Népszava, 1980. augusztus (108. évfolyam, 179–204. sz.)
1980-08-30 / 203. szám
I 4 Négy generáció egy fedél alatt • •Öregek a A zuglói bérház második emeleti folyosójára csak délután süt a nap. De akkor se nagyon, mert vagy nyolcvan centi magasságig téglából rakott a veranda fala. Ebben a félárnyékban szokott üldögélni öttől hatig özvegy Csép Ferencné, ölében néhány játékautó, amelyet a lakásba beszaladozó szöszke dédunoka hurcol és cserélget. Csép mama 87 esztendős. Egy spanyolnátha szövődményeCsép mama leolvassa a számról a kérdést. Válasza ennyi: amióta az eszét tudja, családjukban az volt a szokás, hogy hagyták az öregeket úgy élni, ahogy nekik tetszett, a fiatalok dolgaiba pedig az öregek csak annyira avatkoztak bele, amennyire feltétlenül szükség volt. Lehet persze, hogy Zsolt és a felesége másképp látja a dolgot, elvégre másképp fiatal ma a fiatal és másképp öreg az öreg ... Szavait szinte bizonyítja a két szoba egymástól elütő berendezése. Ahol a mama él 57 éves lányával, ott a mélybarna színek uralkodnak. Csak a zöld takarók és a hatalmas kardvirágcsokor színei oldják fel a bútorok ódon hangulatát. A másik szoba vibrál a pirosaktól, a sárgáktól, a díszpárnák mezőkre emlékeztető zöldjétől, a faliszőnyeg kékjeitől. Amott megsárgult képeket őrizgetnek az üvegezett kezeként fád évszázada süket. Ennek ellenére teljes értékű embernek számít abban a kétszobás lakásban, amely a dédunokáján és rajta kívül nyugdíjas lányának, 33 éves fiú unokájának és fiatal feleségének ad otthont. Négy generáció, együtt. Kiegyensúlyozottan, harmonikusan. Vajon ezt a belső békét hogyan tudták és tudják nap nap után megteremteni ?tek. Itt rézkarc és festett tál „vitatkozik” egymással a fehérre meszelt falon. Köllő Zsoltné, a 27 éves adminisztrátor szinte mentegetődzik. — A zongora szükségből van a mi szobánkban. Ezen játszott lánykorában a nagymama. Ezen klimpírozott a férjem is kamasz évei alatt. Családi emlék. Tudja, hat esztendeje házasodtunk össze, akkor jöttem ide Ili nénihez és a mamához. De a zongora miatt egyszer se szóltunk. Pedig ahogy nőtt a Zsoltika, rájöttünk, hogy azt a sarkot az isten is gyereksaroknak teremtette. Aztán amikor a kisfiúnk hároméves lett, a két idős hölgy igen csak meglepett minket. Az ajándékokhoz hozzátették a legnagyobb ajándékot: eladják a családi zongorát, hogy legyen hely a gyereknek. Most keresenek rá vevőt, ne tartsa az apjával a kapcsolatot. Volt férjem újra nősült, van egy hozott gyereke. Ennek ellenére arra neveltem Zsoltot, hogy ha segítségre szorulna valaha az apja, és azt neki módjában áll megadni, kötelességét teljesíti. Édesanyám meg az én kötelességem. És amíg bírom, amíg képes vagyok rá, semmiben nem fog szükséget szenvedni. Gondolom, hogy amit teszek, az természetes. Anyámnak mellettem a helye. Ha én dőlnék ki előbb a sorból, akkor a fiam feladata lesz a gondviselése. A farmernadrágos Zsolt felkapja a fejét, amikor a szociális otthonokról beszélek. — Kizárt dolog, hogy akár anyám, akár nagyi állami intézetbe kerüljön. Tudja, nekem az az elvem, hogy a család öregjeivel a fiatalabbaknak kell törődniük. Erre a törvényre megtanítom majd Ezután valahogy kérdések nélkül is összeáll a közös családi hitvallás, amit Köllő Zsolt így önt szavakba: — Türelemmel és megértéssel alkalmazkodunk egymáshoz. Létük, mindennapjaik legapróbb dolgainak is megvan az íratlan rendje. Ki, mikor használja a fürdőszobát, a konyhát, hol olvasson, aki az öregek szobájában levő tévét nem akarja nézni, mikor főzze Kata, és mikor az anyósa az ebédet vagy a vacsorát ... Szükséghelyzet, vonnák le sokan a racionális következtetést , amit Zuglóban, négy felnőtt kellő intelligenciával így próbál elviselni. Úgy vélem, via saját gyerekemet is. Hogy legyen, aki az én rigolyáimat is elviselje annak idején. Hazudnék persze, ha azt mondanám, sosem jutott eszembe a saját fészek. Hogy sose gondoltam a gyerek külön szobájára, hatám saját konyhájára vagy a zavartalan esti olvasásokra. De ha történetesen lakáshoz jutnék, akkor se vágnám el a köldökzsinórt. A tisztesség nem engedné. És tőlük külön élve is megtalálnám azt a módot, hogy mindenben segítségükre legyek. Kata, a feleség, nápolyit ad a gyereknek. A szőke lobonc eltűnik a nyitott ajtóban, csak a cérnahangocskát