Népszava, 1980. november (108. évfolyam, 257–281. sz.)

1980-11-01 / 257. szám

1980. NOVEMBER 1. SZOMBAT 108. ÉVFOLYAM 257. SZÁM ARA 1,20 FORINT­O­S VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Csepp a benzin a tengerbőlA­z energiaforrás világszerte egyre drágábban csordogál. A közlekedési és a szállítási vál­lalatok nagyfogyasztói a folyékony arany­nak, különösen a benzinnek, amelynek több mint fele ég el járműveik motorjában. Jó len­ne tehát takarékoskodniuk, méghozzá úgy, hogy a szállítási feladatoknak is megfeleljenek, s ne pöfögjenek el a drága hektoliterek. Hogyan lehetne az eddiginél jobban taka­rékoskodni? A legeredményesebb lenne, ha a közlekedési munkamegosztáson szabadon változ­tathatnánk. Tudjuk, hogy a vasúti fuvarozás aránylag kevesebb import energiahordozót emészt, mint a közúti. Legyenek hát megpakol­­tabbak a vagonok — mondhatnánk. Ez azonban nem ilyen egyszerű. A vasút csak annyi áru el­szállítására képes, amennyi a kocsija, mozdonya, amilyen erős a pályája. Lehet, hogy energiata­karékosabb vasúton a közeli szállítás is, ám a komplex elemzések kimutatják, hogy amit a ré­ven nyerünk, elveszítjük a vámon. Míg a ben­zinspórolás bűvöletében élünk, esetleg elfelejt­kezünk az átrakások, a pályafelújítás, a biztosí­tóberendezések költségeiről. Beruházási forintokban pedig nem bővelke­dünk, ezért a következő esztendőkben sem szá­míthatunk a viszonylag olcsóbb vasúti, vízi és csővezetékes szállítás teljesítményének jelenté­kenyebb növekedésére. Lehetőségünk tehát any­­nyi, hogy a mostani munkamegosztáson javít­sunk, s a közúti fuvarozás költségeit csökkent­sük. Az útjainkon futó teherautók sok gázolajat, benzint fogyasztanak. A számunkra gazdaságos beszerzési piacokon még nem követték a gyárt­mányfejlesztők az energiatakarékossági követel­ményeket, ezért egyelőre óhaj, hogy külkereske­dőink igyekezzenek optimálisabban választani a felkínált járművek között. Külföldi és hazai példák azonban igazolják, hogy az utólagos mű­szaki változtatások kiig hoznak eredményt, a megtakarítások gyakorta nem bizonyíthatók, a megoldások nem hatékonyak. E megállapítás nem a kutatásoknak, a fejlesztéseknek akar gá­tat emelni, sokkal inkább arra szeretné ösztö­nözni a bevezető vállalatokat, hogy széles körű gazdaságossági számítással döntsenek egy-egy „újításról”. E körültekintésre azért is szükségük lesz, mert a jövőben sem az energia-, sem a hi­telforrások nem buzognak majd bővebben. P­illanatnyilag — éppen az elmondottak miatt — gyors megtakarítást azok a tervek hoz­nak, amelyek a meglevő gépekre, vezetési kultúrára építenek. Újabb forintok kérése nélkül is javítani lehet a forgalomirányítást, s a forga­lom szervezését. Rájöttek már a vállalatok — így a Volán Tröszt is —, hogy nemcsak az álló gép­kocsi drága. Az a legdrágább, ha a motor jár, a pilóta dolgozik, ám a plató üres, vagy félig ra­kott. (Tudunk olyan esetről, amikor hat székkel „terhelve” küldtek egy jókora teherautót a fővá­rosba az ország túlsó sarkából.) A számítógépes rendszer ugyan sok hasznos információval szol­gál, az embert azonban nem helyettesítheti. A lelkiismeretes embert, aki érti, hogy saját és ki­sebb közössége érdeke a fuvar megszerzése. Végső soron a nagyobb közösségé is, hiszen az oktalanul elfüstölt benzint nem kell importtal pótolni, illetve az árán más árucikket lehet be­szerezni. Hiába megy azonban dugig rakott­an a jár­mű, ha a karbantartók nem állították be jól a fogyasztást, nem mérik állandóan, mennyire ta­karékosan jár a gépkocsi. Ez eddig lehet, hogy jámbor óhaj volt, de amióta megszűnt a benzin­jegy, azóta a gépkocsivezető a legérdekeltebb a takarékos fogyasztásban. Rákényszeríti a válla­latot, hogy tartsa rendben a kocsikat, mert most már a saját zsebe bánja a pazarlást. Van már olyan számítógépes rendszer, amely — sok egyéb mellett — a fogyasztás regisztrálására is képes. Érdemes lenne elgondolkozni a nagyvállalatok vezetőinek, vajon kifizetődő lenne-e megvalósí­tani ezt a magyar szabadalmat? S­zintén nem forintok, hanem szemlélet és be­gyakorlottság kérdése az, hogyan vezet a pilóta. Lehet lassan gyorsítani — mint ahogy a reklám mondja —, elkerülni a fölösle­ges fékezést, egyenletes sebességet tartani. Mindehhez a vezetéstechnikai ismeretek