviszonyokon alapuló legfőbb nemzetközi tendenciákat nem változtatta meg. Akármennyire is „sértőnek” te­kintették ezt a Fehér Házban, folytatódtak a nemzeti felszabadító harcok, a forradalmak. A tőkés köröknek az a felismerése, hogy az európai enyhülés eredményeit nem sajátíthat­ják ki és nem torzíthatják el, új külpolitikát szült. Ez legteljesebben talán annak az irányzat­nak, a felülkerekedésében jelentkezett, amely az együttműködés helyébe a politikai zsarolást he­lyezte. A NATO példátlan arányú fegyverkezési programja az eurorakéták letelepítésének elha­tározása­ a SALT 2 ratifikálásának halogatá­sa, az afganisztáni események előtt már azok­nak a tőkés csoportoknak a térhódítását jelezte, amelyek nem elégszenek meg a szovjetellenes propaganda felerősítésével, hanem tényleges erőfölényre törekednek. A helsinki értekezlet felemelő napjaiban aligha gondolhattunk arra, hogy öt évvel később egy moszkvai olimpiai részvételért is csatát kell vívniuk a tőkés világ sportolóinak. Hogy az amerikai elnökválasztási kampányban tömegek­re ható program lehet a katonai fölény kiharco­lásának célkitűzése. Hogy példátlan méreteket ölt Kína és Japán bevonása a szovjetellenes ter­vekbe. Most, az évfordulón azonban nemcsak az enyhülés útjában tornyosuló akadályokat kell meglátni. Azt is, mit bírt ki az az építmény, amelynek az európai enyhülés nevet adtuk. Lát­nunk kell, mennyien mozdultak meg — és nem­csak Keleten — ennek az építménynek a meg­őrzéséért. Le nem becsülhető eredmény, hogy a legnagyobb nyugat-európai országok vezetői, a hallatlan amerikai nyomás ellenére is, fenntar­tották a kelet—nyugati párbeszédet. S, hogy még ezekben a keserves hónapokban is újabb megál­lapodások születtek. A szovjetellenes tőkés köröknek Helsinki eredményeit sem kisajátítaniuk nem sike­rült, sem eltemetniük. Most látjuk csak igazán, milyen szilárd talajra építették az euró­pai biztonság és együttműködés sok viharnak kitett épületét. Ezért érezzük meggyőzőnek Leo­nyid Brezsnyev legutóbbi megállapítását: nincs visszaút Helsinkiből. Barabás Pét** Kádár János fogadta a francia külügyminisztert Koszorúzás a Hősök terén — Egyezményaláírás — Közlemény a tárgyalásokról Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a KB székházában fo­gadta Jean Francois­ Poncet francia külügy­minisztert. A megbeszé­lés során áttekintették a két ország közötti kap­csolatokat, valamint a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseit. Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhe­lyettese szintén délelőtt az Országházban fogadta a francia külügyminisz­tert. A szívélyes légkörű ta­lálkozón részt vett Pója Frigyes külügyminiszter. Jelen volt Bényi József, Hazánk párizsi nagyköve­te, és Jacques Lecompt, a­ Francia Köztársaság budapesti nagykövete. Jean Francois­ Poncet csütörtökön délelőtt megr­koszorúzta a Magyar Hő­sök Emlékművét a Hő­sök terén. A koszorúzáson jelen volt Bényi József, Jacques Lecompt és Farkas Mihály vezérőr­nagy, a budapesti helyőr­ség parancsnoka. Ezután a Külügymi­nisztérium Dísz téri ven­dégházában Puja Frigyes és Jean Francois­ Poncet magyar—francia jogse­gély és kiadatási szerző­dést írt alá. Az esemé­nyen jelen volt a Kül­ügyminisztérium több ve­zető beosztású munkatár­sa, ott volt Bényi József és Jacques Lecompt. Ezt követően folytatódtak Puja Frigyes és Jean Francois­ Poncet hivatalos tárgyalásai. (Folytatás a 2. oldalon.) A találkozón (MTI Fotó : Tóth István) Leszállt a Szojuz 30 A csütörtök délután sikeresen végrehajtott leszállással véget ért a nyolcnapos­ szovjet- vietnami űrkísérlet. Viktor Gorbatko és Pham Tuan utolsó mun­kanapját a világűrben teljes egészében a legiz­galmasabb és legfelelős­­ségteljesebb művelet, a leszállás előkészítése és végrehajtása töltötte ki. Az utolsó közösen elfo­gyasztott reggeli után Rjumin, Popov, Gorbat­ko és Pham Tuan együtt ellenőrizte még egyszer a Szojuz 36 fedélzeti rendszereit, majd a két űrpáros búcsút vett egy­mástól. Gorbatko és Pham Tuan megköszön­te vendéglátói sok-sok segítségét, majd elhagyd­ta a Szaljut 6-ot. A két visszatérő űrha­jós valamivel 11 óra előtt szállt be a Szojuz 36*-ba, amely a szükséges előkészületek után vala­mivel 14 óra előtt vált le az űrállomásról, s távo­lodni kezdett. A fékező hajtóművet az utolsó előtti fordu­latnál, magyar idő sze­rint 16.25-kor kapcsol­ták be. A megadott idő­pontban a leszálló kabin levált az űrhajóról és bejutott a légkörbe. Az űrhajó ejtőernyőrendsze­re a sűrű légrétegekben nyílt ki. Nélkülünk nem megy...................3 Mit ér az adott szó?................... 4 Történetek a néma indiánról . . 