Népszava, 1980. augusztus (108. évfolyam, 179–204. sz.)
1980-08-12 / 188. szám
2 Moszkva és Bonn Egy szerződés értéke inden szerződés valódi értékét az adja meg, hogy a szerződő felek betartják-e az abban foglaltakat, mert máskülönben csak írott malaszt, sárguló papír marad. Nem tudom, van-e statisztika akárcsak a világ újkori történelmének korszakában kötött szerződések számáról. Abban bizonyos vagyok, hogy jócskán akadnak olyan megállapodások, amelyeket elmosott az idő, a feledés homályába merültek. A ma tíz esztendeje aláírt szerződés, amelyet a Szovjetunió részéről Alekszej Koszigin, a Német Szövetségi Köztársaság részéről pedig Willy Brandt látott el a kézjegyével, nem tartozik ezek közé. Nemcsak azért, mert immár egy évtizedes léte, érvénye bizonyítja gyakorlati értékeit, hanem azért is, mert megkötésének pillanatától kezdve mindmáig jótékony hatást gyakorol a nemzetközi helyzetre, különösen pedig az európai együttműködés alakulására. Az évforduló alkalmat ad a visszapillantásra, az előzmények felidézésére, s lehetőséget kínál arra is, hogy választ keressünk a kérdésre: a szovjet— nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvétele, Konrad Adenauer kancellár moszkvai látogatása után miért volt még másfél évtizedre szükség ahhoz, hogy megkössék a két ország kapcsolatait keretbe foglaló egyezményt. A Szovjetunió ezt megelőzően és azután is folyamatosan javasolta az NSZK-nak kétoldalú megállapodás kötését. Kétségtelen, az ötvenes évek derekán lezajlott Adenauer-látogatás már a hidegháború alkonyának előrejelzése volt. De még csak előrejelzés. Hosszú időnek kellett még eltelnie, és sok mindennek kellett még történnie ahhoz, hogy kontinensünk nyugati felén és a tengeren túl is belássák, a béke megőrzésének nincs más alternatívája, mint tudomásul venni az egyre erősödő szocialista világrendszer létét, keresni a gazdasági, a kulturális és a politikai együttműködés lehetőségeit. A felismerés azonban önmagában kevés volt. Azok a nyugati politikusok, akik formálói és tevékeny résztvevői voltak a hidegháború korszakának, képtelenek voltak egy merőben más légkörhöz alkalmazkodva a konstruktív együttműködés útját kialakító tárgyalásokba bocsátkozni a Szovjetunióval és a vele szoros szövetségben élő szocialista országokkal. Nyilvánvaló volt már akkor is, hogy a szovjet—nyugatnémet viszony alakulása, rendezése egyik előfeltétele, kulcskérdése az európai helyzet formálódásának. "“Éppen ezért az előbb említett felismerésen túl is szükség volt arra is, hogy a nyugatnémet vá-■ lasztópolgárok és a választásra jelentékeny hatást gyakoroló monopoltőkés körök is felismerjék: egy CDU-vezette kormány alkalmatlan arra, hogy változtasson az NSZK külpolitikáján. Ennek a felismerésnek a hatására alakultak 1969 őszén úgy a választási eredmények, hogy a szociáldemokrata SPD és a szabaddemokrata PDP alakíthatott kormányt Bonnban. Az új kabinetet a két párt elnöke, Willy Brandt és Walter Scheel fémjelezte nevével. S megnyílt a lehetőség arra, hogy a nyugatnémet szociáldemokraták a gyakorlatban is érvényt szerezzenek már 1966-ban írásban is lefektetett, úgynevezett godesburgi programjuknak, az „új keleti politikának” E program alapvető célkitűzése az volt, hogy rendezzék az NSZK kapcsolatait az európai szocialista országokkal. A Willy Brandt-kabinet reálpolitikai érzékenységét bizonyítja, hogy tudták: először a szovjet-nyugatnémet kapcsolatok rendezésére van szükség ahhoz, hogy a folyamat folytatódhassék. Az előzmények fontos eleme volt, hogy az új kancellár már első nyilatkozatában „de facto” elismerésben részesítette a másik német államot, a Német Demokratikus Köztársaságot. A folytatás valamennyiünk előtt ismeretes. Létrejött