Népszava, 1980. szeptember (108. évfolyam, 205–229. sz.)

1980-09-02 / 205. szám

198­0. szeptember 2. NÉPSZAVA A jó iskola a haladás előfeltétele Pozsgay Imre beszéde az országos tanévnyitó ünnepségen Az 1980—81-es tanév or­szágos megnyitó ünnepsé­gét vasárnap tartották meg Békéscsabán. A megnyitó ünnepség előtt avatták fel az új nyom­daipari szakközépiskolát, amelyben 250 tanuló sa­játíthatja el a tipográfia, a könyvkészítés ismere­teit. Az iskolát, amelyet Tevan Andorról, a ma­gyar könyvművészet bé­késcsabai úttörőjéről ne­veztek el, Pozsgay Imre művelődési miniszter adta át az új intézmény igazgatójának. Az avatá­son leleplezték az iskola névadójának az épület falán elhelyezett emlék-* tábláját. Az iskolaavatást köve­tően a békéscsabai isko­lacentrumban tartották meg az országos tanév­nyitó ünnepséget. Gyula­vári Pálnak, a Békés me­gyei Tanács elnökének bevezető szavai után Pozsgay Imre mondott beszédet. A művelődési kormány­zat törekvéseiről, a köz­nevelés, az iskolák fel­adatairól szólva többek között a következőket mondta: — Abban a korszakban, amelyben az emberi erő­feszítés, a hozzáértéssel és becsülettel végzett munka a fejlődés legfőbb forrá­sa, nem lehet haladás jó­ iskola nélkül. Fejlődésünk nagy mértékben attól függ, hogy az emberek — köztük a fiatalok — te­hetségét milyen ered­ménnyel fejlesztjük. Si­keresen termelő, a hazai társadalmi szükségletekre és a világgazdasági válto­zásokra gyorsan, rugal­masan reagálni tudó gaz­daság csak művelt mun­kásokkal, értelmiségiek­kel teremthető meg. Olyan fejlett köznevelési rendszer szükséges, amely a szakmai képzés mellett az általános képzést he­lyezi előtérbe. Minél meg­alapozottabb az általános műveltség, annál meg­bízhatóbban épülhetnek rá a szakmai ismeretek. Eszményünk a szocialista nevelő iskola, amely olyan emberekké neveli az ifjú nemzedéket, akiknek cél­ja a munka, az alkotás, akik a szocialista társada­lom őszinte hívei lesz­nek. Ezt követően a tenni­valókról szólt. Hangsú­lyozta: folytatnunk kell a tankötelezettségi törvény mind teljesebb megvalósí­tását. El kell érnünk, hogy a tanköteles korban levő hatéves gyermekek időben megkezdjék iskolai tanulmányaikat. Az okta­tási intézményekben foly­tatni kell az egységes kö­vetelményrendszer kiala­kítását. Fontos, hogy kö­vetkezetesen alkalmaz­zák a nevelési-oktatási terveket, s hasznosítsák e tervek bevezetése során szerzett tapasztalatokat. Az iskola — az úttörő- és KISZ-szervezettel, a csa­láddal együttműködve — kötelességteljesítő, tör­vénytisztelő, munkaszere­tő, fejlett igazságérzetű, az igazságért harcolni tudó, a közösségéért, hazájáért áldozatra is kész embe­rekké nevelje a fiatalo­kat — hangoztatta. Olyan nemzedékeket bocsásson útra, amelyek a jólétet és a személyes érvényesü­lést nem szerencsének, hanem a munka eredmé­nyének tekintik, s az ér­telmes, tartalmas életért erőfeszítéseket tesznek. — Olyan tanítókra, ta­nárokra van szükség — mondotta a továbbiakban —, akik felismerik né­pünk jó tulajdonságait, erényeit, s azokat kifej­lesztik tanítványaikban. A nevelők zöme képes er­re, ezért a nép, az egész ország becsülje jobban azokat az intézményeket és embereket, akikre gyermekeik sorsának ala­kítását bízza. A miniszter beszéde to­vábbi részében köszöntöt­te az első osztályosokat és a többi diákot, a mun­ka mellett tanuló felnőtt hallgatókat, a főiskoláso­kat és az egyetemistákat, a pályakezdő, a pályán dolgozó s a nyugdíjba vo­nuló pedagógusokat, a szülőket és a köznevelés irányításában dolgozókat. — Kívánom mindnyá­juknak — mondotta —, hogy az új tanév