elter­jesztése szükséges. A cégek többségénél felis­merték ezt a tényt, sorra szervezik a tanfolya­mokat, mint a jár­műveken mutatják be a műsze­rek, mennyi fortélya van a jó vezetésnek. S azt is, hogy a gázpedál megfontoltabb taposásával mennyi benzint lehet megtakarítani. Igaz, ezek az olcsó megoldások viszonylag kevés energiát takarítanak meg. Mégis, mai hely­zetünkben minden cseppet érdemes megmente­ni a benzintengerből. Fóti Péter Szovjet előterjesztés nyomán ENSZ-határozat a nemzetközi környezetvédelmi együttműködésről Magyar felszólalás a plenáris ülésen A dekolonizációs bizottság döntése ügyében Az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszakának plenáris ülé­sén „Az államok történel­mi felelőssége a természet megóvásában a ma élő és a jövő nemzedékek számá­ra” című napirendi pont vitájában felszólalt dr. Do­mokos Mátyás nagykövet, a magyar küldöttség tag­ja. Hangsúlyozta, hogy a környezet- és természet­védelmi feladatok nap­jainkban már egyetlen or­szágban sem oldhatók meg nemzeti keretek között. Utalva arra, hogy a kör­nyezetvédelemben a nem­zetközi együttműködés a 70-es években, az enyhü­lés körülményei között ér­te el a legjelentősebb ered­ményeket, dr. Domokos Mátyás leszögezte, hogy a környezet védelme poli­tikai kérdés is, mivel szo­rosan kapcsolódik a bé­kéért, a társadalmi hala­dásért és a gyarmatosítás felszámolásáért vívott harchoz. A közgyűlés 68 szava­zattal, 47 tartózkodás mel­lett elfogadta azt a szov­jet határozati javaslatot, amely felszólítja a világ­szervezet tagállamait, hoz­zanak intézkedéseket és törvényeket a környezet védelmére, s vegyenek részt a természeti kincsek megóvását célzó nemzet­közi együttműködésben. A határozat felhívja a figyelmet arra a veszélyre, amelyet a fegyverkezés fokozódása jelent az em­beri környezetre. Egyúttal felkéri az ENSZ főtitká­rát: dolgozzon ki jelentést a fegyverkezési verseny­nek a környezetre gyako­rolt káros hatásairól, s terjessze azt a közgyűlés jövő évi, 36. ülésszaka elé. A közgyűlés dekolonizá­ciós bizottsága csütörtö­kön első ízben hozott olyan határozatot, amely megbé­­lyegzi Nyugat-Szahara marokkói megszállását, és a terület függetlenségéért küzdő Polisario Frontot ismeri el a nyugat-szaha­­rai nép törvényes képvise­lőjének. A fejlődő országok tömbjének indítványára 88 ország képviselője szava­zott, 6 ország ellenezte a javaslatot, míg 44 ország képviselője tartózkodott a szavazástól. Kádár János fogadta Pjotr Gyemicsevet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken a KB székházában fogadta Pjotr Gyemicsevet, a­z SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagját, a Szovjetunió kulturális mi­niszterét, aki a szovjet kultúra napjai magyar­­országi rendezvényein vesz részt.* Óvári Miklós, a Köz­ponti Bizottság titkára és Aczél György miniszter­­elnök-helyettes, a Politi­kai Bizottság tag­jai ugyan­csak pénteken fogadták Pjotr Gyemicsevet és Va­­szilij Lavrót, az SZKF KB kulturális osztályá­nak vezetőjét. A szívélyes,, elvtársi lég­körben lezajlott megbe­széléseken véleménycse­rére került sor­ a magyar —szovjet barátság, a tu­dományos és kulturális együttműködés fejlődésé­nek tapasztalatairól, és időszerű feladatairól. Meg­állapodtak a kulturális kapcsolatok elmélyítésé­ben és sokoldalú tovább­fejlesztésében. Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Losonczi Pál tájékoz­tatta az Elnöki Tanácsot a szocialista Etiópiában, a Tanzániai Egyesült Köz­társaságban, a Mozambi­ki Népi Köztársaságban és a Zambiai Köztársaság­ban ez év szeptemberé­ben tett hivatalos láto­gatásáról és ez­en álla­mok vezetőivel folytatott tárgyalásairól. Az Elnöki Tanács a tájékoztató je­lentést jóváhagyólag tu­domásul vette és megálla­pította, hogy a látogatások és tárgyalások eredménye­sek voltak, jelentősen hozzájárultak a Magyar Népköztársaság és a meg­látogatott államok poli­tikai, gazdasági és kultu­­ráis kapcsolatainak to­vábbfejlődéséhez. Törvényerejű rendel­etet fogadott el az Elnöki Ta­nács a földértékelésről. A rendelet értelmében a je­lenleginél korszerűbb, a hatékony jövedelemsza­bályozást jobban szolgá­ló, a termelést leginkább befolyásoló természeti té­nyezőkön alapuló föld­­értékelés kerül beveze­tésre. Az új földértékelést — amely a mező- és