hallani, amelyik kissé selypítve adja tudtunkra, hogy az édesség fele a kilencven felé járó nagyszülőé. Az apa tényként jegyzi meg: kölcsönös rajongásról van szó. A dédunoka legjobb játszópajtása a süket, de mindent értő öregasszony vszont ebben a szükségben a korántsem szokványos emberi pluszokat is észre kell venni. Azt például, amiről Kata így beszélt: — Mi úgy tartjuk a férjemmel, hogy abból a gyerekből, akit megfosztanak az öregek közelségétől, abból mindig fog hiányozni valami. Mert bizonyos érzésekhez, és tapasztalatokhoz csak a sokat és másképp élt idős emberek tudják elvinni az unokákat és a dédunokákat. Amire gondolok, amiről beszélek, azt semmiféle iskolában nem lehet megtanulni. Márpedig az emberi teljességet, mondhatnám, a családi élet teljességét saját öregeink nélkül szerintem el nem érhetjük. Sz. I. A kötelesség anyáról fiúra száll Néni és farmer Ili néni, a fiatalasszony és önmagának a vacsonyugdíjas pedagógus lát. Amikor együttélésük anyósa, a délutáni szobás békéjének titkáról fagyásos tejjel kínálja Csép rám, lényének nagy nyomamát. Sürög-forog, még galma rám sugárzik, is észrevétlen. Lefut a kör — Tudja, én elváltam tértbe, megfőzi a kávét, a férjemtől. De sose Előkészíti Csép mamának mondtam a fiamnak, hogy családban Nélkülük szegényebb a gyerek A divattervező dilemmája Csinosan, olcsón, egyénien Esztétikus és gazdaságos — A konfekcióé a jövő — Giccs és butik Egyetemi éveim piackutató vizsgálataiból emlékszem: a megkérdezettek nagy többsége a divatot nem tartotta fontosnak. „Se időm, se pénzem,hogy divatosan nézzek ki” — ilyesformán vélekedett róla. A miindennapi tapasztalatok motiválták e mondatokat. Néhány évvel ezelőtt ruhagyárainkból fantáziátlan, s többnyire divatjamúlt darabok kerültek ki, a kisszériás termelés pedig szinte ismeretlen fogalom volt, maradt a csináltatás, vagy —abban az időben nyíltak az első butikok — az állami kínálat hiányosságait kitűnően és gyorsan felismerő magánkereskedők portékái. Ma lényegesen kedvezőbb a választék. Egyre inkább a magyar nők-férfiak alkatának, a hagyományoknak, s a világszerte divatos vonalaknak megfelelő kollekcióval állnak elő a gyárak. Minek, kiknek köszönhető ez a változás ? Sok egyéb gazdasági tényezőn kívül alighanem a divattervezőknek, akik ismerik a divatirányzatokat, s a konfekcióüzemek termelési lehetőségeit. Az ő kezükben van a kulcs, s — talán nem túlzás — olykor egy ország ízléskultúrájának a formálásához. Deés Enikőnek, a Május 1. Ruhagyár művészeti vezetőjének parányi szobája valóságos divatország: katalógusok, divatlapok, fatalon rajzok, íróasztalán anyagminták, vázlatok. Vajon hogy születik a divat? — Senki se higgye, hogy megálmodok valamit, bejövök a gyárba, lerajzolom, s máris kész az új modell — mondja. — Ennél lényegesen bonyolultabb. Figyelembe kell vennem a valóságot, tehát az igényeket, az anyaglehetőségeket, a textilgyárak kapacitását, esztétikai és gazdasági szempontokat, s csak ezután tehetem hozzá az álmaimat. — S hol van ebben a tervezői önállóság? — Tőlem függ egy-egy kollekció összetétele. Az a feladatom, hogy az összes említett szempont figyelembevételével igényes, szép, gazdaságosan gyártható, s kelendő konfekció kerüljön az üzletekbe, s az exportpiacokra. Deés Enikő végigjártaa szakma lépcsőfokait. Az Iparművészeti Főiskola után hét évig a Magyar Divat Intézet tervezője volt, majd a Budapest Szalon vezetője lett. Ezt követte 1978-ban a Május 1. Ruhagyár. — Perspektívát akartam, s szerintem a konfekcióé a jövő — mondja. — Ma már nem az az igény, hogy kézzel varrott legyen a szoknya felhajtása, a kabát vagy a ruhás hanem hogy viszonylag elfogadható áron, jó anyagiból készült darabban friss divatkövető lehessen a nő. Ezt aztán ki-ki a saját egyéniségének megfelelően színezi, viseli. — Ha divatról beszélünk, többnyire a nőkről van szó. Pedig legalább olyan fontos, hogyan öltözködnek a férfiak, a gyerekek. — A családban (legalábbis az öltözködési kérdésekben) a nő az úr. Ha ad a megjelenésére, igényesen, megfontoltan vásárol, akkor a környezete is ehhez formálódik. — Hogyan öltözködik a magyar nő? — Nem úgy, ahogy tehetné. Ma már lenne hol, jót, szépet vásárolnia, mégsem használja ki. S ezért nem nő a hibás, hanem a közízlés, ami kicsit fáziskésésben van nálunk. S