4.5 Postaládánkból............................ 7 Jövő heti rádió- és televízióműsor . 10 Piaci jelentés................................12 Kezdjük újra a párbeszédet •La Európai Biztonsági és Együttműködés Magyar N­emzeti Bizottságának ülése a Parlamentben A helsinki záróokmány aláírásának ötödik évfor­dulóján csütörtökön kibő­vített ünnepi ülést tartott az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága. A Parlament vadásztermé­ben megtartott tanácsko­zás elnökségében helyet foglalt Sarlós, István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára és a nem­zetközi Lenin-békedíjas Raymond Goor kanonok, az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzet­közi Bizottságának elnöke is. Az ünnepi ülést Kállai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a Nemzeti Bizottság elnöke nyitotta meg, a többi között hangsúlyozva: " Az európai biztonság és együttműködés madridi értekezlete előtt felada­tunk, hogy közösen, reá­lisan felmérjük az utóbbi öt évben megtett utat, az elért eredményeket, s megvitassuk azokat a kérdéseket, amelyek a bé­kés egymás mellett élés, az enyhülés megszilárdí­tását szolgálják,­­megállítása pedig mélyíti az enyhülést.­­ A Magyar Népköz­­társaság minden állami és társadalmi testülete részt vett a Helsinki felé veze­tő út egyengetésében A találkozó után pedig a finn fővárosban elfogadott elvek közös érvényesíté­sében. A nemzetközi fe­szültségek növekedésének legelső jeleitől kezdve Magyarország mindent el­követett az együttműkö­désért azokkal, akik fé­­kezni szeretnék a feszült­ségek növekedését és meg kívánják tartani az eny­hülés eredményeit. Most pedig, amikor kezdenek bontakozni az enyhülés új lehetőségei, a Magyar Népköztársaság valameny­­nyi hazai és nemzetközi fórumon a kölcsönös biza­lom előfeltételeinek a megteremtésén munkálko­dik. A helsinki alapok­mány aláírásának évfor-­­­dulóján megtartott ünne­pi ülésünknek az MSZMP XII.­ kongresszusán is megfogalmazott két szó a jelszava:­ „Béke kell”._ Nem szubjektív vágyak­ról, hanem korunk objek­tív követelményéről van szó, amelynek előttünk. (Folytatás a 2. oldalon.) f***tt»v Jim­&s : Helyre kell állítani a kölcsönös bizalmat Az elnöki megnyitót követően Péter János, az országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Bizottság tagja mondott beszédet.­­ A feszültségek mai hullámverésében is azok az eredmények, amelyekre a helsinki konferencia elő­készítése épült, s tapasz­talatai a mostani helyzet­re vonatkozóan is érvé­nyes útmutatást nyújta­nak — hangsúlyozta. Az egyik legdöntőbb tanulság: Helsinkibe a tárgyalások vezettek el. Ma a legége­tőbb feladat megoldásá­hoz, a kölcsönös bizalom helyreállításához ismét tárgyalásra, sok eszmecser­­ére van szükség. Jelenleg a helsinki kon­­ferenciának nem a teljes köre kész a tárgyalások újrakezdésére, s ebben egyes országok belpoliti­kai helyzete is közreját­szik. Ugyanakkor a köl­csönös bizalom megtapasz­talt gyakorlatának olyan eredményei léteznek, ame­lyeknek féltését a francia köztársasági elnök varsói útja és Leonyid Brezs­­nyevvel lezajlott találko­zója, valamint Helmuth Schmidtnek a Szovjet­unióban tett látogatása is bizonyítja.­­ Alapvető és jövőbe mutató tanulság az is, hogy a­­ bizalmatlanság fegyverkezési versenyt, a fegyverkezési verseny pe­dig bizalmatlanságot szül. Ezt az ördögi kört kell a politikai és a katonai enyhülés egybetartozásá­­nak gyakorlatával meg­törni. Az enyhülés a fegy­verkezési verseny megál­lításához vezethet, a fegyverkezési verseny A gabona betakarítása az idén próbára teszi az embereket, gépeket. Szerte az országban ezrek és ezrek dolgoznak a földeken harcolnak az időjárással a termésért. Aratási riportunk lapunk 3. oldalán A 12. nap Moszkvában Balla József második lett A Lévai, Váradi és Kovács I. bronzérmes * Nagy Béla az élen * Jó a kajak-kenu mérleg

Next