er­dőgazdasági művelést szolgáló külterületi és zártkerti, továbbá a nagy­üzemi műveléssel hasz­nosított belterületi földek­re vonatkozik — 1981-től folyamatosan hajtják vég­re. A Polgári Törvény­­könyv egyes rendelkezé­seinek végrehajtásaként az Elnöki Tanács­ra a bányászatról, mint a villamos energiá­ról szóló törvényt. A jog­szabály a kisajátítástól el­térő sajátos kártalanítá­si szabályokat tartalmaz azokra az esetekre, ami­kor a bányászati tevé­kenység vagy a­z energia továbbítását szolgáló be­rendezések elhelyezése a használati jogsoik korlá­­tozásával jár. A törvény­­erejű rendelet a kihirde­téssel­ lép hatályba. Az Elnöki Tanács bírá­kat választott meg és mentett fel, továbbá egyéb folyamatban lévő ügyeket tárgyalt. Pénteken délelőtt ün­nepélyesen felavatták az M3-as autópálya Budapest —Hatvan közötti szaka­szát. Az ünnepségen részt vett Borbándi János, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, s ott volt Pullai Árpád közlekedés- és pos­taügyi miniszter is. Budapesttől Hatvan, hatvan kilométerre volt. De csak volt, mert ma már 45 kilométerre van. Hogyan? Egyrészt úgy, hogy a távolságot mindig a Lánchídtól számítják, de ez az út most még csak Rákospalotáról, a Felsza­badulás út­j­ától „indul”, másrészt, a kanyarok át­vágásával közelebb „hoz­ták” a két várost. Cser­ István miniszterhelyettes megnyitó beszédében jog­gal emelte ki, hogy határ­időre, s kiváló minőség­ben készítették el a 2-4 nyomú pályát. A kettő nem független egymástól. A magyar útépítők az M7-es első szakaszánál fizették meg az iskola­pénzt, s ma már a legkor­szerűbb módszerekkel és gépekkel dolgoznak. A generálkivitelező, a Betonútépítő Vállalat, va­lamint az alvállalkozók, mint például a Hídépítő Vállalat munkásai, mér­nökei kitűnőre vizsgáz­tak. Nem kevesebb, mint 6 millió 800 ezer köbmé­ter földet mozgattak meg, és több mint 550 ezer ton­na cementet építettek be. A hidak elsősorban nem építő, hanem szerelő tech­nológiával készültek, és varázslatos gyorsasággal. Az első szakaszon 28 fe­lül- és 17 aluljáró van. Külön említésre méltó a 256 méter hosszú bagivöl­­gyi híd. A burkolat négy réteg­ből tevődik össze, össze­sen 42 centiméter, a leg­nagyobb súlyú kamiono­kat is könnyen elbírja. Négy csomópontot alakí­tottak ki, Hatvannál, a 21-es főútnál találkozik a régi 3-as és az új M3-as. Itt automata forgalomirá­nyító lámpák is működ­nek majd a nagyobb biz­tonság érdekében. Akik Miskolc felől igyekeznek Budapestre, a 30-as számú főútról a Kerekharasztnál érhetik el az autópályát, azoknak pedig, akik az M3-asról a Mátra felé igyekeznek, azt javasol­ják, hogy a 21-es főútra érve Pásztón keresztül haladjanak tovább. Az építők, akik közül a legkiválóbbakat kitüntet­ték, jutalomban részesí­tették, nem sokáig ünne­pelnek, folytatják munká­jukat. Várhatóan 1983-ig Gyöngyösig elkészül az autópálya, s már dolgoz­nak a Gyöngyöst elkerü­lő szakasz kialakításán is. Az új útvonal nemcsak Budapest és Miskolc kö­zött javítja az összekötte­tést, hanem javítja Zág­ráb—kassai viszonylatban, valamint a Csehszlovákia és a Szovjetunió irányába lebonyolódó jelentős nem­zetközi tranzitforgalom feltételeit is. Átadták az MS-a autópálya újabb szakaszát Budapest—Hatvan: 45 kilométer Megindult a forgalom az M3-as újabb szakaszán (MTI Fotó : Balaton József felvétele) Közszolgálatban........................... 3 Háromarcú változás...................... 3 Pastorale......................................... 4 Válaszol a miniszter...................... 4 Pályaindítás................................... 5 Hiányzó édességek........................ 16 Görögország Közalkalmazottak sztrájkja Pénteken Görögország­ban több mint 200 ezer közalkalmazott 48 órás fi­gyelmeztető sztrájkot kez­dett. A sztrájkolók bér­emelést követelnek és azt, hogy a fizetésük folyama­tosan igazodjék az emel­kedő megélhetési költsé­gekhez. A sztrájk következté­ben a repülőterek nem in­dítanak és nem fogadnak gépeket. A minisztériu­mok és az egyéb közin­tézmények zárva tarta­nak, szünetel az oktatás az iskolákban és az egye­temeken. Részt vesznek a megmozdulásban az álla­mi kórházak, sőt a diplo­máciai szolgálat munka­társai is. A kormány képviselői kijelentették, hogy a kö­vetelések teljesítését le­hetetlennek tartják.

Next