még valami: kevesen képesek a ruhát és a hozzávaló kiegészítőket — az egyéniségeiknek megfelelően kiválasztani pedig ez volna a legfontosabb. — Hol a hiba? — Négy-öt éve a kereskedelem nem volt elég rugalmas. Nem vállaltak kockázatot, azt rendelték amit biztosan el tudtak adni. ízlésformálás kockázat nélkül nem megy! Emlékszem, életem első egyeztető tárgyalásán összevesztem az egyik kereskedelmi vállalat képviselőjével, mert szerinte az volt a divatos, amit külföldről, leértékelésből hoztak. Ma jóval kedvezőbb a helyzet, de még mindig nem mindenki tudja: azt kell rendelni, ami jövőre lesz divatos, s nem azt, ami tavaly volt. — Mi a véleménye a maszek butikokról? — A gyárak válláról semmiféle terhet nemvesznek le. Kihasználják azt, hogy naprakészen tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, s így nagy a közönségük. Van egy-két kifejezetten igényes, jó hely, de a többségre szerintem giccsadót kellene kivetni. Szerencsére egyre több állami és szövetkezeti üzemben folyik már kisszériás termelés, a gyárak saját mintaboltokat, butikokat nyitnak, s ezekben van olyan választék, mint a maszekoknál. — A divattervező honnan, hogyan öltözködik? Deés Enikő elmosolyodik. — Legjobban a sportos viseleteket kedvelem, a mostanában oly divatos szabadidőruhákat. Hogy mégsem ezeket hordom a leggyakrabban, annak az az oka, hogy itt a gyárban lessik a kollégáim, miben vagyok, mi lesz a legújabb divat. Egyébként a legtöbb ruhámat én varrom, s a városban nyitott szemmel járok. Emellett foglalkozásom révén vannak ötleteim is. Ennyi az egész. Hollai Andrea NÉPSZAVA KÖZÉLET Dr. Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke búcsúlátogatáson fogadta dr. Libere Ndabaikwajét, a Burundi Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. Veress Péter külkereskedelmi miniszter adta át pénteken a MÉM idei termelési nagydíját és az adományozást tanúsító oklevelet a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetnek. A kongresszusi dokumentumokról, a soron következő feladatokról tárgyalt az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége Pénteken dr. Kedvessy György elnökletével ülést tartott az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. A tanácskozáson részt vett Duschek Lajosné, a SZOT titkára, dr. Schulteisz Emil egészségügyi miniszter, dr. Kaposvári Júlia, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese, dr. Pesta László, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke is. A szakszervezet vezető testülete dr. Füzi István főtitkár előterjesztésében a VIII. kongresszus dokumentumaival foglalkozott; értékes javaslatokkal egészítette ki az írásos jelentés határozattervezetét, valamint a szóbeli beszámoló téziseit. A kongresszus mozgalmas öt év munkáját értékeli majd. Ahogyan a főtitkár hangsúlyozta, az egészségügy történetének egyik legjelentősebb ötéves terve zárul az idén. Ez megnyilvánul a betegellátás fejlődésében és az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeiben egyaránt. A szakszervezet szervezeti élete, politikai, érdekképviseleti tevékenysége sikerrel igazodott a magasabb követelményekhez, ami bebizonyosodott a közelmúlt választások során, nem kevésbé a kongresszusi dokumentumokdolgozását előkészítő kollektív munkában. Rendelkezésre álló eszközeivel a szakszervezet érdemben kivette részét az egészségpolitikai elvek érvényesítésében, igyekezett mindig a legidőszerűbb, leginkább sürgető feladatra összpontosítani erejét. A határozati javaslatban foglaltak is ennek jegyében húzzák alá a fekvőbeteg-ellátás, az alapellátás, az anya- és gyermekvédelem további fejlesztésének fontosságát, az ezt célzó szervezeti feltételek, az integráció, az úgynevezett progreszszív betegellátás következetes megvalósítását, az ügyeleti rendszer tökéletesítését. Mindehhez nélkülözhetetlen a mainál magasabb színvonalú vezetés, példamutatás és nevelés, különös tekintettel az etikai problémákra. Az egészségügyi ellátás milyensége — hangsúlyozzák a felszólalók is — szorosan össefügg a munkaerőhelyzettel, ésszerűbb munkaerő-gazdálkodást igényel. Ennek feltétele a többi között a mainál differenciáltabb, igazságos anyagi, erkölcsi elismerés. A társadalom részéről kifejezésre juttatta ezt a beszámolási időszakban bevezetett bérpolitikai