a két német állam alapszerződése és — ha zökkenőkkel is — azóta is gyümölcsözően formálódik az NDK—NSZK viszony. A történelmi előzmények nehézzé tették a lengyel—NSZK és a csehszlovák— NSZK szerződés megkötését, mégis a kölcsönös jó szándék segített kialakítani a kompromisszumot, a mindkét fél számára elfogadható megoldást. Az NSZK-ban 1969-ben bekövetkezett kormányváltozás minőségileg új korszakot nyitott az ország történelmében. Az SPD vezette kormányok, Willy Brandttal, majd Helmut Schmidttel az élen, következetesen végrehajtották új keleti politikájuk célkitűzéseit, nagyban hozzájárulva ezzel az európai enyhülés folyamatának kibontakoztatásához. Most, tíz esztendővel a szovjet E NSZK szerződés aláírása után, jogosnak tűnik a kérdés: vajon az enyhülési folyamat megtorpanása, Carter elnök bojkottpolitikája, amely nem egy esetben erőteljes nyomást gyakorol a nyugat-európai szövetségesekre, s amelynek olykor már-már zsarolási színezete van, gyengítheti-e, megváltoztathatja-e a két- és többoldalú európai együttműködés folyamatát, amelynek voltaképpen a nyitánya volt kontinensünkön a szovjet E NSZK szerződés. Willy Brandt, az évforduló alkalmából rendezett ADR-tévéműsorban többek között kijelentette, hogy a szerződés aláírása végeredményben helyes lépés volt. A szerződés olyan, amelyet — mondotta Brandt — „elfogadnék most is, éppúgy, ahogy tíz évvel ezelőtt elfogadtam”. Közismert, hogy a tíz éve elfogadott szerződés hasznos volt mindkét fél számára, előnyös hatást gyakorolt kontinentális viszonyainkra, értéke ma is vitathatatlan. S most, amikor talán több az okunk a borúlátásra, mint egy évtizeddel ezelőtt, bizakodással tölthet el valamennyiünket a tény: függetlenül a Fehér Ház politikai bakugrásaitól, az olykor felerősödő fenyegető hangoktól, a tíz éve megkötött megállapodásnak mindkét fél változatlanul érvényt akar szerezni, a kapcsolatok szintjének fenntartását, az együttműködés fejlesztését tekinti céljának. S tegyük hozzá ez nemcsak Moszkva és Bonn, hanem Európa érdeke is. Thurzó Tibor : # Nyolcvanra emelke # Törökországban 45 hett az egy héttel ezelőtti személy vesztette életét a bolognai pokolgépes mehét végén a szélsőséges rénylet áldozatainak száz politikai csoportosulásokra. Kórházi illetékesek és a rendfenntartó erők kiközölték, hogy egy kö zötti összecsapásokban, ill ével nő a kórházban beletve terrorakciók áldozatohalt sérüléseibe.iaként. NÉPSZAVA Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker találkozója a Krímben Hétfőn, a Krím-félszigeten baráti találkozóra került sor Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Erich Honecker, az NSZKP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke között. Erich Honecker rövid pihenésre érkezett a Szovjetunióba. A találkozó résztvevői tájékoztatták egymást azokról az előkészületekről, amelyeket a két ország kommunistái és dolgozói tesznek az SZKP XXVI., illetve az NSZKP X. kongresszusa előtt. Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker véleményt cseréltek a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről. Hangsúlyozták, hogy bár a reakciós imperialista körök és a pekingi hegemonisták nem érik el kitűzött céljukat, hogy fokozzák a nemzetközi feszültséget, a nemzetközi helyzet továbbra is bonyolult és feszült. Az Egyesült Államok abból a célból, hogy katonai fölényre tegyen szert a szocialista országokkal szemben, fokozza a fegyverkezési hajszát, erre ösztökéli partnereit is, ugyanakkor elutasítja, hogy tárgyalásos úton rendezzék a nemzetközi élet legbonyolultabb problémáit. A Szovjetunió és az NDK a Varsói Szerződés más tagállamaival együtt arra törekszik, hogy megvalósuljanak a katonai enyhülést célzó