Népszava, 1980. augusztus (108. évfolyam, 179–204. sz.)

1980-08-01 / 179. szám

Akcióprogram és határozatok Koppenhágában befejeződött a Nők Világkonferenciája Akcióprogram és több mint 40 határozat elfoga­dásával ért véget szerdán a késő esti órákban Kop­penhágában a Nők Világ­­konferenciája. Az értekez­let — mint ismeretes — az ENSZ rendezésében jú­lius 14-én ült össze. A ta­nácskozáson 145 ország mintegy 1300 küldötte vett részt. Megfigyelőként öt szervezet — köztük a Dél­nyugat-afrikai Népi Szer­vezet (SWAPO) és a Pa­lesztinai Felszabadítási Szervezet — küldöttségei voltak jelen. Az ENSZ szakosított szervezetei 155 küldöttel képviseltették magukat. A több mint 200 cik­kelyből álló akcióprogram egyebek között leszögezi: „A béke és stabilitás nél­kül nincs fejlődés, s a bé­ke nem lehet tartós, ha nem számolják fel minden szinten az egyenlőtlensé­get, a hátrányos megkü­lönböztetést ... A béke megszilárdításához hozzá fog járulni a nőknek a ba­ráti államközi kapcsola­tok fejlesztésében való egyenjogú részvétele... Elő fogják segíteni az asz­­szonyok és lányok az im­perializmus, a kolonializ­­mu­­, a neokolonializmus, a cionizmus, a fajgyűlö­let, a faji megkülönbözte­tés, a külföldi uralom és elnyomás elleni harcot is.” A nőkkel szembeni hát­rányos megkülönbözteté­sekről szólva az akció­­program rámutat: e diszkrimináció következ­ménye egyebek között az, hogy a nők, akik a nyil­vántartott munkaerők egyharmadát teszik ki és az összes munkaórák kö­zel kétharmadát teljesítik, a világviszonylatban ösz­­szesített jövedelemnek csak egytizedét kapják. „A leszerelés terén el­érendő eredmények nagy mértékben hozzájárulná­nak olyan gazdasági, szo­ciális és kulturális feltéte­lek megteremtéséhez, amelyek között a nők megkülönböztetés nélkül érvényesíthetnék jogaikat, tehetnének eleget felelős­ségüknek” — hangoztatja a program. A dokumen­tum célul tűzi ki a nők fokozottabb bevonását a politikai és gazdasági dön­tési folyamatokba. A több mint 40 elfoga­dott határozat egyike fel­szólítja az ENSZ-közgyű­­lés 35. ülésszakát: dolgoz­zon ki deklarációt a nők tevékeny részvételéről a nemzetközi béke és biz­tonság megszilárdításáért, a kolonializmus, a fajgyű­lölet és a külföldi elnyo­más minden formája ellen vívott harcban. Más hatá­rozatok időszerű nemzet­közi kérdésekkel foglal­koznak; egyebek között elítélik az alapvető em­beri jogok megsértését Dél-Afrikában, El Salva­dorban, Chilében és az Iz­rael által megszállt arab területeken. Az ENSZ égisze alatt — 1975-ös mexikóvárosi és az 1980-as koppenhágai világértekezlet után — 1035-ben Nairobiban vagy Tokióban tartják a Nők 3. Világkonferenciáját. Leonyid Brezsnyev és Georges Marchais telefonbeszélgetése Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szer­dán a Krímből telefonbe­szélgetést folytatott Georges Marchais-val, a Francia KP főtitkárával, aki az olimpiai játékok vendégeként Moszkvában tartózkodik. Brezsnyev méltatta a francia sportközvélemény­­nek az olimpiai mozgalom védelméhez és az 1980-as sikeres olimpia megvaló­sításához való jelentős hozzájárulását. Marchais megelégedésé­nek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy vala­mennyi kontinens sporto­lói, köztük a franciák, részt vesznek a moszkvai olimpián. Méltatta a sport­­eredmények magas szín­vonalát, a jó légkört és a versenyfeltételeket. Hang­súlyozta, hogy mindez iga­zolja azt a harcot, ame­lyet azért folytattak, hogy az olimpiát az eredeti ter­veknek megfelelően Moszkvában tartsák. Brezsnyev és Marchais megelégedéssel szólt az SZKP és az FKP együtt­működésének fejlődéséről azon az új alapon, ame­lyet a két párt januári csúcstalálkozóján, határoz­tak meg. Megerősítették azt a törekvésüket, hogy továbbra is ezen az úton haladnak a francia és a szovjet nép, valamint a világbéke javára. A bolíviai