örö­mökben, eredményekben gazdag legyen, terveik va­lóra váljanak. Legyen mi­nél több szépség és mi­nél több büszkeségre jo­gosító siker és eredmény az életükben. Az általános és közép­iskolákban hétfőn ünne­pélyesen megnyitották az 1980—81-es tanévet. Az új tanévben — az előzetes statisztikai ada­tok szerint — az általá­nos iskolákban 1 millió 163 ezer — a tavalyi lét­számnál 35 000-rel több — gyermek tanul. Az első osztályosok száma 171 500, a tavalyinál 25 000-rel több. A nyolcadik osz­tályba mintegy 120 000 ta­nuló lép, csaknem annyi, mint amennyi az utóbbi tanévben az utolsó osz­tályban végzett. A közép­iskolákban 201 ezren foly­tatják tanulmányaikat, megközelítően annyian, mint tavaly. A gimnáziu­mok első osztályába 24 500-an, a szakközépis­kolák első osztályába 31 ezren jelentkeztek. Az óvodákban 480 000 gyer­meket nevelnek-oktat­­nak, 23 000-rel több gyer­meket készítenek elő az iskolai tanulásra, mint az előző tanévben. Összemegy vagy nem megy össze ? Bányászok „kinőtt“ ruhában Az utóbbi években meg­lehetősen sok rossz véle­ményt hallottunk a mun­karuhákról. Hol a beszer­zés nehézségei, hol pedig a ruhák minősége, tar­tóssága került a figyelem középpontjába. Most, a szakszervezeti választá­sok és beszámolások ide­jén is több helyen pa­naszkodnak a munkaru­hákra, különösen a bá­nyászatban. — A bányászok munka­ruháit folyamatosan vé­dőruhára cserélik ki — tájékoztat Kovács Lász­ló, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtit­Megkérdeztük a Mun­karuházati Kereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatóját, Márton Ti­bort, hogy tud-e erről? A válasz szerint a munka­ruhák többsége szinteti­kus alapanyagú, megfelel a célnak, és ha a mosási előírásokat betartják, ezek a ruhák legfeljebb 2—2,5 százalékban vál­toztatják méretüket, tehát tíz centit semmiképpen sem mehetnek össze. A vállalat csak jó minőségű ruhát forgalmaz-forgal­­mazhat. Ha a munkaruha összemegy, vagy 60 fo­kosnál melegebb vízben mossák, vagy pedig nem tőlük vásárolják, hanem valahol olcsóbb anyag­ból készítik. Ezt a véleményt meg­erősíti Bársony Istvánná, a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Inté­zet munka- és védőruha­csoportjának vezetője is. Elmondta, hogy egy ta­valyi rendelet értelmé­ben már az intézet hagy­ja jóvá a munkaruhák, kára.­­ A védőruha­­rendszer nagy előnye, hogy kéthetenként a vál­lalatok dolga a ruhacse­re és a mosás, tisztítás. A dolgozóknak erre nincs gondja. Annál több gon­dot okoz ez a bányáknak, mert a ruhák a mosásban tíz centit is összemennek, az emberek igen komiku­san néznek ki a „kinőtt” holmikban. Ráadásul a szűk ruházat kényelmet­len, feszül, hamarabb el­szakad, tönkremegy. A bi­zalmi választások során ezt csaknem minden bányá­ban szóvá tették: védőruhák és egyéni vé­dőfelszerelések gyártását, és adja ki a forgalmazá­si engedélyt. — A rendelet értelmé­ben a múlt év végéig be­jelentett termékeket meg­vizsgáltuk, ezek — köz­tük a bányászmunkaruhák is — az előírásoknak meg­felelnek. A Textilipari Minőségellenőrző Intézet szakvéleménye alapján megadtuk a kezelési út­mutatót is, amit minden ruhában kötelező elhe­lyezni. Ha eszerint mos­sák, akkor az úgynevezett Evaszetes kikészítésű bá­nyászruha 2 százaléknál nagyobb méhékben nem megy össze. A Munkaru­házati csak ilyen anyag­ból készült bányászruhát forgalmaz. — És ha mégis össze­megy, mi lehet az oka? — Két eset van: vagy olcsóbb anyagból készítik a ruhát — és akkor az olcsóbb már nem olcsóbb —, vagy rosszul mossák. Patyolatnál mosatnak, je­lenleg nincs panaszuk. Középdunántúli Szén­bányák Vállalat. Kiss