Népszava, 1980. augusztus (108. évfolyam, 179–204. sz.)

1980-08-12 / 188. szám

2 Moszkva és Bonn Egy szerződés értéke­ inden szerződés valódi értékét­­ az adja meg, hogy a szerződő felek betartják-e az abban foglaltakat, mert máskülönben csak írott ma­­laszt, sárguló papír marad. Nem tudom, van-e statisz­tika akárcsak a világ újkori történelmének korszakában kötött szerződések számáról. Abban bizonyos vagyok, hogy jócskán akadnak olyan megállapodások, amelye­ket elmosott az idő, a feledés homályába merültek. A ma tíz esztendeje aláírt szerződés, amelyet a Szovjetunió részéről Alekszej Koszigin, a Német Szö­vetségi Köztársaság részéről pedig Willy Brandt látott el a kézjegyével, nem tartozik ezek közé. Nemcsak azért, mert immár egy évtizedes léte, érvénye bizo­nyítja gyakorlati értékeit, hanem azért is, mert megkötésének pillanatától kezdve mindmáig jótékony hatást gyakorol a nemzetközi helyzetre, különösen pedig az európai együttműködés alakulására. Az évforduló alkalmat ad a visszapillantásra, az előzmények felidézésére, s lehetőséget kínál arra is, hogy választ keressünk a kérdésre: a szovjet— nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvétele, Kon­rad Adenauer kancellár moszkvai látogatása után miért volt még másfél évtizedre szükség ahhoz, hogy megkössék a két ország kapcsolatait keretbe foglaló egyezményt. A Szovjetunió ezt megelőzően és azután is folyamatosan javasolta az NSZK-nak kétoldalú megállapodás kötését. Kétségtelen, az ötvenes évek derekán lezajlott Adenauer-látogatás már a hidegháború alkonyának előrejelzése volt. De még csak előrejelzés. Hosszú időnek kellett még eltelnie, és sok mindennek kellett még történnie ahhoz, hogy kontinensünk nyugati felén és a tengeren túl is belássák, a béke megőrzésé­nek nincs más alternatívája, mint tudomásul venni az egyre erősödő szocialista világrendszer létét, ke­resni a gazdasági, a kulturális és a politikai együtt­működés lehetőségeit. A felismerés azonban önmagában kevés volt. Azok a nyugati politikusok, akik formálói és tevékeny résztvevői voltak a hidegháború korszakának, képte­lenek voltak egy merőben más légkörhöz alkalmaz­kodva a konstruktív együttműködés útját kialakító tárgyalásokba bocsátkozni a Szovjetunióval és a vele szoros szövetségben élő szocialista országokkal. Nyil­vánvaló volt már akkor is, hogy a szovjet—nyugat­német viszony alakulása, rendezése egyik előfeltétele, kulcskérdése az európai helyzet formálódásának. "­“É­ppen ezért az előbb említett felismerésen túl is szükség volt arra is, hogy a nyugatnémet vá­­-■ lasztópolgárok és a választásra jelentékeny hatást gyakoroló monopoltőkés körök is felismerjék: egy CDU-vezette kormány alkalmatlan arra, hogy változ­tasson az NSZK külpolitikáján. Ennek a felismerésnek a hatására alakultak 1969 őszén úgy a választási eredmények, hogy a szociál­demokrata SPD és a szabaddemokrata PDP alakít­hatott kormányt Bonnban. Az új kabinetet a két párt elnöke, Willy Brandt és Walter Scheel fémjelezte nevével. S megnyílt a lehetőség arra, hogy a nyugat­német szociáldemokraták a gyakorlatban is­ érvényt szerezzenek már 1966-ban írásban is lefektetett, úgy­nevezett godesburgi programjuknak, az „új keleti politikának” E program alapvető célkitűzése az volt, hogy rendezzék az NSZK kapcsolatait az európai szocia­lista országokkal. A Willy Brandt-kabinet reálpoli­tikai érzékenységét bizonyítja, hogy tudták: először a szovjet-nyugatnémet kapcsolatok rendezésére van szükség ahhoz, hogy a folyamat folytatódhassék. Az előzmények fontos eleme volt, hogy az új kancellár már első nyilatkozatában „de facto” elismerésben részesítette a másik német államot, a Német Demok­ratikus Köztársaságot. A folytatás valamennyiünk előtt ismeretes. Lét­rejött a két német állam alapszerződése