junta koncentrációs tábort létesített Tömeges letartóztatá­sokról szóló hírek érkez­tek szerdán a bolíviai fővárosból. Diplomáciai források szerint polgári ruhás fegyveresek elhur­colták Julio Tumb­it, a bolíviai emberi jogok szervezetének egy­ik ve­zetőjét is. A fegyveresek üzlethelyiségeket és la­kásokat kutatnak át, s láthatólag listák alapján keresik a junta által nem kívánatosnak ítélt személyeket. Magukat megnevezni nem óhajtó politikai megfigyelők szerint a július 17-i államcsíny óta mintegy 1600 sze­mélyt tartóztattak le. A La Paz-i harcokban el­esettek számát 60 és 100 közöttire becsülik. Ugyanezek a források azt is közölték, hogy a fővárostól negyven kilo­méterrel délnyugatra fekvő Viachában a junta koncentrációs tábort lé­tesített. Argentína és Paraguay után Brazília is bejelen­tette, hogy elismeri a bo­líviai juntát. (AP, UPI, AFP) Egyiptom elutasítja Izrael döntését Jeruzsálemről „Egyiptom soha nem fogadja el Jeruzsálem keleti részének izraeli fennhatóság alá helyezé­sét” — mondotta Kamal Hasszán Ali, egyiptomi külügyminiszter szer­dán. Még azzal is fenye­­getődzött, hogy Egyip­tom esetleg­ ismét meg­szakítja a palesztin au­tonómiáról folyó tárgya­lásokat és visszahívja izraeli nagykövetét, mi­után ismeretessé vált az izraeli parlament több­ségi döntése. Jeruzsálem ezentúl ,,hivatalosan” is az ország „oszthatatlan fővárosa mindörökre”. Végezetül azonban meg­állapította: Jeruzsálem arab részének sorsa Egyiptom szerint to­vábbra is „tárgyalási té­ma”.. • • Ünnepi ülés a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról.) világosak a távlatai. Lát­juk azokat az utakat és módokat is, amelyek ré­vén a béke valóban bizto­sítható — mondotta befe­jezésül Péter János. Ezt követően Raymond Goor emelkedett szólásra, tolmácsolva az Európai Biztonság és Együttműkö­dés Nemzetközi Bizottsá­gának üdvözletét, jókí­vánságait. — Most az a feladatunk, hogy Helsinki eredményét — ami mindannyiunk si­kere is — megvédjük, to­vábbvigyük, sőt fejlesz­­szük. Közösen­­és sürge­tően kell fellépnünk min­denekelőtt a fegyverke­zési verseny ellen, hiszen a katonai egyensúly he­lyébe egyre inkább a fö­lényt szolgáló próbálko­zások lépnek. Ennek bizo­nyítéka, hogy Európába középhatósugarú rakétá­kat akarnak telepíteni. Ezt nem fogadhatjuk el.­­ Kontinensünkön már folynak azok a tárgyalá­sok, amelyek a bizalmat, a biztonságot, a békés együttműködést erősíthe­tik. A madridi találkozó azonban csak akkor lesz igazán eredményes, ha az európai katonai enyhülési és leszerelési értekezlet­ről kedvező döntés szü­letik. A reális alap ehhez adott. A spanyol főváros­ban ugyanakkor meg kell erősíteni a Helsinkiben elfogadott alapelveket. Az ünnepi ülésen fel­szólaltak a társadalmi és tömegszervezetek képvise­lői is. Timmer József, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, Ko­vács Béla, a Hazafias Népfront Országos Taná­csa titkára, az Országos Béketanács főtitkára, Bartha Tibor református püspök, a Nemzeti Bizott­ság alelnöke, Halász György újságíró, a bizott­ság tagja, Tolnay László, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa, az OBT le­szerelési bizottságának el­­nök£ és Pethes Imre, az Eszperantó Béke-világszö­vetség elnöke az elmúlt fél évtized eredményeit és a képviselt szervezetek teendőit körvonalazta. NÉPSZAVA Timmer J­óssef: A szakszervezetek kezdeményezései a biztonság megszilárdításáért Timmer József, a SZOT titkára beszédé­ben a többi között kije­lentette : a Helsinki valóban történelmi esemény Eu­rópa népei számára, ajánlásainak megvalósí­tása valamennyiünknek létfontosságú. A szak-, szervezetek pedig hiva­tásuknál fogva is érde­keltek a béke- és bizton­ság megteremtésében. Ebből a felfogásból ki­indulva kezdeményeztek kontinensünk szakszerve­zetei találkozókat és pár­beszédet már a 70-es évek előtt