Ká­roly munkaügyi osztály­­vezető : — A föld alatti mun­kahelyeken dolgozók jú­liustól védőruhát kapnak. Azóta a ruhákat a vál­lalat tisztíttatja. Koráb­ban, amíg mindenki ott­hon mosta, sok bajunk volt, mert a ruhák ösz­­szementek. Most a Pa­tyolat vegyileg tisztítja, de ez a megoldás sem a leg­jobb. Bár a ruhát tisztán és fertőtlenítve kapjuk vissza, esztétikailag nem egészen kifogástalan. A Patyolat szerint a mun­karuhát lehet mosni is, ha a hőmérsékletre vigyáz­nak. Ezért most új mosá­si technológiát dolgoznak ki. Egyébként, amikor Oroszlányban voltunk ta­pasztalatcserén, mondták, hogy eleve két számmal nagyobb ruhát rendel­jünk, mert úgyis­­ össze­méri­. — Valóban, mi két számmal nagyobb ruhát veszünk mindenkinek — mondja Vámos Sándor­né, az Oroszlányi Szénbá­nyák Vállalat munkás­ellátási osztályán. — Hiá­ba, ezek a ruháik nagyon szennyezettek, csak víz­ben, vegyszerrel lehet tisz­tára mosni. Az olaj más­képpen nem jön ki. A székesfehérvári Patyo­latnál mosatunk, ott most új eljárással kísér­letez­nek. Koszik István, a Várpa­­pplatai Szénbányák Vál­lalat szociálpolitikai cso­portvezetője elmondta: nem mosatnak, vegyileg tisztíttatják a ruhát. Ez ugyan jóval drágább, de mégis gazdaságosabb, mert így a Patyolat ga­rantálja, hogy a méret­csökkenés nem haladja meg az egy százalékot. A munkaruhákat a Bányael­látó Vállalattól szerzik be, ugyanazt veszik, mint a többi. A székesfehérvári Pa­tyolat termelési osztály­­vezetője, Ladányi István­né a következő tájékozta­tást adja: Amikor a bányaüzemek jelentkeztek, hogy mun­karuha-tisztításra szer­ződjenek, a Patyolat pró­bamosást végzett. Tény, hogy a mosási javaslat legfeljebb 60 fokos vizet engedélyez, de a próba­mosáskor­ a ruhák ezen a hőmérsékleten is össze­mentek, ráadásul nem is lettek elég tiszták. Ezért úgyis mindegy alapon 85— 90 fokon mosnak, és a ru­hák még a negyedik mo­sás után is összemennek. Most egy kombinált mo­sási technológiával pró­bálkoznak, de addig is azt javasolják, hogy a bá­nyák két számmal na­gyobb ruhát rendeljenek. Rosszul mossák ? Két számmal nagyobbat Ezután több bányától ugyanabból az alapanyag­kértünk tájékoztatást­­ból, mint amiből a ke- A Borsodi Szénbányák­reskedelemben kapható Vállalat munkásellátási ruhákat varrják. Ők is fa- és szociális osztályának pasztalták, hogy a ruhák vezetője, Frajka Mátyás összemennek. Volt egy elmondta, hogy a munka­­széria, amelyik nagyméz­­ruhákat maguk készítik, téliben zsugorodott. A Mérettartásra törekedve Érdeklődtünk még a Mecseki Szénbányák Vál­lalatnál is, ahol Polgár Miklós, a szociális ellátási osztály munkatársa pon­tos adatokkal szolgált. Eszerint a Zobák-bánya­­üzem saját mosodában tisztítja a munkaruhát, 30 —50 fokos, aztán 50—70 fokos előmosással, 90 fo­kos mosással. A ruha ösz­­szemegy. A pécsi szén­­előkészítő üzem is maga mos, 40—45 fokos vízben, de a ruha itt is össze-* megy. A pécsi Patyolat 60 fokon mos, a ruha ösz­­szemegy. Idáig jutottunk a bá­nyász munka-, illetve vé­dőruhák ügyében. És be­valljuk őszintén, nem tud­tuk hitelt érdemlően el­dönteni, miért megy ösz­­sze a ruha, kik és hol hi­báznak. Ez meghaladja a szerkesztőség erejét, le­hetőségét, nem is felada­ta. De szívesen helyet ad­nánk olyan hírnek, amely­ből kitűnik, hogy a gyár­tók, a felhasználók és a ruhatisztítók végre közös erővel megoldást találtak a bányászmunkaruhák mérettartó mosására. Tóth Jenő ­ A magyar mezőgazdaságban jelenleg 60 ezren rendelkeznek felsőfokú végzettséggel. Az értelmiségiek szerepe, helyzete és feladata teljesen összeforrott a mezőgazdaság fejleszté­sével. A