és — ha zökkenőkkel is — azóta is gyümölcsözően formálódik az NDK—NSZK viszony. A történelmi előzmények nehézzé tették a lengyel—NSZK és a csehszlovák— NSZK szerződés megkötését, mégis a kölcsönös jó szándék segített kialakítani a kompromisszumot, a mindkét fél számára elfogadható megoldást. Az NSZK-ban 1969-ben bekövetkezett kormány­változás minőségileg új korszakot nyitott az ország történelmében. Az SPD vezette kormányok, Willy Brandttal, majd Helmut Schmidttel az élen, követke­zetesen végrehajtották új keleti politikájuk célkitű­zéseit, nagyban hozzájárulva ezzel az európai enyhülés folyamatának kibontakoztatásához. Most, tíz esztendővel a szovjet E NSZK szerződés aláírása után, jogosnak tűnik a kérdés: vajon az eny­hülési folyamat megtorpanása, Carter elnök bojkott­politikája, amely nem egy esetben erőteljes nyomást gyakorol a nyugat-európai szövetségesekre, s amely­nek olykor már-már zsarolási színezete van, gyengít­heti-e, megváltoztathatja-e a két- és több­oldalú európai együttműködés folyamatát, amelynek volta­képpen a nyitánya volt kontinensünkön a szovjet E NSZK szerződés. Willy Brandt, az évforduló alkalmából rendezett ADR-tévéműsorban többek között kijelentette, hogy a szerződés aláírása végeredményben helyes lépés volt. A szerződés olyan, amelyet — mondotta Brandt — „elfogadnék most is, éppúgy, ahogy tíz évvel ezelőtt elfogadtam”. K­özismert, hogy a tíz éve elfogadott szerződés hasznos volt mindkét fél számára, előnyös hatást gyakorolt kontinentális viszonyainkra, értéke ma is vitathatatlan. S most, amikor talán több az okunk a borúlátásra, mint egy évtizeddel ezelőtt, bizakodás­sal tölthet el valamennyiünket a tény: függetlenül a Fehér Ház politikai bakugrásaitól, az olykor fel­erősödő fenyegető hangoktól, a tíz éve megkötött megállapodásnak mindkét fél változatlanul érvényt akar szerezni, a kapcsolatok szintjének fenntartását, az együttműködés fejlesztését tekinti céljának. S te­gyük hozzá ez nemcsak Moszkva és Bonn, hanem Európa érdeke is. Thurzó Tibor : # Nyolcvanra emelke­ # Törökországban 45 hett az egy héttel ezelőtti személy vesztette életét a bolognai pokolgépes me­­hét végén a szélsőséges rénylet áldozatainak száz politikai csoportosulások­ra. Kórházi illetékesek és a rendfenntartó erők ki­­közölték, hogy egy kö zötti összecsapásokban, ill ével nő a kórházban be­­letve terrorakciók áldoza­­tohalt sérüléseibe.­iaként. NÉPSZAVA Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker találkozója a Krímben Hétfőn, a Krím-félszi­geten baráti találkozóra került sor Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB fő­titkára, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnö­ke és Erich Honecker, az NSZKP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke között. Erich Ho­necker rövid pihenésre érkezett a Szovjetunió­ba. A találkozó résztvevői tájékoztatták egymást azokról az előkészületek­ről, amelyeket a két or­szág kommunistái és dol­gozói tesznek az SZKP XXVI., illetve az NSZKP X. kongresszusa előtt. Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker véle­ményt cseréltek a nem­zetközi politika időszerű kérdéseiről. Hangsúlyoz­ták, hogy bár a reakciós imperialista körök és a pekingi hegemonisták nem érik el kitűzött cél­jukat, hogy fokozzák a nemzetközi feszültséget, a nemzetközi helyzet to­vábbra is bonyolult és feszült. Az Egyesült Ál­lamok abból a célból, hogy katonai fölényre te­gyen szert a szocialista országokkal szemben, fo­kozza a fegyverkezési hajszát, erre ösztökéli partnereit is, ugyanakkor elutasítja, hogy tárgyalá­sos úton rendezzék a nemzetközi élet legbonyo­lultabb problémáit. A Szovjetunió és az NDK a Varsói Szer­ződés más tagállamaival együtt arra törekszik, hogy megvalósuljanak a katonai enyhülést célzó