intézkedések és Európában csökkenjen a katonai szembenállás. Ez irányban tett jelentős lépéssé válhat az európai katonai enyhülésről és leszerelésről tartandó konferencia, ,, amelynek összehívásáról a madridi találkozón feltétlenül meg kell állapodni — hangsúlyozták találkozójukon Brezsnyev és Honecker. Bolívia Az illegális kormány vezetője után kutat a junta Mintegy háromezer bányász vesztette életét a bolíviai államcsíny utáni harcokban — írja a „Bolivia Libre” című illegális napilap július 28-i számában, amely most jutott el Svédországba. A bolíviai katolikus püspökök vasárnap bejelentették, hogy segélyirodát hoznak létre a katonai junta által letartóztatottak és családtagjaik támogatására. A La Paz-i püspöki konferencia adatai szerint a július 17-i puccs óta legkevesebb kétezren kerültek börtönbe, köztük egyházi személyiségek, valamint hazai és külföldi újságírók is. A junta hadserege és rendőrsége továbbra is nagy erőkkel kutat az elnökválasztások győztese és az ország demokratikus erőiből alakított illegális kormány vezetője, Hernán Siles Zuazo után. Egy katonai szóvivő a legkeményebb büntetéssel fenyegette meg mindazokat, akik segítik harcukban az ellenzék vezetőit, vagy közzé teszik a népi erők nyilatkozatait. Luis Arze, a bolíviai katona junta belügyminisztere engedélyt adott arra, hogy az országba beutazhassanak azok a politikai és társadalmi, valamint emberi jogokkal foglalkozó szervezetek képviselői, amelyek a politikai foglyok helyzetét akarják megvizsgálni az országban. A belügyminiszter döntését azt követően jelentette be, hogy megbeszélést folytatott a Közös Piac több országának nagykövetével, köztük a francia, a brit és az olasz nagykövettel. Lidia Gueiler, a katonai junta által megdöntött ügyvezető elnök, aki a július 17-i puccs után a La Paz-i nunciatúrára menekült, s aki végül kiutazási engedélyt kapott a juntától, elhalasztotta elutazását, mivel egy telefonbejelentés szerint pokolgépet helyeztek el azon a Lufthansa-gépen, amelyen elhagyta volna az országot. (AFP, UPI, TASZSZ) „Népszavazásra” bocsátják Pinochet alkotmánytervezetét Augusto Pinochet tábornok, a chilei katonai junta feje vasárnapi rádió- és tévébeszédében bejelentette: új alkotmányt terjeszt a szavazók elé, amely szavatolja majd egy elnökválasztás megrendezését 1997-ben. A 64 éves junta vezér szeptember 11-én, a törvényes Allende-kormány megdöntésének hetedik évfordulóján kívánja „népszavazásra” bocsátani az alkotmánytervezetet. A kormány eszerint 1989-ben „javaslatot tesz” az elnök személyére, és azt népszavazás „erősíti meg” tisztségében. Az elnök beiktatását követő hat hónapon belül megválasztják a kétkamarás kongresszust, kilenc évvel később pedig „szabadon” megválasztják a következő elnököt, nyolc évre. „A junta szükségesnek ítéli ama jogának fenntartását, hogy javasolja az elnök személyét az 1989-ben kezdődő új időszakra” — tette hozzá Pinochet. Ez azt jelenti, hogy a chilei katonai rezsim még legkevesebb 17 évig hatalmon akar maradni. (MTI, AP) A NATO-határozat ellenére Dánia nem növeli katonai költségvetését Dánia soha nem ígérte meg a NATO-nak, hogy évi három százalékkal növeli katonai költségvetését — jelentette ki Kjeid Olesen dán külügyminiszter a Frederiksborg Amts Avis című napilapnak adott nyilatkozatában. Ellenkezőleg — tette hozzá a külügyminiszter —, Dánia fenntartásainak adott hangot a katonai költségvetés emelésével kapcsolatban. A politikai pártok 1977- ben kötött megállapodása értelmében a katonai kiadásokat évi kétmilliárd dán koronás szinten tartják. Ez a megállapodás 1981. márciusában jár le. Anker Jörgensen dán miniszterelnök vasárnap Helsingörben határozottan állást foglalt a NATO határozata