helyzetük speciális, mert ma már a falusi értelmiségiek köre nem szűkül le a gazdászokra. A termelés fejlettségét és bonyolultságát mutatja, hogy együtt dolgoznak mezőgazdászok, gépészek, közgazdászok, vegyészek, szá­mítástechnikusok, jogászok, állatorvo­sok, növényvédők. Az élelmiszerterme­lésben végzett eddigi munkájuk és a fejlesztésben megszabott további felada­taik pedig valamennyi­üket szorosan köti a mezőgazdaságihoz, a környeze­tükhöz, a falvak lakóihoz. Az állami gazdaságokban, termelő­­szövetkezetekben, oktatási intézmények­ben és a kutatóbázisokon dolgozó értel­miségiek együtt nőttek fel a szocialista mezőgazdasággal. Többségük fiatal, magas szakmai, politikai műveltséggel is rendelkezik. Kapcsolatuk — mint ahogyan ezt a közelmúltban a keszt­helyi Georgikon Napokon is megálla­pították a résztvevők —, rendkívül szo­ros a falu más értelmiségi rétegeivel. Ez nélkülözhetetlen, mert ha szakmai tu­dásukat érvényesíteni akarják, részt kell vállalniuk sok fiatal munkássá válásá­nak előkészítésében, az új technika, technológia befogadásában és befogad­­tatásában. Ez már önmagában is azt jelenti, hogy a falu egész társadalmi életében jelen kell lenniük, túllépve a szakmai határokat. A bevezetőben említett hatalmas szám mutatja, hogy milyen szellemi tőke áll a mezőgazdaság rendelkezésére, amelyet, ha okosan „mozgatunk”, rugó­ja lehet a mezőgazdasági termelés to­vábbfejlesztésének. Egyesek vitáznak azon, hogy kell-e ennyi szakember a mezőgazdaságban, nincs-e túlképzés az agrárértelmiségiek között? Úgy vélem, nem túlképzésről, hanem felhasználásuk tudatos irányításáról, képességük helyes alkalmazásáról kell beszélni. A 124 ál­lami gazdaságban, illetve a mezőgazda­­sági kombinátban például 1 millió hek­táron 80 milliárd termelési értékkel gaz­dálkodunk. Gazdaságainkban 135 ezer munkás és alkalmazott dolgozik, akik megközelítően 50 milliárd forint terme­lési értéket állítanak elő. De ez még csupán az állami gazdaságok szerepe. Az 1200—1300 termelőszövetkezet és ag­ráripari egyesülés hatalmas részt vállal a hazai ellátásban, nyersanyagtermelés­ben és az exportfeladatok teljesítésében. N­apjaink különleges feladata az értel­miségi dolgozók számára a helyes vállalati gazdálkodási rendszer formálása, a szabályozók jó alkalma­zása. Ez lényegében azt jelenti, hogy figyelmük a népgazdaság legfontosabb céljaira irányuljon, legyen bennük al­kotókészség, és alkalmazkodjanak a ter­melés változó követelményéhez, a piaci igényekhez. Felgyorsult életünkben ugyanis ez a vezető értelmiség egyik legnagyobb feladata. Most például úgy az állami gazdaságokban, mint a tée­­szekben (ez utóbbiakról a szoros együtt­működésen túl, mint a Magyar Agrár­­tudományi Egyesület főtitkára is szól­hatok) a legfontosabb tennivalók közé tartozik a meglevő álló- és forgóeszkö­zök kihasználásának fokozása, a tech­nológia korszerűsítése; az anyag- és energia-ráfordítások csökkentése; a ter­melékenység növelése; a minőségi kö­vetelmények megvalósítása és az üzemi nyereség fokozása. összesűrítve, ezek olyan feladatok, amelyekhez a koncepciókat lehet és szükséges központilag körvonalazni, de megvalósítani csak a helyszínen, a termőhelyi adottságoknak megfelelően, a szakmunkások felkészültségének isme­retében, a technikai ellátottság birtoká­ban lehet. Ez az, ami a termelésben dolgozó értelmiségiekre vár a mezőgaz­dasági üzemekben. Gazdaságaink többségében jó, alkotó légkör alakult ki, amely lehetővé teszi a vállalati önállóság további erősítését, a termelés fejlesztését, koncentrációját, specializálódását. Ma már egy-egy ágazat