intézkedések és Európá­ban csökkenjen a ka­tonai szembenállás. Ez irányban tett jelentős lé­péssé válhat az európai katonai enyhülésről és leszerelésről tartandó konferencia, ,, amelynek összehívásáról a madridi találkozón feltétlenül meg kell állapodni — hangsú­lyozták találkozójukon Brezsnyev és Honecker. Bolívia Az illegális kormány vezetője után kutat a junta Mintegy háromezer bá­nyász vesztette életét a bolíviai államcsíny utáni harcokban — írja a „Bo­livia Libre” című illegá­lis napilap július 28-i szá­mában, amely most jutott el Svédországba. A bolíviai katolikus püspökök vasárnap beje­lentették, hogy segélyiro­dát hoznak létre a kato­nai junta által letartózta­tottak és családtagjaik támogatására. A La Paz-i püspöki konferencia ada­tai szerint a július 17-i puccs óta legkevesebb két­ezren kerültek börtönbe, köztük egyházi személyi­ségek, valamint hazai és külföldi újságírók is. A junta hadserege és rendőrsége továbbra is nagy erőkkel kutat az el­nökválasztások győztese és az ország demokratikus erőiből alakított illegális kormány vezetője, Hernán Siles Zuazo után. Egy ka­tonai szóvivő a legkemé­nyebb büntetéssel fenye­gette meg mindazokat, akik segítik harcukban az ellenzék vezetőit, vagy közzé teszik a népi erők nyilatkozatait. Luis Arze, a bolíviai katona junta belügymi­nisztere engedélyt adott arra, hogy az országba be­utazhassanak azok a po­litikai és társadalmi, va­lamint emberi jogokkal foglalkozó szervezetek képviselői, amelyek a po­litikai foglyok helyzetét akarják megvizsgálni az országban. A belügymi­niszter döntését azt köve­tően jelentette be, hogy megbeszélést folytatott a Közös Piac több országá­nak nagykövetével, köz­tük a francia, a brit és az olasz nagykövettel. Lidia Gueiler, a kato­nai junta által megdön­tött ügyvezető elnök, aki a július 17-i puccs után a La Paz-i nunciatúrára menekült, s aki végül ki­utazási engedélyt kapott a juntától, elhalasztotta elutazását, mivel egy te­lefonbejelentés szerint pokolgépet helyeztek el azon a Lufthansa-gépen, amelyen elhagyta volna az országot. (AFP, UPI, TASZSZ) „Népszavazásra” bocsátják Pinochet alkotmánytervezetét Augusto Pinochet tá­­­­bornok, a chilei­­ katonai junta feje vasárnapi rádió- és tévébeszédében bejelentette: új alkot­mányt terjeszt a szavazók elé, amely­­ szavatolja majd egy elnökválasztás megrendezését­­ 1997-ben. A 64 éves junta vezér szeptember 11-én, a tör­vényes Allende-kormány megdöntésének hetedik évfordulóján kívánja „népszavazásra” bocsáta­ni az alkotmányterveze­tet. A kormány eszerint 1989-ben „javaslatot tesz” az elnök személyére, és azt népszavazás „erősíti meg” tisztségében. Az el­nök beiktatását követő hat hónapon belül meg­választják a kétkamarás kongresszust, kilenc év­vel később pedig „szaba­don” megválasztják a kö­vetkező elnököt, nyolc évre. „A junta szükséges­nek ítéli ama jogának fenntartását, hogy java­solja az elnök személyét az 1989-ben kezdődő új időszakra” — tette hozzá Pinochet. Ez azt jelenti, hogy a chilei katonai rezsim még legkevesebb 17 évig ha­talmon akar maradni. (MTI, AP) A NATO-határozat ellenére Dánia nem növeli katonai költségvetését Dánia soha nem ígérte meg a NATO-nak, hogy évi három százalékkal növeli katonai költségve­tését — jelentette ki Kjeid Olesen dán kül­ügyminiszter a Frederiks­­borg Amts Avis című na­pilapnak adott nyilatko­zatában. Ellenkezőleg — tette hozzá a külügymi­niszter —, Dánia fenn­tartásainak adott hangot a katonai költségvetés emelésével kapcsolatban. A politikai pártok 1977- ben kötött megállapodá­sa értelmében a katonai kiadásokat évi kétmilliárd dán koronás szinten tart­ják. Ez a megállapodás 1981. márciusában jár le. Anker Jörgensen dán miniszterelnök vasárnap Helsingörben határozot­tan állást foglalt a NATO határozata ellen, hogy