intézkedés, amelynek hatására jelentősen csökkent az egészségügy elmaradása a többi ágazattól, de még mindig nem tükrözi elég híven az orvosok, a szakdolgozók helyét a társadalmi munkamegosztásban. Az élet- és munkakörülmények további javításához elengedhetetlen a még körültekintőbb szociális gondoskodás, a munkahelyi szociális tervek általánossá tétele, a pályához méltó egészséges munkafeltételek kialakítása. A központi vezetőség a javasolt változtatásokkal elfogadta a dokumentumokat, majd Bodnár Árpádné titkár előadásában javaslatot hozott a kongresszus munkabizottságaira. L. M. ITÜNTETÉSEM A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa eredményes munkájuk elismeréseként, nyugdíjba vonulásuk alkalmával dr. Deli Istvánnak, a MEDOSZ Heves megyei bizottsága titkárának és Bátori Jánosnak, a MEDOSZ politikai főmunkatársának a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést adományozta. Befejeződött a közös harcászati gyakorlat Sikeresen befejeződött a Magyar Néphadsereg és az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport kijelölt törzseinek és csapatainak a kiképzési terv szerinti közös harcászati gyakorlata. Felmentés, kinevezés A Minisztertanács Horn Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettest, érdemei elismerése mellett, saját kérésére, nyugállományba vonulására tekintettel, 1980. augusztus 30-i hatállyal tisztségéből felmentette. A Posta új vezérigazgatóját, Tóth Illést — a vezérigazgató volt első helyettesét — Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter pénteken beiktatta hivatalába. (MTI) 1980. augusztus 30. Ülést tartott az A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az igazságszolgáltatás szervezeti korszerűsítése végett — a személyi és ügyforgalmi sajátosságokra is figyelemmel — az Elnöki Tanács megszüntette a sárbogárdi járásbíróságot és a járási ügyészséget, ezzel egyidejűleg kiterjesztette a Dunaújvárosi Járásbíróság és a Városi Járási Ügyészség Elnöki Tanács illetékességi területét a sárbogárdi járásra. Az Elnöki Tanács megfosztott magyar állampolgárságától négy külföldön tartózkodó személyt, akik bűnöző életmódjukkal, illetve az állampolgári hűség súlyos megsértésével arra érdemtelenné váltak. Az Elnöki Tanács bírákat választott meg és mentett fel, továbbá egyéb folyamatban levő ügyeket tárgyalt. (MTI) Katolikus egyházi vezetőket tüntettek ki Lázár György fogadta a püspöki kart A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az állam és a katolikus egyház közötti megállapodás aláírásának 30. évfordulója alkalmából, az állam és a katolikus egyház együttműködésének fejlesztése érdekében kifejtett kimagasló tevékenységük elismeréseként dr. Ijjas József kalocsai érseknek a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét, dr. Cserháti József pécsi megyés püspöknek, a magyar katolikus püspöki kar titkárának, dr. Timkó Imre hajdúdorogi megyés püspöknek és dr. Pataky Kornél győri megyés püspöknek a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét adományozta. A kitüntetéseket pénteken az Országházban dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. Jelen volt a kitüntetések átadásánál Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke. A kitüntetési ünnepséget követően Lázár György, a Minisztertanács elnöke fogadta a dr. Lékai László vezette katolikus püspöki kart. A szívélyes hangvételű megbeszélésen áttekintették a szocialista állam és a katolikus egyház kapcsolatainak fejlesztése terén az elmúlt évtizedekben elért eredményeket, valamint eszmecserét folytattak a belpolitikai élet és a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről. A találkozón jelen volt Miklós Imre. Elutazott a palesztinai Vörös Félhold küldöttsége Pénteken elutazott Budapestről a palesztinai Vörös Félhold küldöttsége, amely dr. Fathi Arafat elnök vezetésével — a Magyar Vöröskereszt vendégeként — háromnapos látogatást tett hazánkban. Tárgyalási programja során a palesztinai delegációt fogadta Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője és Medve László egészségügyi miniszterhelyettes. A vendégek megbeszéléseket folytattak Hantos Jánossal, a Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottságának elnökével, a két szervezet közötti együttműködés továbbfejlesztéséről.