irányítása, annak jó ellátása megköveteli, hogy a vezetők ne csak a helyi ismeretekkel rendelkezzenek, hanem a világban le­folyó eseményekről is értesüljenek és a területükön felhasználható jó mód­szereket adaptálni tudják. Ez nem cse­kély követelmény, de enélkül tartós eredmények reményében mezőgazdasági nagyüzemet vezetni, illetve a vezetés­ben részt venni nemigen lehet. Állami gazdaságainkban és termelő­­szövetkezeteinkben mindinkább kiala­kul a vertikális termelésszervezés, amely az áru pályáját a termelőeszköztől a fogyasztási cikké válásig igyekszik megszervezni vállalati kereteken belül. Mindez magával hoz olyan változáso­kat, hogy új tevékenységek kialakulnak. A háttéripar vagy a szolgáltatások gyengesége, hiányosságai miatt azonban sokszor ezek a tevékenységek követe­lően teremtődnek meg a helyszínen, így újabb és újabb speciálisan képzett szakemberek megjelenése válik szüksé­gessé és az irányításban dolgozók mel­lett a szakmunkások köre is bővül. Ez önmagában jó tendencia, de mégis fel­vet egy olyan általános problémát, amely napjainkban minduntalan hall­ható. A hazai háttéripar fejlesztéséről van szó. Egyértelműen látni kell, hogy erre nemcsak a mezőgazdaságnak van szüksége, hanem az ipar előrehala­dásának is motorja. A fejlett mezőgaz­daság, élelmiszer-termelés ma már a hazai iparnak is a legnagyobb felvevő bázisa. Szakembereink nemcsak óhajok meg­fogalmazására törekszenek, hanem az együttműködésre is az iparral. Erre serkentjük vállalatainknál dolgozó igazgatókat, s ugyanakkor elvárjuk tő­lük, hogy az operatív feladatok mellett készek legyenek az utánpótlás nevelé­sére. Nem hivatalnokokat várunk, akik az irodában töltik a nyolc órát, hanem a termelés vezetőit, akik képesek ered­ményesen alkalmazni a rájuk bízott alapvető eszközöket, okosan bánnak a legdrágább értékkel, a földdel, jól szer­vezik a rájuk bízott gépeket, eszközö­ket. Gazdaságaink felszereltsége és a gazdálkodás színvonala jó lehetőséget nyújt és biztosítja a szakmai tovább­fejlődést. A Magyar Agrártudományi Egyesület mindezek megvalósítását segítendő, szá­mos akciót szervez a falun élő értelmi­ség látókörének bővítésére, ismeretei­nek szélesítése érdekében. Útjára indí­tottuk tavaly Az agrárértelmiség a szo­cialista faluért elnevezésű akciót, ame­lyet a MEDOSZ-szal és sok más testü­lettel együtt folyamatosan valósítunk meg. Célunk, hogy a munkások, a falun élő emberek szellemi felkészültsége bő­vüljön, élet- és munkakörülménye kor­szerűsödjön és növekedjék az új iránti igényük. Számításba vesszük, hogy a mezőgazdasági dolgozók közel fele fia­tal, igényeik azonosak más munkásoké­val és friss az új iránti befogadókészsé­gük is. A nagy hagyományokra épülő mezőgazdaságban fokozott figyelmet kell fordítanunk az évtizedes tapasztalatok­kal rendelkező idősebb kollégákra, ők már bebizonyították eddigi munkájuk­kal a falu és a szocialista mezőgazdaság szeretetét. Készek az új módszerek ter­jesztésére, a falusi életmód megváltoz­tatásának támogatására, a fiatalság is­mereteinek bővítésére. A VI. ötéves terv a mezőgazdaság számára olyan feladatokat szab meg, amelyek nem nélkülözhetik az együttes alkotói munkát, a termelés hatékony fejlesztését, az ellátás és az export biztosítását. Klenczner András, az Állami Gazdaságok Központjának vezérigazgatója a Magyar Agrártudományi Egyesület főtitkára Az agrárértelmiség A Csepel Művek Szerszámgépgyára nyírbátori fúrógépgyárában elkészült az ala­pítás óta gyártott kétezredik radiálfúrógép. A nagyüzem termékei három föld­részen keresettek (MTI Fotó : Pach László felvétele)

Next