is a kapcso­latok új­raf­el­vételére, egymás megismerésére, megértésére, a bizalmat­lanság és gyanakvás le­küzdésére, a hideghábo­rús időszak feszültségei­nek megszüntetésére. A szónok emlékezte­tett arra, hogy az euró­pai szakszervezeti veze­tők bátor kezdeményező kis csoportjának érdeme, hogy végül is megtört a jég, és 1974-ben sor ke­rülhetett az európai szakszervezeti vezetők első találkozójára, majd 1975 tavaszán az európai szakszervezetek első konferenciájára. Ezzel új folyamat kezdődött az európai szakszervezeti mozgalomban. A párbe­széd, a kapcsolatok újra­­felvétele, normalizálása, az egymás megismerésé­re és megértésére törek­vés erősödésének a fo­lyamata. Ezzel hozzájá­rultunk a kormányok ré­széről diplomáciai síkon kifejtett tevékenység ki­bontakozásához és ered­ményes befejezéséhez. Ahhoz, hogy 1975 nyarán Helsinkiben 35 ország vezetői aláírhatták az Európa békéjéről és biz­tonságáról szóló záróok­mányt.­­ Az európai szak­­szervezeti mozgalom a záróokmány aláírása óta közvetlenül részt vesz a békéért és biztonságért folyó küzdelemben, a helsinki Záróokmányban foglaltak sikeres megva­lósításában. A kontinens országainak szakszerve­zetei saját eszközeikkel és szervezeteikkel nem­zeti és nemzetközi síkon egyaránt tevékenykednek kontinensünk békéje, biztonsága megőrzéséért. De mint önálló politikai erők országaik kormá­nyait arra is ösztönzik, hogy azok tegyenek meg­­ minden lehetségest a Helsinkiben elfogadott és aláírt ajánlások meg­valósításáért. Ennek el­érésére felhasználják szervezeti erejüket és jelentős politikai befo­lyásukat. Az európai szakszerve­zeti mozgalom fontos hozzájárulása az enyhü­léshez, a béke és bizton­ság légköre megőrzésé­hez, hogy a kontinens szakszervezetei immár rendszeresen kétévenként megtartják konferenciá­jukat. A legutóbbi 1979-ben Genf­ben megtartott III Európai Szakszervezeti Konferencia pedig már nyilvánosságra hozott közös nyilatkozatában is kimondta: „A konferen­cia kifejezte azon meg­győződését, hogy az eny­hülés és együttműködés folyamatának erősítése elsőrendű fontosságú a szakszervezeti mozga­lom szempontjából.” A magyar szakszerve­zetek továbbra is kezde­­ményezően vesznek részt a békéért és biztonságért folyó küzdelemben. Min­denekelőtt azzal, hogy eleget tesznek feladatuk­nak, a dolgozók érdekei védelmének és képvise­letének hazánkban, va­lamint azzal, hogy kive­szik részüket a munkás­hatalom erősítéséből, társadalmi céljaink meg­valósításából. Nemzetkö­zi téren pedig élve szé­les, kiépült kapcsolat­­rendszerükkel az egyete­mes munkásérdekek ha­tékony védelmében minden lehetséges fóru­mon részt vesznek. A nemzetközi szak­­szervezeti mozgalom erőit mindinkább áthat­ja az a felismerés, hogy ha a világ 350 millió szervezett dolgozója, az őket képviselő szakszer­vezetek összefognak és közösen, egységben cse­lekszenek, ha nem enge­dik magukat a dolgo­zóktól idegen érdekek szolgálatába állítani, ak­kor ez az óriási erő ké­pes lesz alapvető érde­küket, a békét és a biz­tonságot az egész vilá­gon kivívni, megőrizni. Befejezésül Timmer József reményét fejezte ki, hogy ez a befolyásoló erő hatásában már je­lentkezni fog a madridi konferencia sikeres elő­készítésében és lebonyo­lításában. Kijelentette: a magyar szakszerveze­tek erejükhöz és lehető­ségükhöz mérten min­dent elkövetnek a nagy cél megvalósításáért. A Nemzeti Bizottság nyilatkozata Végezetül az ünnepi ülés résztvevői nyilatko­zatot fogadtak el, amely a többi között hangsú­lyozza: " Mi a fejlődés folyamatát akarjuk fenn­tartani, s készek va­gyunk Európa minden népével együtt arra, hogy józan és reális po­litikánk szellemében kontinensünket a béke földjévé tegyük. A szo­cialista országok törek­véseit megértő, s az eu­rópai­­ biztonsági és együttműködési folya­mat fenntartását kívánó erők arra szólítják fel