ellen, hogy a tagállamok növeljék évi 3 százalékkal katonai költségvetésüket, és szembehelyezkedett azzal a tervvel is, hogy atomfegyvereket telepítsen Dániába. (AFP, TASZSZ) Jeruzsálem ügyében Szíria az Arab Liga összehívását sürgeti A szíriai külügyminisztérium felhívással fordult az Arab Liga főtitkárához, hogy haladéktalanul hívják össze a szervezet tanácsának ülését. — közölte hétfőn a SANA szíriai hírügynökség. A tanácskozáson megvitatnák, milyen politikai és gazdasági bojkottintézkedéseket hozzanak azon államok ellen, amelyek elismerik Jeruzsálemet Izrael fővárosának, vagy amelyek áthelyezik oda diplomáciai képviseletüket. A Teheránban ülésező „Szabad Jeruzsálem kongresszuson” részt vevő küldöttek vasárnap, a tanácskozás második napján arról tárgyaltak, hogy miképpen lehetne felszabadítani az Izrael által bekebelezett szent várost. 1980. augusztus 12. Győri Imre felszólalása a Venezuelai KP kongresszusán A Venezuelai KP VI. kongresszusának szombati ülésén a részt vevő testvérpártok képviselői közt felszólalt Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a KB agitációs és propaganda osztályának vezetője. Az MSZMP Központi Bizottságának nevében megköszönte a kongreszszusra szóló meghívást és átadta a magyar kommunisták üdvözletét, sok sikert kívánva a kongreszszus munkájához és a venezuelai kommunisták harcához. Beszédében hangsúlyozta, hogy az MSZMP figyelemmel kíséri, miként küzd a venezuelai munkásosztály sok megpróbáltatást kiállt élcsapata a nép valódi érdekeiért, a baloldal egységének megteremtéséért, a demokráciáért, a szocializmusért. Latin-Amerika népei korunkban szeretnének külső befolyástól mentesen, gazdaságilag függetlenül rendelkezni saját életük felett, hogy természeti kincseiket saját javukra fordítva egy igazságosabb társadalmat teremtsenek. Ezzel az igazságos harccal szolidárisak a magyar kommunisták, szolidáris hazánk. (MTI) Véget ért a leszerelési bizottság ülésszaka Genfben véget ért a leszerelési bizottság 1980. évi ülésszaka, amely olyan körülmények között zajlott le, amikor az enyhülés ellenfelei fokozták tevékenységüket, megpróbálták újjáéleszteni a hidegháború szellemét és fokozni a fegyverkezési hajszát — mutat rá a TASZSZ genfi jelentése. Egyes nyugati országok, valamint Kína küldöttsége megpróbált rágalomhadjáratot indítani a Szovjetunió és más szocialista országok ellen. A szocialista országok csoportjának az ülésszak eredményeit összegző nyilatkozata nyomatékosan leszögezi: a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének a leszerelés kérdésében elfoglalt elvi álláspontjából kiindulva a szocialista országok küldöttségei konstruktív, érdemi tárgyalásokra törekedtek, valamint arra, hogy konkrét megállapodásokat sikerüljön elérni a fegyverkezési hajsza megfékezésére és a leszerelésre vonatkozóan. A záróülésen felszólaló Viktor Iszraeljan, a szovjet küldött hangoztatta: egyes küldöttségek próbálkozásai ellenére a bizottság érdemi tárgyalásokat tudott folytatni. Azok a kísérletek, hogy aláássák a bizottság tekintélyét, illetve terméketlen vitaklubbá változtassák azt, kudarcot vallottak. Pakisztáni javaslat az afgán rendezésre Pakisztán vasárnap az Afganisztánban kialakult helyzet politikai megoldására egy „korlátozott” nemzetközi konferencia összehívásának gondolatát vetette fel. A konferencián a kabuli kormány is képviseltethetné magát. Az ENSZ-közgyűlés soron levő ülésszakán esetleg újabb javaslatot terjesztünk elő — jelentette ki az AFP francia hírügynökségnek adott nyilatkozatában Agha Sahi pakisztáni külügyminiszter. E javaslat szerint a nemzetközi konferencián a Szovjetunió, az Egyesült Államok, a Biztonsági Tanács másik három állandó tagja, az