a tagállamok növeljék évi 3 százalékkal katonai költ­ségvetésüket, és szembe­helyezkedett azzal a terv­vel is, hogy atomfegyve­reket telepítsen Dániába. (AFP, TASZSZ) Jeruzsálem ügyében Szíria az Arab Liga összehívását sürgeti A szíriai külügyminisz­térium felhívással for­dult az Arab Liga főtit­kárához, hogy haladék­talanul hívják össze a szervezet tanácsának ülé­sét. — közölte hétfőn a SANA szíriai hírügynök­ség. A tanácskozáson megvitatnák, milyen po­litikai és gazdasági boj­kottintézkedéseket hoz­zanak azon államok el­len, amelyek elismerik Jeruzsálemet Izrael fő­városának, vagy amelyek áthelyezik oda diplomá­ciai képviseletüket. A Teheránban ülésező „Szabad Jeruzsálem kongresszuson” részt ve­vő küldöttek vasárnap, a tanácskozás második nap­ján arról tárgyaltak, hogy miképpen lehetne felsza­badítani az Izrael által bekebelezett szent várost. 198­0. augusztus 12. Győri Imre felszólalása a Venezuelai KP kongresszusán A Venezuelai KP VI. kongresszusának szom­bati ülésén a részt vevő testvérpártok képviselői közt felszólalt Győri Im­re, az MSZMP KB tagja, a KB agitációs és propa­ganda osztályának veze­tője. Az MSZMP Közpon­ti Bizottságának nevében megköszönte a kongresz­­szusra szóló meghívást és átadta a magyar kommu­nisták üdvözletét, sok si­kert kívánva a kongresz­­szus munkájához és a venezuelai kommunisták harcához. Beszédében hangsúlyoz­ta, hogy az MSZMP fi­gyelemmel kíséri, miként küzd a venezuelai mun­kásosztály sok megpró­báltatást kiállt élcsapata a nép valódi érdekeiért, a baloldal egységének meg­teremtéséért, a demokrá­ciáért, a szocializmusért. Latin-Amerika népei korunkban szeretnének külső befolyástól mente­sen, gazdaságilag függet­lenül rendelkezni saját életük felett, hogy ter­mészeti kincseiket saját javukra fordítva egy igazságosabb társadalmat teremtsenek. Ezzel az igazságos harccal szolidá­risak a magyar kommu­nisták, szolidáris hazánk. (MTI) Véget ért a leszerelési bizottság ülésszaka Genfben véget ért a le­szerelési bizottság 1980. év­i ülésszaka, amely olyan körülmények között zajlott le, amikor az eny­hülés ellenfelei fokozták tevékenységüket, megpró­bálták újjáéleszteni a hi­degháború szellemét és fokozni a fegyverkezési hajszát — mutat rá a TASZSZ genfi jelentése. Egyes nyugati országok, valamint Kína küldöttsé­ge megpróbált rágalom­hadjáratot indítani a Szovjetunió és más szo­cialista országok ellen. A szocialista országok csoportjának az ülésszak eredményeit összegző nyi­latkozata nyomatékosan leszögezi: a Varsói Szer­ződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének a leszerelés kérdésében el­foglalt elvi álláspontjából kiindulva a szocialista or­szágok küldöttségei konst­ruktív, érdemi tárgyalá­sokra törekedtek, vala­mint arra, hogy konkrét megállapodásokat sike­rüljön elérni a fegyverke­zési hajsza megfékezésére és a leszerelésre vonatko­zóan. A záróülésen felszólaló Viktor Iszraeljan, a szov­jet küldött hangoztatta: egyes küldöttségek pró­bálkozásai ellenére a bi­zottság érdemi tárgyalá­sokat tudott folytatni. Azok a kísérletek, hogy aláássák a bizottság te­kintélyét, illetve termé­ketlen vitaklubbá változ­tassák azt, kudarcot val­lottak. Pakisztáni javaslat az afgán rendezésre Pakisztán vasárnap az Afganisztánban kialakult helyzet politikai megoldá­sára egy „korlátozott” nemzetközi konferencia összehívásának gondolatát vetette fel. A konferen­cián a kabuli kormány is képviseltethetné magát. Az ENSZ-közgyűlés so­ron levő ülésszakán eset­leg újabb javaslatot ter­jesztünk elő — jelentette ki az AFP francia hírügy­nökségnek adott nyilatko­zatában Agha Sahi pa­kisztáni külügyminiszter. E javaslat szerint a nem­zetközi konferencián a­­ Szovjetunió, az Egyesült­­ Államok, a Biztonsági Tanács másik három ál­landó tagja, az