Európa országainak ve­zetőit, hogy fontosságá­nak megfelelő felelős­séggel készüljenek a madridi európai bizton­sági és együttműködési találkozóra, melyen töb­bek között dönteni­e kell — valamennyi európai nép érdekét figyelembe­­véve —, az európai ka­tonai enyhülési és lesze­relési értekezlet összehí­vásáról is. A Béke-világtanács el­nökségének ez év májusi budapesti ülésén szüle­tett meg az a felhívás, amely Európa vala­mennyi becsületes em­beréhez szól, s amelyhez az Európai Bi­ztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága ez­úton is csatlakozik. Szálljunk szembe a fe­nyegetéssel! Kezdjük új­ra — minden szinten — a párbeszédet, hogy hely­reállítsuk a bizalmat és közösen cselekedhes­sünk!” — hangsúlyozza többek között a Magyar Nemzeti Bizottság állás­­foglalása. * NEMZETKÖZI' 'HÍREK # Isztambulban egy ügyész bírósági eljárást kezdeményezett az ország második legnagyobb szak­­szervezeti központjának, a Török Forradalmi Mun­kásszervezetek Konferen­ciájának (DISK) betiltá­sára. Ezt azzal indokolta, hogy a szakszervezeti központ „marxista propa­gandát folytat és osztály­­uralom létrehozására tö­rekszik”.­­ Heves harcok foly­nak a katonaság és a né­pi erők között Salvador északkeleti részén, Per­­quin és Ilobasco városok körzetében. A belügymi­niszter elismerte, hogy Perquinben több tucat katona vesztette életét az összecsapásokban, és leg­kevesebb hatvan megse­besült.­­ A nicaraguai közok­tatási miniszter a kolum­biai fővárosban bejelen­tette, hogy a nicaraguai kormány hivatalosan kér­ni fogja Paraguay­tól a volt diktátor, Somoza ki­adatását. Floridai zavargások A Florida állambeli Or­lando délnyugati, túlnyo­móan feketék lakta részé­ben szerda este faji za­var­gások törtek ki. Néger fiatalok­­ csoportjai köve­ket és üvegeket dobáltak, majd felgyújtottak épüle­teket. A rendőrség lezár­t egy háztömböt és szétver­te a lázongó csoportokat. A májusban Miami Li­berty City negyedében ki­tört zavargások óta ez már az ötödik súlyos faji összecsapás volt az Egye­sült Államok déli államai­ban. (AFI) 198­0. augusztus 1. ) Közlemény a francia külügyminiszter magyarországi látogatásáról Jean Francois­ Poncet, a Francia Köztársaság kül­ügyminisztere Paja Fri­gyesnek, a Magyar Nép­­köztársaság külügyminisz­terének meghívására 1980. július 30-án és 31-én hiva­talos látogatást tett a Ma­gyar Népköztársaságban. A francia külügyminisz­tert fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára és Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese. Tárgyszerű, szívélyes légkörben folytatott meg­beszélésükön a külügymi­niszterek áttekintették a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseit és a két­oldalú kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeit. Különös figyelmet fordí­tottak az európai bizton­sággal összefüggő kérdé­sekre. Mindkét fél hang­súlyozta az enyhülés szükségességét. Egyetér­tettek abban, hogy békés tárgyalások útján kell megtalálni a jelenlegi fe­szültség feloldásához, a vi­tás kérdések rendezéséhez vezető utat. A miniszterek állást foglaltak amellett is, hogy a jelenlegi világ­­helyzetben a békés egy­más mellett élés gyakor­lati megvalósítása az egyetlen ésszerű alterna­tíva. Ennek érdekében kü­lönös fontossága van an­nak, hogy az enyhülést katonai térre is kiterjesz­­szék és az egyenlő bizton­ság elvének tiszteletben tartásával megfelelő elő­rehaladás történjék a le­szerelés, a fegyverzetek csökkentése­­ területén. Nagy fontosságot tulajdo­nítva a madridi találkozó előkészületeinek, a minisz­terek kifejezték reményü­ket, hogy ez a találkozó eredményesen fogja szol­gálni a részt vevő orszá­gok együttműködését kon­tinensünk békéjének és biztonságának megszilár­dítása érdekében. A külügyminiszterek megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy a két or­szág