Afganisztánnal szomszédos országok, egyes el nem kötelezett országok, valamint a kabuli kormány képviselői vennének részt. Átmeneti vagy tartós A nyersanyagok karrierje Akarva, akaratlanul hozzászoktunk, hogy 1973 óta szinte szakadatlanul emelkedtek a tőkés világpiacon a nyersanyagárak. A nyersanyagok fölfelé törő karrierjét a kőolaj árrobbanása indította el, s úgy tűnik, hogy a kőolaj árának mind magasabbra srófolása egy ideig töretlenül tovább vitte a többi nyersanyagot is. A gazdasági élet öntörvényei azonban nem engedik, hogy a nyersanyagok önálló életet éljenek. Hiszen, ha fellendülés van, nő a beruházási kedv, a kapacitásokat pedig maximálisan kihasználják, akkor nyilvánvaló, hogy az ipari nyersanyagok iránti kereslet egyre kevesebb. Recesszió idején viszont kedvüket vesztik a beruházók, az ipar rendelésállománya csökken, következésképpen a nyersanyagok sem olyan kelendőek. (A mezőgazdasági terményeknél kicsit más a helyzet, hiszen a terméseredményeket nagyban befolyásolja az időjárás.) Az idei év úgy kezdődött, hogy az 1979-es miniárrobbanás tovább folytatódik. Ehhez persze, hozzájárult az is, hogy a tőzsdei spekulánsok aranyba, ezüstbe, s egyik-másik nyersanyagba fektették tőkéjük, felhajtva az utóbbiak árát. A látványos ezüstkrach után — amelynek fő kárvallottjai a Hund-fivérek voltak — megfordult a nyersanyagbarométer. Az emelkedő irányzatot süllyedő váltotta fel. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy mindezt a rajtavesztett spekulánsok utolsó kísérletei mozgatják. Szó sincs róla. A legfontosabb magyarázat, hogy az amerikai gazdaság az év második negyedévében erősen visszaesett. Az autóipar és az építőipar súlyos nehézségekkel találta szembe magát, így az általa felhasznált anyagok (acél, színesfémek, egyes vegyipari anyagok) kereslete megcsappant, ára csökkent. Természetesen Nyugat-Európát sem kerülte el a gazdasági pangás. S, ráadásul ugyanazok a tünetek észlelhetők, mint az Atlanti-óceán túloldalán. Mindezek hatására egyes nyersanyagoknál árzuhanásról beszélhetünk, másoknál csupán ármérséklődésről. A kőolaj az egyetlen kivétel. A kuvaiti olaj ára például tavaly decemberben hordónként 21,5 dollár volt, idén márciusban 27,5, júniusban 2 dollárral több, júliusban pedig újabb 2 dollárral emelkedett. S, még nincs itt az év vége. Igaz viszont, hogy a szabadpiacon ma már alig lehe többet kérni a kőolajért, mint az előre rögzített üzleteknél. Sőt, egyes esetekben már olcsóbb a szabadpiaci olaj. Ebből persze messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. A színesfémeknél viszont egyértelmű az árlemorzsolódás. Ez egyaránt vonatkozik az alumíniumra, a rézre és a többi termékre is. Júniusban például egy tonna alumíniumért az idén kevesebbet adtak, mint tavaly bármikor. Bennünket természetesen legalább ennyire érdekel a mezőgazdasági termékek ára is, lévén, országunk exportőr. A gabonafélék közül a búza ára csökkent, a kukoricáé viszont emelkedett. Ugyanakkor a fehérjetakarmányok ára jóval alacsonyabb a tavalyinál,, ami számunkra jelentős költségmegtakarítást jelent. A különböző húsféleségeknél változó a kép: a marhahúsnál fölfelé, a sertéshúsnál lefelé mozog az árgörbe. Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy a fejlett tőkés országok gazdasági megtorpanása, sőt egyes területeinek visszaesése, semmiképpen sem hajtja fel a nyersanyagárakat, inkább stabilizálja, vagy visszaveti. Most már csak az a kérdés, hogy milyen hosszú ideig tart ez a pangás. Egyes vélemények szerint az év végéig, mások szerint viszont akár jövő tavaszig,is elhúzódik. Akármelyik jóslat is válik be, egy biztos: a nyersanyagok felfelé ívelő karrierje rövidebb-hosszabb ideig derékba tört. E. P.