Afganisz­tánnal szomszédos orszá­gok, egyes el nem kötele­zett országok, valamint a kabuli kormány képvise­­­­lői vennének részt. Átmeneti vagy tartós A nyersanyagok karrierje Akarva, akaratlanul hozzászoktunk, hogy 1973 óta szinte szakadatlanul emelkedtek a tőkés világ­piacon a nyersanyagárak. A nyersanyagok fölfelé törő karrierjét a kőolaj árrobbanása indította el, s úgy tűnik, hogy a kőolaj árának mind magasabbra srófolása egy ideig töret­lenül tovább vitte a töb­bi nyersanyagot is. A gazdasági élet öntör­vényei azonban nem en­gedik, hogy a nyersanya­gok önálló életet éljenek. Hiszen, ha fellendülés van, nő a beruházási kedv, a kapacitásokat pe­dig maximálisan kihasz­nálják, akkor nyilvánva­ló, hogy az ipari nyers­anyagok iránti kereslet egyre kevesebb. Recesszió idején viszont kedvüket vesztik a beruházók, az ipar rendelésállománya csökken, következéskép­pen a nyersanyagok sem olyan kelendőek. (A me­zőgazdasági terményeknél kicsit más a helyzet, hi­szen a terméseredménye­ket nagyban­­ befolyásolja az időjárás.) Az idei év úgy kezdő­dött, hogy az 1979-es mini­­árrobbanás tovább folyta­tódik. Ehhez persze, hoz­zájárult az is, hogy a tőzs­dei spekulánsok aranyba, ezüstbe, s egyik-másik nyersanyagba fektették tőkéjük, felhajtva az utóbbiak árát. A látvá­nyos ezüstkrach után — amelynek fő kárvallottjai a Hund-fivérek voltak — megfordult a nyersanyag­barométer. Az emelkedő irányzatot süllyedő vál­totta fel. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy mindezt­ a rajtavesztett spekulánsok utolsó kísér­letei mozgatják. Szó sincs róla. A legfontosabb magya­rázat, hogy az amerikai gazdaság az év második negyedévében erősen visszaesett. Az autóipar és az építőipar súlyos nehéz­ségekkel találta szembe magát, így az általa fel­használt anyagok (acél, színesfémek, egyes vegy­ipari anyagok) kereslete megcsappant, ára csök­kent. Természetesen Nyu­­gat-Európát sem kerülte el a gazdasági pangás. S, ráadásul ugyanazok a tü­netek észlelhetők, mint az Atlanti-óceán túloldalán. Mindezek hatására egyes nyersanyagoknál árzuha­násról beszélhetünk, má­soknál csupán ármérsék­lődésről. A kőolaj az egyetlen ki­vétel. A kuvaiti olaj ára például tavaly december­ben hordónként 21,5 dol­lár volt, idén márciusban 27,5, júniusban 2 dollárral több, júliusban pedig újabb 2 dollárral emelke­dett. S, még nincs itt az év vége. Igaz viszont, hogy a szabadpiacon ma már alig lehe többet kér­ni a kőolajért, mint az előre rögzített üzleteknél. Sőt, egyes esetekben már olcsóbb a szabadpiaci olaj. Ebből persze messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. A színesfémeknél vi­szont egyértelmű az árle­morzsolódás. Ez egyaránt vonatkozik az alumínium­ra, a rézre és a többi ter­mékre is. Júniusban pél­dául egy tonna alumíniu­mért az idén kevesebbet adtak, mint tavaly bármi­kor. Bennünket természete­sen legalább ennyire ér­dekel a mezőgazdasági termékek ára is, lévén, országunk exportőr. A gabonafélék közül a búza ára csökkent, a kukori­cáé viszont emelkedett. Ugyanakkor a fehérjeta­karmányok ára jóval ala­csonyabb a tavalyinál,, ami számunkra jelentős költségmegtakarítást je­lent. A különböző húsfé­leségeknél változó a kép: a marhahúsnál fölfelé, a sertéshúsnál lefelé mozog az árgörbe. Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy a fejlett tő­kés országok gazdasági megtorpanása, sőt egyes területeinek visszaesése, semmiképpen sem hajtja fel a nyersanyagárakat, inkább stabilizálja, vagy visszaveti. Most már csak az a kérdés, hogy milyen hosszú ideig tart ez a pan­gás. Egyes vélemények szerint az év végéig, má­sok szerint viszont akár jövő tavaszig,is elhúzódik. Akármelyik jóslat is válik be, egy biztos: a nyers­anyagok felfelé ívelő kar­rierje rövidebb-hosszabb ideig derékba tört. E. P.

Next