kapcsolatai az elmúlt időszakban számos terüle­ten örvendetesen fejlőd­tek. Mindkét fél teljes készségét nyilvánította a magyar—francia együtt­működés továbbfejleszté­sére. A látogatás során Jean Francois-Poncet és Puja Frigyes aláírta a Ma­gyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság jog­­s­egél­y egy­ez­mén­yét. A francia külügyminisz­ter viszontlátogatásra hív­ta meg a magyar külügy­minisztert, aki a meghí­vást köszönettel elfogadta. (m­ti) ,,Jelenleg katonai egyensúly van Muskie a szovjet—amerikai kapcsolatokról Edmund Muskie ameri­kai külügyminiszter meg­tartotta első beszámolóját a képviselőház külügyi bi­zottsága előtt. Nyilatko­zatában „elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő vi­szonnyal­ és a Közel-Ke­lettel foglalkozott. — Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között je­lenleg katonai egyensúly van, és az Egyesült Álla­mok nem akarja, hogy újabb forduló kezdődjék a fegyverkezési versenyben — mondta. Megerősítette, hogy a kormány tartani akarja magát a törvény­be még nem iktatott SALT 2 megállapodás előírásaihoz, bár arról még nem döntött, hogy kéri-e még idén a szená­tusi vita felújítását a szer­ződésről. Más kérdésekben Mus­kie az ismert „kemény hangot” ütötte meg ismét: követelte a szovjet egysé­gek kivonását Afganisz­tánból, és azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy a NA­TO „megosztására” törek­szik. Muskie szerint az Egyesült Államok nem adta fel a Kínával és a Szovjetunióval kapcsola­tos „egyensúlypolitikát” sem, az ezzel ellentétes „látszat” kizárólag az af­ganisztáni események miatt keletkezett — állí­totta a külügyminiszter. A Közel-Kelettel foglal­kozva Muskie elítélte az ENSZ-közgyűlés rendkí­vüli ülésszakán elfogadott határozatot, amely az ösz­­szel megszállt arab terü­let kiürítésére és palesz­tin állam megalakítására szólít fel. Kijelentette, hogy a „részrehajló” ha­­tározat nem hozza köze­lebb a békét, amelyre je­lenleg kizárólag a Camp David-i megoldási kísér­let folytatása ad reményt — Muskie szerint. Iránnal kapcsolatban megismételte, hogy „amint a túszok kiszabadulnak, az Egyesült Államok kész a kölcsönös tisztelet alap­ján tárgyalni Iránnal”. (AFP, Reuter/ MTI) Újabb leleplezés Carter öccsének ügyében Folytatódnak a táma­dások Carter elnök ellen, öccsének, Billynek, viselt dolgai miatt. Ha a leg­utóbbi, az eddigieknél is baljósabb vádak igazak, akkor Billy Carter az FBI és az igazságügyi minisztérium embereivel folytatott beszélgetés so­rán úgy nyilatkozott, hogy megkapta Carter elnöktől az amerikai külügyminisztérium egyes diplomáciai táviratait. A táviratok Billy Carter líbiai útjával voltak kap­csolatosak, s a képviselő szerint bizalmas jellegű­nek minősültek. A fen­tieket Harold Sawyer re­publikánus képviselő a kongresszus jogi bizott­sága előtt jelentette ki.­­Sawyer azt állítja, hogy info­rmációi az igazság­ügy-minisztérium doku­mentumain alapulnak. Etióp nyilatkozat az amerikai nagykövet kiutasításáról Az etiópiai külügymi­nisztérium szóvivője kije­lentette: Etiópia kormá­nya azért kérte az Egye­sült Államok Addisz Abe­ba­ i diplomáciai képvise­lete vezetőjének vissza­rendelését, mert Frederic L. Chapin nagykövet te­vékenységével súlyos ká­rokat okozott a kétoldalú kapcsolatoknak és műkö­dése az ország törvényei­be ütközött. A nagykövet a diplomáciai testület kö­reiben céltudatos kam­pányt folytatott Etiópia, az etiópiai forradalom el­len, sőt azt is megkísérel­te, hogy lejárassa az etió­piai kormány tekintélyét, amikor az más országok­tól kért segítséget a szá­razság sújtotta vidékek la­kosságé­­iak. A kétoldalú kapcsola­tokban keletkezett szaka­dás oka — a szóvivő sze­rint — az, hogy Washing­ton továbbra is megkísérli a beavatkozást Etiópia belügyeibe, fokozódik pro­vokációs katonai jelenléte az Indiai-óceánon.

Next